Kérdésén hosszasan elgondokodtat. Valójában szerettem volna mást csinálni, vágytam arra, hogy normális életem legyen. De, aki olyasfajta hátrányokkal indul, mint én magam, nem tudhatta magáénak azt az életet, amit majdnem minden ember él. Nem ismertem a szüleimet, ami még önmagában nem lenne probléma, de nem is létezett számomra olyan ember, aki pótolhatná a kötődés hiányát. Nem vállalta senki a felelőséget, ami velem járt. Csak egyetlen ember. Maureen. Kapaszkodni akartam belé, látni benne az anyát, vagy némi törődést, de ez mind az én képzeletem szülte általában. Semmi ilyesmiről nem volt szó, Ő a hasznot látta bennem, és semmi többet. Jól emlékszem, amikor beültem az autóba, még csak nem is köszönt. Csak rám emelte jéghideg tekintetét. Végigmért, íriszeiben ott ült egy ígéret. Amit én egészen kicsinek félreértelmeztem, ahogy az akkori szavait is.: “Olyan világot élünk, ahol testedért milliókat adnak, de a lelkedért egy centet sem.” Emlékszem értetlenség, szépen lassan, bizonytalansággá formálódott, ami egészen a lelkemig hatolt. Ezek a szavak kísérték végig a gyerekkoromat, ott csengtek a fülemben tinikoromban, és végül felnőtt koromra ez határozott meg. Maureen számításai, árnyként követtek mindenfelé, és gőgösen követelték maguknak a figyelmemet. Egészen addig, amíg ténylegesen nem rájuk figyeltem, és minden törődésemet és energiámat, ebbe fektettem bele.
- Szeretnék. De az az én világomban, egy kicsit másképp működik. Egészen kicsi koromban, egy olyan nő szemüvegén láttam a világot, aki értéktelennek látta az érzéseimet, és értékesnek a testiadottságaimat. Ebben nőtem fel, egyszerűen a részemmé vált..ez persze nem akadályozz meg abban, hogy valami máshoz fogjak. De vannak rossz szokások, amikhez visszatér az ember.- pillantásom rövid ideig meg akad a kokainon, majd újra visszanézek rá. Ha jobban belegondolok, minden esély meg volt arra, hogy visszatérjek a rossz szokásaimhoz, és nem feltétlen a kokainra gondolok. Mert az csak egy egyszerű, menekülő útvonal volt, aminek soha nem volt jó vége. Bár az én esetemben minek volt egyáltalán jó vége? Minden út, ugyanoda vezet vissza...és sajnos nem Rómába.
Láttam rajta, hogy az elvetemült kijelentésem, alaposan felbolygatta. De még mindig alaposan ügyelt arra, hogy elrejtsen bizonyos érzelmeket. Ugyanúgy szelektált, ahogy én is. Ismerős a rendszer, és ő is éppoly ügyesen űzi, mint ahogy én is. Pontosan olyan volt, mintha a vívódásaimmal ültem volna szembe, és néztem velük farkaszemet. Már csak az volt a kérdés, hogy melyikünk hajlandó előbb félrenézni, és hagyni, hogy egy kis repedés essen az állarcán.
- Úgy érzem, a művészi önérzetednek, van ellenvetése..-szúrok oda neki játékosan, nyitva hagyva neki egy lehetőséget, hogy  érveljen a szavaim ellen.
- Igen az. Pontosan úgy fejezz ki, emberi lényeget, ahogy egy festmény. Egyetlen pillanatot add mindkettő.  Egy alkotás elgondolkodtat, gyönyörködtet, és magához láncol egy pillanatra. A szex ugyanez, csak más a sorrend..gyönyörködtet, magához láncol, és utána elgondolkodtat.  De mindegy, melyikről beszélsz.  Hisz, ha belegondolsz a Műalkotásban is ott van ami mű, és ami igazi..- jobban ki tudnám ezt fejteni, de meg akarom  várni, ő mit reagál. Mert nem kicsit mentem messzire a kijelentésemmel, vagy az összehasonlítással, hanem nagyon. De valójában, ebbe benne volt minden, amit a szexről, és a művészetről gondoltam. Lehet nem voltak egyenrangúak. De némileg láttam bennük hasonlóságot.
- Nem adok elő semmit. Olyat nem fogok állítani, ami nem igaz. Az, hogy elrejtem őket? Na, igen, az már egészen más. De ha el is hallgatom a gyengeségeimet, az csak egy megfontoltabb lépésem. - nem szoktam taktikázni, nem az a fajta ember voltam. Viszont, megtanultam titkolózni, Maureen, az évek alatt erre kényszerített. Kellett valami, ami csak az enyém volt, és ő még nem tette sajátjává.
Szinte a tekintetébe csimpaszkodom az enyémmel, amikor a lehorgonyzásról beszél. De egy pillanatig, sem mellőzőm azt a vállrándítást, ami némileg válasz volt, a majdnem feltett kérdésemre. Ugyan arra nem kaptam választ, hogy ő  volt a sértett fél, vagy aki elkövette ezt. De a mostani helyzetünk, azért add némi gyanúra okot, hogy melyik is lehet ő valójában. De távol álljon tőlem, hogy előre döntést hozzak, anélkül, hogy bármit is mondott volna erről.
- Azért szerintem ezt nem mindenki így gondolja. Találkoztam már olyan nőkkel, akiknek a mindent jelenetették. Egy életetet tettek fel arra, hogy tartozzanak valahova, és ezért hajlandóak voltak bármit megtenni. Még ha,  ez a tartozás valahova, nem is a boldogságuk kulcsa volt.-  füzöm szavaimat az övéhez. Máshonnan közelítettük meg a dolgokat, és ez talán nem is volt olyan nagy baj. Jobb szerettem, ha valakinek van véleménye, mintsem, hogy az enyémet mondja vissza, és csak bólogat minden szavamra.
- Ebben van valami. De azt hiszem, ha valaki arra vetemedik, hogy megtörje ezt a szent köteléket..másképp nem is lehet csinálni. Csak úgy, mintha megint szabad lennél. Amiből persze az is következik, hogy hiába a nagy szervezettség, egy ilyen viszonyban, a másik megérzi. Csak vannak akik szemet hunynak efelett, mert többet ér nekik az, hogy kifelé csak a tökéleteset mutassák.- Nem értettem sosem, az ehhez hasonló embereket. Milyen elgondolásból hiszik azt, hogy egy külső szemlélő nem látja át a dolgokat? Mert, végül is a “nagy közönségnek” megy a műsor, így ők is hoznak felette ítéletet.  Bár én csak egy oldalát láttam mindig, a férfi oldalát, hogy mi vezet ódáig, hogy meglépje ezt. Nem értettem meg, de talán azért, mert nem másztam bele annál jobban, mint amennyire elvárták tőlem. Én csak egy eszköz voltam, a hőn áhított “szabadság” elérésében.
- Még csak Midlle-be..elég unalmas hely.- jegyzem meg egy vállrándítással, majd folytatom .
- De ha alaposabban körülnézünk, sok olyan részlet van, ami felkelti az ember figyelmét.- mosolyodok el a mondat végén sejtelmesen. Ahhoz, hogy odajussunk, ahova szeretnénk, meg kell tennünk egy utat. Ami lehet unalmas, de ha megfelelő útitársat kapunk hozzá, egész  kellemes tud lenni.
- Akkor még mindig nagyon jól tudom kontrollálni magamat, ez megnyugtató. Nem kell álarcot váltanom.- kacsintok fel rá, mert tudtam, hogy jól tudja miről beszélek. Hisz épp az imént is ez tette, nem nehéz felismerni az ilyen dolgokat, főleg ha már ezernyi arcot láttál, ami egy színes paletta volt. De őszintén? Ewan kifogott rajtam, ez persze nem azt jelentette, hogy olyan könnyen feladom.
- Én nem csak belegondolok, hanem egy idő után meg is teszem..- válaszolok én is hasonló hanglejtéssel mint ő. Ezzel ugyan még, nem fedte fel  senki a lapjait. De mindketten tudtuk, hogy a másik tartogat valamit.
Ahogy végre közelebb jön, egy féloldalas mosolyra húzódnak az ajkaim. Szerettem játszadozni, és mint kiderült ő sincs annyira ellenére a dolognak, de ha nem ő irányít elveszett a dolog. Így tudtam, hogy óvatosan kell megközelítenem. Annak ellenére is, hogy az óvatosságot, néha csak hírből ismertem. Főleg, ha nagyon akartam valamit, vagy legalábbis hatást akartam elérni.
Amikor kihagytam az óráit, pontosan ez volt vele a célom. Ugyan a hatás folyamatát nem láttam. De a végeredmény itt volt. Részben ezért sem mentem be az óráira, részben pedig, mert ott ő irányított. - Nem is tőled menekülnék, hanem magamtól.- fogalmazok titokzatosan. Tudtam, hogy valami választ keres, vagy valami logikát a mondataimban. De ha nem ismer eléggé, akkor egyiket se fogja megtalálni. Már csak az volt a kérdés, hogy én mennyire engedem ezt meg.
Ewannel kapcsolatban sok mindent nem tudtam, mégis olyan közel táncoltam hozzá, hogy most már ha akarnám se tudnám leállítani a dolgot. Nem mintha ez az elmúlt hétben, megfordult volna a fejemben. Valamiért megengedtem magamnak, amit már nagyon régóta nem, ösztönösen cselekedtem. Hiába tudtam előre, hogy nem jó döntéseket hozok meg, elsiklottam a tény felett, és mentem tovább. Az Isten tudja merre...
- Ha ezt meg kell kérdezned, akkor igazam van.- állapítom meg, és nem felelek a kérdésre. Inkább a mozdulatra figyelek, ami elég monotonnak hathat, de tudtam, hogy ő érteni, és érezni is fogja. Bármi is volt, amit fél életen át keresett, lehetséges ez sodorta ide. Annyi biztos volt, hogy a kíváncsisága nem múlt el.
- Az egészen hosszú idő. És a másik felét mivel akarod tölteni?- teszem fel a kérdést. Ahogy felnézek rá, nem nehéz kitalálni merre is nézett, így már tudom is, hogy miért is kergette azt az illúziót.  Nagyon is ismerős volt, bár én egy idő után feleszméltem ebből a bizonyos állapotból, mégis valahogy az életem töredékét képezte. Ahogy ujjammal megteszem az apró köröket, amik egy idő után egyre nagyobbá vállnak, kicsit sikerül jobban nekem is elmélyülnöm az érintésben.
- Sajnálom rossz szokás.- nézek rá ártatlanul, bár azt hiszem ez a pillantás nem túl hiteles tőlem. De alapvetően tényleg betudható rossz szokásnak.
- Hát igen, ez csak úgy nem fog bekopogtatni az ajtódon az tény, de az még szerintem nem azt jelenti, hogy nem létezik.- ellenkezem egy kicsit a hallotakkal. Mert ugyan magam sem tapasztaltam,  de tudtam, hogyan érhetem el másnál.
Oldalra bólintom a fejem a kérdésére, és egy apró mosoly jelenik meg a szám szegletében.
- Igazad van, nem vagy rá kész...- ugyan ő egy kérdést tett fel, de tudtam jól, hogy ott fog visszhangzani a fejében. Ezután igyekszem magamon összekötni a köntöst, és felállok előle. Nem tudtam elönteni, hogy miért van itt. Vagy legalábbis felmérni, lehet túlságosan olyanokat kérdeztem, vagy mondtam, ami már sok..magam sem tudtam.
- Mitől félsz jobban? Attól, hogy elveszted az irányítást? Vagy attól, hogy nem tudod mit fogok tenni?- teszem fel a kérdést, míg fel állok előle, és megkeresem a poharamat... Valójában ezt ha tőlem megkérdeznék, nem tudnám a választ, de kíváncs voltam, hogy ő mennyire van tisztában vele.

Mikor a rossz szokásokat említi, elcsípem a pillantását, ami egy-két másodpercig elidőzik a pedáns csíkokra osztott drogon. Épp csak annyi időre, hogy mindkettőnk fejében megszülessen egy-egy illékony gondolat. Én évekkel ezelőtt meghoztam egy döntést, nagy ára volt, de épp ezért: ehhez a rossz szokáshoz soha többé nem akarok visszatérni.  
- És mi az, ami érdekel? – Az órám, amit felvett, csak egy általános művészetelméleti tárgy. Ebből még nem jöttem rá, hogy milyen szakra jár. Pedig, gondolom, abból már lehetne következtetni a terveire. Nem tudom, miért kérdezem. Ez a kérdés jobban passzol az egyetemi tanterembe, mint ide, és nem is akarok túlságosan tolakodó lenni, inkább csak az foglalkoztat, hogy mi az, amiről úgy gondolja, megfér mellette ez az életforma.
A művészi önérzetem emlegetésére félmosolyba futnak az ajkaim. Talán így van. De akkor is meg akarom érteni. A szex é a műalkotás. Lehet, hogy egyetlen pillanatot ad mindkettő, de…
- Egy műalkotásba a művész az egész lelkét beleadja. Ha festek, az emberek végül csak egy képet látnak, egy szép nőről. De én az egész történetét látom, hogy milyen családba született, a világ melyik oldalán, hogy gyermekként szeretet vette-e körbe, vagy közöny; látom a sérüléseit, a vágyait, a meghozott döntések lenyomatát. Hogy mi formálta olyanná, amilyen testtartással és tekintettel az adott pillanatban rám néz – pillantok fel rá én is, végszóra, és tartok egy rebbenésnyi szünetet, mielőtt folytatnám. – A szex csupán a testiségről szól. – Néhány percnyi gyönyör, és vége is. Mégis az egész világ ekörül forog.
Érdekes, amit mond. Azt állítja, hogy nem játszmázik?
- Sokak szerint az elhallgatás is hazugságnak számít – jegyzem meg, bár nincs olyan ember, aki ne titkolózna, ez teljesen normális. Viszont… – Nem először járok ilyen helyen, pontosan tudom, hogy itt minden hamis valóságra épül. – Az ő feladata pedig az, hogy ezt fenntartsa. Már, ha éppen dolgozik. Arra még mindig nem jöttem rá, hogy én most éppen kliens vagyok-e a számára, vagy sem. Ezzel vajon azt akarta mondani, hogy nem?
- Bizonyára ilyen is van. – Ezzel nem akarok vitába szállni, és nem is szándékozom eltagadni. Vannak, akik komolyan veszik a házasságot, és a holtodiglant is. De a tapasztalataim nem azt mutatják, hogy ez lenne a többség. És ha nem működik, kérdés, hogy mi értelme. Feltűnik, hogy prostituáltként szent köteléknek nevezi a házasságot. Nem tudom, miért csodálkozom rajta, de van ebben valami megfoghatatlanul furcsa. – Te is így gondolkodsz róla? – Vajon azért érvel ez az oldal mellett, mert ő is oda tartozna?
- Vannak olyan társadalmi pozíciók, amik megkövetelik a rendezett családi hátteret, akkor is, ha ez csak a látszat. Az emberek általában nem az igazságra kíváncsiak. Sok házasság eleve ezzel a céllal jön létre. – De ezt bizonyára ő is pontosan tudja. Elég, ha csak egy-két politikus is a kliensei közé tartozik. Vagy pedig azért hunynak szemet felette, mert ők is ugyanezt csinálják, de ezeknek előbb-utóbb úgyis válás a vége. Mint ahogy nálam is az volt.
