Az elmúlt időszak igen csak tragikus volt mindenki számára. Nem olyan rég meg akart ölni Cale, aztán megölték Juliet, majd Romant is meg akarták ölni, a jegygyűrűjét ellopták, bár később visszajuttatták neki, noha a körülményeket nem ismertem, utána pedig engem támadtak meg. Ha akartam volna sem tudtam volna választ adni rá, hogy miként történt, de nem is akartam. Nem láttam és nem is hallottam semmit. Tényleg nem. Egyik este zsákot húztak a fejemre, elraboltak, majd összevertek és egy fóliába csomagolva kihajítottak Long Islandon. Természetesen volt sejtésem róla ki a felelős, de bölcsen hallgattam és azt mondtam nem tudok semmit, nem is sejtem ki tehette. Sok ellenségem van, ezt mindenki jól tudja. Roman is és a rendőrség is. Szerencsére Carver dolgozik az ügyemen, így nem féltem, hogy valaha is elkapja Qadirt. Nem volt ő olyan jó nyomozó, ellenben helyes volt és tudtam jól, Romanre fáj a foga és Romannek is rá, szóval alapból volt egy ellenszenvem felé. Nem is voltam vele túl kedves, noha ez aligha volt feltűnő, hiszen nem a kedvességemről voltam híres, hanem a csípős, cinikus, szarkasztikus, tiszteletlen, smirgli modoromról, amit már Roman is megtapasztalt és ami miatt Qadir félholtra veretett engem. De nem változtam semmit, szóval felesleges volt. Elmúltam negyven, már nem is fogok változni.
Hogy harcoltam-e a kapcsolatomért Romannel? Igen, igyekeztem. Nem feltűnően, de igyekeztem többet tenni, jobban odatenni magam, noha tudtam, el sose hagyna. Nem csak a házasságunk miatt, hanem, mert ő neki ez a jó. Több végén égetni a gyertyát, egyszerre többet birtokolni. Nem fog elhagyni, mert akkor vesztene a gyűjteményéből. Ő akar engem is és Carvert is. Nem dobna el. És nem utolsó sorban szert is.
Jót tett, hogy Carvernek el kellett utaznia, nekem pedig pont kapóra jött, hogy kaptunk egy meghívást Svájcba. A meghívást egy bizonyos Eric Amherd küldte, aki a négy csillagos Hotel Pilatus Kulm igazgatója volt. A hotel Svájcban volt a Pilátus-hegyen, 2130 méter magasan a tengerszint felett. A hotelt 1890-ben létesítették, de azóta persze történtek korszerűsítések. És mire fel a meghívás? Az e-mailben az állt, hogy a hotel igazgatója ajándéknak szánta ezt az utazást, amiért tavaly ilyenkor segítettünk neki egy komolyabb ügyben, amikor itt járt New Yorkban egy üzleti úton és zsarolták a lánya, Viola erotikus képeivel. Kedvemre való volt az ilyesmi hála és örültem, hogy nem felejtett el minket az fickó. Az ilyesmi jól esik az embernek. Vajon hogy vannak? Úgyis megtudjuk. Úgyis rég jártunk már Svájcban. És a költségeinket is Eric állja, na nem mintha földhöz vágott volna minket ez a kirándulás, hisz volt pénzünk. Én legalábbis jól álltam anyagilag.
Szóval összekészültünk, becsomagoltunk és amint tudtunk útnak is eredtünk. Persze kiharcolva, hogy szabadságra mehessünk, hiszen Luzernből elég nehezen tudtunk volna New Yorki bűnügyekben dolgozni.

