Otthon
Milyen nagyfiú már, lassan felnőtt, a jegyein lehetne javítani, de jaj, kinek nem... Ott van a suliújság is, tudod, meg az évkönyv, mindkettő mindig tele van a fotóival, annyira büszke vagyok rá! Csak az a fránya kémia kettes...

A tanárok előtt
Olyan értelmes kölyök, csak tenné már oda magát a tanulás terén és ne lenne annyira elvarázsolt. Blake, kisfiam, idefigyelnél?! Tedd már el azt a nyomorult telefont, nem vagy ennyire fontos ember, bírd már ki az órát nélküle. Igen, a képregényt is tedd el... Hát persze, most meg beszélget, az én órámon legközelebb biztos nem ültök együtt!

Az iskolatársak előtt
Figyelj már, tesó, hogy is hívnak, lősz egy képet rólam meg a csajomról? Ne legyél már ennyire megszeppenve, nem bántalak, gyere csak! Te amúgy szoktál beszélni is vagy ez minden? Kajak nem hiszem el, hogy már a harmadik tanár ültet szét téged meg a haverjaidat, pedig tiszta jófiú vagy!

A barátokkal
Blaaake, nem hiszem el, ezer éve nem láttalak, mizu veled, velem semmi érdekes, de képzeld el... Hú, hát az egy olyan jó buli volt, kár, hogy nem voltál ott, pedig volt medence meg minden, megint ugorhattál volna fejest a tetőről, meg persze egy csomó király képünk meg szelfink lett volna. De hallod, nincs kedved délután kitárgyalni mindenkit egy cigi mellett? Szétoltunk mindenkit, öcsém!

Az ellenségek szerint
Fúj, ekkora egy gáz gyereket, tiszta kocka, meg szerelmes abba a hülye fényképezőgépbe, amúgy is ki használ már olyan ezer éveset? Nem is értem, hogy bírhatják egyesek, hát mindig kussol, nem is érdekes. Ha nem ez a csávó lenne a haverja, nem is ismerné senki, tuti már rég szétszivatták volna...

Magyarországon
Mi, hogy hívnak? Betűzd már le a biztonság kedvéért, amúgy honnan is jöttél és hogyhogy ilyen jól megy a nyelv? Ja, hogy anyukád magyar? Milyen gyakran is jársz Pestre? Huh, mesélj már valamit, milyen az élet ott New Yorkban?

Saját magam szerint
Mittudomén. Szerintem tök átlagos vagyok, akadnak barátaim, akadnak rosszakaróim, kinek nem? Áldom az eget, hogy nem igazán szivatott meg eddig az élet, meg mások sem, amiben mondjuk lehet, hogy szerepe van annak, hogy bár én csak a "srác vagyok a szomszédból", akad egy-két népszerűbb barátom. De amúgy meg forduljon fel mindenki, aki szerint unalmas vagyok, ha pedig leoltod a gépem, én komolyan megöllek, a polaroid igenis király. Apropó, mikor lesz a következő buli és kinél?
Utálok mesélni az életemről, mert nem történik benne semmi érdekes.
Jó, ez kamu. De láttál már valakit, aki tud válaszolni normálisan arra, hogy "mesélj magadról?" Én nem. Egyáltalán érdekel valakit, ami ezután elhangzik, vagy ugyanolyan hülye kérdés, mint a mizu? Azért merem remélni, hogy akad, akinek ez nem csak egy üresen futott kör.

0.
Budapesten születtem, tudod, ott valahol Magyarország közepén. Nem, nem Mordor mellett... Ember, amúgy vágod, hogy Európában van más is Franciaországon meg Anglián kívül? Na, mindegy, lépjünk, a Google Maps még jó barátod lehet.

5.
Szóval öt éves voltam, mikor leléptünk New Yorkba, apám szülővárosába. A szüleim elvileg valami nemzetközi túrán zúgtak egymásba, ebből jöttem össze én, és pár év után belátták, hogy jobb ötlet kiköltözni. Ez volt az eredeti terv is, csak aztán addig húzgálták a dolgot, hogy már abba a korba lépjek, hogy erre úgy emlékezzek is.

9.
Pár évig eléldegéltünk hármasban, aztán úgy döntöttek, jobb lesz, ha külön utakon folytatják. Elhidegültek egymástól, apám pedig a nagyvárossal is besokallt, így lelépett vidékre.
Így most én épp anyámmal élek, meg néha megfordulok faternál egy-két hétre meg az ünnepekre. Azóta van egy új nője, aki következetesen próbál a pótanyám lenni. Eskü, bírlak, Diane, de... ne. Ezt ne erőltessük, ha nem muszáj, és akkor továbbra is jóban lehetünk. Ne akard, hogy a gonosz mostohámnak tartsalak.

11.
Ekkor ismertem meg a legjobb barátomat. Nemrég költöztek ide akkor, és egy suliba kezdtünk el járni. Amúgy nem is értem, miért barátkozott velem, mert akkor még tök gyík voltam, és a hozzá hasonló nagydumás kölykök sosem barátkoztak olyanokkal, mint én.
Persze több bennünk a közös, mint ami az elsőre látszott, és hé, azóta már nem vagyok totál béna. Az a hülyegyerek pedig még mindig elvisel, és még én sem akartam beverni azt a bárgyú fejét (na jó, egy párszor de), szóval megvagyunk. Amúgy kösz, hogy sosem hagytál az iskolai hierarchia szürke kisegerei közt elveszni.

12.
Az első fényképezőgépem. Nagyanyámtól kaptam, mikor meglátogattam őket nyáron, ők meg elvittek a Balatonra nyaralni, és úgy gondolta, élvezném, ha megörökíthetnék ezt-azt. Hát, milyen jól gondolta... Azóta vagyok szerelmes a fotózásba mindenféle tekintetben. Ha csak tehetem, előkapom a régi polaroidot, hiszen megvan a maga varázsa, de tény, hogy a digitális szerkentyű is jó barátom lett már azóta.

14.
Az első díjam egy fotópályázaton, aminek a témája az ezerszer lerágott csont: lakóhelyem, ahogy én látom. Esélyesnek sem láttam magam rajta, mégis elvittem a harmadik helyet. Azóta sem értem, hogy sikerült.

15.
Lazán bekerültem a suliújság fotósai közé, csak úgy egyik napról a másikra. Ez azt jelentette, hogy nem feltétlen csak a művészi témájú képeim érdekelnek valakit, szóval mehettem fotózni minden iskolai rendezvényre, ünnepségre, meccsre - és őszintén, ez valami olyasmit jelentett, hogy azért egy páran ismerték már a nevem, és nem az volt az első, ami valakinek beugrott rólam, hogy a pótkerék lennék a menő srácok között. Wow.
Ennek a mágikus tizenötösnek sok minden mást is köszönhettem a (viszonylagos) népszerűségen kívül: az első szerelmemet, az első berúgásomat, az első szál cigimet. Az első alkalmat, hogy partiarc lehettem. Van, akinek nem fenékig tejfel a középiskola, de szerencse, hogy én nem tartozom azok közé, akinek a focicsapat lehúzza a gatyáját és lenyomja a fejét a budiba. Mindez talán a hobbim miatt.

17.
A nagy büdös jelen. Gyere és ismerj meg, szeress vagy utálj. Viszont jobban jársz, ha nem szivatsz, mert teszek róla, hogy a legocsmányabb fotód kerüljön az évkönyvbe.