Á lmosan nyújtózom a telefonom után, mi ez a hang? Nem az ébresztőm, de nem is nagyon érdekel, így csak lenyomom, vissza húzom a takaróm és alszom tovább, vagyis aludnék, ha nem csipákolna újra és újra, addig amíg fel nem ébreszt teljesen, kissé idegesen nyúlok a telefonomért, még csak délután négy óra, mi a fenéért kelt fel ez a fruska? Még lenne pár órám műszak előtt, de nem adja fel. - Halló? Mondjad. Csattan fel cseppet sem kedvesen a hangom. - Hogy mi van? Ezt mégegyszer és lassabban. Dörzsöltem meg a halántékom, éreztem, hogy ebből már nem lesz alvás. - Hogy hol? Mit kerestél te Bronxban? Kerekedett el a szemem, ó, éreztem én, hogy egy pasi van a dologban. - Hát, persze, hogyne tudnám hol van az az utca, életemben nem jártam még Bronxban Helena! Brooklyn nem Bronx, tudom, hogy B- B és, hogy egyik sem egy gazdag Manhattani rész, miért is barátkozom én ezzel a hölgyikével? Ilyenkor magam sem tudom. - És nem tudsz szerelőt hívni vagy mi? Dőltem vissza a párnák közé telefonnal a fülemen, remélve, hogy rájön mit is kellene tennie, nélkülem... - Mi az, hogy azt tetted? Csattantam fel, felülve az ágyamon, még Nova is benézett, hogy minden oké e. - Jó, összekapom magam és indulok. Sóhajtottam egy nagyot, és kimásztam a puha ágyamból. Felvettem egy fekete nadrágot és egy fehér haspólót, lehúztam egy kávét és hívtam egy taxit. Egy vagyonba fog nekem kerülni ez a lány, de fogalmam sincs hol van amit mondott, így egyszerűbb lesz.
- És miből gondolod, hogy meg tudom csinálni? Néztem végig a gőzölgő autón. - Mi a fészkes fenét csináltál ezzel? Inkább ne válaszolj. Pattintottam fel a motorháztetőt, ami távolról sem nézett ki túl jól, ehhez már szerviz kell, ezt itt minden nélkül nem tudom megcsinálni. Nekidőltem az autó oldalának és pötyögni kezdtem. - Szervizt keresek, ami bevontat, ehhez itt és most kevés vagyok. Szerencsére maximum fél órát kellett várnunk, addig elátkoztam magamban minden pillanatot amiért felkeltett munka előtt. És persze amint meglátott egy olajos ruhás latin srácot, berezelt és ott sírt nekem a járdaszegélyen, hogy Őt meg fogják erőszakolni ha nem megyek vele, komolyan azon gondolkoztam, hogy megsértődjem vagy felpofozzam, de inkább csak beültem és elmentem vele, mert akkor hamarabb szabadulok, és talán munkára is odaérek még. Az itt sorakozó autók számából két dolog lett tiszta de rögtön, ez nem lesz gyors menet és egy valóban jó szervizt kaphattam ki. Jókat szórakoztam ahogy a srácok spanyolul magyaráztak a barátnőmről, nehezen bírtam ki, hogy ne röhögjek fel, amí ki nem szúrtam egy srácot, én tudom, hogy ismerem Őt. - Hé, öhm, szia. Nem felszedős duma, de én ismerlek valahonnan, csak az nem ugrik be, hogy honnan. Néztem rá összeszűkült szemekkel, pörgetve az agyamban lévő emlékképeket. Ám amint elmosolyodott egyből beugrott. - Arsi?! Pislogtam döbbenten rá.