Nem is értem, hogy mertem azt feltételezni, hogy minden rendben lesz a hazaérkezésemet követően. Valahogy az túl egyszerű lett volna. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy az életem több, mint felét New Yorkban töltöttem, így bőven van hol megszállnom, míg megoldják a szakemberek a problémát. Mehettem volna az apámékhoz is, de lássuk be, 27 évesen nem ez a legfőbb vágya senkinek sem. Maurice barátomat kerestem fel elsőnek, aki nagyon szívesen fogadott arra a pár hétre, míg az egész házat átvizsgálják. A csőtörés volt az egyetlen látható probléma, de nem tartom kizártnak, hogy van még más is, amit szabad szemmel csak az ahhoz értők vesznek észre. Maurice-ról pedig tudtam, hogy törzsgyökeres manhattani, itt élte az egész életét, nem is tervezett máshol lehorgonyozni, ráadásul ő volt az egyik legjobb barátom tinédzserkoromban. Apámékat is szerettem volna meglátogatni, de egyelőre ki szerettem volna pihenni az elmúlt hetek, hónapok fáradalmait. Az első három-négy napom tehát lényegében punnyadással és a háziasszonyi teendőkkel teltek jóbarátom házában. Az ötödik napra már én vetettem fel Maurice-nak, hogy menjünk el bulizni. Fiatalok vagyunk, szinglik, hát miért ne? Mi mást csinálnánk amúgy is, romi módra Netflixeznénk, vagy FIFÁ-znánk? Akkor már érezzük jól magunkat! Az estéhez érkezve megnyírtam kicsit a kéthónapos szakállamat egy egy-kéthetes borosta hosszára, majd a többi fontosabb helyen is rendbe szedtem magam. Nem az este potenciális kimenetele miatt teszem ezt, egyszerűen csak szeretek mindenhol egy alapvető ápoltságot sugározni. Nem vittem túlzásba az öltözetem, kellően lezseren és kényelmesen öltözködtem, amit szórakozóhelyre is abszolút vállalhatónak tartottam. Meghagytam a helyszín választásának lehetőséget Maurice-nak, ő van otthon Manhattan tekintetében. A szórakozóhelyre érve az első utunk a bárpulthoz vezetett, ahol máris felöntöttünk a garatra. Tequilával kezdtünk, amelyet egy korsó barnával kísértünk le. Egyébként a történtek ellenére én nem szorulok alkoholra, hogy jól érezzem magamat, anélkül is képes vagyok megteremteni a magam és mások jó hangulatát. Legalábbis egykor még tudtam, azóta lehet berozsdásodtam kicsit. Sőt. Lassan, de biztosan beértünk a táncparkettre, ahol teljesen belemerültem az éjszakába. Fogalmam sincs, hogy meddig vagy kikkel táncoltam, csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány valahogy jobban leköti a figyelmem, mint a többi. Szép, hosszú, barna haj, bájos arc, formás fenék, remek csípőmozgás. Igen, megnyert magának, ha másra nem, de erre az estére mindenképpen. Már a harmadik, talán a negyedik szám indul el, én pedig még mindig hátulról hozzásimulva követem a zene ritmusát, és az ő mozgását. Kezem hol a derekán, hol a csípőjén pihen, orrom a haját simogatja, ajkaim épp hogy csak nem szántják a bőrét. A füléhez hajolok. - Meghívhatlak valamire? - kérdezem tőle mosolyogva, és ha igenlő választ kapok tőle, akkor még arcátlanul nyomok egy kisebb csókot a füle mögötti területre. Ha szeretne maradni a szám végéig, nem ellenkezem, ha viszont most szeretne menni, akkor meghagyom neki a vezetés lehetőségét.
Kavarognak a gondolataim, ahogy belépek a bár ajtaján. Egész nap azon gondolkoztam, hogy mivel kedveskedhetnék a hotel vendégeinek Valentin nap alkalmából. De semmi használható ötletem nem akadt. A tavalyi egész jól sikerült, pedig semmi extra nem volt benne. A szobákba készítettek be a szobalányok egy-egy vörös rózsát, egy üveg pezsgő kíséretében. Minden pár nagyon örült neki, nagy sikere volt. De a mostanit szeretném még egy kicsit különlegesebbé tenni. A szüleim azt szokták ilyenkor tanácsolni, hogy gondoljak bele én minek örülnék. Megpróbáltam… tényleg. De évek óta nem volt párkapcsolatom, így azért nem olyan egyszerű. Ahogy elérek a pulthoz, leadom a rendelésem. Muszáj innom valamit, mielőtt a táncparkettre lépnék. Úgy tudok igazán felszabadulni, ha van hozzá segítség. A segítség alatt pedig jelenleg, első körben egy Between the Sheets koktélt értek. Lehet, hogy a későbbiekben váltok valami töményebbre, de egyelőre ez is megteszi. Egyébként is már olyan régen nem ittam semmilyen koktélt, pedig egy időben imádtam őket. Mellettem felszabadul egy szék, amire rögtön le is telepszek. Amig az italomra várok, felmérem a mai bulizókat. Szerencsére ma nincs az a nagy tömeg, mint tegnap, de azért vannak bőven. Ahogy elnézem mindenki társasággal van. De már ezt is megszoktam. Általában senki sem szeret egyedül szórakozni. De én így is fel szoktam magam találni. Általában mire a távozásomra kerül a sor, sosem vagyok egyedül. A bárpult másik odalán, megakad a tekintetem egy férfin, aki engem figyel. A tekintete elárulja, hogy már egy kicsit sem szomjas. Talán elüthetném vele az időmet egy ideig, csak amig nem találok jobb társaságot. Azért jobb szeretem az időmet olyan személlyel tölteni, aki csak annyira ittas, mint én vagyok. Volt már rá példa, hogy olyannal voltam, mint az a srác. Az az este nem végződőt valami jól. Emlékszem, hogy elég hamar kidőlt mellőlem és az egyik asztalra könyökölve el is aludt. Ott is hagytam, akkor éjjel inkább egyedül tértem nyugovóra. -Parancsolj – szólít meg a pultos srác és felém nyújtja a koktélom. Megfogom a szívószálat és megszívom. Nem is emlékeztem, hogy ez ilyen finom volt. A pohárral a kezemben fordulok ismét az előbbi férfi felé. Játszadozhatnék vele akár egy kicsikét, bár nem tudom, hogy mennyire lenne rá vevő. Na nem mintha magamban lennék bizonytalan. Ahogy az előbb elnéztem biztosan vevő lenne rám. De az alkohol már elboríthatta annyira, hogy nem tűnne fel neki, ha egy kicsit kacérkodnék. Viszont úgy látom, el is késtem. Egy szőke cicababa már kinézte magának és meg is közelítette. Most valamit suttog a fülébe, miközben a kezét a férfi combjára helyezi. A srác csak hevesen bólogat és felkel a székről, majd kettesben távoznak. Na ilyen az én formám, de nem baj, hátha akad majd nekem is olyan, akivel jobban szórakozhatok. Iszok még egy kortyot az italomból és az üres poharat visszateszem a pultra. Aztán elindulok a táncparkett felé. Bár az az egy koktél még nem sokat tett azért, hogy igazán felszabadult legyek, de amennyire tudom, elengedem magam. A testem a zene ütemére kezd mozogni. Behunyom a szemem. Élvezem a pillanatot. Nem sokkal később megérzek egy kezet a csípőmön. Ezek szerint valaki máris kinézett magának, amit cseppet sem bánok. Most, hogy van kinek, még inkább ringatom a csípőm és időnként a férfihoz is dörgölőzőm. -Igen, köszönöm – sosem tudok nemet mondani az ilyen ajánlatokra. Ahogy kapok egy csókot a fülem mögé, beleborzongok, de ez egy jól eső borzongás. A férfi, aki mögöttem állt biztosan nagyon érzéki lehet. Ez be is indítaná rögtön a fantáziám, de aztán rájövök, hogy még csak nem is láttam, hogy néz ki. Mielőtt a pulthoz indulnék vele, megfordulok és megnézem magamnak az illetőt. Egy pillanatra meglepődőm, nem számítottam arra a látványra, ami elém tárul. A férfi, aki szemet vetett ma rám, igazán sármos. El is mosolyodom, ahogy a szemébe nézek. Vele biztosan jól fogok szórakozni és így már egy pillanatra se bánom, hogy az első kiszemeltem már régen távozott. -Mehetünk – táncolni később is visszatérhetünk. Meg jól is esne már egy újabb ital.
