A Manhattan Shaolin New York egyetlen olyan edzőterme, mely kifejezetten az ősi Shaolin Kungfura építkezik. Bár a kung-funak számos fajtája létezik és én magam is jó párat űzök, a Shalontól a Wing Chu-ig, ahogy a Kick-boxban és más harcművészetekben is jeleskedtem. Alapvetően az MMA volt nekem testhez álló, mivel szerettem keverni a harcművészeteket, de momentán erre itt nem volt lehetőségem. Ez a hely az ősi Shaolin kungfu számára lett megtervezve.
A helyet már évek óta ismerem, sokat jártam ide régebben is edzeni és tanítani, most pedig, hogy az egyetemi professzori címemnek is oda, hiszen a karrierem az egyetemen megszakadt, el kellett hagynom közös megegyezéssel, így teljesen új irányt vett az életem. Ráadásul a válásom után is elég sok szabadidőm lett, így a helyszínelői állásom mellé felvettem mellékállásnak az edzőteremben az egyik tanári állást is. Pontosabban edzői állást.
Azért túlontúl sok szabad időm nekem sincs, így nem sok edzést vállaltam, csak módjával, hiszen a fő állásom nekem a Crime Laboratory Systemnél volt, mint bűnügyi technikus és azért az elég sok időm elvitte és fenn állt a rizikója, hogy bármikor behívhattak, így csínján bántam a kuncsaftokkal.
A tanítványom keze lendült, ahogy az enyém is lendült védekezően. Ökle tenyerembe csapódott, majd másik kezem tenyerével taszítottam mellkason. Nem durván, hiszen csak kezdő volt, nem akartam benne kárt tenni és nagy fájdalmat okozni. Egyik lábam szintén lendült, kisodortam alól a lábait, arccal a szivacsra zuhant. A férfi hamar felállt, majd ütött, de félre vezetett és a lába oldalról az arcomba akart csattanni, de észleltem a cselt és kitettem kezem oldalra, ám itt jött a tuti csapás, amikor jobbjával mellkasba vágott. Egy pillanatra kizökkentem, de lendülő lába elől most lehajoltam, majd gyorsan lendült az enyém is és oldalba rúgtam, amitől elterült.
Mindketten harci egyenruhában voltunk, ami keleti hatású volt, de modern és designos, továbbá jó mozgási lehetőségeket nyújtott, így könnyű volt benne harcolni, de közben szemet szúrt nekem, hogy a terem igazgatója és egyben tulajdonosa nagyon várakozik a pénztárnál, ahol az edzeni várók a jegyet veszik.
- Mi a helyzet, Jack? - kérdeztem a ring mellett állva. - Vársz valakit?
- Vettem pár keleti műkincset dekorációnak. Nemsokára hozza a kereskedő.
- Már így is annyi kacatod van, minek neked még pár porfogó? - húztam el a szám.
- Te ezt úgy sem értheted, Carter. Neked meg a fizika könyvek porosodnak a polcaidon.
- A fizika könyvekből lehet tanulni, a csecsebecséidet meg csak porolni. De nem az én pénzem. De ha már ilyen költekező kedvedben vagy, vehetnél nekem egy kávét - nevettem, mire ő vigyorogva csóválta a fejét.
- Akkor a vendégem vagy egy kávéra - dobott meg némi apróval, majd a kávéautomatához mentem és nyomattam magamnak egy eszpresszót.
- Dolgozol most valami ügyön?
- Nem, a napokban szabin vagyok. Tervezek utazni egy jót.
- Na, merre?
- Két nap múlva megy a gépem Kínába, Nyingchi-be és egyben Zayul-ba. Lesz ott egy jó kis hajó út a Lohit folyón is. Nem szeretném kihagyni, szóval kivettem egy jó másfél hetes szabit. Illetve szabit és csúsztatást. Sok túlórám volt.
Közben nyílt az ajtó és egy bomba negyvenes nő tért be a terembe egy fickóval.
- Ez ám a kereskedő, apukám. Ha a helyedben lennék, én is így várnék rá - nevettem, mire ő beintett.
- Kapd be Carter - nevetett morcosan.
- Bocs öreg - kuncogtam, majd a kávéba kortyoltam.