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Az ébresztőmre kelek fel, ami pontosan hajnali 4-re van beállítva. Egy nagy nyújtozás után, kikelek az ágyból, majd benevezem magam egy ébresztő hideg zuhanyra. Dolgom végeztével jön a reggeli készítése, majd a munkahelyre is összeütök valami értékelhető ételt. Nem vagyok egy konyhatündér, de megtanultam annyira főzni, hogy változatosabb étrenddel rendelkezzek, ne csak ugyanazt zabáljam minden nap. Természetesen, ha megengedhetem, akkor inkább rendelek ételt valahonnan a Szervíz környékéről, mert tudom hamar kihozzák. Mikor 5 órát mutat a vekker, úgy gyorsan felkapva magamra egy fekete pólot, meg egy kék farmernadrágot, fekete zoknit és fehér sportcipőt. Indulok a munkába, ami általán 5 perc séta a közeli buszmegállóhoz, majd onnan 3 megállóval arrébb leszállok. Újra jön egy sétálás, egy tíz perces, aztán ott is vagyok a Ford szerviznél. Ott már ott vannak a többiek, s üdvözlöm őket. Közben megy mindig a jóízű beszélgetés mindenféle témában.Átöltözök a munkás ruhámba, majd 6 órakor nekilátunk a kemény munkának, ami általában végeláthatatlan. Nem minden autónak van könnyű baja, valamelyiket alaposabban szét kell szedni. Csinálni és csinálni, csupán délben állunk meg az ebédszünet idejére, hogy azután folytassuk a munkálatokat. Hamar telik az idő, s szeretem csinálni. Délután van, s ki sem látszom a munkából. Koszos vagyok, olajfojtos és mérhetetlenül büdős. A többiek elkezdenek beszélni kicsit egy nőről, de engem annyira nem érdekel a dolog. Néha azért elmosolyodok a vicceiken. Indulok éppen, hogy visszarakjak egy szerszámot az őt megillető helyére, mikor szinte arcon csap a Hé megszólítás. Mit vétettem én? Lassan fordulok oda a hang irányába, hogy egy kellemes külsejű nővel álljak szembe. Igéző, s minden a helyén van rajta, azonban mostanában pihentetem a nőkkel való kontaktust. - Szia! Erre mondod, hogy nem felszedős duma? – tipikusan az volt, s elmosolyodok önkénytelenül, s vagyok annyira faragatlan, hogy elforduljak tőle tovább csinálva az imént elkezdett tevékenységem. Még azt állítja ismer engem valahonnan? Komolyan mondom, hogy ezek a metropoliszi nők furák, kissé kiszámíthatatlanok. Ám afelett a tény felett nem tudok elsiklani, mikor ugyanabból az ajkakból a becenevem hallom meg. Zavarodott arccal fordulok vissza a szépség felé, s próbálom az emlékeimben kutatni, hogy ki lehet az? - Most túrkálsz a fejemben? Vagy tényleg fel akarsz szedni? – mivel egyre égetőbbnek érzem a dolgot, hogy én nem ismerem fel őt, de ő felismert engem, hogy tovább szövöm a szavakat felé. - Kevés embernek engedem meg, hogy úgy szólítson engem, ahogy te… - tekintetem azért tesz egy próbát a felméréssel, s kalandozással a női testen. Aztán ugrik be a volt legjobb barátom, s utána annak kedves huga. De ő fiatalon, nem így nézett ki. Megér egy próbát. - Ad.Adriana? Tényleg te vagy az? – közben hát dolgozni is kéne, de nem merek mozdulni a helyemről. Kell nekem a megerősítés tőle.