A karrierem kezdetén kissé paranoiás voltam. Úgy véltem, hogy amint a hollywoodi színészeket, úgy a rendezőket, írókat is vadásszák a paparazzók. Ha valaki új a szakmában és nagyot szakít, akkor ugyan felfigyelnek rá, de mindig lesz valami újabb bulvárcikk, ami sokkal érdekesebb. Az első nagy filmem után még árgus szemekkel kellett figyelnem a fotósokat, manapság már a legkevésbé sem érdekelnek. Mi több, még örülök is, ha valaki felismer az utcán, arról legalább ténylegesen el is hiszem, hogy rajongója a munkásságomnak. Lássuk be: az emberek lehet ismerik a kamerák mögötti stábnak a neveit, főleg ha már felfutottak, de a névhez már nehezükre esik arcot is társítani. Én tökéletes példája vagyok ennek. Voltak már interjúim, jártam már a vörös szőnyegen, de az emberek többségét teljesen hidegen hagyom. Vannak, akik szeretik a filmjeimet, de semmit nem tudnak rólam, és vannak olyanok is, akik nem ismerik egyik művemet sem, mégis hallottak már rólam. Az a pár ezres követőtáborom a YouTube-ról persze mind a mai napig támogat, de ők már azelőtt is tudtak a létezésemről, mielőtt Hollywoodba kerültem volna. De az átlag, moziba járó ember nem fordít rám semmivel sem több figyelmet az utcán, mint bárki másra. Tekintve, hogy milyen szerény vagyok, ez pont így van jól. Nem is hiányzik, hogy egy buliban valaki csak azért lépjen le velem, mert úgy véli, hogy majd az eltartója leszek, vagy hogy kihúzhasson általam egy újabb tételt a bakancslistájáról. Így legalább önfeledten tudok szórakozni, nem kell emiatt aggodalmaskodnom. Megvan a mai választottam, akivel remélhetőleg nemsokára ki fog derülni, hogy csak beszélgetni fogunk, vagy esetleg másfele tart az este. A megfordulását követő mosolya mindent elárul, én is hasonló arckifejezéssel pillantok vissza rá. A parkett közepén nem nagyon van lehetőségünk beszélgetni, örülök annak is, hogy ezt a pár szót képesek voltunk megértetni egymással. Ő megadja az engedélyt, én pedig a kezét megfogva indulok a bár felé. Ahogy odaérünk, rákönyökölök a pultra és mosolyogva nézek rá. - Mit kérsz? - kérdezem tőle, és amint választ, ki is kérek belőle kettőt. Míg elkészítik, addig kezemet nyújtom felé. - Morgan vagyok. Örülök a találkozásnak - itt legalább már nem kell túlordibálnunk a másikat, amit mindenképp pozitívumnak fogok fel. - Egészségünkre - nyújtom át neki a poharat és koccintásra emelem az enyémmel. - Ha szabad megjegyeznem, nem semmi csípőmozgásod van. És ha szabad még ezt is megjegyeznem, kíváncsi vagyok, még mire lehetsz képes vele - dícsérem kacér mosollyal az arcomon, miután legurítottuk az első kört. - De mindent a maga idejében. Mesélj kicsit magadról. Mondjuk… hova valósi vagy? - érdeklődöm kedvesen.
Mikor a keze a derekamra simult még nem is sejtettem, hogy egy elsőre igencsak szimpatikus férfi társaságában tölthetem az éjszakát. Az előző napokban nem volt ilyen szerencsém, de válogatni se nagyon tudtam. Nem igazán volt olyan a felhozatal, mint amire úgy igazán vágytam volna. Régen volt már, hogy valaki egy kicsit is meg tudta dobogtatni a szívem. De ezt lehet, hogy csak saját magamnak köszönhetem. Lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim. De most ahogy a férfi szemébe nézek, érzem, hogy vele nem lesz gond. Végre valaki olyan, aki pont az én zsánerem. Persze nem fogok azonnal elolvadni tőle, mint ahogy azt sokan tennék a helyemben. Én nem tartozom azok táborába, akik, ahogy meglátnak egy szexi srácot már nem is bírnak magukkal. Azonnal esküvőt terveznének és gondolatban már a közös gyermekeik nevén gondolkoznának. Na én ezt inkább kihagyom. Nem mintha nem szeretnék egyszer majd férjhez menni és családot alapítani. De az még odébb van, jelenleg csak szórakozni vágyom. Egyébként sem érzem úgy, hogy készen állnék arra, hogy elköteleződjek valaki mellett. Az életem túl komplikált még hozzá, vagy csak én teszem azzá. De amig én nem jövök rendbe és rá nem jövök, hogy mit szeretnék és merre tart az életem, addig nem hiszem, hogy bárkit is túl közel kellene engednem magamhoz. Ahogy visszamosolyog rám tudom, hogy hasonló gondolatai támadhattak, mint nekem. Bár ez eddig is sejthető volt, hiszen, ha nem keltettem volna fel az érdeklődését, nem engem választ. A kezemért nyúlt és kivezetett a tánctérről. Útközben még látom és érzem, hogy többen is felénk pillantanak. Az egyetlen fura ebben, hogy valamiért őt többen nézik meg maguknak az emberek, mint engem. Pedig ez pont fordítva szokott lenni. -Kezdetnek egy whisky kóla tökéletes lesz – felelem ahogy a bárhoz érünk. Fiatal még az este, nem kell annyira sietni, hogy az alkohol eluralkodjon rajtunk. -Én is nagyon örülök, Morgan – mosolygok rá. Ha tudná, hogy valóban mennyire örülök annak, hogy most az ő társaságát élvezhetem, biztosan meglepődne. Pedig amikor megérkeztem még egy teljesen más pasasra vetettem szemet. De egy biztos, érdemes volt várnom. -Mia vagyok – fogok vele kezet. Ahogy az italunk megérkezik, átveszem tőle az egyik poharat. -Egészség – szólok én is és koccintok vele. Majd a poharat az ajkaimhoz emelem, de mielőtt ledönteném a tartalmát, csábosan Morgan-re nézek. Majd iszok egy kortyot. -Hidd el, sok mindenre – kacsintok rá egy mosoly kíséretében. Ha a terveim szerint alakul az este, akkor nem kell olyan sokat várnia és megtudja. De ha így lesz, akkor biztosan tetszeni is fog neki. Még sosem volt panasz rá, sőt, a legtöbben visszajöttek volna még repetázni. Csak hát én ebben már annyira nem vagyok benne. Egynél többször csak abban az esetben vagyok valakivel, ha valamiért úgy érzem több is lesz a dologból. Amire már nagyon rég volt példa. -Mindig is Manhattanban éltem és nem is nagyon hiszem, hogy egyszer elköltöznék innen – a hotel miatt legalábbis nagyon kevés esélyt látok rá, hogy mégis. A karrierem ide köt és nem tervezek ezen változtatni. Nem adnám el az örökségem, a szüleim sokat küszködtek, hogy megszerezzék maguknak. -De nehogy azt hidd, hogy még sosem tettem ki innen a lábam. Elég sok helyen megfordultam már a világban. Szeretek utazni, új helyeket felfedezni. Az egyik kedvenc városom Európában található. Párizs, lenyűgöző város. Nem tudom, voltál-e már ott, de én csak ajánlani tudom a meglátogatását – kevés olyan helyet tudok felsorolni, ami valamiért hatással volt rám. De az előbb említett az pontosan ilyen. Bármikor szívesen ellátogatok oda, amikor lehetőségem nyílik rá. Bár nem tervezek még férjhez menni, de ha egyszer megkérik a kezem, akkor szeretném, ha az Eiffel torony tetején történjen meg. -Na és te? Te is itt születtél Manhattan-ben? – kérdezek vissza.
Whisky-kóla. Szóval szeretne inni, de nem akar túlságosan lerészegedni. Az ilyet őszintén tudom értékelni, legalább nem lesz az, hogy idő előtt kiüti magát. Velem még nem fordult elő és remélhetőleg nem is fog. Mondjuk úgy, hogy megvannak már a praktikáim arra, ha tudom, ivászatra is sor fog kerülni. Rég voltam már ennyire szabadosan bulizni, mikor nem kell azzal foglalkoznom, hogy kivel, vagy mit csinálok. Egyébként sem szokásom ráerőltetni magamat senkire, de ha pár nő le akarja húzni egy ember karrierjét, akkor nem lesz nehéz dolguk, úgy is nekik fog hinni a média. - Mia... Szép neved van - ízlelgetem kicsit, hisz ha minden jól megy, sokszor fogom még ma este emlegetni. Nem láttam rajta azt a felismerést, mint egy-egy emberen, így valahogy sokkal nyugodtabban vágok bele az ilyesmibe. - Csakugyan? És lehetőségem is lesz rá megtudni? - ha egyértelműen azt válaszolná erre, hogy nem, akkor sem állnék fel a pulttól, annyi emberség azért van bennem. Ő döntött így, hogy kijön velem inni egy-két italt és beszélgetni, az alkunk tárgyát nem képezte ezen túl semmi. Nem örülnék neki, az igaz, de értenék a szép szóból. - Ó, szóval egy törzsgyökeres manhattanit tisztelhetek a személyedben - csak úgy, mint Maurice. Biztosra veszem, hogy a kettejüknek több közös témájuk lenne, de most velem kell beérnie. - Igen, egyetértek, Párizs egyszerűen gyönyörű. Bár a szívemhez még mindig Velence, és az olasz tájak állnak a legközelebb - egyszer voltam eddig a velencei karneválon és ahhoz fogható élményben azóta sem volt részem. - Pár éve Míkonoszon nyaraltam. Ha én is adhatok egy ajánlást, látogass el oda, nem fogsz tudni betelni vele - én legalábbis nem tudtam. Hogy ez pontosan minek volt köszönhető, az már vitatható. - Na és merre jártál még a világban? - érdeklődöm, mert úgy néz ki, sikerült máris egy közös pontnál kilyukadnunk. - Nem egészen. New Yorkban, igen, de nem Manhattanben. Brooklyn - felelem mosolyogva. - De egyébként már itt élek. Bár az is igaz, hogy most éppen üzemen kívül van a lakásom és az egyik barátomnál szálltam meg. Ő is itt van valahol a buliban, de már rég elvesztettük egymást - nem is bánom. Nem vagyunk mi szégyenlős fiatalok, hogy egymás tutujgatására szoruljunk. Tenyeremet a combjára helyezem, nem túl rámenősen, de mégis próbálva kitalálni, vajon meddig mehetek el. - Csak tudod… ha másfelé vinne minket az este - kacsintok rá. Igen, van egy lakótársam, tehát nem feltétlenül leszünk egyedül, ha hozzám mennénk. Hogy ő ezzel az információval mit kezd, azt már őrá bízom. - Na és mondd csak, Mia, hogy lehet téged levenni a lábadról? Mire törekedjek, hogy mindkettőnk számára a legélvezetesebb legyen az este? - kérdezem mosolyogva, továbbra is ott tartva a kezemet a combján – ha eddig nem lökte volna le.
