A látszat ellenére végtelenül lojális, odaadó, vicces, jókedvű, adakozó, meglepően kedves típus, de ehhez alaposan meg kell ismerni őt, különben csak a felszínt láthatják belőle mások, ami valljuk be, nem túl szimpatikus.
Végtelenül hiú, nála sosem lehet olyan, hogy rosszul néz ki, vagy elhagyja magát. Hangos, a társaság középpontja, aki szereti az összejöveteleket, partikat.
Törekszik arra, hogy önmaga legjobb változata legyen. Megteremti az anyagi és érzelmi szabadságot a saját maga számára, nem szeret függeni másoktól. Dicsekvő, imádja, ha bókolnak neki, ezekkel szinte bármit el lehet érni nála, mondhatni könnyen levehető a lábáról. A gazdagság, az anyagi jólét, a csillogás és a felszín nagyon fontos a számára, épp ezért fél attól, hogy egy nap megint szegény lesz.
Állandóan magasabbra és magasabbra tör, törtető alkat, céltudatos, akinek a kockázatvállalási képességei talán jóval az átlag felett vannak. Nem számít, mennyire veszélyes az adott dolog, gondolkozás nélkül belevág. Adrenalinfüggő, amit ugyanúgy szeret kiélni extrém sportokban, rázós feladatokban, vagy épp a nők meghódításában.
Habár nem a tipikus szőke hajú, kék szemű álompasi kategória, a kisugárzása, határozottsága és a behízelgő, megnyerő stílusa kívánatossá teszi a nők szemében. Legalábbis a legtöbb nőjében. Emmalynn Larson megjelenéséig például nem tudott volna olyat mondani, akit ne érdekelt volna. A férfiak szerint viszont simán csak idegesítő, nyálas, mű. Emiatt olyan, mintha sosem mondana igazat és nem gondolna komolyan semmit, pedig alapvetően őszinte típus. Kimondja, amit gondol, legyen szó a ranglétrán alatta szereplő személyről, vagy épp felette állóról. Nem szereti a ferdítést, egyenes jellem.
Kalandvágyó, érzéki, szenvedélyes típus. Számára a látvány, a vizuális inger sokszor minden más felett áll, így gyakran bonyolódik felszínes kapcsolatokba, ahol csak a külsőség a lényeg. A testiség kiemelten fontos a számára, a jó szex szerinte egy kapcsolat igazi alapja. Fontos neki a megerősítés, így gyakran kalandozik, azonban neki is fontos a stabilitás, a hűség. Biztonságot sugároz, de cserébe ő is elvárja, hogy hasonlóan érezhesse magát amellett a nő mellett, akivel végül megállapodna. Nem keresi a kapcsolatokat, nem hajszolja, viszont az biztos, hogy akik csak úgy odadobják magukat neki, azokat sosem fogja komolyan venni. Nem tűri a középszerűt, ahogy ő, úgy a másik fél is a legjobbat kell, hogy nyújtsa. Ő nem egy alapvető jog, valami, ami jár. Meg kell küzdeni érte és meg is kell tartani.
Nehezen tűri, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. Akaratos, domináns, vezető típus, ennek ellenére a hűsége és tisztelete miatt sosem szegülne ellen Amanda-nak, viszont ugyanúgy megmondja, ha szerinte valami hülyeség, vagy nem úgy kellene megoldania. Végtelenül lusta tud lenni, már-már hanyagnak tűnik, de a munkájában precíz, illetve a legegyszerűbb, legpraktikusabb megoldásra törekszik. Minek erőltetné meg magát, ha egyszerűen, könnyen és gyorsan is megoldható minden?

