Emanuel × Noel × Nice to meet you

Vendég

Noel & Emanuel

A múzsa témát lezártnak tekintem, hiszen látom, hogy bogarat ültettem a fülébe, csak éppen ez most zavarja. De nem baj, majd rájön, hogy nem dől össze a világ csak azért, mert nem talál magának múzsát. Nem jut mindenkinek. És az is lehet, hogy nincs rá szüksége mindenkinek. De én az olasz mesterektől tanultam, és mi nem élhetünk szerelem nélkül.
- Rendben, köszi - fogadom el a felajánlását a fizetéssel kapcsolatban.
A csinos pincér lány nagyon mosolyog, és egy pillanatra átfut a fejemen, hogy az akcentusom bűvöli ennyire el, de aztán rájövök, hogy bizonyára hozzá vannak szokva a mindenféle helyekről jövő turistákhoz és betelepülőkhöz. Azt mondják, New York a világ legnagyobb moslékos vödre... vagyis nem ezt szokták mondani, hanem azt, hogy a világ olvasztótégelye, azt hiszem. Mindenesetre ez a pincérlány aranyos, úgyhogy hosszan csevegek és flörtölök vele, és végül felajánlja, hogy beajánl a főnökénél, ha elküldöm az önéletrajzomat neki, szóval gyorsan le is írja a nevét és a telefonszámát a nyugtánk hátára. Végül mennie kell, mert hívják egy asztalhoz. Mire észbe kapok, Noel már nincs is ott. Remélem, nem hagyott itt a fenébe. Gyorsna kimegyek a kocsihoz, és szerencsére még itt találom.
Széles vigyor jelenik meg az arcomon, és beülök a volánhoz. Persze rögtön be kell állítanom az ülést, mivel magasabb vagyok Noelnél, és a lábam is hosszabb. Még vetek egy utolsó pillantást a tükörbe, felteszem a napszemüvegem, és már indítok is.
- Megy ez - állapítom meg vidáman, miután sikerül besorolni a forgalomba. Hátulról egyből ledudálnak, de aztán elég gyorsan ráérzek az itteni tempóra. Követem Noel utasításait, de folyton folyvást a váltót keresem középen, kalimpálok odalent, mint valami idióta.
- Hát, mit ne mondjak, elég furcsa. De kezdek belejönni.
Néha kicsit kevésbé lassítok le, mint kellene, vagyis nagyon határozottanveszem be a kanyart, szóval Noelnek kapaszkodnia kell.
- Szépen megy apád kocsija. Kár lenne összetörni - vigyorgok, mint a vadalma, és közben baromira élvezem.
Elnavigál a plázáig, én pedig lehajtok a mélygarázsba. Keresek egy helyet, majd bevágódom két kocsi közé, és aztán elégedetten leállítom a motort.
- Na mit szólsz? Átmentem a vizsgán? - kérdezem hátradőlve, és a póló nyakába akasztva a napszemüveget.