-Köszönöm – imádom a nevem és örülök, ha valakinek szintén tetszik. Bár a legtöbb dologban a különlegeset keresem, de a nevemmel nem így van. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy így neveztek el, jobban tetszik, mint a Kendra vagy az Alesea. Egyik sem illene hozzám túlzottan. Ha az előbbi nevek egyikét kaptam volna születésemkor már biztosan lecseréltem volna. De a Miával tökéletesen elégedett vagyok. -Az attól függ, hogy alakul az este – bár tény, hogy inkább hajlanék az igen felé. Kíváncsi lennék rá, hogy ő mivel tudna engem elkápráztatni, ha arra kerülne a sor. Az előbbi közeledéséből ítélve úgy gondolom, hogy nem csalódnék benne. De még képlékeny az est kimenetele, még bárhogy alakulhat. Akár még ő is dönthet úgy, hogy nem velem szeretné tölteni az idejét. Az is lehet, hogy miközben itt beszélgetünk, kiszúr magának valaki mást, aki jobban megtetszik neki. De azért remélem nem így lesz. -Úgy van – bólintok. -Egyet értek, Velence is gyönyörű, bár ott még csak egyszer jártam, nyáron. Szóval az a bizonyos velencei karnevál eddig kimaradt az életemből. Viszont megfordultam már Veronában is… igen tudom, hogy az főleg a romantikus lelkűeknek ajánlott, de engem is ugyanúgy lenyűgözött. Bár amikor még a suliban Rómeó és Júlia történetéről tanultunk nem igazán foglalkoztatott. Szeretnék hinni abban a nagy betűs szerelemben, bár nem hiszem, hogy egyszer rám talál. De, amikor a városban jártam, felerősödött bennem a vágy, hogy egyszer nekem is lesz egy happy endem – nem tudom, hogy az italnak vagy a kellemes társaságnak köszönhető, de igencsak megered a nyelvem. Szívesen tartok élménybeszámolót, szeretek a kalandjaimról mesélni másoknak. -Felkeltetted vele az érdeklődésemet, fel is kerül a bakancslistámra. Van még pár hely, ahol nem jártam, de szívesen elmennék – nem sok ilyen hely maradt. A listámat már jó pár éve vezetem és ezért már sok le is került, mert időközben már sikerült eljutnom jó pár helyre. Amik jelenleg rajta szerepelnek, csak nem rég írtam fel. Ilyen például Oroszország is, ahol több várost is szeretnék majd látni. -Egészen sok helyen megfordultam már. Európában voltam több fővárosban is, Párizs mellett nagyon tetszett még London, de Tallinn és Vaduz is. Az utóbbi egy egészen apró országban található, Liechtensteinben, majdnem akkora, mint Staten Island. De annál szebb, főleg, ha szeretsz kirándulni, mert mást nem nagyon lehet ott csinálni – de gyönyörű hegyek vannak, ahol lehet túrázni. -Ha Amerikát nézzük, azt hiszem mindegyik államban jártam már. De Houston és Oklahoma tetszett a legjobban. Houstonban voltam egy rodeó show-n és az Űrközpontban is. Oklahomának pedig van egy elhagyatott része, egy szellemváros. Oda két barátnőmmel mentem, éjszaka – kezdek bele a mesélésbe, de mielőtt folytatnám egy újabb kortyot iszok a whisky kólámból. -Tudni kell rólam, hogy nem vagyok ijedős, na de ott a frász jött rám, amikor a semmiből egy másik csapat is megjelent. Komolyan már kezdtem azt hinni, hogy tényleg léteznek szellemek – ez akkor tényleg nagyon rémísztő volt, de mára már csak egy jó sztori. -Neked vannak még kedvenc helyeid, Velencén és Mikonoszon kívül? – szívesen veszek további ajánlásokat is. Nem baj, ha bővül a listám, szeretek várost nézni, főleg, ha valami extrémebb helyről van szó. Magamban nyugtázom a válaszát. -Remélem azért nincs nagy baj a lakásoddal – ha az enyémmel lenne probléma, azt könnyedén orvosolhatnám. A szállodában, a legfelső szint úgy van kialakítva, hogy bármikor beköltözhetnék. De egyelőre nem élek ezzel a lehetőséggel. Most van egy remek lakásom, a belvárosban. Ahogy a keze a combomra siklik, ismét beleborzongok, de nem teszek ellene semmit. Nagyon jól esik a közeledése, így eszembe se jutna leállítani. Beleharapok az alsó ajkaimba, miközben csábosan a szemébe nézek. -Nekem lenne egy remek ötletem, hol folytathatnánk akkor – mindig vannak üres szobák a hotelben. Oda bármikor fel tudunk menni. De ezt az információt elég lesz akkor a tudtára adnom, amikor már ott fogunk tartani. -Drága Morgan, arra magadnak kell rájönnöd – kacsintok ismét. Egy nő nem teregetheti ki csak úgy a lapjait. Meg aztán imádok játszadozni, úgyhogy meghagyom neki is a becserkészés lehetőségét. De egy biztos, nagyon jó úton halad a célja felé.
Örülök, hogy ilyen hamar sikerült valamilyen közös témát találnunk. Utazás… A karrierem úgy igazán 6 éve kezdődött el, azóta pedig annyi országot és várost megjártam már, amelyet sokan két élet alatt sem láthatnak, maximum csak tévéből. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezt a leosztást kaptam az élettől. Ha akkor és ott nem fedez fel az a producer, akkor valószínűleg még mindig alkalmi munkákból kellene fenntartanom magam. Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire meg tud változni egy ember élete. Kíváncsi vagyok, hogy vajon a következő 6 év mit tartogat a számomra. Élvezettel hallgatom az élménybeszámolóját. Közel áll a szívemhez Olaszország, még ha konkrét kötődésem nincs is hozzá. Ott biztos el tudnék élni egy-két évet. A filmek forgatása közben sokszor és sok helyen megfordultunk már, ki tudja, lehet előbb-utóbb Olaszország is sorra fog kerülni. Én biztos nem bánnám. - Miből gondolod, hogy nem fog megtalálni a szerelem? Fiatal vagy, csinos, ráadásul az eddigiek alapján még a kellemes beszélgetőpartnert is ráhúznám a személyiségrajzodra - arra már nem térek ki, hogy én és a szerelem nem is állhatnánk távolabb egymástól. A munkám aligha engedi meg, hogy hosszútávú kapcsolatokba kezdjek. Most egy ideig itt fogok tartózkodni New Yorkban, de ha megint beindul a menet, akkor ismét nem fogok pár hónapig hazalátogatni. Ez nem panaszkodás, én választottam ezt és egy percig sem bánom. - Na igen? És mik tartoznak ebbe a listába? - nekem is van még egy-két hely, amit szívesen meglátogatnék, de majd mindent a maga idejében. Most tél van, tavasz közepéig ráérek eldönteni, hogy nyáron merre vigyen az utam. Akár hihető, akár nem, külön élvezet hallgatni az őszinte, felvillanyozódott mesélését. Időközben az én poharam kiürül, újabban viszont inkább egy adag sört kérek, semmint ugyanezt. - Az igen, Mia. Te sem tudsz megülni a fenekeden, úgy érzem ki a szavaidból - felelem mosolyogva a hosszas monológját végig hallgatva. - Van, persze, hogy van, bár számomra Olaszország az etalon úgy összességében. Viszont a legjobban Oroszországban éreztem magam, már ami a partikat illeti. Egy orosz bulihoz semmi sem fogható, fogalmazzunk úgy - próbálok felidézni pár emléket abból az időből, de lássuk be… a javát részegen éltem meg. - Volt ott minden igazából. Valaki kiugrott a negyedikről a nagy tömeg hóba, nyilvánvalóan egy szál semmiben. Semmi baja nem lett, de ha lett volna, valószínűleg azt se vesszük