Teljes bizonyossággal nem mertem volna azt mondani, hogy nincs semmi sunyiság a dolog mögött, de úgy tűnt tényleg Roman az. Az ujjáról a gyűrűt le is húztam és felhúztam magamra, még meg is néztem, hogy áll. Nem lesz rá mindig szükség, de most még mókás lesz eljátszani néhány emberrel, hogy én vagyok Roman. Úgy sem tervezek végleg az ő életét élni. Le is dobtam magam a kanapéra, miközben hallgattam kérdésemre adott válaszát... pontosabban meséjét. Tudtam, hogy felfogja hozni Juliet. Miért is ne tenné, elvégre bérgyilkosként ment oda megölni valakit, ahol már megöltek valakit előtte. De nem érdekelte, így nem is "találgattam". Más esetben biztos azzal jöttem volna, hogy a családjukra így is orrolnak páran. Romanra, a férjére és a lányukra is, így nem csoda, hogy elkezdték őket leszedni. Abban biztos vagyok, hogy Roman nem kímélte, bár azt hittem, hogy Cale gyorsabb és ügyesebb lesz. Kihasználja, hogy Hemlock össze van törve és nem tud gondolkodni. A fojtogatásnál tekintetem nyakára terelődött. Láttam a nyomokat, és kicsit elhúztam rá szám. Meg is ölhette volna... Ha eltöri a nyakát, az csak is az én hibám lett volna. Cale csak annyira, hogy nem lőtte le egyből, ahogy belépett. Dehát ő ilyen... Mindegy. Többet nem hibázok... Egy percig sem kételkedtem szavaiban, mikor a bosszúról beszélt és hogy játszani akart volna még Romannal. Ez is tipikusan ő. Ha mást mondott volna, az lett volna gyanús. A hátba szúrása hallatán megrándult felső ajkam egyik fele, ahogy némi undorral gondoltam Hemlockra, amiért képes volt ilyen aljas dologra. Miatta haldoklott Cale. Le is üthette volna, de neeem... Az akció dúsra sikerült történetet hallgatva közben felkönyököltem a karfára és kisujjam begyét kezdtem harapdálni, míg a váratlan fordulatot hallva meg nem fagytam a mozdulatban. SHANE?! Ott voltak SHANENÉL?! Ráadásul műtője van?! Ez azt jelenti, hogy annyira nincs elveszve, sőt, egészen feltalálta magát. Ráadásul ismerte Romant, aki persze egyből hozzá vitte. Nem mondom, hogy nem örülök, hogy Braxie él, de annak egyáltalán nem örülök, hogy pont ő hozzá vitte. Combomon lévő kezem magam mellé ejtettem a kanapéra, a lábam takarásában Caletől, miközben ökölbe szorítottam kezem, ahogy hallgattam a folytatást. Ennyit arról, hogy összeszedem magam és kilövöm, mint egy kutyát, mielőtt Cale összefutna vele. Pár mondata erejéig csak az járt a fejemben őt nézve, hogy állítsak azonnal sorompót közéjük. Utána is annyira lekötött annak gondolata, és az a düh, amit éreztem, hogy hiába sántított egy-két dolog, totál elfeledkeztem tovább kérdezősködni vagy gyanakodni. Csupán akkor éreztem kissé kínosnak a dolgot, mikor felhozta annak tényét, hogy Romant valaki más is megverte. Elpillantottam választ helyett, miközben próbáltam semmilyen árulkodó jellel nem elárulni, hogy én voltam. Majd vállat vontam rá. Megkérdeztem volna, hogy Shanet miért nem ölte meg, mikor rendbe hozta, de őszintén szólva így is majd beleőrülök a féltékenységbe és egyenlőre kifejezetten az agyfasz kerülgetne, ha róla kezdene el beszélni. Akkor is, ha rosszakat mondana róla. Külsőleg úgy tűnhetett, mintha a jókedvem elszállt volna, és helyette haragudtam volna, legalább is morcos voltam. Mert így is volt, csak nem Calere haragudtam, hanem a helyzetre és hogy erre most azonnal ki kell találnom valamit. És ha megint keresni kezdik egymást? Nyilván okkal segített neki... Kurva életbe... Olyan ideges vagyok, hogy nem tudok nyugton gondolkodni. Éppen csak nem kezdek el dobolni a lábammal a padlón. Ha most magára hagyom, kurva élet, hogy vagy ő megy vissza vagy Shane jön ide. Ha nem megyek el, furcsán jön majd ki, és magyarázkodhatok. - El kell ismernem, nem hittem volna, hogy képes leszel rá... - szólalok meg nagy sokára, egy magamra erőltetett mosollyal, mert jelenleg állandóan csak az járt a fejemben, hogy sürget az idő. - Szerintem ezt illő volna megünnepelni, nem? - mosolyodtam el szélesebben. - Elmehetnénk megünnepelni. A koktélokat amúgy is szereted, nem? - kérdeztem, mert úgy emlékszem anno szívesen szürcsölgette azokat az agyon színezett, cukrozott löttyöket. - Ja, ja, menjünk! - ugrottam fel a székből és közelebb léptem hozzá, majdnem még a hullában is elbotladozva. - Találtam egy igazán nekünk való helyett. Most nyílt. Legalább elsőként avathatjuk fel. - nyúltam karja után, ha nem ellenkezett vagy tett valamit, amiért ne tudtam volna megfogni. - Én fizetek. És még haza is fuvarozlak, ha nagyon leinnád magad... Na gyere menjünk már... Kint van a motrom, mehetünk azzal.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Bár Nate jól leplezte az érzéseit, alkalmanként azért elcsíptem arcán a valódi érzéseket, amik nekem is jól estek, hiszen ezek szerint Shane nem hazudott és valóban fontos vagyok neki és nagyon aggódhatott értem. Leginkább akkor mutatkozott meg rajta igazán minden, amikor szóba került a késelés, de az érdekes reakciók tovább fokozódtak, amikor Shane került szóba. Jól ismertem milyen érzés a féltékenység, így biztos voltam benne, hogy Nate is féltékeny most. Nagyon furcsa érzés volt vele beszélgetni. Eszembe juttatta... Shanet. A baleset utáni Shanet. Érdekes volt az egész. Ezek szerint ő lenne az a Nate? Ő lenne az a Shane, akivel akkor együtt voltam és akit lelőtt Gyda? Furcsa. Kicsit olyan volt, mintha Shane több darabba szakadt volna és az egyes személyiségei, az egyes életszakaszai külön testekben éltek volna. Ez érdekes volt. Nem kételkedtem benne, hogy kételkedett bennem. Végtére is mikor megbízott, akkor is felhozta már, hogy nem lennék képes megölni őt, de most ott hevert a bizonyíték, miszerint Roman halott. Végtére is lángelme vagyok. Most már csak arra kell rávennem Romant és Juliant, hogy költözzenek el az államból. Persze csak átmenetileg és kertek alatt. Lehetőleg magánrepülővel. A koktélok lehetőségére felcsillantak a szemeim. - Ooo! - mosolyogtam. - Egy paloma koktélt szívesen innék. Vagy egy tequila sunriset. Vagy egy pink ladyt. Meglátjuk mit kapok. Valami jó hideget szívesen szürcsölgetnék. Kis esernyővel, szívószállal - mosolyogtam és épp fel akartam állni, amikor akrobatikázni kezdett a hullánál. Pislogtam párat, amiért játssza nekem az esetlent. Végül is aranyos volt, ahogy csipkedte magát. A keze felé néztem és megfogtam, majd felkeltem a székemből és elindultam vele kifelé, majd a motorra pillantottam és vigyorogtam egyet. - Nos, mit mondhatnék, ezért a pillanatért éri meg bőrdzsekiben tengődni - kuncogtam, majd kíváncsian átöleltem őt a derekánál és a szemeibe pillantottam, még mielőtt a motorra ültünk volna. - Mondd csak, miért bújkáltál mostanáig? - tettem fel a kérdést úgy, mintha annak a Natenek beszélnék, akit annak idején Gyda lelőtt. Hisz talán ő volt az... - Mármint... úgy értem miért csak most jöttél vissza? Tudom, elég csúnya válásunk volt és megértem, ha emiatt nem akartál már keresni, de akkor most miért jöttél vissza? Félre ne érts, örülök és hiányoztál, csak nem értem miért voltál távol olyan sokáig, ha most mégis visszajöttél, hogy velem lehess... - kicsit vártam, majd ha adott választ a kérdésemre, ha nem, csókot nyomtam ajkaira. Vajon tényleg ő lenne az "igazi"? Az eredeti? Aki olyan sokáig velem volt...
