Óh, hát. A pszichopátiának is megvannak a maga előnyei, nemde?
- Mh. - Helyesel amolyan felemásan még, mielőtt levonná a zajokból a maga következtetését. Az élet nem lehet mindig habostorta. - Remélem ez nem a csillivilli vámpírkönyvekből van. - Érezni a hangjából, hogy vigyorint a másik oldalon ellenszolgálatásként az ingerültségnek.- Grand Street keleti vége, szóval asszem az csak akkor menne, ha elkötnéd a buszt. - Belenevet a gondolatba, aztán mélyet sóhajtva nyújtózik egyet. - Milyen kár, pedig mocskosul be vagyok rád gerjedve.

Az a tudat, hogy nincs ennyi fantáziája megnyugtató, meleg bizonyosság, és legalább elképzelheti, mivel megy el a fáradtságos napja, nélküle. Sok szenvedést képzelve emiatt ennek az orgánumnak, amit hallva kedvtelve sóhajt és előzékenyen kienged egy kis utcából valakit, akinek nem is volt elsőbbsége.
- Egy órád? - beszűri a levegőt, az ajkait egymásra préselve megbánja a jótékonykodás időveszteségét. - Még legalább húsz perc, amíg a végre érek. Mi lenne, ha addig szereznél fokhagymát, karót és szenteltvizet? Vámpírtapasz, tízből kilenc kamaszlány ezt ajánlja - villanásnyi ingerültség szikrázik a nyelve hegyén, végigsimít a szájpadlásán vele. - Hol vagy? Felszedjelek valahol?

Ki tudja. Lehet napközben nem is létezik és amúgy is csak képzelt barát. hm. Szexpartner, mert amúgy is nélkülöz minden realitást, hogy egyáltalán létezhet a magafajta dögvész, ugye?
Hangja mélyen doromboló, érdes moraj, ahogy belenevet a telefonba.
- Helóka. Minden csodás, a főnök egy vérszívó rohadék, szóval van saccper hm. Egy órám? - Kis csend, a létezése eltávolodik a telefontól, ahogy rápillant a kijelzőre. - Jah, annyi. - Kis csend. - Buszozol? - Mintha csalódott lenne?

Ha este, akkor Nik. Nem, de komolyan, mint egy vámpír, hajnalban elbúcsúznak, esteleszálltával meg képtelen másra gondolni. Megrezzen a rezgéstől, hálával gondol a nővérre amelyik fülhallgatóval adózott a vezetésbiztonságért, és párducgyorsan felveszi a hívást, ami létfontosságú. Nyilván. Mégis mi más lehetne?
- Hello Seth, sejtettem, hogy nem bírod sokáig nélkülem - pont olyan önelégülten hangzik, ami még megbocsátható, tekintve, hogy rekordsebesen felvette szóval ki az aki nem bírja a másik nélkül? - Mizu?

A B62-es valahol félúton poroszkál induló és végállomás között, mikor a telefon beledorombol kedvenc sofőrünk zsebébe. A rezgőre állított párkapcsolat már csak olyan, hogy örömére szolgál az embernek. Pláne ha a Szöcske hívóképével párosul.