- Untatlak? – A szavai nyomán árnyalatnyi bizonytalanság jelenik meg a tekintetemben. Lehet, nem erre számított, mikor azt mondta, meg akarja fejteni, ki vagyok. De lényegében még mindig nem kaptam választ a miértjeimre.
- Most is kontrollálod magad? – nézek a szemébe, ahogy alig észrevehető hangsúlyt adok a szónak. Eszembe jut az óra, amikor én manipuláltam a rezdüléseit, akkor valóban éreztem, hogy próbálja, nem volt egyszerű dolgom, mire előcsalogattam belőle, amire szükségem volt, de végül egy kis részét, valódi részét, sikerült kihajtogatnom az álarcok mögül.
- Nem mindennek tesz jót a megvalósítás. – Ha azért hívott ide, hogy lefeküdjön velem, mert azt az érzést keresi, aminek a töredékét az órán ébresztettem fel benne, csalódni fog, mert azt a szex nem tudja megadni. Arra csak a vágyakozás képes.
Nem tudom, mire érti pontosan, hogy önmagától menekül, de nem esik nehezemre elképzelni, hogy ez a foglalkozás mellett, amit űz, néha szüksége van egy menekülőútra. Hogy ne kelljen szembenézni a tényekkel, különben beletörne a lelke. Talán épp ez az érdekes benne, hogy még nem érte el ezt az állapotot. Számos elit klubbot és bordélyházat meglátogattam már, de mindenhol csak a munkájukat végző lányokkal találkoztam, akik készséggel megteszik, amit kérsz, és közben színes hazugságokkal hízelegnek, hogy visszatérő vendég legyél, de a tekintetük üres. Tudják, hogy ez az egész csak egy gépezet. Egyiket sem érdekli valójában a szex. Nem próbálnak részt venni benne, és nem keresnek válaszokat sem.
Rajta, mintha ne ezt látnám, ami érdekes, de nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni.
Még senki nem ért hozzám igazán. Ez a mondat, mint valami méreg, rögtön a lehető legmélyebbre fúrja magát bennem, mielőtt feloldódna, és beinná magát a gondolataim közé, tudom, hogy még sokáig nem fogok szabadulni tőle. Pláne így, hogy nem magyarázza meg. A szememben keveredik a meglepettség, a kíváncsiság és egy halvány árnyalatnyi, ösztönös harag, amiért válasz nélkül hagy. De nem kérdezek rá újra. Az indulat pedig hamar felolvad a tenyeremből induló, kellemes, de egyben zavaró bizsergés hullámaiban. Odatereli a figyelmem, nem tudok ellenkezni.
És a kérdésre sem tudok felelni. Mit akarok kezdeni az életem másik felével? Semmit. Alkalmazkodom a világhoz, és próbálok visszatalálni az alkotáshoz. Képtelen vagyok elfogadni, hogy nem megy. Még ha épp ez fog felőrölni, akkor is.
- Boldog voltam a házasságomban. És az többi kapcsolatomban is. – Egy ideig. – Nem a nőkkel volt gond, hanem velem. – Nem akarom, hogy azt higgye, nem volt szerencsém, vagy valaki csúnyán összetörte a szívem. Éppenséggel volt ilyen, de attól az esettől egészen más miatt nem tudok szabadulni.  De nem akarok most erre gondolni.
A játék, amit játszik velem, és a tenyeremen lassan bővülő körök ebben abszolút a segítségemre vannak. Az apró, hirtelen megszülető melegséghullám többfelé is szétsugárzik a testemben.  De végül abbahagyja, épp mikor már kezd kellemetlenné válni.
- Úgy beszélsz róla, mintha tudnád, hogy mit keresek. – Vagy csak a levegőbe beszél, és próbál összezavarni. Azt mondja, ne keressem, mert azzal csak távolabb űzöm, de azt se várjam, hogy ő találjon rám. Akkor mégis mit tegyek?
Feláll, és elém sétál. A köntöse engedelmesen széthullik a testén, ahogy az asztalra ülve, meglazítja magán az övet, és ki is húzza teljesen. Követem a mozdulatot, de mielőtt engedném, hogy bekösse a szemem, tudni akarom, hogy mire készül. A kérdésem viszont, úgy látszik, nem tetszik neki.
- Mire nem vagyok kész? – De ez is csak egy újabb kérdés, amire nem kapok választ. Az túlzás, hogy bosszant, de annyira nem örülök neki, hogy ezt csinálja. Feláll, és összevonja magán az anyagot. Nem értem.
A kérdései ezúttal is tűélesek. Valóban zavar, hogy nem tudom, mit akar tenni. És az is, hogy a látásom hiánya bizonyos mértékben kiszolgáltatottá tesz. De azért kijavítom.
- Nem félek. Csak tudni szeretném, mire számítsak. – De valójában már azzal is lemondtam erről az érzésről, hogy elhatároztam, eljövök ide ma este. Én is felállok, és utána fordulva, sétára indulok a szobában. Visszalépek az ablakhoz, és újra kinézek rajta, de az utóbbi húsz percben semmi sem változott. Csak bennem kavarognak teljesen más kérdések, mint mikor beléptem ide.

Halkan elnevetem magamat. Nem engedi továbbra sem a gyeplőt, sőt ha lehet, most még erősebben szorongatja mint eddig. Kezdtem nagyjából rájönni, hogy minek a kettőse hozta ki belőle, és az ahogy a veselkedésé percről-percre változik, csak alátámasztja a sejtéseimet. Válaszai pedig megerősítenek abban, hogy az elmúlásnak egy olyan fajtáját nem bírja feldolgozni, amivel talán sok ember küzd. Csak éppen sok ember nem vesz tudomást arról, hogy belefásult az állandó ismétlődő jelenetekbe, ugyanabba a frázisokba, amit már ezeregyszer megélt. Mások számára ezt jelentette azt, hogy végre révbe ért. De Ewan számára az  állandó kételyt jelképezte. Amit én is nagyon jól ismertem.
- Az hogy megvédjem magamat.- Maureen arra nevelt, hogy ismerjem fel a határokat, azokat amelyek az én javamat szolgálják, és a másikét, amik esetleg összemosódnak az enyémmel. Alaposan a fejembe véste, hogy magamat kell  mindig előrébb helyezzem, így könnyedén kikerültem az akadályokat. Arra viszont nem készített fel, hogy egyszer eljutunk arra a pontra, amikor már tőle kell megvédenem magamat. Ezt ki i használta, és ennek köszönhetően lettem, aki ma voltam.
- Védőügyvédnek készülők. Ez talán még aljasabb szakma, mint amit jelenleg űzők. - füzöm hozzá, hogy ne kelljen, a szavaim mögött értelmet keresnie, és kutatnia a szemeimben a választ. Sokan rejtélyesnek tartottak, úgy méregettek, mint valami keresztrejtvényt. Pedig néha, egyszerűbb volt a megfejtés, mint gondolnák.
-Úgy gondolod, hogy a szexben nincs benne az ember lelke?- döntöm oldalra a fejemet, és felveszem vele a szemkontaktust, amikor magabiztosan kijelenti, hogy miről is szól a szex. Egyet kellett volna értsek vele, hisz nap mint nap, ugyanazt csináltam, csak éppen az arcok változtak. De azt hiszem a makacsságom, sem a hittem nem engedte, hogy engedjek a kijelentésének. Ez csak még jobban felszította bennem, hogy bizonyítsam, nincsen igaza, mint ahogy részben nekem sem volt napokkal ezelőtt. De a tapasztalatai valószínűleg nem engedték, hogy tovább lásson a testiség nyers formáján.
Úgy mondja ki az egészet, mintha keserű szájízt hagyna maga után, és azt hiszem meg is találtam a probléma gyökerét.
- Hogy adhatod bele valamibe, az egész lelkedet hacsak látod? Nem érintetted, nem törölted le a könnyeit, nem piheget még alattad vágytól elfulló hangon, miközben kezeivel erősen a vállaidba kapaszkodik a pillanat felé.- sorolom fel lassan azokat az érveket, amikről úgy gondoltam, hogy egyik nincs a másik nélkül.
- Nyomokban láthatod, hogy min ment keresztül. De a teljes képet nem, mert minden mást magában tart. Úgy gondolom, az ember valódi énje, akkor mutatkozik meg, amikor az önkívületi állapotba sodródik. Olyan messze sodródik, hogy az átlagos mivoltját elfelejti, igaz egy pillanatra, de az a pillanat elég arra, hogy felismerd. Így nem gondolnám, hogy a szex csak testiség, ahogy a művészet sem csak a látásmódod kivetülése. - fejezem be a levezetést, éles szavak voltak, amit igyekeztem úgy átadni, hogy ne sértsem vele. Önmagában a téma megint a látásmódtól függőt, ahogy az is hogy ki mit élt át a múltban. De ez egyikünk tekintetébe sincs beleírva, ahogy az érintéseinken sem érződik.
Nem tudom miért vettem ennyire a lelkemre, hsz csak egyszer éltem át ilyesmit. Amikor a szex valóban nem csak testiség volt, nem egy megfoghatatlan valami, hanem valami olyasmi, ami abban a helyzetben segített. Még ha akivel ez meg is történt, csak ez köt össze, de tudtam, hogy nem csak testiség, hanem van olyan helyzet, amikor több is tud lenni annál. Ami nem feltétlen a szerelem érzése.
- Hmm, ha így kezeljük, lehet hazugság is, De ha elhallgatok valamit, azt okkal teszem. Így inkább kegyes hazugságnak mondanám.- mosolyodok el, mert szinte elismétlem az előző mondatát, csak tartalmilag változtatom meg a lényeget.
Ewan magabiztosnak tűnik, de a kérdések ugyanúgy ott cikáznak a fejében. Olyan embernek tűnt, akit akár több napig is gyötör egy megválaszolatlan kérdés, vagy egy félbehagyott mondat. Mert ugyanúgy a részletekből merített, ahogy én is, így megértettem sok szempontból.
- Ezzel nem tudok ellenkezni, valóban így van. De aki ide betér, ezzel talán tisztában is van, ha nem akkor az önbecspás, és onnantól bekerül a saját örvényébe, ahonnan nem tud kikerülni.- nem ellenkeztem vele, mert  a hely árasztotta magából a csalfa érzéki örömök ígérettét, ahogy a lányok mosolya is elég árulkodó volt. De aki idejön, az ilyesmit nem érdeklik. Nem figyel a részletekre, ahogy az előttem lévő férfi.
- Úgy gondolok a házasságra, mint erre a helyre. Ígéretek amiket senki nem tart be, és amiből az is következik, hogy nem is lesz hűséges. Pedig még meg is fogadja. Egyetlen egy különbség van. Ez a hely annak hívatja magát, ami...a házasság viszont ígéretek ültet el az ember fejébe, és reményekkel tölti meg a lelkét. Mind kettőben ott van a hazugság mérgező varázsa, csak más ponton található meg bennük.- vonom meg a vállaimat, mert igazán soha nem tudtam elképzelni magamról, hogy megházasodom. Egy az, nem engedték a kilátásaim, másodsorban pedig nem akartam megfelelni, vagy fogadalmakat tenni, amiről nem tudom, hogy befogom tartani, vagy sem.
- Ezeket soha nem értettem meg. Mármint a társadalom által elvárt viselkedést. Olyan, mintha egyes emberek, nem is emberek lennének, hanem olyasvalakik akiktől elvárjuk, hogy ne hibázzanak. De nyilván valakinek ezekért is, felelőséget kell vallaniuk, és soha nem lesz senki egyenlő, így mások felé az elvárások is..- elmélkedem el egy kicsit. Jó nem azt mondom, hogy sajnáltam a politikusokat. De az elvárás mértékével nem értettem egyet, lehet ez csak az én fejembe fért meg nehezen, vagy mert ilyen szinten nem akartam belelátni a dolgokba. Mert nem az én dolgom volt.
Ahogy bizonytalanságot fedezek fel az íriszeiben, elgondolkodva nézek rá egy pillanatig. Ezt a pillanatot sokszor lovagoltam meg egy férfinél, és megannyiszor használtam ki. De nem volt oka ingatagnak lenni.
- Hát sok mindent tudnék rád mondani, de egy percig sem jutott eszembe az unalmas szó, vagy hogy untatnál.- mosolyodok el játékosan, mert Ewan és ez a szó, tényleg a lehető legtávolabb állt egymástól. Nem véletlen volt itt, és nyújtottam el a perceket, amit már esetleg ő unhat..
- Egy részem mindig kontrolálja magát. A génjeimben van azt hiszem, hogy egy kicsit mindig fogjam azt a bizonyos kormányt.- nézek rá jelentőségteljesen, miközben az a játékos mosoly nem tűnik el az arcomról. Szavai ott zengenek a fülemben, és egyetértettem vele abban hogy nem minden jó véget ér, ha a megvalósítás felé hajlunk
- Nos valóban, ez igaz. De ez nagyban is függ attól, hogy miről is beszélünk pontosan..- akár  lehetett kérdés is, vagy csak elhalt mondat vége, kíváncsi voltam, hogy mi a válasza, vagy csak elsiklunk mellette.
Miközben próbáltam az irányítást meg tartani.- már amennyire hagyta.- nekem is  oda kellett figyelnem arra, hogy ne ragadjon magával Ewanből áradó rejtélyesség. Nem tudom mi volt az, ami folyamatosan arra csábított, hogy fejtsem meg, vagy ki akarjak  belőle valamit váltani. De ösztönösen érintettem meg, és tudtam  meddig mehetek el.Tudtam, hogy ez nem abból áradt, hogy tapasztalt vagyok, hanem valahonnan egészen mélyről, amiről már én is rég elfeledkeztem. Így próbáltam a kettő közt maradni, és nem a szikla végére állni, míg nem végül belezuhanok. Vékony jégen táncoltam, de minél inkább tudósítottam magamban, én annál inkább csak tettem még egy lépést.
Megértően pillantok rá, amikor arról beszél, hogy boldog volt, de talán vele volt a baj. Ezt nem tudtam sem megerősíteni, sem pedig megcáfolni.
- Voltál?- emelem ki az első szót, ami először megüti a fülemet. Ezek szerint már nem boldog?
- Hogy érted, hogy veled volt a gond?- fürkészem a tekintetét választ keresve.
- Nem merem állítani, hogy tudom mit keresel, de sejtem. - mosolyodok el, és egy pillanatig el időzők a mozdulataimban, de folytatom tovább.
- Azon a napon, rátappintottál az összes olyan pontomra, amikkel tudod hogy elérsz valamit. Apró suttogások, kisebb érintések, amik másoknak nem tűnt volna fel. Akiből úgy árad az érzékiség, mint belőled...általában az embereket magával sodorja, és egy valamire fokuszálnak. Ami csak az üres együttléteket eredményezi. Őket kielégíti, de téged nem. - felelek lassan kiejtve a szavakat, de az utolsó tagmondatot, szinte szaggatva mondom el. Amikor újra kérdéssel felel, a kérdésemre, csak mosolygok a bajszom alatt, mint egy macska aki belenyalt a tejfölbe, és tovább állok.
Nem azért teszem ezt vele, hogy idegesítsem, hanem hogy érzékeltessem, a válaszok hiányát , amiket ő sem mindig add meg nekem.
