Már számtalanszor jártam erre. Szeretek ide jönni. Ha éppen rossz idő van a lovaglásra, akkor inkább ide jövök. Bár tény ma süt a nap. Kimehettem volna az erdőbe, de valamiért mégis ide hoztak a lábaim. Szerencsére nincsenek sokan. Napközben a legtöbb ember dolgozik, nincs idejük ilyen helyekre járni, ami egyben szomorú is. De most nem azért jöttem ide, hogy mások miatt siránkozzak. Azért jöttem, hogy kis nyugalomra leljek. Megállok az üvegfal előtt és csak bámulom a halakat, cápákat, ahogy békésen úszkálnak. Sokan ellenzik az ilyet, ahogyan az állatkerteket is, de szerintem jó, ha az emberek közelebbről láthatják ezeket a csodálatos lényeket. Főleg a cápákat, hisz olyan sok rosszat lehet róluk hallani. Sokszor nem az adott illető hibája, de azt is meg kellene tanulnunk, hogy a víz az ő birodalmuk, mi vagyunk a vendégek. Persze lehet máshogy gondolnám, ha velem történne egy cápa támadás, de szerencsére ilyenre még nem volt példa, így addig is nagy csodálattal figyelem őket. A telefonom lenémítva, nem szeretem, ha ilyenkor megzavarnak. A fiúk tudják, hogy hol vagyok. Nekik mindig elmondom hova megyek, nehogy lemaradjak valamiről. Elején sokat idegeskedtek miattam, mikor több órára eltűntem, nem vettem fel a telefont, de mára már ezt megszokták és tényleg csak akkor zaklatnak, ha valami naaagyon sürgős.
Mit is meséljek arról a napról. Nem volt túl hideg, de meleg sem igazán, mivel a tél a végét járta, a tavasz pedig még nem kezdődött meg, így maradt az a tipikus késő téli 10-12 fok ami egész kellemesnek ígérkezett kirándulásra. Olykor-olykor céltalanul elindultam a városba vagy azon kívül motorozni, és mindig érdekes helyeken lyukadtam ki. Aznap épp egy állatkerten akadt meg a szemem, így a parkolóba begurulva letettem és két lánccal rögzítettem a járgányt, aztán megindultam a bejárat felé. Ott váltottam egy jegyet és szép komótosan megindultam az akváriumok felé, hisz az volt ennek az egésznek a leglátványosabb része. Régen sokat jártam itt, még amikor a városba kerültem, mert nagyon megnyugtató volt figyelni a nagy kékséget alulról, ahogy a tenger lényei élték a mindennapjaikat. Beérve az akváriumokhoz az fordult meg a fejemben, hogy mennyire unatkozhatnak már a halak, hogy megannyi ember megbámulja őket nap mint nap, mint amikor valakinek ugyan azt a műsort kell előadnia újra és újra. Vagy mint egy valóságshowban, amikor sok embert kameráznak és figyelik minden mozdulatukat. - Érdekesnek találom, hogy nem vonulnak el az akvárium másik oldalára unalmukban. – Lépek oda egy lány mellé, aki valahonnan ismerős volt számomra, de nem tudtam beazonosítani honnan abban a pillanatban, de tudtam hogy úgyis rövid úton kiderül, ha nem ismer. Hisz ha a bárba szokott járni, akkor helyből köszönni fog, ha nem akkor valószínűleg csodálkozik majd hogy ideállítottam, de oda se neki. Akkor valószínűleg valami celebrity, mert az én ismerőseim nagy része a munkából és a motorozásból adódik, és a leányzó nem igazán látszik akkora motor fanatikusnak, így kizárásos alapon. - Amúgy szia, nem tudom honnan de nagyon ismerős vagy. A nevem Mason. Nem szoktál véletlenül a Ford’s Fortune-be járni? – Úgy éreztem ez így megkönnyíti mind a kettőnk életét hisz kicsit oldja is a feszültséget, emellett kiderül ha mégis a bárom vendége lenne. Bár többnyire ismertem azokat akik hozzám jártak látásból, de volt akit névileg is, és őt nem vagyok biztos benne hogy oda csatolnám. Közben közelebb léptem az akváriumhoz és komolyan szemügyre vettem egy cápát. - Hihetetlen hogy mekkora erő van egy ilyen állatban… Valószínűleg mindkettőnket megenne egy falásra. – Folytatom tovább figyelve az állat mozgását.
