Lássuk, hogy milyen lehetek én. Zárkózott, mondhatni. Kedves és az a személy lennék én, aki utánad rohan, mert leejtettél egy húszast az utcán. Tanárnői jellemeknek megfelelően kedves és szerény vagyok. Gyenge ne bánts virágnak csúfoltak kiskoromban, hiszen mindenen sírva fakadtam, amin csak lehetett. Nagy vágyom volt, hogy állatorvos leszek, de sajnos nem tudnék megszúrni semmit és senkit, még akkor sem, ha az életét menteném meg vele. Talán az egyetlen gyengeségem a naivitásomon kívül. Hiszen hiszek a jóban, és abban, hogy kedvességgel mindent meglehet oldani. Persze ez nem nagy erény a mai önző és érzelemmentes világban. De nincs visszaút, talán még maradt pár ilyen ember a világban rajtam kívül. Igazán magam sem tudom, valamikor tiszta derű vagyok, és percenként rácsodálkozom a világra, és jókedvűen szemlélem a sok embert a metrón, villamoson, a buszon, a tájat, a helyet, ahol lakom. Néha meg minden annyira bonyolult és érthetetlen. Azt tudom, hogy sokan kedvelnek, sokan nagyon nem, tehát valakinek nagyon bejön, amilyen vagyok, valaki pedig falra mászik tőlem..., néha halál összeszedett vagyok, néha pedig érzem, hogy hülyeségeket beszélek össze-vissza, de csak folytatom..., azt hiszem, alapjában véve elég ideges természetű vagyok, összeszedni talán nem tudtam mindazt, ami engem jellemez, de lehet, hogy ez jellemez leginkább.

Mikor a válság elérte az országot csupán csak két éves voltam. Nem fogtam fel mi történik körülöttem. Akkor fontos volt, hogy biztonságba érezzem magam a szüleim karjaiban. Gyermek korom és a nehézségek akkor kezdődtek mikor a szüleim úgy döntöttek megélik az Amerikai álmot és elköltöznek a szerény kis városunkból, hogy jobb életet biztosítsanak maguknak és a családnak.
Így a nyelvi különbség kevésbé volt akadály, hiszen ahogy a családom, úgy velük tanultam én is az angolt. Minden mehetett volna karikacsapásként. Csak, hogy anyám fodrászként nem keresett olyan jól, hogy stabilitást hozzon az életünkbe, hiszen apámat elsodorta a szerencsejáték. Igen, Vegas benyelte. Így már csak ketten maradtunk a világ ellen és lehető legjobb emberré váltam. Mert bármekkora csapás érintett, mindig pozitivitást láttam anyám szemében, hogy minden megoldódik, csak hinnünk kell a jóban. Abban a jóban, amit annyira akartunk. Persze az évek teltek, sokat voltam anyuval a szalonba, ellestem pár dolgot tőle, mellesleg pedig sosem árt tudni, hogy kell egy hajat szépen ápolni. Bár sosem a külsőségek érdekeltek, csak szerettem dús hajszerkezetemet.
Végül az egyetemre is ösztöndíjjal sikerült csatlakoznom, megérte minden átvirrasztott éjszaka, ahogy próbáltam segíteni anyukámat és közben nem elfeledkezni arról, hogy mennyire akarom, hogy jó életünk legyen ez pedig magában foglalja, hogy keményen kell tanulni. Kár, hogy a világ csak arról szól, hogy hajszoljuk a pénzt és elfelejtünk élni.
Bár bevallom azért voltak csaló napjaim, hiszen honnan is ismerhettem volna meg az íjászat gyönyörét? Ami annyira a szívemhez nőtt. Igen, vannak olyan dolgok az életben, amikor igen is megéri kicsit lelassulni és magunkat is kényeztetni, vagy különben besavanyodik az ember. Ilyenek voltak a közös társasjáték esték, amikhez szintúgy ragaszkodtunk. Ne felejtsük el mennyire fontosak azok az esték is mikor mindent meglehet beszélni és közben jól érezzük magunkat.
Emlékszem hányszor hagyott anyu nyerni monopoly-ban, vagy mennyi kártyajátékot adtam fel, hogy legyen egy kis sikerélménye, főleg ha tudtam, hogy borzalmasan mozgalmas napok voltak mögötte és ennek ellenére képes volt leülni az asztalhoz, hogy kikapcsolódjunk.
Mikor végeztem az egyetemmel, sok helyet megpályáztam, bízva a legjobbakban. De nem érkezett el. Mert mindenhova kellet hátszél és tapasztalat. Hogy legyen tapasztalata az embernek, ha nem veszik fel? Persze sokszor megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet és anyuval fodrászatba csatlakozom. De nem engedte. Minden este elmondta, hogy többre vagyok hivatott, nem pedig így robotolni. Ne adjam fel az álmaimat. Még ha el is sodor minket az ismeretlen. Ne feledjem ki vagyok. Így már nem csak Nevada államában keresgéltem, hanem Amerika egész területén. Végül a sok visszautasító levél között megleltem azt az egyet, amiben örömmel értesítenek, hogy várnak elbeszélgetésre. New York-ba. New York? Azonnal a boldogságom köddé vált.
Egész éjszaka emésztettem magam, hogy is mondjam el anyámnak, hogy az ország másik felébe kaptam munkát? Így a reggel ugyan ott ért, az asztalnál a laptop felett és vöröslő szemekkel néztem anyu álmos, gyűrött arcára. Akinél észre vettem, hogy fél, rettentően és aggódik, de még is, ennek ellenére, csak továbbra is azt mondta, hogy tessék megpróbálni. De ne feledjem el, hogy bármi történik, mindig lesz egy hely, amit otthonomnak nevezhetek és bármikor visszatérhetek. De ez egy olyan lehetőség, amit nem hagyhatok csak úgy ki.
Így hát összepakoltam a bőröndömet és még aznap kerestünk valami szállás féleséget, hogy legyen hol álomra hajtani a fejem a fárasztó utazás után. Ha már ott leszek sokkal könnyebb lesz, mint így az interneten.
Szóval megérkeztem New York, melyikünk fog győzni? Mert én nagyon akarom, hogy minden rendben legyen. Azt, hogy sikerüljön az életemet a mederben tartani és anyukámat is ide hozni, egy stabilabb életbe. Nem akarom, hogy egyedül maradjon. Hiányzik, már most. Borzasztóan.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ritka egy ártatlan fiatal hölgyet hoztál el nekünk. Cisca személyisége mindenképpen figyelemreméltó, nagyon aranyos lánynak tűnik, aki ténylegesen mások boldogságát próbálja a sajátja elé helyezni, ami valljuk be... ebben a világban nagyon ritka tulajdonság. Őszintén remélem, hogy ezt a szép és jó jellemet nem fogja kiölni belőle majd New York városa. Hiszen jól tudjuk, hogy egyedül a nagy almában, nem lesz egyszerű megállni a saját lábadon, biztosan tartogat számodra még az élet sok-sok bonyodalmat és buktatót, de elég leleményesnek és erősnek tűnsz ahhoz, hogy szépen vegyed is majd az élet hozta akadályokat.
Mindenesetre nem szaporítom tovább itt a szót, szabadon engedlek, hogy bevehesd magadnak a várost, hiszen most már New York a tied is! Sok szerencsét az új életedben!  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!