Nem volt kézzel foghatóbb ötletem, a kimozdítására, mint, hogy ünneplésre invitáljam. Olyan helyre viszem, ahová Shane nem követhet minket. Aztán onnan megint olyan helyre, ameddig már nem jön el... Majd kitalálok valamit, valami magyarázatot, hogy miért nem megyünk vissza, miért nem hozom vissza a cirkuszába. Nyilván túl nyálas dolgokkal nem jöhetek, mert az elég hülyén jönne ki, azt pedig nem akarom, hogy tudja, hogy... hát... nah... Mert még túl hülye, hogy megértse, hogy nekem adjon igazat és hogy ne vágyjon vissza ahhoz a baromhoz. Ha ki lenne már iktatva nem aggódnék, mert nem volna választása, de ííígy... Annak viszont örülök, hogy ilyen lelkesedést vált ki belőle a rögtönzött ötlet. Kifejezetten megnyugtat, mert így már nem lesz nehéz elvinni akármerre is, hogy az életbe nem kapja el Shane, aki ki tudja milyen üzelmekkel dolgozik, ha már illegális műtője van és őrülteket életmenteget. Ez az őrült az én őrültem. Ettől függetlenül azért igyekszem sürgetni, mert ha elszökött, biztosan keresi már. És hát hol máshol kezdené, ha nem itt... A koktélokra csak mosolyogva forgatom meg szemeim. Tipikus Cale. - Szívószállal, bizony... - mosolyogtam, miközben felidéztem a pillanatot, amikor a bárban babrált a nyelvét használva a szívószállal. Vicces volt, és baromi gyerekes, de pont ezért imádnivaló. És mert piszkálhattam miatta. Annyira mentem volna már, hogy már Romanról is elfeledkeztem, és majdnem át is estem rajta. Tipikus... ez is csak útban tud lenni állandóan... Igyekeztem nem jelét mutatni mennyire menekülhetnékem van innen, de azért siettem. - Ne viccelj, tényleg jól áll... Szerintem kényelmesebb is, mint egy öltöny... És igen, motorral együtt elég szexi az összeállítás... - vigyorodtam el, miközben elővettem a motor kulcsát, de az is feltűnt, hogy ő addig se szállt fel. Na már most lehet nem tudja, hogy kell utasként felszállni, vagy egyszerűen fél felszállni, mert azért ez mégsem egy kocsi... Egészen addig még valahol a mosolyom is ott bújkált az arcomon - már csak amiatt is, hogy míg kiértünk fogta a kezem... - míg át nem ölelt. Nem azért lepődtem meg, mert mondjuk rosszul esett, hanem, mert tényleg nem számítottam rá. Úgy értem... igyekeztem nem árulkodni, mert biztos vagyok benne, hogy visszaélne vele. Viszont amilyen váratlanul ért, annyira jól is esett, mert bassza meg Roman és Shane is, én igenis megérdemlem Calet. Sőt, én érdemlem meg egyedül! Roman örüljön, hogy valaki hajlandó volt hozzámenni, Shane meg... hát őt meg aztán hagyjuk is. Egyáltalán nem illettek volna össze... még barátoknak sem. Ismerősnek sem. Egy ideig csak megszeppenve pillogtam le rá, majd fel a szemeibe - lévén, hogy magasabb volt valamicskével - majd kihasználva az alkalmat - mert ki tudja lesz e legközelebb - bátorkodtam átkarolni karjai alatt a hátát mindkét kezemmel. - Te meg miről beszélsz? Hiszen jöttem, amint írtál... - vonom össze kérdőn, értetlenkedve szemöldökeim, amíg fel nem világosít, hogy egészen másra gondolt. Egy pár pillanatra eltöprengtem a kérdésen, amíg a mellényeinek gombjait fixíroztam, aztán fel néztem rá. - Hát elsősorban, mert atom nehéz kijutni egy olyan laborbörtönből, ahol kamerán figyelik még azt is, ha éppen szarsz. Másodszor pedig... mert volt időm gondolkodni. Hibáztam, és kicsit túl reagáltam. Félreérthetően viselkedtem veled. Az én hibám volt, hogy elfajultak a dolgok. De idővel rájöttem, hogy igazad volt... Úgy értem, egyszer azt mondtad, hogy mi összetartozunk, történjen bármi is. Kiegészítjük egymást, így vagyunk egy egész. És rájöttem, hogy ez tényleg így van. Megváltoztam, és nem követem el azokat a hibákat ismét. Vigyázni fogok rád, gondoskodom rólad, és nem úgy, ahogy akkor... Nem foglak bántani vagy ilyesmi... Ha pedig baj van, nem kezdek el egyből kiabálni, meg nem tom... verekedni, hanem... leülök veled és megbeszéljük. - mondjuk arra még nem jöttem rá, hogy mindezt most miért mondom el neki. Ha pedig nem értünk egyet valamiben, ő meg hülye, akkor meg szobafogságra ítélem, elektromos rácsokkal az ablakán és a kilincsen. Mire kiböktem az őszinte okokat, már-már el is szégyelltem magam miattuk, mert bőven ráértünk volna még erről beszélni, mondjuk a világ másik felén. De mire bevörösödött volna a búrám tőle, kaptam egy csókot, ami szintén annyira meglepett, hogy először nem is viszonoztam, csak végül ettől vált szép lassan rák vörössé a fejem. A végét viszont sikerült egy pillanatra elcsípnem és viszonoznom. Igaz utána is vörös volt a fejem, és kicsit morcos, illetve a kínos pillanatot megélve, zavart pillantásokat vetettem oldalra, míg végül megköszörültem a torkom. - Na induljunk, mert elisznak előlünk mindent... - szólaltam meg és a motorhoz léptem. Mivel csak egy sisak volt, ezért azt az ő fejére segítettem húzni. Profi sofőr vagyok, de ha megsérülnénk, inkább én, mint ő. Ő már kapott ma épp eleget. Én pedig elővettem egy fekete napszemcsit és azt vettem fel. Aztán felültem és megvártam, míg ő is így tesz. Ha kellett koordináltam, hová tegye a lábait meg ilyenek. S ha felült, és esetleg, nem tudta volna hol kapaszkodjon... segítettem neki... Örülök, hogy nem láttam a fejem, bár annak kevésbé, hogy sisak híján viszont majd mindenki más látni fogja, milyen levakarhatatlan büszke vigyor van a képemen, miután átkarolta a derekam, és hát a csók miatt is, amit ugyan elbasztam, de majd kárpótolom. Aztán elindítottam a motort és kerülve a nagy forgalmat, igyekeztem megállás nélkül elérni a célunkat. A kikötőig kellett csak menni, mert ahová viszem, nem egy szimpla klub vagy bár. Ott megtalálhatnak. Ezért egy parti hajóra vittem, aminek ma volt a megnyitója. Tökéletes. Mintha csak minket ünnepelnének. Amíg tart a buli, a hajó nem fog megállni, és amíg nem áll meg, nem fog tudni más felszállni. Belépő ma még nem volt. Így leparkolás után egyből fel is mehettünk. - Na gyere... Kerítünk neked szívószálas, esernyős koktélt... - szálltam le a motorról. Nem mondom, hogy nem szúrtunk szemet, mert ugyan nem egy színházi előadás folyt a hajón, mindenki kiöltözött, és mivel mi amúgy is jól néztünk ki a ruhákban és a motorral, nyilván csak úgy repkedtek felénk a kacér mosolyok, kacsingatós pillantások főleg nőktől. Nem mintha tartanék néhány hülye libától, de azért Calen tartom a szemem...
