- Túl fiús vagy Av.
- Túl sokat lógsz a srácokkal kicsit többet kellene a csajos közegben lenned.
- Miért nem tudsz olyan lenni, mint a nővéred, a bátyád felé hajazol, pedig olyan életed aligha lehet majd.
- A legjobb húgi vagy, ne hallgass senkire, én imádom, hogy olyan, mintha egy félig öcsém lenne, így egyetlen fiú gyerekként.
- Sminkkel sokkal szebb vagy.
- Ha kiengeded a hajad, olyan vagy, mint Pocahontas, szexi.
- Nem keresek komoly kapcsolatot és pont olyan lánynak tűnsz, aki ezzel együtt velem tartana.

Na akkor ezek után tudja az ember, hogy milyennek is kellene lennie, vagy milyen is valójában. Sosem voltam igazán csajos, ebben igaza van mindenkinek, de az, hogy  a pasis énem mindent felülír ez kamu. Igen szeretek versenyezni, a bátyám vetélytársa voltam sokáig, de egy idő után be kellett látnom, hogy bármit csinálok nem leszek azon a szinten a nemem miatt, ahova ő mára már eljutott.

Hogy ki vagyok én?
Aviva Quinn Lytton, egy igazán nagy életkedvű lány, aki imádja megragadni amit a jelen nyújt, és nem a múltban él. Aki mindent megtett, hogy olyan legyen, mint a bátyja és egykor a nagybátyja. Az az ember vagyok, aki nem a lányos dolgokra bukik, na bumm, nem járok állandóan vásárolni, a fodrászom jó ha évente lát és smink olykor még otthon sincs, nemhogy rajtam. Igen kicsit furcsán látom a dolgokat, de ez tesz engem egyedivé. Olyanná, akire a testvérei büszkék, akire a szülei is büszkék, és akinek a nagybátyja a legjobb barátja és legnagyobb cinkosa. Nem olyan nagy baj ez.

Apu szerint, ha a testvére nem lenne ennyivel fiatalabb, mint ő, akkor nem lenne ilyen jó a viszonyunk, anyu persze örül ennek a kapocsnak, mert azt hiszi, majd ő fog rám vigyázni, amikor a világ másik táján vagyok éppen. A bátyám szerintem kicsit haragos, amiért egy hobbin kell osztozkodni, ugyanakkor két cinkosa járni a világot, nem olyan rossz dolog. A nővérem pedig, akár a példaképem lehetne, ha én is orvos akartam volna lenni, de valamiért jobban megfogott a mérnöki pálya, meglátjuk ki válik belőlem évek múlva.