- Arra, hogy ne ragaszkodj olyan görcsösen az irányításhoz.- mondom miközben a fehér kicsit áttetsző paraván mögé megyek, és feloltom a villanyt. Ideje volt magamról levetnem, azokat a holmikat, amikben más érintését éreztem magamon. Nem tudom miért, de annak a ténye, hogy egyértelmű, hogy mit csináltam, mielőtt bejöttem hozzá, most kezdi magát befészkelni a fejembe. Igazából nem is tudom eldönteni, milyen érzést vált ki belőlem.
- Az életől is mindig tudod mire számíts?- kérdem, mialatt kibújok a fehérneműmből. Egy kicsit megrázkódok, a hirtelen hűvöstől, így hogy enyhítsek az érzeten, átölelem magam a karommal, és végig simítok magamon.
- Ha az irányításodba kapaszkodsz, az egy jó dolog tud lenni. De azért néha  elengedheted a kezét, attól nem fog elveszni, ha egy pillanatig ellököd magadtól.  Sőt..- mosolyodok el magamban, míg lehúzom magamról a harisnyát is. Pőrén állva a paraván takarásában, elmélkedem az egyik tanárommal, hogy vajon mi lesz, ha elveszti az irányítást. Igazából, annyira nem feszélyezz a helyzet, az sem biztos, hogy ebből érzékel valamit. Így miután a ruhám pántjával kibibelőttem magamat, ekkor jön a nagyobbik probléma. A cipzár, alapjárato fel tudom húzni, ha nem akad el az anyagban, és így nem ozdul egy tapotat sem. Se fel, sem pedig le. Így még jó ideig szórakozok, amíg rá nem jövök, hogy ez egyedül nem fog menni.
- Közben egy kis problémába ütköztem.- bújok el az anyag mögül, és oda sétálok ahol éppen áll.
- Elakadt a cipzár, és egyedül nem hiszem, hogy megbírkozok vele. Így megkérhetnélek, hogy egy kicsit rásegítesz?

Hogy megvédje magát? Mitől?
Ez az első kérdés, ami megszületik a bennem. Nem azért, mert nem találnék olyat, ami indokolttá teszi, hanem mert azt latolgatom, hogy vajon melyiket emelte ki a sok közül. Nem voltam benne biztos, hogy nem csak egy újabb talánynak szánja ezt a lecsupaszított választ, de aztán ő maga kezd bele a folytatásba. Védőügyvéd. A szemhéjam és a szemöldököm apró rebbenése meglepettségről árulkodik, de nem annyira, hogy túlságosan látványos legyen. Ez elég messze állt attól, amit én képviseltem, de ha jobban belegondolok, hozzá talán tényleg illik. Nem feltétlenül azért, amit kihangsúlyoz.
- Nem a szakmát nevezném aljasnak, inkább bizonyos képviselőit. Hiszen egy ügyvéd azt vállal el, amit akar. – Szándékosan nem akit mondok, úgyis ugyanarra gondolunk. – Itt van választásod? – puhatolom a rendszert, ha már ő is összehasonlítja a kettőt. Érdekel, és eddig még nem tudom, milyen szabályok szerint működik ez a hely. – Mondhatsz nemet, ha olyasmit kérek, amit nem akarsz?
Ahogy felteszi a kérdést, a hangjából, a vonásaiból, még az apró fejbillentéséből is árad, hogy nem ért egyet a kijelentésemmel. De miért nem? Nem értem. Nem neki kellene ezt jobban tudnia nálam? Ebben nem számítottam ellenkezésre. Pláne nem egy prostituálttól.
- Ritkán – teszem hozzá vonakodva, nagyon ritkán talán előfordul, de az is inkább illúzió. – A tiéd talán benne van, mikor kielégítesz valakit? – találkozik a tekintetem az övével. A kérdésem talán durvának hatna, ha nem egy ilyen helyen tenném fel, aztán, ahogy kimondom, rájövök, hogy talán így is átléptem vele egy határt. De már nem szívhatom vissza. Nem hinném, hogy a hozzá érkező férfiaknak eljutna a lelkéig. Ahogy nekik sincs szükségük az övére.
Ahogy a festésről kezd beszélni, megingatom a fejem.
- A festő a képzeletével dolgozik, amit lát, az csak… segít körvonalazni – keresem a legmegfelelőbb szavakat. Sosem azt festettem, amit látok. Ez annál sokkal több. – Mire a festmény elkészül, mindezt én is átélem – ismétlem el a szavait, anélkül hogy egy pillanatra is ereszteném a tekintetét. – Megérintem. Letörlöm a könnyeit. És hallom a vágyba fúló sóhajait. Különben csak egy vászon marad az egész. – Pont, mint amit mostanában érzek. A műtermem tele van ilyen értéktelen kacatokkal. De a következő mondatával újra ellenkeznem kell.
- Nincs szükségem a teljes képre, ahhoz hogy életre keltsem. – Egyszerűen azért, mert… Nem is annyira az ő lelke van benne, hanem inkább az enyém. – A festmény olykor többet mutat az alkotójából, mint abból, akit ábrázol – teszem hozzá csendesen, és végszóra bele is kortyolok a whiskybe.
Nem tudom, miért mentem bele ennyire. Most nem az egyetemen vagyok, nem kell elérnem, hogy megértse ezt a világot, ahogy nekem sem kell megértenem az övét, mégis éreztem a késztetést, ahogy aznap is, amikor először találkoztunk.
Nem értek egyet vele, de érdekes, amit mond. Ahogy a szexről beszél, úgy érzem, többet akarok látni az ő szemein keresztül. „Az ember valódi énje akkor mutatkozik meg, amikor az önkívületi állapotba sodródik.” Igen, ezt volt mikor én is így gondoltam. Nem azzal volt gondom, hogy nem tudtam elképzelni, amit mond, inkább csak belefáradtam, hogy illúziókat kergessek.
- Az, hogy egy pillanatra láthatóvá válsz, szerintem még nem jelenti, hogy a szex túlmutatna a testiségen. – Szerintem? Ahogy kimondom, rögtön kihallom ezt a nagyon is ritkán használt szócskát. Elbizonytalanított volna? Nem hinném.
- Mindenki okkal hallgatja el, amit elhallgat – állapítom meg, még mielőtt ebbe jobban belebonyolódnánk. – De ezek szerint, amit kimondasz, annak hihetek? – A folytatást már csak a szemeimből olvashatja ki. Még itt is? Ebben a szobában?
- Nagyon határozott és szigorú válasz – szökik az arcomra egy kezdődő félmosoly, ahogy ilyen lazán és magától értetődően kijelenti, hogy aki ide betér, az tisztában is van vele, hogy működnek itt a dolgok. – Én ettől naivabb voltam az elején.  – Ebből pedig feltehetően azt is kitalálja, hogy egészen régóta látogatok már ehhez hasonló helyeket.
Ahogy a házasságról beszél, nem tudom eldönteni, hogy kiábrándult szavakat hallok, vagy csak egy mélységesen realista nő gondolatait, aki túlságosan jól ismeri a férfiakat. Mégis azt mondta: fél a lehorgonyzástól.
- Akkor tulajdonképpen attól tartsz, hogy mi van, ha még sincs igazad? – Vagy inkább attól, hogy egyszer valaki majd elfeledteti vele. Ahogyan az lenni szokott. Mikor arról kezd beszélni, hogy nem érti a társadalom által elvárt viselkedést, szinte azonnal kicsúszik a számon.  
- Azért, mert nem vagy igazán része a társadalomnak. Ezért is látsz rá élesebb szemmel. – Ahogy az igazi művészek sem, hiszen ők is csak addig látnak rá pártatanul és befolyásoltság nélkül, amíg nem vállalnak benne túl nagy szerepet. De ezt inkább nem teszem hozzá. Én magam is rég letértem már erről az útról.
Szóval nem rám értette az unalmat, ez nem olyan rossz hír, akkor viszont nem tudom megfejteni, hogy mire is gondolhatott.
- Ismerem az érzést. – Bár nekem nincs köze a génjeimhez, mióta leszoktam a drogokról, én is érzem, hogy a tudtom egy része szinte állandóan éber. Lesben áll. Mintha bármikor történhetne valami, amit meg akar akadályozni. A játékos mosolya viszont halványan bennem is visszhangra talál, amivel inkább azt üzenem felé, hogy a kormányon én sem igazán szeretek osztozkodni. De ezt már úgyis tudja.
A kérdésére nem válaszolok, fogalmam sincs, hogy miről beszélünk pontosan. Mi az, amit valóra váltana mindabból, ami már elhangzott köztünk? Az órán, vagy akár ebben a privát szobában. Inkább csak mélyen a szemébe nézek, mintha onnan akarnám kiolvasni a választ.
A szavai továbbra is ott gyűrűznek bennem. Senki sem ért hozzám igazán. Nem tudom, mire gondol ezzel, de úgy érzem, félreért, így ha ő nem válaszol, hát én feszegetem tovább a témát. Ami azzal jár, hogy lejjebb kell engednem előtte az álarcom.
- Úgy, hogy nem érdekel a szex. – A „voltált” ugyan elengedem, de ezt kimondom. Tisztában vagyok vele, hogy meg fog lepődni. Talán az is beugrik neki, mikor a foglalkozását unalmasnak neveztem. Nem csak a prostitúció vélt vagy valós lelketlensége miatt volt.
Milyen paradox, hogy ennek ellenére azt mondja, árad belőlem az érzékiség. Már-már azt hiszem, teljesen távúton jár, mikor az üres együttlétekkel mégis rám tapint. Olyan lassan beszél, mintha nem is tapogatózna, hanem pontosan tudná, de ez bizonyára csak nekem érződik így. Mert ezúttal tényleg elbizonytalanított. Nem válaszolok, csak megnyalom az ajkam.
Nem vagyok rá kész, hogy elengedjem az irányítást? Ezért akarta bekötni a szemem?
- És te készen állnál a helyemben? – Ekkorra már a paraván mögé sétált, ahogy vetkőzni kezd, az alakja átrajzolódik az anyagon, de nem pillantok félre.
- Meg tudok oldani minden helyzetet – vonok vállat, nem tartok tőle, hogy mit sodor elém az élet. A kontrollvesztéssel kapcsolatos mondandóját elengedem a fülem mellett, inkább a mozdulataira figyelek, és a mozgó, hol jobban, hol elmosódottabban kivehető árnyakra, mint egy gyerek, akit egészen megbabonáz ez a rögtönzött előadás, nem tudom, szándékos-e, vagy a megszokás keze van a dologban. Mikor végül belátja, hogy egy kis problémába ütközött, elmosolyodom.
- Azt látom. – A hangomból átszűrődik némi játékosság, ahogy kilép a paraván mögül, közelebb is megyek hozzá, hogy kibontsam a frissen felöltött ruha fogságából.
- Valami szerepe is van ennek a ruhának? Vagy csak… - Ám a mondatom félbemarad, ahogy megpillantom a hátára festett képet. Még mielőtt tudatosulna bennem, a mutatóujjammal megérintem a mintát, majd óvatosan végigrajzolom az egyik vonalat, mintha csak az akarnám ellenőrizni, hogy tényleg az én művem-e. Az. Semmi kétség.
- Miért nem mostad le? - teszem fel halkan a kérdést. Odaadtam neki a kis üvegcsét, amivel könnyen eltávolíthatta volna.

Ewan tekintetében felcsillan a kíváncsiság. Még csak fel sem kell tennie, de tudom mi lenne a kérdése, de az igazság az volt, hogy valójában valami olyasmitől féltem, ami megfoghatatlan. Amit nem tud csak úgy kikerülni, eltávolítani az életéből az ember, mert árnyként követte minden mozdulatát. Az én árnyam maga Maureen volt, bármit is tettem, vagy gondoltam, ott volt. Mintha egy pillanatra sem akarta volna hagyni, hogy fellélegezek. Minden pillanatomról tudni akart, és most sem változott a helyzet. Talán ezért is aggódott annyira, hogy valakit én hívtam ide. Nem szokásom, az meg aztán végképp nem, hogy valakinek ennyire kiadjam magam. Most valahogy mégis megtörtént, a napokban próbáltam ezt sok mindennel megmagyarázni, de tudtam jól, hogy belemagyarázhatok ebbe akármit, Ewan kibillentett. Ismeretlen érzés volt, ahogy a következő kérdése is ismeretlen volt számomra. Soha nem kérdezte meg tőlem senki, ahogy én soha nem mondtam soha semmire sem nemet. Legalábbis ezen a helyen, nem hagyta el az ajkaimat soha tagadás. Pillanatnyi zavar fut át az arcomon. Ez talán egy alap kérdésnek tűnt, én mégsem voltam rá felkészülve. Erre nem voltak bevett válaszaim, bemagolt szövegeim, vagy éppen olyasmi, amivel könnyű szerrel el tudtam terelni a témát. Nem jelenthettem ki azt, hogy ide csak olyan vendégek jártak, akik szabályok szerint veszik igénybe a szolgáltatásokat. Mert nem így volt. A szexben nincsenek szabályok.
- Nem tudom..- kicsit feszengek attól, ahogy kimondom a választ. Nem gondoltam még soha így erre, hogy akárkinek nemet a kívánságaira.
- Itt talán nincs is létjogosultsága a megtagadásnak.- válaszolom, bár hangom még mindig tétova, mert magam is keresem a választ. Legtöbbször magabiztos vagyok ezen a helyen, de elég volt egyetlen kérdés, és mintha megbontott volna egy szálat. Ami szépen lassan bomlani kezd.
Kavargó gondolataim ellenére sikerül az arcvonásaimat megzabolázni, és újra Ewanre nézek.
- A tested is a lelked része.- nézek mélyen a szemeibe.- Lehet csak egy nagyon apró szilánknyi darabja, de akkor is a része. Szóval, igen benne van, még csak egy nagyon apró része is, de benne van, amikor kielégítek valakit.- az utolsó szót, kicsit játékosan, de mégis nyomatékkal teszem hozzá.
Gyakran gondolnak úgy a prostitúcióra, mintha valami lélektelen ördögi kör lenne, ami csak kihasználja az embert teljesen. Lényegében, ha nagyon sarkalatosan nézzük, igen ez így volt. De ha nincs valamiben benne egy kicsit maga, az ember, annak hiányát rögtön észre venné bárki.
Ahogy megrázza a fejét, egy apró mosolyt csal az arcomra. Mindketten a másik “hivatásában” mászkáltunk, ami az én szempontból nem volt jó ötlet, hisz nem nagyon értetettem a művészethez. Viszont ahhoz nagyon is, hogy az embereket kiismerjem. Valójában ahogy hallgatom, elgondolkodva nézek rá, és ha jobban belegondolok, jobban láttam őt bármelyik festményében, mint azt aki szerepelt rajta.
- Akkor minden ecsetvonásod, a lelked egy darabja...-kérdések indult, de a végére már egészen biztos voltam, hogy ez így volt. Én sem véletlen töltöttem azzal, egy egész estét, hogy a festményein legeltettem a szemeimet.