A kalandozásomból egy férfi hang zökkent ki. Kissé meglepetten fordítom oldalra fejemet, majd elmosolyodom a szavain, majd ismét az akvárium felé pillantok. -Nos lehet, hogy nekik meg mi vagyunk az érdekesek. Bár egész életemben embereket bámulni… Nem is tudom… Nem lehet valami izgalmas. Főleg elviselni azokat, akik még dörömbölnek is az üvegen. Viszont szerintem ők meg… Nincs is megfelelő szó rá, de hihetetlen, hogy milyen csodákra képes a természet!-Nah igen néha kissé túlságosan is el tudok merengeni, amit vagy észre veszek még időben, vagy sem. -Ehm bocs…-Vigyorodom el ismét. Valami olyan érzésem van, mintha láttam volna már ezt a fickót. Meg nem mondanám, hogy ki ő, vagy mikor láthattam, de valami aprócska hang mégis azt suttogja nekem, hogy valahonnan ismerős. -Áh szóval ezért vagy ismerős. Igen jártam ott, de mondjuk nagyon régen és csak egyszer volt alkalmam hozzá, de azért ragadt meg a neve, mert nagyon is jó este volt az.-Mondjuk a srácokkal nem is szokott rossz esténk lenni. -De nem tudom, hogy neked onnan vagyok e ismerős. Élodie Dubois, Lunar Eclipse dobosa, ha így ismerősebb.-Nem, nem nagyzolni akarok, csak hátha a banda nevét már hallotta, így könnyebben el tud helyezni engem. -Oh csak a magad nevében beszélj! Én nem adnám olyan könnyen magam! Engem nem tudna csk úgy ketté harapni!-Mondom komolyan, majd ismét megjelenik a vigyor az arcomon. Azért látszik, hogy nagy különbség van kettőnk között az erőnlétben. Ha őt lenyeli, akkor én csak a desszert leszek neki, vagy még annyi sem. -De igen csodálatosak. Azok a régi cápa filmek sok emberben mély nyomott hagytak, de szerencsére egyre több dokumentumfilmet készítenek róluk. Egyszer láttam egy olyat, hogy egy fickó békésen simogatott egy cápát a kopoltyúja mögött. Kiderült, hogy ha ott simogatják azt a fajta cápát teljesen ellazul, mintha csak szívott volna.-Na jó Élodie kicsit sokat beszélsz. -Már megint túl sokat beszélek. Ne haragudj, de ha az állatokról van szó nem bírom abbahagyni… Nah meg ha a zenéről…Egyszer szívesen lemerülnék közéjük. Tudod olyan izével… mint a lovagoknak az a láncinge. Nem tudom, hogy mi lehet most a neve. De állítólag az megvéd a kisebb cápák harapásaitól.
Nagy rajongója voltam a tengeri élővilágnak. Megnyugtatóan hatott egy nehéz nap után csak beülni ide és elmerengeni a történéseken, közben figyelve hogyan élik a mindennapjaikat ezek az állatok. Valójában mi sem voltunk náluk többek, csak néhány pluszt mondhattunk magunkénak ami miatt az élővilág tetejére kerültünk, de ettől még ugyan úgy ösztönlények voltunk sok területen mint bármi más. - Eleinte biztosan, de ha engem is bámulnának állandóan valószínűleg előbb utóbb megunnám őket. Valószínűleg több száz olyat látnak mint mi naponta. Bár nekik nem is itt lenne a helyük, hanem valahol kinn a nyílt vízen. Nem mondhatnám, hogy szakértője vagyok mi a jó az állatoknak, de ez biztos nem.. - Merengek el végignézve a nagy üvegkalitkán. Nem akartam átmenni nagy bölcselkedőbe, meg nem is voltam a nagy gondolatok embere, de ez most elkapott egy pillanatra, aztán felocsúdtam a gondolatból és visszafordultam a nő felé. - Igen, pofás kis bár. Büszke is vagyok rá. - Vigyorodtam el egy pillanatra, hisz az a hely volt a büszkeségem, amit a saját két kezemmel hoztam össze a semmiből, és bár nem versenyezhettem a nagy szórakozóhelyekkel, nem is ez volt az egész célja. Inkább az, hogy kreáljak egy helyet ahol az emberek képesek kiengedni a gőzt és nem foglalkoznak a tegnappal vagy a holnappal, csak lazítanak és elengedik a problémáikat, még ha csak egy kis időre is. Lehet még nekem is szükségem volt erre a helyre a hadsereg után és az ott történtek után és pont ez volt az ami elindította a gondolatot. Persze a hasonló gondolkodásúak gyakran találnak egymásra, így sokszor láttam vendégül leszerelt katonákat, akik még kűzdöttek a visszajövetellel és remélhetőleg segítettem nekik egy kicsit átbillenni abból az állapotból. Valamilyen szinten úgy gondoltam, hogy egy