Vendég

Emanuel & Noel

Amint elindulunk szinte azonnal megbánom azt, hogy a vonálnhoz engedtem. Amikor a váltót keresi a kezével mindig rácsapok, hogy a kormányt fogja ne a levegőt tapogassa, de nem járok sok sikerrel, mert továbbra is a két ülés között kalimpál a kezével. Én pedig szorosan kapaszkodom az ajtóba és az ülésem aljába, közben pedig néha ellenőrzöm, hogy tényleg be vagyok-e kötve a biztonsági övvel, mert egészen biztos, hogy nem fogjuk ezt az utat túl élni.
A legrövidebb útvonalat mondom neki, és szerencsére egy kereszteződést sem vét el, majd fellélegzek végül, mikor leparkolja a kocsit. Az úton nem szólaltam meg fölöslegesen csak az irányt mondtam, féltem, ha többet nyitogatom a szám akkor még a reggelim úgy dönt a végén, hogy ki akar jönni a gyomromból. Nem lenne valami jó. Amint leparkol a kocsival kicsatolom az övemet és kiugrok a kocsiból.
A térdeimre támaszkodva veszem a levegőt és próbálok megnyugodni. Egyelőre nem járok sikerrel, de majd csak megunja a szívem a mellkasomban ezt a hatalmas nagy tempót.
- Többet nem vezethetsz ha velem mész el valahova. A harmadik kanyarnál azt hittem, hogy feltekeredünk a villanyoszlopra olyan gyorsan vetted be azt a kanyart! - közöm vele a véleményemet.
- Kérem a kulcsot –- nyújtom a kezemet, majd bezárom a kocsit.
- menjünk szerezzünk neked telefont meg ruhákat, de ha mindenkivel leállsz beszélgetni akkor itt foglak hagyni. - figyelmeztetem előre, bár úgy sem fogom itt hagyni, de azért jó lenne ha nem kezdene majd el mindenkivel flörtölni. Úgy is odáig lesznek érte a nők ha meglátják, nem kell, hogy még a szövegével is fűzze őket.
Elindulok be a bevásárlóközpontba. Számos bolt van bent, de én tudom, hogy hova akarom őt vinni. Azt mondta, hogy ne legyenek drágák a ruhák, ezért egy olyan boltot célzok meg, ahol a ruhák jó áron vannak és minőségiek a termékek és nem is néznek ki rosszul. Én is ott szoktam vásárolni általában, ezért tudom, hogy mi hol is van.
- Mindenre szükséged van? Semmilyen ruhád sincs? - Érdeklődöm, és közben fejben listát készítek a szükséges darabokról, hogy semmi se maradjon ki.

Zene
♡

Vendég

Noel & Emanuel

Amikor először csap rá a kezemre, felkiáltok meglepetten, és értetlenül nézek rá, de aztán értem, miért csinálta, és csak nevetek rajta. Egy idő után megszokom majd, hogy nincs ott semmi, bár a térdét szívesen megfognám. De azt hiszem, attól már tényleg kiugrana a kocsiból, ugyanis két kézzel kapaszkodik, sőt a lábait is kifeszíti. Pedig én csak sportosan vezetek, olaszosan, mi a rossz ebben? Ő se finomkodott!
Mikor kiugrik a kocsiból, és előre hajol, azért ez kicsit aggódva vonom össze a szemöldököm. Most hányni fog? Tényleg? Kiszállok és in és odaállok mellé, a vállára téve a kezem, de mielőtt megkérdezhetném, hogy jól van-e, veszekedni kezd velem, szóval megadóan felemelem mindkét kezem.
- Jól van, nyugi. Nem történt semmi baj.
Visszaadom neki a kulcsot, és az utolsó mondatát nem igazán értem. Mármint értem, de miért mondja ezt?
- Mit csinálsz? Az előbb még teljesen normális voltál! - teszem fel neki a kérdést, mert nem értem, miért lett ilyen harapós. Tény, hogy szívességet tesz nekem, de eddig úgy tűnt, nincs ellenére, hogy el kell kísérnie.
Végül vállat vonok, és követem be az áruházba. Kamasz, a kamaszokat pedig a világon senki se képes megérteni, úgy tűnik, mindegy, olasz, vagy amerikai.
- Elveszett a csomagom a reptéren, amiben a ruháim voltak, meg a nektek szánt ajándékok is. Joshnak azt ígérték, egy héten belül előkerítik, és elküldik a címetekre. Szóval néhány ruha kell csak. Pólók, alsók, meg egy farmer - mesélem el a háttérsztorit, már csak azért is, hogy ne nézzen komplett hülyének, amiért egy tengeren túli útra nem pakoltam semmi ruhát, vagy ilyesmi.
A bolt bejáratánál, amelyikhez visz, udvariasan előre engedek egy lányt, aki utána ragyogó mosollyal köszöni meg ezt. De egy szót se szólok, nehogy Noel úgy gondolja, ez már több a soknál, és faképnél hagyjon, miközben én épp a gatyák 3 darabos csomagjai közt válogatok.
- Nem értem a méretet - hívom oda, hogy segítsen, mert úgy tűnik, itt az USA-ban még a számozások is különbözőek.