2023. nyári szünet egyik napja

Imádom, amikor a nagy rohanás közben jut időnk egy kis pihenőre is. Lehet, hogy nem ugyanolyan hajtással nézek szemben, mint a bátyám, de mivel szorosan mellette dolgozok, vagyis én annak hívom, bár sosem volt ez olyan hivatalos, inkább csak megszoktuk egymást és az összeszokással sokkal könnyebben dolgozik már csak velem, mint másokkal.
Reggel felkelni a tenger zajára, a friss illatra, a reggeli kávé zamatára, szinte azonnal mosolyt csal a még így is igen fáradt arcomra.
- Jössz futni Quinny? - kopog be az ajtón a nagybátyám és tudom, hogy most csak ki kellene ugranom és menni vele, de nyár van, a szezon közepe, ami azt jelenti, hogy nem hajtom magam, pár hétig aztán vissza kell rázódni.
- Ma nem vagy a főnököm, szóval nem, de neked jó futást. - elégedetten felelem neki, és vissza dőlök a puha párnámra, és nem tervezek már egy ideig felkelni.
- Ugye tudod, hogy ezt később bánni fogod, csodaszép a tengerpart ilyenkor. - és tudja, hogy mivel tud megfogni, imádok sportolni, futni, mert az energia szintem általában sosem apad el, de ha a tengerrel jön, akkor szinte azonnal ugrani szoktam. Ők ketten ismernek a legjobban engem, ő és a bátyám, aki nem tartott velünk, mert a barátnője családja volt az úticél a héten. Milyen izgalmas.
- Neked nincs valaki más, akit nyaggathatsz? - tápászkodok fel és nagyot sóhajtva nyitom ki neki az ajtót, hogy bejöjjön, mert még fel kell öltöznöm és nem hinném, hogy kint akarja megvárni. - 5 perc.- indulok el egy gúnyos mosollyal köszöntve őt, a fürdőbe és egy gyors arcmosás után megyek is teljes futó felszerelésben. Már két napja nem is láttam, tegnap este érkezett a hitelbe, én már itt vagyok egy ideje, el kellett szabadulnom a város zajából és tudtam, hogy egyedül lenni pár napot már nagyon kijárt nekem.
- Florie-val mizu? Alszik még? - érdeklődve zárom be magunk mögött az ajtót, mert furcsa, hogy a barátnője nem jött vele. Ebben a családban már mindenki félig házas és állandóan megkapom, hogy csak én vagyok egyedül, kellene már nekem valaki. Na jó apa határozottan nem szokott ilyeneket mondani, de ilyen korban már kellene szerelmi szenvedésnek lennie elvben, na nekem nem volt meg. Félnek, hogy majd egyszer nagyot robban.
- Szakítottunk. - megtorpanok, ha az ő kapcsolatuknak annyi, akkor soha többet nem hiszek a szerelemben.
- Mi lenne ha inkább innánk valamit? - határozottan az alkohol felé mentem volna, de ilyen fiatalon aligha szabad ilyet, vagyis nem akkor, amikor a család is ott van.
- A parton? - látom a szemében azt, amit eddig nem vettem észre, a hangja is más, és már tudom miért akart annyira futni velem.
- A parton. És közben elmondasz mindent, ha jól érzem friss, és nem akarsz róla beszélni, de egy két koktél, és sírhatsz a vállamon is. - próbálom jobb kedvre deríteni, de ő az a tipikus kemény férfi, nem sír, de aki ismeri, tudja, hogy legbelül eléggé maga alatt van.
- Elmondok mindent, de a partig futunk. - bólintok, de addigra ott is hagy, a futás gyógyít minket Lytton-okat, fura egy bagázs a maga fura szokásaival.


2023. tél, a szezon végi buli

- Jól vagy? - mielőtt belépünk tudni akarom, hogy az exével való találkozás és az ital nem lesz rossz hatással az éved zárónkra. Nem szokásunk leinni magunkat a sárga földig, az életünk nagy részében kerüljük az alkoholt, de az a tengerparti este minden volt csak józan nem. Na igen egészen estig tartott, kisebb pihenőkkel, mert abban minden benne volt.
- Ahha, már találkoztam vele a boxoknál, nem volt gáz. - talán kételkedve nézek rá, mert a bíztató mosolya villan elő, de nem hiszek neki mégis elindulok a másik irányba, ahol a barátaim vannak és elengedem a nagybátyám kezét, elvileg ő a felnőtt, én a gyerek mégis egy ideje kicsit fordítva érzem a dolgokat.
- Av. - széles mosoly a legkedvesebb sráctól, akit ismerek. Hogy lehet egy ennyire szerény srác pilóta? Hogy tud olyan agresszívvá válni a pályán,és ha kiszáll a kocsiból, mint egy angyal?
- Tommy. - ölelem magamhoz és a kezembe nyomott ital szagát mérem fel, ami határozottan tele van nyomva valamilyen itallal. - Ma inkább valami könnyebb italt innék.- teszem le a pultra és kikérek egy egészen kevés százalékos italt, tökéletes lesz számomra.
- Te Lytton húga vagy. - áll meg mellettem egy ismerős arc, pontosan tudom ki ő, és hogy mennyi mindent letett már az asztalra és, hogy a nagybátyám már milyen régóta meg akarja szerezni a csapatba. Mindössze 2 éve van a mezőnyben és tarol, a maga tapasztalatához képest.
- A kisebbik Lytton húga vagyok, a nagyobbik a nagybátyám. - biccentek felé az italommalésmár tovább is állnék. Nem akarok ma dolgozni, csak jól érezni magam, ha az év közepén lennénk, most maradnék beszélni, de most tovább állnék, de a kezemen megérzem az övét, hogy visszatart. Kelletlenül mosolyogva fordulok vissza, nem akarok udvariatlan lenni, de akik ismernek tudják, hogy sajnos azért könnyen pattan a cérna. - Ingyen van az ital nem tudsz meghívni és várnak a barátaim, ha nem gond, most nem itt tölteném az estét. - rá mosolyogva hagytam ott. Nem akartam megbántani, de az én közegembe vágytam és ő nem tartozott bele, akkor még nem.