észre, annyi vodkát letolt már előtte. A másik kedvencem az volt, mikor a szántóföldön beült két ittas ősszovjet a kocsijába, hátulról rákötöttek egy szánkót, és három tajt részeg felült az egyfős faszerkezetre. Mondanom sem kell, a csapat egyik fele a detoxban kötött ki, a másik a sürgősségin. De nekünk legalább egy jó élményünk volt az ő kárukra - és hát a lányok… az ottani lányok egy külön kategóriát képviseltek. Őrültek, de a legtöbben ezt az ágyban nagyon jól hasznosítják. Ezt azonban nyilván nem kötöm Mia orrára. - Nem, semmi vészes. Legalábbis remélem. Rég voltam már itt New Yorkban, aztán nem volt figyelve a lakás ezidő alatt és meg is történt a baj. Első körben csőtörés, többed körben pedig fogalmam sincs. Úgy voltam vele, hogy nézze át pár szaki a házat, és majd utána költözök csak vissza - avatom bele kicsit részletesebben a lakásommal történtekbe. Gondolom, hogy mennyire érdekli. - Ó, igen? Nos, akkor a kezedbe adom magam, és csak reménykedem, hogy nem fogok egy sikátorban kikötni. Na meg annak is örülnék, ha reggel két vesével ébrednék - nevetek fel jókedvűen. Nem kerülte el a figyelmem az érintésemre adott reakciója. Felteszek neki egy kérdést, amelyre sejtem, hogy nem fogok választ kapni, de egy próbát mindenképpen megért. Rendben, kihívás elfogadva. - Hm… legyen - elmosolyodom, majd lassan közelebb hajolok hozzá. A pult felőli oldalról közelítem, hogy inkább két ember lássa csak a következőket, ne az egész bár. Odahajolok a nyakához, majd egy lassú, lágy csókot lehelek rá. Majd még egyet, és még egyet, folyamatosan haladva elsőnek az állkapcsa felé, majd át a fülére. Az ajkaim játéka közben a tenyerem is lesimul a combja tetejéről a belsejére, és érzékien simítom fentebb a kezemet, már-már a ruha anyaga alá érve, de nem haladva túl egy bizonyos ponton. Óvatosan, mégis izgatóan cirógatom oda-vissza ezen a kis területen, miközben elérve a füléhez, amögé is nyomok egy-egy csókot. Nem sietem el, egy-két percig biztos nem távolodok el tőle. Majd amilyen hirtelen a fejembe vettem ezt az egész kis műveletet, most úgy húzódok el tőle. Ha nem tett a kezemmel semmit, akkor kicsit arcátlanul az utolsó körnél még fentebb csúsznak az ujjaim, éppen csak érintve a fehérneműje anyagát. Nem tagadom, valamilyen szinten érdekelt az is, hogy váltottam-e ki valami érzékelhető reakciót ezzel az egész kis játékommal, vagy sem. Azonban így vagy úgy, de elhúzódok tőle, kezemet újra a térdén pihentetem meg, arcommal azonban még így is a személyes szférájában maradok. - Nos… jó úton haladok? - kérdezem tőle halvány, de annál sokatmondóbb mosollyal.
A fenébe! Nem tudom miért tértem ki az előbbi monológomban a szerelmi életemre is. Nem volt szándékos, lehet, hogy csak a pia mondatta ki velem azokat a szavakat. Bár annyit még nem ittam. Elég visszafogottan indultam neki a ma estének. De ezen még a későbbiekben biztosan változtatni fogok. -Valójában nem is attól tartok, hogy nem fog rám találni a szerelem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy sosem fogok készen állni rá. Most legalábbis nagyon ezt érzem. Amig nincs rendben az életem és én magammal nem vagyok tisztában, addig, hogy is várhatnám, hogy valaki szeressen – fejtem ki a véleményemet a témában. Lehet, hogy megint valamivel többet sikerült mondanom, mint azt szerettem volna. Annál mindenképp, mint ahogy szoktam. Mert eddig nem nagyon fordult még elő velem, hogy egy idegennek nyíljak meg. Főleg, ha az illetővel csak egy éjszakát tervezek eltölteni. -De köszönöm, ez igazán kedves tőled – nem tudom, hogy csak az illem miatt mondja, vagy azért, mert így is gondolja. Mindenesetre jól esnek a szavai. -Na és veled, mi a helyzet? Miért vagy egyedül? - ha már nekem válaszolnom kellett az előbbi kérdésre akkor ő sem húzhatja ki magát alóla. A válasza tényleg érdekel is. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen sármos férfi miért nem talált még magának, hozzá illő nőt. Külsőleg teljesen rendben van, de akkor mi baj lehet vele? Vagy lehet, hogy van valakije csak otthon nem kapja meg azt amire vágyik ezért másnál keresi meg. -Szívesen elmennék Moszkvába és Egyiptomba is. Vagy Új-Zéland is tetszene és Sydney is a listámon van – sorolom azokat a helyeket, ahova előbb-utóbb szeretnék majd eljutni. Mindegyik valami más miatt került fel a listára. A három városról már rengeteget hallottam és olvastam is, ami csak erősítette bennem a vágyat, hogy látnom kell őket. Az egyetlen ország pedig, több olyan csodát is magában foglal amiért szeretnék oda elmenni. Az egyik okomról, ami oda vonzz, még senkinek sem mertem mesélni, nem szeretném, hogy kinevessenek. Bár gondolom mindenkinek van és volt is kedvenc filmje. Nekem, amikor kicsi voltam az egyik ilyen a Gyűrűk Ura volt és amikor megtudtam, hogy Hobbitfalva a valóságban is megtalálható, azonnal felvettem az országot a listámra. -Oroszország – ismétlem meg az ország nevét és felcsillannak a szemeim. Majd érdeklődve hallgatom végig a beszámolóját. Eddig inkább Moszkva történelmi múltja érdekelt leginkább, de ahogy mesél egyre jobban megjön a kedvem egy jó orosz bulihoz is. Bár a vodka sosem tartozott a kedvenc italaim közé. De persze, ha egyszer eljutok oda, ott semmi pénzért sem hagynám ki. Mégis csak onnan származik, lehet, hogy az ott lakóknak van valami titkos receptjük is, ami ízleni is fog. -Azt hiszem kénytelen leszek elmenni Moszkvában is majd egy buliba, ha arra járok. Bár nem árt, ha majd odafigyelek mennyit iszok – a története nagyon ezt sugallja. Se az ablakon nem lenne jó kizuhanni, se a detoxban kikötni. De annyi alkoholt azért nem is szoktam fogyasztani, hogy ez velem is megtörténjen. -Merre jártál? – teszem fel az első eszembe ötlő kérdést. -Fő a biztonság – én is ezt tenném a helyében. A szállodában is akadnak néha gondok, de az megoldja a házmesterünk. Bár nincs kimondottan ilyen, a személyzetben, de az egyik recepciós lány férjének ez a szakmája, ő szokott kijönni. Beleegyezik és rögtön a tettek mezejére is lép. Lassan megközelít és egy csókot ad a nyakamra, a keze pedig elindul a combom belseje felé. A testemet elönti a forróság. Ahogy újabb csókokat kapok, egyre jobban felhevülök és a testem minden porcikája bizseregni kezd. Vágyom rá. Egyre többet és többet akarok belőle. Amikor az ujjaival megérinti a fehérneműmet, önkéntelenül is az alsó ajkamba harapok. Majd visszahúzódik. Talán a legjobb pillanatban teszi ezt, mielőtt még bármit is tennék. -Kezdésnek nem rossz – mosolygok rá kacéran. Nem akarom, hogy elbízza magát, de minden porcikám vágyik az újabb érintésekre. Ellenállnék, de ezen nem sokat segít, hogy alig pár centi választja el az ajkainkat. Nem bírom tovább és rávetem magam az ővéire. Ha hagyja, hevesen, birtokba veszem az ajkait.
