Pozitív tulajdonságok:
○ bolondos
○ együttérző
○ energikus
○ határozott
○ spontán
○ rendszerető
○ hűséges

Negatív tulajdonságok:
○ bolondos
○ elégedetlen
○ makacs
○ kritikus
○ türelmetlen
○ bizalmatlan

Tervek az elkövetkezendőkre:
○ rendet rakni a szobámban, bazi nagy a kupi még mindig nagy, de legalább félig kész
○ odaköltözni Apához
○ elmondani Colenak, hogy én nem csak lefeküdni akarok vele
○ csináltatni egy tetoválást a csuklómra meg először meggyőzni róla anyát és apát
○ eltölteni egy nyarat Sorrentoban
○ megtanulni rendesen olaszul
○ rafting

Hóbortok, szokások:
○ A konyhában a bögrék fülének egytől-egyig nyugatra kell állnia, nincs mese
○ Reggel öt percenként szól az ébresztőóra fél órán keresztül
○ Egy Ellen Show sem maradhat ki, ha mégis, akkor azt minél hamarabb vissza kell nézni és pont
○ Galambok az utcán? Kösz, inkább kerülök egyet!

- Tudod már a teszt eredményét? – kérdezi anya, ahogy ledobom a táskám az egyik sarokba és a hűtő felé igyekszem. Mélyet sóhajtok.
- Igen – mondom neki kissé hezitálva. Szar lett. Borzalom. Még sosem írtam ilyen rémes tesztet és ami azt illeti, ma már a tanár is odajött, hogy megkérdezze, minden rendben van-e. Mr. Eastwoodnak pedig ha akarnék sem tudnék mást mondani, mint hogy: persze. Uram atyám, az a tanár olyan jól néz ki, hogy büntetni kellene. Nem tudom, hogy bírja az ostromlást, ugyanis a diákjai nőnemű egyedeinek kilencven százaléka csorgatja a nyálát utána. Én csak elismerően bólogatok néha, ha végig megy a folyosón előttem azzal a csinos kis fenekével. Tudom, hogy ő a tanárom és azt hiszem, talán apa korát is majdnem eléri, szóval... nyilván nincs apakomlexusom, ellenben nem vagyok vak.
- És? – kérdezi felpillantva a laptopja mögül azzal a tekintettel, amit már annyira ismerek. Főleg az elmúlt egy évben. Vállat vonok.
- Nem lett jó – mondom, mert tudom, hogy úgysem elégszik meg a vállrándítással.
- Az mit takar? B? – B. Persze. Azért az már előfordult, na de az, hogy D-t kapjak, az eddig még nem. Képtelen voltam koncentrálni a tanulásra, és ez baromira zavar, megőrülök, hogy elcsesztem, de most már mindegy. Nem tudok vele mit csinálni, csak remélem, hogy a következő majd jobb lesz.
- Nem – felelem, mire aztán már feláll a székről.
- Genna az istenért, barchobázni fogunk? Ne kelljen már harapófogóval kihúzni belőled, nyögd ki. Egyébként is el kellett volna mondanod kérdés nélkül. Ha nem kérdezem, el sem mondod? Nem értem, mi van veled, bár nem is csodálkozom, hiszen tizenhét vagy. Tinédzserkor... – Megforgatom a szemeimet. Utálom, ha ezt csinálja. Mély levegőt veszek és leküzdöm a torkomon azt az egy falat maradék szendvicset. – És egyébként is, megtaláltam ezt az óvszert a táskádban, ez micsoda? Tizenhét vagy, Genna. Tizenhét! – Én ezt nem bírom, megfulladok. Úgy érzem, hogy most itt helyben akkorát tudnék üvölteni, hogy lehet, még a haja is leszállna a fejéről. A meglepettség viszont egy kicsit nagyobb erővel lesz úrrá rajtam, és szólásra nyitnám a számat. Az óvszer? Huh, mondjuk azt jobban eldughattam volna, tényleg. Tekintetem leragad az asztalra kivágott óvszeren, amit apa adott a múltkor és szólásra nyitom a szám.
- Anya! És te hogy vagy? – kérdezem tőle, hirtelen szembe fordulva vele, a kezem ökölbe szorul, hogy levezethessem a feszültséget.
- Ne tereld a témát, kislányom. A Terner gyerek van a dologban?
- Nem a témát terelem, éppenséggel csak... áh, mindegy. Az az óvszer meg... Ne turkálj már a cuccaim között! Amúgy is osztogatták a suliban. A kezembe nyomták. Kérdezd csak meg nyugodtan Eastwoodot! Mi olyan hihetetlen ebben? Tizenhét vagyok! - tárom szét a karjaimat, de ezt mikor már kimondtam, kicsit meg is bántam, mert tudom, hogy van olyan elvetemült mostanában, hogy még a végén megy és megkérdezi. - Majd később jövök! – És már ott sem vagyok, a bejárati ajtó hangosan csapódik be a hátam mögött, én pedig futólépésben indulok meg a buszmegálló felé. A sarkon fordulva hirtelen egy alakba ütközöm igen nagy erővel.
- Cole, szia – lihegem, mikor észreveszem, hogy akibe belerohantam éppen Cole Terner, Faith bátyja, de meg sem akarok állni, ugyanis olyan ideges vagyok, hogy már haladok is tovább.
- Szia Genna, hé! Nem láttad Faith-et? – nyúl a karom után, amire aztán megtorpanok én is.
- Nem, nem beszéltem ma vele. Minden oké? – érdeklődöm, és csak most veszem észre, milyen hihetetlenül jóképű. Vajon tényleg az vagy csak én látom annak?
- Öhh... mondjuk. Figyi, Szilveszterkor nagy bulit csapunk, jó lenne, ha jönnél – kacsint. Kacsint? Cole Terner most komolyan rám kacsintott vagy csak hallucinálok? Buli? Terneréknél? Király! Csak most veszem észre, hogy a kezem még mindig a kezében van. Hopp.
- Persze, de most megyek, jön a buszom, majd... majd írok! – Majd írok? Mégis mit kellene írnom neki? Uram atyám, ez de égő volt.
Húsz perc zötykölődés és rózsaszín köd után le is szállok közel apához, és vegyes érzelmekkel, hol anyára gondolva dühösen, hol pedig Colera gondolva még mindig kisebb sokkban, feltrappolok a lépcsőn. Koppantok párat az ajtaján, amiből már tudhatja, hogy én vagyok. Nincs más olyan elvetemült, aki az Oroszlánkirály nyitó dalának kezdésével koporászik az ajtaján.
- Anya egy seggarc! – emelem égnek a tekintetem, és szó szerint szinte berontok a házba.