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
- Nem viccelek, tudom, hogy jól áll. Azért tisztában vagyok a saját szexiségemmel és trendiségemmel. Reálisan látom a vonzerőm - vigyorogtam, mert, hát azért na. Tudom, amit tudnom kell, hitelesen látom magam és a sármom. Míg ő a motor kulcsát kereste én addig átöleltem őt a derekánál, mert voltak tisztázni való kérdések, amikre választ szerettem volna kapni. Többek közt az, hogy miért tűnt el annyi időre és miért csak most keresett. Oké, hogy lelőtték miattam, én pedig hagytam meghalni, de az még nem ok arra, hogy kerüljön. És azért lássuk be, másfél év elég hosszú lábadozási idő egy pisztolylövésnek. Laposakat pislogtam válaszán, hiszen nem arra értettem, hogy szóltam neki "Roman" haláláról, hanem arról beszéltem, hogy eltűnt, miután Gyda lelőtte és csak most keveredett újra elő. Jött is a normális válasz, noha nem értettem milyen labor börtönről beszél. Talán Kian laborjáról beszélhetett, ahol én is voltam. Az mondjuk reális, onnan tényleg nem könnyű meglépni. Igazából meg sem fordult a fejemben, hogy a klón laborra gondolhatott, hiszen Ő Nate! Ő már évekkel ezelőtt is létezett, akkor miért lenne klón? - Igazad van - értettem vele egyet. Végtére is ő volt a hibás, én csak egy áldozat, miért ne adnék neki igazat? De legalább felismerte a hibákat, amiket vétett, már az is eredmény. Lehet most tényleg minden más lesz. - Egye fene, megbocsátok - vigyorogtam. - Kezdjük újra, azóta már én is sokat fejlődtem. "Felnőttem". - mosolyogtam. Fejlődni valóban fejlődtem, de mondjuk az kicsit kamu, hogy fel is nőttem. Valamilyen szinten még mindig "kicsit" gyerekes voltam. Meglepett a sisak, hiszen nem szoktam ügyelni a biztonságra. Na meg ha be is verném a fejem, úgyse fájna. Ez a gondolat kicsit megmosolyogtatott. Ellenkezés nélkül karoltam át a derekát, mert hát én sem akarok menet közben egy kocsi alá esni, továbbá pedig egyébként is jól esik. Rég volt már alkalmam így hozzá bújni, vagy csak megölelni, így én is ki akartam használni a lehetőséget.
Mikor megérkeztünk a hajóhoz deja vu érzésem lett. Sőt. 2x-es deja vu érzésem. Valamiért akár hányszor hajóra szálltunk sosem lett jó vége, így senki nem róhatja fel nekem, hogy lelkem mélyén elfogott némi bizalmatlanság, hogy lehet nem a legjobb ötlet felszállni erre a csodajárgányra, ami ki tudja hová visz és ki tudja mennyi ideig visz. Persze sokat nem foglalkoztam az esettel, csak pillanatnyi vészriasztás volt, egyébként halál nyugodtan szálltam fel a hajóra aggodalmak nélkül. Már megszoktam, hogy problémás páros vagyunk. A hajó fényeivel viszont nem voltam megelégedve. Kék fények? Miért nem vörös, vagy lila? Sokkal szebb és hangulatosabb lenne, mint az unalmas kék. Láttam, hogy miként néznek ránk az emberek, így nem is kételkedtem benne, hogy engem imádnak. Ki tudja, talán a rajongóim? Magasba emeltem a kezeim, mintha ünnepelve rózsákat szórnának felém, majd szívecskéket mutattam az embereknek, miközben követtem Natet, hogy valami koktélt kerítsünk. - Na itt legalább tudják, hogy kell fogadni engem. Akarom mondani minket - mosolyogtam párom felé. - Ők megadják a módját - kuncogtam. - És mik a terveid? - kérdeztem, mikor már koktél volt a kezemben. - Veszünk egy házat itt a városban? Vagy költözzünk ki külföldre és kezdjünk ott új életet?
Elmosolyodva csóválom meg fejem egojának saját maga csiszolására, de legalább tudom, hogy ebben semmit sem változott. Nehéz is volna javítani a hibákon, ha közben ő meg teljesen kifordult volna magából. Már a kulcsért nyúltam, hogy mielőbb elhúzzunk a vérbe, mikor teljesen indokolatlanul - legalábbis remélem, hogy nem árultam el magam odabent - átölelt. Ráadásul a derekamnál, ami azért többet jelent, mint barátot. Némi zavarodottsággal és megszeppentséggel pillantottam fel rá, de hamar kiderült, hogy nem a személyisége változott, csupán érdeklődik. Kis sunyi, ráadásul ilyen orvul letámadni... Még is kertelés nélkül és ráadásul kínosan őszintén megválaszoltam neki azt hiszem mindent. Egyedül azt nem tettem hozzá, mi lesz, ha ő se viselkedik, és hogy a többi még élő hozzám hasonlónak milyen sorsot szánok. Mentem visszatáncolna, ha tudná, hogy Shane a napokban el fog patkolni. Hülye volt, hogy idejött. Majd ott lövöm át, ahol már korábban is kilyukasztották. - Ahh, nem... te semmit sem változtál... - csóválom meg lassan fejem egy széles, féloldalas mosollyal, ahogy hol huncut szemeit, hol kívánatos ajkait figyelem. Csak azért nem kezdek el vele flörtölni és kacérkodni, mert egyrészt nem vagyok Roman, másrészt, mert még mindig erőteljesen dolgozik bennem a leléphetnénk már. Onnantól viszont, hogy végre nyeregbe szálltunk, már nem aggódtam, hogy ránk találnak, ellenben mégha elég furcsa és kicsit sem mostra tervezett módon, de örültem a fejemnek, hogy együtt vagyunk. Mármint hogy közelebbi kapcsolatban, mint eddig. Mégha nem is tart ez tán majd holnapig, hát hülye leszek nem kihasználni. Aztán meg megkötözöm, bevágom egy kocsi csomagtartójába, és mire magához tér már egy totál idegen helyen kelhet fel valami puccos ágyban, reggelivel, és persze az én társaságomban.
Bevallom a rögtönzött hajó partihoz érve nekem is felrémlett néhány emlékkép, de hamar elhessegettem. A múltból tanulni kell, nem újra élni. Már pedig mi ezt tesszük. Az, hogy már befelé menet, odakint is sokaknak szemet szúrtunk engem nem különösebben érdekelt. Csak annyira pillantottam vissza, amennyiből meg tudom ítélni, hogy jelent e ránk bárki is veszélyt. Egy dolog, hogy én a "klónjaimra" vadásztam, de rám is vadásznak. Plusz ki tudja nem e játszik már Shane is alvilági nagy kopót, akinek van egy-két rossz fiú a markában. Csak akkor figyeltem fel szemem sarkából, ahogy Cale még rá is tesz egy lapáttal. - Ha ránk cuppannak, akkor az ő számlájukat már te fogod állni, mézespuszi. - szólok oda neki, s ha magától nem indul meg, vagy kell egy kis rá segítés, átkarolom derekánál, míg elindítom fel a hajóra, aztán el is engedem. Még sorban sem kellett állni, mivel most kezdtek el szállingózni az emberek befelé, így a bár pultnál is akadt hely, ami jó, mert legalább nem kell állandóan ide jönni után pótlásért. Kikértük az első italokat és ha őt sem zavarta, maradtunk a seggünkön. Ő koktélozott én meg maradtam a férfiasabb italoknál, így a tűzgolyónál tabascoval. Azért egy-két ilyen korty után már nem is éreztem, hogy aggódnom kéne Shane miatt, noha a felvetődő ötletek, azért hagytak némi kívánni valót maguk után. Annyira, hogy már az elsőnél egyből rá kellett vágnom a választ. - Nem. - feleltem még a második kérdés előtt. Mivel nem számítottam ilyen gyors haladásra, ezért nem terveztem meg igazán mindent, de az kurva élet, hogy itt nem maradunk. Komoly ábrázatom viszont hamar felváltotta egy mosolyka, hogy tisztázzam magam. - Ez egy unalmas hely, rossz emlékekkel. Nem kell új életet kezdenünk, de miért ne utazhatnánk mindenfelé, nem? Aztán ha megtetszik valahol... - vonok vállat. - ...akár ott is maradhatunk. Gondolom neked sincs ellenedre világot látni... velem... - pillantok fel szemeibe, mert ezidáig jórészt inkább teljes egészében méregettem. Jól néz ki, ezzel nincs is baj, csak úgy emlékeztem, hogy alacsonyabb volt. Sőt biztos. Persze nem baj, csak engem kicsit... frusztrál, hogy nálam is magasabb. És most már nem is olyan kis vézna. De legalább mókás módja lesz így az ágyba küzdeni. - De előtte még el kell intéznem pár dolgot. Én se akarok folyton másoknak dolgozni, de ahhoz, hogy jó helyem és pénzem legyen, most még ez a helyzet. Plusz akadnak még elintézni valóim magánéletbeli ügyekben is. Ha azok meg vannak, elhúzzunk innen a francba... Elmegyünk mindenféle puccos és kalandos helyre, süttetjük a hasunk majd, meg majd pucéran melegedünk a kandalló előtt. Ilyenek... Jó lesz, ne aggódj... El is felejted majd, milyen volt itt... - legyintek lehúzva az első poharat és intek is az utánpótlásért, illetve, ha ő is kiitta a koktélkáját, neki is hozattam még egyet vagy egy másikat, amit csak akart. - Olyan lesz... mint egy életre szóló nyaralás... - teszem hozzá, csak egy pillanatra levéve róla szemeim, amíg újra ki nem kapom az italom. - Egy-két napig még itt kell intézkednem, addig, ha kell, te is tudsz intézkedni a dolgaiddal, de utána már megyünk is. Rábökünk a térképre, és elutazunk valahová... - húztam le az ital felét, aztán fél kézzel megtöröltem a szám, majd ugyanazzal ráfogtam tarkójára és ezúttal én csókoltam meg, nyelvemmel átpimaszkodva, oldalról lökve egyet az övén, hogy ne csak a koktélja ízét kelljen kóstolgatnom, de ő is szálljon be a játékba. Közben tarkóján lévő kezem feljebb csúszott rövidre nyírt szőke hajába, amibe belemarkoltam ugyan, csak rövidsége miatt fogást nem nagyon találtam rajta. - Hiányoztál, te sátánfajzat... - szólaltam meg a csók csata végén, a homlokom az övének nyomva.