Mondhatnám, hogy a barátnőmmel való történtek miatt váltam ekkora tahóvá, de ez egyáltalán nincs így. Mindig is igyekeztem eltaszítani magamtól az embereket, és magamtól sose kezdeményeztem beszélgetést. Szereztem haverokat, de ők jöttek hozzám, és lettek a spanjaim. Korán rájöttem, hogy a hazudozással és az agresszióval sokkal több mindent eltudok érni, mint a kedvességgel és a meghunyászkodással. Az asztmámnak köszönhetően nem lehetett belőlem élsportoló, de azért nem hagytam el magam. Szeretek futni és úszni, na meg persze motorozni. Sajnos a motoromat véletlenül sikerült eladnom. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy hoztam össze. Próbáltam visszaszerezni, de nem jött össze. Lehet, hogy nem eladtam, hanem ellopták. Ki emlékszik ezekre. Az indokolt és indokolatlan bunyózásaim miatt szinte már törzsvendégnek számítottam az igazgatónál, és később a rendőrségen is. Ingerlékenyebb vagyok a kelleténél, amire csak egy megoldás létezik: Ne nyomorékoskodjanak körülöttem az emberek.
A pozitív tulajdonságaim közé tartozik, hogy nagyon kitartóan tudok gyűlölni. Nem vagyok előítéletes, mert mindenkit egyformán utálok. Egyszóval semmivel se vagyok különlegesebb a többi tizenévesnél, akik úgy érzik, hogy az egész világ ellenük van. A titoktartás nem az erősségem, de rossz a memóriám, így nagy eséllyel öt perc múlva elfelejtem az említett titkokat. Az esetek túlnyomó többségében nem is érdekel, hogy miről beszélnek a körülöttem lévők. Szokásom nagyokat bólogatni, miközben lövésem sincs arról, hogy mi a téma. Nem rendelkezem túl sok negatív tulajdonsággal, de nem lepődnék meg, ha az anyakönyvi kivonatomban a nevem helyén Mr. Elektron állna.

Topeka, vagyis "jó hely krumplitermesztésre". Sosem izgatott különösebben a főváros nevének a jelentése, de hogy én még életemben nem láttam egy krumplitermesztőt sem, az biztos. Elvesztek a semmiben, akárcsak az apám. Akkor lennék a legboldogabb, ha már rég a burgonyaföldek alatt nyugodna, esetleg rohadna. Madelyn, a muter nem szeret róla mesélni. Elvileg valami alvilági alak, egy maffiózó, olyan Keresztapa féleség. Még a születésem előtt lelépett, valószínűleg fogalma sincs a létezésemről. Kiskoromban kíváncsi voltam, hogy ki lehet ő, de mivel az évek múlásával egyre inkább megutáltam, ezért próbáltam nem is gondolni rá. Persze sok helyzetben jól jött volna, ha ott van velünk. Vannak azok a tipikus dolgok, amiket egy anyával nem lehet megbeszélni, mert ahhoz egy fater kell. Az igazság az az, hogy Madelyn és én nem jöttünk ki jól egymással. Mindig zavarta valami. Nem tanultam elég jól, lógtam a suliból, későn értem haza, kilőttem egy gyerek szemét, nem vittem le a szemetet és a többi. Mindig talált valami indokot, amiért rinyálhatott. Szerinte túl sok lányt vittem fel magamhoz, miközben pont ő volt az, aki úgy váltogatta a férjeit, mint az ex-elítélt a pornócsatornákat. Néha azért érthetőek voltak a kiakadásai. Például amikor annyira berúgtam, hogy az ágyam helyett a kertünkben aludtam el. Utána rájöttem, hogy nincs is kertünk, sőt, valahogy átkerültem a város másik felébe. Bebaszva nem azon járt az agyam, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok. Valaki, aki minden szartól megbetegszik, asztmás és hülye nevű betegségei vannak. Vészes vérszegénység. Ez általában a tatáknál fordul elő, nekem mégis kijutott belőle. Anyám úgy gondolta, hogy ez is apa hibája. Eléggé rühellem a csávót, de azért erről nem ő tehet. Nem szerettem félbeszakítani a fröcsögéseit, mert a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott, amikor a fatert oltogatta. Nincs is annál jobb, mint amikor együtt utálhatunk valakit. Felemelő érzés. Számtalanszor álmodtam már apám haláláról, de eközben szívesen megismertem volna. Nem értettem, hogy hogy lehet valaki annyira egy életképtelen gyökér, hogy szarjon a saját kölykére. Ez anya hibája is volt, mert ha esetleg felhívja azt az idiótát, akkor talán be is számolhatott volna róla, hogy van egy gyereke.