Vendég

Emanuel & Noel

Én sem vagyok a biztonságos vezetés mintapéldánya, de tudom azt magamról, hogy pontosan ismerem a kocsi paramétereit, tudom, hogy milyen gyorsan gyorsul, hogy reagál az egyes kormány mozdulatokra és mennyire érzékeny a fékpedál. Emanuelnek fogalma sem lehet ezekről a dolgokról és mégis veszélyesebben vezet, mint ahogy én. Sokkal vakmerőbb, ezért nem csoda, hogy végig kapaszkodok és amint megállunk a végcélnál azonnal kipattanok a kocsiból és próbálok megnyugodni. Nem tetszik, hogy hozzám ér, mérges vagyok rá és baromira sok adrenalin száguld még az ereimben.
Csodálkozik azon, hogy harapós lettem, pedig igazán megérthetné az okát. De nem érti, miért nem érti?
Ahogy megyünk a boltok felé és manőverezek az emberek között igyekszem hamar vissza nyerni a hideg véremet és ez lassan, sikerül is, már nem Emanuel bosszant, hanem mindenki más. Nem szeretem amikor sokan vannak, nem lehet egyenesen menni és közben belemélyedni a gondolatokba, mert akkor tuti neked megy valaki.
- Remélem hamar megtalálják, bár mindenféle rémhíreket lehet hallani a repterekről. Ha mégsem találják meg, akkor legalább már tudni fogod hova kell menni után pótlásért. - felelem, majd bemegyek a kiválasztott boltba. Jó pár napja jártam erre legutóbb, és akkor ki is néztem magamnak egy pólót a kirakatból, csak felpróbálni nem volt időm. Most majd talán lesz arra is időm, de éppen csak elkezdem keresni, mikor meghallom Emanuel hangját. Tanácstalan, amin nem csodálkozom, nyílván fogalma sincs arról, hogy mit kell nézni ezeket a címkéken.
Odamegyek hozzá és megnézem mit is nézeget.
- Amit fogdosol az pont az én méretem, neked azért nagyobb hátsód van, ez nem lenne rád jó. Na nézzük csak… - lépek egyet hátra és jól megnézem magamnak Emanuelt csípő tájékon, hogy kitalálhassam, hogy vajon mekkora méret is kellhet neki.
Megfogok egy csomagot és kibontom.
- Szerintem ez a te méreted, de nézd meg, hogy emlékszel amit hordani szoktál az is körülbelül ekkora szokott lenni? - Hajtogatom szét a gatyát, hogy meg tudja magának nézni.
Közelebb lépek hozzá.
- van próbafülke, ott fel tudod próbálni, csak vigyél be magaddal mást is, mondjuk egy pólót, hogy azt gondolják azt próbálod fel. - egészen halkan mondom, hiszen alsó gatyákat nem lehet felpróbálni, azt gondolják mindenki tisztában van a méretével, de azzal nem számolnak, hogy a külföldieknek a mi számozásunk teljesen idegen lehet.

Zene
♡[/i][/i]

Vendég

Noel & Emanuel

Miközben az emberek közt lavírozva igyekszem tartani a lépést Noellel, arra gondolok, hogy igazán kérhettem volna egy kávét elvitelre is. Miközben előttem rohangál, kicsit megnézem magamnak a hátsóját, az alakját, a mozgását. Annyira szürreálisan kamaszos, kelekótya, esetlen, és a háta is görbe. És mégis...
- Hát lenne szíved hagyni, hogy egyedül kocsiba üljek? - cukkolom egy kicsit, hiszen úgy csinál, mintha esze ágában se lenne velem tartani, ha esetleg újabb holmira lenne szükségem. Pedig igazán megtehetné. Én imádok társaságban lenni, semmit se csinálok egyedül, legalábbis nagyon kevés mindent.
Kicsit se zavartatom magam, hogy Noel már menne is a dolgára. Szemérmetlenül odahívom, hogy segítsen. Mikor közli, hogy a kezemben lévő alsó épp az ő mérete, felemelem, és odapróbálom a hátsójához (hacsak el nem szalad). Aztán elvigyorodva eltűröm, hogy alaposan megbámulja a nemesebbik felem. Annyira szűk ez a nadrág, hogy szerintem semmit nem bíz a fantáziájára. Szerencsére nincs merevedésem, mert egészen biztos, hogy szétrepedne rajtam az anyag.
- Jó lesz - nézem meg az általa javasolt fehérneműt, miután egy kicsit gondolkozom. Nagyon édes, ahogy próbálja elmagyarázni, hogyan kell összehasonlítani a dolgokat. Mire gondol, eddig az anyukám vásárolta nekem az alsót?
Mondjuk, ez igaz.
Letekintek rá, ahogy közelebb lép. Nagyon tetszik az illata, olyan... Gyantaszerű. És friss.
- Kösz a tippet. Aztán felejtsem véletlenül magamon? - kérdem cinkos kis félmosollyal.
Bedobom a kosárba a bonott csomagot, miután visszagyömöszölöm bele a kilógó felet, és keresek egy ugyanolyan másik pakkot. Aztán megfogom a derekát, mert a dereka ellenállhatatlanul karcsú, vonzza a kezem, és elkezdem a nadrágok felé terelni.
- Ha már úgyis olyan alapos méretet vettél rólam, válassz nekem farmert is. Sötétkéket. Simát.