Néhány atyai jótanács után a kis rumos teát szürcsölgetve vetem a fejem a kanapé támlájának.
- D-t kaptam a tesztre – sóhajtok unott arccal. – Eastwood értetlenül állt a tények előtt én meg nem mondtam el neki, hogy mi áll a háttérben, például, hogy amikor éppen tanulnom kellett volna, mást se csináltam, mint hallgattam anya papolását arról, hogy a barátaim rossz hatással vannak rám. – Ez annyira szarul érintett, hogy ahelyett, hogy tanultam volna, azon kattogtam, hogy vajon mégis honnan szedi ezt? – Foglalkozna inkább az ő barátaival. A múltkor már rendesen megijedtem, mikor nem volt otthon. Azt hittem, elrabolta valaki vagy hasonlók, mire felhívtam és közölte, hogy a barátaival van. Én még ilyet nem láttam.
Látom apa szája szélén a kiszélesedni készülő mosolyt, de azért persze jól próbálja leplezni. Kár, hogy ismerem már, mint a kisujjamat.
- Gen, ne legyél ennyire gonosz! A tesztet meg majd kijavítod, de ha segítség kell, akkor szólj. Nem állítom, hogy bonyolult matekpéldákat oldok meg neked, de... majd valahogy segítünk az ügyön. – Így is lehet, mint ő csinálja. Eztért csípem annyira, mert nem úgy reagál, mint anya. Mennyivel jobb lenne itt lakni, jó ég. Kár, hogy ennek ő nem valószínű, hogy örülne. Vagy ő még elképzelhető, hogy el tudná fogadni a tényt, na de anya!? Bele se gondolok! – Csak ennyi volt az egész mögött? Emiatt nem tudtál tanulni vagy van más is? – érdeklődik, én pedig fellesek a bögrém mögül.
- Szerinted is rossz hatással vannak rám a barátaim? Tudod Apa, én nem hinném, hogy átlagos tini lennék, de Anya mégis folyton ezt hangoztatja. Már kezdem elhinni – forgatom meg a szemeimet, mikor aztán odahuppan mellém, hogy egy kedves kis „barackot” nyomva a fejemre közölje:
- Dehogy vagy átlagos!