pultos néha jobban segíthet egy ember baján ha meghallgatja, mint egy pszichológus. Mert ha ítélkezés és megszakítás nélkül meghallgatod egy ember sztoriját, valószínűleg ő is jobban fogja magát érezni és te is tanulhatsz belőle. Ez volt az életfelfogásom. - Nem mondod… fel sem ismertelek így civilben. Szeretem a zenét, amit csináltok. Voltam kétszer élőben a koncerteteken, és időnként a bárban is a zenétek szól. - Örültem, hogy találkozhattam vele élőben, hisz nem minden nap fut össze valaki egy jó banda tagjaival. - Szóval te megennéd a cápát mielőtt ő megenne téged. Akkor biztos nagyon edzett lehetsz. - Viszonzom a vigyort, aztán leülök és néha őt nézem, néha pedig a halakat. - Valójában a cápa csak akkor durvul be igazán, ha vért érez a vízben, addig szinte ártalmatlanok. De azért nem tanácsos a fejed a szájába tenni. - Nevettem fel, miközben megtámasztottam a fejem és merengtem. - Ne fogd vissza magad, nincs is kínosabb mint mikor két ember között beáll a néma csend és az egyik sem tudja mit mondjon. - Bólintottam. - Ha érdekel a merülés, van egy jó barátom, aki pont hasonló túrák szervezésével foglalkozik. Közben előkerestem a telefonom, és lecsekkoltam Bill számát, aztán a kezébe nyomtam a telefont. - Nyugodtan felhívhatod, és bármikor le tud szervezni egy túrát. Ügyes a fickó… Ha szabad kérdeznem, hogy hogy a testőrség elenged így egyedül? A legtöbb zenekar 5 fős kísérettel jár még WC-re is, te pedig csak így le jöttél ide egyedül. - Természetesen nem felróttam neki a dolgot, sokkal inkább érdekel hogy ő miért ilyen laza a többi zenészhez képest.
-Több száz olyat, mint mi? Kikérem magunknak! Belőlünk csak egy van! Ilyen csajt mint én nem látsz többet… És hidd el ilyen pasit mint te se látni túl gyakran… sőőőt…-Kacsintok neki széles mosollyal. Igen megvan a kellő önbizalmam és igen tudom, hogy értette a dolgot, de jó kicsit szívni a vérét. Pedig tény még alig ismerjük egymást. -Nah igen az ilyen megosztó. Sok jó dolog is van az ilyen helyekben. Egyrészt az emberek közelebb kerülnek az állatokhoz. Tudod… Amit nem látunk sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ott van. És nem különben sok faj köszönheti a fennmaradását az állatparkoknak köszönhetően.-Nem csak rossz dolog van az ilyen helyekben. -Lehetsz is rá! Jó, hogy még mindig vannak ilyen otthonosabb helyek, ahol előítéletek nélkül tud kikapcsolódni az ember. Bevallom őszintén én nem igen bírom azokat a hatalmas szórakozóhelyeket. Nem mondom, hogy nem voltam már olyan helyen, de mindig rá kell döbbennem, hogy nem nekem való. Nem csak a zenéje miatt, hanem maga a hangulata… -Szerintem ha nagyon kutatnék még találnék is pár képet a telefonomban arról az estéről. Nem szoktam felvágni azzal, hogy ki is vagyok én. Ha nem ismernek nem sértődöm meg, sőt néha nagyon is felüdülés az, ha nem tudják ki vagyok. De most neki ismerős voltam, így elárultam neki a nagy „titkom”. -Igen ilyenkor kicsit más vagyok… Ennek örülök, köszönjük!-Mindig jó kapni egy pozitív visszacsatolást. Persze a negatívnak is sokszor örülünk, hisz abból legalább sokat tudunk tanulni. -Valóban? És milyen élménnyel távoztál? Mármint most ne érts félre, de mi fentről máshogy éljük meg, mint ti. Ezért érdekel. Egyszer szívesen megnézném magunkat a nézőtérről, csak még nem találtam ki, hogy hogyan valósítható meg ez. –Vallom be neki őszintén. Az a baj, ha mást ültetek a dobosokhoz már nem ugyanolyan az egész. Persze nem mondom, hogy nem vagyok pótolhatatlan, de akkor nem azt fogom látni, amit a közönség… Talán egyszer azért csak bejátszom a hecc kedvéért. Szerintem a rajongóink és megőrülnének miatta. -Oh hát simán! Nézd milyen izmos vagyok!-És már emelem is a karom, hogy nyugodtan fogdossa meg. Tény hozzá képest harmat gyenge vagyok, de azért tényleg van ott némi izom. Izgatottan veszem át tőle a telefont, hogy kimásoljam belőle a számot. Nem fogom most felhívni, de nagyon örülök neki, hogy megadta nekem. Remélem sikerült felvenni vele a kapcsolatot. Szerintem még a fiúkat is érdekelné a dolog. -Nagyon szépen köszönöm!