Are you looking for your office? You've missed it.
Pár nap telt el azóta, hogy kijöttem a fogdából. Négy nap ott bent, maga volt az örökkévalóság. Egyenlő a borzalommal. Sosem gondoltam, hogy valaha majd ilyen szituációban találom magam. Még a csak-csak, hogy elkapnak valami kis dologért vagy, hogy esetleg a drog miatt bevisznek egy éjszakára, de azt is kis szerencsével túlélem beszívva. De hogy négy egész kibaszott napra úgy, hogy apám is megizzadt azért, hogy kihozzon, hát az azért nem egy bolti lopás. Előkapom a pult alól a nagy bögre kávém, hogy egy jó nagyot kortyolhassak bele a két koktél kitöltése közben. Még nem olyan nagy a forgalom, és ez a legrosszabb, amikor nem pörögnek a dolgok, márpedig én elalszom. Egyébként is kibaszott fáradt vagyok, de a mai valahogy még nehezebb a többinél. Túl kell élnem. Ez az, amit már két napja hajtogatok magamnak. Nincs időm aludni, márpedig kell valami, ami felpörget és ez jelen helyzetben a nagy dózisú koffein, na meg egy kis mellékes, amiről senkinek nem kell tudnia. Főleg nem Marconak. Két napja így is a kelleténél jobban helyre tett –mármint csak szavakkal, de az pont elég volt-, így most semmiképp sem szeretnék belefutni abba, hogy lebukjak előtte. Tekintetem fel is téved arra a falra, ahol tudom, hogy ő lefelé lát, csak innen kintről nem látszik semmi. Bosszantó, hogy nem tudom, mikor figyel és mikor nem. Ujjaim a pulton dobolnak, miközben a telefonom nézegetem. A buli hamarosan indul, aztán nem lesz megállás, úgyhogy kihasználom ezt a kis időt még, amíg nem kell ugrálnom jobbra-balra. Mikor felpillantok a pult felett, egy pillanatra nem tudom eldönteni, hogy most a fáradtságtól vagy a nemrég felszippantott kisebb adag csíktól hallucinálok, de majdnem biztos vagyok abban, hogy csak képzelgek. Mit keresne az apám ezen a helyen? Hunyorgok, mert látom, hogy közelít, de nem vagyok biztos benne, hogy ő az, vagy hogy egyáltalán valós-e? Ha képzelődöm, akkor az inkább a fáradtságtól lehet, mert direkt csak annyit szívtam fel, amennyi még nem árt meg nagyon, de segít fent maradni, illetve enyhíteni az elvonási tüneteimet. - Apa? – kerekednek el a szemeim, amikor aztán már elég közel jött. – Eltévedtél? – húzódik halvány mosoly az ajkam szélére, mert el nem tudom képzelni, minek jött ide, és… egyáltalán honnan tudta, hogy itt dolgozom? Mert kétlem, hogy ezzel a ténnyel most szembesült, ugyebár. Nem tetszik ez nekem, már megint egy szituáció, amikor rájövök, hogy nem rejtőzködöm eléggé vagy éppen nem pont a jó emberekkel osztom meg a tartózkodási helyem egy részét, de az is elképzelhető, hogy csak olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik a kelleténél jobb nyomozók. Arra már inkább gondolni sem merek, hogy az apám és Marco szövetkeznek a hátam mögött, pedig már nem először fordul meg a fejemben. Arra nem emlékszem, hogy említettem volna neki, hogy itt dolgozom. – Engem keresel vagy titokban ez a törzshelyed? – Na persze.
