Lysander & Horatio

Cloth: Suit| Music: Apologise | Place: NYPD

A napokban különleges megtiszteltetés ért, ugyanis kaptam egy előreléptetési lehetőséget, viszont életemben először ideges is voltam egy munka miatt. Rég nem volt már kimondottan felettesem. Igaz, ha jobban belegondolok most is van, hiszen állnak felettem, de ez most más. Hozzá voltam szokva, hogy vannak beosztottjaim, hogy főnök vagyok, most viszont más lesz a helyzet. Most én leszek a beosztott, én leszek valaki jobb keze, ami merőben új helyzet volt nekem, hiszen már sok éve, hogy kezdő voltam. Már irányítottam egy komplett kis csapatot is itt, de most én leszek az, akit irányítani fognak. Valentine nyomozón fog múlni, hogy előléptetnek-e, az ő véleménye lesz a döntő, hogy megfelelek-e majd. Persze én nem tudtam róla, de  volt itt némi hátsó szándék is, amit nekem nem mondtak-el. Talán egy kicsit megrendült bennem a feletteseim bizalma, ugyanis a mentális problémáim egyre erősebben uralnak engem, viszont attól még képes voltam ellátni a munkámat. A legutóbbi ügyet is sikeresen megoldottam.
Odahaza el is újságoltam a lányomnak és Killiannek is, este pedig kicsit még beszélgettünk is róla. Büszke voltam magamra, hiszen még csak harmincöt éves voltam, sok nyomozó csak a negyvenes-ötvenes éveiben éri el azokat a sikereket, amik nekem megadatottak, mégis volt bennem némi aggodalom, hogy elhasalok. Tisztában voltam vele, hogy beteg voltam, ami sokszor vetett nekem gátat a civil életben is, viszont kifogástalan nyomozónak tartottam magam. Szellemileg a topon voltam. Jó meglátásaim voltak, jól következtettem, a tetthelyeken mindig minden fontosat észrevettem. A nyomozói képességeim megvoltak.
Átöleltem Killiant és a mellkasára hajtottam a fejem, közben karját cirógattam kézfejemmel, majd vállára tettem tenyerem és simogattam. Szükségem volt rá, hogy erőt gyűjtsek másnapra és kellett pár biztató szó is. Tudtam, hogy Bailey hisz bennem és feltétlen hiszi, hogy helyt fogok állni és megkapom az előléptetésem - illetve annak véglegesítését, - de bennem voltak kételyek és tudtam, Killian sem látja annyira elvarázsoltan a világot, mint én. Mindketten tudjuk, hogy hiába a fene nagy tehetség, ha Lysander valamiért nem bólint rá. Elég sok hibalehetőség közrejátszhatott, így szükségem volt rá, hogy Killian adjon némi bátorítást és jó tanácsokkal lásson el.

Reggel alaposan letusoltam. Kétszer is, hogy biztos steril legyek, majd magamra fújtam kedvenc parfümöm. Szépen kicsúsztattam ruháim a védő fóliából, amikbe csomagoltam őket, magamra vettem szépen vasalt hófehér ingem, szürkés árnyalatú öltönyöm, majd addig fésülködtem, míg a frizurám tökéletes nem lett. Megigazgattam gallérom, ingujjam, elforgattam mandzsetta gombom és tökéletesre kötöttem nyakkendőm.
Miután minden tökéletes lett elbúcsúztam Killiantől és Baitől. Mind a ketten kaptak puszit és simogatást, majd beültem sötétkék Opel Grandlandomba, az NYPD-re érve pedig lecsipogtattam a kártyám és beírtam magam a jelenlétibe, majd találkoztam a kapitányúrral, aki elvezetett új irodámba. Az új iroda azt jelentette, hogy közös irodám lesz Lysanderrel, ami megint csak újdonság lesz nekem. Ő most épp nem volt az irodában, de nekem már előkészítették a terepet, noha volt, amit kifogásolni tudtam volna. Rendezetlen volt, rumlis, de a maga módján elég tiszta. Letettem oldaltáskám, majd lefújtam a kezeim fertőtlenítővel és úgy álltam neki összepakolni. Esztétikusan forgattam a mozgatható bútorokon, a polcokon szigorú ABC sorrendbe rendeztem az aktákat és iratrendezőket, leszedtem mindent, aminek nem volt helye ott. Díszek, papírok, füzetek, stb. Azokat máshová tettem. A jegyzeteknek kitettem egy tálat, a füzeteket egymásra pakoltam egy külön fakkon a polcon, az asztalon szépen elrendeztem az iratokat, a dekorációs tárgyakat leszedtem és egy karton dobozba tettem őket, elrendeztem az asztalom, majd elkezdtem fertőtlenítővel áttörölni a bútorokat, ám hamarosan társaságom lett. Láttam, hogy valaki megérkezik. Lysander Valentine állt az ajtóban, nekem pedig megállt a kezem a karfán.
Egy kicsit zavarba hozott a jelenléte, mivel éppen most rendeztem át az irodáját, azaz a második otthonát az engedélye nélkül. De biztos meg fogja érteni, még ha az arca nem is azt tükrözte. De így most sokkal szebb és átláthatóbb. Mindennek tudom a helyét és neki is el tudom majd mondani mi hol van, ha nem talál valamit. Nem sokkal voltam magasabb, szinte fejmagasságban voltunk egymásnak, hozzám hasonlóan ő is erős alkatnak tűnt fizikailag, de talán valamivel sármosabb volt nálam. Vagy inkább karizmatikusabb? És kissé talán marcona. Zordnak tűnt, de a megjelenése tükrözött némi laza tökéletességet, vagy épp kissé hanyag tökéletességet, ami kellemetlen volt. Volt benne valami tekintélyt parancsoló.
- Öhm... jó reggelt. Dr. Horatio Hayes vagyok, az ön új társa - nyújtottam neki kezet enyhén zavartan, feszülten. Nem szerettem volna már az elején egy lecseszéssel indulni. - Mint látja, kicsit átrendeztem az irodát, hogy átláthatóbb és könnyebben kezelhető legyen, de ha óhajtja felcímkézem a polcokat és az iratgyűjtőket és írok egy listát az új elhelyezésekről, hogy ne kelljen mindig kérdeznie. De gondolom, ha körbenéz, akkor könnyen ön is megjegyezheti.
   