C seppet sem jó a kedvem, nehéz estém volt, mondjuk melyik nem az amikor az exed aki szépen kicsapta a lábad alól a talajt, ott dolgozik veled egy légtérben, és ha nem akarod is látod, ahogy fűzi a buta szösziket, nem, nem vagyok féltékeny, inkább csak szidom magam, hogy a dögös külsején kívül mit láthattam benne, a motorját, jó, azt tényleg, oda vagyok a két keréken száguldó szabadságért, mégis most nekem rossz és Ő vígan éli tovább a megszokott, csajozós kis életét, mondtam már, hogy mennyire elegem van a férfiakból? Ha nem, akkor most hangsúlyoznám, hogy erőteljesen megfogadom, hogy nem kell több öntelt, szexi, kaján vigyorú seggfej az életembe! Tehát cseppet sem kedvesen érkezem meg Helenához, de nem veszi magára, tudja, hogy mindig morgok ha felkeltenek, és mivel csak pár órája zuhantam be az ágyamba, és éjjel megint be vagyok osztva, így szerettem volna pihenni, már önmagában a közel tizenkét óra talpalás is kimerít, de az agyam viszont csak kattog, így még hajnalban beköltözöm az edzőterembe, majd futok egy pár órát a parkban és végül teljesen kimerülve hazaesek, így ha szerencsám van, akkor öt-hat órát tudok aludni mielőtt újra be kell mennem, és persze nem hagyhatom ott a munkám, és nem vagyok hajlandó Nova jóindulatán megélni. Nem is kell mondanom, hogy mekkora meglepetés volt amikor egy olyan emberrel találkoztam egy olyan helyen amire sosem gondoltam. - Jajj, kérlek, ne legyél már ennyire egoista, nem minden dögös nő azért jön, hogy felszedjen téged. Horkanok fel szemforgatva. - Mondom, hogy nem akarlak felszedni, egy nő nem ismerhet csak úgy egy férfit? Egyik lábamra helyezem a súlyom és összefonom magam előtt a karom. - Egy cseppet sem változtál Arsi mióta tizenöt éve nem láttalak. Vontam fel a szemöldököm gúnyosan. Még a hideg is kirázott a nevem hallatán, mióta a bátyámmal nem beszélünk nem használtam ezt a nevet. - Kérlek, ezt ne mond ki mégegyszer. Corazon, vagy Cora ha úgy jobban tetszik. Te mi a fenét keresel itt? Mexikóban láttalak utoljára. Arcom inkább már meglepődöttséget tükröz, hisz oly sok év telt el, és még mindig ugyan olyan helyes...
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
- Nem is akarom, hogy a világ összes nője nálam kössön ki, elég az olyanok, mint te – kontrázom rá semmi gondolkozás nélkül. Abban a reményben, hogy fog rá mondani valami jót, s amire én is további tudőni a válaszalak. Amúgy meg ez a felhorkanás eléggé idegen számomra, mikor kicsi volt, akkor csupán csendben volt a bátyja oldalán és mosolygott állandóan. Mi ez a Pálfordulás nála? - De ismerhetsz, felszedés nélkül. Furának érzem a helyzetet, s ahelyett, hogy elcsendesedne a kíváncsiságom, sokkal inkább tudni szeretném, hogy ki vagy valójában. – szorom vissza neki a szöveget. Végezetül csak megjegyzi, hogy nem változtam én semmit. Hogy micsoda? Pedig nagyon sokmidenen mentem keresztül, aminek már ő nem volt része. - Pedig hidd el bátyád után az egyik hatás ért a másik után. S vannak sötét vargabetűim az életben, amit bánhatnék életem végéig, de nem teszem. – Látom, hogy miként reagál a teste az Adriana szó hallatán, s ami kijön azokon a szép ajkain, az már maga a meglepetés. - Igazán? Pedig az sokkal kedvesebb a számomra, édes – szinte úgy hajolok hozzá és suttogom a fülébe. Nem érek hozzá, nem akarom összekoszolni. - De úgy érzem te szintén sokat változtál, Corám. Tudod mindig is olyan nyugis és csendes voltál, de most… Most nem tünsz annak. – szembesítem a valóság szeletével, s ez tényleg tőlem egy heves ténymegállapítás a részemről. Érezheti fejem közelségét a sajátjához, tán sok-sok év után most először újra. - Tudod valaki komolyan vette az autószerelést, s végül itt kapott állást, s lehetőséget. Azóta én itt lakok Bronxban, néhány kulomettre innen csupán. Te viszont a pillangóból, hogy lettél Chilli Sárkány? – kérdézem, s csak most húzom vissza a fejem, hogy láthassa, hogy mennyire sármos, s ugyanolyan a helyes mosolyom van mint régen. Nem is tudom mi lel engem, de kinyúlok az arcához egyik ujammal, s megérintem. Őt az arcánál. - Mindenesetre jó látni téged Cora, s ha nem lennék ennyire mocsokos, akkor megölelnélek, jó sokáig. Örülök, hogy életben vagy és mindened a helyén. – érintés megszűnik, s mikor látom, hogy összekentem az arcát, akkor elnevetem magam. - Bocsi összemaszatoltalak., ott van egy mosdó. Kövess engem. – már hallom a többiektől az éjjenzést, s ha Cora követ engem, akkor egy mosdóhoz vezetem, ami rendelkezik tükőrrel. - Nézd….Nézd Cora, nagyon dögös vagy. – vallom be neki az igazságot. S mivel az autószerelés kegyetlen világ, így próbálom kideríteni a kocsi behozatalának okát. - Mi a baj a barátnőd autójával? – mert végül is a munka az első, s legfontosabb elem, utána mindenki más.