Vendég

Emanuel & Noel

Hagynám-e egyedül kocsiba ülni? Ez nagyon sok mindentől függ.
- Ha a mi kocsinkat akarod vezetni akkor nem, mert nem szeretném hogy össze törd… de ha más kocsijába akarnál ülni, még azt sem hagynám, mert apu kicsit kibukna ha máris kinyírnád magad. Azért, mondtam, hogy tudod hova kell jönni ruháért, mert lehet nap közben mondjuk szükséged lesz egy pulóverre, de én nem érek rá mert iskolában vagyok, és akkor el tudsz jönni ide egyedül is. - Magyarázom neki, bár talán fölösleges, mert a város tele van boltokkal, a szüksége van valamire akkor majd bemegy az egyikbe, és kész. Már nem gyerek, nyílván tudja, hogy hogyan kell magáról gondoskodnia, de… nem akarom, hogy elvesszen a városban, hiszen még használható telefonja sincs!
Nem vagyok egy vásárlás mániás, csak szeretek nézelődni, de az távol áll tőlem, hogy órákat töltsek egy üzletben. Inkább igyekszem célirányosan elintézni mindent, ahogy most is egyből a kinézett póló irányába indulok, de ezt Emanuel nem hagyja. Odamegyek és segítek neki.
- Azt hiszed hazudok? – nevetek fel röviden, mikor hozzám méri a kezében lévő gatyát. Nem menekülök l tőle, lehet csak arra kíváncsi, hogy milyen lehet ezt a fajtát hordani, de ha jól tudom az itteni alsó nadrágok teljesen olyanok, mint amit máshol is lehet kapni.
- Nem, de ha kifizettük akkor bemehetsz a próbafülkébe, hogy felvedd a ruhákat. - Nem vagyok egy lopás párti, és sejtem, hogy csak viccelt, a mosolyból… jaj de szép ez a mosoly! Khm…
- Vegyél még egy csomagot, mondjuk…. ezt itt. - mondom, és közben kerítek egy olyat, amiben csak fekete darabok vannak, míg az előzőbe inkább világosabb gatyák foglaltak helyet.
Nem húzódom el tőle, hagyom, hogy a derekamnál fogva vezessen egészen a nadrágokig.
- Igenis! Maradj itt, ne mozdulj! - adom ki az utasításokat, majd megyek is nadrágot keresni neki. Jó párat megnézek, hogy aztán vissza tegyem, majd mikor találok egy olyat ami esetleg szóba jöhet vissza megyek Emanuelhez, a derekához teszem a nadrág tetejét, és a lábához simítom a nadrág szárát, miközben leguggolok elé, hogy megnézzem meddig is ér neki.
- Ez talán jó lesz mit gondolsz? - kérdezem, miközben felállok, és keresek még két ugyan olyan méretet.
- Ezeket fel kell próbálnod mindenképpen! Menjünk is. - közlöm vele, majd a próbafülkék felé kezdem tolni őt a hátánál fogva.