Mikor az Infernót választottam a mai találkozóm helyszínéül, pontosan tudtam, hogy Cherry is ott lesz. Nem is tudom mi ütött belém, talán provokálni akartam. Őt, vagy a feleségemet, vagy mindkettejüket. Egy igen csinos nővel volt ugyanis találkozóm. Nem volt köztünk több üzleti kapcsolatnál, és nem is lesz, de pont megfelelő arra, hogy kikészítsem vele a feleségemet. Lydia tegnap este olyannyira felbosszantott, hogy nagyon is megérdemli majd, ha Cherry elmeséli neki, milyen másik nővel ücsörögtem egy bárban egész este. A házasságunk már rég megromlott, ezen nincs mit vitatni, és sokszor a válás is megfordult már a fejemben, de egyelőre nem léptem. Ami azt illeti, egyszerűbb volt szó nélkül élni egymás mellett, fenntartva a szép látszatot, és az imidzsemnek is ez tesz jót. Így hát egyelőre nem tettem semmit a válás érdekében, de egyre kevésbé titokban találkozgattam az aktuális szeretőimmel. Hogy most ebbe a házastársi harcba a lányunk is valószínűleg bele fog keveredni, az nem érdekelt különösebben. Felnőtt nő, rég tudja, hogy nem mennek jól a dolgok köztünk, nem fog belerokkanni. Sok gyerek nő fel szülők nélkül, ő még így is összeteheti a két kezét. Pláne most legyen hálás, hogy olyan kemény munkával kihoztam őt a cellájából. - Nocsak nocsak, kit látnak szemeim - léptem oda a pulthoz, olyan mosollyal, amiből nehéz lehetett arra következtetni, vajon meglepett-e a lányom látványa, avagy számítottam rá. - Egy dupla whiskyt kérek jéggel - adtam le a rendelést, és már le is raktam a pultra az árát, illetve annál jóval többet.- Nem kérek vissza. - Milyen adakozó kedvemben vagyok, hát nézzenek oda. Legalább Cherry is keres ma valami pénzt. - Találkozóm lesz. Üzleti megbeszélés - adtam meg a kurta magyarázatot arra, miért is vagyok itt. Abba nem terveztem beavatni, hogy Marcóval ismerjük egymást. Vannak dolgok, amikről nem kell tudnia. Ami azt illeti, elég sok ilyen dolog van.
Are you looking for your office? You've missed it.
Komolyan nem vagyok biztos benne, hogy hallucinálok vagy sem? Nem mintha, annyi cucc lenne most bennem -az utóbbi időben igyekszem azért kontrollálni magam, ahogy csak lehet-, de apámat itt látni az kicsit furcsa nekem. És gyanús és nagyon nem tetszik, ami azt illeti. Na nem mintha nem látnám szívesen –mondjuk azt is módjával csak-, de rossz előérzetem van. Főleg azok után, hogy tudom, ismerik egymást Marcoval is. - Hát én is ugyanezt kérdezem, csak abban nem vagyok biztos, hogy tényleg látnak-e – nevetgélek, de a mondatom végére el is hal ez, ugyanis ha hallucinálás lenne, akkor majdnem biztos, hogy nem beszélne hozzám. Legalábbis ilyen kis adagtól biztos, hogy nem. Úgyhogy most már majdnem biztos, hogy nem képzelgek, csak azt kell kiderítenem, hogy mit keres vajon itt? Nem bírom megállni, hogy ne forgassam meg kicsit a szemem, de az egyik jobb minőségű whiskyt töltöm ki neki, majd el is rakom a pénzt. Gondoltam, hogy nem kér vissza. Ha már ilyen pofátlan, hogy pont ebben a bárban kell... üzleti tárgyalnia? - Üzleti tárgyalás? – szalad fel a szemöldököm. – Marcoval? – kérdezem, hiszen amit lehet, hogy ő nem tud, hogy azt tudom, hogy ők ismerik egymást. Elméletben csakis olyan ügyekből kifolyólag, mint az ügyvéd és ügyfele, aztán ki tudja, mi van még a háttérben? Semmiben sem lehet biztos az ember, ugyebár?! - Te tudtad, hogy itt dolgozom? – Vagy ez csak puszta véletlen? Mert ha tudta, akkor Marco hiába adta a szavát, hogy nem mondja el az apámnak, mégis megtette. Elég nehéz eldöntenem, hogy ez most tényleg véletlen-e vagy sem?! Ha nem is mondta el neki, akkor most már teljesen mindegy, mert nyilvánvaló, hogy lebuktam, nagyon is. Az mondjuk a jobb verzió, mert azt akkor még nem feltétlen kell tudnia, hogy azért dolgozom itt, mert egy igen szép summa adósságot halmoztam fel Marco számlájára. Arcomra nyilvánvalóan kiül az értetlenség, ugyanis azért ismer már annyira, hogy az ilyesmit könnyen leszűrhesse. - Másfél óra múlva kezdődik a buli, úgyhogy onnantól kicsit már hangos lesz – informálom, ha már tényleg üzleti tárgyalása van. – Vagy maradsz a partira is? – mosolyodom el, mert hát sose lehet tudni. Mindenesetre anya valószínűleg nagyon is haragudna érte, habár sejtéseim szerint apát ez kurvára nem érdekelné. És mellesleg azt is sejtem, hogy nincs minden száz százalékig rendben náluk.
Kezdőlap
