Fel vagyok pörögve, zsong a vérem és egyszerűen mindenki elfoglalt ma este én pedig majd megpusztulok, mert senkihez sem tudok csatlakozni, mert nincsenek a városban, vagy már nem lehet jegyet kapni – színház, koncert, teljesen mindegy- ezért a jelenleg otthon vagyok, a bluetooth-os hangszórómból üvölt a zene én pedig készülődőm. Hogy hova? fogalmam sincs, de ma este nem maradok itthon, ahhoz túlságosan is sok bennem az energia. - Sweet dreams are made of this Who am I to disagree?- éneklek együtt a bandával, miközben táncolva próbálom kiválasztani, hogy mit is vegyek fel ma. Ha egyedül mozdulok ki akkor bizony valami visszafogottabb kell, de… A következő pillanatban elhallgat a zene és csak ekkor veszem észre a bátyámat, hogy bejött a szobámba. - Szó sem lehet róla., hogy egyedül elmenj… igen, tudom, hogy ezt tervezted, ne nézz rám így. Eljöhetsz velünk, abban az esetben, ha meghúzod magad és határozottan nem azt veszed fel ami a kezedben van. Fél óra múlva indulunk, és nem várunk meg ha nem vagy kész. - mondja, majd vissza kapcsolja a zenémet és magamra is hagy. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta meg, hogy mit tervezek, de igazából nem is érdekel, a lényeg, hogy a mai estére most már van programom. Pontosan huszonnyolc perccel később bekopogtatok a bátyám szobájába, hogy jelezzem neki, én készen állok. - Azt elárulod, hogy hova megyünk és kik lesznek ott? - lépek be a szobájába, mire ő azonnal végig néz rajtam, hogy ellenőrizze a szerelésemet. Kicsit olyan érzésem van, mintha apámmal készülnék valahova, de pontosan tudom, hogy miért csinálja. - Autóversenyre megyünk… olyan illegális fajtára. - teszi hozzá mikor már látja hogy elgondolkodom azon hogy mégis inkább egyedül vágok neki az éjszakának. - Tökéletes! szeretem a kocsikat, bár nem igazán értek hozzájuk. Egyelőre csak száguldozni szeretek az utakon, a mélyebb tudás megszerzése még várat magára, de ki tudja, lehet hogy a mai estére van szükségem ahhoz, hogy még inkább kedvet kapjak a tudásom elmélyítésére. - Derek fog versenyezni, most alakította át egy kicsit a járgányát és kíváncsi, hogy versenyen hogy működik. – ezt már az odafele úton mondja, majd kapok egy gyors fejtágítást arról, hogy hogyan is néznek ki az ilyen események. Én még sohasem voltam, és eddig valahogy Lucas nagyon ügyesen titkolta előlem is, hogy ilyenekre jár. - Ha lehet ne kerülj bajba… nagyon - mondja még utoljára, mikor megérkezünk, és kiszállok a kocsiból. Úgy döntök a nagy verseny előtt megnézem magamnak a jelen lévő autókat, és végig sétálok mellettük, némelyik annyira szép, hogy muszáj jobban megnéznem magamnak és végig simítani az ujjaimmal rajtuk.