- Soha nem féltél attól, hogy túl sokat mutatsz majd az alkotásaid által? - teszem fel a kérdést. Lehet minden művész, ezzel ezt vállalja? Annyira sok minden belelátható egy festménybe, de lehet az is, hogy ritka amikor valaki megfejti a valós jelentését. Így nem kellett tartania attól, ha átad valamit az embereknek, egy festék áztattatta vászonba csomagolva.De az is igaz, hogy nem minden ember megrögzötten takargatja bizonyos oldalait. Mégis Ewannel éreztem valami hasonlót, ő is pontosan tudta mit akar mutatni az embereknek. Így talán kicsit irányíthatta is azt, amit gondolnak róla. Én is ezért rejtőztem, egy olyan lány mögé, aki mindenkitől elzárkózik, és rideg. Egy ilyen lányt senki nem akar megfejteni, vagy egyátalán nem akar belemélyedniaz ilyen dolgokba. Így a magánéletemben talán több minden volt őszintétlen, mint a Maureen által megmunkált Fableben.
Érdekesnek találtam, ahogy az aktust látja. Olyan volt, mintha valami olyasmiről beszélne, amitől többet várt, de nem azt kapta. Ez könnyen előfordulhat, ha unásig hajszolod az élvezeteket, eljön az a pont, amikor már nem élvezet lesz. Csak egy létellem, ami néha szükséges. Talán úgy élte meg, mintha a szükséges rossz lenne?
- Attól mert te ezt így gondolod, azt nem azt jelenti, hogy nem képes felülmúlni az elképzeléseidet.- Mindig is úgy gondoltam, hogy ugyan meg lehet valamiről a véleményünk, és a saját igazságunk is. De az soha nem azt jelenti, hogy ez nem változik, vagy éppen hogy a teljes igazságot fedi le.
- Az már más kérdés, hogy engeded-e..- teszem hozzá, egy rejtélyes mosollyal, és ahogy egy újabb kérdést feltesz, egy pillanatra én is elgondolkodok.
- Azt hiszem igen. Bár nem tudom, hogy mennyire számítható hazugságnak, ha néha homályosan fogalmazok.- Rossz szokásom volt, de a rejtőzködő énem, minduntalan arra figyelmezetetett, hogy a kimondott szavak nem szállnak el. Leginkább megragadnak.
- Az ilyen helyekkel kapcsolatban mindenki naiv. De legalább meg volt rá a lehetőséged, hogy magad fedezd fel. Én mindig irigyeltem azokat, akik tapasztalatlanul áltak ehhez a világhoz.- Más volt úgy nézni, amikor először jön ide az ember, és más volt úgy látni, hogy itt nevelkedtél. Ez az energia vett körül. Az, hogy bármi történhet..mert számodra ez volt a normális. És azt hiszem itt volt válasz, egy előző kérdésére, ahogy én ide betettem elsőnek a lábam, onnantól számomra megszűnt a nemleges válasz lehetősége.
- Attól is. De leginkább magamtól félek.- válaszolom őszintén a szemeibe nézve. Ez talán mindenkire igaz volt, mindenki magától tart egy kicsit. Én ismertem a bennem munkálkodó impulzivitást, azt hogy mennyire el tud ragadni a hév, és menni valami után. Nem figyelve semmire. De úgy látszott akármennyire is tisztában voltam ezzel, mégis közelebb táncoltam hozzá, mint valaha.
Túl mély, és komoly témákat feszegettünk. Mégis azt hiszem, többször mosolyodtam el, vagy nevettem el magam halkan, mint amúgy szoktam. Ewan mindent kimondott kendőzetlenül, tisztán. Úgy adta át, ahogy gondolta, és éppen ezért sem tudtam bármi sértettséget érezni a szavai nyomán.
- Lehet akkor itt lenne az ideje beilleszkednem, és nem morfondíroznék ilyeneken, hanem haladnék a tömeg által megadott irányban. Bár, azt hiszem a személyiségemből fakadóan, bizonyosan szembe fordunék a tömeggel. - nem voltam arra alkalmas, arra, hogy kövessek valamit, vagy valakit. Kivéve akkor, ha mélybenyomást tesz rám, és a gondolataim az enyémek maradhatnak.
A témáink, amiket folyamatosan feszegettünk, néhol olyan kövekkel volt kirakva, ahol a ki nem modott szóból is érteni lehetett, hogy mire gondol az ember. Ewan tekintete hol sokat mondott, hol pedig hallgatott mint a sír. Valójában annyi minden volt, aban ahogy rám nézett, hogy nem tudtam feldogozni, vagy eygszerűen csak magával ragadt az ismerős érzés, aminek a lángja ott táncolt az íriszeiben. De mielőtt, újra belemerülnék, a mondata hamar kirángat, és egy pillanatra oldalra billentett fejjel nézek rá. Mint aki nem biztos benne, hogy jól hallotta. Nem feltűnő a döbbenetem, nem szoktam eltúlozni a reakcióimat, a többi emberrel ellentétben.
- Úgy beszélsz róla, mintha egy könyv lenne..- nézek rá úgy, mint aki éppen készül megfejteni, de válaszok híján, inkább kérdéshez folyamodok.- Miért nem érdekel? Vagy inkább, miért nem kívánod? - helyesbítek, mert az én látásmódomban, ez nem érdekeltség kérdése volt. De lehetséges, hogy Ewan számára, már annyira tárgyiasított elfoglaltság volt, hogy lefokozódott az értéke.
- Nem érdekel...- ízlelgetem továbbra is a szót, várva hogy felsejlik mögötte a válasz. Hisz annyira már talán ismertem ,hogy a tekintetében, nem biztos, hogy ezt megkapom.
- Mit éreztél, amikor érdekelt? Az izgalmon kívül.- teszem hozzá a kérdéshez, mert talán így önmagában, butának hangozhat a kérdés. És talán soknak is …
- Mármint..-.kezdek bele zavartan.- Ha, épp egy határt feszegetek szólj rám...- jobbnak is látom, ha egy kicsit talán elvonulok a paraván mögé.
- Az attól függ, hogy ki kéri tőlem, hogy engedjek az irányításomból.- hangomban valamiféle játékosság is cseng. Azt már teljesen rábízom, hogy ezzel az információval, ilyen köntösben, milyen következtetést von le magában. Nem tudtam, hogy készen álltam, vagy sem abban biztos voltam, hogy ez helyzet és emberfüggő is volt számomra. Nagy igyekezetemben a ruhám, azt hiszem másképp gondolta a dolgot, és elakadt félúton. Így amikor kisomfordálok Ewan elé, egy apró mosoly kúszik nekem is az arcomra, ahogy megjegyzi, hogy látja.
- Vagy csak?- várom a folytatást, de ahogy megérzem az érintését, a levegő hirtelen belém szorul. Végigfut rajtam, az ismerős vibráló érzés, amit az órán is éreztem, de próbállok úrra lenni ezen, és kicsit remegve kiengedem a levegőt. Megnyalom hirtelen kiszáradt ajkaimat, és próbálok a mondandómra koncentrálni, nem pedig arra, hogy az apró érintése nyomán, még mindig bizsereg a bőröm.
- Én csak..- kezdek bele esetlenül, akár egy kislány, akit rajtakaptak, valami tiltott dolgon.
- Nem volt szívem letörölni, annyira megfogott, és azt hiszem aztán kicsit hozzám is nőtt.- vallom be, és zavaromban az alsóajkamban harapok.
- Meg aztán nem minden nap járkál, úgy az ember lánya, mint egy értékes festmény.- próbálok némileg enyhíteni a saját feszengésemen. Amit próbáltam arra fogni, hogy csak azért van mert....de akárhogy is, egyértelműen túl nagy hatással volt rám. Eléggé nagy hatással ahhoz, hogy kibillentsen.
- Zavar? Mert akkor..- nem bírom befejezni a mondatot, egyszerűen megbénultam. Hol van az a Fable, aki mindig összeszedett? Vészesen kerestem önmagamat, és ennek jelét pedig eltakarni próbáltam. Kérdés már csak az, hogy sikerült...

Meglep, amit mond. A gondolataim a szavai hallatán egyszerre több irányba is szétfutnak, sok a kérdés és a kérdőjel, de az arcán megjelenő, halvány zavar sem kerüli el a figyelmem, ami legalább annyira furcsa.
Nem lennének szabályok? Pedig ez egy elit helynek tűnik, az elit helyek pedig – tudtommal – általában vigyáznak a lányaikra, már amennyire tehetik, mert tisztában vannak vele, hogy a vendégeknek nagy az elvárása. Olyasmit akarnak kapni a pénzükért, amit értékesnek tartanak, nem egy testben és lélekben is megtört-összetört, kiégett és felcicomázott bábot, amit bármelyik másik olcsóbb helyen is tucatjával megtalálnak. Az elit helyek varázsa és erőssége éppen ebben áll, úgy nagyjából; vagy pedig a másik véglet, ami azért elit, mert a kifizetett nőkkel bármit – bármit – megtehetsz, de a kettő nem keveredik egymással, legalábbis még egyik helyen sem tapasztaltam ilyet. Nem is tudom elképzelni, hosszabb távon.
Tényleg az a hely lenne, ahol bármi megtörténhet? Ha akarnám… de nincs is hozzá gyomrom, hogy továbbvigyem ezt a gondolatot, túlságosan vad képek villannak fel előttem. Semmi sem áll tőlem távolabb, mint a brutalitás, pláne nőkkel szemben, de tisztában vagyok vele, hogy a szexuális fétisek világa nem ismer határokat. Nehezemre esik elhinni, hogy bármit megtenne, vagy elszenvedne a vendég kénye kedvéért. És valahol, nem tudom megmagyarázni, de csalódásként ér. Ezt viszont el akarom rejteni előle.
A mondatára nem válaszolok, ezen még gondolkodnom kell. De nem tarom valószínűnek, hogy képes lennék eléggé belehelyezkedni egy prostituált helyzetébe.
Ahogy folytatja, visszapillantok rá, és miközben hallgatom, azt is megállapítom, hogy nagyon… érzékletesen beszél. Ügyesen bánik a szavakkal és az apró hangsúlyokkal, amik óhatatlanul, és többnyire észrevétlenül, de hatnak valamiképp a másikra. Hiába érem tetten éppen, én is ugyanúgy beleesek a csapdába, és mire észbe kapok, már egészen az ölemig végiggyűrűzik bennem ez az utolsó néhány szó. Az én számból semleges, száraz ténymegállapítás volt, attól féltem, hogy esetleg megsértettem vele, de ahogy ő mondja ki, nem tudom megakadályozni, hogy a jelenet egy-két pillanatra ne fészkelje be magát a fejembe. Ehhez valószínűleg a tekintete is hozzájárul, de ha ezt előre tudom, valószínűleg akkor sem fordítanám el róla az enyém. Néha úgy érzem, órákig képes lennék figyelni. Szívesen lefesteném, de a következő gondolatom már az, hogy félnék hozzákezdeni. Az az Ewan Brooks, aki most vagyok, nem tudná megcsinálni.
- Nem mindenki éri be egy apró szilánkkal – mondok végül csak ennyit, majd megtöröm a szemkontaktust, és inkább belekortyolok az italba. A festészetről beszélve, rövid sétára indulok a szobában.  
- Ha képes vagy rá, hogy így alkoss, akkor igen – adok részben kitérő választ, és inkább általánosítok, mintha ő is így értette volna, de úgy érzem, hogy most is – mint végig – valójában rólam beszél. Ám azt is érzékelem, hogy kezdi kapizsgálni a lényeget.
A következő kérdése arról árulkodik, hogy talán túlságosan is.
Most rajtam a sor, hogy egy rebbenésnyi zavar szétáradjon bennem, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mit mondjak. Nem is bánom, hogy ezúttal épp a szoba egy másik pontját vizsgálgatom. De igen, rettegek tőle. Talán ezért nem is megy úgy, mint régen. De ez a gondolat, amilyen gyorsan megszületik, olyan hirtelen semmivé is foszlik, mintha a tudatom egy része szándékosan akarná eltüntetni a fejemből.
- A festményekbe mindenki mást lát bele – vonok vállat alig észrevehetően. – Az emberek saját magukból merítenek az értelmezéshez, az a fontos, hogy belőlük mit hív elő. Senki sem az alkotója lelkivilágát kutatja bennük – mosolyodom el halványan, egy kicsit célzóan visszasandítva rá, a terem másik végéből. Mintha azt sejteném, hogy ő – csak azért is, mindenki mástól eltérően – éppen ezzel próbálkozik. Korábban is tett rá már rá utalást, hogy mit mondanak neki a képeim – rólam. Ami máig nem tudtam eldönteni, hogy kellemes és hízelgő, mi több, az éhező becsvágyamat gyengéden simogató érzés, vagy inkább zavar, és halvány aggodalommal tölt el, hogy valaki a mindennapok felszínességén túl mélyebbre akar látni belém. És ami még furcsább vagy ijesztőbb – az előbbi dilemmánál megmaradva –, hogy egyáltalán nem csinálja olyan rosszul.
- Ez így igaz – ismerem el, újabb halvány mosollyal; a hangja olyan magabiztos, hogy nem tudok szabadulni a gondolattól: mintha élvezné, hogy ellentmondhat nekem. De nem bánom. Valahol talán én is élvezem. – Leszámítva, hogy a véleményem nem elképzelésekre támaszkodik.
És ezzel lényegében el is árultam az okát, miért látogattam a különféle bordélyházakat, miért kutattam annyira az után, amit lényegében sosem találtam meg. Bár nem biztos, hogy a kettőt ő is ilyen könnyen összeköti egymással. Hogy engedem-e? Hosszú évekig másra sem vágytam.
- Szóval arra célzol, hogy én vagyok gyári hibás? – teszem fel a kérdést játékos éllel. Akár még ez is előfordulhat.
- Az nem zavar – vágom rá, talán túlságosan meggondolatlanul is, sokszor én is homályosan fogalmazok, még tanárként is, de maradandóbb az a tudás, amire az ember önmagától jön rá, mint amit a szájukba rágnak. Persze azért ez nem mindenre igaz.
- A tapasztalatlanságnak mindig sérülés a vége. És ez addig ismétlődik, amíg ki nem gyógyulsz a naivitás betegségéből. – Magam sem tudom, melyik lehet a jobb, vagy a rosszabb.
Ahogy kimondja, hogy leginkább önmagától fél, nem is sejti, milyen jól ismerem ezt az érzést. Ha nem tartanék ennyire magamtól, és mindattól, amit az akaratom kontroll alatt tart, a drogoktól sem ódzkodnék ennyire. Nem esne nehezemre egyszer-egyszer kényelmesen elszívni egy jointot a műtermem kanapéján, pedig a kísértés néha már-már elviselhetetlenül nagy.
- És okod is van rá? – Lehet, ezzel a kérdéssel már messzire megyek, de ha így van, úgyis a megfelelő homályossággal fog válaszolni rá. A következő megjegyzésén viszont halkan elnevetem magam. Nem tudom eldönteni, hogy pár pillanatra komolyan gondolta-e, vagy csak egy bújtatott tréfának szánta, de valahogy én se tudom elképzelni róla, hogy ezentúl egy szürke, sodródó alakká változik, ahhoz túlságosan erős a jelleme és a kisugárzása.
- Ebben én sem kételkedem.