Lysander & Horatio

Cloth: Suit| Music: Apologise | Place: NYPD

Bár Lys nyugodtnak tűnt, kiéreztem, hogy mérges volt rám és talán kicsit csalódott is, amit meg tudok érteni, de szerettem volna az irodát kicsit komfortosabbá tenni. Biztosan ő is meg fogja érteni és ha megtapasztalja mennyivel jobb ez így, akkor még hálás is lesz később.
- Nem, Mr. Valentine, de voltak észrevételeim, amiket nem hagyhattam figyelmen kívül. Észrevettem, hogy nincs rendszer az iratok és a mappák tárolásában, így könnyebb átláthatóság érdekében ABC sorrendbe tettem az aktákat, majd bevezettem három asztali irattárolót is, ahová kategorizálva el tudjuk tárolni az iratokat. Kész jelentések, helyszíni szemlék és tanúvallomások - mutattam az említett tárolókra - a füzeteket és jegyzettömböket egy fakkba raktam, a letépett jegyzetlapoknak pedig feltettem a falra egy kitűző táblát, hogy ne az asztalon és a PC-én kelljen tárolni felragasztva, hisz nyomot hagyhat és elkeveredhetnek.
A szemetet kidobáltam, a dekorációkat pedig elraktam, hisz csak a port fogják és nem kapcsolódnak a szakmai munkánkhoz. Ha gondolja vigye haza őket, ott vannak a szekrény mélyén. Nem tanácsolom a használatukat sem itt, sem otthon. Ezeken csak megreked a por és ha nincs rendszeresen takarítva, a por károsítja a tüdőt és a légutakat. A statisztikák szerint a poros környezet az egyik leggyakoribb egészségkárosító tényező, mely többek közt az asztma kialakulásához vezethet.
Az irodát átfújtam fertőtlenítővel. Ki tudja mikor volt itt utoljára megfelelően takarítva. A résekben maradt porból és hámsejt darabkákból ítélve régen, a takarítónő csak felületesen végezte a munkáját. Nem szeretnék elkapni semmit. Nem mintha önt tartanám fertőzőnek, de gondolom nem csak ön fordult meg ebben az irodában, mások is bejönnek, hozzáérnek dolgokhoz, az iratokkal és más élettelen dolgokkal együtt és persze saját szervezetükben hordozva baktériumokat és vírusokat is behozhatnak ide. És egyébként is zavart, hogy a betűző fényben ujjnyom foltok csillogtak a bútorokon.
Nem tudom mennyit meséltek rólam önnek, de röviden rólam: 2011-ben doktoráltam a Floridai Egyetemen igazságügyi írásszakértőként és B. szakon művészetpszichológián. Öt éven át dolgoztam a Bűnügyi laboratóriumban, 2016 óta az NYPD gyilkossági osztályán dolgozom, három éve felügyelőként. Remélem önnel is hatékonyan együtt fogok tudni dolgozni. Bizonyára kicsit szokatlan lesz mindkettőnknek a helyzet, de azt gondolom, hogy a szakma könnyedén összekovácsol majd minket.
   