Mióta csak az eszemet tudtam, versenyeztem. Versenyeztem a testvéreimmel, hogy melyikünk ér hamarabb haza, versenyeztem a kutyámmal, hogy melyikünk éri el hamarabb a labdát, versenyeztem apámmal, hogy melyikünket dicséri meg hamarabb Anya, de versenyeztem még azért is, hogy melyikünk kapja a legtöbb sajtot a spagettijére. A véremben volt az, hogy nyerni akarok, a győzelem pedig olyasfajta adrenalinlöketet adott, amit azóta sem voltam képes mástól megtapasztalni. Körülbelül 15 éves korom körül ismerkedtem meg az autókkal és a motorokkal közelebbről is. Bár a jogosítvány még szóba se jöhetett, nem olyan társaságban mozogtam, ahol ez érdekelt volna bárkit is. 150-el repesztettünk a spanyol macskaköves utakon, odaverve a kocsit minden egyes kereszteződésnél, menekülve a kékek elől, végigröhögve az egész utat. Egy idő után vették csak észre a haverjaim is, hogy ez több, mint móka és tehetségem van a dologban, így komolyabban kezdtem képezni magam és habár hivatalos versenyekre nem, de illegálisakra annál inkább elkezdtem bejutni. Általában dobogós helyeket értem el, amiknek egy-egy szép lány vagy egy kisebb pénzösszeg volt a jutalma. Rengeteg barátot szereztem, viszont ez a fajta életstílus veszélyes volt, magával hozott megannyi kockázatot, köztük például azt is, hogy lecsukhatnak. Amikor apám rájött mit művelek péntek esténként megfenyegett, hogy ha még egyszer beteszem a lábam egy ilyenre, kikúr otthonról. Egy időre meghúztam magam, egészen amíg felnőtté nem váltam, utána folytattam a szenvedélyemet. Amikor ideköltöztünk Amerikába, az öcsém pedig rendőrnek állt, sokáig tétováztam, hogy folytatnom kéne-e az idézőjeles karriert. Utána Hyde rángatott vissza ebbe a fajta szórakozásba, amiről azóta sem tudok lemondani. Bár már inkább a haverok miatt járok és több örömöt lelek néhány tartalmas beszélgetésben, azért máig szívesen szállok be a volán mögé. A mai nap nem csak a versenyről szólt, egyben egy autótalálkozó helyszíne is volt. A bűncselekmények meleg ágya, szinte minden sarkon dealerek, illegális fegyverkereskedők, elbújva a hatalmas tömegben. Kiálltam 1967-es fekete mustangommal, amit saját magam javítottam meg a munkahelyemen a többiek közé, enyhén szólva mutogatva a saját szerzeményemet. A motorháztetőre dőlve iszogattam a sörömet, nézve az itteni társaságot. Nem az én generációm volt már ez, fiatalabbak, nem mintha bántam volna. Rengeteg feszes fenék, formás alak és cukipofi, pont kapóra jött volna valaki, aki felmelegíti az ágyamat. Nem terveztem beszállni a versenybe, de ha megtudom, hogy egy hölgy a nyeremény, biztosan csatlakozni fogok. Ahogy álldogáltam ott egy szőke dög sétált el mellettem, feltűnően nézegetve a verdákat. Amikor rámpillantott hamar elvette a tekintetét, amit bóknak tudtam be, általában a hölgyek akkor nem tartják a szemkontaktust, ha ijesztően jóképű srácot látnak, így úgy éreztem nyeregben leszek nála. - Hé szépség ! - ordítottam utána, mikor már pár kocsival arrébb állt. - Az én járgányomra nem is mondasz semmit? - vigyorogtam rá, köszönésképpen a sört az égnek emelve.
Meglehetősen sokan voltak, pont annyian, mint amit a filmekben is mutogatni szoktak, vagyis kivételesen valaminek tényleg van valóság alapja is Azt azért persze egyből nem vártam el, hogy a filmekhez hasonlatos mutatványokat mutassanak be, éppen elég nekem az, hogy testközelből megszemlélhetem a gyönyörű járműveket. Lucas elég hamar el is tűnt a szemeim elől, de tudom, hogy abban a pillanatban, hogy bármi bajba keverednék elő fog kerülni… de nagyon remélem, hogy ma este kiengedi egy kicsit a fáradt gőzt és leszáll rólam. Jó dolog ha az embernek idősebb testvére van, kivéve amikor bekapcsol nála a védelmező ösztön… na annál nincsen rosszabb, én pedig most igyekszem egyelőre nem bajba kerülni, bár ami azt illeti nagyon szívesen beülnék egy feltuninngolt járgányba, mondjuk abba a pirosba a sor végén, vagy van ott egy szép zöld is… de a kedvencemet egyelőre még nem találtam meg, amely pont olyan mint én, kicsi, kecses és fürge. Porsche 911 álmaim autója de még sohasem volt szerencsém egészen közelről megnézni, de ha előbb tudom, hogy a bátyám ilyen körökben is mozog… akkor talán nem csak lehetőségem lett volna beleülni egybe, hanem talán vezetni is. Nem csak az autók voltak számomra érdekesek, hanem a tulajdonosaik is, bár akiket láttam, mert akadt jónéhány egyedül árválkodó autó is, míg más járgányok körül kisebb csoportosulások jöttek létre. Elnézve a nők öltözködési stílusát, még azzal a ruhával is bőven túlöltözött lettem volna, amire Lucas egyből nemet mondott, de sebaj, nem akartam elsőre kihúzni nála a gyufát, majd legközelebb, mert az fix, hogy nem ez lesz az első és egyetlen alkalom amikor megfordulok ilyen helyen. Előbb utóbb talán verseny közben beülhetek egy autóba is utasnak… Vannak akiket kicsit jobban megnézek magamnak, és vannak akikről egyből elkapom a tekintetem, ilyen-olyan okokból kifolyólag. Van akinél ha hosszabb ideig figyeli valaki olyan reakciót vált ki, mintha a bajuszát kezdtem volna el húzgálni, más pedig…. nem azért jöttem, hogy ismerkedjek, így az ilyeneket jobb ha elkerülöm. Épp egy ilyen szól utánam nem sokkal az után, hogy elhaladtam mellette és az autója mellett. Egy pillanatra megálltam mielőtt egy mosollyal az arcomon vissza fordultam volna hozzá. - Mit szeretnél mit mondjak róla? Szépnek szép, de egyelőre nem dobnék tőle hátast. - felelem, miközben vissza sétálok hozzá és az előbbi gyors pillantással ellentétben most van lehetőségem jobban is megnézni őt magamnak. - Talán ha beindítod és megmutatod hogy tud dorombolni, akkor nagyobb hatással lesz rám, de addig is… határozottan nem ez a kedvencem.
