Gyanakodva méregetem Daniel-t. Van valamiféle pimaszság abban, ahogy arra ösztökél, bátran menjek át hozzá, és aludjak ott. A sértettsége átalakult valamiféle gonoszkásabb kifejezessé, és nem arra számítok első sorban, hogy irántam érzett aprócska vonzalma fellobban, és ismét falnak nyom. Nem, nem, mintha valamit tervezne, és ez nem tetszik nekem. És mégis ki vagyok én, hogy ne kössem fel a gatyámat? Még ha meg is bánt, az csak jót fog tenni. Ugyanis végre valahára, nem róla fantáziálok, hanem egy másik férfi karjaiba lök, aki végre ájultra kefél, Ty szavaival élve, kiverve belőlem Daniel iránt érzett furcsa vágyaimat... Ez nem helyes. Nem jelentek neki semmit, és ahogy ki is fejezi, hogy semmi volt az az éjszaka, összefacsarodik bennem minden, és egy ütés a gyomromba. Nem mintha túl sokat akartam volna beleképzelni, de azt hittem, valami volt... Volt egy pillanatunk. De úgy néz ki, mindent csak képzeltem. Így hát mosolyt erőltetek magamra. - Érdekes a te szádból hallani, hogy még sosem volt rendes orgazmusom. Mintha szakértő lennél - kortyolok a hideg pohár vízbe, ami kellőképpen lehűti forrongó fejemet. - Bár biztos értesz hozzá. Múltkor láthatóan boldogan jöttél haza - jegyzem meg kissé hidegen. Nem igaz. Szimplán bűzlött a női parfümtől, szóval nem értem miért kéne szabadkoznom, amiért Ty megcsókolt, vagy amiért kacsintgatok más férfiak felé. Ez csak munkakapcsolat, nem jelentett neki semmit a múltkori. Nekem sem kéne. Amikor Rach-ről beszél, az végre kizökkent a belső viharból. Melegség önti el a mellkasom, és a mosolyom igazán őszintévé válik. Kissé túlzottan ragyogó tekintettel nézek Daniel-re, de ez nem neki szól. A lányának. - Szeretem Rach-t - vallom be halkan. - És fogalmad sincs mennyire boldoggá tesz, hogy ő is így érez - szegem le a tekintetem, és megrándul a szám az emlékre, ahogy együtt festettem vele. Későn ér haza, agyam visszakattan rá. Nővel lesz? Egy régivel? Egy újjal esetleg? Vagy a feleségével? Kissé megrázom a fejemet, és száműzöm a gondolataimat. - Oké, akkor nálad találkozunk - tolom ki a székem, és úgy döntök, inkább elvitelre kérem a tortámat. - Bocs, de mennem kell, találkozóm van - igazítom meg magamon a kötött sálamat, és visszabújok a kabátomba. Daniel-re meredek, és keresem a megfelelő szavakat, ám csak lehajolok hozzá, ajkaim pedig a fülém súrolják. - Bár ha nem érdekel, mi történt, nem értem miért voltál ennyire morcos medve, amikor megláttál valaki mással - suttogom kissé megtörten, mégis izgatottan. Azt hiszem, még ha tényleg totál közömbös is irányomba, szeretem húzni az agyát. Felegyenesedem. - Akkor beszélünk este. Azzal cseppet sem boldog mosollyal az arcomon, kisétálok a kávézóból.
