Pár napja járt nálam Nathan aztán én nála. Azóta feldobta az ötletet, hogy költözzek hozzá mert olyan kicsi a lakásom én meg olyan nagy vagyok benne Brutusszal. Szusszanok a gondolatra és elsőnek mentegetőztem is, hogy miattam nem kell ez meg, hogy el vagyok. De mikor elmondta, hogy új házba költözött tök egyedül és udvar van meg ketten boldogan el lennénk ott hiszen mindketten egyedül vagyunk...Mégsem tudom mit mondjak a dologra. Jártam a házában és valóban úgy tűnt nem okozna gondot a jelenlétem. Nem tudom még se, hogy mit tegyek és hogyan. Szusszanok egyet ahogy a kanapén ülök most is ebben a nagy házban Brutusz mellettem fent a kanapén, mert Nathan megengedte, hogy fent legyen a kanapén. Simogatom és közben agyalok. Agyalok ezen az egészen, agyalok a napjaimon de legfőképpen Kainon...A legutóbbi találkozásunknál olyan jól éreztük magunkat. Kezdtünk felengedni, nevettünk és...jól éreztük magunkat. Egyre többször gondolok rá és egyre nehezebb úgy viselkedni mintha csak a barátom lenne...Lehunyom a szemeim és hátra döntöm a fejemet és hatalmasat szusszanok. Benyomom a tvt és igazából csak hallomásra nyomkodom a csatornákat. Aztán rezeg a telefonom és kiveszem a zsebemből majd megnézem az smst. A bátyám az, hogy valaki jön ide és egy kisgyereket hagynak itt de ne ijedjek meg majd ő érkezik később...Pislogok párat és később esik le, hogy egy kisgyerekkel leszek összezárva. Nyelek egyet és fel kelve kezdek el járkálni miközben smst írok a bátyámnak, hogy ki ez mi ez, miért jön ide, honnan ismeri, mikor jön haza, miért nem most és egyebek..De választ nem kapok. Biztos csajozik...Mélyet szusszanok és bele túrok kiengedett hajamba majd lassan a konyhába megyek és töltök valami üdítőt magamnak. És csak így bejöhet a hölgy meg a kisfia. Remélem nem Nathan zabigyereke...De ennél ő sokkal okosabb szóval csak nincs gyereke. Meg már mondta volna biztosan..Vagyis remélem, hogy mondta volna. Nem sokkal valóban érkeznek valakik én pedig kicsit tétovázva de megyek és ajtót nyitok. Brutusz követ de nem jön az ajtóhoz hanem mint szoktuk leül és várja mikor közeledhet. Kinyitom az ajtót köszönök és hamar bemutatkozok mielőtt egy béna betörőnek néznének. Az anyuka nem beszél velem sokáig csak leteszi a kisfiút és köszön majd megy is el. Én pedig ott állok az ajtóban félre állok, hogy a kis srác betudjon jönni. Brutusz pedig messziről boldog, hogy jött valaki. Ahogy a fiúra nézek felismerem a lelkes állatszeretet utáni vágyat.-Brutusz gyere!-szólítom a kutyám aki boldogan oda üget hozzánk és egyből az alig 8-9 forma sráccal kezd barátkozni.-Öhm...én Leo vagyok Nathan öccse ő pedig a kutyám...Brutusz...-mondom kicsit bugyután. Fogalmam sincs hogyan kell egy kisgyerekkel bánni...