A repülőút után taxival mentünk az Alpokhoz, ahol felültünk egy villamosra, ami a drótkötélfelvonóhoz fog vinni minket, bár láttam Romanen, hogy kissé mintha nyugtalan lenne. Meg is veregettem a vállait.
- Hééé, Baby, ne idegeskedj már. Mégis mi rossz történhet? - kérdeztem mosolyogva, mintha nem az lenne minden kirándulásunk, külföldi utazásunk vége, hogy minden szobában hullákba botlunk. Ennek gondolatára el is fintorodtam. - Oké, ne válaszolj - emeltem fel tenyerem, mielőtt még belekezdene a szövegébe, hogy aztán ne adj isten történne valami, hallgassam, hogy "én megmondtam". - De nézd a jó oldalát, legalább gyönyörű a táj. Te is szereted a hegyeket, nem? - mosolyogtam. Én legalábbis imádtam a hegyeket, főleg, ha nem volt vérfoltos a hó. Márpedig itt nem volt vérfoltos a hó, minden gyönyörű fehér volt.
Mikor elértük a villamossal a drótkötélt, ott átszálltunk a felvonóba, amely felvitt minket a központi épületig, ahonnan az elektromos ellátás jön, ahol a drótköteleket irányítják és ahol a központi irodák is voltak, mint pl.: Programok, túrák, szuvenírbolt, stb. A henger alakú, több szintes épület mellett - azaz a központi épület mellett - elhaladva egy rövidke séta után eljutottunk a hotelig, ahol Eric már minden bizonnyal nagyon várt minket. A nagy, de kissé talán ódon épület falai nagy betűkkel hirdették a hotel nevét: Pilatus Kulm.
Beléptünk, majd a recepción sorra kerülve felmutattam a kinyomtatott e-mailt és bemutattuk az igazolványainkat és az útleveleket is.
- Jó napot - köszöntem angolul, hiszen a recepciós biztos nem csak németül tudott. Nem is. A személyzet beszélt angolul is. - Eric Amherd meghívásából érkeztünk. Mi vagyunk a Hemlock házaspár.
- Á, igen. Benne is vannak a rendszerben. Her Amherd már nagyon várja magukat. Izgatott - mosolygott. - Azt mondta régi barátokat vár.
- Ahha - mosolyogtam.
- Menjenek csak - mondta és kis pötyögés után visszakaptuk az okmányainkat. - Kellemes időtöltést. Remélem síelni is fognak.
- Nem akarom újra eltörni a lábam - szóltam hátra. Igaz, nem én törtem el, hanem a támadóim, de részlet kérdés volt. - De ha jó a Whiskey, visszatérő vendégek leszünk - intettem hátra, majd célba vettük elsőnek a szobánkat, hogy le tudjunk cuccolni.
     

“Love should never be a secret. If you keep something as complicated as love stored up inside… gonna make you sick.”

Elég necces időszakot éltünk meg, és bár nem állítom, hogy minden az én hibám, magamat is hibáztatom. Egyedül Julie maradt velünk, jobbára Julian miatt, s most még is őt vesztettük el, hol ott mennyire erősködtem, hogy jó apa vagyok. Ha az anyja élne, biztos fejemre húzna egy zsákot és tóba dobna... Ami pedig a zsákot illeti... Annyira le voltam foglalva Alieval és a munkával, - jó mondjuk azzal nem igazán... - hogy Julian kis híján meghalt. Nem mondom, hogy ezt is én okoztam, de jobban is oda figyelhettem volna rá. Tölthettem volna vele több időt is, ahelyett, hogy hagyom, hogy hülyeségeket csináljon. Mert mániája bajba keveredni. Szóval bűntudatom van és lesz is még egy darabig. Elakarom mondani neki, hogy félre jártam, de félek. Azért mondanám el, mert szeretem, de tartok tőle, hogy pont az ellenkezőjét érném el. Aliet se szívesen veszíteném el, de nem akarok ekkora genyó lenni. Persze már így is az vagyok, tudom, de szeretnék változtatni... csak közben mindkettejüket meg is akarom tartani magam mellett. Talán nem is gond, hogy Alastairnak is elkellett utaznia, mert mi sem maradtunk a városban. Úgy is olykor dög meleg volt, így meg legalább kicsit elszabadulhatunk az otthoni gondoktól, igaz... akaratlan is eszembe jut Julie. Hiszen még anno a per után, pont arról beszéltünk, hogy mostantól hárman utazunk mindenhová. Picsába... Cale ide vagy oda, ha meg látom azt a szarrágót, kibelezem.