Lysander & Horatio

Cloth: Suit| Music: Apologise | Place: NYPD

Számítottam rá, hogy Lysander nem lesz túl boldog attól, hogy rendbe tettem az irodáját, noha arra azért nem számítottam, hogy ennyire fel fogja kapni a vizet. Azért ez kicsit sok, nem is tudom megállni szó nélkül.
- Már megbocsásson, Mr. Valentine, de ezek nem az ön tulajdonai, hanem a rendőrség birtokát képezik, mint azt láthatja is a leltári számból. Igaz, az iroda részben az öné, hiszen ez a szolgálati helye, de mind az épület, a bútorok, a számítástechnikai eszközök és az akták a rendőrség tulajdonában állnak, ön csak használja őket, ennek tekintetében nyilatkozzon. Egyedül a személyes tárgyai azok, amik az ön birtokában vannak - okoskodtam, de nem lenézően.
- Persze megértem az ön álláspontját is, hogy felzaklatta, hogy átalakítottam az elrendezést, igyekszem az elkövetkezendő időkben nem megtenni még egyszer. Akkor a baloldallal rendelkezem - és mikor ő helyet foglalt, én is elpakoltam a kinn hagyott dolgaim, amik nem kapcsolódtak a feladatkörömhöz és elfoglaltam a helyem a székemben az asztalom mögött. Szép sorjában, módszeresen kipakoltam a dolgaimat az asztalomra és Lys felé vetettem a tekintetem. Nem értettem mire fel ez a nagy mogorvaság. Talán csak valamit palástolni szeretne vele.
- Dr. Hayes - mondtam, hiszen tudományos doktorátusom van. Szerettem, ha nem Mr., hanem Dr. megnevezést használnak az emberek a megszólításomnál.
Az érkező fiatal rendőr tekintetéből és az elhangzott beszélgetésből arra következtettem, hogy szándékosan küldték ide a srácot, hogy megnézze még élek-e, illetve, hogy miként jövök ki ezzel a zsémbes öreggel. Köszönöm, a helyzethez képest jól megvagyunk. Még nem harapta le a fejem, csak megkóstolt. De nem leszek könnyű falat. Engem nem lehet csak úgy lepattintani és nem lehet csak úgy elhallgattatni. Én is vezető jellem vagyok, nem csak ő. Meglátjuk melyikünk az erősebb.
- Látásból - feleltem Lysander kérdésére. - Láttam már a folyosókon, de sosem kerültem vele közelebbi viszonyba. Nem szoktam barátkozni a kollégáimmal. Vagy legalábbis nem mindenkivel. Magamnak való típus vagyok, szeretem ha csend és nyugalom van körülöttem. A sok barát csak azt eredményezné, hogy bejárkálnának hozzám és beszélgetnem kéne velük. Túl sok időt és energiát venne igénybe.
De gondolom ön sem ismerte és oka sem volt ide jönni, ahogy ön is mondta neki. Feltételezem a kapitány azért küldte ide, hogy leellenőrizzen minket, ami szerintem teljesen szükségtelen volt. Végezzük a munkánkat és nem lövöldözünk egymásra, vagy éppen a falra viccesnek gondolva azt. Szégyen és gyalázat, hogy azt gondolja, hogy két felnőtt embert, akik már karriert értek el ellenőrizni kell. Nem kisgyerekek vagyunk.
   

Lysander & Horatio

Cloth: Suit| Music: Apologise | Place: NYPD

Miután az új felettesem felhívta a figyelmem valamire, amit eddig tényleg figyelmen kívül hagytam kicsit elszégyelltem magam. Igazából belesem gondoltam, hogy valaki képes pénzt adni azért, hogy a saját bútorai lehessenek az irodájában, épp ezért le sem ellenőriztem, hogy van-e rajtuk bármi jelzés. Bár tény, ami tény, valóban sokkal nívósabbak voltak, mint az én bútoraim, de akkor még csak azt gondoltam azért, mert ő sokkal fontosabb ember, magasabb rangú, mint én, ezért neki szebb és jobb dolgok járnak. Nem is értem miért költött saját bútorokra, de ebből kiindulva sokkalta önhittebb lehet, mint én, pedig én is el vagyok telve magamtól. Biztos sokkal több pénze is lehet, mint nekem, ha ennyit költött erre az irodára.
- Elnézést. Jobban körbe kellett volna néznem, mielőtt cselekszem. Nem gondoltam volna, hogy bárki is költene arra, hogy saját bútorokkal rendezze be az irodáját. Nem leszek még egyszer ennyire könnyelmű.
