„-Jude, gyere le a szobádból, Allie van itt.
- Én most Emanuelhez jöttem Mr. Bartlett. ”

Elkezdtem naplót írni és már számtalan bejegyzésnél szerepel az alábbi idézet. Bosszant, Allie talált magának egy új legjobb barátot, vagy a fene tudja mit, hiszen teljesen bele habarodott Emanuelbe és ez valószínűleg visszafelé is igaz. Még nem kaptam ugyan semmi erre vonatkozó bizonyítékot, mégis érzem, hogy ez így van éppen ezért az utóbbi időben nagyon sok programot szerveztem magamnak. Segítek anyának a tanításban, van egy kis gyermekekből álló kezdő hegedű órája amit gyakorlatilag teljesen átvettem tőle, ami nagyon sok gyakorlást és felkészülést igényel a részemről, valamint apu irodájában is rengeteget dolgozok és még ott van az iskola is, ahova folyamatosan készülni kell. Nappal szinte semennyit sem vagyok otthon, ha meg mégis akkor azt is gyakorlással töltöm, éjszakánként pedig… Piszok nehéz.
Úgy teszek, mintha aludnék mikor hallom, hogy bejön a szobámba és előveszi a rajz füzetét. Nem akarom, hogy ébren találjon, hogy beszélgetni akarjon velem, hiszen minek is tenné? Ott van neki Allie, biztosan azért rajzol le még mindig engem, mert a lány, még nem engedte meg neki ugyan ezt, és hozzá kissé nehézkesebb lenne bejutnia éjszaka, mint hozzám.
Az egész „hogyan tegyük magam elérhetetlenné” két hete kezdődött, mikor Allie berontott a szobámba és megmutatta a kis szobrot, amint Emanuel csinált neki. Hát nem csodás? Egy nagyon pontosan és tökéletesen kivitelezett mókus volt, mert állítólag Allie egy mókusra emlékeztetni Em-et.
Gyűlölöm a mókusokat.
A legrosszabb az egészben az, hogy Allie minden egyes alkalommal, miután meglátogatta Emanuelt, elmeséli, hogy mi volt, bár gyanítom nem mindent, hiszen testi érintkezésről nem volt szó. Még, ki tudja, hogy mikor kerül rá sor.
Végig pörgetem a füzet lapokat az ujjaim között és megszámolom hányszor szerepel ez a két sor benne. Huszonhatszor. Jóval korábban kezdődött minden, mint ahogy gondoltam volna.
Gyűlölöm Alliet.
Gyűlölöm Emanuelt.
És még mindig baromira gyűlölöm a mókusokat.
Bedobom a füzetet az ágyam alá, a helyére, majd a konyhába indulok kávét főzni. Direkt nem azt a kávéfőzőt használom, amit ő vett, hanem a mi régi készülékünket. Nekem ez is tökéletesen megfelel.

Nem tudom most miért vagyok itthon. El kellene húznom a fenébe, mert ez így nem lesz jó. Találkozni fogok vele, pedig nem akarok, mert minden egyes alkalommal amikor meglátom őt a szívem egy újabb darabkája törik össze. Már így is csak egy marék por az egész, lassan nem marad belőle semmi sem.
Hallom, hogy Allie itt van, biztos megint jól érzik magukat, de hogy mit csinálnak a zárt ajtók mögött azt nem tudhatom, pedig próbáltam már kideríteni! Az ajtóra tapasztottam a fülem, a kulcslyukon leskelődtem, majd egy üveg poharat tettem az ajtóhoz, hátha azon keresztül hallok majd valamit, mint ahogy a filmekben szokták, de semmi.
Ajtó csapódásra kapom föl a fejemet, majd nézem ahogy Allie sírva elrohan. Remek, biztos amint hazaér majd hív is telefonon, hogy elmesélje, hogy mi is történt… igaz örülhetnék, hogy csak a telefont fogja most használni, mert azt szépen félre rakhatom és csinálhatok közben mást… de nem, nem tenném meg, mert túlságosan is kíváncsi vagyok, minden egyes részletre kíváncsi vagyok, talán Emanuel megpróbált rámászni, de ő még ezt nem akarta? Simán el tudom képzelni, de azt már nem, hogy Emanuel annyira akarta volna a dolgot, hogy emiatt Allie sírva rohanjon el.
Nyílik a konyha ajtó, és álmaim férfija lép be rajta, bár az elmúlt időszakban csak rémálmokat köszönhetek neki, a rózsaszín köd messziről elkerül. Ő és Allie ahogy kézen fogva sétálnak. Ő és Allie ahogy csókolóznak. Ő és az a pincér csaj a kávézóból, miközben szeretkeznek. Nem csoda tehát, ha minden reggel mérgesen és frusztráltan kelek fel.
Ő a te barátnőd nem az enyém, és azt csinálsz vele, amit csak akarsz. Rám nem hallgat. - Két hete először szólok Emanuelhez. Fáj, hogy itt van,fáj hogy rá kell néznem, hogy éreznem kell az illatát és még jobban fáj, hogy nem érhetek hozzá.
- Nem akarlak megölni a szemeimmel, én egy roppant kedves ember vagyok. - Hazugság, de még mekkora. Vele az utóbbi időben egy pillanatig sem voltam kedves.
- Az a bajom, hogy elvetted a legjobb barátomat és nem beszél rajtad kívül semmi másról. Egész végig csak azt hallgatom, hogy Emanuel így megy úgy, miközben azon jár az eszem, hogy miért nem velem foglalkozol inkább? Nyílván meguntál és most találtál magadnak egy jobb elfoglaltságot. Alliet. - Mérges vagyok és csalódott, de ekkor elkezd fütyülni a kávéfőző, ami azt jelenti, hogy elkészült a mérgezőn erős kávé. Kiöntöm a kedvenc pingvines bögrémbe, majd bele is kortyolok. A kedvenc bögrémen táncoló mókusok voltak, de egy szép délután egészen véletlenül kihajítottam a bögrét a szobám ablakából és miután egy emeletet zuhant ripityára tört.