Nem tudom, hogy érti, hogy eddig még senki sem ért hozzám igazán. De ez a kijelentés nem halványul el a fejemben, hiába beszélünk másról, nem hagy nyugodni, ezért úgy döntök, nem engedem el a témát. Visszakormányozok hozzá, ami tudom, azzal jár, hogy nekem kell mélyebbre engednem előbb. Kimondom a mondatot, amit egy félórával ezelőtt még nem gondoltam, hogy meg fogok osztani vele, épp vele, akinek prostituáltként az a munkája, hogy felkeltse a férfiak érdeklődését, és minél elégedettebben lépjenek ki az ajtón. Valahol kíváncsi vagyok rá, hogy kezelne egy ilyen szituációt. Nem hagyja kiülni az arcára a reakcióját, de nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, meglepte, amit hallott.
A válaszán elmosolyodom, és félre is pillantok. Mintha egy könyvről beszélnék. Értem, hogy mire céloz. Hátrébb lépek egy lépést, csak hogy a derekamat hozzádöntsem a mögöttem lévő, masszív fotel háttámlájának, és ezzel nyerjek egy kis időt is a válaszhoz.
- Mindig csak ugyanazok a körök, ugyanazok a mozdulatok... Elviszem vacsorázni. Ő elvárja, hogy egész este bókoljak és szórakoztassam, költsek rá egy rakás pénzt, közben nyűgözzem le, és vegyem le a lábáról, majd úgy másfél –két óra végtelenül unalmas, sablonos és üres fecsegés után elindulunk végre a lakásom felé. Megiszunk még egy-két pohár bort, de az is lehet, hogy már ez sem kell, mert anékül is részegre itta magát… Nem tudom, szükséges-e, hogy folytassam. – Szerintem érti, hogy miről beszélek. – A házasságban is kábé ugyanezek a lépcsőfokok. Eleinte jó, aztán a felek kölcsönösen csalni kezdik egymást, és szép lassan kiüresedik az egész – hallgatok el végül, és rájövök, hogy talán túlságosan őszinte voltam. De ez az igazság.
- Nem tudom, mit éreztem – gondolkodom el az újabb kérdésén, de nem tudom felidézni. – De bizonyára nem unalmat. – Lassan úgy érzem, mintha egy szexuálpszichológussal beszélgetnék, de végül is épp ezért kezdtem látogatni ezeket a helyeket, azt reméltem, hogy akinek a szex a hivatását jelenti, az képes lesz betölteni a vágyaimat, és egy ideig be is vált.
Nem feszeget kényes határokat a témával. A közönyösségemet fejezi ki az is, hogy könnyedén beszélek róla. Ugyan nem szoktam, de ez csak azért van, mert általában nem sok értelme van bárkinek is kifejteni.
Ahogy az irányítást pedzegeti, visszakérdezek. Szóval attól függ.
- Gondolom, itt a vendégekre célzol. – Ha az előbb azt mondta: nincs olyan, amire nemet mondana. A beszélgetés közben a paraván mögötti mozdulatok foglyul ejtik a tekintetem, gyönyörű, ahogy a fény árnyákokba, az árnyékok pedig formákba tűnnek át. Az apró megakadáson halványan elmosolyodom, hamarabb tűnik fel, mint hogy a segítségemet kérné. Az ujjam pedig önkéntelenül is végigsimít az újra felfedezett, ismerős mintákon a lapockái között.
- Vagy csak nekem szólt az előadás? – fejezem be halkan a mondatot, mielőtt rákérdeznék a festékre, de olyan mintha zavarba hoznám vele. A ruhája még mindig a kezemben, de a cipzárt még mindig nem húztam fel, annyira meglepett, amire ráleltem, hogy most már nem tartom olyan sietősnek a mozdulatot. Tulajdonképp tetszik, hogy újra a kezemben van, pont mint mikor ez az alkotás is készült. Az indoklása hallatán apró mosolyránc jelenik meg az arcomon.
- Nincs szebb vászon a női testnél. De ha tudom, hogy megtartod, aprólékosabb munkát végzek.  – Azzal nem fel, hanem lassan, fokról fokra lejjebb húzom a cipzárt, szerencsére ebbe az irányba enged is, a pillantásom pedig követi az útja nyomán kirajzolódó, többi részletet. A háta teljesen nyitott volt, mikor előttem ült, így most is addig lazítom rajta a ruhát, míg egészében ki nem rajzolódik a festmény.
- Nem baj, ha vetek rá még egy pillantást? – kérdem, igaz már utólag, de így mégis csak udvariasabbnak hat. Ahogy újra szembenézek a művemmel, eszembe jut az az óra, és az a bizonyos beszélgetés is. Emlékszem arra a lángra, ami sugárzott belőle, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy újra előcsalogassam belőle.
De nem. Nem lenne semmi értelme.
Ekkor meglátom, hogy az alján, a dereka fölötti részből hiányzik egy darab.
- Úgy látom, megsérült az alja. – A hüvelyujjam gyengéden érinti a területet, alulról fölfelé, alig hozzáérve, olyan aprólékos gonddal, mintha csak az egyik sérült vásznamat vizsgálnám. – Mi történt vele?

Sok emberrel találkoztam már. Jobban mondva férfivel. De egyik sem tett fel kérdéseket, csak azt akarta hogy a benne lévő kételyeket igazoljam , hogy egy ilyen nőt is megkaphat mint amilyen én vagyok. Ez többnyire egy hamis kép volt, de mind elfogadták, mint ahogy én is azt, hogy soha nem fogják megkérdezni tőlem, hogy nekem mi a jó. Ami nélkül el voltam, nem is igényeltem ilyesmit. Elfogadtam, hogy többnyire úgy tekintenek rám, akár egy tárgyra, amiben egyszerre testet ölt minden amire vágytak, és minden amit valójában elérhetetlen számukra. Ebben az életvitelbe talán a legtöbb nő belekeseredik, vagy éppen úgy érzi, hogy nincs lelke. Elvették tőle. Megfosztották attól, hogy lelke legyen. De ezt nem mondanám minden szempontból igaznak. Mert csak azt tudják elvenni tőled, amit elengedsz. Amiről lemondasz. Bár én is sok mindenről lemondtam. Normális emberi kapcsolatokról, szerelemről, vagy csak szimplán a szeretetről. Sokan azt mondják, hogy a szeretet szabaddá tesz, de én másképp gondolom… a szeretet börtön, méghozzá szigorú börtön; az aranyozott rácsok sóvárgásból, fájdalomból és nem teljesült álmokból vannak. Hamis álmokba ringatózni csak azok az emberek szoktak, akik túlságosan ráérnek, vagy egyszerűen nem akarják elfogadni a valóságot. Azt, hogy szeretettnek, vagy a szerelemnek közel sem annyira nagy szerepe van az életben, mint azt gondolják. Nem segít túlélni, viszont a szakadék felé bőszen lökdös. Nem segít megoldani a problémaidat, viszont szorgosan tetézi őket. Igaz azon az úton, amin én járok, nem is engedhetném meg ezt magamnak. De elég volt egyszer éreznem, és abban a pillanatban beállt a kontroll vesztés. Nem érdekelt semmi, és senki. Csak egy valami, hogy újra érezzem azt a zsongást. Ha nagyon klisés akarok lenni, azokat a bizonyos pillangókat a gyomromban. De ez elveszett. Keresni pedig már nem volt erőm.
Belőlem nem ez a hely ölte ki a lelkem egy részét, hanem múltbéli történések. Amikor elvesztettem egy részemet, amit már nem adhat vissza senki, és nem is fogom soha ugyanazt érezni. Mert nem is akarom. Csak keserűség marad utána, és egy újabb szilánk darab, amit elvesztek. Sokkal jobban láttam azt károsnak, hogy érzek, minthogy egy pillanatra elfeledjek mindent, és feltöltődjek a szex által. Mindig is furcsán kezeltem, az érzelmi válságaimat. Többnyire a testiségben éltem meg, és vigasztalódtam. Nem bántam, hogy csak egy pillanatra feledteti el velem. Mert ilyen az élet, minden csak egy pillanat...
- De gyakran egy szilánk is elég ahhoz, hogy tud mit akarsz a másiktól.- Sőt, talán a kevés információ, csak még jobban arra sarkalja az embert, hogy még többet tudjon meg. Ewan sem véletlen jött el. Azért volt itt, mert a kíváncsisága hajtotta.
Ahogy hallgatom a válaszát, csak elmosolyodom. Tudtam jól, hogy nyíltan nem fogja kimondani, mert valami több lappangott a háttérben. Nem igazán tudtam volna megmondani, hogy mi az, csak tippelni tudtam. Viszont abban biztos voltam, hogy bármi is volt, szépen lassan felemésztette. Elég volt a szemébe néznem. Felismertem, ha valaki elnyom valamit magában. Íriszei ugyanúgy csillogtak, de volt benne valami egészen más is, ami azt sugallta, hogy folyamatosan megálljt parancsol magának.
- Lehet, hogy azt látnak bele, amit akarnak, de arra az egy pillanatra, míg a képet nézik, veled próbál azonosulni, vagy éppen megfejteni, hogy éppen mire gondoltál, miközben festettél.- Legalábbis, míg én kutattam utána, őt próbáltam megtalálni benne, és nem magamat. Persze ezt már nem teszem hozzá, mert számomra is furcsa, hogy ennyire kíváncsi vagyok a legapróbb gondolataira is.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy mindent kipróbáltál?- bólintom oldalra a fejemet, igazából ezt nem kérdőjelezem meg. De még ha ő nem is hiszi, a szex roppant sok rétegből áll, még akkor is, ha az emberek a legegyszerűbb és a legprimitívebb módon próbálják beállítani néha.
Elnevetem magam a kérdésén, és megrázom a fejemet.
- Ezt ennyiből aligha tudnám megállapítani.- nézek rá csintalan mosollyal, egyben jelezve ezzel azt is, hogy többet akarok valamennyivel tudni. Bár ennek a mértékét, még én sem tudtam felmérni, hogy mennyire is akarok belemerülni. Szavaiból kiérződik, sok minden. Nem is tudom miért, de talán ezeket a szavakat, kicsit én is magaménak tudhatom. Még ha más terepen is tapasztaltam őket.
- A sérüléseinket gyakran azért szerezzük, hogy emlékeztessen valamire.- vonom meg a vállaimat. Valójában ezzel egyetértettem vele, bármi jobb volt annál, mint hogy vakon bízz valamibe, és csak úgy belemenj, hogy majd csak lesz valami.
Lehajtott fejjel elgondolkodok a mondandóján, újból azon kapom magamat, hogy valami mögöttes tartalmat keresek, amibe belekapaszkodhatok, és talán egy kicsit közelebb kerülhetek.
- Van, egy okom van rá, de kevésbbé tud veszélyes lenni, ha nem veszek róla tudomást.- Nem tudtam volna megfogalmazni neki, még ha akartam volna sem, ami számomra kockázatos volt. Túl sok minden lapult mögötte, most mégis egészen közel lépdeltem, annak a forrásához, ami ezt szabaddá engedheti. Azzal sem voltam tisztában, hogy mikortól jött el az a pont, amikor teljesen ellentmondásos lépéseket teszek. De abban egészen biztos voltam, hogy Ewan túl nagy hatást gyakorol rám, anélkül, hogy megerőltetné magát. “A félelem az izgatottsággal keveredik. A vágy a valósággal. Az akarás a szükséggel.” Maureen szavai újra a gondolataimba férkőzik magukat, akár egy stoptábla, hogy itt van az a bizonyos határ, amit nem kéne átlépnem. Itt meg kéne állnom. De valójában eszem ágában sem volt. Még nem.
Figyelem a mozdulatait, ahogy támlának dől, és egy apró mosollyal nyugtázom a jelenetet. Időhúzásban én is jó vagyok. Ahogy a monotonitást fogalmazza meg, egyetlen lélegzetvételnyi mondandóval, nem tudom eldönteni, hogy csodáljam érte, vagy elgondolkozza, hogy eddig milyen nőkkel találkozhatott. Valószínűleg minden fajtával. De mind ugyanazt az élményt nyújtotta. Elgondolkodva nézek rá, egy egészen kis pillanatig. Mert tudom, hogy ennél beljebb, már nem fog engedni, csak ha én is megteszem felé, ezt a lépést.
- Szóval megannyiszor belementél, ugyanabba, ami nem eredményezett mást, csak ürességet..- egy egészen apró lépést teszek felé.
- És próbáltál már csukott szemmel lépcsőzni?- teszem fel játékosan a kérdést, és halkan el is kuncogom magam.
- Csukott szemmel az ember, a többi érzékeire támaszkodik. Megbízik abban, amit hall, ízlel, vagy éppen érezz. És igaz, hogy nem tudsz kapaszkodni, és a lépcsőfokokat sem látod, sőt azt sem biztos, hogy célba érsz, mert lezuhansz. De még mindig izgalmasabb, mintha egyenesen követnénk egy utat, bármi akadály nélkül.- nem feltétlen arra akartam kilyukadni, hogy a látását kell elveszteni ahhoz, hogy a fásultsága mást irányt vegyen. Leginkább arra akartam célozni, hogy az állandó irányítás, nem mindig a legmegfelelőbb cél felé irányít minket.
- Pontosan ugyanolyan...- tartok egy kis szünetet, elgondolkodva, majd elmosolyodva folytatom. -Mint amikor leülsz valakinek háttal, az érintésére vagy felkészülve, és végül az ecset lágy sörtéi siklanak végig rajtad. Az érzet teljesen más, de sokkal jobban növeli az emberben az izgalmat is.- Gyakorlatilag azon az órán, sikerült elvesznem egy pillanatra teljesen ebben az egészben, és pont ezért volt olyan veszélyes is.
- Nem emlékszel rá? - teszek fel egy újabb kérdést. Ha valamire nem emlékszik az ember, az mindig egy valamire utalhat, hogy nem tett mélyebb benyomást. Nem kell, hogy megragadjon bennünk. Így hamar el is engedjük.
A paraván mögé érve, nem akarok túl sok időt ott tölteni, de a tervezettnél előbb kijövök, ahogy rájövök, hogy már egy ruha felvétele is gondot okozz.
Ahogy válaszra nyitom az ajkaimat, hamar elakadok, a válaszadásban. Az érintése, még mindig felébreszti bennem, azt amit legelső alkalommal. Mélyen lélegzetet veszek, és Bizonytalanul fújom ki, szinte már remegve.
- Ha jól emlékszem, már pedig erre egészen jól emlékszem...te vagy az egyetlen férfi, akinek úgy fordítottam hátat, hogy fogalmam nem volt, mi lesz a következő lépése.- akkor abban a pillanatban, átadtam neki az irányítást. Ami most is részben megtörtént.
- Ha tudod, hogy megtartom..akkor csak arra figyelsz, ami lényegtelen. Így viszont, arra összpontosítottál, ami lényeges, és nem csak egy festményt kaptam a hátamra.- mosolyodok el, ugyanakkor a zavarom továbbra is ott lüktet, ami vegyülni kezd az izgalmammal, ahogy a cipzár egyre lejjebb megy.
- Persze..- hangom elhall, és próbálom magam összekaparni. Már amennyire le tudtam küzdeni, azt hogy a várakozással teli gyötrődés, újra végigfut rajtam. Ahogy hozzám ér, most még élénkebben kezd el bennem pulzálni az a bizonyos érzés. Amikor az ecsettel ért hozzám, csak el tudtam képzelni, hogy milyen lehet az amikor ő ér hozzám.