N em mondom, nem kicsit lep meg, ahogy megered a nyelve, eddig még csak szóba se akart állni velem, sőt, hátat is fordított, most pedig jön a tipikus pasi szöveg, hogy felszehetném? Ha következő mondata az lesz, hogy meghívhat e egy italra esküszöm sarkon fordulok és kisétálok... Miért hiszik azt a férfiak, hogy minden nő őket akarja? De most úgy komolyan... Azt hiszem semmilyen jelet nem adtam ami erre utalt volna, akárhogy is pörgetem vissza az előző pár percet. Kétlem, hogy virítana rajtam a vesd rám magad tábla, de ha mégis valaki szóljon már, hogy tehessek is ellene, mielőtt még nagyon felhúzom magam. - Akkor most ki is akar felszedni kit? Lököm vissza lazán, felhúzva a szemöldököm a megjegyzéseire, szegény Helena, még nem tudja, hogy pár percre van az idegszálaim végétől és attól, hogy egyedül hagyjam Bronxban. Kikerekednek a szemeim ahogy közel hajolt és komolyan elgondolkoztam azon, hogy lekeverek egy pofont, most úgy komolyan kinek néz engem? Egy csábos mosoly és dobom a bugyim vagy mi? - Azt hiszem ez a szöveg már akkor is öreg volt amikor először hallottad. Közlöm lazán, lassan fújva ki a levegőt, bár kicsit hevesebben ver a szívem, és még magam sem tudom, hogy miért reagál így... - Nos, tudod nem csak te mentél keresztül ezen azon az elmúlt években, van egy rossz hírem, a pofám velem nőtt fel együtt. Lépek egyet hátra ahogy elhajol, de még így is el tud érni. - A bátyám is autószerelő, és Brooklynban él, és engem sem riaszt vissza némi kosz. De mivel munkába megyek így elfogadom, köszönöm. Leállhatnék kötekedni velük amiért megy az éjjenzés, de inkább csak megjegyzem spanyolul, hogy mennyire szomorú, hogy ennyiből áll az életük, majd követve Arsit, lépek a tükör elé és egy zsebkendővel meg némi vízzel vakarni kezdem, hátha lesz egy kis szerencsém. - Váo, az igen, gyorsan eljutottunk a nem ismerlektől a de dögös vagyig. Tettem csípőre nevetve a kezem. - Amikor odaértem gőzölgött a motor, de elég rendesen, szerintem a hűtő is vacakolhat, az biztos, hogy tölteni kell, de nem álltam neki az út szélén aláfeküdni és szétszerelni, révén, hogy nemigen tartok a melltartómban szerszámokat, szóval csak tippjeim vannak, pontosat akkor tudtok ha szétszeditek, inkább nekem mondjátok, mert abból tudni fogom, hogy megvárom vagy inkább hívok egy taxit. Visszanézek a tükörre, egész jól sikerült eltüntetni.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