- Ezt mondjuk teljesen meg tudom érteni - felelem a szerelmes témában adott válaszára. Mondhatom, nem a legmindennapibb dolog az ilyen téma felhozatala egy vadidegennek, akivel csak pár kellemes órát tervezünk eltölteni, de őszintén szólva nem bánom. Bármi, ami előre viszi a beszélgetést és segít kicsit megismerni a másikat. Ki tudja, hogy holnap, két hét, vagy három hónap múlva nem pont vele fogok-e ismét összefutni? Én aligha fordulok el az egy-, vagy többéjszakás kalandjaimtól, hanem felvállalom őket. Felnőttek vagyunk, közös megegyezéssel döntöttünk amellett, hogy együtt töltjük az éjszakát, ezen aligha van mit szégyellni. - Munka. Sajnos a munkám nem engedi meg, hogy mindig egy helyben legyek. Egyszer pár hónapig még Sydneyben vagyok, a következőben már lehet Bordeaux-ban. Nem tartanám fairnak, ha mindezeknek bárkit is ki kellene tennem - így inkább maradnak a különböző summer flingek, vagy az egypár hónapos monogám kapcsolatok, amik amilyen hamar kezdődtek, olyan hamar érnek is véget. Mindezek ellenére egy pillanatig sem érzem azt, hogy bármiben hiányt szenvednék. - Ó, igen… Egyiptom is gyönyörű. Bár veszett meleg is. Egyszer másfél hetet töltöttem el ott, de vagy három tubus naptejet biztos el kellett használnom, hogy ne égjek le - bár lehet volt az négy is. Könnyen barnulok egyébként, de ha nem figyelek oda, annál könnyebben is tudok rákvörösre égni. - Hangozzék akárhogy is, ez csak részben múlik rajtad. Az oroszok nagyon rámenősek ilyen téren, és ha konkrétan nem is veszik sértésnek, ha nem fogadod el a feléd nyújtott vodkát, azért sokkal befogadóbbá válnak - mosolyodom el, mielőtt kortyolnék egyet az italomból. - De egyébként ott még a vodkák is finomak, azt kell mondjam. Nem olyan aceton-ízűek, mint itt Amerikában azok a kommersz márkák. Nyilván vannak ott is házilag készített, borzalmas ízű változatok, de én kellemeset csalódtam. Aztán ki tudja, lehet csak jó helyen jártam - vonok vállat. A vodka sosem tartozott a kedvenc italaim közé, de az ott megismert márkákat mind a mai napig előszeretettel veszem meg. - Viszont, ha nem vagy vodkás, van még valami, amit mindenképp próbálj ki, ha ott vagy. Kvász a neve, igazából egy rozskenyérből erjesztett ital. Van benne egy kis alkohol, de maximum 1-2%-nyi, szóval inkább mondanám üdítőnek. Tény, hogy van egy sajátos íze, de én nagyon finomnak tartom, főleg ha még csepegtetek bele egy kis citromnak a levét - emlékszem, egy-egy buliban literszámra ittuk ezeket az italokat, a vodka mellé tökéletes kísérő volt. - Most éppen Los Angelesből jöttem, szintén a munkámból kifolyólag. Pár hónapig ott voltam, aztán most terveim szerint az elkövetkezendő… mondjuk fél évemet itt fogom tölteni New Yorkban. De az élet szeret folyamatos meglepetéseket okozni - márpedig, ha kapok egy visszautasíthatatlan ajánlatot, akkor bizony élni fogok vele, fenébe a kényszerpihenőmmel. Elmosolyodom, hogy az érintésemre és a csókjaimra így reagál. Bár nem tudom, minek örülök jobban. Hogy ilyen reakciót váltok ki belőle, vagy hogy így hagyja a kezeim, ajkaim elkalandozását. - És még nem is láttál mindent - felelem határozottan, magabiztosan. Tisztában vagyok a képességeimmel, és elhiheti, nem fog csalódni bennem. Belemosolygok a közeledésébe, és készségesen viszonzom a csókját. Hagyom, hogy ő diktálja az intenzitást, a gyorsaságot, addig az én kezem ismét kicsit fentebb csúszik a combján. Másik tenyeremmel a hajába túrok, mélyen belefúrva az ujjaimat a barna tincsekbe. Szeretek a másik hajával játszani, csók közben pedig különös élvezetet lelek benne. Lágyan még cirógatni is kezdem a tarkóját, amivel akkor sem állok le, miután eltávolodik tőlem. - Azért téged sem kell félteni, úgy érzem - állok meg pár pillanatra, és megnyalom az ajkaimat, majd kisvártatva újra visszahajolok az övéihez, hogy most én legyek a kezdeményező fél. Lágyan érintem először az alsó, majd a felső ajkát, érzékien, lassan csókolva őt. Nem sietek el semmit. - Mit szólnál ahhoz, ha hívnék egy taxit és ezt máshol folytatnánk? Majd kellően kiengesztellek, ha már ilyen hamar elrabollak a buliból - teszem hozzá kacéran. miután a hosszas csók után eltávolodok tőle. Érezheti, hogy mire vagyok képes, de ez még csak a jéghegy csúcsa, és van egy pont, amit azért nem akarok átlépni itt a bárban. Remélem egyetértő választ kapok, és ha így van, akkor már nyúlok is a telefonomért, hogy a bárhoz rendeljek egy taxit. Alig egy perccel később visszacsúsztatom a mobilomat a zsebembe. - Azt mondja, két-három perc és itt lesz. Útravalónak kérsz még valamit? - biccentek a fejemmel a bárpult felé. Akármit kér, a pultos rögtön ki is hozza. Ha valami töményre vágyott, akkor én is kérek egyet magamnak, ha viszont az előzőhez hasonlóan valami koktél-féleséghez fűlik a foga, akkor azt. Alig veszem észre, hogy eltelik az idő, már meg is zizzen a telefonom. Felállok, majd a kezemet nyújtom a lány felé, és összekulcsolva az ujjainkat indulok meg a ruhatár felé. Onnan kikérem a kabátomat, és megvárom, míg ő is hasonlóan tesz. Felveszem és újra a kezéért nyúlva lépünk ki a téli hidegbe. - Úgy néz ki, megérkezett a hintónk - pillantok az oldalamon tartózkodóra, majd vissza a taxira. Az ajtóhoz sétálunk, amit kinyitok neki és megvárom, míg beszáll, csak utána követem én is. - Hova is megyünk? - kérdezem Miától, amint bezártam a taxi ajtaját és a térdére helyeztem a tenyeremet. Ő mondta, hogy van valami ötlete, hát szívesen hallgatom. Na meg lássuk be, a sofőrnek sem árt, ha tudja. Amint közli vele az úticélt, és elindulunk, már tapadok is rá az ajkaira. A taxis figyeljen csak az útra, majd kap érte kellő mennyiségű jattot, cseppet se féljen. Az ajkairól áttérek ismét a nyakára és a kezem ismét felfedezőútra indul. Az előzőekhez hasonlóan simogatom a combja belső felét, miközben újabb és újabb érzéki csókokkal halmozom el. Miután úgy érzem, kellő ideig kínoztam, még fentebb csúsznak az ujjaim, most már nem csak futólagosan érintve, hanem határozottan simítom oda az ujjaimat a fehérneműjén keresztül. Először fel-le kezdem csak mozgatni őket, végül a megfelelő pontot megtalálva ez a mozdulat körkörössé válik. Óvatosan, lassan teszem mindezt, csak hogy minél jobban ki tudjam készíteni. Az útra persze mit sem figyelek, csak remélni merem, hogy még nem mostanában fogunk odaérni. Ha esetleg az ő keze is felfedezőútra indulna az én nadrágomon, hát lágyan ráfogok a csuklójára, ezzel adva jelzés értékűen a tudtára, hogy én bőven ráérek még. Rég voltam már nővel, de arra mérget vehet Mia, hogy ez nem fog visszafogni attól, hogy alaposan felfedezzem őt.