Úgy nézek Hartleyra a kérdését követően, mintha támadásnak vettem volna a szavait, de végső soron az enyémek voltak olyanok, amiket nem érdemelt meg. Én is kedvelem, főleg, amiért olyan jól bánik a lányommal, a legfontosabb szempont,a többi nem számít, hiszen más nincsen a háttérben és ez így is fog maradni. A célozgatására nem reagálok, azt érzem, hogy provokál és nem elfelejteni akarja azt az esét, hanem visszahozni vagy folytatni vagy fene se tudja mi van egy nő fejében ilyenkor. A tekintete teljesen elfoglal, azt sem veszem észre, amikor Bianca elmegy. Talán azt akarom bizonygatni, hogy nekem nem áll semmiből ha ott van nálam, de nem hiszem, hogy belemegy, mégis amikor közli, hogy akkor átcuccol igyekszem az arcom póker arccá formálni és azt hiszem egészen jól megy. Gyere bátran, a járást már ismered, holnap lesz vendégem, de mintha ott sem lennék, így nem fogunk zavarni remélem. nem mintha komolyan mondanám, mert kifejezetten egy olyan vendégem lesz, aki neki nem fog tetszeni, nem üzleti dolog miatt jön, a csaj már egy ideje rám van kattanva én meg élvezem a társaságát, semmi komoly, de most ő mégis valami másra vágyott, hát mondtam neki jöjjön át, kíváncsi meglesz e az este szex nélkül is. Hát ha Hartley ott lesz egészen biztos, már most belegondolva is nehéz lesz nem arra az estére gondolni, de talán pont ez kell majd nekem, és neki is, hogy kiábránduljon belőlem, de lehet csak az egóm nagy és sosem vonzottan, csak a pia hatására történt ami történt. Ahogy eszi a sütit és kicsúszik a megjegyzésére félrenyelem a számban lévő falatot, de csak egy köhintés erejéig akad fenn. Azt hiszem sosem volt még igazi orgazmusod. jegyzem meg csendesen, de nem nézek rá, csak önelégült mosolyt teszei az aromcra és falatozok tovább. Fogadjunk, hogy mindent tudsz már. Rachnek be nem áll a szája, amikor veled van fordítva nincs így? csak nekem beszél folyton az a lány? Kitalálta, hogy el akar utazni a szüleivel hármasban, Kattel nem kevés logisztika ugye megszervezni, neki a munka nekem a munka és neki a barátja sem annyira könnyű. azt hiszem ez az infó nem újdonság neki, a tervezési fázisban van a dolog, és Rach jobban várja, mint eddig bármi mást, és mi meg, leginkább csak azon vagyunk, hogy ne legyen kellemetlen az egész nekünk és ha mégis furcsa lesz, akkor Rach ne érezze ezt. Próbálok mindent érzelemmentesen elmondani neki, nem akarom, hogy belegondoljunk ebbe mást, nem kell és felesleges köröket nem akarok futni, most elvagyunk egymás mellett, úgy ahogy azt kell nem lehet ebben több és nem is lesz. Szerintem meg nem kell beszélnünk semmiről, nem történt semmi, ami volt az a pia miatt volt. Megértettem, hogy nem akarod, én értek a szép szóból, és nem lesz folytatása. ezt akarta hallani, nem fogom többet a falhoz nyomni és megcsókolni, nem fogok többet olyan helyzetbe kerülni, ami kellemetlen lesz nekünk. Amióta elváltam nem kerültem ilyen helyzetbe, nem volt olyan pillanat, amin agyaltam volna, most meg Kat és ő is az életem részei lettek szorosabban, mint eddig és hirtelen nem tudom, hogy merre kapjak, pedig egyértelmű, hogy beszélni kellene róla, mert a fejemben van, nem felejtettem el, talán maga Hartley lénye az ami megfogott, hogy ő nem olyan, mint a többi nő akivel kezdtem. Nem tudom mit szeretnél hallani. fordulok felé most határozottan, amikor megérkezik Bianca. Beszéljünk este jó? Este későn érek haza, de megvárhatsz és beszélhetünk. mondom neki és felállok, hogy elcsomagoltassam az ételt, mert olyan zavaros lett a fejem, hogy nem tudom mit mondhatnék még neki.
Dread becomes unannounced and then consumes our feelings with its irrational sense of doom.