Zene
♡[/i][/i]

Vendég

Noel & Emanuel

Nagyon mulatságos, ahogy számba vesz minden eshetőséget. Gyorsan forog az agya, a nyelve még gyorsabban, nem is mindenhol értem, hogy mit is mond valójában, de ez nem is számít, mert nagyjából ki tudom találni.
De a szája gyönyörű.
A hátsója is.
- Szó sincs róla - felelem, miközben hozzámérem az alsót. - Méretet ellenőrzök. Amikor idegen országban vagy, az első szabály: bízz, a második szabály: azért mindent ellenőrizz!
Egyébként az alsó fazonja és végül a mérete is megfelelőnek tűnik, na meg az anyaga is. Elég finom és puha, amit szeretek. Ő azonban önhatalmúlag kicseréli az egyik csomagot feketére. Eleve kékeket választottam, mert nekem aztán teljesen mindegy, hogy milyen. Sajnos nem jut eszembe kellően frappáns megjegyzés erre, olyasmi, hogy "ez jobban tetszene rajtam", vagy ilyesmi. Olaszul már régen vele is flörtölnék. Angolul ez nem megy olyan könnyen.
Miközben farmert keres nekem, odalépek az egyik sorhoz, és megnézek pár melegítőt. Végül egyet be is teszek a kosarunkba, edzéshez szükségem lesz ilyesmire. Sima szürke, semmi márka vagy cicoma.
Mire észbe kapok, a kis szöszi máris előttem guggol, és úgy néz fel rám... Éppen az arca előtt van a farkam. Te jó ég! Inkáb gyorsan felfele nézek. Perverz egy fickó vagyok, de az jut eszembe, hogy milyen jól esne, ha itt a bolt közepén...
- Khm... - Szerencsére felegyenesedik, és már odébb is libben, mint valami szerelempillangó. Megköszörülöm a torkom, és másodjára már sikerül is kinyögnöm valamit: - Nekem nagyon jó.
Megfog, és a fülke felé terel, csak épp azt nem tudom, hogy miért ilyen nagyok itt a fülkék. Vagyis... Ez egy páros fülke. Na mindegy, itt biztos ez a szokás, szóval amint becsukja a fülke ajtaját, ledobom a farmerokat a székre, majd vetkőzni kezdek a tükör felé fordulva. Úgy kell kihámoznom magam az apja fehér nadrágjából, óvatosan, nehogy az anyag elszakadjon.
- Ha ez is ilyen szűk lesz, nem biztos, hogy bele tudom préselni magam - figyelmeztetem előre, majd elkezdem felhúzni az első nadrágot. Nagyon nagyon nagy szerencsém, hogy a farkamba tolódó vér az iménti kis intermezzo óta el is tudott távozni azóta, mert nem jutott oda olyan sok, hogy komoly és kínos problémát okozzon. Bár egy bizonyos határig még ki lehet magyarázni azzal, hogy eleve ilyen nagy, de azért Noel se most jött a falvédéről.