Ciki volt, hisz ez valóban egy rossz pont most nekem, ugyanakkor mégsem olyan kőszívű és rosszindulatú, mert egy minimális jó szót, elismerést és biztatást csak kaptam tőle. Persze éreztette velem, hogy magasabb szinten áll nálam, amit elfogadtam és tiszteltem is, ahogy annak idején velem tették a beosztottjaim.
- Köszönöm. Igyekszem megszolgálni a szavait - feleltem alázatosan, ahogyan azt illett. Lélekben persze fájt és szorongatott, hogy meg kellett alázkodnom és nem tudtam meddig leszek rá képes, de most még Lysander is finom velem, pedig látom rajta, hogy erőt kell vennie magán és tudna ennél kegyetlenebb is lenni. Sorstársak voltunk. Neki azért kellett erőt vennie magán, hogy finomkodjon, nekem pedig azért, meg alázatos legyek és nyeljek, amiért alárendelt szerepbe kerültem. Vajon meddig bírjuk? Melyikünk borul ki előbb? Amíg tudja magát türtőztetni a detektív, addig én is.
Dolgozott bennem a vágy, hogy bizonyítsak Lysandernek, hogy megmutassam mire vagyok képes, hogy tényleg megdolgoztam a rangomért. Be akartam bizonyítani neki mekkora tudással rendelkezem és, hogy vagyok olyan jó, mint, ahogy a hírem tudatja. Ki akartam vívni az ő elismerését is, de tudtam, hogy nehéz dolgom lesz.
Talán kicsit ellentmondásos lehettem, amikor magamról és a másokról alkotott képemről beszéltem. Igaz, én magam nem szerettem, ha a sokan beszélnek körülöttem és feltartanak a társaságukkal, amikor a legkevésbé vágyom rá, de attól még én magam szerettem sokat és hosszan beszélni. Mások hosszú, semmit mondó szövegelését nem szerettem, de én szerettem beszélni és szerettem, ha meghallgattak. Szerettem a középpontban lenni, szerettem beszélni, de nem szerettem, ha nekem kellett másokra figyelnem és másokat hallgatni. Hogy nárcisztikus voltam-e? Igen. Éppen ezért is élveztem, amikor az egyetemen a hallgatókhoz beszéltem, vagy épp az akadémián, amikor előadó voltam a fiatal rendőr és nyomozó jelöltek előtt, akkor én voltam a kiemelt szerepben és mindenki rám figyelt.
Valahogy nem győzött meg Lys magyarázata arról, hogy miért jelent meg ez a rendőr, de mondjuk, hogy igaza volt. Nem akartam egy ilyen semmitmondó kérdésből vitát nyitni. Itt volt, szólt, elment. Ennyi. Múlt idő. Nem kell róla beszélni.
Én magam is felálltam és követtem Lysander detektívet a kocsihoz, majd beültem én is a kocsiba, ahol füleimmel Lyst hallgattam, de szemeimmel az iratokat olvastam, ezzel két csatornán át érzékelve az eset részleteit.
- Kivégzésnek tűnik - válaszoltam. - Módszeresnek. Mintha csak egy toron végeztek volna ki valami állatot, hogy aztán feldolgozzák. A vadászok szoktak hasonló módszerekkel dolgozni, de egyes szektáknál sem hiszem, hogy ritkaság számba menne, noha maga a módszer elég ritkán használt. Nem sok kivéreztetéses gyilkosságról hallani, amik ilyen módszerrel lettek megvalósítva. Úgy vélem nem egy közönséges gyilkossal van dolgozunk.
Mondanám, hogy bosszú és egy börtönből szabadult elítélt, vagy egy frissen elítélt családtagja, szövetségese a gyilkos, de a módszer nem bosszúra vall, hiszen az áldozat vérét nem találták meg a helyszínen, vagyis a gyilkos elvitte. Ez lehet rituálé, vagy talán Renfield-szindrómás a tettes és a vért elvitte táplálékul, vagy épp "fürdővíznek". Épp egy hónapja tartottam a szindrómáról egy előadást a Columbia Egyetemen vendégelőadóként. A beteg erotikus vonzódást érez a vér iránt. Fogyasztóként, élelmiszerként használja és fürdőként, illetve kozmetikai szerként. Gyakran kenik be vele arcuk, testük, fürdenek benne és isszák. Klinikai vámpírizumus, de nem azonos a kannibalizmussal.
A helyszínen találtak bármilyen szimbólumot, vallási jelet, mitológiai ábrát, ami szertartásra utal? - kérdeztem és lapoztam, hátha csak eddig nem jött velem szembe a szöveg. - Ki vezeti a helyszínelést a laborosok közül?
   