- Hogy mi van? Tán úgy nézek ki, mint aki első látásra belehabarodik a gyerekkori barátjába? Nekem elveim vannak Cora, meg hát…. Nem is vagyok szabad.. jelenleg. Csak jó lenne megölelni téged mint régen, de koszos vagyok, meg úgy érzem nem értékelnéd tőlem. – sóhajtok fel, majd a következő szavaira ingatom a fejem hevesen. - Bocsánat, ha én egy kicsit régimódi maradtam, míg te…- újabb sóhaj, aztán a hatásszünet után, teljesen komolyan kiejtem. - Sokat változtál, jó írányba. Azt hittem, egykor az élet fel fog zabálni. – s végül normálisabb vizekre vezeünk, amit nem bánok. Részint örülök a jelenlétének, viszont a fejemben ott motoszkál, hogy mi történhetett, hogy azt a szép Adriana-t úgy otthagyta. Az meg pedig szemforgatással díjazom, mikor a bátyját emlegeti és Brroklyn-t. Szóval arra a környékre ne menjek, nem akarok a bátyjával találkozni. Végül csak nem állom meg, hogy hozzá ne érjek az arcához, s összemaszatolom őt. Cserébe felajánlom a mosdót, egyben elvonulási lehetőség. - Várj, segítek! – ezzel egy pötty ultrát veszek kézbe, s bekenem a maszatot vele, önkénytelenül dörzsölöm bele a maszat részbe, kiélvezve finom bőrét. Mikor megvan, akkor mutatok a mosdóra. - Mosd le. S másik tény, miért hazudjak neked, sosem hazudtunk egymásnak. Dögösen nézel ki Cora. Biztosan sok pasi pályázik rád. - jó látni, hogy nevet, s etől én viszonozom a mosolyt és a boldogsáot, de leginkább a jelenlétét. Kissé melegem van, így az overall munkásruhám cipzárját lejjebb tolom, hogy levegő jusson be. Villantok egy jól karban tartott mellkast, s láthatja, hogy nem csak pőre bőrőm, hanem a tetoválásra utaló jelet. Ezután a tárgyra térünk, ami az autóval kapcsolatos. - Nem hangzik túl jól. – s ami azt illeti Cora melltartó szvára, önkénytelenül lenézek a dekoltázsára, s nem tudom megállni, hogy ne bombázzak vissza. - Ami azt illeti, a melltartód nem azért van, hogy szerszámokat tartogass ott. Elég ha egy dolgot tartogatsz ott. – ezzel egyetemben végiggondolom, hogy mi lehet a probléma, s füttyentek a fiúknak, akik rögtön tudják a dolgukat. - Adj fél órát és megcsináljuk. Szeretnél segíteni nekem adogatni a szerszámokat, mint régen? – de mivel a fiúk már ott vannak az ajtójuknál, így eltávolodok Corától, hátat fordítok neki, így láthatja a széles vállaim, meg hátam vonalát. Spanyolul kiadom a feladatot a fiúknak, miközben visszahúzom a cipzárt. Összeszokott csapat vagyunk, s látszik a mozgásunkon. Én fekszek a kocsi alá, hogy ott ellenőrizzem. Ott nincs e sérülés vagy valami. S látok egy kilazulást. - Cora itt vagy? Kaphatok egy 20-as villás kulcsot? – nyújtom ki a kezem, s ha megkapom tőle, ha mástól, akkor elveszem. Végignézem az összes többit, míg felül a többiek dolgoznak és gyorsan. Én tönyölök inkább alul, s mire végzek a meghúzásokkal, akkor az a fél óra letelik. - Hol dolgozol? Valamelyik srác elvigyen időben? Vagy szeretnéd, ha én vinnélek el? – kérdezem tőle, miközben egyik srác még valamivel babrál. - Hamarosan kész az autó, s nem kell fizetni. Fogd fel, hogy ajándék. – igen, a nagylelküség, meg az a tény, hogy kiskorunkban sosem kértem tőle pénzt azért, mert adtam neki.