Tetszett, hogy mindenfélével is utaztunk, és a kilátás is pazar volt, másrészről viszont, magunkat ismerve, pont emiatt lesz a legnagyobb gondunk, ha kitörne a baj. Már pedig biztos ki fog. Kérdésére sokatmondó lapos pislogások közepette néztem rá, de nem, végül tényleg nem szóltam egy szót se. Jobban kell rá vigyáznom. És Aliera is. Már csak ők maradtak nekem.
- De... Tényleg szép... - sóhajtottam. Elég borús az egész hangulatom, de bízom benne, hogy jobb lesz idővel, plusz, nem akarom elrontani Juju kedvét sem, mert láthatóan ő egészen fel van villanyozva. Mondjuk annak én is örülök, hogy ilyen helyekre is eljutok, ráadásul ingyen, mert anno, néhány évvel ezelőtt örülhettem, ha néha klubokba eljutottam. Kívülről ugyan nem tűnt túl modernek az épület, de belülről már azért egész szépen nézett ki. El is mosolyodtam, ahogy a pulthoz érve Julian röviden és tömören bemutatott minket. Lopva el is tekintettem felé. Azért befigyel a sok változás rajta, hiszen régebben már attól rosszul volt, hogy le melegeztem, aztán pironkodott, ha végül mégis feltüzeltem. Zavarta a sok meleg dolog, és láthatóan igyekezte titkolni is mások előtt. Most pedig már olyan lazán ejti ki száján, hogy házaspár vagyunk, mintha mi sem volna természetes. Mert hogy... ez az.
- Régi barátokat...? - néztem rá Jujura értetlenkedve. Egy dolog, hogy valaki segít valakinek, de attól még szerintem nem lesz barát, pláne nem régi. Végül válasszal vagy anélkül, de tovább léptem Julian láb törős megjegyzésére, aminél derekát is átkaroltam. - Majd talán később... A napokban már eleget sportoltunk, azt hiszem... - mosolyogtam a nőre, majd nyomta egy csókot a kis mókus ajkaira. Aztán elmentünk elfoglalni a szobánkat, ahol én az ajtó csukódását követően egyből elterültem az ágyban ,magamra rántva őt is, hogy átkarolhassam és kicsit közelebb tudhassam magamhoz.
- De azért majd elmegyünk szánkózni, ugye? - somolyogtam, derekáról a fenekére csúsztatva kezeim, és finoman markolászva őket. Nem azért, mert már most kanos vagyok - mondjuk mikor nem, igaz? - hanem, mert még mindig tartottam tőle, hogyha távolabb kerül bajba esik és nem tudok rajta segíteni. Plusz, valahogy tényleg tisztáznom kéne magam.
- Csak kíméljenek minket a vérfarkasok és őrültek, amíg itt vagyunk... - teszem hozzá még mindig mosolyogva, pedig amúgy tökre nem viccnek szánom. Elkéne mondanom a viszonyt, de annyira rohadtul nem megy.
- Vagy te mit szeretnél ma csinálni? Az iváson és cigin kívül...? - nyomok egy újabb csókot ajkaira.