Lysander & Horatio

Cloth: Suit| Music: Apologise | Place: NYPD

Az hittem vannak már előzetes helyszíni szemlék, de úgy tűnik nem volt semmi, minden ránk várt. Nem mondom, hogy bosszantó volt, de jobban örültem volna, ha tudunk már pár fontosabb dolgot, hogy legyen min elindulni, de nem bántam azt sem, hogy mi lehetünk az elsők, akik elkezdhetjük az elemzést.
Nem értettem egyet Lysanderrel - de hangosan nem mondtam ki, - annak tekintetében, hogy a pszichológiát hanyagolnunk kellene. Természetesen nem voltunk sem profilozók, sem kriminálpszichológusok, de érdemes volt számba venni milyen mentális betegsége lehetett. Ha a gyilkos Renfieldes volt, akkor az indíték is megvan. A vér iránti vonzalma miatt követte el a gyilkosságot. Viszont ha a tettes nem rendelkezett ilyesfajta mentális rendellenességgel, akkor megint csak máshogy kell hozzáállnunk az esethez. Megesett, hogy a gyilkos mentális állapota magával hozta az indítékot is, de sokszor ez nem így volt. Próbáltam következtetéseket levonni.
Kérésének eleget téve csendben maradtam és olvastam, de természetesen tudtam, hogy ő maga is tájékozott. Talán tájékozottabb még annál is, mint, amilyen tájékozott én lehetek, miután végig olvastam az adott oldalakat, de rendben, legyen így. Nem szeretne beszélgetni és ezt tiszteletben tartom.
- Filmvászonra illő, az biztos - kontráztam megjegyzésére, majd kiszálltam és begomboltam a zakóm. Lys-el az oldalamon sétáltam oda a többi rendőrhöz és helyszínelőhöz, noha én magam sem értettem miért félnek ennyire tőle. Rendben, szigorú és kemény, karizmatikus, erős jellem, de nem egy szörnyeteg, aki két rossz szó miatt megöl valakit. Nem kéne ennyire félni és távolságot tartani tőle. Nekem még nem igazán van rá panaszom, kivetni valóm. Tény, hogy kicsit nehéz jellem, bár mivel én is az vagyok, meg tudom érteni. Vannak rossz percei, mogorva, de ugyanakkor képes a visszafogott elismerésre és a biztatásra. Velem is morgott, de elismert és lelkesített. Vagy én voltam kivételes, vagy ők azok, akik meg sem próbálták megismerni, csak elhitték a negatív kritikákat, amiket róla hallottak. Nem hinném, hogy Lysander kivételezne velem, én sem szoktam. Szóval szerintem csak alaptalanul félnek és tartják a távolságot. Talán nagyban megkönnyíti a dolgom, hogy részben magamat is látom benne. Talán sokban hasonlítunk is.
Nem mondom, hogy úgy lépkedtem mellette, mintha régi jó barátok lennénk, de teljesen természetes nekem a társasága. Könnyeden követtem őt és álltam meg mellette. Mind a ketten makulátlanul festettünk, kifogástalan eleganciával és ápoltsággal, határozottsággal, a magunk módján könnyedséggel és talán szenvtelenséggel. Talán én a magam módján valamivel könnyedebb voltam, míg ő zordabb.
- A test fizikai állapotából és a pozíciójából arra következtetek, hogy megerőszakolták, aminek ellenkezett. A halál oka láthatóan nyaktörés, mely a nemi erőszak végén következhetett be. A mellek amputációja egyik lehetőségként arra utal, hogy a tettes meg akarta fosztani a nőiességétől, női mivoltától. Ennek lelki okait majd a kriminálpszichológus elővezeti - erősítettem meg benne azt, hogy nem akarok kitérni rá, hisz ezt kérte. - Más lehetőségként elképzelhetőnek tartom, hogy a tettes később elfogyasztotta, vagy Ed Gein-hez hasonlóan felhasználta valami tárgy készítésére. Nem ritka a hasonló gyilkosságok eseteiben, hogy az elkövető emberi bőrből és testrészekből készítsen eszközöket, tárgybevonatokat, vagy éppen élelmiszerként használja fel.
A virágok láthatóan nem idevalóak, vagyis az elkövető hozta őket ide az áldozattal együtt. A nő testén nem látok megkötözésre, ragasztóhasználatra utaló jeleket, vagyis vagy önként jött ide a tettessel, nem tudván mi vár rá, vagy a másik lehetőség, hogy altató, nyugtató hatása alatt állt, miközben idehozta őt. Ezt majd a laborvizsgálatok kimutatják.
A kavicsok és virágok szertartásosságra utalnak. A terepet berendezték, a tettes előkészült, ami azt jelenti, hogy tudatosan választott áldozatot is. A nőt előre kiválasztotta, tudta, hogy őt akarja és tudta mikor akarja, ami azt jelenti, hogy a gyilkosság időpontja is jelentéssel bírt számára. Minden meg volt tervezve.
A nő bíróként dolgozott, fontos ember volt, elismert, magas társadalmi szinten. A levetett ruhái drágák, nívósak, a hullajelek ellenére is látható, hogy mennyire adott magára. Sok pénzt ölt bele a testébe is. Egy ilyen nő akárkinek nem keresi a társaságát, tehát, ha önként ült be az áldozat a gyilkos mellé, akkor következtethetünk arra, hogy a tettes hasonló kaliber lehet, vagy olyan valaki, aki már ismerte őt és megbízott benne. Vagyis következtetésképp, az áldozat vagy ismerte a gyilkosát, vagy azonos társadalmi rétegből származtak.
A választott helyszínből arra tudok következtetni, hogy a természeti környezet jelentéssel bírt, talán a holdfény, vagy valami égi jelenség is szerepet kaphatott a gyilkosságban. A városon belül is léteznek olyan helyek, ahol feltűnés nélkül meg tudta volna ölni, de ő tudatosan itt rendezte be a terepet. Itt, ahol ez az egyetlen fa van és a kavicsos, virágos "ágy". Tudatosan választott természeti környezetet, ami árulkodó lehet a tettes céljairól és a rituáléról is. Véleményem szerint ez egy rituális gyilkosság volt, nem pedig megtorlás, vagy bosszú, ugyanakkor van benne művésziesség is és kannibalizmusra utaló jelek.
A gyilkos talán ihletet meríthetett Ed Gein és Dr. Joseph Brewster munkásságából. Láthatóan hajazott rá, igyekezett utalásokat hagyni, de a gyilkosság kezdetlegesnek tűnik, afféle első próbálkozásnak. A gyilkos még keresi önmagát. Az ihlet meg volt, a cél megvolt, a mögöttes szándék meg volt, de még nem az igazi. Keresi önmagát, keresi azt a módszert, ami neki a legközelebbi, amit otthonosnak érezhet.
   