- Igen. - válaszolom halkan, ahogy a sérülésre tér ki.- Ez is egy emlékeztető..- nyelek egyet, mert az érintésétől újra benn akad a szó.
- Nekiestem a falnak.- Valójában így is történt, egy kis külső erő rá segítésével, de ezt már elhallgatom, és másfelé terelem a szót.
- Ahogy a szexről gondolkodsz, összefüggésben áll azzal, amiért már nem festesz? - valószínűleg elég érzékeny részre tapintottam rá, de így hogy már majdnem kicsit jobban megismertem, akaratlanul is elgondolkodtam.

A tested is a lelked része... Valahol talán igen, a lényedé mindenképp, de azzal hogy egy gyors szex során bárkinek eljuthatsz a lelkéig, pláne prostituáltként, nem biztos, hogy egyetértek. Sőt. Nem kell ehhez prostinak lenni, egy sima randevún, de még a kapcsolatok nagy részében sem állja meg a helyét. Egy szilánknyit tényleg kapsz a másikból, de az mégis mire elég?
- Igen. Negyed órára. – Ha a testéből indulsz ki, negyed órára valóban tudod, hogy mit akarsz a másiktól, de ez ennyi. Én nem ezt keresem. Már nem, de valahogy nem találom a kijáratot, mintha egy dohos labirintusban bolyonganék, bármelyik kilincsre fogok is rá, mindig ugyanoda lyukadok ki, újra és újra, akármelyik irányba fordulok. Mostanra viszont kezdem belátni, hogy vagy én változtam meg gyökeresen és visszavonhatatlanul, ahonnan már nincs visszaút, vagy amit kutattam, mindig is csak illúzió volt.
Talán egy utolsó utáni próba lenne az is, hogy ide jöttem? Vagy az vonzott ide, amit a festőszemináriumon láttam belőle? Vagy egyszerűen csak bosszantott, hogy olyan merész és magabiztos módon vitába szállt velem, mintha úgy gondolná: tud valamit, amit én nem. Legutóbb bebizonyítottam neki, hogy téved, azután hívott el ide. Nem voltam benne biztos, hisz’ nem tett rá semmiféle célzást, mégis az volt az érzésem, hogy… ezt most az ő körének tekinti. De fogalmam sincs, hogy mire megy ki a játék. Még mindig.
- Ilyen is van – bólintok a szavaira itt még komolyan, de a folytatáshoz egy halvány mosolykezdemény is társul, ahogy gyengéd iróniával átfordítom a választ. – Mondjuk a művészettörténészek, a kritikusok, és… akik nem szeretnek annyira önmagukban kutakodni. – A pillantásom közben az övébe vándorol, a célzáson pedig elég kevés burkolás marad, és egyben azt is jelzi, hogy nem csak az ő fejteget engem.
- Mondhatjuk, hogy igen. – Ezt ki merem jelenteni, bár nem tudom, hogy konkrétan gondol-e valamire. A válaszán én is elmosolyodom, nem kerüli el a fülemet a még, bármit is jelentsen. Titokzatos. Én pedig úgy érzem, minél tovább vagyok ebben a szobában, a titokzatossága annál inkább körbefon és a bőröm alá kúszik, óvatosan mérgezve a sejtjeim és a gondolataim, valamivel, ami olyan lassan hat, akár a legalattomosabb mérgek, és olyan észrevétlen, hogy a jelenlétét csak egy-egy elvétett pillanatban érzed. Minél tovább beszélgetünk, és minél tovább nem történik semmi, a bizonytalanság és a türelmetlenség annál jobban nő bennem, még ha remekül palástolom is. Nem tudom, hová vezet ez az egész.
A sérülésekkel kapcsolatban igaza van. Hacsak nem fedjük be őket vastag önbecsapással, emlékeztetnek, és mindig tanítanak valami fontosat.
- Pedig sokkal könnyebb lenne, ha egyszerűen csak odafigyelnénk a tanárainkra – változik az arcom, és egy hamisságba hajló félmosoly ül meg a vonásaimon, ez csak ártatlan irónia, de amint kimondom, el is határozom, hogy ha máshogy nem kapok választ a kérdéseimre, hát fokozatosan provokálni fogom.
Miért tart önmagától? Ez a téma talán fontosabb, mint eddig bármelyik, noha nem tudjuk egymásról, de mindkettőnknél mély hegeket érint. Bólintok, hogy értem, és megértem, nem is feszegetem tovább, de a kíváncsiság azért továbbfűzi a gondolataim: vajon mi lehet az, amit ennyire nem tud magának megbocsátani?
A téma kényes, de ebben a környezetben nem esik nehezemre kifejteni, miért is nem érdekel a szex, művész vagyok, egyáltalán nem kezelem tabuként a szexualitást, és nyilvánvalóan ő sem, az azt követő kérdés viszont készületlenül ér.
- Ez hogy jön ide? – ráncolom a homlokom egy zavart mosoly kíséretében. Mintha legalább három-négy lépcsőfokot előrébb ugrott volna a beszélgetésben, nem tudom követni. A magyarázat már jobban körvonalazza a lényeget, de…
- Próbálok rájönni, hogy mire akarsz kilyukadni – adok helyzetjelentést, a szemébe nézve, mert ez az egy még mindig nem világos, és nem tudom elnyomni a késztetést, hogy hozzátegyem. – Szerintem az egyenes úton is bőven vannak akadályok. – Nem kell ahhoz lépcső. De az sem kerüli el a figyelmem, hogy újfent a látásom kiiktatására célozgat, amiről nem tudom megmagyarázni, de már gondolatban is frászt kapok.
De nem tudom kizökkenteni. Folytatja.
Ahogy az emlékeiből táplálkozva leírja a jelenetet, bennem is újra felidézi. Hogy is felejtettem volna el? Még most is tűélesen előttem van. A legapróbb részletei is. Az az éledező tűz, ami akkor benne lobogott, rám is hatással volt, a kisugárzása megperzselte a bőröm, éreztem, láttam és tapintottam, talán még vágytam is, hogy bárcsak olyan intim helyzetben lennénk, mint most.
Hogyne emlékeznék. Felesleges kimondanom, a tekintetemből bizonyára kiolvassa a választ. És ez elég nagy szerepet játszik abban is, hogy most itt vagyok.
- Igazán? És mi van azzal a résszel, hogy a vendégek bármit kérhetnek tőled? – Nehezen képzelem el, hogy én lennék az egyetlen férfi, aki szereti uralni a helyzetet. A hangom nem vonja kétségbe a szavait, inkább a kíváncsiság beszél belőlem, ez a rész amúgy is homályos előttem. Még csak azzal sem vagyok tisztában, hogy most éppen vendégnek számítok, avagy sem, de ez az a pont, amikor úgy döntök, nem várok tovább a válaszra. Nem feljebb, hanem inkább lejjebb húzom a cipzárt, hogy még egyszer, egészében is láthassam a munkám – és őt is; a hangján hallom, hogy zavarba jött, a válla apró rezdülésein pedig látom, hogy a légzése fokozatosan megváltozik, ismét a festőterem felé kanyarodnak a gondolataim, szinte látom magam előtt a hátán végigtáncoló libabőrt, ahogy a gerince akaratlanul is árulkodó ívbe feszül.  Az az ajkai közül előbújó, halk, sóhajszerű persze végigborzolja a karom.
Ahogy emlékeztetőnek hívja a sérülést, nem sok jót feltételezek, de egyelőre nem kérdezek rá. A kérdése eltereli a figyelmem. Szóval tudja, hogy már nem festek? Elvégre mondta is, hogy utánanézett a munkáimnak.
- Nem – hajolok egészen közel hozzá, úgy mondom ki a választ, halkan de határozottan, majd az ajkaimat a lapockái közé érintem, lágy csókot hagyva a bőrén, majd ha nem ellenkezik, egy kissé feljebb a nyaka és a válla tövébe célzom a következőt.
- És mi az, ami lényeges?

Ha egy egyszerű férfival állnék szemben, meg tudnám mondani mi lesz a következő lépése. Sőt, akár azt is, hogy mit fog mondani. Könnyen fel tudtam mérni, hogy kivel álltam szemben, mert minden férfi esetében a két  végletben kellett gondolkodnom. Nem kellett őket aprólékosan megfigyelnem, és a válaszai mögött megbúvó második válasz után kutatnom. Ezek a férfiak végtelenül egyszerűen működtek, és  a vastag pénztárcájukon kívül, mást nem tudtak felmutatni, amiért valaha is érdeklődést mutatnék irányukba. Hiába, az őszinteséget kevesen tartották valamire, így inkább megvették azt, és becsapták önmagukat, csak ne kelljen az igazsággal szembenézniük. Ewan minden tekintetben különbözött tőlük, és ez volt ami igazán veszélyessé tette. Mélyen a szemeibe nézek, ahogy kimondja, hogy csak negyedórára elég.  Igazából, mindaddig, nem fog a saját igazságán túl látni, amíg önmagát is kontroll alatt tartja. Azon részét, amelyik még tapasztalni akar, és nem csak azokra támaszkodik, amiket már maga mögött hagyott.
- Ilyen megközelítésből valóban csak annyi lenne.- ismerem el, mert mindenkinek meg van a maga igazsága, bármiről is legyen is szó. Az már egészen más kérdés volt, hogy nyitni akar egy másik nézőpont felé, vagy elzárkózik. Nyitott embernek tűnt, mégis úgy ellenkezett minden porcikájával, amit csak állítottam, mintha arra kértem volna, hogy áldozzunk fel rituálisan egy macskát.
-  De azzal, hogy behatárolod a szexualitást, kulcsszavakkal, eseményekkel, vagy éppen tettekkel, azt hogy eljuss ódáig. Addig saját magadat is egy határ mögé szorítod. Húztál egy vonalat, amin nem csak más, de még te magad sem mersz átlépni.- Ezzel nem is volt baj, hisz mindenkinek meg voltak a saját határai. De ez egészen addig hasznos, amíg már nem káros az emberre nézve. Elfojtani, elnyomni valamit, soha nem volt a legjobb megoldás, arra hogy a probléma megszünjön.
Az pedig ha nem veszünk róla tudomást? A saját bőrömön tapasztalva, megtanultam, hogy csak még több olyan helyzetbe sodródik az ember, hogy végre észre vegye. Mintha csak a karma felmutatná a középsőujját, jelezve hogy ez felett nem lehet csak úgy elsiklani.
- Nos, valószínű, hogy aki nem szeret magában mélyebbre ásni, az tudatosan nézz keresztül a problémáin, akár egy ablakon.- Na igen, még mindig könnyebb  volt beismerni, hogy ez így van, mint fogni és dolgozni rajta. De persze, ha változtatnék is, az sem biztos, hogy jó döntés lenne.
Ahogy próbálom vele tartani a szemkontaktust, csak még jobban  felszítja bennem lévő kíváncsiságot, amikor egy árnyalatnyi feldúltság fut át rajta. Egészen jól takargatta az érzelmeit, de talán túlságosan is ismertem azt, amibe most belekerült. Na, meg abban is egészen biztos voltam, hogy a ködösített válaszaim, egyszer csak előcsalogat belőle valamit. Akármit, amit már nem tud elrejteni, legalább egy egészen kis pillanatra is. Ewan maga volt a kétlábon járó ellentmondás.  Minden apró rezdüléséből áradt, az érzékiség, miközben szavaival elutasított majdnem minden dolgot ezzel kapcsolatban. Rossz tapasztalatokkal pedig egy egész erődítményt épített maga köré. Én pedig valamiért készttetést éreztem, hogy ezt az egészet leromboljam.
- Valóban, könnyebb lenne.- értek egyet játékos megjegyzésével, és ahogy  az ajkai sokatmondóan mosolyra húzódnak, egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy finoman csipkelődik.
- Most is épp odafigyelek. - viszonzom hasonló modorban, de vele ellentétben, egy ártatlan alig látható mosoly mögé rejtőzöm. Ám a tekintetem, nem az ártatlanságtól szikrázik.
Teljes részletességben ez a beszélgetés sok mindenre kitért, sok olyasmire, ami majdnem minden pontból ugyanoda vezethető vissza. Viszont, ha máshonnan szemléljük, kevésbé fogjuk érteni amit a másik mondd, hacsak meg nem mutatjuk a mi oldalunkat. Viszont ehhez az is kellett, hogy kellően felkeltsük a másik kíváncsiságát.
- Hmmm...- csak hümmögök egyet, ahogy kijelenti, hogy az egyenes úton is lehetnek akadályok. Elgondolkodva mérem végig, és érzem, hogy folytatást igényel, az  előbbi rövid megnyilvánulásom. Mégsem teszek semmit.  Csak hagyom, hogy újra végig járja az emlék őt is, ahogy engem is akárhányszor rágondolok. Tekintetem elidőzik az övében egy pillanatra, amiben ott ült önmagában a válasz is.
A kérdése hallattán, már szóra is nyitnám az ajkaimat, de még mindig nehezen tudok koncentrálni attól, hogy a helyzet sok mindent felidézz bennem, és azt is amilyen állapotba akkor magával sodort.
- Az emberek nagyrésze azért jön, mert igen, bármit kérhet. De nem tudnak mit kezdeni vele. Olyan érzés keríti őket hatalmába, akár egy kis gyereket, mikor egy halom csokit kap. Hirtelen nem tudja mit válaszon, így hirtelen kiválaszt egyet, és azt megeszi. A vége az, hogy eltelítődik, és még csak végig sem kóstolta az összeset. Attól mert bármit kérhet, de nem kapja meg, csak egy töredékét. És igen, itt nincsenek határok, sem megtagadás. De nem létezik olyan ember, aki evvel élni tudna. Ők csak fogyasztanak, így bármit elhisznek, azt is, hogy éppen náluk az irányítás.- Maureen, szinte fegyverként használta a bármi szót, és annak elég sok rétegeű jelentését.  Úgy forgatta tökéletesre rúzsozott ajkai közt, mintha előre tudta volna, mi lesz a válasz reakció. És lényegében így is volt.
Ewan ellentétes mozdulata, egy teljesen meglep. Először biztos voltam benne, hogy csak épphogy kicsit lehúzza, de nem egészen úgy tűnt, mint aki meg akar állni. Mintha valamilyen transzba esett volna, miután rádöbbent, hogy mégsem mostam le, azt a bizonyos festményt, amit pár nappal ezelőtt a hátamra festett. Azt hiszem kicsit talán attól is félte, ha lemosom, vele együtt az is eltűnik, amit akkor éreztem. De jól tudtam, hogy azok a pillanatok, mélyen elraktározódottak, nem csak az elmémben, de a testem minden egyes pontjában is.
Ahogy megérzem, hogy közelebb hajol, nem kéne váratlanul érjen, mégis ahogy kimondja, hogy nem, alig láthatóan megrezzenek, és a hirtelen impulzus az egész testemet átjárja. Ez az érzés, csak még intenzívebb lesz, ahogy az ajkait megérzem a bőrömön.  Éreztem, hogy a vágy végig zongorázik rajtam, mintha egy könnyed dallamot játszana. Izmaim pedig megfeszülnek, majd vadul lüktetni kezdenek, jelezve, hogy engedjek kísértésnek . Ha hagyom, hogy elragadjon, elvesztem az egészet, és én is csak egy szürke arc leszek a többi közül, a tudat pedig , hogy újra elveszi az irányítást tőlem, épp annyira józanít ki, hogy válaszolni tudjak.
