- Ó... te... jó... ég - térek magamhoz egy keserves nyögéssel, és felülök, miközben igyekszem rájönni, melyik bolygón is tartózkodom jelenleg. Ezzel némileg csillapodik a lüktető fejfájásom, és hála az égnek elmúlik az az iménti erős késztetés is, hogy telibe hányjam a perzsaszőnyegemet. Ismerős érzés, a másnaposság megszokott tünete - bár tény és való, hogy szívesen eltekintenék tőle, igaz figyelembe véve az elmúlt néhány napomat, csoda hogy egyáltalán ennyi utóhatással megúszom a tivornyázást. Vetek egy pillantást magam mellé, mindkét lány békésen alszik, egymásba fonódva, ettől a helyére kerül a múlt éjszaka kirakósának újabb darabja. Hát persze, az édeshármas. A meglehetősen édes édeshármas, ha mondhatom így. Az egyikük Britney, a másikuk... ja, azt hiszem, ő is az. Pont ezért cipeltem fel őket magamhoz. Van abban valami báj, ha az ember két azonos nevű nővel bújik ágyba, így ki van küszöbölve az a gond, hogy az ember másként szólítja azt, akivel éppen félúton jár a mennyország felé.
Talpra kecmergek, konstatálom hogy anyaszült meztelen vagyok, hát magamra borítom olasz selyemből készült köntösömet, és elsétálok a nappaliba, a bárpultig. Néhány pillanatig hezitálok, hogy egy erős kávét válasszak-e, aztán maradok a kutyaharapást szőrével megoldásnál. Igaz, az első néhány korty whisky erőteljesen kívánkozik felfelé, aztán elnyugszik a gyomrom lázadozása, és alig néhány perc múlva határozottabb körvonalakban látom a világot.
Britney 1 - vagy Britney 2, tudja az ördög - felhorkan álmában, aztán motyogva tovább szunnyad, legnagyobb megkönnyebbülésemre. Igaz, csupán háttérzajként hat rám a dünnyögése, a pillanat töredékéig vonja magára a figyelmemet, helyette inkább belebámulok a bárpult tükrös hátterébe. A behúzott függönyök ugyan félhomályba vonják a helyiséget, ennek ellenére, hála a színes lámpák tompa fényének, mégis tisztán látom saját magam reflexióját. Magas, nyúlánk alak bámul rám vissza a foncsorozott üvegdarabról. Voltaképpen bárkinek tetszene a látvány: karakteres arc, mágikus szemek, és természetesen kidolgozott felsőtest. Kissé göndör hajam most meglehetősen kócos, mint akit - na igen, mint akit éppen most vetett ki az ágy. A legutolsó emlékem az, hogy az egyik Britney, mit tudom én hogy melyik, a fürtjeim között turkált. Nem tagadom, jól is esett. A szemeim barnájába most némi vörös vegyül, bár bizonyos büszkeséggel konstatálom, hogy más haladnó ennyi benyakalt whiskytől nem hogy akciókész állapotba nem került volna, hanem valamelyik kórház detoxikáló osztályán végrendelkezne elhalóan. Igaz, nagyjából tíz éve megvan a vedelés-dugás kombóban szerzett rutinom, volt ideje a szervezetemnek hozzászokni a mérgekhez, legfeljebb a májamat sajnálom, mert rá erőteljes munka vár.
A nappali közepén ott áll a kedvenc játékszerem - a lányok után az előkelő második helyen - a zongorám, fényesre polírozott tetején megcsillannak a lámpák fényei. Festői ecsetre lenne méltó a látvány, már ha fogékony lennék az efféle szépségekre. Most viszont, ebben a jelenlegi állapotomban csak arra vagyok képes, hogy ledobjam magam a székre, és végigfuttassam ujjaimat a billentyűkön. A kottatartó tetejéről, ami - lévén, hogy nem tudok kottát olvasni - általában cigarettatartóként funcionál nálam, szemembe szikrázik az aranyozott tábla, rajta a nevemmel. Lucian Graham Harris. Azt mondják, minden névnek jelentése van. Vajon mi lehetne az enyém?