Lysander & Horatio

Cloth: Suit| Music: Apologise | Place: NYPD

- A keze és a fülbevalója árulkodó. Ha megnézi, bőrkeményedések és kidörzsölések vannak a tenyerén ott, ahol az ujjai hajlatai és a tenyerének a párnái találkoznak. de csak a jobb kezén. Felételezem a kalapács okozhatta, amit a tárgyalásokon használ. Szintén a jobb könyökénél egy szorító nyomai láthatóak, amit a tettes eltávolított a nő ruháival együtt. Teniszkönyöknél szoktak szorítót használni. A nő sokat használta a jobb karját. Kopogott a kalapáccsal, sokat írt, jegyzetelt, használta a számítógépet és talán még sportolt is. Az alkata arra utalt, hogy spiningelt.
Nézze csak meg a bal fülét. Ott van benne egy kis fülbevaló, ami egy láthatóan jogi kalapácsot ábrázol. Ékszerészetekben szoktak hasonlókat vásárolni ajándékba. Többféle is van a szakmabelieknek. Bírói szimbólumok, ügyvédi szimbólumok, stb. Korábban én is akartam venni egyet a páromnak, csak nem volt olyan, amilyet szerettem volna. Ez drága darab, nem bizsu, tehát nem holmi gagyi hobbiboltból van, ebből arra következtetek köthető a szakmájához és komoly megfontolásból kapta. Afféle elismerés, szakmai szimbólum. Az ilyesmit nem vesz magának az ember, tehát talán egy kollégától kaphatta, vagy a párjától. Az ujján fehér kör nyoma. Karikagyűrű helyének tűnik, tehát házas. Vagy a gyilkos távolította el, vagy ő maga. Ha ő maga, akkor az azt jelenti, hogy csalta a férjét, vagyis talán a tettes a szeretője lehetett.
Én azt gondolom ezek a jelek egyértelműen utalnak arra, hogy a bíró volt, de nyilván csak akkor mondhatunk biztosat, ha valaki azonosította. Én csak megpróbáltam összefüggéseket felfedezni - mondtam, de úgy tűnt több mindenben is egyet értünk. Mint abban, hogy a tettes talán nőgyűlölő volt és meg akarta alázni, illetve megfosztani nőiességétől. De a rituális gyilkosságban is egyet értettünk, noha többet kell tudnunk, hogy minél több és észszerűbb következtetést tudjunk tenni.
Egészen jól elkezdtünk egy húron pendülni, bár a cigaretta kicsit zavaró volt, ám nem tettem szóvá az erős füstrudat, hiszen ő is megpróbál toleráns lenni velem szemben. Nem akartam ezt felrúgni, mert, ha én nem viszonozom a toleranciáját, akkor ő sem fog az lenni velem szemben, aminek nem lesznek túl kedves következményei.
Megérkezett a helyszínelést vezető férfi is, akivel illendően kezet fogtam, majd egy csurranásnyi fertőtlenítővel át is kentem a kezem. Kifejezetten jól esett, hogy Lys nem Mr.-ként, hanem Dr.-ként mutatott be. Nem szerettem, ha misztereznek. Civilektől még igen, de munkahelyen belül nem szívesen veszem az ilyet.
- Ne vegye magára, mindig ezt csinálom - nyugtattam meg Duncant, mielőtt félre értené. Duncan kedves megjegyzésére is kedélyesen mosolyogtam. - Köszönöm, jól esik az elismerés.
Mikor szóba hozta a férfi, hogy mennyire rosszul lettek a látványtól én is a nő felé fordultam. Nem éreztem hasonlót. A gyomrom is erős volt, nameg... érzelmileg nem tudott megérinteni a nő halála. De az, hogy már ilyen állapotban volt, az azt jelenti több napos hulla.
Nem mondtam semmit, de belül nem értettem egyet a közönséges megfogalmazásával. Egyrészt a nőgyűlölet még nem von magával rituális gyilkosságot. Másrészt a sátánista gyilkosságok nem így néznek ki. De betudtam annak, hogy tényleg csak rövid és egyszerű szeretne lenni.
Végig hallgattam őket, majd mikor szót kaptam, tettem pár visszautalást is.
- Azt mondta ették a férgek. Ezek szerint több napja halott már. Valaki csak jelentette az eltűnését. Ha megtudjuk ki a halott, akkor meg tudjuk azt is hol és mikor látták utoljára. Az már sokat fog segíteni.
Találtak üvegszilánkokat. Gondolom tükröződő üveget. Feltételezem a nővel szemben lehetett felállítva, hogy lássa, mit tesz vele. Ez azt a célt szolgálja, hogy a nő szemtanúja legyen saját megalázásának és megerőszakolásának. Lelki terror egy fajtája. A tükröt azelőtt törhette össze, hogy megölte a nőt. Felkészítette a halálára. Elsőnek végignézte a nő, ahogy a tükörképe törik össze, utána ő is meghalt.
Azt pedig nem hiszem, hogy elszökne az államokból. Ez a vadászterülete. A módszere egy leendő sorozatgyilkosra utal. Ezt nem egy piti gyilkos követte el és nem is egy bérgyilkos, hanem valaki, akinek ez az életművének egy darabja. Ez számára egyfajta művészet. Ha tovább megy innen, akkor újra fel kell majd építenie azt, amit itt már megtett. Ezt nem fogja megkockáztatni, itt fogja folytatni. Ismeretlen terepen nem lenne képes erre, csak hosszú hónapok után. Addig nem bírná ki.
A kérdésem az lenne, hogy milyen jellegű fegyverrel történt a csonkítás és hiányoznak-e szervek? A vér mennyisége jelentős, de nem közelíti meg az öt litert, pedig el kellett, hogy vérezzen az áldozat. A nemi jellegek megcsonkolásán kívül, illetve a mellek amputációja és eltulajdonításán túl van-e hiánytó szerv, amit itt helyben meg lehetett állapítani. A boncolás többet tud majd mondani, tudom, de érdekel a helyszíni szemle.
Továbbá a fegyver mikéntje. Kés, kard, tőr? Milyen típusú penge volt? - a halotthoz léptem újra. - Nézze csak. A bomlasztás - mutattam a nő egykori vaginájára. - Ez kémiai úton keletkezett sérülés, savat használt. Ez szokatlan. A legtöbb esetben ha egyszerűen csak a nőiességét akarják valakinek megrongálni egy késsel törnek be oda, vagy levágják a szeméremdombokat. Ez nagyon rendhagyó. Ezt azért tette, hogy eltüntesse az ondó nyomokat. A sav nem csak a nemi szervet roncsolta, hanem a spermát is feloldotta, így eltüntetve a tettes DNS maradványait, ami nagy fokú felkészültségre utal.
   