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Nem aggódtam, hogy ki kellene adnom némi pénzt, mivel sok volt, most hogy elkezdtem újra felépíteni a kis alvilági hatalmam, de persze nem szívesen költöttem volna a pénzem a poor népre. Mondjuk... ha ezzel növelhetem a szimpátiám, miért ne? A lényeg, hogy imádjanak. Mikor átkarolta a derekam, megindultam vele a hajóra, noha önként is mentem volna, viszont ez így sokkal kellemesebb volt, sokkal romantikusabb. Hadd lássák az emberek, hogy bizony ő az én párom. Meg is állapodtunk a bárban, ahol ki is kértem a koktélom, amit jólesően, vidáman, gondtalanul kortyolgattam, miközben a közös jövőnket tervezgettem. Nem, egyáltalán nem siettem, hiszen mi már évek óta úgyis egy pár vagyunk, nem? Sajnos a kérdéseimre nemleges választ kaptam, amit nem tudtam hová tenni, noha rövidesen kaptam is rá választ. Mosolyogtam én is, mikor meghallottam az ötletét, majd bólintottam rá. Elég szépen hangzott, hogy bejárjuk az egész világot, ráadásul tök romantikus is volt. Szinte láttam magunkat összebújni Párizsban az Eifel torony előtt, este, mikor szép a kivilágítás. Csókolódzni. De több országban és nevezetességnél is láttam magunkat, világszerte. Lehet álmodozó voltam, de olyan régóta vártam már, hogy újra együtt legyünk és boldogok... - Úgy ismersz engem, mint, aki aggódni szokott? - kérdeztem pillogva, hiszen még a feltételezés is abszurd volt, hogy én aggodalmaskodjak. Az nem az én stílusom volt. Nem szokásom. Zömében emiatt is szoktam fejjel menni a falnak. - Nem aggódom, sőt, ki tudom várni. Nagyon várom már, hogy végre tényleg tökéletesen boldogok lehessünk - mosolyogtam. - Addig összeírom egy listára, hogy miket akarok látni. Országok, városok, nevezetességek, stb. Miket akarok kipróbálni, meglátogatni, stb. Kaptam is az új adag koktélt. Már most nagyon tetszett, hogy milyen jó dolgom van és biztos voltam benne, hogy ennél már csak jobb dolgom lesz, szóval már emiatt megérte. - Áááá, tök jól hangzik. Mások egy hónapra sem tudnak elmenni, mi meg itt utazó nyaralásként fogjuk élni az életünket. Hát nem panaszkodhatok - vigyorogtam. - Már rég be akartam járni például Skandináviát. Kezdjük arra. Megnézzük a norvég fjordokat, a dán földeket. Tök jó lesz. Aztán jöhet Európa. Párizs, Svájc, Berlin. Jó kis svéd húsgombocok - mosolyogtam, majd grimaszoltam egyet. - Na várjunk... a svédek Európában vannak amúgy? - gondolkodtam el állam simogatva. Oké, földrajz egyes. Majd a piára fogom, ha hülyének fog most nézni. - Rendben, akkor összecsomagolok, megírom a listám, rendezem a soraim és már indulhatunk is - mosolyogtam. - Miután te végeztél. Vigyorgásomat karja és csókja szakította félbe, amit legkevésbé sem bántam. Viszonoztam, karommal átkaroltam a válla felett és beszálltam a táncba nyelvemmel. - Te is nekem, cica - vigyorogtam és nyomtam még egy csókot ajkaira, de idővel kiszúrtam, hogy egy jeges whiskeyt kortyolgató férfi nagyon figyel minket. Meg is böktem Nate vállát és szemeimmel a férfi felé böktem. Észrevétlen, hogy a pasas ne szúrja ki, hogy kiszúrtam. - Ismered, hogy ennyire néz minket? Mert én még az életemben nem láttam. Vagy csak izgatja a smacink?
Az szóba sem jöhet, hogy itt maradjunk, ezért is gondoltam, hogy akkor már legyünk mindig mozgásban. Bíztam benne, hogy tetszeni fog neki az ötlet, és örültem, hogy egy pillanatig sincs ellenére. Sima liba... Megölöm Shanet, biztos, ami biztos, aztán kapjuk magunk és elhúzunk a picsába. Ha pedig a repülőn leszünk már én sem leszek ilyen búval baszott, mint amilyen néha most. Nyugi lesz végre... - Nagyon helyes... - paskolom meg egy féloldalas mosoly közepette hozzám közel eső combját, arra, hogy ne is aggódjon később se. Örültem, hogy lelkes, mert az volt... mármint olyan őszintén jókedvű. Ami kicsit még fura volt, hogy a semmiből történtek a dolgok. Persze hülye lennék tönkre tenni és kérdzősködni, honnan jött neki, hogy akkor mi most együtt, csak... furcsa... Furcsa, hogy két órával ezelőtt még bérgyilkosként várt rám a cirkuszában, most meg úgy emleget - ami baszottul jól hangzik - mint a párja. Ettől függetlenül kiakarom iktatni az utolsó láncszemet is, nehogy nekem lecsapja a kezemről, mert biztos vagyok benne, hogy Shane megállás nélkül próbálkozna. - Megérdemeljük, hogy azok legyünk... - jegyzem meg a pohár mögül megerősítve őt. Azon pedig kifejezetten jót mosolygok, hogy már listákat akar írni, rá is bólintok. - Ja, de mi meg is érdemeljük... Te amúgy is kényeztetésre születtél... - viccelődöm és nem is teljesen. Vigyorogva cirógatom meg közben combját, mert az még se olyan feltűnő és nem szeretném, ha valaki azért rontaná el a képével a dumcsit, mert fájlalja, hogy mi itt vagyunk egymásnak. De ő mindig is ilyen volt amúgy... tudom, hogy szereti, ha babusgatják, ha szőlő szemekkel etetgetik, ha játszanak vele. Na már most ezt más hol tudná neki megadni...? - Jaa, az nekem is bejönne... - értem a hideg tájakra. Fasza volna baltával dobálózni, ha a hóba hugyozni a nevünk. Aztán jeges vízben fürdeni és a végén este, a meleg tűz mellett róla enni azokat a kis falatokat. Őszintén szólva bőven akad, amit én is kipróbálnék vele és itt nem feltétlen a perverz dolgokra gondolok. Hanem azokra a havas mozgó padokra vagy mi a tökömre, meg aludni vele a tenger mellett a szabad ég alatt. Tábortűz mellett szép dolgokról beszélni és mályvacukrot sütni, ami aztán úgy is szarrá égne. - Ott... - vigyorodom el, de nem piszkálódom, mert nem azért vagyunk most itt. A jelenlegi szarságok mellett, most úgy mindig azzal vígasztalom magam, hogy őt nézem, és mondogatom magamnak, hogy ez így most teljesen jó. Jobbára egésznap eltudnám nézegetni, ahogy szopkodja a szívószálat, nézelődik, élvezi ezeket a lassan epilepsziát okozó fényeket. - Egy-két nap, azalatt pont össze is tudsz csomagolni... - bólintok jelenlegi program tervére, mielőtt rámászom. De még így is diszkréten, szóval senki nem ugathat bele. El is mosolyodok, ahogy lehunyt szemekkel megérzem, hogy ő is felélénkül a nyelv csatát illetően. Széles mosollyal viszonoztam a csókot, majd nyaltam meg alsó ajkát, amibe finoman bele is haraptam. - A te ajkaidról sokkal finomabb ez a színes lötty... - jegyzem meg kacéran. Már egészen el is merülnék a tarkójának cirógatásában és a ajkai simogatásában, mikor megzavarja valami. Egyből felébresztette bennem az őrző-védőt és lassan elpillantottam a mutatott személy felé. Ez meg mi a picsát keres itt...? Vajon sejt valamit? Ha nem ismeri Romant, akkor mondjuk mindegy. De azt hittem meghúzza magát egy időre. Elég sok ember halt meg miatta. - Talán csak összekever valakivel... - néztem vissza egyetlenemre, mintha nem is érdekelne a fickó. - De lehet tényleg csak irigykedik... - somolygom gyorsan lehúzva a második adag utolsó kortyait, aztán felállok és megfogom szabad kezét. - Gyere, menjünk ki a medencéhez. Ott levegősebb és van napozó ágy is... Még csak az hiányzik, hogy ránk verje ki... - sandítottam el száj húzva a Róka felé. Ha most Cale nem lenne itt, biztos, hogy oda mennék balhézni. De így egy kurva másodpercig nem akarom magára hagyni. Ha pedig oda is követ, már könnyebben tudom vízbe fojtani. De persze erről nem beszélek...