Vendég

Emanuel & Noel

- Ezt értem, de mért az én méretemet ellenőrzöd le? Talán szeretnél venni nekem ilyet? Vannak alsógatyáim, én most majd egy pólót szeretnék venni. - Legalábbis nekem ez a logikus következtetés abból, hogy hozzám méregeti a gatyát. Nem nekem keresünk ruhákat, hanem neki, de lehet, hogy ezt idő közben elfelejtette? Pedig nem tűnik butának. Biztosan csak elterelte valami a figyelmét. Igen ez lehet a magyarázat, ő művész lélek, ki tudja, hogy milyen kusza gondolatok járhatnak a fejében.
Válogatok a nadrágok között és jó néhány darab van ami Emanuel mérete, de én mégsem csak találomra megfogok egyet, hanem alaposabban megnézem, elképzelem, hogy vajon hogyan is állna majd rajta és ha nem tetszik a fejemben megjelenő kép akkor azonnal vissza is teszem a nadrágot a többi közé és keresek tovább, szerencsére hamar sikerül találnom olyanokat amikben jól nézne ki, és viszem is.
Furcsállom, amiért elfordítja a fejét mikor előtte guggolok és nem pedig rám néz. Valami rosszat csináltam talán? Lehet, hogy az olaszoknál nem illik így segíteni a nadrág vásárlásban? Biztos valami ilyen lehet a dolog hátterében, bár azt hallottam, hogy ők sokkal közvetlenebbek, mint mi. Majd utána nézek a neten a szokásaiknak, hogy megérthessem mit miért csinál.
Szerencsére nem ellenkezik velem, hanem engedi, hogy a próbafülkékhez tereljem és be is vezetem az egyikbe, majd bemegyek én is. Ilyet tuti nem illik náluk csinálni, meg amúgy is, nincs még egy napja se, hogy ismerem, de én máris végig akarom nézni azt, ahogyan öltözködik… Igaz, már láttam pucéran és akkor sem zavartatta magát, vagyis talán ezzel sem lesz gondja, és úgy tűnik igazam van.
Amint elkezdi letolni a nadrágot magáról nem tudom elfordítani róla a tekintetemet és csak egy szó vibrál folyamatosan a fejemben : szexi. Baromira szexi ahogy vetkőzik.
Gyorsan megfogom az egyik nadrágot és odaadom neki, a szemeimet pedig becsukom, hogy ne kukkoljam tovább, majd ha szól, hogy készen van akkor kinyithatom, addig viszont nem merem.

Zene
♡[/i][/i]

Vendég

Noel & Emanuel

- Azt ellenőriztem, hogy ami a kezemben ekkora, az a hátsódon mekkora - magyarázom. Mindent oda kell mérni a valós mérethez is, különben honnan a csudából tudjam? Az én szemmértékem máshogy működik, szobrász vagyok. Nekem mindent meg kell fogdosnom, hogy tudjam, milyen.
Sajnos, a fenekét nem fogdoshatom meg most.
Látom, nem érti, mennyire is szexi, ahogy előttem guggol, talán elképzelhető, hogy sosem csinált még ilyet? Kislánnyal se? Azt nem hiszem, ahhoz túl szép fiú. Mindenesetre nem rafináltság, hanem ártatlanság látszik rajta, ami kifejezetten angyalivá teszi, szőke haja és csodaszép szeme miatt még sokkal jobban. Erről eszembe jut egy anyag... Fényes és áttetsző, amiben szikrázik a fény...
Nagyot nyelek, de a próbafülkében már cseppet se zavartatom magam. Már látott pucéran, és az se zavart, nálunk, vagy legalábbis nekem ez teljesen természetes. A tükörben ránézve látom, hogy becsukott szemmel áll mögöttem, és halkan nevetek.
- Mi van, nem mersz idenézni? - kérdezem, ugratva. - Már úgyis láttál mindent.
Begombolom a nadrág sliccét, majd felhúzom a cipzárt, és felemelem a pólót, hogy lássam, milyen a derekamon. Megszemlélem oldalról, meg hátulról is.
- Ez jó lesz. Kösz!
Már veszem is le, mert hát férfi vagyok, nem töltök túl sok időt vásárolgatással, az első, ami jó rám, az már mehet is a kosárba. Visszaveszem óvatosan a fehér nadrágot, bár kicsit erőltetni kell a sliccét és a hasam is behúzom hozzá, azért sikerül. Káromkodom hozzá kicsit a bajszom alatt, de hát ez van, nem csipoghatják le a vonalkódot a seggemről.
Elhúzom a fülke függönyét, és kiengedem Noelt, remélem nem botránkoztattam meg nagyon.
- Akkor keressük meg az ingedet, és már mehetünk is fizetni. Nem vagyok egy nagy shopping-rajongó, amúgy.
Míg Noel az ingek közt válogat, én kiválasztok néhány pólót meg egy inget is, ha esetleg állásinterjúra mennék ebben az egy hétben (mondjuk holnap a kávézóba), aztán én készen is vagyok, nem tudom, ő hogy áll.

Ajánlott tartalom

» Emanuel × Noel
» Secrets Unveiled - Noel & Emanuel
» nice to meet you again
» Aleyna ■■ Kendra - nice to meet ya
» Ria & Cher ~ nice to meet you again