-Azzal vissza is adom neki a készüléket. A kérdésén kicsit meglepődöm, amit nem is titkolok előle. -Testőrség?... Őszintén? Sose gondoltam arra, hogy testőrt béreljek magam mellé… Sőt tudtommal egyikünknek sincs. Bízunk a rajongókban… Persze nem mondom azt, hogy nem voltak extrém esetek, de azok inkább a koncertek ideje alatt… Ott meg a hely biztosítja az ilyen fickókat. De én nem is bírnék úgy élni. Nah meg azért nem kell félteni minket. Oké lehet, hogy téged nem tudnálak leütni, de nem is kell lebecsülni.-Kacsintok felé egyet. Öltözet
Dacára annak, hogy ez a mai napom teljesen átlagosan indult, egész érdekesre sikeredett. Először is elkeveredtem ide, ahogy néha napján megteszem, megcsodálni ezeket az állatokat, és még ennek tetejébe váratlan fordulatként találkoztam egy olyan zenekar tagjával, amit amúgy szeretek, és szerintem jó zenét csinálnak. Na ezt ki hitte volna. Széles mosolyt villantottam a szakáll alatt, mert az volt a szép az egészben, hogy időről időre beütöttek ehhez hasonló váratlan fordulatok és ilyenkor az ember élvezhette, hogy nem átlagosan tengeti a mindennapjait. Figyelmesen hallgattam végig, ahogy az egyediségünkről beszél, bár természetesen nem így értettem a dolgot, inkább úgy hogy ha sokat látsz valakikből előbb utóbb mindenki egyformának látszik, legalábbis állati szemmel, de sejtettem hogy értette mire gondolok és csak viccel, emellett a viccet még egy bókba is átviszi, amire egy kis mosollyal kezdve válaszolok. - Még szerencse, akkor nem tudnám melyik Élodie Duboistól kéne autógrammot kérni… - Itt egy jóízű nevetést is megejtek aztán folytatom. - Köszönöm… Remélem is, mert különben a három másik én, akik az előbb kimentek simán elvihetnék a motorom. - Természetesen a humor alatt pontosan értettem mit értett az iménti mondatok alatt, és nyugtáztam, hogy ő tudja magáról, hogy vonzó ami igaz is, és engem is annak tart. - Valamikor régen csak zenészekkel kezdtük a helyet egy csapat feltörekvő zenész ivott nálunk minden éjjel, és nappal egy lélek sem tért be, de aztán ők hozták a barátaikat, ők meg hozták az ő barátaikat és a többi már történelem… A legjobb reklám, ha az embereknek olyan élményt adsz, ami után maguk akarják hozni a többi barátjukat. És persze, az alap koncepció is egy otthonos hely volt. - Mondtam neki, és közben kicsi átmozgatva magam, hogy ne gémberedjek el az ücsörgésben. Meg amúgy sem szerettem sokáig egyhelyben ülni, valahogy olyan érzés mintha mindig csinálhatnál valamit, de te csak mereszted a hátsód és vársz valamire. - Élveztem. Mondjuk én sosem megyek az első sorig, de mindig hangulatos beállni valamelyik hátsó sorba és onnan csápolni a zenekarnak. Én azt mondanám, hogy bőven megéri titeket meghallgatni élőben ahelyett, hogy csak Youtuberól hallgatgatják a számaitokat. - Vettem fel vele a szemkontaktust, aztán újra helyet foglaltam. - Láthatóan azért adsz arra, hogy kondiban maradj. - Kacsintok rá, kicsit megtapogatva az izmokat, és tényleg vannak bármilyen viccet félretéve, hisz egy zenésznek már ha kimegy a reflektor fénybe, fogy vagy három kilót koncertenként, pont ezért kell kondiban maradniuk, hogy bírják az iramot egy koncert alatt. Megvártam, míg leírja a számot, majd eltettem a telefont és felkönyököltem a pad támlájára. - Ez egy egészen más üzenetet is kommunikál feléjük, mint azok akik megközelíthetetlenül egy magánhadsereggel flangálnak mindenhova. Volt egy este, amikor beállított egy zenész, a nevét nem mondom, mert könnyen meglehet hogy ismered. És hozott magával hét gorillát, akik beálltak a bár sarkaiba és figyelték folyamatosan. Az este elején még nem is volt gond, aztán ez a férfiú úgy lerészegedett, hogy elkezdett kötekedni a vendégekkel, és a testőrei még a vendégeimet akarták megruházni miután összeverekedett egyikükkel. Na ez az amikor rossz marketinget és üzenetet közvetítesz a rajongóid felé. Szóval minden tisztelet a tiéd. - Kacsintok rá.
