Az internet meg a buktatói...tudom, tudom. Én sem hiszek benne. Meg az igazat megvallva nem is hiszem, hogy ennyi idősen erre kellene fanyalodnom, és különben is viccnek szántam az egészet.
Éppen a munkaközvetítőre vártam a nyolcvankettediken abban a bádogdobozra emlékeztető étteremben...mintha a hatvanas évekből cseppent volna ide.Mármint az étterem és nem a munkaközvetítő. És akkor megláttam a netsarkat. Ha rendelek egy komplett menüt egy óráig ingyen használhatom a gépeket. A munkaközvetítő dugóba került, minimum két órát késik, szóval gondoltam egy nagyot és a kis hambi menü mellé behuppantam az egyik szabad géphez. Egy ismerkedős oldal chatprogramjában bukkantunk egymásra. Te úgy tudtad éppen otthon unatkozom, a barátnőimre várok, és addig felnéztem. Te meg azt mondtad, hogy a vizsgáidra készülsz és már kellett valami ami kikapcsol. Te igazat mondtál, én hazudtam. De úgy voltam vele, hogy sosem fog kiderülni. Beszélni akartál velem máskor is, nekem meg tetszett az arctalanság, hogy ha képzeletben is de újra a régi lehetek. Mintha még mindig otthon élnék a szüleimmel a gazdag környéken, és nem itt múlatnám az időt a semmi közepén ahol senki nem ismer. Elhitettem veled az igazságot, ami jelen pillanatban hazugság, és nem mondtam el a valóságot. Te viszont végig őszinte voltál. Nem is hiszem, hogy létezik ilyen pasi….hol a bibi? Engem többnyire kihasználnak, hagyom is magam ami azt illeti. Te viszont óvatos vagy, nem rontasz ajtóstól a házba. Én még nem akarok személyesen találkozni, te pedig nem erőlteted. Miattad még egy használt laptopba is beruháztam, és egy régi viszonyom, egy kábeles srác intézett nekem netet is. A földszinten vagyok egy hálózaton az egyedül élő fickóval, aki többnyire úgyis pornót néz,annyira mindegy milyen gyorsan jön le a film, van vagy nyolc tera a gépén.
Szóval nerd lettem, legalábbis annak látom magam. Néha órákat chatelünk, és dumálunk, egyre nehezebben lavírozom a hazugságaimba, mert érzem, hogy lelkes vagy és őszinte. Orvosnak készülsz, jelenleg rezidens vagy a Memorialban. Barátnőd pont nincs, a legutóbbi két éves kapcsolatod, megcsalt az apáddal. Úh, ez elég kemény. Vicces, mert ha tudnád, hogy én sem vagyok éppen az álmaid netovábbja….nem tudom. Azt sem értem minek beszélgetek veled egy virtuális térben, miért kerülöm a személyes találkozást...és egyáltalán mit akarok ebből az egészből kihozni? Nem tudom, csak azt, hogy két megoldás létezik: vagy egyszerűen nem jelentkezem be többé, eltűnök, vagy bevallom magamról az igazat.
Ha napokig nem beszélünk, mégis hiányzik….pedig egyetlen képen kívül semmit nem láttam belőled...még a hangod sem hallottam. Nem kapcsolok kamerát, nem akarom, hogy kiderüljön milyen körülmények között élek, miközben neked mást mondok.
Aztán egy napon nem jelentkezel többé….egy hét is eltelik. Szenvedek mint a kivert kutya, mikor végül egy este belépve egy üzenet vár tőled:
“Beszélnünk kell. Személyesen.”
Atyaég, most mit csináljak? Vajon rájöttél? Vagy mi történt?
//Kedves Megalkotó! Ha tetszik a kis plotom, ne tartson vissza semmi vissza a regeléstől.Mindenben meggyőzhető vagyok. Bár szeretném a nevet és az arcot is, de nem fogok megsértődni vagy nem foglak elzavarni ha más ötleted lenne. És hogy mi a folytatás? Miért keresel engem? Derítsük ki együtt! Vannak ötleteim, de ha neked is akkor összerakjuk amink van. Várlak. Türelmeske, nem kapkodós játékoskát várok a szerepre.Mindenképp írj rám, ha befutottál.//