You need to know this, Sullivan

Julian & Marco

Annak ellenére, hogy megígértem a drága kis Cherrynek, a legújabb kedvenc játékszeremnek, hogy nem fogok beszélni az apjával, úgy döntöttem, hogy de. Már, csak azért is, mert még mindig úgy érzem, hogy Juliannek többel tartozom, mint a drága kislányának, hiszen párszor volt már, hogy képviselt egy-egy perben és igen ügyes védőügyvédnek bizonyult. Ezek után nem hallgathatom el előle, milyen rossz az ő drága kislánya és, hogy nyakig ér a kaki, amibe belemászott. Bántani nem fogom, ez egyértelmű. Soha nem volt szokásom nőket verin, erőszakolni vagy hasonlókat tenni, de azt se fogom hagyni, hogy gúnyt űzzön belőlem és átverjen. Kötöttünk egy egyezséget, miszerint dolgozni fog nekem, amíg le nem törleszti a tartozását, szóval, még így is hálás lehet, bármennyire gondol most egy aljas szemétnek. Máskor is előfordult már, hogy hölgyeknek adtam ilyen lehetőséget, de a legtöbbje nem, hogy nem tanult belőle, hanem inkább még mélyebbre ásta magát. Nem fogják fel, mibe másznak bele, amikor a droghoz nyúlnak. Egyre több mindent adnak oda azért a kis élvezetért, míg végül azon kapják magukat, hogy prostik lettek, akit senki nem vesz még ember számba sem, mert olyan mélyre csúsztak, ahonnan már nem lehet visszahúzni őket, de van az ennél rosszabb verzió, mikor egy sikátor kukájából szedik ki a holttestüket a zsaruk.
Julian lánya... nos, benne még látok némi reményt arra, hogy normális életet élhessen, de ahhoz az kell, hogy alaposan megtanulja a leckét és, hogy eszébe se jusson soha többet a droghoz nyúlni. Emiatt kell beszélnem az apjával, hiszen ez nem az én feladatom, hanem az övé. Az ő kislánya, az ő baja és csupán csak azért van még egyáltalán ilyesfajta baja, mert Cherry nekem tartozik és nem valami brutálisabb fazonnak. Van, aki kérdés nélkül eladja az ilyen lányokat valahova az Isten háta mögé egy lebujba, ahonnan nincs többé menekvés és élete végéig tűrheti, ahogy gusztustalanabbnál gusztustalanabb fazonok élvezkednek rajta. Fogalma sincs a kis drágának, miféle következményei lehetnek a tetteinek és nincs kizárva az sem, hogy másoknak is tartozik.
-Üdv szépségem. Mr Sullivannel van megbeszélve egy találkozóm.- sétálok be Julian irodájához, ahol egy roppant csinos titkárnőcske fogad bájos mosollyal és némi pírrel az arcán. Gondolom, nem sokan szokták így üdvözölni, én viszont imádom zavarba hozni vagy éppen dicsérni a hölgyeket. Ezt amolyan férfiúi kötelességemnek érzem.
-Mr. Berlasconi, ha nem tévedek. Mr. Sullivan máris fogadja önt.- szalad végig rajtam kacér pillantása, én pedig megjegyzem magamnak, hogy talán a Juliannel való beszélgetésünk után elrabolom a hölgyet egy kávéra vagy valamire, de végül megemberelem magam. Előbb az üzlet, aztán a szórakozás, hiszen reményeim szerint, ha most közlöm Juliannel, hogy mit is művelt a drága pici lánya, azonnal ki fogja nekem fizetni a tartozást, majd közölhetem is az aranyos kis Cherrykével, hogy megúszta a büntit, nem kell nekem dolgoznia. Egy teherrel kevesebb lenne, mert bármennyire is akarom figyelembe venni, hogy az apjára még szükségem lehet olykor-olykor, nekem is van szemem. Kétlem, hogy sokáig vissza tudnám fogni magam a leányzó közelében, az pedig óriási hiba lenne,  ha olyasmit tennék, amit később megbánhatnék. Tehát, Cherryt minél előbb el kell takarítanom a közelemből, mert eszem ágában sincs Julian Sullivannel háborúzni amiatt, hogy meghúztam-e a lányát vagy sem.
Ahogy a hölgy elintézi a gyors telefont, majd közli, hogy nyugodtan mehetek, megindulok a gravírozott arany táblával ellátott ajtó felé és gondolkodás nélkül benyitok. Voltam már itt egy párszor, mikor valami kezdő rendőröcske ujjat akart húzni velem, én pedig törvényes úton akartam megvédetni magam. Hiszen, általában elegendőek a jól bevált módszereim, de hát nem tüntethetek el minden zsarut a kikötő mélyén, mert igen gyanús lennék végül. Így, amikor olyasmi gondom akad, hogy mondjuk felmerül a nevem némi drog kapcsán bizonyítékok nélkül, felkeresem Juliant, aki felhívja erre a kedves bírók figyelmét és már mehetek is. Arra mindig ügyelek, hogy semmivel, sehogy se lehessen hozzám kötni a kínos ügyleteket. Bizonyíték nélkül pedig nem tehetnek velem semmit. Ez egy csodálatos kiskapu, melyen már sokszor átgyalogoltam.
-Szervusz Julian. Rég találkoztunk, hála az égnek.- vigyorodok el, mert akármennyire is jó ügyvéd, nekem az a jó, ha minél kevesebbszer látom. Ettől függetlenül úgy tekintek rá, mint egy jó barátra, mert szükség esetén nem csak engem, hanem a hozzám közel álló embereimet is képviselnie kell, ehhez pedig elengedhetetlen a jó kapcsolat.
-Örülök, hogy ilyen gyorsan fogadni tudtál, bár most nem az ügyfeledként, hanem... inkább egy jó ismerősként vagyok itt.- hívom is fel rögtön a figyelmét arra, hogy most nem az ügyvédhez jöttem, mert valami személyesebb ügyről kell beszélnünk. Igazából, ha nekem lenne egy lányom, nem biztos, hogy örülnék, ha New York egyik maffiózója érkezne hozzám olyan hírekkel, mint amit én akarok közölni vele. Nem irigylem, az biztos. Csak nehogy aztán a hírhozó legyen majd a hibás...