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Öntelten vigyorogtam, hiszen végül is igaza volt, kényeztetésre születtem és örültem neki, hogy ezt végre valaki felismerte és tenni is akar érte, hogy boldog legyek és jól érezzem magam. Hát ez az idő is eljött, végre megtörténik a csoda. És főleg Nate, ami nagy szó volt, hiszen a legutóbb is pont ő tett tönkre mindent. Eltartott kisujjal tartottam a poharam, megszívtam a szívószálam és legyezgettem magam, mint valami díva. - Hát mi tagadás, nehezen jött el az idő, de végre felismerted, hogy mi jár nekem - kuncogtam és megemeltem a poharam. Úgy tűnt nagyon is egy rugóra járunk, hiszen ő is azokra a tájakra akart elutazni, ahová én. Ez felettébb feldobta a hangulatom, hiszen ez azt jelentette, hogy biztosan nagyon sok más dologban is egyet fogunk érteni. De ha nem az se baj, mert, ha a kedvemben akar járni, úgyis az lesz, amit én akarok, szóval... az lesz, amit én akarok. Ahogy teltek a percek és ment előre a beszélgetés, már a csomagolás is szóba került. Végül is igen, egy-két nap az teljesen elég nekem a csomagolásra, olyan sok mindent nem fogok úgyse magammal vinni, főleg, ha nem fogunk megállapodni. Minek vinném el szinte mindenem, ha úgy sem fogunk hosszabb időre megállapodni valahol? Mikor csókos-nyelves játékba kezdett én is becsatlakoztam. Bolond lettem volna kihagyni a lehetőséget, hiszen hosszú ideje nem történt már köztünk semmi ilyen, így örültem ennek is. A folytatást meg majd valamikorra beidőzítjük, most csak ennyire futotta, főleg, hogy valami kukkoló meresztette ránk a szemeit, amit nem tudtam hová tenni. Ismerne minket? Én még nem láttam... - Az lehet - válaszoltam. Össze kever... igen. Lehet. De azért nem vagyunk olyan tömeg kinézetű emberek, hogy ezt el is higgyem, de nem adtam jelét annak, hogy gyanakszom. Végül is lehet, hogy csak irigykedik. Ki tudja? Bármi lehetséges. Nem mondom, hogy viharos gyorsaságú távozás volt ez, de elég hamar döntött úgy, hogy a medencéhez kell menni. Nem mondom, hogy ez gyanús volt, de feltűnő. Nem volt ellenvetésem, szóval követtem őt. Egy kis medencézés majd jó hatással lesz ránk, főleg rá. Bizonyára még mindig kicsit Roman hatása alatt van és paranoiás picit. Majd túl teszi magát ezen az egészen... A világ minden nyugalmával pihengettünk a medencében, háta mögé úsztam, átöleltem a vállai alatt, arcom nyakába hajtottam és különösen romantikusan pihengettünk, még csókokat is nyomtam vállára, amikor is épp felpillantottam és egy ismerős arcot pillantottam meg. Dioptriás napszemüvegben, meleg időjárásra tervezett kockás ingben, hozzá illő színű hosszú nadrágban. Sportosan elegáns volt, de én utoljára öltönyben láttam őt. Nate felé sandítottam, hiszen sejtettem, ő is felismerte a dokit, aki elrabolt a múltkor mindhármunkat. Igaz, nem személyesen. Dr. Sebastian Nolan. Egy pohár jeges gin tonicot kortyolgatott, miközben ránk emelte a napszemüveg mögül is jól érezhető sötét tekintetét. Na ő vajon mit keres itt? (Bár Calenek fogalma sem volt róla, de neki volt egy nevelt fia, akit pár hónapja vett maga mellé. Vajon ő is itt lehet a hajón? Ha nem, akkor vajon már bíznak egymásban annyira, hogy Domit egyedül hagyta erre az útra?) Sebastian nézett minket egy ideig, majd fölényesen elfordult és a koktéllal a kezében elsétált. - Am... mi folyik itt? Mindenki ránk van állva ezen a hajón? - morgolódtam, majd legyintettem. - Mindegy, ne foglalkozzunk vele. Ha akar valamit, majd kinyírjuk... Oké, az biztos nem lesz olyan egyszerű, hiszen Sebastian elég nagy falat, főleg, mert okos, jól felszerelt és ravasz. Nehéz falat lenne vele kikezdeni, hacsak nem mesterlövész puskával szedjük le a távolból, szóval én magam nem is erőltettem, hogy megmozduljak és esetleg utána akarjak menni.
Nyilván volt némi előnyöm, ahhoz képest, ha esetleg teljesen ismeretlenként másznék rá, de Calet nem is volt nehéz lenyűgözni. Az megint más, hogy mennyire fogom tudni betartani, illetve, hogy ő mennyire fogja jól tűrni a kevésbé szép részeit is. Mert a kényeztetésnek meg van az az oldala is, hogy én is követelőzhetek. Nem nagy dolgokkal, de nekem is lesznek elvárásaim elé, amiket be kell tartania. Különben falka tagból könnyen prédává válik. Akkor is szeretni fogom, és magam mellett tartani, csak kevésbé kényelmes módon. Most azonban úgy tűnt nincs ellenére... és nekem se. Igazából tervezés nélkül is egész jól alakult volna az este, ha nem jelent volna meg az a kukkoló. Nem mintha szégyenlős volnék, mert nincs mit szégyellnem, és azt gondolom Cale sem jön zavarba, de azért ne nézegessék, mit művelünk egymással. Ne ilyen feltűnően. A tag viszont nem akart leszállni rólunk, így meg nem sok kedvem volt őt ott nyalni falni. Szóval gondoltam hagyjuk el a helyiséget és próbálkozzunk kint. Úgy is jó idő van, és legalább legálisan pucérkodhatunk is. De azért gáz, hogy nyugiban romantikázni sem lehet. Már csak emiatt is el kell innen húznunk. Kint legalább nyugtunk volt tőle, mert nem követett. Akadtak már kint sétálók, dohányzók a hajó szélein, és talán egy ketten még a medencébe is, de olyan nagy volt az, hogy nem zavartuk egymást. Nem vetkőztem le teljesen pucérra, az alsót magamon hagytam, de ha Cale úgy döntött volna, hogy ő azt is ledobja, nem állok ellent, pucérkodjon csak. Jobbára őt figyeltem, ahogy úszkál, máskor el-el sandítottam a mászkálók felé, mert addig úgy sem lesz teljes nyugtom, míg Shane meg nem hal és el nem húzunk a picsába. De talán még utána sem. Mindegy. Azon viszont jót mosolyogtam, ahogy hátulról átölelt, és férfiasan dorombolva simítottam kezeim az övéire, miközben oldalt fordítva fejem, nyomtam puszit a buksijára. Azért ő is tudta, hogy kényeztessen, noha megint egy idióta jó voltából alig tudtam kiélvezni. A ránk vetődő árnyékára lettem én is figyelmes, de már előre morcos ábrázattal néztem fel. Nem csak azért, mert rühelltem a tagot, hanem, mert akárhányszor valaki a közelünkbe jött, ösztönösen eluralkodott rajtam a féltékenység, pedig tudtam, hogy Calet nem fogják elvenni tőlem. Az, hogy tudja merre járunk nem csodálkoztam, hiszen még mindig nem sikerült kiszednem magamból a nyomkövetőjüket. Viszont... nekik köszönhetően tudom én is követni merre jár épp Cale. De ezt sosem árulnám el neki. Nekem is kínos. Szerencsétlenségünkre - vagy sem, ki tudja... - Dommiel is a fedélzeten volt, noha nem azért, hogy bulizzon. Agyilag zokniként a fiatal felnőtteket érintő témákban nem igazán mozgott otthon. Nyilván voltak vágyai, de előbb lekötötte egy tamagohci, mint valami címlap lány vagy fiú. Az alkoholos italokért sem volt oda, így jobbára maximum a svéd asztal desszert részlegénél sündörgött, vagy egy eldugottabb asztalnál nyomkodta visszakapott telefonját. Annyira hülye ő sem volt, hogy tudja, fontos a bizalom, ha azt akarja, hogy néha egyedül is lehessen kint, így hát eljött, annak ellenére is, hogy nem akart. Pedig szívesebben maradt volna a laborban azzal a furcsa lánnyal, akivel nem olyan régen összebarátkozott, persze igyekezve titokban tartani a dolgokat. Megvártam míg odébb áll, aztán fintorogva egyet le is zártam jelenlétének figyelését, és inkább megfordultam, hogy szemben legyek Caleel. Át is karoltam hátsójánál tartva, ami így vízben, még annyira sem volt nehéz, mintha szárazföldön lennénk. - Csak irigykednek... Hát