- Nos, valójában az, hogy van az a helyzet, amikor a modell van hatással a művészre. Még ha a művészünk, észre sem veszi.- hangomból mostanra eltűnt a tétovaság, leginkább játékos hangleejtéssel fejezem be a mondatomat, és szinte kiérezni belőle, hogy egy csalfa mosoly ékeskedik az arcomon.
- Pontosan úgy, ahogy az igazi érintést sem vesszük észre...- fordulok most már vele szembe, és ahelyett, hogy mélyen és kizárólag a szemébe néznék, az arcát kezdem el tanulmányozni. Míg a másik kezemmel  felfedezem.
- Mert lehet ez egy teljesen természetesnek tűnő mozdulat..- simítok végig az arcélén.- Ami beleissza magát az emlékeinkbe, és a gondolatainkba. Amik arra sarkalják a gondolataidat, hogy tovább gondold..hogy egyetlen egy érintést, minden idegvégződésében érezz.- fejezem be végül. Majd az arcán lévő hegen végig húzom lágyanaz egyik ujjamat, amikor mosolyog, kicsit élesebben látni.
- Egy emlékeztető?- nézek fel végül  egyenesen a szemébe.

Nem tudom, mire gondol, és ez lassan kezd megőrjíteni. Nem ez az egyetlen válasz, hanem mind. Az egész eddigi homály, amit a szavai lépésről lépésre a fejembe ültetnek, és ami már azt is eltakarja előlem, amiben eddig biztos voltam. Úgy látszik, mestere ennek a taktikának: mond is valamit, de nem is. Felkelti az érdeklődést, hogy aztán parlagon hagyja a kíváncsiságot, de nem altatja el. És nem is elégíti ki.
Az előbbi mondat újra átsuhan a gondolataim között: „Ilyen megközelítésből valóban csak annyi lenne.” Jelzi, hogy más véleményen van, hogy más nézőpontról beszél, de azt már nem árulja el, hogy miről. Pedig ha ennyire belemásztunk, most már tudni akarom. Kevés választ el tőle, hogy rákérdezzek, ám megelőz. Bár az az érzésem, hogy ez is csupán félig válasz a kérdésre.
- Nem, ez nem igaz – ingatom meg a fejem röviden elgondolkodva, mintha csak ki akarnám tisztítani, mielőtt összezavarna. – Mindent kipróbáltam, és olyan messzire mentem, amilyenre csak tudtam. Nem határoltam be a szexualitást, és magamat sem szorítottam sosem korlátok közé. Épp hogy talán kellett volna. – Akkor most nem tartanék ott, ahol, hogy harminckét évesen már mindenből kiábrándultam. Akkor még lenne reményem, hogy egyszer majd megtalálom. De most… Nem leltem meg, amit kerestem, és ideje elismerni, hogy voltaképp ez is egy válasz, mégpedig az, hogy azért, mert nem is létezik. Nehezen, de végül elfogadtam. És ez így is van rendjén. Az ember nem kergethet élete végéig illúziókat. Kiöregedtem belőle.
A hangom nyugodt, a beszédsebességem teljesen megszokott, egyenletes, egy kicsit mégis érzem, hogy felbosszantott; halványan, épp csak egy késhegynyit, de már ezen is meglepődöm. Miért? Zavar, hogy ezt gondolja rólam? Nem igazán szokott. Olyasmit emleget fel, amiről jobb szeretnék megfeledkezni? Nem. Ettől sem jár olyan messze, de az nem a szexualitáshoz kapcsolódik. Vagy az zavarna, hogy még mindig nem értem pontosan, mire céloz? Lehetséges. De még ha meg is cáfolom minden kijelentését, az tagadhatatlan, hogy közben fokozatosan közeledik valamihez, amiről még én sem tudom, hogy mi, vagy hová vezet, és ami egy kissé nyugtalanná tesz. Felpillantok a szemeibe.
Miért bizonytalanít el ennyire?
- Mi az, amin szerinted nem merek átlépni? – A pillantásom akaratlanul is élesebbé válik, magában hordozva a nyilvánvaló nem értek egyet-álláspontot, de azért szeretném hallani az övét. Nagyon is. És amíg nem felel, nem is eresztem a tekintetét.
Lenyelem az utolsó korty whiskymet, és a poharat halk koppanással a bárszekrény tetejére teszem. Nem töltök újat. Manapság már ismerem a mértéket, legalábbis szeretem ezt a látszatot kelteni másokban, talán önmagamat is szeretném meggyőzni róla. Az egyetlen hely, ahol többet iszom, az a saját műtermem.
- És inkább másokra fókuszál – fejezem be helyette a mondatot, és a szám sarka egy nagyon halvány mosolyra hajlik. Igen, ez tényleg így van, és ezek szerint remekül körbejártuk a személyiségét. De ez egy prostituált esetében talán inkább túlélési stratégia. És nem is olyan rossz, mert ha ő maga nem teszi, mások úgysem kutakodnak benne, mindenki csak azt akarja látni, amit beleképzel.
Vajon a sok réteg alatt létezik még egyáltalán olyan, hogy igazi Fable Hill? Hirtelen rohannak le ezek a kérdések, és érzem a késztetést, hogy feltegyem neki, de nem érzem időszerűnek, sem megfelelőnek a pillanatot.
- Vagyis most is épp a tanárod vagyok? – vonom fel a szemöldököm, nem meglepetten, inkább tisztázva, és talán enyhe kihívással. A szavai után kérdezek, mert a mosolya és a tekintete egyáltalán nem ugyanarról árulkodik. Pedig, ezt azért nem ártana tudnom.
Csukott szemmel lépcsőzni. Elsőre nem értem, mit akar vele mondani, és úgy nagyon őszintén másodszorra se sokkal jobban. Ehhez pedig nem igazán vagyok hozzászokva. Hogy függ ez össze azzal, hogy nem érdekel a szex? Talán arra akar kilyukadni, hogy a megszokások rabja vagyok? De hisz ez sem igaz.
- Nem én irányítom így a dolgokat, nem megszokásokról van szó, egyszerűen így működnek. Így működik a világ – válaszolok magyarázattal a magyarázatra. – Te prostituált vagy, azt fogod tenni, amit én akarok tőled, ahogy engem is kötnek az itteni szabályok, vagyis… bizonyára nem vihetlek el innen – keresek egy rögtönzött, kézenfekvőnek vélt tényt. – A nő a konferencián vagy az egyetem előtti parkban pedig ragaszkodni fog a vacsorához, a bókokhoz, a fecsegéshez, majd végül egy próba- és jelzésértékű csókhoz, és hogy hívjam fel egy italra. Ha nem teszem, ő kezdeményez, mert pontosan tudja, hogy mi a következő lépés a sakktáblán – nyalom meg az ajkam, ahogy a végére érek. Nyilván általánosítok, és itt-ott vannak minimális eltérések, de az emberek erre vágynak, így működnek.
Ha az folytatódott volna köztünk, ami most mindkettőnk fejében ott motoszkál, ugyanígy végződött volna. De nem akarom kimondani, mert attól tartok, akkor össze is zúznám.
Ahogy közelebb jön, és a helyzet egyre inkább felidézi önmagát, mintha egy különösen éles dejavu-ba kerültem volna, engedek a kísértésnek, és a kezeim szinte maguktól mozdulnak. A szavai viszont túlságosan kijózanítóak ahhoz, hogy ne fordítsak rájuk elég figyelmet.
- Először igen. De mikor ötödszörre jön vissza? Akkor is? – Akkor is egy megszeppent, csokik közül válogató fiúcska? A választék bőségétől letaglózva?
- De igen – mondom végül, halkan, de határozottan és kissé talán váratlanul is, ahogy meghallom: nem létezik olyan ember, aki ezzel élni tudna. De igen. A hangom szokatlanul mély, ahogy az emlékeim is akaratlanul szétfutnak. – Ne akarj becsapni. Ez egyszerűen nem igaz, Fable. Én… sok mindent láttam – halk levegőt veszek, nem esik annyira jól visszaemlékezni, de ezek az emlékek is ott vannak. Zavarosan a mélyben. Miért akarja letagadni, hogy a bármi, vagyis a kezeid közül kiragadott és idegeneknek átadott hatalom beláthatatlan következményekkel járhat? Vagy lassan és észrevétlenül emészt fel, vagy elég egy óvatlan pillanat, és bármikor elpusztíthat. Én elhiszem, hogy tud bánni az emberekkel, de ez nem mindig rajta múlik. Sőt. Hogy lehet még mindig ennyire ép a lelke, ha ilyen világban mozog és létezik? Kit tudja, mióta.
Úgy döntök, kilépek a választalanságból, és ha nem árulja el, eldöntöm magam, hogy miért vagyok itt. A csókjaim a bőréhez simulnak, lágyan, forrón és bizsergetően, épp úgy, ahogy pár nappal ezelőtt a képzeletem játszott el a gondolattal, de ott nem tehettem meg. Talán még nem is akartam eléggé.
És most? Akarom?
Ám ahogy válaszol, a korábbi vitánkra való váratlan visszacsatolása teljesen megakaszt egy pillanatra, míg a felismerés villámcsapásként érkezik, hogy aztán komótosan végiggyűrűzzön bennem. És a hangján hallom is, hogy ennek tökéletesen tudatában van. Hagyom, hogy kicsusszanjon a kezeim közül, de nem engedem el teljesen, ahogy megfordul, és szembenéz velem. Nem a tekintetemre kíváncsi. Ahhoz túlságosan közel áll. Az arcomat fürkészi, én pedig ismét beleesem a szavai csapdájába. A légzésem észrevétlenül vált szaporábbra, az érintése keltette apró melegség pedig, mintha azonnal az ölem felé rohanna. Ahogy kimondja, hogy minden idegvégződésemben érzem, újabb, erőteljesebb hullámot indít útjára, és mintha tényleg minden pontomban érezném azt a halvány bizsergést, amiről beszél.
Újabb simítás, és egy kérdés.
Mélyebb levegőt veszek, és még mielőtt a végére érne a mozdulatnak gyengéden elfordítom az arcom az ujjbegyei cirógatásától, de nem a feltett kérdésre válaszolok.
- Szép levezetés. – El kell ismernem, egy kicsit valóban megfogott vele. – Csakhogy jelenleg egyáltalán nem művészként vagyok jelen – pillantok vissza rá, a tekintetem most már némi lappangó vágyról is árulkodhat. – És te sem a múzsám vagy, aki alkotáshoz inspirál.
Nem. Erről szó sincs, de hogy hatással van rám, az most már nem kétséges. Most sem értem, hogy mit akar mondani ezekkel a természetesnek tűnő mozdulatokkal, de ahogy mondja és csinálja, megmozdít bennem valamit.
Közelebb hajolok, és ezúttal az ajkát csókolom meg, ha hagyja, a derekán tartott kezeim pedig, tovább bontják a hátul már meglazított anyagot, ha engedi, és lassan, de egyértelműen vetkőztetni kezdem. Kíváncsivá tett. Tudni akarom, hogy milyen lenne vele az a bizonyos negyed óra, és az az aprócska szilánk, amit kapnánk egymásból. Hogy valóban eljut-e a lelkemig, mint ahogy állítja. És én… találok-e bármi olyasmit, amire szükségem van.

Valójában fogalmam sincs, hogy magát akarta meggyőzni a folyamatos tagadással, vagy engem. Én az elsőre tippelnék, de egyértelműen több rejtőzött, a szavai mögött. Mint aki csak meg akarja tagadni minden állításomat, mert ha talán picit is igaz lenne, újra reményt ébresztene benne? Ismertem az érzést, a remény egy pusztító dolog tud lenni, amit talán karöltve járt azzal is, hogy az ember naiv. a szavai után, több megválaszolatlan kérdésem lett, mint amennyi válaszom. Nem véletlen kommunikáltunk így egymással, ahogy az sem véletlen, hogy itt van. Habár, visszagondolva, erre sem kaptam egyértelmű választ.
- Honnan tudod hogy mindent kipróbáltál? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet, ez volt az első pont, ami úgymond megakaszt a mondadójában.
- Számodra mit jelent a minden?- Újabb kérdéssel célzom meg, egyrészt azért, hogy válasszal is alátámassza a minden fogalmát. Másrészt pedig, ki akartam zökkenteni abból, amiben olyan magabiztos. Tapasztalattal rendelkezik, ebben biztos voltam. De az még attól nem azt jelenti, hogy igaza van. Ahogy én sem tudhatom, hogy igazam van, csak feltételezhetek, de nem állíthatok dolgokat. Mégis mindketten úgy kötjük, az ebet a karóhoz, mintha valami múlna rajta. Neki feszültem minden szavának, és éppúgy mondtam ellent neki, mint ahogy ő nekem. Mintha csak egy labirintusba tennénk meg ugyanazokat a köröket, minden útvonalat kiismerve. De vajon volt ebből kiút, úgy is, ha minden járható utat ismerünk? Ahogy rám nézz, akaratlanul törekszik fel bennem, egy ösztön, ami azt akarja, hogy adjam meg magamat. A lényéből áradó feszültség, ott ül a tekintetében, és még valami, ami csak egy pillanatra árnyalja a tekintétt. Belső késztetésem ellenére sem szegem le a fejemet, csak állom a tekintetét, anélkül, hogy bármit elrejtenék előle.
- A falat, amit felhúztál. Amit gondosan magad köré építettél. Biztos meg volt rá az okod. Ahogy nekem is meg van rá az okom, hogy az egyetemen elzárom magam az emberektől. De, egy kifogásokból épített felleg vár, egy idő után ráomlik az emberre, és a romok alól nehéz kimászni. - ingatom meg a fejemet. Jó párszor tapasztaltam, nem egyszer zúdult rám minden. Számtalanszor fulladoztam, a saját gátjaim alatt. Sőt, talán még most sem engedem magam fellélegezni. Olyan volt ez, mint egy beidegződés, ami már a részemmé vált. És volt egy olyan érzésem, hogy Ewan esetében is hasonló volt a helyzet. Mindketten hagytuk, hogy ránk telepedjen minden, csak minél mélyebbre temethessük, azt amitől egy picit magunk is féltünk. Bármi is volt az. Velős gondolatmenetemből, a pohár lágy koppanása ránt ki. Akár egy végszó. Mintha ennél tovább, úgy sem jutnánk dűlőre ezzel a felvetéssel, állítással...vagy bármi is volt ez. Egy valamiben viszont biztos voltam, hogy mindkettőnkön hirtelen intenzitással söpőrt végig.
- Igen, gyakran könnyebb így tenni. Egészen addig, amíg össze nem akad valakivel, aki túl hasonló foszlányokat ismer fel.- teszem hozzá. Semmilyen szinten nem voltam hajlandó, azzal törődni, hogy éppen velem mi van. De elengedhetetlen volt, ahhoz hogy néha ezzel segítsek másoknak. De lehet csak én képzeltem ebbe a beszélgetésbe túl sokat, és akaratlanul is túl sokat adtam bele magamból. A meztelen igazságtól, ugyan még messze volt, ami valójában engem takart. De számomra ez is soknak hatott.