-Az valóban nem lenne túl szerencsés! – Mondjuk biztos van egy csaj a világban valahol, aki hasonlít rám, mert mindenkinek van egy hasonmása, de azért szerencsére nem tucat arcom van… Bár gondolom mindenki ezt gondolja magáról… Mág azok a plázacicák is, akiket amúgy nem tudnál megkülönböztetni. Ugyanaz a frizura, stílus, járás. Pfúj… A hideg is kirázz tőlük. -Oooh szóval motorral jársz? Majd megleshetem? Már régóta agyalok azon, hogy én is megtanulok egy ilyen csoda járgányt vezetni… Esetleg tudsz adni egy tippet, hogy kihez forduljak ezzel?-Bár biztos vagyok benne, hogy még a húszat sem töltötte be, mikor ő már motorral száguldott az utcákon. Én még csak a robogóig jutottam el, de azt hiszem ideje már tényleg megtanulni egy igazi motort vezetni. -Ez szép történet. És igen… Így a legjobb vendégeke szerezni. Nem kell sokat költened a reklámra, csak jó helyet, hangulatot kell biztosítanod a kikapcsolódni vágyóknak és ők majd csinálják neked a reklámot. Nah de majd igyekszem elrángatni oda a fiúkat. Emlékeim szerint ők is imádták azt a helyet… Sőt lehet még egy kis zenélésben is benne lennének.-Nem vagyunk egy beképzelt banda, akik csak nagy stadionban hajlandóak játszani jó sok pénzért. Ha úgy hozza az élet akár az utcán is neki kezdenénk, ha valami jót tehetünk ezzel, vagy éppen annyira bepiáltunk, de nem is kell hozzá ok. Egyszerűen csak ilyen őrültek vagyunk és kész. -Köszönöm! Mindig jó egy külsős véleményét meghallgatni. Ha pozitív azért, ha negatív, akkor meg azért mert így tudjuk miben kell fejlődnünk, min kell változtatnunk. –Persze lehet, hogy néha nem esik jól egy-egy negatív kritika, vagy nem értünk vele egyet, de igyekszik mi is tanulni a hibáinkból és odafigyelni a rajongóinkra. Hagyom hadd tapogassa meg az izmomat. Igaz nem olyan hatalmasak, mint az övéi, de tény azért van ott, amit leginkább a dobolásnak köszönhetek, mert bármennyire is könnyűnek tűnik nagyon fárasztó tud lenni. -Maradjunk annyiban, hogy igyekszem. Sokan azt hiszik a dobosoknak könnyű dolga van, de aztán mikor kipróbálják… Nem bírják sokáig. Egy több órás koncertet végig dobolni sem valami egyszerű. Ami meg plusz nagy meglepetést szokott okozni, hogy nő a dobos. Gitáros, énekes sokkal gyakoribb… De igaz már egyre több dobos nővel is találkozni. – Már én sem számítok annyira egyedi esetnek. De nem is ez volt a célom. Nem azért választottam ma dobot, mert az olyan egyedi. Egyszerűen csak jobban tetszett más hangszernél. Nah meg olyan jól le lehet vezetni a feszültséget vele. -Ez tényleg szomorú eset. Az ilyeneket nem is tudják komolyan venni az emberek. A média felfalja a híresebb személyeket. Bármit tesz, vagy nem tesz az megítéli őt. A média mindenhol ott van és várják azt a pillanatot, mikor hibázól. Undorító egy szakma… De megértem őket. Nekik is élni kell valamiből.-Nem nagyon szívlelem a fajtájukat. Persze közöttük is vannak kivételek. -Nincs kedved meginni valamit? Vagy elmenni enni?-Bár szívesen nézegetem még a halakat, cápákat, különféle állatokat, de szívesen diskurálok vele is. Szimpatikus egy pasas.
Kezdőlap