L - mint leleményes. Ó, de még mennyire! Kérdezd csak meg a lányokat. Vagy az üzletfeleimet. Vagy akár az alkalmazottaimat. Tíz évvel ezelőtt átvettem örökség gyanánt egy bárt, és exkluzív helyet varázsoltam belőle. Mindig tudom, hová és mit kell osztani: pénzt, jó szót, szívességeket. Állítólag az efféle jellemvonást lehetetlen megtanulni, vagy együtt születik valakivel, vagy nem. Ha ezt vesszük alapul, ezen jelzőt tekintve az osztogatásnál alighanem többször álltam sorba másoknál.
U - mint unrespectful. Na persze nem amolyan bárdolatlan paraszt módjára, szó sincs erről. Inkább csak úgy mondanám, imádok lábbal taposni mindenféle szabályt. A korlátokat és előírásokat nem nekem találták ki, ha így lenne, élhetném bármely másik unalmas és hétköznapi halandó életét. Egyetlen titka van az egésznek: okosan kell csinálni, és az egész világ ott fog heverni a lábaid előtt.
C - mint célorientált. Legyen szó bármiről: tiszta, vagy piszkos üzletről, a Sinner felvirágoztatásáról, a nők elcsábításáról, soha semmit nem csinálok fél gőzzel. Mindig tudom, hogy mit akarok, és ha kell az ördöggel is kész vagyok szövetséget kötni, hogy elérjem a céljaimat. Bár hidd el, jobban jársz, ha ezekről az üzelmeimről nem veszel tudomást...
I - mint intelligens. És jóképű. És sármos. És karizmatikus. Oké, fogadok hogy te most magadban hozzáadod az "öntelt" jelzőt is, de hidd el, ezeket mind mások mondták rólam. Ki vagyok én, hogy ellentmondjak nekik? És egyébként is, tedd a kezed a szívedre: szerinted van ami ezekből a jellemvonásokból nem állja meg a helyét?
A - mint ambíciózus. Nézd két ponttal feljebb. Nem akarom ismételni önmagam, még a végén azt hinnéd, a kelletnél jobban el vagyok szállva önnön tökéletességemtől.
N -  mint nagyvonalú. És ne forgasd a szemed, tényleg ez az igazság. Megszorult egy alkalmazottam? Tőlem hosszú lejáratú és kamatmentes kölcsönt kaphat. Szívességből el kellene intéznem valamit egy ismerősnek? Nem probléma, megoldom. Valamelyik egyéjszakás partnerem kinézett magának egy ékszert? Már meg is van véve. És nem, nem kötnek anyagi korlátok - a Sinner szaftosan jövedelmez. Ha százdollárosokból font papírgurigákat tetetnék a vécékbe sem érezném meg a bevételkiesést. Miért ne legyek hát bőkezű, ha úgy hozza kedvem? És hogy őszinte legyek, már megfigyeltem, hogy az efféle gesztusok mindig kifizetődnek, nem anyagi téren persze. Hogy is szokták mondani? Kellemest a hasznossal. Talán ez lesz az új mottóm. Illene hozzám, szerinted nem?

Lecsukom a zongora tetejét, halvány mosollyal a szám sarkában bámulom tovább az apró kis táblát, és meg sem rezzenek, amikor valamelyik - időközben felébredt - Britney végigsimít a hátamon.
A nevem Lucian Graham Harris. 35 éves vagyok. Bártulajdonos, jóképű, vonzó, és mocskosul gazdag. Szeretnél közel kerülni hozzám? Tessék, a lehetőség nyitva áll. Ha nő vagy, bűvölj el, ha férfi vagy, légy a haverom, vagy üzlettársam. De vigyázz: jobb ha tudod, olyan vagyok, mint a drog. Ha egyszer megkóstolsz, soha többé nem fogsz tudni lemondani rólam.