★ play by ★ :
Adam Demos
★ hozzászólások száma ★ :
36
Re: Daniel & Hart I Pumpkin Spice Cold
Kedd Okt. 08 2024, 11:33
Hartley Knight írta:
Daniel & Hartley
Pumpkin Spice Cold
Láthatatlan tőr a szívembe a nem törődömsége, mégis mosolyt csal az arcomra. Feldobja a labdát, amit olyan erősen és velősen akarok visszaütni, amennyire csak lehet. - Kénytelen voltál, mi? – nevetek fel halkan. – Tehát csak ezért vettél fel, mi? - nézek rá kirívóan, de annyiban hagyom. Tudom, hogy kedvel, még ha magának olykor nehezen is vallja be. – Mintha nem tudnád, milyen társaság vagyok – tartom fogva tekintetét hosszú pillanatokig. Mondani akarok valamit arról az éjszakáról, de nem tudom mi lenne a megfelelő. Inkább csendben maradok, és kivárom a tökéletes alkalmat. Erről beszélnünk kell, de nem most egy kávézó közepén, ahol bárki hallhat. Így hát kapva-kapok az alkalmon. - Azt hiszem, átmennék hozzád, ameddig nem lesz rendben a lakásom – sóhajtok fel. – Nem zavarok. Mintha ott sem lennék, ígérem – kacsintok rá, majd megköszörülöm a torkomat. Tetszenek a szócsatáink, és sokkal többre vágyom. Kapok tőle egy kis kekeckedést, és úgy sóvárgok utána, mint a mandulás sütiért, amit a pincérnő éppen lerak elém. Hálás mosollyal pillantok rá, majd belenyomom villámat a habkönnyű tortaszeletbe. Ahogy számba veszem a falatot, hangosan felnyögök. - Jézusom… - mormolom. – Jobb, mint az orgazmus – bukik ki belőlem. Rá sem merek nézni Daniel-re, inkább még egy falatot a számba tömök. - Szóval… - kezdek bele, miközben lenyalom számról a csokoládé darabot, aztán hátradőlök a székemen. – Hogy vagy mostanság? Már csak azt kéne kimondanom, hová tűnt. Milyen volt a múltkori estéje, amikor lelépett. Nővel volt? Milyen volt vele? Vele is érezte azt a szenvedélyt, amit én éreztem ő vele? Vagy… visszamegy a feleségéhez? Ty-nak igaza van, hogy ez az egész csak szunnyad, és bármikor újra felszínre törhet? És őszintén… Miért érdekel ez engem? Ledobom a villámat, és nagyot sóhajtok. Daniel arcán a távolságtartás, és a felszínes barátságos hangneme kicsit kezd kiborítani. - Haragszol rám? – kérdezem végül halkan. – Talán… beszélnünk kéne a múltkoriról. Mert Isten a tanúm, nem akartam megbántani, már ha lehet őt bántani, de amióta ott hagytam a szobájában, nem olyan, mint előtte. Velem nem. És ez zavar.
Lehet egy kicsit nyers vagyok, de igyekszem jófej lenni és magunkkal hívni Hartley-t látva, hogy egyedül hagyta a pasija, aki az imént itt csókolgatta. Elvégre semmi nincs a kapcsolatunkban munka kapcsolaton kívül, miért ne ehetnénk együtt, anélkül, hogy kínos lenne. Még szerintem Biancának is feltűnt az a valami, amit rejtegeni akarok, de a nőknek ehhez tökéletes érzékük van. Cinikus megszólalására nem felelek, végülis az én szavaim hozták ki belőle, csak végignézem, ahogy a két lány bemutatkozik egymásnak, miközben azon járt az agyam, hogy maradhattam volna az irodában és rendelhettem volna valamit. Rach elég sokat kampányolt egy nap után miatta, szóval kénytelen voltam felvenni. a laza énem annyira elő akar jönni, mégis olyan mereven, de azért igyekezve mosolyogva mondom ezeket. Nem akarom megbántani, de a túlzott közelséget sem mutatnám ki amibe nemrég kerültünk és amit igyekszünk elfelejteni minden bizonnyal. Ő csinálja jól, nem is veszi figyelmebe az egészet, olyan természetesen ül le közénk és beszélget az egyik alkalmazottammal, mintha maguk is kollégák lennének. Daniel sosem morcos, csak éppenséggel sok dolga van. vonom meg a vállam miközben a számhoz emelem az italom. Van egy stílusom ez tény, le tudom vetkőzni, de nem kellene Hartley előtt, legalábbis többet nem. Jobb ha megmaradok neki morcosnak mintsem többet lássunk bele. Megkapom a választ a kérdésemre, amit korábban tettem fel neki, bár nem vártam, hogy mond rá bármit is. Nem megsérteni akartam vele, csak kijött belőlem és addigra már szinte mindegy volt. Nem tudom milyen társaság