-De úgy érzem, nem is hiányzik most az életemből. Jól vagyok így egyedül – megteszik a futó kalandok a magukét. Nem kell engem félteni, nem ő az első, akivel szórakozni vágyom egy kicsikét. Eddig minden éjjelre találtam magamnak valakit, aligha hiszem, hogy ez a jövőben sokat változna. Szerencsére valaki mindig kiszúr magának a tömegből és nem sokat kell tennem azért, hogy minden úgy alakuljon ahogyan én azt szeretném. -Szerencsés vagy, hogy ilyen sokat utazhatsz a munkád miatt. De nem fárasztó néha? – én egy idő után lehet, hogy megunnám. Persze, jó, ha sokat látunk a világból, megfordulunk különböző helyeken, de egy idő után attól is be lehet sokallani. Bár még sosem utaztam annyit, egyszerre, hogy ezt tudjam. Nem is nagyon hiszem, hogy lesz erre valaha lehetőségem. Ha csak nem úgy mint, a szüleim. Ők is csak miután átadták nekem a hotelt, tudják igazán felfedezni a világot. Olyan szép helyeken járnak. Gyakran még képeslapot is küldenek. Ilyenkor sokszor rám tör a vágy, hogy azonnal útra keljek, de persze ezt nem tehetem meg. Sajnos. -Mivel foglalkozol? – azért felkeltette az érdeklődésem, mi lehet az a munka, amivel állandóan úton lehet. Lehet, hogy egy híres vloggerrel állok szemben? Találkoztam már ilyen sráccal. Ő is azt mondta folyton utazik és ezekről az utazásairól csinál videókat. Amit aztán feltölt a netre és rengetegen nézik meg. Én is láttam a találkozásunk óta már pár videóját. Ha jól tudom jelenleg Miamiban van. Rá is írtam, hogy ha újra erre jár, ne feledkezzen meg rólam. Azt ígérte hamarosan meglátogat. Na de ki tudja még merre sodorja az útja. Azért én bármikor nyitott vagyok rá. Mondjuk a ma estét kivéve, mert most egészen jól érzem magam Morgannel. -Egyébként ez is teljesen érthető. Bár vannak azok, akik jobban szeretik a távkapcsolatokat. Én sosem értettem mi abban a jó. Mármint, ha szeretsz valakit, akkor nem vele akarsz lenni mindig? Én úgy gondolom, hogy ha lesz valaki az életemben, akkor nem akarok sokáig nélküle lenni. Nem bírnám el a hiányát. Na de… mindegy is – nem akarom tovább erőltetni ezt a témát. Nem azért vagyunk most itt, hogy a szerelemről beszélgessünk. Csak egy kis időt eltöltünk együtt és aztán mindenki megy a saját dolgára. Ahogy a férfire pillantok, úgy gondolom neki is ugyanez a terve. Bár ki tudja, ha annyira jó lesz vele, mint pár hónappal ezelőtt a vloggerrel, talán nem csak egy alkalom lesz. Ritka olyat találni, akivel beszélgetni is lehet és nem csak az érdekli, mikor bújunk végre ágyba. Persze az is nagyon fontos, hogy jól működjön a kémia, kettőnk között. Volt már részem olyanban is, amikor a partnerem nem tudott velem mit kezdeni. Persze szavakban nagyon ott volt, de amikor oda került a sor... hát nem azt kaptam, mint amit vártam. -Igen, azt gondolom. Bár én imádom a meleget, sokkal jobban bírom a nyarat is, mint a telet – biztos jól érezném magam Egyiptomban. De a napozáson kívül még annyi mindent tudnék ott csinálni. Biztosan megnéznék egy-két várost, meg persze a piramisokat. Sőt még tevegelni is elmennék, az is egy jó program lehet. Ültem már lovon, kiskoromban elég sűrűn jártam lovagolni, nem lehet az sem annyira más. -Hm… akkor még jó, hogy elég jól bírom a piát. Nem nagyon tudnának rajtam fogást találni vele – felnevetek. Bár nem tartom erénynek, de nem most kezdtem az alkohol fogyasztást, úgyhogy sokkal jobban bírom azt, mint ahogy azt gondolnák rólam. -Nem rajongok érte, de ha egyszer a hazájában járok, akkor ott nem hagyhatom ki – de az első kortyot biztosan óvatosan fogom lenyelni. Fel kell készülni a legrosszabbra is. Bár ahogy hallom, nem lehet az annyira rossz. -Ez érdekesen hangzik, de egy próbát mindenképp megér, persze ha addigra nem fogom elfelejteni – sajnos a memóriám nem az igazi. Sokszor felejtek el dolgokat, ezért is hordok mindig magamnál egy kis füzetet, tollal együtt. Ha valami olyat látok, hallok, akkor azonnal felírom. De az most mégis, hogy nézne ki, ha előkapnám és jegyzetelni kezdenék. Talán majd később megteszem, persze ha még eszemben lesz. -Amikor Japánban jártam elfelejtettem megkóstolni a szakét. Pedig már olyan régóta terveztem. Ne kérdezd, hogy akkor mégis, hogy sikerült. Pedig annyi lehetőségem volt rá. Na nem baj, ha még egyszer ott járok, már nem fogom kihagyni – azt inkább nem teszem hozzá, hogy így is kijutott bőven a szórakozásból. A barátnőimmel mentünk és elég jól sikerült az az út. Talán az egyetlen olyan alkalom volt, amiből nem sok emlék maradt meg. Elég sokat ittunk és egyéb dolgokat is fogyasztottunk. Egy biztos, akkor jól éreztem magam, úgyhogy nem bántam meg, hogy végül így alakult. De tervezek még visszatérni oda és igyekszem nem végig ugyanabban az állapotban lenni, mint amilyenben akkor voltam. Jól esik ahogy Morgan hozzám ér, nem mostanában fordult velem elő, hogy valaki ilyen hatással legyen rám, már azonnal. De ez fantasztikus érzés. Valószínűleg ő is hasonlóan élheti az életét, mint én. Bár nincs konkrét személy az életében, de nem veti meg a nőket. Minden egyes mozdulatánál érzem, hogy egyre inkább felforrósodik körülöttünk a levegő. Csukott szemmel élvezem, amit tőle kapok. Aztán hirtelen vége szakad. Kinyitom a szemem. Nem válaszolok, helyette azonnal lecsapok az ajkaira. Vadul és mohón csókolom, amitől még jobban felingerlem saját magam. Amihez hozzátesz még, hogy Morgan keze ismét vándorolni kezd a combomon. Egyre jobban érzem, hogy nem fogok tudni uralkodni magamon. A másik kezével a hajamba túr, mintha tudnám mennyire imádom, ha valaki ezt csinálja velem. De muszáj valahogy véget vetnem ennek, mert a végén tényleg baj lesz ebből. Hagynám neki, hogy itt és most azonnal a magáévá tegyen. Odáig pedig nem fajulhat el. Mielőtt véget vetnék a csókunknak és elhúzódnék tőle, egy aprót beleharapok az ajkába. -Sosem kellett – kacsintok ismét. Ha tudná, hogy mennyire nem. Most rajta a sor, ő veszi birtokba az én ajkaim. Sokkal lassabban csókol, mint én az előbb. De ugyanúgy elönt a vágy. -Nem bánom, mehetünk – már úgy sem bírtam volna így, itt sokáig. A testem minden porcikája arra a pillanatra vár, hogy végre összeolvadjunk. Képtelen vagyok leállítani magam. Szinte már kínoz a vágy. -Egy whiskyt, jéggel, köszönöm – ha már úgyis távozunk, akkor jöhet a tömény simán. Csupán azért, hogy még jobban el tudjam engedni magam. Bár az ízelítőből ítélve, ezzel nem lesz gond. Ahogy kézen fogva elindulunk a ruhatár felé, tudom, hogy ez végre az én éjszakám lesz. Minden úgy fog történni ahogy azt szeretném és pontosan azt fogom kapni amire vágyom. Ó… csak lennénk már ott. Amikor megérkezik a taxi beülünk, majd közlöm a hotel címét is a taxissal, hogy tudja, hova kell menni. -Van egy szállodám és vannak benne üres szobák – fordulok Morgan felé. Bár az sem biztos, hogy kibírom egy szobáig, lehet, hogy már az üres folyosón vetkőztetni fogom. Széthagyva a ruháinkat. Amikor ismét kényeztetni kezd, egy pillanatra a tükörben a taxisra nézek, aki szerencsére nem foglalkozik velünk. Úgyhogy elengedem magam és hagyom, had, tegyen velem bármit. Ahogy a fehérneműn keresztül ingerel, egyre jobban beindulok, aminek hangot is adok egy-egy kéjes nyögéssel. Amikor én is fel akarom fedezni őt és a kezemmel megérinteném, azonnal megállít. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy lehet lassítani kellene. Most olyannak tűnhetek, mint egy szajha. Pedig nem vagyok az. De annyira jól esik a kényeztetés, hogy nem akarom leállítani. Elég a tudat, hogy nem pénzért árulom magam és inkább hagyom és élvezem, hogy birtokba vegye a testem.