10 ÉVVEL EZELŐTT

Fantasztikus az éjszaka, és magával ragadó a hangulat. Teljes erővel dübörög a zene, érzem a basszus ablakokat is megreszkettető dübörgését a lábaim alatt - a Sinner már órák óta nyitva áll. Sietve felhajtok egy kortynyi whiskyt indulás előtt, aztán beszállok a liftbe. Az ajtó halk csilingeléssel záródik be előttem, pont mikor megfordulok és megnyomom azt a gombot, amely egy emelettel lejjebb szállít, a totális önfeledtség birodalmába. Egy pillantás még a felvonó falán lévő hatalmas tükörbe, és elégedetten csettintek a saját látványomtól. Tökéletes, ahogy mindig. Nagyítóval sem lehetne kivetni valót találni rajtam - bár ez természetes.
Alig néhány másodperc, és meg is érkezem. A liftajtók úgy nyílnak szét előttem, mint a mennyország kapui, kényelmesen kisétálok egészen a galéria korlátjáig, miközben tiszteletteljes bólintások és üdvözlések fémjelzik az utamat. Rákönyökölök a vélhetően rég halott mester által kovácsolt vasra, és körbehordozom tekintetemet a birodalmamon.
Szinte talpalatnyi üres helyet sem lehet találni ma éjjel, vagy inkább úgy fogalmazok, ma éjjel sem. Férfiak és nők mozognak a terem közepén lévő tánctéren, lendületes mozdulatokkal, vagy buján egymásnak simulva, a bárpultnál pedig egymás-hegyén hátán tolonganak a szomjas vendégek - szemben azokkal, akik hosszú, kígyózó sorokban várnak odakinn a jószerencséjükre, és akiknek a pénztárcája általában nem engedi meg, hogy belépjenek ide. A Sinner exkluzív hely, és nem az egyszeri csóróknak való. Cserébe viszont a résztvevők minden tekintetben megkapják a legjobb minőséget.
A terem négy sarkában, kerek apró színpadokon alig-semmi ruhában táncosnők ringanak, erotikus mozdulatokkal tárva bájaikat a közönség elé. Kopognak a tűsarkú cipők, pénzek cserélnek gazdát - mindent a szemnek. A terem legsötétebb részében biztonságiak vigyázzák a rendet, láthatatlanul, mégis készen arra, hogy bármikor közbelépjenek, ha néhányak számára a mulatozás elfogadhatatlan szintre fajulna el.
Ebben a klubban találni a legjobb bulikat, itt, egyenesen Manhattan szívében.
A helyiséget belengi a parfüm, az izzadtság, és a cigarettafüst egyvelegének különös aromája, a színes fények néha be-bevilágítják a bárt, bár alapvetően a félhomály az úr. A mennyezet egy része üveg, kilátni az éjszakára, a hűvös lámpásként pislákoló csillagok sokaságára. Akik elfáradtak, a galérián üldögélnek, beszélgetnek, flörtölnek: ha valaki magányos, itt elmulaszthatja az érzést.
- A következő körre mindenki a vendégem! - kiáltásom hangosan szárnyal végig a teremben, elnyomja még a zenét is,  akárcsak a válasz gyanánt felhangzó taps és üdvrivalgás. Széles mosoly jelenik meg az arcomon, miközben elindulok lefelé a galéria lépcsőjén, azonnal lányok csapódnak mellém, szőkék, vörösek, barnák, mi szem-szájnak ingere. Hozzám tapadnak, átkarolnak, csókra nyújtják a szájukat, én pedig nem vagyok rest kiszolgálni az igényeiket. Hiszen mindenki megérdemel egy kis Luciant, vagy nem?
Megértem azokat, akik szeretnének a bőrömben lenni, és az én életemet élni. A bárpulthoz sétálok, kezembe véve a már engem váró italomat, miközben a lányok egymással versengve keresik a kegyeimet. Önfeledt, vidám nevetés tör fel a torkomból. Ma éjjel válogatni fogok közülük. Ma éjjel inni fogok, és táncolni. Ma éjjel úgy fogok élni, mintha soha nem lenne holnap.
A ma éjszaka egyszerűen fergetegesnek ígérkezik. Ahogy az összes többi is az elmúlt évem folyamán - hétről hétre, napra nap.
Mint a Ragyogás szellemeinek világában, ahol soha nem ér véget a zene, és mindörökké tart a parti.