N em tudom hova tenni Arsi viselkedését, egyik részt olyan szöveget lenyom amit akkor szoktam hallani amikor próbálnak felszedni, és ennek már minden változatát jól ismerem, túl jól is, talán jobban jártam volna ha az a kislány maradok Arsi emlékeiben, mintsem az a nő, akivé fejlődtem sok év alatt, másrészt viszont közli, hogy van valakije, amit meg, hát, nos, nem tudok rá mit mondani. - Öhm, örülök neki, azt hiszem. Válaszolom zavarodottan, egy kicsit furcsa érzés arról beszélni, hogy a srác akibe valaha szerelmes voltam arról beszél, hogy jelenleg barátnője van, hát, igazából az lepett volna meg ha nem, még mindig helyes, és lehet, hogy csak a bátyám miatt, de mindig is szerettem az olajfoltos pasikat, kifelé a fejemből elkalandozó gondolatok. - És miből gondolod, hogy nem tette meg? Lehet, hogy a hamvaiból született meg az aki itt áll. Vonom fel a szemöldököm az életemről tett megjegyzésére. Meglepődöm amikor megérinti az arcom, sosem volt ilyen közeli a viszonyunk, sokkal inkább én voltam a kislány aki a drága bátyám kolonca volt a fiús programok közepette, akin mindig nevettek mikor szivatni lehetett, mert mindent is elhitt és mindenre is rá lehetett venni, főleg ha Arsi kérte, annak a mosolynak akkor nem tudtam ellenállni, és bevallom de most is nehéz. Elfogadom a segítségét és hagyom, hogy lemossa a foltot az arcomról. - Komolyan? Soha nem hazudtunk egymásnak? Nevetek fel. - Csak amikor vicces volt húzni engem, ugye? Én nem pont így emlékszem erre a történetre. De persze, rég volt, az idő megszépít dolgokat. Kivéve azokat amik alapjában határozzák meg a férfiakhoz való elég rossz viszonyom. - Így is lehet mondani, de ellentétben veled, én most inkább pihentetni szeretném a pályázókat, egy elég kellemetlen szakításon vagyok túl. Ahogy a kocsiról kezdünk beszélni nem kerüli el a figyelmem, hogy a melleim irányába pillant, közelebb lépek, egy ujjal megtámasztva mellkasát és úgy tolva el a falig. - Ami azt illeti, mindjárt kettő is van benne, nem gondolod? És ha már ott tartunk, a szemem még mindig itt van fent. Bökök két ujjal zöldjeim irányába, majd elvéve az ujjam indulok meg vissza a garázs felé, kissé levert a víz, és remeg a lábam, mi a fészkes fene ütött most még is belém? Helena mellett állva nézem ahogy szétkapják a kocsiját, amikor meghallom a nevem és minden pasi rám néz. - Most mi van? Senki nem tudja melyik a húszas? Forgatom a szemeim és oda lépve adom Arsi kezébe. - A ti munkátok is én végezzem el, vagy haladhatunk végre? Sóhajtok egyet és a faliórára pillantok, amit cseppet sem meglepően egy meztelen női poszter övez. - Nem tudom, hogy vagytok vele, de én így elfelejteném, hogy hány óra van. A nagy mellek a gyengéim, és ezen a nőn van rendesen. - Manhattanben egy elég híres diszkóban vagyok pultos, és lassan kezdődik a műszakom. Hála, nektek már van egy fuvarom, ugyanis a kedves Helena is hazafelé tart már. Ugye?! Néztem rá szúrósan, ez a legkevesebb amit megtehet ha már egy vagyonért eltaxiztam ide. - Neeem, ragaszkodok hozzá, hogy fizessen. Helena kedves, perkálj szépen, ha már felkeltettél, sehol nem hagyunk adósságot. Ha zöldhullámot kapunk talán nem kések el, ilyenkor lenne jó Zed és a motorja...
