Reggel tíz óra van és én csak most mászok ki az ágyból. Legurulva a földre egy halk puffanással érek a szőnyegre, a takaró még körém csavarva. Nem akarok felkelni. Nem mintha lenne munkám. Már lassan egy éve nincs munkám. Bár tény van elég pénzem. Meglepően a katonaság jól fizetett. Meg se említve, hogy nincsenek nagy szükségleteim.
Feltápászkodva a földről, a takaró még mindig körém csavarva megyek a fürdőbe. Mit sem törődve az üres zacskókkal, koszos tányérokkal, lépem át a koszos ruháimat, mintha csak egy crack barlangban élnék. A nyakamat vakarva nézek a tükörbe. A bőröm már piros, kikezdett. Egy gyors arc mosás után a pizsamámban megyek a nappaliba, a takarót a fürdőben hagyva. Mielőtt bármit is csinálnék köszönök Pierre-nek. Az akváriumot megpöckölve hajolok le, hogy megnézzem, milyen állapotban van. Az ő kis helye az egyetlen tiszta hely a lakásban. Jobb élete van neki, mint nekem! A kabinból kiveszem az ételét, szárított halak és csigák. Pierre boldogan csavarja a csápját a hal köré és elkezdi enni. Igen, Pierre egy polip. Legális polipot tartani? Nem tudom és nem is érdekel.
Miután megetettem Pierre-t a szobámból kihoztam a kedvenc bögrémet, elöblítettem, majd a papucsomat felvettem és kimentem a lakásból. A karomat vakarva sétálok végig az utcán, nem is érezve a karmolás nyomokat, amiket én hagytam magamon. A sarki kisboltba mentem és a lánynak adtam a bögrémet kávét kérve. Naponta járok ide, így már meg sem kérdőjelezik mit keresek én ott a pizsamámban egy bögrével. Míg feltölti kávéval a poharam addig körbe nézek a boltban, hátha kell valami, esetleg egy szendvics.

2013

A tábor zümmögött az újoncoktól és az osztag őrmestereitől, akik próbálták betörni a még elbokrosodott lőni vágyókat. Sokan gondolják azt, hogy a katonaság az egyszerű lesz. Végig csinálod a kiképzést, kapsz egy fegyvert teszel pár kört a tábor körül és mehetsz is haza és élheted az életed. Nem, ez nem így működik. A katonaság is egy munka és sokan élnek a bázison, köztük én is. Nem mintha lenne családom árvaként.
A hangárhoz sétálok a kis jegyzettömbömmel. A mérnökök az új gépeken dolgoznak. Az egyik mérnök a gép alatt dolgozik. Hozzálépek és megkopogtatom a gép külsejét és lehajolok.
- Miki.... - szólok a mérnöknek, aki meg sem áll a munkával és úgy szól vissza.
- Főtörzsőrmester.
- Ha ennyire barátian kezelsz, akkor legalább hívj a nevemen. - mosolygok rá. Szavaimra csak kuncog és abba hangja a munkát és kigurul a gép alól.
- Szóval....mit tehetek a kedvenc Főtörzsőrmesterünkért? - néz rám, megtörölve a kezét egy ronggyal.
- Csak érdekel, mikor vihetem egy körre a kicsikét. - kocogtatom meg megint a gép vázát.  
- Erm..... - kezd el gondolkodni, kezeit a derekára téve - 3 nap? Max egy hét.
- Ez még neked is egy kicsit lassú munka, Miki. - teszem karba a kezeim.
- Mit tehetek? Ez a dög olyan új, hogy azt se tudom mi van benne! - elmosolyodom, de mielőtt húzhatnám az agyát még egy zászlós hozzánk jön és szalutál.
- Főtörzsőrmester! A bázis Parancsnok az irodájában várja. - állt előttem, mint egy fadarab. Egy komoly nézéssel bólintok.
- Elmehet zászlós. - adok engedélyt neki, hogy visszamehessen a posztjára. Miután elment Miki rám vigyorodott.
- Valaki bajban van? - próbálja húzni az agyam én meg csak megforgatom a szemeim.
- Vissza a posztodhoz Miki. Ha problémád van most szólj mérnök. - Miki feltette a kezeit megadóan.
- Dehogy is Főtörzsőrmester. Nincs halál vágyam.
- Helyes. Most oszoly. - sétálok el és a Parancsnok irodája felé veszem az iránt.
Elérve az ajtót bekopogok és belépek, mikor engedélyt kapok. Belépek és megállok az asztaltól nem távol, ujjaimat összefonva a hátam mögött. A parancsnok szintén áll és egy papírt bámult, majd letette az asztalra.
- Lilianna, maga elvégezte az egyetemet, igaz? - nézett rám. A Parancsnok egy vén róka az ötvenes éveit rugdosva. Sok dolgot látott már és 3 éve, hogy együtt dolgozunk.