Ezt mondjuk én is elmondhatnám rólad. Szépnek szép vagy, de nem dobnék tőled hátat. Hihetetlen, mennyire szemtelenek lettek mostanában a nők. Régebben még a lábaid előtt hevertek, ha küldték nekik egy szép mosolyt meg vettél nekik egy szál virágot, most meg nézd meg, még játszik velem, hátha feltud idegesíteni. Őszintén fogalmam sincs, hogy átlépte-e már ez a kiscsaj a legális korhatárt, az biztos, hogy ezerszer fiatalabb lehet mint én, látszik köztünk, hogy nem egy generációba tartozunk, de az biztos, hogy a nyelvét is visszahúzhatná, mielőtt leharapom. Nem tudtam, hogy ez a kiscica nem a dorombolós fajta, azt meg végképp gondolni sem gondoltam volna, hogy a bajszomat fogja húzogatni azért, hogy utána kihozzon a sodromból. Egy férfinak nincs féltettebb kincse az autójánál, így ha azt sértegetik, egyben a pasast is sértegetni fogják. Sokáig fontolgattam, hogy útjára engedem, de ha már belekezdett ebbe a játékba, hát nem fogom hagyni magamat, hogy ő nyerjen. Láttam a tekintetét először, tudom, hogy tetszem neki, akkor meg miért nem bájolog, ahelyett, hogy felcseszné az agyamat? Fogalmam sem volt, hogyan vágódhatnék be nála, azért bőgetni nem fogom a motort, nem vagyok szerencsétlen aki könyörög az elismeréséért, de ha már így alakultunk, úgy gondoltam, ha csatlakozik hozzám a verseny erejéig, talán elvihetem egy körre máshol is. - 10 perc múlva kezdődik a verseny - vigyorogtam rá, mintha meg se hallottam volna az előző sértegetősdit. - Mit szólsz kislány, meghallgatod hogy dorombol a picike az anyósülésen? - léptem hozzá közelebb, játékosan közeledve felé. Bőven magasabb voltam nála, körülbelül az orrom hegyéig ért, ez a fajta különbség pedig most kedvezett annak, hogy tekintélyt parancsoló legyek, meg persze iszonyatosan szexi ebben az asszonyverő atlétában, előtte feszítve. - Hátha veled nagyobb szerencsém lesz. Múltkor lecsúsztam az első helyről, ma pedig jókora fogadás van a fejemen, így örülnék neki, ha az áldásod adnád a járgányomra - játszottam tovább, húzogatva előtte a mézesmadzagot. Ha komolyan gondolja az érdeklődését a hasonló verdák iránt, akkor bűn lenne kihagynia ezt a lehetőséget. Miután befejeztem a mondandómat és vártam a válaszát, végigfuttattam a szememet rajta jó párszor, feltűnően, hogy zavarba hozzam. Őszinte leszek, szívesen megkóstolnám, így hát felesleges is rejteni a szándékaimat, ha nem értettem félre a nézését, ő sincs velem máshogy. Eleve ez egy jó próbatétel volt kettőnknek, ugyanis ha nem merész a lány és berezel az ajánlatomtól, akkor rá is adom a kabátot, nem szeretem az időmet nyámnyila emberekre pazarolni, nekem valaki tüzes kell, akitől felforr a vérem, ha csak egy éjszakára is.
