Végre kapott az alkalmon, hogy elrángassa barátját motorozni. Nem mintha Novát ne akarná elvinni, de az nem ugyanaz, mint együtt motorozni a végeérhetetlen országúton, falni a mérföldeket maguk alatt, érezni, ahogy a szél süvít mellettük, ahogy a motor erőteljesen duruzsol alattuk. Zed mindezt szereti, nem véletlen, hogy amikor összeakadtak Clanaddal, azonnal érezte, hogy ebből életre szóló barátság lesz. Lehet, hogy a férfi visszahúzódóbb hozzá képest, de teljesen jól kompenzálja Zed harsány természetét és erre már nagy szüksége volt az elmúlt évek után.
Később indul útnak, mint Clanad, neki nem kell hajóznia, hogy Manhattan belvárosába menjen, cserébe a hátizsákjába pakolja mindazt az étel és ital mennyiséget, amit elkészített a túrára. Ha tervei nem csalják meg, több napot tudnak együtt motorozni, bár Clanad Ducatija az ő KTM-jéhez képest ég és föld, de pont ezért olyan szép a motoros kultúra. Teljesen mindegy, mid van, a lényeg, hogy élvezd az utat, a társaságot és mindazt, ami ezzel jár.
Leliftezik a mélygarázshoz, ahol a KTM-et tartja, végül odalent felül a motorra, beindítja, fejére húzza a bukósisakot, bekötve az álla alatt, aztán hajrá. Mint a puskagolyó, úgy lő ki a mélygarázsból, sikeresen halálra rémítve pár járókelőt, amin csak hangosan felröhög, de nem különösebben hatja meg a dolog. Igaz is, már nem egyszer a fejére olvasta Clanad, hogy lehetne óvatosabb is, mi van, ha valaki kilép elé, mire Zed annyit vágott rá, hogy majd megoldja, legfeljebb borul egyet a motorral, na aztán!
Szóval most sebesen szeli az utat maga előtt, már kezd ébredezni a város, de még nincsenek annyian, mint napközben, nem mintha ez a város ténylegesen bármikor is aludna.
Nem telik bele sok időbe, hangos motorzúgás keretében megérkezik a megbeszélt helyre, és tőle megszokott módon az első keréken egykerekezve áll meg Clanad mellett, hogy a KTM segge szépen csapódik a betonnak.
– Hé! – Igen, ez egy köszönés tőle, de vigyorogva oldja ki a bukósisak csatját, aztán húzza le a fejéről a cross motoros sisakot. – Remélem, nem vártál sokat. Hoztam reggelit. - pillant kérdőn Clanadra, miután leállítja és kitámasztja a motort, aztán a hátizsákját már teszi is a motor ülésére, előhalászva belőle az alufóliába csomagolt szendvicsek egyikét, amit rögtön Clanad felé nyújt.
– El se hiszem, hogy végre tudsz jönni, már alig vártam ezt a napot! Nem tudom, te hogy bírod ki évközben, hogy ne menj semerre a tábla és a kréta mellől, haver! - Beszéd közben kicsomagolja a másik szendvicset és azonnal beleharap a minden jóval megpakolt ételbe.

Amennyire különbözők, annyira jól kiegészítik egymást és ez így van rendjén.
Clanad nyugodtsága olykor Zedre is átragad, amiért nem lehet elég hálás, főleg, mikor felspanolja magát valamin, amin nem is kellene, cserébe viszont segít Clanadnak kinyitni a világot. Na, meg arról nem beszélve, hogy oltári jó képeket csinál, nem egyszer dicsérte már Clanad fotóit és nem csak azokat, amiken Zed pózol félmeztelenül.
– Sálat? És milyen színűt fogok kapni? Ugye nem bubikéket csináltál nekem? – kap teátrálisan a szívéhez egy pillanatra, mint aki valóban megriadt ettől a lehetőségtől, hogy aztán azonnal felröhögjön, jó hangosan. A fánk lehetőségére azonban felrikolt és még a két keze is a magasba lendül örömében. – Úh! Imádom anyukádat! Ha gondolja, engem is örökbe fogadhat, nem fogok ellenkezni – vigyorog boldogan, mint a tejbetök, miközben átnyújtja a szendvicsek egyikét Clanadnak, aztán magának is kibont egyet.