You need to know this, Sullivan

Julian & Marco

Jó párszor eszembe jut, hogy már pedig én megígértem Cherrynek, hogy nem beszélek az apjával, így egy ici-picit dilemmázok, mert be szoktam tartani az ígéreteimet. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy segítségre van szüksége. Most, hogy volt alkalmam megismerni látom, hogy nem lenne egyébként egy elveszett nőszemély, így nem is értem, hogy keveredett egyáltalán erre az útra, hogy nekem tartozzon. Kár érte, szóval eldöntöttem, hogy igenis, beszélek az apjával, mert Juliannek joga van tudni, hogy mibe tenyerelt bele a kislánya. Akármilyen viszonyban is lehetnek, mégis a lánya és kétlem, hogy szeretné, ha egyszer majd egy kukából szednék ki a holttestét. Nem azért csinálom ezt, mert érdekem, hiszen nekem az a jó, ha minél több drog fogy és amúgy sem szokásom senkit se pesztrálgatni, de Cherry... ő Julian lánya. Kötelességemnek érzem, hogy segítsek, ha már az apja jó párszor kihúzott a csávából.
-Nos, a minap fény derült arra, hogy egy... kuncsaftom némi tartozást halmozott fel.- kezdem felvázolni a helyzetet, miközben kezet nyújtok neki, végül leülök a szabad karosszékbe. Nem tudom, hogy akart-e valaha épp tőlem hallani ilyesmit, de sajnos az a nagy büdös helyzet, hogy ha tetszik neki, ha nem, közöm van az ügyhöz. Nem is kicsit.
-Aránylag csekély összegről van szó, csak épp úgy éreztem, hogy az ígéretem ellenére, amit tettem az illetőnek, tudnod kell róla.- magyarázok nagy értelmesen és ezáltal még időben felhívom rá a figyelmét, hogy én most épp esküt szegek. Biztos meg van az oka, hogy Cherry azt kérte tőlem, ne beszéljek az apjával, de nem tehetek mást. Vsgy kifizet az apja és megszabadulok -az egyébként meglehetősen vonzó és csinos- lányától, vagy fogalmam sincs mi lesz. Talán, azt mondja majd, hogy nem érdekli az ügy és másszon ki belőle a kislánya, ahogy akar.
-Nem jöttem volna el Julian, ha nem a lányodról lenne szó, Cherryről.- bököm ki végül a lényeget és várom kíváncsian a reakciót, miközben rádöbbenek, mennyire nem szeretnék a helyében lenni. Nem tudom, hogy lesz-e valaha családom -nem szoktam ilyesmin gondolkozni- de, ha lesz, tuti, hogy nem akarnék egy hozzám hasonló alaktól ilyen híreket kapni.
-Én magam kerestem fel, tekintettel arra, hogy a te lányod és beszéltem vele. Most abban maradtunk, hogy befogom a klubba dolgozni, amíg le nem telik a tartozása. Mivel te vagy az apja, úgy éreztem, hogy mindenképp beszélnem kell veled.- teszem még hozzá, miközben eszembe jut, hogy akár neki is állhatnék itt lelkizni, hogy gyerekek így meg úgy, de az nem én lennék. Így sem értem, miért is foglalkozok ezzel az egésszel. Talán Julian miatt, talán amiatt, hogy Cherry egy igen aranyos és okos lánynak tűnik... nem tudom, de nem szeretném, ha arra a sorsra jutna, mint sok másik lány, aki belekerül ebbe az ördögi körbe.
Kíváncsian lesek Julianre, hogy vajon mi a reakciója. Abból, ahogy Cherry kérlelt úgy gondolom, hogy nem lehetnek valami jóban, de az is lehet, hogy csak a leányzó van a lázadó korszakában, amikor úgy érzi, hogy neki nincs szüksége az apja segítségére.
-Nem sok embernek szoktam felajánlani, hogy dolgozza le a tartozását, de most kivételezek. A többi rajtad múlik.- tárom szét karjaimat, hiszen nem Julian kérte tőlem, hogy tegyek ilyen szívességet. Ez az én ötletem volt azok után, hogy megismertem a drága, csinos, szemtelen kis Cherrykét.