Kíváncsi lennék, hogy mennyire zavarja az, hogy nem olvadtam bele egyből a cipőmbe amiért leszólított. Egészen biztos, hogy nagyon sokan elkezdtek volna zavartan nevetgélni, vagy fülig pirosodtak volna attól, amiért egy ilyen pasi észreveszi őket, és persze nekem is nagyon jól esik, de szerencsére tudom kezelni. Aki ilyen helyen ismerkedik, mint ahol most is vagyunk garantáltan nem élete párját keresi, hanem csak valakit akivel elszórakozhat az este hátralévő részében és még az is lehet hogy még egymás nevét se fogják megtudni az este végére, nem hogy bármilyen elérhetőséget. Ha pedig ez most is így van, akkor miért is könnyíteném meg a dolgát azzal, hogy azonnal körbe rajongjam? Majd dobombolok neki ha úgy gondolom kiérdemelte, de ez még nincs így és lehet nem is lesz, egyelőre nem úgy néz ki, mintha mi annyira jól kijönnénk egymással, de ki tudja, abból is egészen izgalmas dolgok tudnak születni ha folyamatosan húzzuk a másik agyát. Megáll előttem én pedig kihúzom magam és csípőre teszem a kezem, hogy tudja, attól, hogy ennyivel fölém magasodik nem zavar, sőt ami azt illeti kifejezetten szeretem ha valaki magasabb nálam. Beharapom az alsó ajkam az ajánlatára és elgondolkodva nézek fel rá. Bedobta azt a mondatot aminek nem fogok tudni ellen állni, hiszen részt akarok venni egy versenyem, még akkor is ha csak utasként, nem pedig sofőrként… igaz, hogy fogalmam sincs arról, hogy vajon milyen sofőr lehet, de valami azt súgja, hogy nem tegnap kezdte a versenyzést és a vezetést, ezért egészen valószínű az, hogy ha beszállok a kocsijába akkor onnan bizony éve is fogok kiszállni. - Tegyük fel azt, hogy beülők veled a kocsiba és vállalom azt a megtisztelő szerepet, hogy a kabalád legyek. Mi lesz a jutalmam ha te nyersz? - nézek rá kissé oldalra döntött fejjel. - Illetve mi van ha nem nyersz? Tekintve, hogy mondtad már vesztettél, erre most is meglehet az esély… - muszáj hozzá tennem, a kis ördög nem alkszik bennem és hátha kicsit sikerül felhúznom, hogy a kelleténél még inkább gyorsabb tempót diktáljon majd a pályán. Száguldozni akarok, érezni akarom, ahogy az adrenalin szétáramlik a szervezetemben… vagyis vele fogok menni ez nem kérdés, utána majd ráérek számolni a lelkiismeretemmel, hogy mi a fenéért vagyok ennyire felelőtlen. Rámosolygok, majd ellépek előle az anyósülés ajtajához - Gyerünk, mutasd meg mit tudsz – mondom, majd mielőtt még a józan eszem felül kerekedhetne beülök a kocsijába.