öltözet

zene

helyszín

BEE

   
   - Annyira nem türelmetlenül, csak nem rég álltam ide ki - mosolyogta.
- Már egy órája az Apple Watchot nézegeti - viccelődtem, hisz tényleg csak nemrég állt ide. - Dr. Julian Carter - mutatkoztam be én is.
- Julian a terem egyik edzője. Mellék állásban, egyébként bűnügyi helyszínelő, korábban pedig a NYU és a Columbia egyetemek fizika professzora - mutatott be, én pedig elégedetten legyezgettem magam, hogy csak így tovább, mondja csak el mennyire tökéletes vagyok, mennyi érdemem van. Épp csak az NSA-s múltam nem került szóba és a magánnyomozói múltam. Bár ezekről Jack sem tudott igazán.
- Köszönöm Jack, elmehetsz - legyintettem, mire az említett felém sandított. - Innentől átveszem. Te intézd a papírokat.
- Nagyon vicces, Carter, de megjött a következő kliensed - biccentett a férfi felé, aki vélhetően és gyakorlatilag is rám várt.
Sunnyogva mosolyogtam egyet és a tanítványomhoz mentem, akivel kezet fogtam.
- Jó napot Grant.
- Julian - mosolygott. Elias Grant már egy olyan tanítványom volt, aki elég magas szinten állt már a kungfu tekintetében. Utóbb főleg a teljes testközeli harcokat az egykezes harcokat gyakoroltuk, így most erre is tértünk rá újra. Persze igyekeztem nem laposra verni, de vele szemben már nem finomkodtam annyira, hiszen már kihívást jelentett nekem is. Elég jól eltanult tőlem mindent, így megegyeztünk abban, hogy nem finomkodunk, noha azért a másik nyakát sem fogjuk kitörni.
Jack egy ideig minket figyelt, majd mikor látta, hogy minden rendben szemügyre vette a többi edzőt és tanítványát is, majd mikor semmi kifogásolni valót nem látott, elindult Josettel.
- Erre - intett, majd kivezette őket a kültéri edzőtérre és ott megmutatta hová szeretné felállíttatni a szobrokat és vázákat.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

