- Szeretem a forró, csípős helyzeteket a beszédben, hiszen ezekből alakulnak ki a legjobb dolgok.
- Barátságos: Ha új vagy a környéken, biztos nem foglak elzavarni a picsába
- Védelmező: akik kedvesek számomra, azokra foggal és körömmel vigyázok.
- Zene a mindenem: Zene áthatja a lelkem, s szeretek minnél több dolgot csinálni zene mellett.
- Aki nagyon közel kerül hozzám, az vagy megég, vagy örökre emlékemben marad.



- Aki nagyon megbánt, az a örök ellenségem marad, persze vannak kivételek
- Félek, s remegek a magasságban, pl felhőkarcolók teteje s közepe.
- Szétszórt a magánéletben, nem tudom tartani magam a megbeszéltekhez.
- Tolakodó: Ha jó csajt látok, akkor magaménak szeretném tudni khmm.
- Csaló: Hamiskártyázással foglalkozom szabad időmben, hogy megtévesszek bárkit.
-  Nyers modorú: Néha odavágom az igazságot másokhoz.

Szia! Arsenio Becerra vagyok, 1992-ben születtem, Mexikó városban. Apám autószerelő, míg anyám gyári munkás volt. Leginkább édesanyám foglalkozott velem, míg édesapámat ritkán láttam a sok munkája miatt. Szegénységbe születtem bele, s ez kíséri végig az életemet. A családom megküzdött minden egyes falatért, ami az asztalra került;  vagy megsínylette a költségeit, de csodálval határos módon még élek. Szomszéd gyerekeknek mindenféle új játékaik voltak, úgy én csupán anyám terhére voltam. Édesapám, mikor  4 éves voltam, egyszer magával vitt az autószerelő műhelyébe. Rögtön beleszerelmesedtem az autókba. Első autós élményem, mikor apám munkatársa, egy öregebb Ford modellel elvitt egy próbakörre. Száguldás, szabadság és szerelem. 7 évesen már bőszen arra készültem, hogy autószerelő leszek én is valamikor.  Sok időt töltöttem tanulmányaim mellett autószerelők között. Nem csupán érdekelt, de segíteni is akartam. Iskola mellett megtanultam szerelni a különböző típusú ford autókat. Mikor nem volt mit csinálni, akkor természetesen barátkoztam másokkal, vagy együtt lógtam velük. Szomszédban nagyon jó barátságba kerültem egy fiúval, akinek egy lánytestvére(Adriana Corazon Carrillo) is volt. Igazi nagyhaverok voltunk, s kiálltunk egymás mellett. Csináltunk pár marhaságot és bosszúságot a szűlőknek, mint például falfirkák készítése. 10 évesen kaptam az első pofont az élettől, mert édesapám meghalt váratlanul, maguk az orvosok sem tudták megmondani a halál okát. Anyámmal maradtam, s ő pedig az évek során épült le. Apám űrje megemészthetetlen maradt a számára. 14 évesen érdeklődni kezdtem a lányok irányába, de nem csak én voltam így, hanem a legjobb barátom is. Egy csúf napon, megtört a barátságunk mert azon kezdtünk el vitázni, hogy ki a legszebb végzős lány az iskolában. Nem jutottam dülőre vele, így feldúltan elküldtem melegebb éghajlatra. Utána se kértem bocsánatot tőle. Mire az érettségihez eljutottam, akkor addigra az anyám állapota olyan súlyossá vált, hogy korházi ápolásra szorult. Én elkezdtem gyűjteni a pénzt anyám javára, de hát fiatalként nem kaptam sokat, s nem mindig. 2 évnyi gürcölés után,  végül édesanyám szintén távozott az élők sorából. Magamra maradtam a nagy házban. Munkám autószerelés lett, s szerencsére 20 évesen könnyen vetettem bele magam a munkába.
De mi a zűrős része az életemnek?
20 évesen, összeszűrtem a levet a 10 évvel idősebb angol tanárnőmmel, aki szingli volt. Akkor vesztettem el a szűzességem vele. Tűzes éjszaka volt, én nem bántam meg, de ő igen. Szakítottunk minden további nélkül, így magamra maradtam.  Magamba fordultam, s a Ford műhelynek éltem. Távolról csodáltam csak a nőket, mert magamat haszonlatalannak hittem. 12 év után kaptam egy levelet a nagy Amerikából, hogy kapok egy esélyt meglátogatni New York egyik jól menő javító műhelyét Bronxban. Rögtön belementem a dologba, hiszen az unott életembe kellett egy kis változás. Mexikó várost elhagyva, végül New York egyik legmenőbb Ford szerelő műhelybe kerültem. Kaptam idéglenes szállást, menő fizetést és esélyt, hogy megmaradjak. Hát még jobban ráálltam a szerelésre, megmutatva, hogy én vagyok a legjobb.Néha lazításképpen összefutottam szépséges nőkkel, akikkel 1-2 éjszakát felüdülésképpen eltöltöttem.  Ennyi boldoságom volt az életben, azonban semmi más! A munkának élek, de úgy érzem néha kell mellém az igazi nő, akit szerethetek és viszont szeret.De hát hol van ő? Mi lesz velem? Nem tudom, a jelenlegi munkámnak élek. Tán egyszer lesz valami. Bronxban lakom, s próbálok túlélni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nehéz lehetett úgy felnőnöd, hogy sok mindenben kellett hiányt szenvedned, de azt hiszem, hogy éppen az formált ma azzá, aki vagy. Soha ne bánd azt, hogy a szegényebb réteghez tartoztál, mert éppen az miatt, hogy küzdened kellett az életben maradásért, hiszem azt, hogy sokkal több emberség szorult beléd, mint azokba, akik készen bele születtek a luxusba.  Egy kedves férfit ismerhettem meg a személyedben, akinek semmi más álma nincs is, csakhogy találjon maga mellé egy társat, aki olyannak szereti, amilyen. Hidd el vannak még olyan lányok, akiknek nem az anyagiak a fontos, hanem a szív. Neked pedig van szíved.  Ha jól sejtem, valaki már vár rád, hogy meghódíthasd, így nem is tartalak fel tovább.
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!