A mi kapcsolatunk már viszonylag régre, több mint tíz évvel ezelőttre nyúlik vissza. Az egyetemen ismerkedtünk meg, mindketten egészségügyire jártunk, bár belőlem később sebész, belőled pedig gyógyszerkutató lett.  Abban az időben eléggé egymásba voltunk habarodva, a kapcsolatunk bő két évig tartott, egészen addig, míg én diplomát szereztem, majd váratlanul bevonultam a seregbe. Nem beszéltem meg veled előre, ám talán annyira nem lepett meg, lehet, hogy meg is értetted, hisz tudtál róla, hogy apámmal milyen komplikált a viszonyom, és hogy nem volt sok választási lehetőségem, ha a saját életemet akartam élni. Azóta nem találkoztunk. Mire leszereltem, te már elköltöztél a városból, és az elmúlt években Chicago-ban éltél.
Nemrég azonban munkát vállaltál apám gyógyszergyártó vállalkozásánál egy újonnan szervezett kutatócsoportban. A faterom évek óta arra próbál rávenni engem, hogy a kórházi állásomon kívül is minél többet foglalkozzak a családi céggel, vegyem ki a részem, és a te beszervezésed is egy újabb próbálkozás a részéről, hogy odacsábítson. Arról azonban fogalmam sincs, hogy téged mivel sikerült meggyőznie. (Elsie édesanyja - akiről egyedül gondoskodik - egy súlyos betegségben szenved, amire még nem találtak gyógymódot, a kezelések csak elodázzák az elkerülhetetlent, viszont egy vagyonba kerülnek, emiatt Elsie az elmúlt években nagyon eladósodott. Az új munka azonban nem csak jó fizetéssel jár, de megkapta a lehetőséget, hogy az anyja betegségére keressen gyógyszert).

Nagyjából ennyi az, amit megszabnék, minden másról szívesen alkudozom.