   - Köszönöm - mosolyogtam, de csak hamar távol kerültem tőlük az edzés miatt, amit rövid ideig szemmel is követtek, majd távoztak. Az edzés fokozatosan zajlott, közben nem is figyeltem, hogy már elment-e a vendég. Ez volt mára az utolsó növendékem, így úgy döntöttem elmegyek tusolni.
Miközben a folyosón lépkedtem levettem az edző felsőm és áttörölgettem a nyakam és a mellkasom, közben egy ujjal lazán felbontottam az italautomatából vett RedBullomat és belekortyoltam, ám a folyosó egyik ablakából kiszúrtam őket odakinn. Nagyon beszélgettek, vagyis legalábbis Josette valami előadást tartott Jacknek, bár nem hallatszódott el hozzám, csak a gesztusokból következtettem, miközben fegyvereket nézegettek. Ott a helyem.
A felsőmmel a kezemben, jobbomban a RedBullal mentem oda hozzájuk és hallgattam én is Josette előadását a fegyverekről. Nem zavartattam magam, hogy félmeztelen voltam, hiszen alapból jól néztem ki. Epilált test, nem túlzott, de jól kidolgozott szálkás izmok. A fegyverekre mosolyogtam. Megjött a kedvem egy kis játszadozáshoz.
- Nocsak, ez tetszetős - kortyoltam egyet az energiaital dobozából, majd félre dobtam a felsőmet, hogy legyen egy szabad kezem. Ujjaimmal hátra fésültem izzadságtól nedves hajam, aztán kezembe vettem a Chient. Jack érdeklődve nézett felém, hogy mire készülök. Láthatóan nem nézte teljesen jó szemmel, hogy épp az új drága díszével akarok játszani.
- Ne tedd tönkre, ha lehet - sóhajtotta Jack, mire elvigyorodtam.
- Ugyan, úgy vigyázok rá, mintha az enyém lenne - válaszoltam vigyorogva, majd megvizsgáltam a penge élét, hogy tudjam, mit lehet vele vágni. Megpörgettem a kardot az ujjaim közt, mint bűvész a pálcát, kiittam az energy drinket, biztos távolságba álltam tőlük, majd annak pedig feldobtam a levegőbe és ketté csaptam a karddal, majd gyors mozgásomnak hála még a két darabot is lefelé zuhanásuk közben még kettő-kettő darabba csaptam így az aludoboz négy darabban esett földre.
Színpadiasan lendítettem ki oldalra a kardot, mint valami ősi harcos egy párbaj végén.
- Ez a régiség még simán elmenne egy edző kardnak - mondtam és megforgattam magam előtt a kardot, majd kis trükközgetés után visszanyújtottam Jacknek.
- Egyre több jó játék van itt. Lehet ide kéne jönnöm főállásban - nevettem, majd megsimogattam a nyakam. Megtapogattam a nadrágom, de mivel nem volt zsebe, cigi se volt benne sajnos. - Nem dohányzik, mi?
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

   Nem mondom, hogy nem érdekelt a magam módján a két tao és a többi, de mivel én magam fizikus voltam és harcművész, ráadásul Nemzetbiztonsági ügynök is a rég múltban, nem pont az én világom volt a történelmi dolgok rétege. Érdekesnek érdekes volt és nem is szóltam közben, de engem inkább a kard gyakorlati használhatósága érdekelt. Persze szívesen elhallgatom, mert érdekes és informatív, amúgyis érdekel a távol keleti és ázsiai kultúra, de ma már teljesen mindegy kié volt a kard és mi a meséje. Most itt van és úgy tűnik játszhatok is vele.
Jó harcos és jóképű is? Ezen jót mosolyogtam.
- Lehet, hogy én vagyok a reinkarnációja? - kérdeztem egy öntelt, sármos mosollyal.
Tartottam is egy rövidke bemutatót arról, hogy mire képes a fegyver az én kezemben, noha bár hiába az elismerés és a taps, csakhamar megfosztanak játékomtól és viszik el dekorációnak.
Az ajánlatra elmosolyodtam és bólintottam.
- Szeretem a kihívásokat. Ami azt illeti nekem is van egy fegyverem, aminek használata lehet kihívást jelentene önnek, bár ki tudja, lehet van elég tapasztalt, hogy megbirkózzon vele - nevettem a talán kissé szexuális fenn-hangú megjegyzésemen. Lehet kicsit hivalkodó és öntelt voltam ezen a téren is, de eddig még egyik nemtől sem jött panasz a szerszámomra és ki tudja, talán Josette is vevő lesz egyszer, hogy ágyba bújjon velem.
Ugyan a cigi terén elbuktam, mert nem dohányzott és sajnos Jack sem, így ez most nem fog összejönni, az én cigim pedig az öltözőben maradt. Míg ezen búslakodtam elcsíptem egy jó kis megjegyzést, miszerint Josette egy kínai útra fog menni.
Jack bólogatott és jó utat kívánt. Már épp indultak volna a pénzt rendezni(ha nem előre utalásos) és megbeszélni a továbbiakat, ám én ismét megszólaltam.
- Nocsak, csak nem maga is Nyingchi-be tervez menni? Én is részt veszek azon az utazáson - ejtettem meg egy mosolyt, majd felvettem a földről a felsőm és mint valami törölközőt vettem lazán a nyakam köré. - Ezek szerint nem most találkoztunk utoljára. Már most tetszik a dolog. Ezt még Ananké is így szerette volna.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

