Fauna az „úgy hallottam” lány az iskolában. Mindenkinek van róla egy sztorija, és mindenki úgy kezdi: „úgy hallottam”, így zömében úgy gondolják, és érzik is, hogy ismerik. Mindenkinek köszön, mindenkihez van egy-egy szava, kinek egy beszólás jut, kinek egy dicséret, kinek egy flört. Közszájon forog, közkincsnek suttogják rosszmájúan a folyosón, a valóságban meg csak pár haverja ismeri igazán. Neki ez jó, mert leszarja az iskolát, zömében az osztálytársait is. Sosem erősíti meg, és sosem cáfolja azt, ami épp szembe jön róla, valakinek a száján – minek? Könnyedén lavírozik az embertömegben, jól bánik a szavaival, és a pletykák miatt a többségben bizalmat kelt. Nem az a tipikus népszerű lány, nem a pompomcsapat méhkirálynője, nem is az a szajha aki mindenki ágyában megfordul – bár ezt a rossz nyelvek hol cáfolják, hol megerősítik -, sokkal inkább a „bulis csaj”. A jó arc. A laza. A füves lány. Utóbbi végett a legtöbb házibulin, titkos partin megfordul, koncertekre és tecno bulikra engedik be hátul. Mindig ismer valakit, állandóan van „egy haverja”. Hedonista, nagypofájú és féktelen.
Aztán a valós énjét meg ki nem szarja le? A szorongásait, a belső vívódásait. Neki is vannak, mint minden kamasznak, de arra senki sem kíváncsi. A morajként végighömpölygő szóbeszédre annál inkább. Arra mindenki.

Pár pletyka, és a valóság, a pár év alatt felreppent millió információból Faunáról:

„Úgy hallottam, 13 évesen veszítette el, egy házibulin a szülei egyik füves cimborájával, a pasi vagy kétszer olyan idős volt, ha nem több!” - részben igaz, tényleg abban a korban veszítettem el, de a kivel, már jóval érdemtelenebb információ, egy idegen srác volt, akinek klassz volt a motorja, bőrdzsekit hordott, wesco csizmát, és dohányzott. Valóban a szüleim ismerőse volt, de csak mert füvet adott el neki az anyám.

„Fauna? Á, az a csaj bolond, állítólag a matek tanár csak azért engedte át az év végi vizsgán, mert leszopta.” - ez még csak részben sem igaz, kivételesen rendesen tanultam rá, a tanár meg szimplán bírt, gondolom, mert félrehívott és közölte, ha rendesen tanulok, egész jó jegyeket tudok összeszedni.

„Úgy hallottam az első suli bulin egy öltönyzakóban sétált haza, érted...csak egy öltönyzakóban, mert a futballcsapat ellopta a ruháját, miközben az egyikkel kefélt a zuhanyzóban.” - részben igaz, már az a része, hogy egy szál zakóban mentem haza, mivel Heather, az a kis pompom ribi konkrétan rám borította az egész puncsos tálat, csak mert váltottam három mondatot a fiújával, aki bocsánatot kért, mert rálépett a ruhám szélére. Amikor meg kimentem a mosdóba, hátha meg tudom menteni a göncöm, elvették, és kihajították az ablakon. Szerintem így is én nyertem, őegy monoklival távozott, és Tyler zakójában. Hah...

„Á, Fau....úgy beszélik, hogy állandóan a tornaterem szertárában füvezik.” - na, hát ez például igaz.

„Zakkant. Mindig megdicséri a ruhám, de nem tudom komolyan venni, mert azt beszélik lezbi...vagy bi? Faszom,  a csajokra is bukik na. Velem csak ne kezdjen ki! Pfúj.” - ez is igaz, Drea, de ahelyett, hogy szépen fogadnád a bókot, és mosolyognál, csak fintorogsz, csodálkozol, hogy rád szálltam?!

„Úgy hallottam valami kommunában él az anyjáékkal, onnan van ennyi füve.” - kommuna? Kérlek....apám jól kereső festő, anyám meg jógát oktat, meg természetgyógyász....így ja, onnan van füvem haver. Kommuna...hah...

„Ez nem titok, mindenki tudja, hogy imád verekedni. Mint valami csivava. Beszólsz neki, aztán harapja is át a torkodat. Brutál.” - most mit mondjak? Van ami szarul érint. Én se lehetek tökéletes! Pláne nem akkor, ha Heather basztat, mert megint nincs szex a fiújával... pfú az a picsa.

„Nimfomán, még a suliba is hoz valamit, vagy elkap valakit, hogy...szóval..értitek...” - persze Austin, csak szeretnéd....menj haza zsebhokizni, bah.

„Azért ilyen jók a jegyei, mert a szülei megveszik neki. Az anyja állítólag a suli igazgatójával kavar, vagy mi....az apja meg ezt élvezi.” - nem lepődnék meg, ha anyám tényleg rámoccant volna a dririre, apám meg ezt tényleg élvezi....ők amolyan nyitott házasságban vannak. Ne, most ne nézz így, hahó....minden nyaram valami fesztiválon töltöm, ahol éneklünk, meg batikolunk meg virágkoszorút fonunk. Ez így normális. Mármint nálunk, de azért az hogy emiatt jók a jegyeim. Pf. Nem, nem emiatt, amiatt, mert néha tanulok is. Meg mázlim van a dolgok megjegyzésével, asszem.