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Itt van a lány a múltamból, aki mondhatni szende lányból lett, Tűzes Senora. Magyarán én sem tudom, hogy miként kellene folytatnunk a beszélgetést egymással. Ég és Föld a kettő. Azon lepődök meg, hogy eléggé sura választ kapok arra, hogy én kapcsolatban vagyok. - Nem úgy tűnik nekem. – űtöm a vasat míg forró, mármint ha zavaradott, lehet, hogy szavaim még inkább azzá teszik. Ami viszont sokkal több időt igényel, az a megjegyzése, ami vele kapcsolatos. Hamvaiból született újjá? Jól hangzik, de azonban én húzni szeretném az agyát, hátha csak tényleg maskara, amit felépített és visszaváltozik azzá, akit megismertem. - Ha tényleg hamvaidből születtél újra, akkor holnaptól Főnikének foglak becézni, s nem Corának. – persze ezt egy helyes mosolyba kell becsomagolnom, hogy azért annyira ne szívja mellre. Én tényleg örülök neki, s talán az idő, az újra eltöltt idő minden megsúg a kapcsolatunkkal kapcsolatosan. Jelenleg kissé hidegek egymáshoz. S nézd meg, hogy megemlíti a multat a hazugsággal kapcsolatosan. Lehet mosolyognom kellene, majd egy nehéz sóhajjal közlöm. - Azok az idők elmúltak Cora...hidd el nem tenném meg újra. – tudom le, s kissé meghúzom ajkaim szélét. Ami meglep engem, hogy hagyja magát, hogy érintsem azt a bársonyos arcot. Jó kiskorában nem tettem vele ilyet, de most olyan kihagyhatatlannak érzem. Megtudom, hogy ő egy csúnya szakításon van túl. Megölelném tesósan, de azzal tönkre is tenném a ruházatát. Így csupán rá nézek. - Rossz hallani, hogy nem sikerült pasit találnod, de ne add fel. – végre valahára a kocsira terelődik a téma, de valami felhívja magára a figyelmem. Szépséges idomai lettek, s pontosan azazok a gyengéim. Nem várt csapást szenvedek, mert az ujjával a falig tól, s a többiek rögtön viccelődnek vele. Én nem így fogom fel a helyzetet, csupán Corára összpontosítok. - Hát igen, nem kell tagadni a duplát. – mikor a jelenetnek vége szakad, akkor rendesen hunyorgok. Nem űtött meg? Pedig arra számítottam. Most a szúros szemekezt kapom tőle, így annyit mondok neki. - Ebben engem csupán annyi zavar, hogy nem voltam az életed része akkortól. De néha néha gondoltam rá. Reméltem felbukkansz. Mondjuk a zöldjeid sokkal szebbek most, szebben világít. – ezután a csapatnak sikerül ráfokuszálni a lányok autójára, s látszik rajtuk, hogy sokkal többet csinálnak értem, mint valami idegenével. Azt már a kocsi alatt nem érzékelem, hogy ők hagyják Corával kibontakozni a helyzetet. Mikor mekapom a drága nőtől a 20-asomat, azért kigördülök egy helyes mosolyra. - Ez a régi hangulatot idézi, köszönöm. – ezzel visszamegyek a helyemre, hogy én szintén hozzáadjak értéket a kocsi indulásához. Szépen haladok, nem panaszkodok odalent, egyik meglazult jön a másik után. Kézzel ellenőrzöm a munkám. Fülembe jut Cora szavai, s kiszólok az autóból. - Ő már rég halott, de ikon volt egy időben. Ami azt illeti nekem most kellemesebb benyomásom van rólad összeségében. – Miért vetném meg a latin vérét? Bennem is az van. Végre valahára, kikerülök a helyemről, némi újabb kösz van a ruhámon, de nem érdekel. - Wow, egy ilyen pultostól biztosan jobb lesz a bevétel, de...de én téged mégis féltelek. Akkor jó, ha a barátnőd hazavisz. - ezzel egyetemben ez a bizonyos Helena leperkálja a lovét a javításért, s én pedig lengetem a többieknek. Utána marad a bucsuzás. - Cora,… -kényetelen vagyok koszos kézzel megvakarnom a tarkómat. - Örülök, hogy összefutottunk. Élsz még, s jól vagy. - mintha csak egy összegzést tettem volna. Még végignézem, ahogy a lányék távoznak, aztán folytatjuk a soron következő autóval, akinek tulaja, már a nyakonkon ül. Gyorsabban kell dolgoznunk most, hogy aztán lazíthassunk estefelé.