A kiscsaj pont azt tette, amit szerettem volna, belement a játékba. Úgy gondoltam, ha már ennyire merész volt, nem fogom nagyon megszivatni, talán ha még szépen rám is mosolyog, megadom neki amire vágyik; kap egy kis sebességet, meg az ágyékomat az este hátralévő részére. Talán még el is tudnám fogadni, hogy egy teljes napot a szöszire szenteljek, mindenki mástól elvéve a lehetőséget, hogy megkóstolhassa a szép spanyolajkú srácot ezen a görbe estén. Amikor beszállt bezártam utána az anyósülés ajtaját, majd elkényelmesedtem a saját ülésemben. Beindítottam a motoromat, tetszelegve enyhén huzatva a motort, hogy hallgassa, milyen szépen is dorombol a kiscica, ha jól simogatják. - Felkészültél, bébi? - vigyorogtam rá, felkapcsolva a lámpát, beindítva kedvenc zenémet, ami épp olyannyira volt ritmusos, hogy az embernek kedve lett volna 250-el krúzolni a városban is rá. A zene volt az, ami mindig elvitt a gyorshajtás felé és ami miatt már az utolsó büntetőpontjaimat szedtem, veszélyeztetve a jogosítványomat. Ha Bernardo tudná, hogy most itt ülök, valószínűleg már hamarabb eltiltatott volna vezetéstől, szerencsém van, hogy senki se ismeri itt a nevemet, csak olyan alakok, akik nálam sokkal nagyobb faszságokat is tettek ahhoz, hogy ne köpjenek a zsaruknak arról, hogy néha-napján driftelek kereszteződésekben meg figyelmen kívül hagyom az 50-es táblát. - Ha nyerek, elviszlek bárhova, ahova szeretnéd - vigyorogtam rá, még mielőtt elindultunk volna, visszakanyarodni a kérdéseire. - Veszünk egy üveg bort, egy pizzát és nézhetünk csillagokat - tetszelegtem neki, tudtam mire buknak a csajok, meglepődtem volna, ha nem tetszett volna neki az ötlet. - Ha nem nyerek, akkor pedig szeretnék kérni egy vigasztaló puszit ide - mutogattam gyerekes vigyorral az arcomra. - De ha más ötleteid vannak szivi, ki vele, nem vagyok én semminek sem az elrontója - engedtem ki a kéziféket, majd előregurultam a kocsik közé. Egy tangás csaj kilépett közénk, lengetve egy zászlót. Csak a szokásos, filmbeli nyáladzás, aminek semmi köze nincs ahhoz az adrenalinhoz, ami ezután kezdődik. Mikor lecsapta a föld felé az anyagot, teli erőből nyomtam le a gázt, a kocsi pedig kirobbant a helyéről. Ügyesen gyorsult a kicsike, pár másodperc alatt már 120-nál tartottunk, szoros versenybe kerülve az egyik faszival. - Kérek valami motivációt, hogy megelőzzem ezt a pöcsfejet - nevettem el magamat, miközben egyik kezemmel a kormányt, a másikkal a váltót fogtam. Kihasználtam a lehetőségemet, hogy a csaj már most adjon nekem valamit, ami épp elég lesz arra, hogy a gatyám szorítani kezdjen én pedig elkapjam őt, ha leparkolunk.
Míg beül mellém addig van egy kis időm, hogy megnézzem magamnak a kocsit is belülről, és meg kell állapítanom, hogy így is eléggé rendben van a kocsi. Nem látok szanaszét dobált cuccokat az ülések alatt meg semmi hasonlót, de persze az is lehet, hogy csak frissen lett takarítva, de nem hiszem… Aki ilyen helyre jön villogni a verdájával az kívül belül puccba vágja a kocsit, hátha szerencséje lesz és valamilyen üresfejű libát , mint amilyennek most engem képzel a kedves sofőr, felszedhet egy menetre. Kérdése hallatán bólintok és becsatolom a biztonsági övemet, mert azért még mindig tartok attól, hogy hogyan is vezethet. - Csapjunk bele! - Meghallom a kocsi doromboló hangját és legszívesebben én is elkezdenék doromboloni, annyira jól esik a füleimnek ez a csodás hang. Már alig várom, hogy száguldozzunk az utakon. . Neem, ezek tetszenek, ha nyersz én mondom meg hogy hova kell vinned és azt is, hogy pontosan mikor. - Egészítem ki egy kis részlettel azt, hogy mi történik ha Ő fog nyerni. - Ha csak egy puszit szeretnél az arcodra, akkor megkapod. Úgy tűnik nincs szükséged sokra, hogy kiheverj egy vereséget. - Az első opciónál már most pontosan tudom, hogy mit fogok kérni a második meg hát… mondjuk azt, hogy nagyon olcsón megúszom azt, ha veszíteni fog, ezért nagyon-nagyon reménykedem abban, hogy nyerni fog. A pulzusom egyre szaporább, ahogy nő a szervezetemben az adrenalin az izgatottság hatására. Életem első utcai versenyén vagyok kint és viszonylag hamar sikerült is bekerülnöm az egyik versenyezni vágyó sofőr kocsijába. Nem gondoltam volna még talán a legmerészebb álmaimban sem, hogy ez ilyen egyszerűen össze tud jönni. Megnézem, hogy ki áll mellettünk és egy pillanatra elkerekedik a szemem, majd uralmam alá hajtom az érzelmeimet és elmosolyodok. A kedves versenytárs nem tudja ilyen gyorsan rendezni a vonásait és valamit még mond is de a felhúzott ablakok miatt nem hallani. A verseny elindul én pedig felnevetek - még gyorsabban! - figyelem az utat, a sebesség mérőt és a versenytársakat is, na meg persze a mellettem ülő férfit, ahogy magabiztosan irányítja a kocsit. Szavai hallatán felé fordulok és közel hajolok hozzá, miközben kezemmel végig simítok a külső combján lefelé, majd a belső combján felfelé. - Jó lenne ha megelőznéd, mert az a pöcsfej a bátyám és ha a verseny után nem sikerül valahova elhajtanod akkor elkap és behúz párat amiért hagytad, hogy beszálljak melléd a kocsiba verseny alatt. -