"-Ugyan már, Lörán, ne csináld már. Éhen akarsz dögleni?! -már meg se próbáltam kijavítani a nevemet a hülye ejtése után, csak a szemeimet forgattam. Az alsó ajkamat rágcsálva meredtem magam elé, és elég erőteljesen próbáltam meg mérlegelni a helyzetet. Már amennyire egy tizenhat éves, épp csak Amerikába jött, angolul nem igen beszélő kölyök mérlegelni tud. Annyit tudtam, hogy napok óta nem ettem, de nem csak én, hanem a családom sem. Először New Orleans-t céloztuk meg, miután elhagytuk Roubaix-t. Annak az északi városkának rohadt hányatott sorsa volt, és a nagy válságok mindig jobban megviselték, mint a legtöbb települést. Hiába volt az ezer kémény városa, ha nem volt munka, amitől füstölhetnének. Az apám úgy próbált meg pénzhez jutni, hogy beállt a Francia Idegenlégióba. Ami elsőre tök jól fizető állásnak hangzik, csak az állóképességen túl tehetség és ész is kellene hozzá. Ráadásul nem tudom, ki mondta neki, hogy jól tud hazudni, de az egy idióta volt. Megtudták, hogy ő is egy volt azok közül, akik a francia állampolgárságukat letagadva kerültek be, csak volt akkora marha, hogy lebukott. Amivel még nem lett volna baj, de a helyzet az, hogy egy bevetésről nem jött haza. Miután az anyám kapott a halála után némi pénzt, fogta a gyerekét, vagyis engem és a nyakába vette a világot. Állítólag éltek rokonaink New Orleans franciák lakta területein, de valahogy mégis egy bordélyban kötött ki, mint lelkesnek nem épp nevezhető örömlány. Mindent megtett, hogy legalább iskolába járhassak. Már majdnem kijártam a középsulit, szóval mondhatni, beérett az erőfeszítéseinek gyümölcse.
-Hahó!!! Lörán, figyelsz te egyáltalán?! -pislognom kellett párat, hogy a velem magassarkúban is alig egymagas nőre emelhessem a tekintetemet.
-Ha azt akarod, hogy az anyádnak kevesebbet kelljen dolgoznia, neked is muszáj lesz beszállnod! A hozzád hasonló cuki fiúkat kedvelik az idősebb vendégeink. Ha szerencséd van, a fizetségen túl begyűjthetsz plusz dolgokat is. -kacsintott rám játékosan az olcsó szemfestékkel kikent szemeivel, a semmittelen rúzsával görbén mázolt száját mosolyra húzva. Fogalmam sincs, hogy hívták, de azt tudom, hogy tőle tanultam meg lopni, a férjétől pedig kocsikat beindítani és lőni is. Az első pisztolyom is tőle volt. Amikor már elég sok pénzt sikerült gyűjtenem, a nyakamba vettem a világot, az anyámmal és az idő közben valakitől született húgommal együtt. Nem akartam, hogy ott nőljön fel, ahol nekem kellett.
Ezek után New York-ban kötöttem ki. Alig 18 évesen besétáltam egy bárba, ahol próbáltam rávenni a főnököt, hogy vegyen fel, mert baromira megnyerő vagyok, és vonzom az embereket magam köré. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy mennyire nagyon meg fog változni az életem, az életünk. Már senki sem dolgozik, csak én, és minden áldott nap azért gürcölök, hogy ez így is maradjon. Az anyám jólétben élhet, biztonságban. A húgom egyetemre mehet majd, okos lány. Én pedig minden egyes percét élvezem a napjaimnak, és hálát adok azért, hogy találkoztam..."

-Elárulnád nekem, mit ülsz még azon a kanapén? Nem kellene fogadnod Ames pártfogoltjait? -a fejemet hátra vetve pislogtam fel Amanda-ra, aki fejjel lefelé is egészen impozáns látványt nyújtott.
-Tudtad, hogy ugyanolyan szép vagy így is, mint amikor nem kell kitörnöm a nyakam, hogy rád nézzek? -villantottam rá egy tenyérbemászó vigyort, aztán csak felpattantam, hogy kiropogtathassam a derekamat és felvehessem a cipőimet is.
-Már itt sem vagyok. Pedig épp rólad álmodoztam. Mármint arról, hogy mennyire hálás vagyok a találkozásunkért. -döntöttem enyhén oldalra a fejemet, majd megemeltem a kezeimet, védekező pózba vágva magamat. Az ajtóban még megálltam, hogy visszanézhessek A Császárnőre.
-Tudod... nem bízom bennük. Ames ide vagy oda... ezek zsaruk. Már innen érzem a szagukat, pedig valószínűleg még a bejáratig se jutottak el. Biztos ezt akarod? -az ellentmondást nem tűrő pillantást látva lemondóan megcsóváltam a fejemet, hogy aztán elindulhassak.
-Bonsoir, mes amis. -húztam egy megnyerő, ezer wattos mosolyra a számat, amint megpillantottam a két delikvenst. Rossz érzésem van tőletek...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is had jegyezzem meg, hogy milyen egyedi arcot sikerült választanod, szerintem nagyon illik a karakteredhez  
Kettős érzéseim voltak a lapod olvasása közben. Egy kicsit cukinak is gondollak, de ugyanakkor őrültnek is. És nem...nem a kinézeted miatt. Valahogy azt sejtem, hogy szó szerint bármire képes lennél azért, hogy ne kelljen újra nélkülöznöd sem neked, sem a családodnak, ez pedig valahogy nekem olyan veszélyesnek tűnik. Ahogyan önmagában az is, amit csinálsz, már épp elég annak a gondolata, hogy megtanítottak a fegyverek használatára. Ne érts félre, ha csak arra használod, hogy karton céltáblákat lövöldözz, akkor azt mondom, hogy oké, de... valamiért az az érzésem, hogy nem félnél használni az embertársaid ellen sem, főleg, ha a családod védelméről van szó. Mert ha jól értelmeztem a soraidat, akkor akármennyire őrült és pénzéhes is legyél, számodra Ők a legfontosabbak. Ez pedig igazán dícséretre méltó és megmutatja, hogy te is érző lény vagy.    A lapodat élveztem úgy ahogy van, de azért nem biztos, hogy mernék találkozni veled    
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad. Köszi az élményt    


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!