„Úgy hallottam egyik évben kicserélte valamire Heather samponját, és piros hajjal mászkált egy napig.” - nos, ez valóban megtörtént, csak nem teljesen így....illetve de. Csak nem vörös volt, hanem kék. Szerintem faszán állt neki!

„Úgy hallottam, Fau egyszer betörte a diri ablakát.” - hhjja. Ez is megtörtént. Téglával....de volt rá mentségem! Asszem...régen volt. Lényeg, hogy ez ja...ez igaz.

„Pfú, egyszer mesélték, hogy bedrogozott egy egész osztályt kiránduláson...még a tanárt is! Másnap meg mindenki hányt és szarul volt...Nagy lehetett!” - iiiigen. Ez is megtörtént....mondjuk sosem derült ki ténylegesen, hogy én voltam...meg véletlen volt! Fene se gondolta, hogy azt is belerakják a kajába....

„Úgy hallottam, ő a felelős azért, hogy Mr Buck női ruhás képeit kiplakátolták suli szerte a folyosókra.” - hm....ki tudja, lehet én voltam, de lehet nem....

„Mintha mesélték volna, hogy egyszer az egész futball csapatot befejtette rózsaszínre...valamit rakott a vízbe....” - hát...így jár az, aki lányokkal erőszakoskodik....