Rengeteg rétegből épített fel Maureen, majd később én magamat. Bárki is voltam én, sok férfi számára, a vágyaik által formálható nő, képét festettem le. Ezt kétféleképpen lehet kezelni, vagy velejéig utálod, azt amivé lettél, vagy pedig megpróbálod elfogadni. És annak érdekében, hogy a lelked egy darabja a tied maradjon, alázattal viszonyulsz ahhoz, amit vállaltál. Még akkor is, ha öt évesen nem fogod fel, a döntéseid későbbi hozadékát. Maureen kiválóan operált az érzelmekkel, és tökéletesen belém itatta, azt hogy csak akkor kapok szeretetett, ha valamit jól csinálok. Könnyen ráfügg az ember, valamire..amit senkitől sem kapott meg soha. Az én ragaszkodásom emberekhez voltaképp ezért volt veszélyes, és én valamiért, még mindig szerettem egyre közelebb osonni, ami számomra kockázatos lehet minden tekintetben.
- Ezt neked kell eldöntened.- mosolyodok el játékosan, de azért folytatom, hogy ne hagyjam válasz nélkül.- Annyit megsúgok, hogy nem igazán szokásom, a tanáraimat ide meginvitálni.- Valójában, senkit sem szokásom. Elég nagy rizikó faktorral járt az, ha bárki olyat ide hívok, akit ismerek. Túl sok minden múlott rajta. Én mégis, most megugrottam a saját szabályaimat, csak hogy bizonyítsak.
Ingoványos terepre léptünk, ami nem csak számára volt az, de számomra is. Azért is, mert arra próbálom ösztökélni, hogy az irányítás az egyetlen akadálya mindennek. Az irányítás, amit én sem voltam hajlandó teljesmértékben elengedni, amihez úgy ragaszkodtam, mintha az egyik testrészem lenne.
- Úgy működik a világ, ahogy te működésbe hozod. - ragadok ki egy mondatot a mondandójából, majd ahogy folytatja, oldalra billentem egy picit a fejemet. Egy egyszerű sablonba helyezett mindenkit, az elvárások amiket eddig tapasztalt ezt mondatták vele. Részben igaza volt, de nem tudtam az ő igazságával azonosulni. Persze, ez azért elég egyértelmű volt, hogy miért nem.
- Nos, valójában mindenkit kötnek a szabályok. De nem kell őket betartani.- Jegyzem meg jelzésképpen, hogy az én álláspontom, nem feltételen az, hogy minden egyes kötelező ponton átrágom magamat. Előfordul, hogy átugrok néhányat.
- Én nem tudom elképzelni, hogy valójában mindegyik nő, erre vágyna. Vagy belemegy egy értelmetlen játékba. Persze, elhiszem, hogy ez így megy, és erről őszintén megvallva nekem fogalmam sincs, hogy megy. De mélyen legbelül, szerintem csak minden nő, és férfi is visszafogja magát. - nem értettem túlságosan a “normális” emberi kapcsolatokhoz, sőt semennyire sem. Nem láttam át, az ő szabályaikat, betartani aztán meg végképp nem.
- Mi van, ha én ezen a sakktáblán oda lépek, ahova csak akarok?- mozdulok felé. Közelebb voltam ahhoz, hogy tudjam mi is, ami miatt, ennyire ellenkezik minden kijelentésem után. Azt is sejtettem, és jobban átláttam, hogy miként, kellene segítenem. De azzal már kevésbé voltam tisztában, hogy ő is akarja ezt. Mintha csak táncoltunk volna, csak éppen egyikünk sem mutatott hajlandóságot, hogy átadja a másiknak a vezetést.
- Az, hogy ötödjére mi fog történni, a kisfiú habitusától függ. Ha fél, marad a megszokottnál, és unásig eszi ugyanazt a csokit. Ha türelmetlen, és mohó az összes csokit végig kóstolja az ötödik napra.- Ez a két véglet létezett, legalábbis amit a legtöbbször tapasztaltam. Az emberek gyakrabban esnek bele abba a hibába, hogy egy cél felé haladnak. A kielégülés, a rejtett vágyaik megélése felé. De az azt vezető útra nem figyelnek, a lényeg, hogy legyen meg, és kész. Elgondolkodva mélyedek Ewan tekintetébe, ahogy sokkal többet mondd annál, mint amire szerintem ő maga is számított. Érdeklődve mérem végig az arcvonásait, ami mögött több rejtély mutatkozik meg.
- Mi okom lenne becsapni? - teszem fel neki a kérdést.
- Efelől nem voltkétségem, különben nem lennél itt. De az a sok minden, nem biztos, hogy túlmutat azon, amiről én beszélek. Senki nem tud élni vele, én sem....- rázom meg a fejemet. Sok mindent láttunk mindketten, éreztünk, tapasztaltunk. De nem tudhatta egyikünk sem, hogy vajon, ez az amiután már a nagy üresség marad. Lehet, ő most ebben az állapotban lebegett. Beszorította magát a kételyei közé, és inkább valami olyasmi elé haladt, amivel nem jár semmi kockázat, vagy egy újabb csalódás.
Gondolataim zavaróan kuszává válnak. Ám abban a pillanatban, ahogy ajkaival megérint, érzem, hogy ez képes lenne leönteni a lábamról. Az érzékeimre túl intenzív hatással van, és egy gyenge pillanatomban, el is merülök a bűvkörében. Ami, ha hagynám, lebontaná a falaimat. Hagyok magamnak, egy elnyújtott percet, hogy egy pillanatig magával ragadjon.
Ahogy szembe kerülök vele, és kezemet végig vezetem az arcán. Lassan, mintha csak az ujjaimmal próbálnám, megfejteni a titkokat, amiket rejteget. Tekintetemmel, alaposabban végig haladok rajta, megjegyezve minden apró kis vonást. Mozdulataim apró, mégis jelentőséggel bírnak, amit ő is érzékelhetett, hisz el is fordítja érintésem alól az arcát.
Ahogy újra megszólal, és tekintetünk találkozik, egy jóval ismerősebb szikra sejlik fel a szemeiben. Sokszor láttam, és ugyanaz a vége.
- Valóban, nem vagyok az. Nem is kívánok azzá lenni, túl nagy felelősséggel jár múzsának lenni.- Tudtam, hogy nem művészként van jelen. A mozdulatai és a tetteti elárulták, hogyan is áll itt most előttem. A kérdés már csak az volt, hogy valóba ezt akarta, vagy csak a kíváncsisága hajtotta.
Pillanatok alatt átfut rajtam újra, ugyanaz az érzés, amikor újra megérzem az ajkait az enyémen. Lágyan viszonozom, és simulok bele a csókba. Míg kezeivel érzem, hogy egyre messzebbre kíván menni, ezzel kifejezve, hogy miként döntött. Egy pillanatig én is elbizonytalanodom, és a józanság mezsgyéjén egyensúlyozva, olvadok eggyé vele. A nemrég elhangzott szavaim, most bennem találnak utat maguknak, és hívogatón csalogatnak, hogy engedjem el magam. Mégis megállj parancsolok, és bár az ajkaim fájjon bizseregnek, de elválok az ajkaitól.
- Ezt akarod? Egy újabb lépést a sakktáblán?- szegezem neki a kérdést, mélyen a szemeibe mélyedve.
- Ha ezt akarod, megteszem. Hisz te magad mondtad, én azt teszem, amit akarsz tőlem. De ha valami olyat akarsz, amivel többet kapsz... ahhoz még viszont nem akarsz eléggé.

- Onnan, hogy semmit sem utasítottam vissza, amire lehetőségem volt. Több évig kutattam a témát, és elég sok prostituáltat felkerestem. – Abban bízva, hogy ők majd feltárják előttem a szexualitás rejtett kapuit, elvezetnek a legintenzívebb gyönyörhöz, és megadják azokat az érzéseket, amiket annyira hajszoltam. A teljességet. – Meg akartam találni a határaimat, és óvatosan átlépni rajta, hogy meg tudjam határozni, hol is húzódnak pontosan. De semmi sem hozott igazi eredményt, egy idő után minden unalmassá vált. Vagy rájöttem, hogy nem ez az, amit keresek. Azt nem tudtam, hogy mit akarok, de azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy mit nem.
Nem is tudom, miért számolok be neki minderről ilyen részletesen. Talán a véleménye érdekel. Elvégre az ő foglalkozásáról beszélgetünk. Ő is ugyanolyan prostituált, akikkel korábban találkoztam. És talán egy utolsó próbát még érdemel ez az egész. Magam is alig hiszem el, hogy ez jár a fejemben, hisz’ épp az előbb bizonygattam, hogy már lemondtam róla. Ami igaz is. De elméletben, attól még meghallgathatom, hogy mit gondol róla.
- Mindenkinek van egy komfortzónája, amit csak vonakodva szokott átlépni. Ami falakkal is jár, de ez normális. – Még mindig nem értem, hova akar ezzel kilyukadni, az az érzésem, hogy valami konkrét dologról beszél, csak nem akarja kimondani. Kerülgeti, célozgat, satíroz rajta, de hiába, mert akkor sem látom. Vagy a másik lehetőség, hogy ő sem tudja, csak blöfföl és tapogatózik.
De ha a saját falamat nem is tudom megnevezni, az övével most már tisztában vagyok. A munkája miatt tartja távol magától az embereket, nem akarja engedni, hogy a két világ összekeveredjen, az éjszakai élete, és a nappalok, amit főleg az egyetemen tölt. Viszont bármennyire is igyekszik szétválasztani a kettőt, általam mégis homokszem került a gépezetbe, és még csak nem is a véletlen műve. Ő hívott ide, ami azt jelenti, hogy meg akarta mutatni, ki is valójában, de érteni még ezt sem értem annyira. Miért tette? Ha annak akart utánajárni, ami a festő teremben történt, találkozhattunk volna semleges környezetben is újra, nem lett volna muszáj felfednie magát. De nem. Legalábbis nem csak. Mintha… olyasmivel szembesítettem volna azon az órán, ami után egy általa dominált terepre akart volna csalni. Mintha fordított játékot akarna játszani velem. Nos, ez valóban az ő világa, de mostanra bizonyára már ő is rájött, hogy tőlem sem áll olyan távol, mint gondolta.
Mikor azt mondja, nem szokta meginvitálni a tanárait, az ajkaim mosolyra mozdulnak, és egy rövid, szusszanás-szerű nevetés szökik ki belőlem.
- Pedig nem rossz taktika. Hallomásaim szerint a jogi karon elég nagy arányban buktatnak. – Viccelek, és ez a hangszínemen is érződik. Annál is inkább, mert az egyetemi tanároknak a jelenleg hatályos szabályzat alapján tilos viszonyt folytatni, vagy bármiféle szexuális kapcsolatot létesíteni a hallgatókkal. Valószínűleg épp ezért. Tehát már azzal is szinte szabályt szegek, hogy itt vagyok, szinte, hiszen eddig még semmi olyasmi nem történt, ami tiltva lenne számomra. Azt mondja, nekem kell eldöntenem, hogy mit akarok, és ez valóban így van.
- Szerintem ez egy játék – mondom ki végül az előbbi gondolatomat továbbfűzve. – Ugyanaz, mint amit én játszottam veled, csak az én szabályaim a közönségünk révén sokkal egyértelműbbek voltak. – Úgy nézek rá, mint aki kétségtelenül arra kíváncsi: igazam van? Nem mondom, hogy ellene vagyok, de azért zavar, hogy ennyire csak a megérzéseimre hagyatkozhatok, semmi támpont, semmi konkrétum, nincs korlát, csak a csigalépcsők, már ha az előbbi hasonlatánál akarunk maradni. Bekötve ugyan nincsenek a szemeim, de attól még alig derengő félhomályban tapogatózom.
Ahogy a világ működéséről beszél, értem mit akar mondani, de akkor is megingatom a fejem.
- Ez csak egy jól hangzó frázis. – Bizonyos mértékben igaz, de annál több minden van, amire nem. És erre nem. Akkor ő sem prostituáltként dolgozna. – Vannak, amiket be kell, és vannak, amiket nem muszáj. – Számomra sem idegen a szabályszegés, nem erről van szó, az ittlétemnél jobban ezt talán semmi sem bizonyítja, de a káosz sem megoldás.
- Ahogy én sem állítom ezt. – Hogy minden nő erre vágyna, így működne, vagy ehhez hasonlókat. A tapasztalataimról beszélek. És arról, amit látok magam körül. – Ezen a sakktáblán mindenki oda lép, ahova akar. A csapda nem az, hogy bárki is megmondaná hová léphetsz, és hová nem, hanem az, hogy a túl nagy szabadság ellenére minden egyes viszony, kapcsolat vagy házasság előbb vagy utóbb ugyanoda lyukad ki. – A tekintetem követi, ahogy közelebb lép. – Előbb érdektelenné és felszínessé válik, végül unalomba torkollik. – Nem állítom, hogy a föld minden egyes lakójára igaz ez a mondat – bár nem esne nehezemre elhinni –, de az én életem erről szól, és nem azért, mert nem adnám bele a maximumot.
- De ezt egy prostituált jól tudja. Nem igaz? – Az ő világa aztán tényleg, hatványozottan erről szól. Az örökös ismétlődés. Vendég ki, vendég be. Vetkőzés, szex, orgazmus színlelés. Jöhet a következő. Érdektelenség. Unalom. Testiség és érzelemmentesség. Ugyanazok a körök, újra és újra. Végül is szinte nálunk is erről szól az élet, csak nem ennyire lecsupaszítva.
Mi oka lenne becsapni?
- Még nem tudom – válaszolom csendesen, ténylegesen elgondolkodva. De biztos, hogy nem mond igazat. Talán ő maga sem akar emlékezni. Vagy megtiltották, hogy beszéljen róla. Esetleg velem is épp azt akarja elhitetni, ebben a pillanatban is, hogy képtelenség élni a lehetőséggel. Már pedig nem az. A második mondatában benne is van, amire gondolok: az összeset végigpróbálgatja. Hát, pontosan ezaz. – Az összesben elég sok minden benne van. Verés, erőszak, megalázás… - Hogy csak három random példát hozzak, a többit nem szívesen mondanám ki előtte, de a különböző fétisek kellemetlensége és megszégyenítése szinte határtalan, nem tudom, miért kell még mindig hangsúlyoznom felé: jól „ismerem” a világát, sajnos a mocskosabb oldalát is. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nehezen ver át.
A közelsége és a mozdulatai viszont hamar másfelé terelik a gondolataimat. Felcsigázza az eddig is bennem lappangó kíváncsiságot, és most már a vágyam is éledezik.
- Miért lenne az? – kérdem suttogva, mielőtt megcsókolnám. Minden egyes szavunk és tettünk felelősséggel jár. Miért épp a múzsa felelőssége zavarja?
Nem ellenkezik, de nem tudom eldönteni, hogy kötelességből teszi, vagy ő is akarja. A festő teremben biztos voltam benne, és abban is, hogy megtette volna, ha csak ketten lettünk volna. Ám amit mond, engem is megakaszt. Én is hátrébb húzódom, és megkeresem a tekintetét.
- Hogy érted, hogy többet? – A szemeim az övéiben kutatnak, de bármi is rejlik a szavai mögött, bizonyára nem véletlenül hozza fel. Érdekel, hogy mi jár a fejében, ettől függetlenül... – Nem hinném, hogy ezzel gond lenne – hajlanak apró félmosolyra az ajkaim. Lehet, hogy eddig nem mutattam ki annyira, hogy kívánom, de attól még így van.