outfit

music

     - Nem tudom miről beszél - válaszoltam halkan Romannek, hogy a nő ne hallja, hiszen én sem tudtam miért tart minket Amherd régi barátjának. Persze ki tudja, talán ő többre értékeli a kapcsolatunkat, mint puszta munka kapcsolat. Én a jó ismerős szót használnám inkább, de ki-minek látja. Vannak, akik már pár jó szó után szerelmesnek vallják magukat. Vannak érdekes emberek.
Viszonoztam a csókot, majd tovább álltunk.
Alig telt el pár pillanat, hogy beléptünk a szobába, Roman máris magára rántott, amin jót nevettem és vigyorogva pillantottam arcába, ajkaira pedig csókot nyomtam.
- Második gyerekkor? Csak nem középkorúsági válságban vagy? - nevettem. - De persze, miért ne? Én benne vagyok. De én Snowboarddal követlek - válaszoltam végül, majd sokat mondóan mosolyogtam.
- Mennyi az esély rá, hogy kétszer egymás után belefutunk? Bár ki tudja. Apropó farkas, lehet kéne már neked egy új bunda - fogtam ujjaim közé és megdörgöltem kabátja szőrméjét. - Ha jönne egy, majd megnyúzom neked és kabátot csinálok belőle - nyomtam újabb csókot ajkaira.
- Nos... beszélünk Erickel, aztán kicsomagolunk és elrakjuk a cuccaink. Nem szeretek bőröndből öltözni. Elmegyünk, meglátogatjuk a bárt és kicsit adózunk az élvezeteknek és felmérjük a terepet. Kimegyünk, óvatosan sportolunk, nehogy bajunk essen. És ha nem tette tönkre semmi nyavaja a napunkat, akkor megmártózunk a Jakuzziban. És ha még mindig minden rendben, akkor kicsit huncutkodunk - haraptam játékosan ajkamba, majd egy-két gombot kipattintottam a dzsekijén.
- Biztos kell ez neked ide bentre? - vigyorogtam, majd lefordultam róla és talpra ugrottam. - Na gyere drágám, keressük meg az igazgatót, aztán visszajövünk. És ha kellően jó hangulatban leszünk, akkor talán a rajtunk lévő ruhákat is berakhatjuk a szekrénybe, lehet csak útban lennének - vigyorogtam sokat mondóan, majd intettem neki, hogy távozzunk.
Nyitottam az ajtót, közben cigi után kotorásztam, így nem néztem az orrom elé és nekisétáltam egy testépítő kaliberű csupa izom alaknak, aki kicsit meginogott és kilöttyent a kezében tartott whiskeye. Fejét felém kapva dörrent egyet. Legalább egy fejjel magasabb volt nálam.
- Hé, nyikhaj! Nézz a lábad elé! Minek van a szemed, öregem? - morogta mély, rekedtes, dühös hangon.
- Bocs haver, nem figyeltem - emeltem fel a szál cigit, amit elvett és összegyúrt. - Vannak balesetek.
- Vettem észre. Jössz nekem egy whiskeyvel.
Egy nő sietett oda a férfi mellé, aki eddig le volt maradva egy másik nő társaságában. Kiélt képű, magát kozmetikumokkal pár évvel fiatalabbnak kiadni akaró hölgy, aki a férfi válláig ért.
- Ne balhézz, Jethro! - karolt bele a férfi karjába, ami átmérőre legalább akkora volt, mint a nő egész teste.
- De ő kezdte! - mutatott felém.
- Ez így van. Én kivertem a kezéből a whiskeyt, ő meg összegyűrte a cigim. Egy-egy. Annyi a különbség, hogy én véletlen, ő szándékosan. Modor kérdése - mondtam és elővettem egy újabb szálat. - De van még, nem esek kétségbe. Ha jön majd a bárba, kap tőlem egy új adag whiskeyt. Ez megnyugtatja?
- Bunkózz csak öregem. A nagy szádba belefér az öklöm!
- Bocs, de a cigi már foglalja - vettem ajkaim közé. - Majd más bekapja helyettem.
A férfi láthatóan ütni akart, de a nő ismét rá szólt.
- Szerencséd van, hogy itt a feleségem, mert ketté tépnélek! Mégis ki vagy te?!
- Julian Hemlock, a hotel izgatójának dolgozom.
- Hallottad, Jethro, az úr Eric embere. Ne keverj bajba minket. Gyere.
- Oké, Alice... menjünk - mondta, majd miközben ők távoztak, én egy szál gyufát meghúztam a falon, begyulladt, majd a cigit is meggyújtottam a tűzzel. Roman felé fordultam.
- Egyesek baromi sértődékenyek... - fújtam ki a füstöt, majd magamhoz húztam és belé karoltam. - Na gyere. Talán ha együtt látnak, nem kötekednek - kuncogtam.
     

“Love should never be a secret. If you keep something as complicated as love stored up inside… gonna make you sick.”

Jah... - bólintok egy aprót, még mindig kissé értetlenkedve, de ha már Juju sem vágja, akkor mindegy is. Furák az itteniek. New Yorkban azért merőben mást jelent egy barát.
Mégha esélyesen elég hamar nyakunkba szakad is a világvége, élem ezeket a kellemes röpke és igen romantikus pillanatokat. Vallani akartam, de nem jött ki sehogy se, így kicsit eltoltam idejét. Ellenben élveztem a közelségét, és a puha popsijának markolgatását.
- Csak most szülői felügyelet nélkül. - vigyorgom jókedvűen. - Pff, még mit nem. Azzal előbb eltöröd valamid, mint szánkóval, ráadásul az én társaságomban. A-a, többé nem keveredsz bajba... - viszonzom a csókját.
- Benne vagyok... - vigyorgom ajánlatára a bundát illetően. - Megnéznélek, ahogy félpucéran farkast nyúzol, aztán bundát csinálsz belőle. - harapom be alsó ajkam kissé, mert őszintén szólva már lelki szemeim előtt lebegnek azok a guszta képek. Persze közben újabb csókját is viszonzom. Nem mintha a felsorolt programok ellen lennék - hát ki a fasz ne szeretne ilyesmiket csinálni...?! - de igazán csak a végével fogott meg. Mit nekem zsé, ha a kis mókusom is bármikor meglovagol? Mondjuk a felsorolt dolgok közben is tudunk kicsit és nem olyan kicsit huncutkodni. Ugyan... a múltkor Alieval nyomtunk le egy kemény menetet, miközben vártak rá a kihallgatóban, hát pont itt ne tudnánk ezt megoldani?
- Tetszik az ötlet... - állapítom meg, meg nem állva, hogy megnyaljam alsó ajkam, ahogy már most kedvet csihol a szexi ajak beharapásával és a kigombolkodásommal. Aztán csodálkozik, hogy egész nap őt tömögetem. Mi tagadás, hamar ráérzett, mivel tud rabszolgájává tenni. Mosolyogva figyeltem, kissé lustán még mindig az ágyon kiterülve, ahogy felkel. Legalábbis míg nem előbbre nem hozta a tervezett huncutkodást. Akkor egyből felpattantam és levéve a dzsekit szolgálatra készen, dobtam az ágyra. - Oké, tudjuk le a dumcsit... - mosolyogtam készségesen. Ő viszont előbb elindult, míg én kicsit megrendeztem magam. Pulcsi se fog kelleni, így azt is levettem, de egyenlőre mást már nem dobok le. Majd ha kettesben leszünk. Mire kiléptem, már javában ment a vita, és bár a férfi láthatóan nálam is izmosabb volt, ez mikor tartott vissza, ha bántják az én kis mókusomat. Akkor mondjuk jót szórakoztam volna, ha a bárban lennénk, nem kedvelném és a vikingek estek volna neki, de így... ami az enyém, azaz enyém.
Bele sem kell szólnom, a két nő egyike rendezi a dolgokat, bár én biztos nem vágnék fel neki, kinek az ismerőse vagyok, dehát Juju mindig is ilyen volt.
- Azért te is bőven szítottad a tüzet benne, baby mókus... - mosolygom, mert lássuk be, ő sem fogta vissza magát. Aztán elindultunk. - De ha estére leiszod magad úgy, hogy alig bírsz beszélni, az ágyhoz bilincsellek... - figyelmeztetem vigyorogva. - Mert képes lennél a felénél kimenni cigizni... - nyomtam egy puszit halántékára menet közben. De nem csak azért. Alie babával való időtöltésem óta, mert kedveltem ezeket a hülye perverz játékokat. Jujun se ártana kipróbálni őket...