Lysander & Horatio

Cloth: Suit| Music: Apologise | Place: NYPD

- Ha az áldozat kínzása volt a cél és a női mivoltának tönkretétele, akkor ezek a lehetséges eszközök tökéletesek voltak a célnak. Egy recés élű fegyver sokkal több fájdalmat, kínt tud okozni, mint egy orvosi vágásokat imitálni tudó penge. A célnak megfelel. Amputál és szenvedést okoz, mire a vágásoknak véget érnek. Ráadásul sokkal közönségesebbek is. A késeket a pengéjük alapján könnyű beazonosítani, ellenben egy közönséges fűrész a legtöbb háztartásban előfordul. Megtisztogatja, felrakja a falra, vagy be a szerszámos szekrénybe és senki se gondolná mit tett vele.
Az elkövető szadista. Nem pszichopata, hanem szociopata és szadista. Nem csak a fizikai fájdalom okozása okoz neki élvezetet, hanem a lelki terror is. Tekintve, hogy a gyilkos feltételezett célja a nőietlenítés, a megalázás, így nem állt érdekében esztétikus munkát végezni, sokkal inkább elcsúfítani akarhatta. Megfosztani a nőt attól, amitől nő és a szépségét is elcsúfítani, miközben fájdalmat is okoz.
Nos, doktor, ha a lehetőségeket számba veszem, talán nem is az volt a célja, hogy kitörje a nyakát és megölje vele. Ha a nyakcsigolyák eltörne, az áldozat lebénul nyaktól lefelé. Nem megölni akarhatta, hanem lebénítani. Ez megmagyarázza azt is, miért maradt a nő ebben a pózban és miért nem próbált meg elkúszni mondjuk az elvérzés közepette. Az áldozat abban a pózban maradt, amibe a gyilkosa beállította, hisz a csigolyasérülés miatt mozgásképtelen lett. Így ellenkezni sem tudott, ezért nem látunk védekezésre, dulakodásra utaló jeleket. Már hogy azon felül, amit a gyilkosa okozott neki.
A doktor savra tett megjegyzésére csak csóváltam a fejem.
- Téved, doktor. Vannak savak, amik nem okoznak efféle környezetkárosításokat ennyire rövid idő leforgása alatt, főleg, ha célzottan vannak használva. Ha pedig igazam van és a nőnek csigolyatörése volt és lebénult, akkor ellenkezni sem tudott. De ez jelentőségét vesztheti, ha halála után tették. Ott van például a foszforsav. A 37%-os foszforsavat főleg a csontok és a fogzománc, illetve a dentin oldására használják, mint azt ön is biztosan tudja, hiszen orvos. Gondoljon bele, hogy ha a kemény zománcot és a dentint oldja, mit művel egy közönséges vaginával és szerves részekkel, szövetekkel? Főleg, ha töményen használják, mondjuk 60%-os foszforsavat, vagy afeletti értékben, bár nem tagadom, minél töményebb, annál rombolóbban hat a természetre is, de tudtommal a foszforsav nem annyira erős, hogy egy-két csepp füvet irtson, hisz nem tömény kénsav, vagy akkumulátorsav. Léteznek zselésített változatok is, melyek kevésbé folyósak és ezek a szerek a megfelelő fecskendővel könnyen adagolhatók. Ha a savat sűrítették, elképzelhető, hogy nem is folyt ki. De erről nem szeretnék vitát nyitni, szóval a laborra bízom mit hoznak ki eredménynek. Nem szeretnék önnel vitatkozni erről és a felettesem sem szeretném felbosszantani - néztem bocsánatkérően Lysander felé.
Hagytam, hogy Lysander átvegye a szót és miután Duncan távozott és jó munkát kívántan neki én is Lysanderre figyeltem, aki nekem szentelte a figyelmét.
- A tükörnek gyakran túlvilági jelentéseket is táplálnak. Ha rituális gyilkosságról beszélünk, akkor talán a nő lelkét akarhatta megölni a tükör által. Az ókori Rómában úgy tartották, hogy a tükör képes csapdába ejteni a lelkeket. Ha a gyilkos egy tükör előtt ölte meg, azt hihette a tükör csapdába ejtette a nő testét elhagyó lelket, így miután a tükröt összetörte, a nő lelkét is elpusztította.
Kínában és Tibetben a tükör a hiúság jelképeként tartották számon. A szerzetesi kolostorokban a tükör mai napig tiltott tárgy.
A középkorban és az ókorban Európában úgy tartották a tükör képes a jövőt megmutatni, használták jóslásra. Továbbá voltak, akik azt hitték a tükrön át kaput lehet nyitni a túlvilágra és démonokat lehet megidézni. Innen ismeretes a Bloody Mary megidézése is, aki kitör a tükörből és kikaparja annak szemeit, aki áthívta. Lehetséges, hogy a gyilkos a rituálé során valami hasonlóban hitt. Viszont van még millió legenda, amikkel nem terhelném önt, hiszen az is lehet, hogy csak egy egyszerű perverz szadista, aki végignézette a nővel az erőszakolását, kínzását és a halálát.
Mindkettőre sok esélyünk van. Sőt, talán a kettő együtt fedi az igazságot.
Régebben sokkal önteltebb voltam, sokkal beképzeltebb és akkor még tévedhetetlenebbnek is hittem magam, de ma már nem így van. Az utóbbi időkben ért annyi trauma és csalódás, hogy belássam, nem vagyok teljesen tökéletes. Ritkán tévedtem, de akkor hatalmasat, most viszont hittem a megérzéseimben, a következtetéseimben és abban is, hogy a nő bírónő. Lysandenek viszont teljesen igaza volt abban, hogy akkor több százezer lehetséges elkövetőről beszélhetünk. Egy ítélethozónak millió ellensége lehet.
- Egy szadista szexuális ragadozónak nem minden esetben kell indíték. Gyakran csak a belső beteg vágyaik vezérelik, de jogos, hogy itt bizony többről lehet szó. Ez inkább megtorlás, mintsem egyszerű szadista kéjgyilkosság. Kérdés, hogy miért tűnik mégis rituálénak? Talán annak akarta álcázni? Vagy a rituálé lényege volt az, hogy ezt tegye?
Gondolja, hogy a nő melleit és a maradék vérét elfogyasztotta a rítus során? - pillantottam szemeibe. - Vagy trófeának elvitte?
   