- Igen, Parancsnok.
- És azelőtt a Kratochvil Károly középiskolába járt.
- Igen, Parancsnok.
- És ön nem csak légi, de földi kiképzést is kapott.
- Igen, Parancsnok. - a Parancsnok egy másik papírt is a kezébe vesz.
- Mondja....hallott már a 34ik Bercsényi László különleges erők zászlósairól? - erre bólintok.
- Igen, dolgoztam is velük. Én vezettem a gépet egy évvel ezelőtt.
- Hogyne.... - sóhajtott a Parancsnok, majd leült a székébe. - Ha nagyon őszinte akarok lenni Főtörzsőrmester. Akkor nem mondanám el, amit most elfogok. De ez az ön döntése lesz és ezt tiszteletben tartom. - a homlokáról letörli az izzadtságot, amit a szoba hője okozott.
- Nem adtak túl sok információt. De az Európai unió alkotott egy....kísérleti osztagot. - erre felvontam a szemöldököm.
- Röviden arról van szó, hogy egy-egy katonát minden EU-s ország ad egy képzett és ígéretes katonát. Magyarország is fel lett szólítva, hogy adjon egy katonát. Ha elfogadja, akkor bekerül a programba. - csak nézek rá, nem tudva mit mondjak, miközben fenntartom a póker arcom.
- A program célja az, hogy egy olyan terror elhárító egységet, ami politikamentes és szabad bejárásuk van a résztvevő országokba. Persze ez még csak az első fázisban van. - nézett rám a Parancsnok szigorúan. - Ha rajtam múlna, nem engedném el. Nem azért, mert nem lenne alkalmas, hanem mert mély sebet fog hagyni az osztagában.
- Gondolkodjon rajta. Van 3 napja eldönteni mit akar. - és ezzel el is intett, engedélyezve, hogy kimenjek az irodából.

2024. Január. Európa

Kigondolta volna, hogy egy kísérleti csapat tíz évig is kihúzza anélkül, hogy a fejesek azzal fenyegetnének minket, hogy felfüggesztik a csapatot. Ha a pletykák igazak, akkor már 2 hasonló csapatot is szerveztek miután, 2015-ben 5 terror merényletet is megpróbáltak különböző országokban. A csapat kapacitása csak az éves 1-2re van, attól függően mekkora a terrorsejt. A legtöbb akcióról tudok, hiszen én szállítom a csapatot. Persze előfordult, hogy légi felderítő akcióra mentem néhány géppel.
A hangárban ücsörgök nézve a gépeket, mikor a bázis Hadnagya odalép hozzám. A magyar bázisokhoz képest, elégé családiasan viselkedünk egymással, semmi formalitás. A Hadnagy egy brit férfi az én korosztályom lehet.
- You have something that is mine. (Van valami nálad, ami az enyém) - szólal meg én meg csak rávigyorgom.
- And here I thought , it was a gift. (És én még azt hittem ajándék volt.) - a szemöldökét felvonva nézett rám, karbatett kézzel.
- I didnt gave it to you. You just took it from my room. (Nem adtam oda neked. Csak elvetted a szobámból.)
- What can I say? I like souvenirs from everyone on base. (Mit is mondhatnék? Szeretem az emléktárgyakat mindenkitől a bázison.) - vonom meg a vállam.
- I can see that. (Látom.) - sóhajtott, majd leült mellém. - But there is someone you havent took anything from him. (De van valaki, akitől még nem vettél el semmit.) - nézett rám a kék szemeivel. - Why is that? (Miért van ez?)
- I just havent decided what to take. (Még nem döntöttem el, mit vegyek el.)
- Ch! Even tho how found you are with him, you dont know what to take from him? (Ch! Annak ellenére, mennyire oda vagy érte nem tudod mit akarsz tőle?)
- What, you want me to take his underwear? (Mi, azt akarod, hogy az alsóját vegyem el?) - erre elkezd röhögni.
- No, no, no. You would go that far. (Nem, nem, nem. Nem mennél olyan messzire) - nézett rám. - Or maybe you do. Noone knows really. (Vagy talán mégis. Senki sem tudja igazán)
Pár percre beállt a csend köztünk nézve a szerelőket, ahogy dolgoznak a gépeken.
- You know...everyone does wonder...what do you like in him. (Tudod...mindenki arra kíváncsi...mit szeretsz benne.) - nézett rám ismét.
- Maybe I just have a fetish for french men. (Talán csak a francia férfiak a fétisem) - kezdek el kuncogni.
- You dont look like you have fetishes. (Neked nincsenek fétiseid)
- Oh~ I do. (Oh~ dehogynem) - kuncogok.
- Oh? Does Pierre knows about them? (Oh? Pierre tud róluk?)
