Feltételezem az igazi Hudson Duncan Payneről szeretnél hallani, ám ez nem lehetséges. Aki itt áll előtted, az az igazi Hudson Duncan Payne, közel egy kilencvenes magasságával, eleve kitűnik a tömegből. Tehetséges, de miben is? Csak New York elit női tudják, hogy egy igazán nagy hal akadt a hálójukba. Mások többet is hajlandóak fizetni érte, csakhogy azt tehessék vele amit akarnak. De mit akar Hudson? Én mit akarok? A szabadságomat, amit elvettek tőlem a születésem pillanatában. Gyűlölöm a nevemet amit viselek, mert nem én választottam , hanem az –az idióta csődtömeg, aki megrakta anyámat. Most mit akar? Elelt huszonkilenc év és véletlenül elkezdett érdeklődni irántam, én pedig szarok rá. Nem tartozom neki semmivel. Ki fogom semmizni. Ahogy anyámmal tette ő is. Eladta prostinak, én pedig mentem vele a levesbe, tartogattak, neveltek, kitanítottak. Ebből a közegből csak halállal lehet kikerülni. Dühkezelési problémáim vannak, szerintem enyhe de a doki szerint súlyosabb. Nos, mindenki döntse el maga, úgyse jön rá senki, mert ha ki is akadok, azt a négy fal közt teszem, a saját berendezéseimet törve ripityára.
Nemrégiben lett egy saját bárom, a szabadságomat jelenti, nekem legalábbis, igaz ,hogy többnyire pénzmosásra használtam a helyet, hogy létre hozzam, de odabent már szeretném ,ha minden tisztán menne.
Szeretem az olasz konyhát, és szeretek főzni, ha választhattam volna, valahol mester szakács lennék most, tudom, mert elértem mindent amit lehetett, amikor nem épp valaki combjai közt kell térdelnem jó kiskutyaként és lefetyelnem, még akkor is ha nincs hozzá kedvem.
Nem szeretem ha parancsolgatnak nekem, és sajnos még mindig feszül a nyakörv és a póráz a nyakamon. A futtatóm, New York legnagyobb elit escort hálózatát vezeti. A naptáram két évre előre be van telve. Ebben egyeztünk meg, még két évig csinálom amit csinálok. Többet nem. De tudom, hogy úgyis megfogja nehezíteni a boldogulásomat.
A közösülést kötelességnek tekintem, egy feladatnak, amiért pénz jár. Én nem az a jófiú vagyok, aki utána ott marad veled, és szép szavakat súgdos a füledbe. Persze ha fizetsz érte, megteszem.
Sosem volt az életvitelem miatt normális kapcsolatom, nem is vágyom rá, senki sem értené meg, hogy eladtak, hogy könnyedén megtudnak zsarolni, mert van egy videó… Ezzel a markába tud tartani Abigail.
Nem szeretem, ha hülyének néznek,  rengeteg meglepetést tartogatok a tarsolyomban, amivel kiüthetlek a nyeregből.
Általában úriemberként viselkedem, a legtöbb helyzetben. Megvetem a drogokat, noha nekem is volt közöm hozzájuk, még a pályafutásom elején. Amikor épp csak betöltöttem a tizennyolcat.
Szinte nincs olyan hely, ahol ne jártam volna, többnyire gazdag nők kísérőjeként. El se tudod képzelni milyen vágyaik vannak. Van aki csak arra vágyik, hogy meleg takaró legyek egy hideg téli estén, vagy  épp az aktuális pasi akivel villoghat a tengerparton, a luxus nyaraló helyén.


- Megmondtam, hogy nem tarthatod meg  Mr. Payton! Ők a mieink. Emlékszel. A te jólétedért és kis királyságodért cserébe, a nő és a gyerek. Tiszta sor. – a magas férfi fel alá járkált a folyosón, miközben odabentről a vajúdó anya hangja hallatszott.
- De hiszen, azt mondtátok, hogy lesz időnk, együtt. – az árnyékban álló figura lassan, lustán vigyorodott el.
- Lesz, néhány perc, mert ha haza engednénk veled, soha többet nem látnánk őket, vagy nehezebb lenne megszerezni mindkettőt. Ezt pedig te sem akarod igaz, hogy kiderüljön, hogy miket tettél.
Mr Payton csöndben, zsebredugott kézzel ácsorog és a falnak támaszkodik. Döntött. Inkább ne is lássa a rózsaszín húsgombócot akit a szeretett felesége épp most kűzd ki magának, verítékezve, és erőlködő szusszanásainak kíséretében. Elmegy. Elhagyja a magánkórház helyszínét.

