A mai kifejezetten alkalmas arra, hogy megejtse a szokásos bevásárló túrát Manhattanben, elvégre valamiből főzni is kell, ugyebár. Ha Nova éhes marad, akkor kő kövön nem marad! Miután letusolt, felkapta az első keze ügyébe kerülő ruhadarabokat, történetesen fekete koptatott farmert, fehér sneaker tornacipőt, fehér ujjatlan, logós felsőt és a fekete ujjatlan, kapucnis mellényét. A nagy hátizsákba nem pakolt egyelőre semmit pár személyes iraton és a pénztárcáján kívül, az övére felcsatolta a fekete baseball sapkáját, kezébe fogta a motor kulcsát, a narancssárga bukósisakot és a napszemüvegét, aztán nyakába vette a várost. Már javában haladt a tömött utakon, önmagához mérten óvatosan kerülgette az autókat és egyéb közlekedőket, mikor észrevette a nagy tábla által hirdetett kertészetet. Csak annyira állt meg a lámpánál, amíg pirosat kapott, így meg tudta nézni a pontos címet, vajon hol lehet ez a kis csodavilág ebben a nyüzsgő városban. Lassan úgy ismerte Manhattant, mint a tulajdon tenyerét, bár még így is akadtak rejtett dolgok, amiket még csak mostanában kezdett felfedezni, ilyen volt a Crane Kertészet is. A motorral arra vette az útját, amerre a hirdetőtábla mutatta, alig tíz percbe telt, mire elért a kertészethez. Kívülről nem igazán látszott semmi, a nagy fém kerítés eltakarta a látványt, de kívülről nézve hatalmasnak tűnt a hely. Zed a motort letette a parkolóban, a bukósisakot levette a fejéről, hogy fel tudja venni a siltes sapkát, majd visszavette a napszemüveget. Kényelmesebb volt ebben a hőségben és fényben, mint nélküle. Érdeklődve lépett be a kertészet ajtaján, megfordult a fejében, hogy talán nem találja meg a szokásos növényeket, de azért bízott benne, hogy nem fog üres kézzel távozni, ha már eddig eljött. Egyelőre azonban csak halad a sorok között, néha megáll egy-egy növényt megcsodálni, megtapogatni, miközben kezében ott virít a narancssárga krossz bukósisak. Avatatlan szemnek elsőre talán olyannak tűnhet, mint aki rossz helyen fordult be és a krossz pálya helyett a növények között lyukadt ki.