Lysander & Horatio

Cloth: Suit| Music: Apologise | Place: NYPD

Olybá tűnt hibás döntést hoztam, amikor a dokit teljesen jogosan kioktattam azért, amiért én jobban tudom nála az orvosi dolgokat. Neki halottkémként jobban kéne értenie a maró-savas dolgok típusaihoz és azok hatására, de úgy tűnt az én lexikális tudásom nagyobb volt az övénél. Ez hiba az ő szakmájában, ugyanakkor nem róhatom fel neki, hogy nem naprakész az összes savból. Nem lehet mindenkinek olyan memóriája, mint nekem. Én olyan szempontból különleges voltam, hogy ha egyszer látok, vagy olvasok valamit azt szinte azonnal el is raktározom, így a sok év alatt felhalmozott szaktudás élt bennem.
- Bocsánat, Mr. Valentine - kértem elnézést tömören, noha valós megbánás nem volt bennem, csak az illem miatt mondtam, amit mondtam.
Nos igen, volt igazság abban, amit Lysander mondott, noha nehezemre esett nem a saját tökéletességemmel foglalkozni. A saját képességeimmel törődni. Igaz, hogy tudnom kell együtt működni és másokat is meghallgatni, de nehezen fogom tudni megállni, hogy ne oktassak ki másokat, ha én jobban tudom, vagy tudok olyat, amikre épp akkor ők nem gondoltak.
- Félre értett engem. Én nem mondtam, hogy ez egy rituális gyilkosság, ahogy azt sem, hogy egy egyszerű erőszaktevő szadista gyilkos műve. Pusztán csak elmondtam az adott lehetőségeket, amiket feltételezek, de azt is hozzá tettem, hogy kétesélyes, hogy mi történt. Lehetséges, hogy túlzottan beleéltem magam a monológomba és ettől hihette azt, hogy én kész tényeket közöltem. Pedig nem.
Kicsit elszégyelltem magam, amiért ennyire beleéltem magam a fogyasztás-elméletbe. Talán csak a kannibál pszichiáter, Brewster esete annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy képtelen voltam másra gondolni, mint arra, hogy a tettes elfogyasztotta. Persze az is megfordult a fejemben, hogy trófeának vitte el, vagy épp készíteni akar belőle valamit, mint, ahogy Ed Gein készített székhuzatot emberi bőrből, és női mellbimbókból övet, vagy arcbőrből lámpabúrát. De való igaz, túlságosan a kannibál irányba haladtam el.
Attól, hogy voltak a bűnügy világában Ed Geinek és Brewsterek, nem biztos, hogy a mostani tettes is olyan lesz. Talán Lysnek van igaza és itt lesznek valahol a mellei félre dobva.
- Sajnálom. Csak... az előző esetem... - kezdtem bele, de nem folytattam. Nem akartam magyarázkodni, mert tudtam, csak bosszantanám, vagy elítélne, amiért hagyom, hogy Joseph esete beárnyékolja a mostani esetem és a gondolkodásom. - Nem fordul elő még egyszer - zártam le ennyivel. - Objektívebb leszek.
Nem tetszett a műmosoly, de a vállon veregetés kellemes volt. Nem is fecséreltem tovább a szavakat, hanem elindultam feltérképezni a terepet, a környéket, hátha sikerül találnom valamit, amivel gyakorlati hasznomat is veheti az elméletek gyártásánál.