A családi drámák mellett volt egy szerelmem is, Jessica. Anya ki nem állhatta, de ez nála már csak így működik. Jessica volt az egyetlen, aki mellett nem ittam orrba-szájba, és nem akartam mindenáron beállni. Kinézetre elég lányos lánynak tűnt. Szőke haj, kék szemek, méretes mellek, és a fülei kissé hegyesebbek voltak az átlagnál. Viccesen nézett ki velük, ezért sose hordta felkötve a haját. Én mégis rávettem Legolas-t, hogy fogadja el a kinézetét. A fül-témát kivéve nem lehetett azt mondani rá, hogy egy önbizalomhiányos ember. Ha nem velem lógott, akkor a barátaival járta be a várost. Azon az estén épp a barátnőivel mozizott, legalábbis nekem ezt állította. Én aznap gyorsan bevágtam a szunyát, kivételesen nem a részegség, hanem a fáradtság miatt. Reggel anya keltett, pedig a hétvégéken nem szokott zaklatni. A könnyes arca láttán tudtam, hogy valami baj van. Jessica öngyilkos lett. Egy vonat elé ugrott. Nem hittem el, hiszen előző este azt mondta, hogy moziba mennek. Nem kerülhetett a vasútállomásra. Később kiderült, hogy Jessica a barátainak azt hazudta, hogy velem találkozott. Mindenkit átvert, és nem is sejtettük, hogy valójában mire készül. Nem hagyott búcsúlevelet, és sokáig azt próbáltam bizonygatni magamnak, hogy baleset történt. A biztonsági kamerák felvételei alapján önszántából vetette magát a vonat elé. Nem akartam elmenni a temetésre, de anya elrángatott. Túl józan voltam, és úgy még nehezebb volt elviselni a hófehér koporsó látványát. Az a hat hónap akkor nagyon távolinak tűnt, mintha meg se történt volna. Mintha Jessica nem lett volna több egy álomnál. Talán tényleg csak képzeltem az egészet. Sose létezett. De az anyja keserves sírását nem tudtam elfelejteni. Az apja a fiatalabbik lányukat ölelte, de amikor oldalra néztem, mellettem nem állt senki. Anya időközben hazament, mert nem bírta tovább. Annak ellenére, hogy utálta a lányt, egyszer sem kívánta a halálát. Hiába ácsorgott egy nagyobb tömeg nem messze tőlem, mégis magányosnak éreztem magam. Abban a pillanatban jól jött volna egy apa. Ha nem szól egy szót sem, csak ott áll mellettem, az nekem már bőven elég. Némán néztem ahogy a fehér koporsó eltűnik a mélyben. Nem tudtam, hogy mi fájt jobban. A tény, hogy Jessica elment, vagy hogy nem tudtam rajta segíteni. Lassan az őrületbe kergetett a tény, hogy sose fogjuk megtudni, miért döntött így. Miért titkolózott, miért hazudott.
A temetést követő hónapok másodpercek alatt peregtek le előttem. Ennek az lehetett az oka, hogy ritkán voltam józan. Leromlottak a jegyeim, és a végén már annyira összemosódott minden, hogy azt se tudtam, hogy kirúgtak a suliból, vagy én nem mentem be többé. Anya közölte velem, hogy vagy visszamegyek, vagy elkotródom a lakásából. Nos, elkotródtam. Szerencsére Madelyn még régebben elárulta a fater nevét, és onnantól kezdve nem volt nehéz kiderítenem, hogy merre lakik az a kretén. Steve Lawrence. Elég nyomorék név egy maffiózónak, és a kamu szívsebész munkája is röhejes, de sebaj. Biztos, hogy jó sok lóvéja van. Talán nem a legjobb ötlet betörni egy ilyen emberhez, de muszáj pénzt szereznem. A new york-i motelek drágák, alapból az odáig való eljutás sem volt olcsó. Kár, hogy nem egy olcsóbb városban él. Mondjuk a Pokolban.