- Hmhm. No. We are not that close. (Hmhm. Nem. Nem vagyunk olyan közel)
- Really? Everyone would think you two....you know. (Igen? Mindenki azt gondolná, hogy...tudod)
- No, I havent slept with him. Altho he is, really sweet. He is not our typical soldier boy. (Nem, nem feküdtem le vele. Habár eléggé aranyyos. Ő nem a tipikus katona fiúd)
- Yeah. He is a true lover, not like us, traumatised children. (Ja. Ő egy igazi szerető, nem úgy mint mi, traumatizált gyerekek.)
- Only traumatised people can handle the battlefield. And psychopaths. (Csak traumatizált emberek tudják kezelni a csatateret. És pszichopaták.) - mielőtt a Hadnagy megtudott volna szólalni lövések hangjait hallottuk és megszólalt a riadó is. Gyorsan felálltunk és rohantunk a lövések irányába. A bázis meg lett támadva. Maszkos fegyveresek rontottak be autóstól a kapun és elkezdtek lelőni mindenkit, akit láttak. Elővettük a fegyverünket és viszonoztuk a tüzet. Mivel mindenki ismerte a bázist kívül-belül nem kellett sok idő, hogy a sokkból felébredjen mindenki, aki épp és vissza lőjön. Lehet, hogy az ellenség többen voltak, de nem volt annyi tapasztalatuk együtt, mint a legtöbbünknek. Hamar meghalt a többség és a túlélők eliszkoltak oda, ahonnan jöttek.
A káosz leülepedett és az adrenalin még mindig a fülünkben lüktet. Felállva nézünk a kapura, a horizonton az a pár motoros elszökött, a legtöbb támadó halott, vagy eszméletlen, lassan kivérezve. A bázis orvosai rohanva sietnek a sérültekhez és a túlélőkhöz. Körbe nézek én is felmérve a károkat és a halottakat. Mind addig, amíg megláttok valamit, azaz valakit. Gondolkodás nélkül oda rohanok.
- Pierre! - térdelek le mellé. Pierre szájából ömlött a vár, levegőért kapkodva.
- Hey, hey! Its okay! Dont move. Dont move. Everything will be alright. (Hé, hé! Jól van! Ne mozdulj. Ne mozdulj. Minden rendben lesz.)- akad meg a hangom, ahogy lassan suttogásba süllyed. Kezeimmel próbálom leszorítani a sebet, csak azt látva, hogy minden erőfeszítésem ellenére a vér csak áttörik és elárasztja a kezeim.
- Please....Please dont. Stay awake. Please.... (Kérlek...Kérlek ne. Maradj ébren. Kérlek...) - nyomom le erősebben a sebet. Pierre rám néz, köhögve. Az ajkai elválnak, mintha kiakarna hörögni valamit.
- Sh....Sh...Its alright. Dont force it. Everything will be alright. (Sh...Sh...Jól van. Ne erőltesd. Minden rendben lesz.) - suttogom, ahogy a szemeim megtelnek könnyekkel. Egy kis erőfeszítés múlva, Pierre szemei elüregesednek és csak az üres tekintete mered rám, semmi élet mögötte.
- Please.... (Kérlek....) - suttogom, még mindig ott tartva a kezeim. A Hadnagy megállt mögöttem, hezitálva.
- Lili.... - leguggolt mellém. - Its over. (Vége van) - a kezét a vállamra téve próbált rávenni, hogy engedjem el. De én csak odafagyva bámultam a sebet.
- Lili.... - megfogott, hogy erővel rángasson el a testtől.
- Let me go! (Engedj el!)- kiáltottam, ahogy elkezdtem ellenkezni a szorítása elől.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy nagyon érdekes karaktert hoztál el nekünk, semmiképp sem hétköznapi és őszintén szólva ez nagyon tetszik benne. Nem sok magyar ex-katona szaladgál New York városában, de az oldalon meg legfőképpen nem. És bár a története valójában nagyon szomorú, mégis sikerült megragadni a figyelmem, a történet szinte olvastatta magát.  
Lillianna jelleme és egyben életkörülménye nagyon átjött a leírásból, ami cseppet sem tűnik barátságosnak, ugyanakkor teljesen érthető, hogy miért is él ő úgy ahogyan teszi. Őszintén remélem, hogy sikerül majd találnia valamit, ami újra életet lehel belé és visszahozza az életkedvét... már a polipon kívül.
Igazából semmi kivetnivalóm nincs a lapoddal kapcsolatban, nekem nagyon tetszik az egész, különleges és kíváncsi leszek, hogy merre alakul majd Lili élete a jövőben. Szóval nem szaporítom tovább a szót, elfogadlak, aztán menj és vedd be New York városát! Mindenesetre azért sok sikert kívánok neked a jövőben, remélhetőleg jobbra fordul kicsit a sorsod és köszönöm, hogy olvashattalak!  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!