V alamiért elfogott az az érzés, hogy menekülnöm kell, nem, nem azért mert félnék, inkább nem tudom, soha senki közeledése nem ijesztett meg, nagylány vagyok, de most ahogy Arsi tesz megjegyzéseket úgy érzem magam, mint sok éve amikor még csak egy kislány voltam, aki reménytelenül szerelmes volt egy srácba aki észre sem vette, teljesen lefagyok és nem tudom hova tenni a dolgot, valahogy annyira nem természetes számomra ez az egész párbeszéd ami lezajlik, így a bátyámmal beszélték ki egymás között a nőket, én pedig csak hallgattam nagy bambán, nem is értve miről beszélnek, most meg már inkább nem akarom érteni, mert még mindig iszonyat helyes és én nem akarok újra az a kislány lenni, megküzdöttem önmagamért. - Nos, pedig de. Csak meglepett, mert még mindig fel akarsz szedni, közben pedig vár otthon egy nő, aki valószínűleg ennél jobbat érdemelne. Még nekem is vannak elveim, legalább is ilyen irányban biztos. Magyarázom ki a kissé zavaró és kínos helyzetet, mert tényleg úgy érzem, mintha az, hogy várják haza mit sem jelente neki... - Akkor valószínűleg rád borítom a villáskulcsot. Mosolyodtam el kedvesen. - Van saját nevem, szeretem és használom. Hát felszaladt a szemöldököm. - Tényleg nem? Akkor mit is teszel épp most? Mert ha nem ismerném én azt mondanám, hogy flörtöl és nem is kicsit és még annyira sem fogja vissza magát. Nem vagyok hangulatomban, és még kevésbé akarom, hogy sajnáljanak, egyedül akarok kimászni a gödörből. Örülök, hogy neki összejött, de azt, hogy feladom vagy sem, majd én eldöntöm, egyelőre szeretném tisztelni magam annyira, hogy újra építsem ami az elmúlt időszakban elveszett. - Ha lett volna szerviz aki alkalmaz nőket lehet, hogy ott kötöttem volna ki. De itt nők csak a falakon lehetnek. Pillantok körbe, persze nem kerüli el a tekintetem a szépen megáldott modell lányt sem a plakáton. - Még szép, én még élek. Vágom vissza, gondolkozás nélkül, majd muszáj kuncognom. - Arsi Arsi, nagy kujon vagy te, tudod? Csóválom a fejem ahogy lassan befejezik Helena autóját. - Miért? Mitől? Sokkal rosszabb helyeken is megfordultam már, mint ez. Nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni. A bátyám megtanított az önvédelmi alapokra, révén Brooklyn nem egy túl elit részén laktunk, azon kívül edzett vagyok és rengeteget futok. - Az lehet, de Rowan sem panaszkodhat, az a vörös kis Pumukli gyorsan belejött hogy szerezzen minél több borravalót. Esküszöm az emberekről is le tudja beszélni a gatyát. - Én is Arsi. Szeretném azt mondani, hogy folytassuk ott a barátságunk ahol abbahagytuk sok éve, de mindketten sokat változtunk és már rég nem ismerjük egymást olyan jól, mint akkor. Add a mobilod, megadom a számom ha beszélgetnél, bár általában vagy dolgozom vagy alszom, már amikor hagynak. Pillantok Helenára, aki inkább beszáll az autóba és indulásra készen vár. Megköszöntem a gyorsaságot és beszállva az autóba hajtottunk vissza immár Manhattan felé, hogy elkezdhessek egy újabb éjszakai műszakot.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Kezdőlap