lehetsz. nézek rá egy pillanatra, de elveszem róla a tekintetem és nem folytatom a mondanóm. Főleg Rach mesélhetne róla, de ő kedvel, szóval lehet a sráccal volt a gond. mint aki nem tud és nem is akar érteni semmit, teljesen semleges maradok, igyekszem az lenni, hiszen Hartley nekem dolgozik, a lányomra vigyáz és emiatt Rach eléggé boldog, nem én leszek aki ezt széttiporja én tudom tartani magam és fogom is. Igyekszem kerülni a szemkontaktust vele, Bianca magunkra hagy egy kicsit, ameddig a mosdóba megy és akkor is a távolságot igyekszem fenntartani Hartley-val, de ő ezt egyáltalán nem tartja fontosnak. Morgó törpe. nevetem el magam a szavain, de nem veszem fel a többit, bár meglep és valamilyen furcsa oknál fogva megnyugtat a meleg barát tudata, de akkor is zavar, amit először éreztem és nem akarom visszacsalogatni, még akkor sem ha az amivel mások terrorizálták én simán meg tudtam volna neki adni ha nem menekül. Talán most kevésbé lenne kellemetlen vagy még jobban, de ez már nem derülhet ki, mert nem fogom szóba hozni. Ez volt az alku félénk, vagy nem beszélünk róla, még arról sem ami történt, hát még arról ami nem. Ha gondolod adok két napot, és kipihenheted magad, van egy házam a város szélén, erdő mellett nyugodt hely. Vidd el a meleg barátodat, hátha kicsit felszabadulsz. rápillantok, minden irányzott utalásom bele volt rejtve. Nem morcos vagyok, hanem valamiért mérges, rá, mert elmenekült, mert nem beszéltünk róla, de ha beszélnénk is rossz lenne. Ha ránézek ott van bennem az, hogy én lennék, aki simán elkapná, de ez az énem nem jöhet elő akkor amikor a vezetőt kell játszanom, az az énem este van felszínen és csodásan érzem magam benne, de erre ő nagyvalószínűséggel nem is kíváncsi. És már mondtam, hogy ott van a szobád, csak át kell jönnöd és máris meg van oldva a melegvíz. mikor kimondom leesik, hogy nem a legjobb ötlet, de már mindegy. Rach a hétvégén nem nálam van ha ott lenne az okoznak problémát, de felnőttek vagyunk meg tudjuk oldani nem?
Dread becomes unannounced and then consumes our feelings with its irrational sense of doom.
★ play by ★ :
Adam Demos
★ hozzászólások száma ★ :
36
Re: Daniel & Hart I Pumpkin Spice Cold
Csüt. Okt. 03 2024, 18:00
Hartley Knight írta:
Daniel & Hartley
Pumpkin Spice Cold
Őszintén nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ennyire rideg. Na jó, de igen. Ahogy Ty után néz, állkapcsa megfeszül, és egy kis gyomrosnak érzem az érdektelenségbe burkolt, kárörvendő kérdését. És mi ez az egész lekezelő odaszúrás a közös ebéddel kapcsolatban? Mintha azt hinné, többet látok bele, mint ami. Megfeszítem magam, és felszegem az államat. Daniel készen áll arra, hogy ott hagyjon, mintha számítana arra, hogy utána loholok. Ezt a pasast! És tényleg utána lépek, ahogy hátra pillant rám. - Nem a világ vége? – vonom fel a szemöldököm, ahogy utolérem. – Ó, micsoda nagy áldozat részedről – vigyorodom el. – De tudod mit? Egye fene. Boldogan eszek desszertet veletek. Leveszem a kabátom, és a szék háttámlájára teszem. - Szia, Hartley vagyok – nyújtom oda a kezem a csinos nőnek. - Bianca – néz rám érdeklődve, miközben tekintetét köztem és Daniel között járatja. - Szóval, te is Daniel-nek dolgozol? – kérdezem kedvesen, miközben helyet foglalok. - Várj, téged még nem láttalak – mutat rám. – Te vagy a dadus? – csillannak fel a szemei, és látom, hogy nehezen rejti el a mosolyát. Zavartan pillantok a főnököm felé, akiről az ég világon semmit nem tudok leolvasni. - Ó, igen. A dadus – nyomom meg a szót. – És hamarosan lehet, hogy az élete poklának okozója – nevetek fel. – Rach az új barátom, és ha szövetkezünk, morcos Daniel nem nyugszik – bököm meg a karját, hogy ezzel is csak oldjam a feszültséget. Várom a pillanatot, hogy mikor hajolhatok oda hozzá, mert zavar a feszültsége. Azt hiszi, annyira ügyes a póker arca, de néha, nagyon ritka pillanatokban látom mögötte