- Az utazás? Hát a bioritmusom az már pár éve nem létező fogalomként van jelen az életemben, mert mire egyik országban megszokom a menetrendet, már mennem is kell tovább. Fárasztó, persze, de emiatt aligha fogok panaszkodni, mert még így is sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam az embertársaim többségétől - és a jet lagről még nem is beszéltem neki. Ez Amerikán belüli utazáskor nem annyira vészes, de mikor mondjuk Európába, vagy még messzebb, Ázsiába visz az utam, ott azért rendesen fel tudja borítani a normál életvitelemet. Hogy bánom-e? Aligha. Na és a szervezetem? Az már lehet. - Ó, drága Miám. Nem szeretem ellőni minden lapomat. Azt ki kell érdemelni - kacsintok rá. Nem hinném, hogy az est végeztével majd meg fogok nyílni előtte, de sosem lehet tudni. Viszont, ahogy mondtam, nem szeretem nagy dobra verni a munkámat, még ha amúgy lenne is mit. - Azért ez nem egészen így van, legalábbis az én tapasztalatom szerint. Nyilván a távkapcsolat nem a legjobb dolog a világon, de ha már eleve van egy erős kapcsolat, akkor nem fog ez sem csorbát tenni rajta. Ráadásul a kettő nem zárja ki egymást – hogy távol legyél valakitől, és hogy szeresd. Egy kis magánlét mindenkinek kijár és egy hosszabb kapcsolatban még szerintem jót is tesz, ha kicsit külön vagytok. Annál boldogabb és élvezetesebb aztán a viszontlátás - nem mintha nekem olyan nagy élettapasztalatom lenne. A leghosszabb kapcsolatom 16 éves koromban kezdődött és az is csak 3 évig tartott. Azóta sok futó kalandom volt és csak egy-két tartósabb. A második leghosszabb másfél év volt, aminél 8 hónap után külön kellett válnunk és legközelebb csak 4 hónappal később láthattuk egymást. Mondhatnom sem kell, hogy a viszontlátás hetében nem nagyon mozdultunk ki a szobánkból. Az a kapcsolat teljesen más miatt ment félre, aminek ehhez semmi köze nem volt. - Én is ugyanígy gondolkodtam egykor. Aztán csak sikerült úgy leitatniuk az oroszoknak, hogy két napig nem voltam utána önmagam - nevetek fel. Ma már nem vállalnék be egy ilyen keményen bulizós estét, de akkoriban még nem volt sok vesztenivalóm. Pályakezdő rendező voltam, az egyedüli dolog, amit elveszthettem volna ott Oroszországban, az maximum a büszkeségem. Most azonban lássuk be, már sokkal nagyobb nevem van. - Én akármerre megyek, mindig próbálom a helyi fogásokat megkóstolni, hisz nem véletlen alakult ki ott egy kisebbfajta hagyománya. És értem én ezt ugyanúgy az olasz ételekre, mint mondjuk a japán szakéra. Tény, hogy egy kisebb keresgélést igényel előtte, de szerintem megéri - vonok vállat, majd folytatom a gondolatmenetem. - Akár átutazóban vagyok valahol, akár hosszabb ideig maradok, mindig írok előtte egy kisebb bakancslistát, hogy mit akarok megkóstolni, mit akarok meglátogatni, mit szeretnék kipróbálni. Mivel neked is közel áll a szívedhez az utazás, ajánlom, hogy mielőtt a legközelebbi állomásodra mész, te is rittyents össze egy ilyesmit. Mit árthat? - még ha idő szűkében valamit nem tudnék kihúzni a listámról, a legközelebbi látogatásomkor ugyanúgy sort keríthetek rá, nemde? Ahhoz képest, hogy csak egy italra hívtam meg, egész jól elbeszélgettünk. Viszont úgy éreztem, hogy ideje lesz a tettek mezejére lépni. Akármennyire is folytatnám ezt a diskurzust, más vágyaim is vannak, amik remélhetőleg az este folyamán kielégítésre kerülnek. Hála égnek nem ellenkezik és nem is kéreti magát, mikor felhozom a taxi hívását. Kikérem közben az italt, amit még egy utolsó koccintásra emelek és aztán gyorsan lehúzom. Nem szoktam a whiskyvel ilyen botrányos dolgokat csinálni, de most sajnos nincs időm kiélvezni. Milyen sajnálatos, hogy helyette egy szép nővel tölthetem az időmet… - Egy saját szállodád? Hűha - ez aztán érdekes fejlemény. - A minimum akkor, hogy valami elit szobát szerzel nekünk - nem mintha rászorulnék egyébként, sőt. Ha hotelban kell megszállnom, ahol esetleg tudják is, hogy ki vagyok, mindig a legátlagosabb szobát választom. Nem élek valami nagy lábon, és semmi szükségem nincs arra, hogy a kelleténél jobban felhívjam magamra a figyelmet. Az viszont igaz, hogy a kiegészítő szolgáltatásokat nyugodtabban használom a normál szobákban is, mint sokan mások – ennek az egyedüli indoka az, hogy megtehetem. De itt sem szeretem túlzásba vinni a kiadásaimat, tehát egy 200 dolláros hotelban maradást nem tornázok fel 1000-re. Elmosolyodom, ahogy a fehérneműn keresztül megérzem az izgalmát, pedig még alig kezdtem el ténykedni. Úgy néz ki, mégsem jöttem ki annyira a gyakorlatból, mint azt gondoltam – de hát az ilyesmit hogy felejtheti el az ember? Nyúlna ő is értem, ezt azonban nem hagyom neki. Bár igaz, ha mit sem törődve velem mégis belenyúlt volna a nadrágomba, akkor aligha állítanám le, de szerencsére nem kellenek szavak a megértéshez. A nyögéseire felfigyelek, és ekkor inkább az ajkaihoz hajolok át, hogy valamivel lefoglaljam azt is. Mégse szeretnénk annyira felhívni magunkra a figyelmet, igaz-e? Ujjaimmal mindeközben nem állok le, bár néha kipillantok az ablakon, hogy milyen messze járhatunk. Ismerem a szállót, bár nem gondoltam volna, hogy pont a tulajával fogok ma összekerülni. Ahogy egyre jobban közeledünk a helyszínhez, elhúzom a fehérneműjéről az ujjaimat, és a combja belső felét cirógatva távolodok el tőle. Nyomok még egy csókot a nyakára, majd úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Belenyúlok a kabátzsebembe, és kiveszem belőle az utazás árát, meg még annak a dupláját jattban. A taxis csak bólint egyet, ami egyenesen enged következtetni rá, hogy látta, mit csinálok itt hátul Miával. Hoppá. Kiszállok az autóból és nyújtom a kezem Mia felé, hogy kisegítsem őt is. - Amondó vagyok, hogy siessünk, hogy ezt mihamarabb folytathassuk - mosolygok le rá és adok még neki egy utolsó csókot az ajkaira, mielőtt bezárnám mögötte az ajtót és követném őt akárhova is vezet minket. - Aztán a szobáig csak okosban. Semmi nyúlkálás. Ott viszont azt csinálsz velem, amit szeretnél - kacsintok rá, mielőtt beérnénk az épületbe. Megvárom, míg kikér egy kulcsot és aztán a lifthez vezet minket. Remélhetőleg nem ellenzi azt, amit mondtam és kibírja legalább addig, míg elérünk a szobáig. Nekem is nehezemre fog esni, de nem akarok a kelleténél nagyobb feltűnést kelteni – ha már a taxiban ezek szerint sikerült. A liftben újra megszólalok. - Szóval, melyik szobába megyünk? - kérdezem tőle, majd legnagyobb meglepetésemre ki is nyílik a liftajtó a választott szinten. A kezét fogva indulok meg, de hagyom, hogy ő vezessen el az éjszakára választott lakosztályunkhoz – mert mi mást tehetnék? Beérve a szobába, amint bezáródik az ajtó és kattan a zár, újra felé fordulok. Közelebb lépek hozzá, és a derekára simítom a tenyeremet, majd egészen le a fenekéig, amit kicsit meg is markolok. Mindezek után egyik kezemet ismét becsúsztatom a ruha anyaga alá, és a lába közé, hogy ha szükség van rá, újra olyan izgalomba hozzam őt, mint nem olyan rég a taxiban. Mindeközben már neki is szabad kezet adok, és ennek jeleként a csuklóját megfogva máris az ágyékomhoz tolom a kis kacsóját. Újabb csókra hajolok, most azonban már nem állok meg egészen a fehérneműnél, ha kellően izgalomba hoztam, akkor az egyik ujjamat az anyag alá csúsztatom, hogy lassan, de biztosan már akadályok nélkül vehessem kezelésbe. Egy este, se több, se kevesebb - pont ahogy szeretem.
+18 -Persze, gondolom amikor megérkezel az mindent megér. Mármint ezt úgy értem, hogy csodás helyeken jártál, járhattál és biztos vagyok benne, hogy maga a hely minden utazással kapcsolatos problémáért kárpótolhat – legalábbis én ahogy landol a gép, mindig megnyugszom. Amikor már a taxiban ülve csodálom a várost, tudom, hogy megérte. Bár a több órás repülőút engem le tud fárasztani rendesen. -Ó – húzom el a szám. -Pedig ahogy így elnézlek… olyan ismerős vagy nekem. Olyan mintha már találkoztunk volna, vagy nem is tudom. Mintha már láttalak volna valahol, de az is lehet, hogy tévedek és csak nagyon hasonlítasz valakire. De azt sem tudnám megmondani, hogy kire – osztom meg vele a gondolataimat. -De ha ennyire titkolod, az nem lehet véletlen – kuncogok fel. Eddig csak filmekben láttam olyat, hogy valaki nem árulhatta el, hogy mivel is foglalkozik pontosan. Azért kíváncsi lennék, hogy mi lehet a munkája. Bár az nem sokat változtatna az este kimenetelén. Végül is, abban biztos vagyok, hogy nem egy hajléktalannal fogok hazamenni. Szóval innentől bármi lehet. -Igazad lehet – nem akarom tovább boncolgatni a témát. Amúgy se erről szól most ez az este, annyira lényegtelen a kapcsolatokról beszélgetni. Ha eljön az ideje, akkor majd át kell élni. Addig pedig csak élvezzük az életet. Semmit sem kell siettetni. -Néha jól is esik az. Tudod, az alkohol sokat segíthet amikor valamin túl kell lépned, vagy egyszerűen csak