még akkor hogy irigykednének, ha tudnák milyen szuper élet elé nézünk... - mosolyodom el, ajkát, aztán állát csókolgatva. A bújásom ellenére nem is kifejezetten a szexre vágytam, hanem a közelségére, arra, hogy ő is szeressen engem. Szép lassan le is buktam vele a vízbe, ahogy lassan csókba forrasztottam ajkaim övéivel és a külső hangoktól, a víz alatt ölelve csókoltam tovább. Hát legalább is addig, míg nem zúgott be pár méterre tőlünk a medencébe egy csupa vér hulla. Amíg fel nem buktunk, addig a rémültséget sem lehetett hallani, viszont többen is sikongatva jöttek a medencéhez, míg akik bent voltak másztak ki. Én is kitereltem Calet, mert a végén még ezt is ránk kenik. Ahogy pedig feljött a felszínre hátára fordulva a férfi, elvágott torokkal, és kinyomott szemekkel, valaki elkiáltotta magát, hogy ez a hajó kapitány. Abban a pillanatban érezhető volt, ahogy a hajó éles kanyart vett, ha nem is nagy sebességgel. Éreztük, mert a hajó alattunk kicsit kidőlt egyik oldalára, bár elesni senki sem esett. Ha bárki is berontott az amúgy belülről zárt vezető helyiségbe, láthatta, hogy a hajó irányítása önműködővé vált. Pontosabban irányította valaki, csak nem konkrétan ott állva. Az okj-s első napjukat töltő biztonságiak persze nem tudták mit kezdjenek a dologgal, így mindenki csak pánikolt, és önjelölt igazságosztók próbálták kitalálni mi tévők legyenek. A hajó ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy nem tervez kikötni mostanában. Sőt egyre inkább távolodunk a várostól. Fasza... És most aztán lehetne ujjal mutogatni, csak az a baj, hogy több fura alak is akadt a hajón. Ráadásul volt, akik eddig fel sem tűntek a tömegben. Mint mondjuk a szociopata Dom gyerek, és az eddig egyik asztalnál békésen falatozó Gyda. Ki tudja még ki jött fel a hajóra...? - Remek... - sóhajtom kissé morcosan, majd Calere nézek. - Mondanám, hogy így legalább előbb elkezdjük a világot látást, de tartok tőle, hogy ez fele annyira sem lesz mókás... pláne, hogy a hajón még egy hibbant gyilkos is van... És nem, itt most nem rád céloztam... - simítok vizes hajába, és részemről akkor ennyi volt a medence, szóval egy kis szárítkozás után fel is öltözöm.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Mit mondhatnék, nem voltam lenyűgözve, hogy valaki egy hullával tönkre vágta a kikapcsolódásom és a romantikám. Magamban elgondolkodtam rajta, hogyan kínozzam és öljem meg azt, aki mindezért felelős volt. Amúgy is, ezen a hajón én voltam a gyilkos, nem kellettek vetélytársak. Ráadásul ilyen gagyi munkát végezzen valaki. Biztos valami kezdő. Szépen körénk gyűltek az emberek, többek közt Seby, aki Domielt kézen fogva a medencéhez kísérte, majd megjelent Travis is, akinél ezúttal nem volt alkoholos ital, ellenben volt egy pohár fagyija, amitől még a hulla láttán sem ment el a kedve. Natere néztem, miközben nekem beszélt, majd legyintettem. - Ugyan már, épp ez teszi izgivé. Biztos ez is a hajó út része - vigyorogtam. - Tudod, mint azoknak a gyilkos vacsorás esteknek, amikor meghívnak egy csomó egymást nem ismerő embert egy vacsorára valami kastélyba és "megölik" a házigazdát, majd bezárják a kastélyt és a vacsoravendégeknek kell kideríteni ki a tettes. Szerintem az első tiszt lesz az. Keressük meg és vallassuk ki - csaptam össze tenyereim, majd összedörzsöltem őket vigyorogva, izgatottan. - A kést már biztos bedobta a tengerbe, vagy óceánba, vagy mi ez itt - integettem a víz felé. - Folyó lenne? - tanakodtam állam simogatva. - Víz-víz - vontam meg végül az állam. - Ki kell ábrándítsam, Mr. Braxton, ez itt nem egy nekünk szánt játék - mondta Sebastian, mire elhúztam a szám. - Ez a hulla valódi. Valaki megölte a kapitányt. - Persze, hogy valódi. Én is látom a vért és a sebet is. Ehhez kellett ledoktorálnia? Hát nem vitte sokra. Ezt még a részeg szomszéd Jack bácsi is meg tudná állapítani két WC-be hajolás között... - kacagtam, de Sebastian arca komoly és rezzenéstelen maradt. - Akkor mondja el, miért ne magukat kezdjem el gyanúsítani? - kérdezte unott képpel, mire horkantottam. - Talán mert épp smaciztunk, amikor majdnem a nyakunkban kötött ki. De épp úgy, ahogy mi, maguk is lehetnek gyilkosok! - mutattam feléjük, mire vállat vont. Travis szólt közbe. - Uraim, ezt nem most és nem így kéne elintézni. Akárki lehet gyilkos ezen a hajón és az sem kizárt, hogy a tettes nem egyedül dolgozik. Szerintem őrizzük meg a hidegvérünket és ne hozzunk elhamarkodott döntéseket. Nem igaz? - pillantott Nate felé. Ekkor csendült fel egy új hang is. Egy fiatal, ázsiai férfi volt az. Mezítláb, rendezetlen hajjal, elnyűtt fehér hosszú ujjúban, farmerben. Zsebre dugott kezekkel közeledett. Illetve egyik keze a zsebében volt, másikban egy tábla csoki, amit beszéd közben majszolt. - Azt gondolom mindenkinek a szavában van némi igazság, de kár lenne, ha emiatt most egymásnak esnénk. A gyilkos fegyver már aligha van a hajó fedélzetén, de nem lennék meglepve, ha a tettes egy konyhából szerzett kést használt volna. Nem tudhatjuk hányan vannak, akiknek közük lehet a gyilkossághoz, de, amíg nem tudunk pontos tényeket, addig a hajón mindenki potenciális gyanúsított. Önök is és egyesek szemében biztos én is az vagyok. Elvégre ismeretlen lehetek itt valamennyiük számára és ennek fényében rám is lehet gyanakodni. A halottat elnézve két lehetőség jöhet számításba - pillantott a halott felé. - A gyilkos vagy hirtelen felindulásból ölte meg, vagy előre eltervezte. A halottat elnézve van rá esély, hogy dulakodás előzte meg a gyilkosságot, de ha más szemszögből nézem, akkor a kinyomott szemek még üzenetnek is minősülhetnek a számunkra. Vagy épp annak, akinek szánták - Mégis mire céloz ezzel, Mr... - szólalt meg Travis. - Hirata. Sonny Hirata - válaszolta Travis felé fordulva. - És arra céloztam, mi van, ha a tettes azt üzeni nekünk ezzel, hogy a kapitány látott valamit, amit nem kellett volna és ezért ölte meg. De az is lehet, hogy van köztünk valaki, aki látott valamit, amit nem kellett volna és ez egy neki szánt figyelmeztetés. Sőt, ha mélyebbre megyek a patológiai pszichológiában, talán arra akar figyelmeztetni a gyilkos valakit, hogy valamit nem szabad látnia a jövőben, vagy nem szabad valaminek utána járnia, szeretné felhívni annak a valakinek a figyelmét, hogy ne kutakodjon, ne nyomozzon, ne nézelődjön valami kapcsán. Elképzelhető, hogy van valaki a hajón, aki olyan dolgokba ütötte az orrát, amibe nem kéne és a gyilkos most annak a valakinek üzent. De ez csak egy feltételezés, az is lehet, hogy dulakodás közben nyomta ki az áldozat szemét a gyilkos, de akkor miért dobta volna be a medencébe, hogy mindenki tudjon róla? A gyilkos vagy üzenni akar, vagy félelmet akar kelteni a hajón utazók között. Ha a nem ez lenne a célja, a halottat a tengerbe dobta volna, hogy megszabaduljon tőle és ne keltsen feltűnést. Tehát kijelenthetjük, hogy ez nem egy hirtelen felindulásból elkövetett emberölés. Annál ez sokkal több. Travis és Sebastian Engem és Natet kezdett nézni, de Sebastian azért elnézett Travis és Domi felé is. Én pedig Sebastian, Domit és Travist szemléltem, majd elnéztem Sonny felé is. - És ön ki is pontosan, hogy Sherlock Holmes-ot játszik, Mr. Hirata? - kérdezte Sebastian. - Magánnyomozó vagyok, továbbá a New York-i rendőrség és az FBI hivatalos bűnügyi tanácsadója.