– Hát tudom is én, mit használnak mostanában az iskolák! Gimi óta nem ültem iskolapadban, az meg nem ma volt… – von vállat pislogva. – Ne is emlegesd! Kezdem irigyelni, utoljára öt éve voltam bárhol is pihenés címszóval. – Ellenben nem megy bele a Dario témába. Nagyon is jól tudja, hogy Clanad sokkal megértőbb a férfival kapcsolatban, mint Zed.
Ellenben, amint meghallja, hogy haverja is elutazik, mondhatnánk, hogy lassan tényleg fancsali arcot vág. – Ne már, még te is?! Ez gáz! Csak én nem megyek idén sehova? – teszi fel a költői kérdést, majd nagyot sóhajtva inkább előhúzza a kávés termoszt és tölt magának egy pohárba pótcselekvésként.
– Kérsz? – Egyáltalán nem vette komolyan az előbb, hogy haverja három kávét megivott volna, amíg rá várt, így készségesen nyújtja felé a termoszt és a másik poharat, amennyiben kell, szolgálja ki magát kedvére. – És te pontosan hova fogsz menni, megint táboroztatni fogsz, vagy most tényleg pihenni mész? – kérdez rá, mert a részletekről nem tud, addig is elnyammogja a szendvicsét a kávéval együtt.

Szívéhez kap, amint elhangzik, hogy rózsaszín sálat fog kapni karácsonyra, hát milyen dolog ez, kéremszépen?
– Édesjóistenem, meg akarsz ölni?! Rózsaszín? – Úgy felel, mint aki halálosan komolyan vette, hogy valóban rózsaszín sálat fog kapni. – Mondjuk ha kellően melegít télen a motoron, akkor bánom is én, milyen színű. Igazából elfér a kabátom alatt, a többieknek meg majd azt hazudom, hogy Nováé, neki el fogják nézni. Baráti ajándéknak meg ugye nem nézzük a fogát… vagy az a ló? – Csak Zed képes hasonlóan értelmetlen eszme futtatásokra, de Clanad már valószínűleg hozzászokott, mióta ismerik egymást, Nova meg csípőből reagál, bármit is mond.
– Jól van, jól van, értem én. Mondjuk halálra untam volna magam, ha laptoppal kellett volna órán dolgozni, a toll praktikusabb volt, amikor köpőcsövet akart készíteni az ember fia – sóhajt álmodozó fejet vágva közben, aztán előkerül a termosz kávé és a szendvicsek is, amiket odanyújt Clanadnak, hogy szolgálja ki magát, amúgy is kettejüknek hozott mindent is, ami elfért a hátizsákjában.
– Csak az kellene, hogyne! – Megrázkódik, mert képtelen lenne arra, hogy valaki mástól függjön a megélhetése. Na, nem mintha nem így lenne most is, hiszen ha nem megy jól a Sinnernek, akkor neki is kevesebb a fizetése, de ezért ő dolgozik meg a maga kétkezi módján. Mondjuk az is igaz, hogy képtelen lenne azt csinálni, amit Nova. Ugyan nem örül az egész szituációnak, de a lány ettől még a tiszteletét élvezi.
– Neked csak két hét, nekem egy örökkévalóság a sok idiótával! - felesel azonnal, mert tényleg így gondolja. Se Nova, se Clanad, hát mégis mi a faszt fog magával kezdeni a két legjobb barátja nélkül?
Közben a termoszból tölt Clanadnak, ha már odatolta a tetejét, mint bögrét, lassan végeznek a szendviccsel is.
– Höhö, vízicsata, az mindig fain kis játék! - jutnak eszébe a pajzánabbnál-pajzánabb jelenetek, amiket múltkor az egyik csajjal csináltak a csaj pasijának a medencéjében. Hát igen… kinek mi jutott. – Egyébként le a kalappal előtted, fogalmam sincs, hogy vagy képes elviselni annyi kölyköt. Mondjuk nekem eggyel is meggyűlne a bajom, nem egy egész seregre valóval - gondolkodik el egy pillanatra. Igazából nem akart soha gyereket, valahogy nem tudja magát elképzelni hasonló helyzetben, egyszerűen távol állnak tőle a kölykök. Kivéve persze, ha a krossz pályán találkozik velük, ott kifejezetten jól kijön a porontyokkal.
– Ha megvagy, akkor induljunk, mielőtt megindul a forgalom, legalább előbb kijutunk a városból - mondja, miközben elpakolja az előszedett holmikat, vissza a táskába, hogy utazásra készen álljon, így csak Clanadra kell várnia, miközben visszaül a KTM volánja mögé és berúgja a motort, hogy az hangosan felzúg az épületek között.