   Lássuk be, elég hangulatromboló volt, amit a felségárulásról és a kivégzésről mesélt. Valahogy remek érzéke volt hozzá, hogyan tegye tönkre a kellemes perceket, de nem hagyott alább a lelkesedésem, nem hagytam letörni magam, a kardos bemutató után már újra kezdett helyre állni az egóm is és a jókedvem is. Láthatóan Josette is élvezte a bemutatóm és Jacknek is tetszett, még ha a kard nem is maradt nálam, hanem bekerült a kiállító térbe, pontosabban a helyére.
A fegyverekre tett megjegyzésem... nos nem a kellő hatást váltotta ki, hanem valami egészen mást. Pedig már vártam volna valami frappáns visszavágást, nem pedig gyomrost. Hirtelen lereagálni sem tudtam. Valahogy nem erre voltam felkészülve, így csak résnyire tátott szájjal néztem rá és láthatóan már le is pöccintette, újra Jackkel foglalkozott. Nem mondom, hogy féltékeny voltam, hiszen munka ügy és bevétel, de valahogy mégsem éreztem jogosnak, hogy én vagyok a sztár, erre mégis a menedzser kapja a figyelmet.
Mikor kiderült, hogy ugyanakkor és ugyan oda utazunk ismételten magamhoz vettem a szót, Jack pedig kezdett türelmetlenkedni. Lévén, hogy nem ismerte a görög mitológiát, neki kínaiul hangozhatott minden szavunk. Lehet, hogy fizikus voltam, de ismertem a mitológiát. Leginkább a keleti mitológiát és vallást, hiszen keleten utaztam sokat, de a görög és a norvég legendák, mitológiák sem álltak tőlem távol. Nyomozásaim során nem egyszer szorultam rá a mitológiai és vallási ismeretekre, főleg külföldön. Sok minden megragadt bennem és egyébként is érdekeltek a misztikus dolgok. Valahogy ezek sorra végig kísérték az életemet.
Mielőtt még távoznának megkapom tőle a névjegykártyáját. Elég impozáns helyre. Még egy szolid pociérintést is kapok tőle. Bármi rövidke és visszafogott volt, azért jó volt. Nem tudtam elrejteni vigyoromat, miközben utánuk pillantottam. Kezembe vettem a kártyát, majd megszemléltem és miután elmentek én is elindultam letusolni. Azt hiszem ez sikeres kis nap volt.
Tudom, nem szép dolog a válás után ilyen könnyen mások bugyijában turkálni, hiszen nemrég még valaki az én boxeremben turkált, de lássuk be, Roman is ezt teszi. Sőt, ő már mellettem megtalálta az új nagy őt, pedig házasok voltunk. Akkor meg miért legyen bűntudatom? Ő most is boldog párkapcsolatban él, míg nekem a munkám teszi ki az életem, mint régen. Nekem is jár valaki, nem csak neki. Igaz, haragudtam rá, amiért ilyen csúnyán felszarvazott a régi új szerelmével és még számos kalandjával, de összességében nem éreztem azt, hogy agyon kéne lőnöm, vagy hozzá kéne kötöznöm valami kilövésre kész atombombához. Pusztán csak haragudtam és csalódott voltam.
Persze gyűlölhettem volna, de már akkor pontosan tudtam milyen ember, amikor megismertem őt. Nem árult zsákba macskát. Tudtam róla, hogy nagy kan és hűtlen, de valahol bíztam benne, hogy miattam képes lesz megváltozni. De nem volt. És ez fájt.
Kissé kesernyés szájízzel zuhanyoztam le, pedig már túltettem magam a váláson. De azért az emlékek még éltek bennem, viszont nekem a jövőre kellett gondolnom, nem a múlton rágódni.

   

öltözet

zene

helyszín

   BEE