Bárki is baszta el a partit, bassza meg. Már a kukkolók sem voltak épp bizalomgerjesztők, de hogy még egy hulla is csobbanjon a fasza medencében, ráadásul pont mellettünk. Ez is ékes példája annak, hogy el kell húznunk a vérbe. Ahogy mi is visszaöltöztünk és igyekeztünk nem is igazán beleavatkozni, azért a sok beszari mellől előkerültek az okoskodók is, amire én szívem szerint felnéztem volna az égre. Egy dolog, hogy szarban vagyunk, de hogy még ezekkel is kelljen eltölteni azt az időt... Amilyen barom itt mindenki, elvből Calere fognak mutogatni, pedig vannak szemtanúk, hogy közünk nem volt az esethez, azon kívül, hogy lefröcskölt minket véres vízzel a hulla. Ami szemet szúrt még, hogy az önjelölt "nyomozóink" közt Joseph Mengele a kis szociopata Dahmer kezét fogta. Már önmagában az is meglepő, hogy közük lehet egymáshoz, de a jelek szerint még több is, mint szimpla ismeretség. A gyerek meg ismeri Calet. Ah... biztos ő csinált valamit. Mégha most olyan ártatlan és érdeklődő képpel vizslatja az egybe gyűlteket, miközben olyan gusztán tömi pofazacskójába egyesével a fa pálcikára tűzdelt sajt golyókat. Már épp szólaltam volna meg, leintve Calet finoman, hogy hagyja a picsába, mert csak magunkra tereljük a gyanút, mikor nyilván meg kellett szólalnia Mengelének is. Egyből minket kezdett gyanúsítani. Egyszer elkapott, na és? Nem ijeszt meg... - Maguk viszont kétfelé voltak, ha már itt tartunk. Ki tudja épp mit csinált az egyik, míg mászkált a másik... - hunyorogtam Seb felé fenyegetően. Rá néztem volna ugyanígy a gyerekre is, de őt fel sem nézett ránk, hanem elmerengve piszkálni kezdte fogát a pálcikával. Na jó, talán belőle sosem lesz gyilkos... nem is értem mit akart tőle Cale. Persze, bele sem akartam kezdeni, csak idegesített, hogy ez a faszi már megint alattunk vágja a fát. Aztán persze a kukkoló sem bírt nyugton maradni. Miért is tette volna, nem? - Egyetértek. És ha más nem, legalább te tudod bizonyítani, hogy közünk sincs a dologhoz. Lévén, hogy folyamat bámultál minket odafent... - nem utalgatás, de valamiért olyan érzésem van, hogy mi ketten sem leszünk jóban. Gondoltam jó, így is sokan vagyunk... erre közbelép még valaki. Na tuti, hogy ő a gyilkos! Elég ránézni. Ugyan Caleből kiindulva sok faszságot láttam már, de amiket itt egy huzamba összehordott a kis srác... pasas... ázsiai fiatalképű vénség, na az volt nagy őrültség. Kinyomott szem meg üzenet?! "Elképzelhető, hogy van valaki a hajón, aki olyan dolgokba ütötte az orrát, amibe nem kéne és a gyilkos most annak a valakinek üzent..." Kissé eltűnődve nézek magam elé, bár van egy olyan sejtésem, hogy ez mondjuk itt mindegyik pofázóra igaz lehet... De ha ez így van, akkor az, azt jelenti, hogy tényleg ártatlanok. Legalábbis egy bizonyos értelemben. Amíg Naruto beszélt, én csak őt figyeltem jobbára, persze húzva a szám, mert bárki is tette, jól elbaszta. Nem csak a napom, de az életét is, mert ha megtaláljuk, elnézve a felsorakozókat, szerintem csúnya halála. De azon azért a végén elcsodálkoztam, amit ez a kócos mondott. - Aham... és gondolom ebben a göncben pontosan arra számítottál, hogy szét bulizod magad nyomozóként, nem? Csak pont belebotlottál egy gyilkosságba... Kicsit se furi, mi? - nézek rá gyanakodva, mert lássuk be, valahogy kinézetre sem passzol ide. Ekkor kapta fel fejét Dommiel is, és a gyanakvóan őt méregető Sebről Calere nézett. - Hé, én téged ismerlek! - vigyorodott el. - Te vagy az a Stephen Kingféle bohóc, nem? - mosolyogta, mert ismerős volt neki Cale arca, csak éppen nem volt benne biztos, hogy tényleg ő az. Rég volt már, plusz elég gyorsan leköti minden más a figyelmét. Kb. mint most is, mert félpercen belül egy újabb megszólaló hang irányába kapta fejét. - Akkor medencézni ma már nem is lehet...? - kérdezte kissé elszontyolodva a tömegből Gyda. Én mondjuk felismertem őt, annak ellenére, hogy klón voltam és valójában nem is találkoztunk, de úgy tűnt ő vagy nem nézett jól körbe, vagy sokat ivott, vagy egyáltalán nem ismert meg senkit. Pedig akadtak itt számára ismerős arcok. Bár nem meglepő módon Seb tekintetét végig kerülte. Viszont elég őszintén sajnálta, hogy nem fog tudni pancsizni.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
- Ugyan, kérem, én éppen az olyanokat gyógyítom, mint azok, akik a hulláért felelősek. Miért tenném? Nem vagyok gyilkos, ellenben gyilkosokat gyógyítok. Pont nem engem kéne gyanúsítania. Ahogy az is felháborító, hogy a fiamat gyanúsítja. Biztosíthatom affelől, hogy Dommiel nem tehet semmiről - vette egyben védelmébe Domit is. Erre azért én is felkaptam a fejem és meglepetten néztem oda. Igaz, csak az anyját láttam személyesen, de valahogy nehezen hittem el, hogy ez a pasas legyen az apja. Szugerálni kezdtem őket a hasonlóságokat keresve, de aztán abba is hagytam. Felesleges, hiszen végtére is jóformán semmi közöm hozzájuk, minek erőltessem a megfigyelő képességem... - Ez így van, kivételesen nem maguk a hunyók - igazolt minket Travis. Nem igazán vett minket a védelmébe, de már az is valami, hogy elismerte, ez a hulla nem a mi kezünk által keletkezett. Legalább ez alól a vád alól tisztázva vagyunk, ami nekünk elég is. Mikor Sonny is előkerült jót kacagtam. - Milyen élénk fantázia - jegyeztem meg. - Csak nem gyilkos elméken nevelkedett itt valaki? Mit kell itt mindenféle nagy dolgot belemagyarázni? A pasast egyszerűen kinyírta valaki, mert útban volt neki. Nincs itt semmiféle üzenet - legyintettem. - Amikor John Doe leszúrta a konyhában Jane Doet ott is lehetne magyarázkodni, hogy azért szúrta pont a szíve jobb csücskébe a kést, mert félre lépett Bruce Waynel. Ez egy sima háztartási gyilkosság, ennyi - vontam meg a vállaim, de Sonny szóra sem méltatott. Gondolom nem akart feleslegesen vitatkozni "alsóbb rendű" embertársaival. Látszott rajta, hogy csodagyereknek képzelte magát. Ha Sonny nem is, de Domi megtörte a csendet, mire integetni kezdtem neki. - Jaja, én vagyok Pennywise - kuncogtam, majd elvigyorodtam. - Te pedig az ifjú hasfelmetsző Jack - kacagtam, majd mikor Gyda megszólalt csillogó szemekkel néztem én is a régi ismerős felé. - Áááá, hello - vigyorogtam. - Mina sako arigato, k-k-k-kawaii K-k-k-kawaii Come come Kitty Kitty You're so pretty pretty Don't go Kitty Kitty Stay with me - daloltam el neki az ismert Avrill sláger egy kis részletét. - Már hogy ne lehetne? Parancsolj, ott vár a vérfürdő - intettem a medence felé színpadiasan. Nate felé fordultam, átöleltem a derekát a felé eső karommal, majd felpattintottam a napszemcsim és vigyorogva intettem a társaságnak. - Nos, tekintve, hogy nekünk semmi közünk az itt történtekhez tovább is lépnénk uraim, hölgyeim. Na gyere Tigrisem, ne vesztegessük itt az időnket, most úgy sem kívánom a paradicsom levest - viccelődtem a véres medence vízzel. Ha jött, akkor el is indultam vele a kabinok felé. Kimondottan élveztem, hogy most kimondták az ártatlanságom egy gyilkossági ügyben, noha biztosra vettem, fognak még itt történni dolgok. De hát nem miattam és ez benne a poén. Pacsim küldöm a gyilkosnak, aki "rettegésben tartja a hajót". Én nekem nincs félni valóm, noha valszeg nem is tudnék félni. Nem tudom az mit jelent. Én még így is vadásznak tartottam magam, mintsem lehetséges prédának. Próbáljon csak engem megölni, ahhoz nekem is lesz egy két szavam, pláne Natenek... Éreztem a hátunkra vetülő egy-egy utálkozó, vagy épp undorodó tekintetet, csak épp nem érdekelt. Ha valakinek nem tetszem, vagy gondja van a stílusommal, az ugorjon a vízbe. Ha nem, akkor rásegítünk.