Sose tudtam volna, hogy az anyósülésen elhelyezkedő kiscica ennyire vonzó is tud lenni. Persze, láttam a szöszi fürtöket, a szép tekintetet, a cserfes mosolyt, de amikor hozzáért a combomhoz, megmarkolva a kormányt próbáltam urrá lenni magamon. Hatalmasat nyeltem, amit biztos ő is láthatott, miközben teli erőből ráléptem a gázpedálra. Tehát itt van a testvére, aki levághatja a tökeimet, ha hozzáérek a húgához. Erre egy normális ember úgy reagálna, hogy visszaviszi a faszinak a nőt és elnézést kér, engem viszont annál jobban izgatott kettőnk helyzete, így már csak azért is egy gúnyos mosolyt küldtem a bátyjának, majd kirúgva magamat mellőle előztem őt meg, levágva az utat egy sikátorban. Visszaváltottam annak érdekében, hogy még jobban kirobbanhassunk és megelőzhessük a többieket. Keskeny út volt, ahol bármelyik pillanatban belekúródhattunk volna fémoszlopokba, aztán soha többé nem kelünk fel. Az érintése akkora adrenalinnal töltött el, hogy ezen a vonalon, ahol mindig lefékeztem, most teli gázzal hasítottam végig, érdekes módon egy karcolás nélkül megúszva a kockáztatásomat. - Érj hozzám még egyszer így és talán még azt is megkapod, hogy az utolsó helyre küldöm a bátyjádat - szóltam neki a fogaim között sziszegve a szavakat, ahogy küzdöttem vele, hogy a férfiasságom ne szorítsa szét a nadrágom, ami most hihetetlenül feszítőnek érződött rajtam. Hogy lehet valaki ennyire dögös?! Innentől kezdve nyert ügyünk volt. A kisangyalom tényleg segített, a motivációja olyan teljesítményt eredményezett, hogy másodpercekkel előztük le a másodikat, ami így se a pöcsfej testvére volt. Ravasz vigyorral pillantottam rá. - Még mielőtt beér a rokonod és kirángat a kocsiból, mondd el, hova menjünk.
Egy apró rossz mozdulat és feltekeredünk egy szimpatikusnak leginkább sem nevezhető fára vagy villanypóznára, de ezzel most nem foglalkozom, sokkal inkább az köti le a gondolataimat, hogy elraktározzam ezeket az emlékeket, és éljem meg a pillanatot. Bár egy idő után már nem az utat nézem, hanem a sofőrömet tanulmányozom, a reakcióit az érintésem hatására és ez mosolyra késztet. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy nem csak a kezem lesz a combján, hanem beleülök az ölébe, de ez jelenleg túlságosan is nagy kockázatnak számít, és nem szeretném elterelni a figyelmét még jobban, na meg a drágalátos testvéremnek a szomszéd kocsiban sem szeretnék álmatlan éjszakákat okozni azzal, hogy meglássa miket is művel a húga. A kezemet azért nem veszem el, és továbbra is játszom vele, ez talán még belefér, ha meg nem? Akkor így jártunk. Boldogan felnevetek amikor mi győzünk, nem gondoltam volna, hogy tényleg megcsinálja, de sikerült és most jöhet a jutalmam amit megígért amiért ügyes kis kabala voltam. - Mondom az utat, először is az utca végén fordulj jobbra - Nem igazán agyaltam, meg nem is nagyon volt lehetőségem azon törni a fejemet, hogy hova akarom majd vitetni magam, ezért úgy döntöttem, hogy improvizálni fogok. Szépen utcánként adom az utasításokat, majd közben össze is áll a kép, hogy hova megyünk, Igazából nincs szükség arra, hogy annyira eltávolodjunk a verseny helyszínétől, de azért mégis csak meg kellene tartani a tisztes távolságot. Végük egy bevásárlóközpont nem lezárt parkolójára esik a választásom. Szerencsére már a bolt zárva van, így rajtunk kívül nincs itt senki sem. - Most pedig kérem szépen a jutalmamat. - Mondom, majd kap egy puszit az arcára és a nyakába is. - Vezetni akarom a kocsidat itt és most! - húzódok el tőle egy pillanat alatt, hogy kicsatoljam az övemet és kiszállhassak az autóból. Ugyan olyan, vagy legalább közel azonos sebességgel akarok elérni a kocsijával, mint ahogyan ő ment a verseny alatt és mivel azt mondta, hogy változtathatok a jutalmamon én élni is akarok ezzel a lehetőségemmel. Amennyiben hagyja kiszállok a kocsiból és szépen átsétálok az ő oldalára várva, hogy átadja nekem a lehetőséget.
