Kicsit őrült vagyok, mint egy majom, aki jobbról balra ugrál a fán, mert nem képes eldönteni melyik is jó neki.
Aztán persze makacs is vagyok, de talán a női mivoltom okozza mindezt, ezt nézze el nekem mindenki, akivel beszélek. A szamarakat is húzhatják, jobbra balra nem tántorítanak, ha a céljuk nem egyezik azzal, amit a másik vár tőlük.

Ja amúgy szeretem az állatokat, nagyon is, de ez fel fog tűnni amint végig olvasod

Előző mondatomból adódóan nem vagyok rossz ember, minden jó lelket megszánok, segítek ha kell, csupán annyi a hibám, hogy az emberekkel állok olykor hadilábon. Az állatokon bármikor önzetlenül segítek, de ha két lábad van és befelé forduló ujjad és nem vagy gorilla akkor engedd el, hogy tőlem kérj segítséget. Átlépek rajtad, mert az emberek önzőek, akárcsak én, de én a jó ügyért képes vagyok megszűnni ilyennek lenni.
Azt is mondták már rám, hogy olyan vagyok, mint egy macska, bár az egyetlen olyan állat, amit ki nem állhatok, de nem azért amiért engem is hozzá hasonlítottak. A macskák magasan hordják az orrukat, ja pipa, kifejezetten mindenki felett érzik magukat, ez nagyon nem pipa, tudom hol állok a ranglétrán az életben vagy bárhol. De szeretek bújni, bár az a két ember, aki ebben részesült csúnyán cserben hagyott, szóval ők mind kapják be a nem létezőm, de talán igazuk volt legalább ebben.
A gazella kecsességét örököltem, de nyugi nincsen gazella felmenőm, de olyan szépen hangzik. Futni nem szeretek, de a magasugrás anno a kedvencem volt a gimiben, ja nagyon anno.
Őszinte vagyok és hiszem, hogy ha egyszer megtalálom, akinek hűséges lehetek, akkor azzá tudok válni. Egyelőre ennyi elég belőlem, ha nagyon bele akarsz mászni a vesémbe engedni fogom, de ahhoz találkoznunk kell. Nem rossz dolog az őszinteség Drágám, de ha kíváncsi vagy, valld be, én kitárom a szívem lelkem, nyitott könyv vagyok ha kihasználod még az is lepereg, mert nem gyakran hat meg amit a külvilág kiabál felém.

Fáj?
Kurvára, el sem tudom mondani, hogy mennyire, az, hogy itt maradtam egyedül, hogy a világ totálisan ellenem van, hogy az egyetlen barátom, akiről azt hittem komolyan mellettem ál, fogta magát és a világ másik felére költözött, pont most.
Egyedül érzem magam, még akkor is ha a pasi, akit a Tinder dobott nekem mellettem duruzsol, olyan édesen, hogy szinte hányok tőle.
Nem vagyok én szívtelen, nem voltam én szívtelen.
De elvesztettem a szüleimet, és hiszem, hogy ez az én bűnöm, bár ezt soha senkinek nem mondtam el. A tüzet nem én okoztam, nem én nem tudtam kimenteni őket és nem én voltam az aki nem hívta azonnal a tűzoltókat. Okolhatnék annyi embert és meg is tettem az elején, de ennek már 2 éve és még mindig emésztem magam miatta, talán sosem fog elmúlni.

***

- Csak menj el egy pszichológushoz Sia, ne legyél ilyen kibaszott makacs, mert esküszöm nem megyek haza a nyáron ha nem leszel rendszeres látógató egy dilidokinál. hölgyeim és uraim, a legjobb barátom, aki mindenben támogat, végülis, ez az. Zsarol és milyen jól csinálja, pedig tudja, hogy a következő lépése ennek a beszélgetésnek az lesz, hogy lecsapom a laptop fedelét és eldobom magam az ágyon.
Akkor ideje meglátogatni Mr. vagy Mrs. Dilidokit.

***

- Mióta vannak magában ezek az érzések? ismerkedünk, milyen kedves és milyen hivatalos, de nekem égnek áll a hajam, de viselkedek. Muszáj olyannak lennem, akire a szüleim büszkék lehetnek már ha egész életemben nem lehettek azok.
- Nem tudom, már elég régóta, nem jegyeztem fel. vonom meg a vállam, pedig én igyekeztem rendes lenni, haljak meg.
- Pedig nem lenne rossz ötlet. úgy mondja, mintha naplót akarna íratni velem, és beszarsz, de azt akart. Olyan lelkesen kapta elő a füzetet és nyomta a kezembe, mintha mindig is ennyi lett volna a terve.
- Kurva jó. felelem lemondóan, de elveszem a szaros füzetet.
- Igen szerintem is, én nagyon szeretek olvasni. a gúnyos mosoly nem maradhat el felé, de ő meg úgy mosolyog, mintha nyert volna ellenem, na persze.