Cale, Nate, Dommiel, Travis, Sonny, Sebastian & Gyda
Már épp legyintettem volna egy idegeset, hogy ne terelje a szót vagy forgassa ki a szavaim, mert én nem a gyerekére mutogatok, hanem arra a kis szociopatára. Ez biztosan csak valami félreértés, mert poénnak borzasztóan szar. Ezt ő sem gondolja komolyan. Fel is vonom egyik szemöldököm, miközben kérdőn visszapillantva rá, egy kicsit megemelem fejem, enyhén húzva számon, mert kurva élet, hogy ez nem igaz. El is sandítok Cale felé, hogy megkérdezzem, komoly e a dolog, mert akkor meg mi a szarért kereste fel a kölyköt, ha köze van ehhez, de szemlátomást őt is úgy megdöbbenti a dolog, ahogy engem. Nem is tudott róla? Na akkor ez tuti kamu. Dommielt mondjuk egy percig sem zavarta, hogy róla és az "apjáról" van szó. Maximum elmosolyodva felpillantott rá, mikor megvédte tőlünk, azután tekintet csak felénk és ismerte fel Calet. Nem leszünk barátok ezzel a furcsa kukkolóval, de örülök, hogy az itteniek egyike legalább nem minket vádol. Ellenben én továbbra is a gyilkos párosra vagy apa és fiára gyanakszom... Az is lehet, hogy Sebastiannak semmi köze hozzá, csak éppen a fia sunyul, és igenis ő a ludas. - Kösz... De attól még nem nézheted, ahogy szeretkezünk. - szögeztem le a kukkoló felé bökve, mert mindegy milyen okból fejtette ki meglátását, attól még nem javít azon, hogy bámult minket. Aztán jött a másik idegesítő kis kölyök, vagy tudom is én hány éves. De úgy tűnt egyikünk gondolatmenetére sem kíváncsi. Oké... ő is elég gyanús... Még a végén kiderül, hogy itt mindenki benne van, csak mi nem. - Hűű, az nagyon jól néz ki! Kaphatok belőle? - szólalt meg keresztbe köztünk Dommiel is a Sonny kezében lévő csokira mutogatva közben, lévén, hogy a sajtgolyóit már megette. Persze fél füllel figyelt Calere is, csak hát, ha csokit lát köztudott, hogy sokra már úgy sem figyel. Ha Seb nem fogná a kezét, már simán áttrappolt volna köztünk, hogy eltulajdonítsa az ázsiai csokiját. Gyda sem tudott a háttérben maradni... vagy mondjuk a hulla mellé fulladni a medencébe, bár tény, ami tény, mégha mosolygott is, úgy tűnt kicsit meg van szeppenve. Mintha nem ismerné meg Calet. De mosolya csak hamar vigyorrá válik, ahogy Braxie még énekelni is kezd neki. Erre csak szemeim forgatom. Flörtölni nem akar azzal, aki elvileg kinyírt? Pff... tipikus... A kislány a medence irányába pillantott, majd még mindig elszomorodva vissza Calere. - De koszos lesz a ruhám... Olyan nehéz kimosni a vért belőle... - sóhajtja szemeit forgatva panaszosan. Őszintén szólva nekem sem volt kedvem végig hallgatni és nézni ezt az egészet, de azért egy csöppet jobban zavart, hogy akad egy - vagy több - gyilkosunk és így kellene most romantikáznunk. Persze képzett vagyok meg minden, de a golyó attól még nem pattan le rólam, szóval... szopás lenne aktus közben egy tarkó lövés. De elvonulni attól még elvonulhatunk. A tömegben is könnyű célpontok lennénk, bennem meg dolgozik a hű, ház és gazdi őrző-védő stílus, szóval nem állok ellent, mikor átkarolja a derekam, miközben elpillantok felé. - Helyes... Úgy is tele van ez a kurva hajó okos tojásokkal, meg fasza mindent tudó kis zsenikkel. Nehogy már ne jöjjenek rá a megoldásra 5 perc alatt. - bólintok egy aprót és hátra hagyva őket megyek Calel. - Héé! Engem sem érdekel! Hová mentek? Mehetek veletek? - szólt még utánunk Gyda. - Ne már... itt mindenki olyan fura, nem akarok kilógni a sorból... - motyogta lemondóan sóhajtva. - Hogy fogjuk kinyomozni, hogy ki a gyilkos? - szólalt meg végül elég lassan de bekapcsolódva a dolgokba Domi is. - Úgy értem... elég sokan vagyunk, a hajó is nagy, ráadásul ki tudja mit tervez még a gyilkos, hisz nyilván nem csak a kapitányt akarta elintézni, meg a hajót elirányítani... Mi van, ha öngyilkos merénylő és neki akar vezetni minket valaminek...? - vetődött fel benne a kérdés, amire több fültanú vendég is rémülten kapott mellkasához, miközben lassan szét széledt a hulla körüli tömeg és mindenki halálra volt rémülve.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Kezdőlap
Teljes bizonyossággal nem mertem volna azt mondani, hogy nincs semmi sunyiság a dolog mögött, de úgy tűnt tényleg Roman az. Az ujjáról a gyűrűt le is húztam és felhúztam magamra, még meg is néztem, hogy áll. Nem lesz rá mindig szükség, de most még mókás lesz eljátszani néhány emberrel, hogy én vagyok Roman. Úgy sem tervezek végleg az ő életét élni. Le is dobtam magam a kanapéra, miközben hallgattam kérdésemre adott válaszát... pontosabban meséjét. Tudtam, hogy felfogja hozni Juliet. Miért is ne tenné, elvégre bérgyilkosként ment oda megölni valakit, ahol már megöltek valakit előtte. De nem érdekelte, így nem is "találgattam". Más esetben biztos azzal jöttem volna, hogy a családjukra így is orrolnak páran. Romanra, a férjére és a lányukra is, így nem csoda, hogy elkezdték őket leszedni.
Mit mondhatnék, nem voltam lenyűgözve, hogy valaki egy hullával tönkre vágta a kikapcsolódásom és a romantikám. Magamban elgondolkodtam rajta, hogyan kínozzam és öljem meg azt, aki mindezért felelős volt. Amúgy is, ezen a hajón én voltam a gyilkos, nem kellettek vetélytársak. Ráadásul ilyen gagyi munkát végezzen valaki. Biztos valami kezdő.