A világ összes kábítószere sem menthet meg minket önmagunktól
Karakter típusa:Keresett Teljes név: Draven Drake Westwood Becenevek: - Születési hely, idő:1995. május 25 Brooklyn Kor: 22 Lakhely: Brooklyn Szexuális beállítottság: Heteró Családi állapot: Nőtlen (még) Csoport: Diák (Később törvényenkívüli lesz) Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: Egyetemista, hang és fénytechnikusnak tanul, mellette karaoke énekes Ha dolgozik//Munkabeosztás: Beugró munkákat csinál, és rendszeres vendég az egyik nightklubban hangtechnikus gyakornokként Ha dolgozik// Munkahely: Amnesia nightklub Hobbi: Karaoke, rajzolás, zenehallgatás, csavargás a városban
Nem állítom hogy kiállhatatlan lennék, de azt sem hogy nem. Nehéz eset vagyok, méghozzá a rosszabbik fajtából, olyan hisztis pasi tudod. Aki kurva sokat cigizik. Na meg káromkodik, igen ezt sem felejtsük el, ezek a legfőbb jellemhibáim azt hiszem. Mindig nyűgös vagyok valami miatt, vagy legalábbis annak látszom. Pedig nem mindig van így. Egyszerűen csak szeretek egyedül lenni mert kezdem azt hinni hogy én vagyok az egyetlen barátom. Amolyan magányos farkas típusnak képzelem magam, olyan túlélőnek, aki csak úgy egyensúlyozik az életén, a munka, az iskola, a pia és a drogok között, na meg a Kismadár mellett. Akarom, és nem akarom, ki érti ezt? Ch, utálom, amikor valamit nem tudok kontrollálni, és nem tudok megtervezni, mint a munkaidőt, vagy a pia mennyiséget. Nehezen tudok bánni az emberekkel, és rendszerint mindenkinek beletaposok a kis lelkivilágába szóval valahol már feladtam hogy ezzel foglalkozzak, és tartsanak inkább díjnyertes seggfejnek. Nem érdekel. A megjelenésem, így sem éppen mindennapi, bár még nem is olyan kirívó. Mindig sok szemrehányó tekintete kapok, és hol szarjam le? Ne nézzen rám akinek nem tetszem. Igen, lehet hogy kicsit lobbanékony vagyok, és az is lehet hogy előbb beszélek mint gondolkodnék de ez sajnos igaz arra is, hogy olykor előbb ütök. Alapvetően nem provokálok verekedést, de nem is fogom vissza magam ha valaki belém köt, meg tudom védeni magam, mert tanulok harcművészetet (karate), talán pont azért hogy valahol levezessem a stresszt. Valahol olvastam hogy ez jó módja. Kevés dolgot szeretek, de az állatokat nagyon. Sokkal jobb társaság egyes embereknél. Én is sokkal jobb társaság vagyok saját magam számára olykor, így gyakran merengek valahol egyedül, és igen, szeretek hintázni is, éjjel egyedül a játszótéren, egy cigivel vagy egy üveg sörrel.
Sokkal könnyebb lenne eladni a lelkem, ha meg tudnám találni.
Az életem? Ugyan mit mesélhetnék róla? Nem elég hogy rám nézel? Képzeld el magad... Draven Drake Westwood vagyok, huszonkét éves, vércsoportom, nullás, és a szüleim egy szem kisfia, és egyben legnagyobb csalódása. Nos, igen, röviden és tömören ez lennék én, tessék végignézni rajtam, ne szégyenlősködjön már az ember. Gátlástalannak kell lenni az életben és átnyomulni mindenen, ami elég áll. Legalábbis anyámék ezt próbálták belém nevelni hogy majd később átvehessem az üzletüket, a vállalkozást amit fenntartanak. Hogy a tökéletes fiúk legyek, aki gazdasági iskolát végez, és egyetemi szinten kiváló lehet, és mestere minden üzleti fogásnak, na perszeh... Hírből sem érdekelnek ezek a dolgok, és rohadtul nem bírom a szüleimben hogy nekik nem fontos hogy én mit akarok, csak az hogy ők mit akarnak. Hát milyen szülők az ilyenek, most komolyan? Akkor minek csináltak gyereket? Szóval ha nem is kifejezetten dúsgazdok, akkor is jelentős vagyonnal bírnak és ez... ez mindaz amit én magam mögött hagytam amikor Brooklynba költöztem egymagam, egy lakótárssal egy kis lakásba és a saját lábamra álltam. Nem akartam a szüleim egy szem pici fia lenni, és apám már így is folyton csalódott szemmel néz rám, amiért tetováltattam magamra és a piercingek miatt, meg az öltözködésem miatt is, hogy szégyent hozok rá. Ó, nem kellek én ahhoz, szégyent hoz ő saját magára, mint szülő. Szóval a kapcsolatom a szüleimmel nem igazán rózsás de van rá némi próbálkozás olykor anyám felől. Nem is tudom, talán még értékelem is, és elmondása alapján bármikor hazamehetnék. Na persze, az öltönyök és a fogadások világába, nem vágyom erre. Nekem jó ez a Brooklyni élet, bulizások, iskola, tanulás, haverok, csajozás... Wild child életérzés. Szóval... most röviden és tömören ez a helyzet, itt vagyok, élek és a legközelebbi bulira készülök. Mert ebből áll az életem jelenleg és ezzel tökéletesen elégedett vagyok ami azt illeti. Már csak a beadandómmal kellene valamit kezdenem, de semmi kedvem nincs hozzá. Igazából, semmihez sincsen kedvem azon kívül hogy megforduljak és aludjak még tovább egy pár órát. Mivel éjszaka nem igazán sikerült, most próbálok egy kicsit szundikálni. Végtére is szombat van vagy mi a franc. Pihenés nap, és majd este, este beindulhat az élet. Addig, mindenki kopjon le.
Kedves Draven! Hát te aztán igazi lázadó vagy a szüleiddel szemben az már biztos. Nem tudom, jó ötlet volt-e ennyire hátat fordítanod nekik, de a te életed, a te döntésed, én nem fogok beleszólni és ítélkezni sem, mint ahogy azt ők tették. Tetoválásaid vannak, na és? Ha azon múlna felvehetsz olyan ruhát, amiben nem látszik.... Piercingek? Ki lehet szedni őket... Az öltözködési stílusod pedig ahogy idősödsz még bármikor változhat, így hát nagyon nem értek egyek az apáddal, aki mindezekért elítélt téged. Az ő világuk értelemszerűen más, erre én is rájöttem, de attól még nem kellett volna így bánnia veled. :scratch: Mindenesetre tiszteletreméltó az, hogy mennyire önálló lettél, ezt igazán értékelhetnék. Sok sikert az egyetemmel a továbbiakban, a beadandóhoz való hozzáállásod meg teljesen érthető. Szombat van, ergó még tuti van időd a leadási határidőig, nem az a legjobb ha utolsó pillanatban csinálod meg az egészet? Olyankor a legkreatívabb az ember Látogasd meg a foglalókat, ha még nem tetted, aztán irány a játéktér
Kezdőlap