Szürreálisan gyorsan történtek körülöttünk a dolgok. Tekintve, hogy a csaj bátyja a nyakunkba lihegett ez nem is történhetett volna máshogy, nem volt lehetőség habozni vagy törni a fejemet azon, hogy mi is legyen a jó döntés, ha meg akartam tartani a tökeimet, követnem kellett az utasításait. Hála az égnek úgy tűnt, hogy a faszi a csotrogány járgányával együtt lemaradt mögülünk, így nem tudta követni a nyomunkat. Nem gondoltam volna, hogy egy parkolóba kötünk ki. A hölgyike kinézetéből ítélve tengerpartot, kilátót, tetőteret de mindenképp valami romantikusat képzeltem volna el úticélnak. Nem baj, bakancslistás hely, hogy itt csinálhassam valakivel, szóval essünk is neki. Amikor megcsókolja a nyakamat, hajába túrok ujjaimmal, behunyva szemeimet harapom be ajkamat, lelkesen várva a folytatást, azonban már csak annyit hallok, hogy a csatt kattan, a kiscsaj pedig már az ablakom előtt áll vigyorogva. Szívem szerint egy kanál vízben megfojtottam volna, amiért provokál, de nem adja meg amire vágyom. Tökéletesen tudta mit csinál, ez pedig még feszültebbé tett. Komótosan húztam be a kéziféket és tettem az autót üresbe, majd kiszálltam a kocsiból, hogy átadjam neki a helyem. - Ha széttöröd, megfojtalak - vigyorogtam rá komolyságot és komolytalanságot egyszerre sugározva felé a hangommal, majd eltotyogtam az anyósig, ahol helyet foglaltam. - Kérlek, legalább mondd azt, hogy csináltál már ilyet - sóhajtottam. Ha tönkrevágja, nem tudom mit teszek vele..
Nem gondoltam volna, hogy tényleg hagyni fogja, hogy beüljek a volán mögé. - Még sohasem volt szerencsém ilyen autóhoz, de ne aggódj, vigyázni fogok rá.- Mosolygok rá, majd a műszerfalra fordítom a figyelmemet, kezeimmel végig simítom a kormányt, és gyorsan megnézem, hogy mi hol található. Nem sokkal bonyolultabb, mint az én kis autóm, csak az a hatalmas nagy különbség, hogy ennek a kocsinak a motorház teteje alatt jóval több lovacska lakik, akik csak arra várnak, hogy végre benyomjam a gázpedált és elinduljunk. - Amíg kiélvezem a helyzetet találd ki, hogy hogyan háláljam meg ezt neked. - pillantok rá ismét, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve csókért hajolok hozzá, közben a hozzám közelebbi kezét a csupasz combomra húzom. Ajkainál nem időzök sokat, épp csak annyit amennyivel fent tudom tartani az érdeklődését irányomban, majd elszakadok tőle, és kiengedem a kéziféket. Eleinte óvatosan indítom el a kocsit, majd egyre bátrabban nyomom a gázpedált és egyre élesebben veszem be a kanyarokat. Ami nekem már viszonylag estrém sebességnek tűnik, valószínű kedves utas társamnak ez lenne a normális hétköznapi közlekedési stílusa. Nem csodálkoznék azon ha elkezdene unatkozni mellettem éppen ezért nem is megyek többet pár körnél. Leállítom a kocsit, kicsatolom a biztonsági övemet és felé fordulok. - Köszönöm, látod? Nem tettem kárt semmiben sem, csak egy kicsit kiszórakoztam magamat. - nézek rá mosolyogva - Kitaláltál valamit esetleg...?
Kezdőlap