Nem szeretek itt lenni, folyamatosan kiabálnak a nénik. A nevelő anyám, a keresztanyám és a nagynénim is, mind foglalt. Anya nem ér rá, pont miatta akarok valakinek szólni! Ott fekszik az ágyban és nem mozdul, ráadásul folyik valami piros a csuklójából is! Sírok, egyedül érzem magam. Itt nincsenek gyerekek.
- Anyaaaaaa! – tölti be vékony remegő és síró hangom a hallt, mire előkerül Abigail néni, elvisz sétálni, elmegyünk a játszótérre is, folyton beszél valamiről ,de én sosem értem. Viszont kapok tőle fagyit, egy kis autót, valamilyen játékot mindig. A nap végére megnyugodtam, anya újra jól volt, igaz a csuklója be volt kötözve, de már jobban volt. Az ő meséjére aludtam el.

Abigail furcsa dolgokat művel velem, hiába mondom anyának, hogy szerintem nem normális amit csinál, ő nem törődik ezzel, azt mondja, hogy ne ellenkezzek.


- Hudson! Ne ellenkezz! Nézd meg, anyád már alig él! – én üvöltök a szájpeckembe fogok belefulladni, az arcom csupa könny, és maszat. Nem akarom ezt csinálni. De csak belém erőltetik aztán képszakadás, és megteszek mindent, amit parancsolnak.
Ha már megengedik, hogy tanuljak, minden alkalmat kihasználok erre, Abigail valamiért fontosnak tartja, hogy iskolázott is legyek, ne csak egy szépfiú a háremében.

Anyám meghalt a világ számára, de csak én tudom, hogy szanatóriumban van.  Már rég nem önmaga. Most, hogy kikerült a képből, mint zsarolási alapanyag, sokkal több a mozgás terem. Nem lesz könnyű ,de menni fog. Ki fogok innen szabadulni, és megbosszúlom Paytont is. Amiért eldobott minket és új családot alapított, másokkal, igen van egy húgom, egy öcsém és egy mostohaanyám. De egyik testvérem se hasonlít úgy az apámra, mint én. Megfizet azért amit velünk tett. Kifogom vásárolni a cégeiből, tönkre fogom tenni! Ha tudná, ha érdekelné, hogy mit kellett az ő jóléte miatt kiállnom! Régóta forralom ezt a bosszút és Payton bukását én fogok okozni.


Megvan a saját bárom, és van pár cégem, amin keresztül ki fogom tudni vásárolni a vagyonából. Hogy honnan jutottam idági? Van az a pénz, amit nem kapott meg Abigail, az óradíjamon felül én is kaptam elég sokszor saját zsebbe. Ezért az egy dologért hálás vagyok, mindenre megtanított, hogy hogyan tegyek boldoggá valakit. Nem számít, hogy belül én egy mocskos és romlott szarkupac vagyok, ha az illető fizet. Perkáljon csak.
Egyedül ülök a sakktábla felett és épp leütök egy gyalogot a másik oldalról, majd kiszámított mozdulattal leteszem a kis kupacba ahol eddig is gyűjtöttem az elhullott ellenségeimet jelképező bábukat. Nincs sok hátra. Az aranyló folyadékra pillantok a poharamba, a jég már rég elolvadt benne, ettől kevésbé lesz annyira finom, de nem bánom. Az órámra pillantok, ideje indulnom. A disco lehetőség arra, hogy kitörjek ebből az egész szarból. A mentsváram, itt nem bánthatnak. A kis főhadiszállásom.



A közelmúltban Adrian Payton bevallotta, hogy van egy fia. Nevezetesen a híresen hírhedt Hudson Duncan Payne, akit először celebek oldalán lehetett látni, mint kísérő. Később pedig egy modell ügynökségnél tevékenykedett mint modell. Így talán méltán híres arról, hogy sosem marad meg egy nő mellett. Habzsolja az életet, ahogy csak teheti. Bár modell felkéréseket már nem vállal, saját vállalkozásba kezdett, mégpedig egy klubot nyitott a városban, Manhattanben. Mindannyian kíváncsiak vagyunk, hogy hova fog kilyukadni az arany ifjú. Azt mondják, nem érdekli az apja bejelentése. Bennfentes információink szerint csak ügyvédeken keresztül hajlandó tárgyalni az apjával Mr Payne.

Nem értem, hogy mire fel apám hirtelen érdeklődése, de nem tud meghatni. Hallani se akarok róla, a újságok meg mindig is szerettek rólam, mindenkiről valótlan információkat állítani. Ebből kifolyólag veszik őket, a buta népnek bármi elég csak jó szaftos legyen. Ámbár... apámmal tényleg nem beszéltem.