a durcás medvét. Mandulás tortát választok, tökös-habos krémmel, és összefut a nyál a számban, ahogy elképzelem az első falatot. Egy erős kávét is kérek mellé, mert úgy érzem határozottan szükségem van rá. - Nem lépett le máris a srác – vetem oda halkan Daniel-nek, amikor Bianca nem figyel. – Ez elég sértő feltételezés, főnök – nézek rá szúrósan. – Szerinted ennyire rossz társaság vagyok? Zavaromban a faasztal felületét kapargatom a körmömmel. - Egyébként Tyler volt, a legjobb barátom, és az imént mondta el nekem, hogy meleg, annak ellenére, hogy gyerekkorom óta ismerem. Nem bízott bennem. Találkoztam az unokatesómmal, aki szó szoros értelemben, de szar helyzetben van. Nincs meleg víz a lakásomban, és még te is úgy viselkedsz velem, mint egy soft pornóból szabadult morgó törpe. Arról nem is beszélve, hogy konkrétan ma már kétszer terrorizáltak azzal kapcsolatban, hogy kefélnem kéne. Szóval, kérlek – pillantok rá esdeklőn. - Kicsit átváltanál kedves Daniel-be, csak hogy ne legyen még szarabb a napom? Mondhatnám, hogy bánom, amiért minden kizúdult belőlem, de hát egy főnök jó, ha tudja, ha éppen érzelmileg labilis az alkalmazottja. Ráadásul, abban reménykedem, talán ettől kicsit megtöröm.
Tényleg kicsit gyakrabban kellene kijárnom az irodából nap közben, hiszen senki sincsen aki rá, szóljon és az alkalmazottakkal való kommunikáció fontos pillére lehet az egész életemnek és sok mindent megkönnyíthet. Persze nem számolok azzal, hogy bárkivel találkozhatok a helyen, pont ahogy ez be is következik. Végignézem azt a csókot, eszembe jut az éjszaka és inkább megfeszült állal állok be Bianca mellé a sorban. Minden oké? kérdezi, miközben a táskájában matat a tárcájáért. Én csak mosolyogva bólintok felé, nem akarom, hogy látszódjon pillanatnyi zavarom, azt akarom, hogy elszálljon, mintha sosem lett volna és ne jöjjön vissza, mert nem érezhetem azt. Nekem az az este semmi volt, hiszen ő akarta így, elfelejteni az egészet, mintha mi sem történt volna, de azért kicsit aggodalomra ad okot, hogy ennyire gyorsan váltogatja a partnereit, még ha magamat aligha mondhatnám annak. Szia! köszönök Hartley-nak, aki megint szélvészként csapódik belém, és Biancára pillantok, aki kérdéssel az ajkain bámul rám, de nem teszi fel a kérdést, helyette megteszem én a választ is. Bianca, ő itt Hartley a lányom bébiszittere. olyan természetesen mondom ki, mintha a korábbi gondolataim csak elszálltak volna, és tényleg csak egy dadusként kezelném, aki a lányomra vigyáz, annak kell kezelnem elvégre. Igen Kat-tel tölti a hetet. rövid válaszom teljesen kielégítőnek hathatna, ha nem látnám Bianca értetlen fejét, mielőtt a pult felé fordul kérni. A fejemben megrázom magam és összeszedem a gondolataimat. Remek, megfontolom. megint a rövid válasz, komolyan nem tudom mi ütött belém,de mintha egyszerűen nem menne több szó, mintha valaki a nyelvemre ült volna egy bizonyos szószám után. Keresek helyet, jöttök majd? kérdezi kedvesen, már többesben kérdezve Bianca, miközben a blokkal a kezében egy üres pult felé mutat. Persze, kikérem az ebédet és megyek. Hartley felé fordulok és tényleg azt az arcomat adom neki, amit mindig is kellett volna, hiszen én alkalmazom őt kell egy bizonyos távolságtartás, vagy hát határozottan nem kell olyan közelség, aminek a nyomát ma sem tudta eltüntetni akármennyire is akarta. Fogalmam sincs mit szólt hozzá a pasija. Le is rázott a srác? kérdezem enyhén mosolyogva, miközben kifizetem az ebédemet, és elindulok az asztal felé, és félig meddig odanézek, hogy jön e velem, bár ne tenné, de a szám nem tud zárva maradni. Ha gondolod oda ülhetsz mellénk, igyekszem jó főnöknek tűnni és elvileg a tied is vagyok, szóval egy közös ebéd még nem a világ vége. csábítom, bár a szavaim pontosan azt tükrözik kivételesen, ami bennem is zajlik, semlegessé válok iránta, hiszen ez lenne a normális viselkedés mód a mi helyzetünkben.