outfit

music

     - Ugyan, nem én keveredek bajba, a baj keveredik Julianbe - vigyorogtam a csók közben. - Hát látni szeretnéd a barbár oldalamat is? Rajtam ne múljon - mosolyogtam.
Nagyjából már a napi programot is lefixáltuk, kicsit kedvet csinálva neki a naphoz egy-egy huncut megmozdulásommal, majd kikeltünk az ágyból, hogy útnak induljunk Amherd irodájába, ám az ajtóban volt egy kis fennakadás, ám azt megoldottam. A nő közben járásával persze. Na nem mintha én ne tudtam volna lerendezni a sorsát. Mire kettőt pislogott volna, már földön hevert volna. Tudni kell hogy és hová kell ütni és minden gond megoldódik.
- Ugyan. Nem tudom miről beszélsz - vigyorogtam. Persze tudtam. De mondjuk azt, hogy ártatlan vagyok és ő csak úgy kötekedett. Ő kezdte a kötekedést, én csak belementem a játékba. Tehetek én róla, hogy egy tahó volt, akinek már az agya helyén is izom van?
A bilincses megjegyzésén csak jót nevettem. Hát ezt nézi ki belőlem?
- Ugyan. Nem szívok én annyit - mondtam. Na jó, de. De engem nem zavar és szerintem őt sem. Vagy ha mégis, akkor nem kéne, hogy zavarja. - Amúgy is, a cigitől menőbbnek és lazábbnak látszom - vigyorogtam.
Elértük Eric irodáját, bekopogtam, majd egy fiatal nő kiszólt.
- Igen, tessék.
Benyitottam.
- Jó napot. Julian és Roman Hemlock. Az igazgató barátai.
- Á, szép napot. Her Amherd már várta önöket. Én a titkárnője vagyok. Lindsay. Az igazgató most épp nincs itt - mondta, noha ezt mi is láttuk. - Nem tudom mikor jön vissza. Nem tudom hová ment, egy órája elhagyta az irodát. Gondolom dolga van. Üzennek neki valamit?
- Igen. Hívjon fel, ha visszajött. Azt gondolom van beszélni valónk, tudja ő hívott meg minket ide.
- Igen, tudom, mesélte. Izgatott volt. Azt mondta fontos.
- Esetleg munka ügyről volt szó? - érdeklődtem zsebre tett kezekkel.
- Nem tudom. Ezt nem kötötte az orromra. Nem is kérdeztem. Nem szereti, ha faggatják.
- Értem. Nos, akkor ha visszajön, szeretnénk vele beszélni. Köszönöm.
- Rendben van - mosolygott, aztán elhagytuk az irodát.
- Micsoda vendéglátás - mondtam, majd rágyújtottam. - Igyunk valamit. Még kiszáradunk - indultam el a bár felé.