2024. szezon közepe, időmérő napja

- Most nem csókolhatlak meg ugye? - kérdezi mellettem sétálva, immár abban a csapatban játszva, ahol a nagybátyám a főnök és a csapattárs a tesóm. Nincs könnyű dolga, mégis megpróbálta, faképnél hagytam az előző záró bulin, de mivel egészen kitartó volt és ez megtetszett ma itt tartunk.
- Mivel nem igazán publikus, nem, ott leszek a garázsban ha végeztél és egész nap oda száműztek, szóval látni fogsz. - nem mutatok egyértelmű jeleket, mindenhol újságírók és apu sem nézi annyira jó szemmel, hogy egy 24 éves, sráccal járok. Szerinte nem kellene még pasiznom, a nagybátyám pedig egyenesen kiakadt, amikor a második versenyhétvége előtt elmondtam neki, hogy miért is elég eggyel kevesebb szobát intézniük.  
- Lehetne az. - csak megforgatom a szemem és amint belépünk a tömegbe már nem vagyunk más egymásnak, mint a munkatársak.
Ha tudom, hogy ez ennyire nehéz lesz talán bele sem megyek. Minden annyival könnyebb volt kapcsolat nélkül, egy hivatásos pilótával kezdeni egyenesen hülyeség, annyian támadnának miatta, főleg a női rajongók, tuti kapnák egy két levelet, így is volt, hogy összehoztak valakivel, voltam én minden szar szemét, pedig még csak alig két mondatot váltottam az illetővel, de rossz helyen voltunk, rossz időben. Ilyen ez a szakma, de van valami benne, ami miatt azt elviselem, hogy a hotelszobák, nem éppen otthoni érzésében mellette otthon érzem magam, hogy már nem Yorkba járok amikor időm van, hanem hozzá. Ez annyira más, mint ami a többi kapcsolatom volt, de ugyanakkor nagyon nehéz is, remélem egyszer mindenki sokkal könnyebb lesz.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Aviva személyében egy igazán pörgős lányt ismerhettünk meg, aki nagyszerűen érzi magát az őt körülvevő világban és azon van, hogy a napjaiból kihozza a maximumot. Jó látni, hogy ennyire felszabadult vagy és aligha tart vissza valami, hogy elérd a célodat. Ez a fajta jellemvonás a történeted egészében végig kisért, ahol lehetőségünk nyílt betekintést nyerni mit is takar az a közeg ami oly fontos számodra. És bár néha sok ellentétes véleménnyel kell megküzdened vagy nem várt akadályokkal, de úgy veszem észre téged ez nem fog vissza, hanem előnyt kovácsolsz belőle és csak haladsz előre.  
Tetszik, hogy ilyen vagy és remélem sosem hagyod, hogy bárki is elnyomjon téged. Minél előbb megtanulod, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, annál egyszerűbb lesz csakis azzal törődni amit te magad is igazán szeretnél. És te így vagy jó, ahogy vagy!  
Kíváncsi vagyok mit hoz számodra majd a folytatás és sok játékot kívánok neked ehhez.
Tetszett a történeted, és örülök hogy olvashattalak!    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!