Dread becomes unannounced and then consumes our feelings with its irrational sense of doom.
★ play by ★ :
Adam Demos
★ hozzászólások száma ★ :
36
Re: Daniel & Hart I Pumpkin Spice Cold
Kedd Szept. 24 2024, 17:24
Hartley Knight írta:
Daniel & Hartley
Pumpkin Spice Cold
Kezem megdermed a levegőben, a mosolyom pedig az arcomra fagy, ahogy Daniel követi a nőt a sorba. - Kííínos… Megsemmisítő pillantást vetek a barátomra, és úgy döntök Daniel nyomába eredek, ám Ty a kezemnél fogva megállít. - Hé, sajnálom, oké? Kicsit talán túl korai volt ez az egész. Hagyd a tetkós fazont, ha ennyire odavagy apuciért. Majd kefélsz vele, ha összetörik a szíved. Állkapcsa megfeszül, ahogy a főnököm után néz. Nem bízik benne, és teljesen megértem. Néha túl védelmező velem. - Tudod, jobban bírtalak, ameddig azt hittem, hogy heteró vagy – mormolom, és Ty-t magam mögött hagyva - aki meg sem várva a leégésemet lelép -, Daniel után megyek. Ahogy visszalépek a bisztróba, a kellemes meleg ismét megcsapja bőrömet, orromat pedig betölti az édes vanília, fahéj és alma illata. Talán egy desszert még jót tett volna. Még azelőtt kapom el Daniel-t a karjánál fogva, hogy odaérne a sor végére. Csak hogy kicsit talán túl erőszakos vagyok, mert úgy vágódok kemény mellkasának, mint egy gumilabda. - Basszus, bocsi – lépek hátra, hajamat a fülem mögé simítva. Mosolyt öltök magamra. – Szia! Oké, hideg kapitány előjött. Feltételezem az éjszaka miatt lehet. Azt gondolja, hogy nem vagyok túl rajta, ezért vetemedtem utána. Jogos… - Szóval, hogy vagy? Rach az anyukájánál van, ugye? Megigazítom magamon a poncsómat. Magas nyakának köszönhetően sikerült elrejtenem Daniel fogának nyomát, ami még mindig ott éktelenkedik az érzékeny bőrömön. A vörösek átka… Egy kiló alapozó sem volt elég hozzá, így úgy döntöttem a garbó nyak megteszi. Megköszörülöm a torkomat, és remélhetőleg sikerül elrejtenem a nyomot. Nem akarom ennél cikisebbé tenni a helyzetet. - Jó a ravioli – bököm ki gondolkodás nélkül. – Azt ebédeltem, szóval ajánlom. Jesszus Hart, elég volt a pironkodó kislány szerepből. Légy határozott nő, aki képes zavar nélkül a pasi előtt állni, akivel kavartál. Légy olyan, mint ő!