You need to know this, Sullivan

Julian & Marco

Igazi pókerarcnak tartom magam, mert az évek során sikerült megtanulnom, hogy ne mutassam ki az érzelmeimet, mert az sokszor igen jó fegyver lehet a másik kezében, ha látja, hogy dühös vagyok épp, jó kedvű, elkeseredett vagy bármi más. Nem. Mindig ugyanazt a sunyi vigyoros fapofát vágom és, csak olyan személyek körében engedek meg magamnak bármiféle érzelemkimutatást, akikben megbízom vagy akiket épp ki akarok nyíratni. Az már úgyse tud mit kezdeni a következtetéseivel ugye.
Ha viszont saját magam profinak tartom, akkor minden bizonnyal Julian is ezen ranggal büszkélkedhet, mert az ég világon semmit nem tudok leolvasni az arcáról, maximum annyit, hogy szinte meg kell erőszakolnia magát, hogy azt a fapofát fenntarthassa. Mondjuk amúgy sem azt vártam, hogy majd szitkozódva szétpakolja itt előttem az irodát vagy esetleg zokogásban tör ki vagy franc tudja miket látni még a brutális szapanoperákban. Julian Sullivantől pontosan ezt vártam, amit kaptam. Halálos nyugodtságot, mint amilyen a tenger szokott lenni vihar előtt.
-Körülbelül nyolcezer ötszáz dollárról, de bátorkodtam tízre kerekíteni a lányod sokkolása érdekében.- ördögi vigyor ül ki arcomra, amit képtelen vagyok elfojtani magamban és nem is akarok. Ennyi kamatot mondjuk alapból rátenne mindenki vagy szimplán már elsinkelte volna a lányt egy nálam brutálisabb fazon, ezzel szemben én csak riogatom és munkára kényszerítem. Mikor lettem én ennyire vajszívű?
Julian végül folytatja a mondandóját, amit figyelmesen végig hallgatok, végül egy sóhajtás kíséretében egyik lábam átvetem a másikon és komoly arccal rápillantok a szintén komoly Julianre.
-Azt hiszem, te is tisztában vagy azzal, hogy az éhen halás veszélye nem fenyeget, szóval nem azzal a céllal érkeztem, hogy behajtsam rajtad az összeget. Pusztán el akartam mondani, hogy a lányod nekem fog dolgozni, amennyiben úgy látod jónak.- tárom szét két kezem egy mosollyal megspékelve, hiszen akárhogy is nézzük, ez Julianen múlik. Ha kifizet máris egy gonddal kevesebb nekem is és neki is. Nem kell az ő lányáért aggódnom, aki egy szemtelen fruska, mégis baromira vonzó számomra. A francba is! Kifejezetten tetszik az a lökött nőszemély, de ezt se neki, se az apjának nem kell tudnia. Szóval, örülnék, ha kifizetne persze, de benne vagyok én a nevelő szerepében is, miszerint Cherryke dolgozni fog nekem én pedig már, csak azért is szenvedtetni fogom.
-Jelenleg még nem tudok mit mondani. Hétvégén fog kezdeni a pultban, ami ellen nem volt kifogása. Tudom, hogy van rendes munkahelye is így megkértem, hogy írja össze ő, mikor tudna dolgozni jönni, szóval sikerült megegyeznünk.- mesélem el röviden, hogy is alakult az egész történet, amiért bár egy ici-picit spiclinek érzem magam, de nagyja részt inkább simán csak nem érdekel. Megígértem Cherrynek, hogy nem beszélek az apjával, igen, de mégis inkább megszegtem ezt az ígéretet, mert, ha Julian valaki mástól szerzett volna erről tudomást, gyanítom megorrolt volna rám.
-Nevezhetjük baráti gesztusnak vagy akármi másnak, hogy eljöttem hozzád. Egyszerűen csak nem akartam, hogy majd valami véletlen folytán derüljön ki, hogy a lányod a klubbomba dolgozik. És persze nem tudtam, mit szólsz majd ehhez...?- pillantok rá várakozón, mert azt persze nem tudhatom, hogy viszonyul a helyzethez. Lehet, hogy inkább azt mondja, hogy kifizeti a tartozást és hagyjam a lányát békén...