eleged van mindenből – nem mondom, hogy alkalomadtán ne történne velem ilyen. Sőt, mi több sokkal többször megtörténik, mint ahogy annak kellene. Néha nem érdekel semmi és senki, olyankor jó annyit inni, amennyit csak bírok. Persze olyankor nem is festek ilyen szépen, tehát rendszerint nincs is, akivel eltölthetném azt az éjszakát. Azt se nagyon tudom, hogy olyankor hogyan jutok haza. De valahogy mindig az ágyamban ébredek. Másnaposan, iszonyú fejfájással, szédülve. Ah… olyankor a szállodai dolgozók is próbálnak olyan messzire elkerülni, amennyire csak tőlük telik. Pedig nem hinném, hogy olyan rossz lennék. Talán egy kicsit hisztisebb és ha valami nem úgy jön össze aznap, tudok kiabálni is. De úgy gondolom, hogy vannak nálam rosszabb főnökök is. -Persze, ez teljesen érhető és logikus. Megfogadom a tanácsod, bár azért annyira nem merülnék el benne. De egy-két olyan specialitást én is szívesen megkóstolnék ami máshol nem fedezhető fel. Bár nem biztos, hogy előre felkészülnék rá, inkább odaérve néznék körül. Kicsit jobban odafigyelve, mint általában. Jó néha egy kis spontaneitás is, csak sodródni az árral, tudod – ebből a szempontból úgy érzem nagyon kettős vagyok. Egyrészt szeretek listákat írni, előre felkészülni dolgokra. Ugyanakkor jó az is amikor nem tervezek semmit, csak jön minden magától. Egy pillanatra elgondolkozok azon, hogy jó lenne még maradni, de nem teszem szóvá. Lesz még alkalmam jól szórakozni, akár reggelig maradni egy helyen. A partneremnek is sikerült annyira lázba hoznia, hogy ezt az estét már el tudjam engedni. Majd talán holnap más lesz. -Azért annyira nem kell nagyra gondolnod. Egészen aprócska kis szállodáról van szó. Ami nem is teljesen az enyém, bár most már az. Mindegy is – nem is tudom, hogy miért mentegetőzők itt hirtelen. Semmi baj a hotellel és ami azt illeti, most már teljes egészében az enyém. Csak nem akarom, hogy Morgan azt higgye, hogy valami óriási, luxus szállodáról beszélünk, mert közel sem az. Az autóban élvezem, ahogy a férfi kényeztet. Nagyon jól esik, amit csinál, látszik rajta, hogy tapasztalt lehet. Talán ezért is érzem magam a mennyekben, mert most egy igazi férfival tölthetem az időm. Amire már rég nem volt példa. Ő tudja mit kell tennie egy nővel, hogy jól érezze magát. -Ne aggódj, máris folytathatjuk – szállok ki én is a kocsiból, miközben köszönetet mondok még a sofőrnek. Amire csak egy rosszalló pillantást kapok válaszul. Kedvem lenne még néhány szép és kevésbé szebb szavakat hozzávágni, de inkább nem teszem. Nem fogok egy ilyen szép estét elrontani azzal, hogy kioktatom őt. Amúgy is az én dolgom, hogy mikor, kivel és mit teszek. Fizettünk neki, úgyhogy jobb lesz, ha csak gyorsan továbbáll. -Amit csak akarok – húzom mosolyra az ajkaim. Majd elindulok a recepció felé a szobakártyáért. Persze a lányok azonnal tudni akarják, hogy ki az a vendég, aki velem érkezett. De ezt inkább megtartom magamnak. Nem szoktam a dolgozóimmal a magánéletemről pletykálni. Vannak nekem barátnőim, majd velük megosztom ha akarom. -Mehetünk – mosolygok és felmutatom a kezemben lévő kártyát. Elindulok a lift felé. -Mindjárt meglátod, de ígérem tetszeni fog – már, hogy ne tetszen amikor az egyik legjobb szobánk. -Na, hogy tetszik? – lépek be a szobába amikor odaérünk. Válaszul ő csak magához húz és ismét egymásra találunk. Elönt a forróság ahogy hozzám ér, de már én sem vagyok rest és ahogy a kezem az ágyékához teszi, masszírozni kezdem. Óvatosan lehúzom a nadrágja cipzárját is. Ahogy a keze megérint, immár a fehérneműn belül, beleremegek. Olyan mintha ismét tini lennék. Olyan régen éltem már át igazi gyönyört. -Várj – lihegem. Egy kicsit túl gyors, szeretném elnyújtani a pillanatot. -Mit gondolsz, ihatnánk valamit először? – húzódom el és a minibár felé tipegek. Persze csak fél literes pezsgő van a hűtőben, ami nem sok. -Vagy ez, vagy esetleg hozathatok fel valami piát – fordulok ismét Morgan felé. Bár iszonyatosan vágyom rá, de semmit sem kell elsietni.
- Ja, igen, persze, abszolút megéri, ehhez kétség sem fér. Na meg leleményesnek kell lenni, úgy vélem. Ha a tájak nem is nyerik el a tetszésed, vagy esetleg az idő elmossa az egészet, más módon kell kárpótlást keresnem. Így vagy úgy, de próbálom minden utazásomat élvezetessé tenni - hogy ez mennyire sikerül, az már megint egy másik kérdés. De tény és való, hogy általában szép emlékekkel hagyok el minden országot, és eddig szerencsére semmilyen nemi úton terjedő betegséget nem szedtem össze – tiszta jackpot. - Gus Kenworthy, rá gondolsz, nem? Ő vele szoktak sokszor összekeverni engem. Tudod, a síakrobata, aki az egyik Olimpián nyert is egy ezüstöt - a sokszor jelző mondjuk túlzás, eddig talán kétszer fordult elő ez velem, akkor is olyan estéken, mikor a helyi sportbárt látogattam meg. Addig én magam sem tudtam, hogy ki ez a fickó, míg rá nem kerestem. Aztán ki tudja, lehet ő is ugyanígy van velem. - Nyugalom, nem vagyok sem titkos ügynök, sem kém - felelem mosolyogva, továbbra sem árulva el neki a foglalkozásomat. Nem tartom kizártnak se azt, hogy előbb-utóbb fel fog ismerni, se azt, hogy én magam fogom elmondani az este végeztével. Fiatal még az éjszaka, aztán ki tudja, visszakanyarodunk-e még ehhez a témához. - Persze, ezt a látásmódot is teljesen megértem. Unalmas is lenne az élet, ha előre elterveznénk mindent. Például nekem sem volt a terveim közt, hogy már ennyire hamar találkozni fogok egy ilyen csinos hölggyel, mint amilyen te vagy. Erre tessék, itt is vagyunk, és jelenleg nem is vágyok máshova - bár ez főleg annak köszönhető, hogy sejtem, hova tart az este. - Viszont utazásnál azért jó, hogyha van egy kisebb menetrended, amihez tudod tartani magad. Így tudod a legtöbbet kihozni az ott tartózkodásból, mert ki tudja, hogy legközelebb mikor nyílik újra lehetőséged meglátogatni az adott országot - nekem például lehetőségem most lenne, csak kedvem nincs hozzá. Szükségem van egy kis pihenésre a saját környezetemben, és ez bizony New Yorkot jelenti. - Nyugalom, nem szorulok rá, hogy lenyűgözz. Nekem bármi megteszi, amíg nem járják poloskák és csótányok az ágyat - nevetek fel. Nyilván azért ennél nagyobbak az igényeim, de merem remélni, hogy nem egy olyan helyre szeretne vinni, ahol az egyik szobában rituális áldozások, a másikban szervkereskedés folyik. - Alig bírom kivárni - felelem még neki gyorsan. Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy nekem is sikerült kissé beindulnom a taxiban művelteknek köszönhetően, és már alig várom a külvilágtól való elszeparálódást. Ami szerencsére pár perc múlva be is következik. Csukódik az ajtó, kattan a zár, én pedig pár pillanatra körülnézek a szobában, de csak annyira, hogy megbizonyosodjak a helyzet higiéniájáról. Lesz még időm felfedezni a szobát és a potenciális extrákat, most valami abszolút másra vágyok, amelynek hangot nem adok, helyette cselekszem. - Remélem ez jó válasz - szólalok meg gyorsan két csók között, mielőtt visszatérnék az ingerléséhez. Érzem, hogy még mindig a hatásom alatt van, én pedig külön örülök neki, hogy már nem kell sokáig rejtegetnem a saját izgalmamat. Hogy kicsit felgyorsítsam a dolgokat, a kezét a megfelelő helyre vezetem. A masszírozása hatására felsóhajtok, és még tovább viszem a történéseket, ujjaimmal már a fehérneműje alá nyúlok, és úgy folytatom az ingerlését. Már kezdenék épp belelendülni, mikor egyszer csak megszólal, és pillanatokon belül eltávolodik. Én pedig csak ott állok, lehúzott cipzárral, álló farokkal és értetlen pofával, nem értve a hirtelen jött pálfordulást. - Piát? Úgy érzed, a bárban való ivászat nem volt elég? - végül csak megszólalok, és továbbra sem húzva fel a sliccem indulok meg felé. Ha a kezében lenne a pezsgő, kiveszem belőle, és leteszem a minibár tetejére. - Lesz még időnk mit ünnepelni. Most rád sokkal jobban vágyom, mint a pezsgőre, vagy… bármire. És ahogy éreztem, te is - szólalok meg mosolyogva, majd ismét egy csókra hajolok hozzá, remélvén, hogy nem fog ellenkezni a döntésem ellen. Ha nem érzek feszengést felőle, akkor egyik kezemet a tarkójára simítom, míg a másikat pedig ismét az ágyékomhoz vezetem. Most azonban ahelyett, hogy a boxeremet érintené, az anyag alá vezetem a tenyerét, hadd érezze csak az izgalmamat. - Na meg te mondtad azt, hogy kell néha a spontaneitás is. Hát én pedig azt mondom, hogy legyünk spontánok most - sóhajtok bele a fülébe, majd az eddig csuklóján pihenő kezemet az egyik mellére vezetem, és a ruhán keresztül kezdem el masszírozni. - Vagy nem gondolod, hogy mindezt jobb lenne, ha nem a ruhán keresztül, hanem rajtad csinálnám? - kérdezem tőle, majd a válasza előtt még egy csókért hajolok hozzá. Remélem most már nem szeretne leállítani, mert kérdéses, hogy ebben az állapotban mennyire lenne hozzá türelmem.
Kezdőlap