Rach miután mindent elcsacsogott nekem, milyen volt Hartley-val, hogy mennyire szereti már most, hogy ő lett a legjobb barátnője, visszament az anyjához pár napra. Utána csak a bébiszittere miatt visszajön a hétvégén, hogy velem legyen, vagyis inkább az új barátnőjével. Nekem meg mindent fapodával kell végighallgatnom és meg is teszem, érte bármit, nem erről van szó, csak még mindig itt van bennem az az éjszaka. Az az éjszaka, amit el kellene felejteni, hiszen sosem történt meg nem? A délelőttöm szokásos rohangálással telik, a munka nem áll meg, most hogy minden a nyakamba szakadt otthon is, a kiránduld hármasban, Hartley túl sok. Esküszöm a munka az ami majd egyszer megment és ugyanakkor a sírba tesz. Amikor a napom egy nyugodtabb fázisba ér elindulok az irodaház földszintjére, hogy egyek valamit, egész nap nem tömtem magamba semmit, nem is nagyon érzem ennek hiányát, mégis megkordul a hasam, amint meglátom a zárva táblát az étterem ajtaján. Nem a legjobb kaja, de a közeli kávézóban jó szendvicset csinálnak én is odamegyek. böki meg a vállam Bianca, az egyik alkalmazottam. Szeretem, hogy ennyire közvetlen, sokan nem szeretnének együtt ebédelni a főnökkel, mert sokak szerint nagyon merev vagyok, pedig nem csak egyszerűen a munkahelyen nagyon ritkán tudok felengedni, mert akkor ott van az esély, hogy valami fontos dolog marad el a lazaságom miatt. Mindegy mi csak szilárd kaja legyen, plusz pont ha van kávé is. nézek rá hálásan, és mintha megszokott lenne indulunk el a hely felé. Gyorsan magamra kapok egy pulcsit, mert lehet, hogy még a nyár a nyakunkon ül egy kis időre, azért a szél nem mindig kecsegtet forró szellővel, pont ellenkezőleg. Gyakrabban kellene ebédre a dolgozóiddal mászkálnod, szerintem bírnák. mondja nevetve, amikor belököm az ajtót, hogy előre engedjem. Szerintem egyik sem akarna eljönni velem ebédelni, oda lenne a kötetlen beszélgetés ahol a főnököt lehet szidni. nem mintha annyira panaszkodni lehetne rám, nem vagyok nagyon munkamániás és nem várom el senkitől, hogy az legyen, olyan emberek vesznek körbe, akik tökéletesen végzik a munkájukat, azzal a hibahatárral, ami még bőven belefér, és szükséges is egy ekkora cégnél. Meglepődsz, de nem szoktak szidni, nem vagy olyan rossz főnök, mint amilyennek gondolod magad. megint oldalba lök, barátilag, amire csak nevetek, de hamar fagy le a mosoly az arcomról, amikor meglátom a bébiszitterünket egy pasival smárolni a kávézó egyik részében. Beállok a sorba. mondja Bianca, de csak biccentek neki és nem tudom levenni a szemem Hartleyról, akinek végül csak odaintek és beállok a sorba én is. Nem tudom mi lelt egy pillanatra, dühös lettem, fogalmam sincs miért hiszen nincsen okom rá, de mégis rossz érzés kerített hatalmába és ezt Bianca is észrevette, nem véletlen lépett le, mégha nem is messzire.
Dread becomes unannounced and then consumes our feelings with its irrational sense of doom.
★ play by ★ :
Adam Demos
★ hozzászólások száma ★ :
36
Daniel & Hart I Pumpkin Spice Cold
Szomb. Szept. 21 2024, 15:35
Hartley Knight írta:
Daniel & Hartley
Pumpkin Spice Cold
Valahogy minden értelmet nyert. Hogy Tyler miért érezte szükségét annak, hogy kerüljön. A vallomása teljesen letaglóz, elvégre régebben belé voltam habarodva. De hát hogyne lettem volna, amikor ez a pasi annyira érti a női lelket. Most már mindent értek. Szavai a fejemben csengenek, legalább annyira, mintha a kávézó ajtaja feletti apró csengő, amely mindig szeretettel jelzi, ha valaki betér a kedvenc helyünkre az Akadémia mellett. Meleg vagyok! - Ty – fogom meg a kezét az asztal felett. – Én… Miért nem mondtad el? Tudod, hogy bennem megbízhatsz. - Tudom, és sajnálom – túr a hajába. – Rendbe kellett tennem ezt a dolgot magamban. És Derick, ő… Ő nagyon jó. Azt hiszem, végre minden rendbe jött bennem – néz rám csillogó szemekkel. – De inkább beszéljünk rólad! Belekortyolok a kávémba, hogy ezzel is húzzam