Az ismerőseim zöme csak felszínes jópofizás, persze ezt senki nem úgy érzi. Ahhoz túlságosan is jól érzem magam a társaságukban, túlságosan is jó kérdéseket teszek fel, jól szörfözöm az érzelmeken. Kell, hogy boldoguljak, hogy továbbra is megmaradjon a botrányokkal és pletykákkal fenntartott jólétem. Ha nem lennék ennyire jó arc, én lennék a füves hippi a fura kinyúlt és használt ruhákban, állandó füstölő illattal, és egy kőgazdag faterral, és lószar se hívna meg sehova. A fiatalok pöcsök. Ha gazdag vagy az a baj, ha csóró, az. Ha fura és gazdag, akkor ezt nem értékelik. Ez csak a felnőtt művészeknek jön be, és csak ők tehetik meg, hogy flúgos különcök legyenek. Mindenhol megvannak a klikkek. Gondolom a faszom munkahelyen is, de ahogy én látom, a felnőtteknek nem okoz ekkora traumát. Mondjuk nekik nem lopják el a ruháikat, és cserélik ki a fiú és a lány táblát az ajtón a kiránduláson, mikor zuhanyoznak. Nem ragasztanak rágót a hajukba, csak mert a kibaszott Jessicának épp ugyan olyanra vágta a fodrász a haját, és nehogy már ugyan olyan legyen valaki másnak rajta kívül. A gyerekek kegyetlen kis rohadékok. Na mindegy.
- Fauuuu, gyere már! - robban be a fejembe Gina hangja, mire nyögve integetek, de nehéz megtartani a kezem úgy függőlegesben, hogy a hanyatt fekvő testem ne találja gyomron, vagy pofán. Mikor lettem ennyire nehéz? Óóó ja igen. Fél szemem kinyitva hunyorgok oldalra Cole felé, aki hasonló szétcsapott állapotban, lehunyt szemmel flessel mellettem. Dugtunk? Ellenőrző mozdulatom elején igyekszem nem pofán baszni magam a kezemmel, ami az előbb még a levegőben integetett Ginnek, s mikor az ujjaim a helyükön találják a gatyámat meglepetten, de egy amolyan önelismerően hümmögve nyugtázom a felfedezésem. Közben a kis vöröske arca bekúszik fölém, vigyorog. A kis picsa. Még a szoba fényében is lángoló vörösnek látom a göndör tincseket, pedig a kislámpa aligha ad annyi fényt, hogy ez így is legyen. Ja, asszem kicsit beálltam. Ráfog a csuklómra, és felhúz ültömbe. Segítenék, de nincs kedvem, így tohonya kocsonyaként hagyom, hagy szenvedjen, de vigyorom látja, szívózom, így mellkason vágva visszadönt, és fölém mászik.
Mmm, kezd tetszeni a szituáció, testem megelevenedve ficcen, ujjaim amiket eddig alig éreztem most mohón simítanak végig a harisnyába bújtatott combjain.
- Segíthetek? - hangom karcos, szavaim elnyújtottak, de tompaságom pocsolyájába az élénkség cseppjei hullnak, felkavarva a felszínt. Huncut mosolyomra tükörképként húzódik az övé is, és közelebb hajolva oldalamon felkúszik a keze. A fókusz szétesik, csak a leheletét érzem, agyam már a csókját érzi, de éles fájdalomként hasít belém a csípése, ami a mellbimbómat éri. Élesen szívva be a levegőt vetem le magamról, és a puffanással egy időben ülök fel, rádörzsölve a lüktető testrészemre. - Auuu! Picsa. - fejezem ki felháborodásom, ha a grimaszom nem lenne elég.
- Mondtam, hogy gyere már.... itt van Dean és Heather. - kijózanító pofonként hat rám a két név, s habár csak pillanatokig fogom tudni összeszedni magam, fújtatva tornázom magam talpra, és húzom most én fel Ginát, csak hogy belé kapaszkodva röhögésre nyíló ajkakkal tántorogjak ki a szobából a nyomában. Cole még él, ahogy láttam, a cigicsikkeket, meg a piásüvegeket majd úgy is feltakarítja...valaki, amiket a szobában hagyok a csávóval.
- Faszt keresnek itt? - próbálom túlordibálni a tömeget, és a zenét, és a mozgástól egészen felélénkülök, a köd még nem oszlik el, de senki sem fog elém tolni matek képleteket.
- Ők mindig mindenhova meg vannak hívva, mit lepődsz meg? - vág vissza, mire megvetően pöffenek, de igaza van.
- Oké, apród, kísérj az ivóba! -
- Kevered a korokat...ah, mindegy, gyere...  - rángat le a lépcsőn, és a konyhába érve a pultnak támaszt, mint egy szaros seprűt, és elillan poharakért, meg valami löttyért, amiben ki tudja milyen alkoholok undorító keveréke van.
Pillantásom tompán zongorázik végig a többieken, mígnem a kimagasló alakot túl hamar szúrom ki.
Dean.
A sport arany ifja. A suli királya, a picsa Heather fiúja. Tpikus iskolai gerlepár, a pompom kisasszony meg a sztárkosaras,-, és vívóbajnok. Utóbbi történetesen két napja nyomott fel a zuhanyzó falára. Hogy ez nekem gáz, vagy annak a libának, aki mellette nevetgél, sosem fogjuk megtudni, mert ha rajtam múlik, párszor még meg fog történni. Nem szerelemből, pff, hagyjuk már. De haver...az a test....
- Nesze, igyál. Kicsit talán felpörget. - nyomódik elém ábrándozásaim közepette egy piros pohár, amire automatikusan kulcsolódnak rá az ujjaim, és le sem véve a szemem az említettről, kortyolok bele. - Komolyan? Ha továbbra is így nézed, vagy kiesik a szemed, vagy az a picsa nyomja ki. - dörmögi Gin, és oldalba bökve zökkent ki, mire felröhögve vállat vonok egy „nem bánom” fintorral.
- Ha átélted volna amit én... -
- De sosem fogom. Na, gyere táncolni ribi, megmentelek a reménytelen vágyódástól! - húz a táncolók felé, mire legurítom a torkomon ami még a poharamban van, és elhajítva – józanon nem szemetelek, eskü – követem. Átkarolom, és felveszem az ütemet, de a fejem csak nem akar Gin irányába állni, mire morranva kapja el az állam, és kényszeríti a saját irányába. A következő pillanatban pedig fájón kapja el az alsó ajkam, és mar bele, meghúzva az érzékeny húst.
Oké...így is el lehet terelni a figyelmem...!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hát te nagyon jófej vagy. Egy igazi lázadó, szókimondó, harsány, vagány kiscsaj vagy, akinek a neve és a vele kapcsolatos sztorik ott vannak az iskolai közéletben. Nem te vagy a méhkirálynő, mégis híres - vagy inkább hírhedt - vagy bizonyos körökben. Nem érdekel, hogy pletykák révén ismernek meg, azt sem érdekel látszólag, hogy miket pletykálnak rólad, pedig a felsoroltak közül elég sok rosszindulatú, és nem azt adják vissza, aki egyébként vagy. Pedig sokkal több vagy, mint néhány pletyka, szóbeszéd. Mindenki több ennél. És habár a legtöbben valóban arra kíváncsiak, amin lehet csámcsogni, aminek "hírértéke" van ebben a bizonyos korban, sokakat biztos érdekelne, ki vagy te valójában. Csak meg kell találni a jó embereket.
Nagyon laza vagy, lazán veszed az életet, ami kamaszkorban nem csoda és nem is szabad ezt elvenni, hiszen azt a kort ki kell élvezni. A lazaságod mellett megvan azért a józan paraszti eszed is, sőt, ha akarsz, akkor jó jegyeket is tudsz szerezni, és még sokra is viheted később az életben, ha ezt te is felfogod majd. Abban igazad van, hogy a gyerekek igazi szörnyetegek tudnak lenni, ehhez semmi kétség sem fér, de te is a tűzzel játszol. Remélem, nem égeted meg magad azért, vagy legalább nem annyira, mert ez a Heather elég bosszúálló kis ribinek tűnik. Ha végre végzel a középiskolában, biztos ki fog tárulni előtted a világ, és rájössz, hogy nem csak a buli, fű és testiség szentháromság létezik. Addig meg próbálj valahogy ellavírozni, bár úgy látom, ez nem igazán jellemző rád, te valahogy mindig megtalálod a módját, hogy legalább egy sztori szülessen rólad minden nap.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!