***

- Kesia, füzet? már nem is köszön, azt hiszem ilyen egy jó dilidoki, átvette a természetem, a viselkedésem és ezzel tud a legjobban megőrjíteni, és ez azt hiszem segít. Nem mondom, hogy sokkal jobban vagyok, de fejlődök.
A kezébe veszi a füzetet és hümmög.
- Ne csináld ezt, tudod, hogy nem szeretem vagy csendben olvasd vagy mondd mi a hümm tárgya. mintha ezer éve barátok lennénk, pedig csak fél éve járok hozzá, de úgy érzem barátok lettünk. Nem járunk el együtt bulizni, de kiderült, hogy csak 3 évvel idősebb nálam, hogy van egy pasija, aki szerinte meg akarja kérni a kezét, de még nem áll készen. Az üléseink nem 1 órásak, hanem inkább másfél, mert ez már több, és lehet ez volt a célja, hogy szívesen jöjjek ide, de a hümmögése ettől függetlenül még mindig idegesít.
- Szóval rabosítva vagy, tizenötször vittek be, és abból mindösszesen az első kettőnél ment érted mindkét szülőd, a harmadiknál az apád és utána az a bizonyos rendőr vitt haza. ahha ez tényleg hümmögésre méltó olvasmány. Nem vagyok ezekre büszke, vagyis akkor, amikor történt nem érdekelt, hazamentem, nem volt priuszom, általában nem volt olyan vétségem, ami miatt kaptam volna, leginkább csak a társaságom volt az, ami okán ott voltam a fogdában és olyan sokat megtudtam arról, aki már szinte rutinszerűen kérdezte meg tőlem, hogy hazavigyen e.

***

- Maradni akarsz? vigyorog, miközben kapkodom a cuccaimat, és pont ezért kell megállnom egy pillanatra, ránézek és összehúzom a szemöldököm.
- Igen mindenképpen, azért akarom minél hamarabb szedni a cuccaimat és az ajtó felé osonni. Idióta! folytatom a szedelőzködést, és már a kilincsen a kezem, amikor megfogja a derekam és visszahúz, nem erőszakos, inkább csak kétségbeesett, kell neki valaki, aki leszopja, majd odabújik hozzá, de ő nem az a kategória, akivel ezt megteszem, azt sem tudom miért vagyok itt.
- Mi lenne ha egy kicsit még is maradnál. fordít maga felé, de nem vagyok ijedős, nem erőszakos a fickó, csak tényleg kurvára magányos, ahogy én is de ez nem indok, hogy ezt csinálja. Már a karomat fogja és közeledik, istenemre esküszöm érzem a lelki gondjait, én érzem át a legjobban, de nem igazán érdekel, simán képen nyomom és kimegyek az ajtón.
A lépcsőn leszaladva tör ki belőlem a sírás, ami olyan ritka vendég az életemben, hogy engem is meglep. Nem tudom visszatartani, nem tudom elapasztani, dől a könnyem. A falnak támasztom a hátam és lecsúszok rajta, pedig mennem kellene, de csak ülök és azt sem tudom kit tudnék hívni.

***

- Mit csinálsz az örökséggel? olyan flegmán vágja hozzám a bátyám a kérdést, hogy nem is akarok válaszolni rá, de nem maradt másom, még ha nem is beszél velem, mert egy elkényeztetett picsának tart akkor sem.
- Semmit, lekötöm és nem nyúlok hozzá, ameddig nem érzem, hogy rendbejöttem. mert kurva szarul vagyok, nem titok és ezt látja rajtam, de nem kérdez rá, csak azt akarja tudni, hogy mit csinálok a vagyonommal, ami a nyakamba szakadt.
- Egy jó döntés, a dilidoki mondta, hogy tedd ezt? annyira gúnyos, és mégis a kérdései pontosan megmutatják, hogy érdeklem, vagy csak ebben reménykedek.
- Nem, én döntöttem így. normális testvéri viszony talán sosem lesz köztünk, szerintem utál, amiért olyan voltam, amilyen a szüleinkkel. Még az évekig tartó hosszas procedúra sem hozott minket közelebb, amíg eljutottunk a mai naphoz, ahol végre megkaptuk, ami a szüleink után maradt. Pénzt, töménytelen mennyiségben, amivel egy normál ember aligha tud mit kezdeni. Én sem tudok éppen ezért nem is kezdek, egy valamire költök az pedig egy ember, aki kezelni fogja a pénzem, ameddig le nem kötöm és utána magam keresem meg a kenyérre valót, ha beleszakadok is.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Fiatal, csapongó, sérült és egy kicsit elveszett. Rengeteg dolog történt veled életed során, ami miatt nehezen találsz egy stabil útra, hibákat halmozol. Az, hogy pszichológushoz jársz egy hatalmas segítség főleg, ha ténylegesen sikerült megtalálnotok a közös hangot, emellett viszont szükséged lenne egy támogató közösségre. Látszik a soraidon, hogy bizonytalanságod ellenére némi megfontoltság megcsillan néhány cselekedetedben, hiszen például az örökséged sem szórod el két kézzel.  
Úgy érzem haragszol a világra, hiszen akik a támaszod lehetett volna mind cserben hagytak, így meg is értem a fenntartásaid, de jó volt azt olvasni a jellemedben, hogy ha valaki tényleg megdolgozik a bizalmadért és a hűségedért, akkor még nyitottan állsz a dolog felé.
Nehéz múlt jutott a számodra, viszont a jövőd csakis a te kezedben van és úgy látom, hogy benned megvan az erő ahhoz, hogy ha kell akkor elhozd a saját megváltásodat, jelentsen az bármit is a számodra.  
Sok sikert és kitartást neked!  

Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!