az időt. - Jó, de ugye tudod, hogy ezzel nincs vége? Beszélnünk kell. Majd, ha készen állsz – teszem le a forró bögrémet. - Jajj ne – néz rám sajnálkozva. – Lefeküdtél vele, mi? - Mi? Nem! – mondom túl gyorsan és túl magas hangon. – Nem, nem feküdtünk le – fejezem be halkan. - De valami történt! - Csak… ittunk. És csókolóztunk, ennyi történt – mondom határozottan. – Hiba volt. És komolyan is gondolom. Michael-lel történt találkozásom sok mindent helyre tett bennem. Hála a különleges unokatestvéri kapcsolatunknak. Szükségem volt rá, hogy észhez térítsen. - Igen, hiba volt – néz rám borúsan és előre dől az asztalon. – A pasas nős volt, nem is annyira rég. Szerinted túl van a nőjén? Kétlem. Egy gyerek összeköt. - Tudom – sóhajtok fel. – És ennyi volt. Semmi nem történhet köztünk, nem vagyok az esete, nem vagyok az a lány, akivel hosszútávon kezdhetne. És láthatóan még mindig érez valamit a volt felesége iránt, teljesen mindegy mennyire romantikus értelemben. Túl nagy zsák az én hátamnak. Nem hiszem, hogy készen állnék rá. Miután elfogyasztjuk az extra koffein adagot, mindketten a kabátunk után nyúlunk, de Ty nem fogja vissza magát. Végig a nyomomban csiripel, mint egy kismadár. - Örülök, hogy józanul látod a dolgokat – szólal meg. – Ne legyél harmadik kerék egy kapcsolatban. Múlt éjjel én vigyáztam Rachel-re. Az első munka volt élesben. Ki tudja Daniel miket csinált. Amikor megkért ridegen, hogy vigyázzak a lányára, és úgy tett, mintha egy névtelen numera lettem volna, teljesen tisztán láttam a helyzetet. Bölcs döntés volt. Ha bár biztos vagyok abban, hogy nem kellett túl sok színészi képességet hozzátennie. Ahogy abban is, hogy nőzött. És nagyon jól tette! Egy orgazmus képes arra, hogy lenyugtasson és ésszerűen gondolkodj utána. Eszembe jut a telefonszám, ami a zsebem mélyén lapul. Kilépünk a kellemes őszi szélbe a kávézó előtt. Az elszáradt falevelek ropognak a lábunk alatt, a napfény pedig narancsos árnyalatban világítja meg az utcát. - Szóóóval, ha egyetértünk ebben, akkor elmész a randira – jelenti ki pimasz mosollyal az arcán. – Ugyan már, Hart. A pasas dögös. Valóban… Sötéthaj, bronzos bőr, kitetovált karok és kezek, amiket nem fél bemocskolni. A pasi az esetem. Istenem, tökéletesen passzol az én szegényes és visszafogott életmódomhoz. - Daniel a volt feleségével és a lányával el fog utazni – mondom. - Remek, akkor ne gubózz be kivételesen tanulni, hanem használd ki a szabadságot – dugja zsebre a kezeit. – Tudod, mit akarok. Tudod, mire van szükséged. - Hogyne – jegyzem meg szárazon. Tényleg szükségem lenne arra a randira. - Igen, szóval add oda a telefont, és megírjuk a srácnak a válaszod – nyújtja a kezét. – Gyerünk Hart, nem érek rá egész nap. Írunk neki, és este, amikor szabad vagy, szétkefélteted az agyad vele! Érthető vagyok? - Jesszus, kezdesz idegesíteni – húzom elő zsebemből a telefont, és odaadom neki. - Hogy állsz a csókolózással? Nem lehetett valami jó, ha a szingli apuka így ghostingolt. - Menj a francba! Jól csókolok! Tényleg jól. - Kész – adja vissza a telefont, de őszintén nem akarom megnézni mit írt a tetkós fazonnak. Jobb néha a tudatlanság. – Teszteljük le. - Mi ba… Belém fojtja a szót, arcomat markáns kezei közé véve megcsókol. Bár inkább egy szájra puszi, így belemerülni sincs időm. Hatalmas szemekkel figyelem, ahogy hátrébb lép, és várom az ítéletet. - Elég merev a szád. Ezen javítanod kell. - A meleg barátom vagy, persze, hogy merev vagyok – törlöm meg a szám. - De belém voltál zúgva – vigyorodik el. - Mert úgy ismered a nőket, mint a tenyered! Tyler tovább élcelődik rajtam, és mögé pillantva egyből meglátok egy ismerős alakot. Egész testemben megfeszülök. Néha még most is gondolok arra az éjszakára, hogy hogyan kötöttünk ki az ágyában. A testem egy áruló ribanc. - Daniel… - Nem, Tyler vagyok. - Daniel – biccentek mögé, mire meglepetten megfordul. - Ó, ez kínos. Nekem mondja?
Kezdőlap
