Testvérek vagyunk, vagy mi a szösz. Hogy ugyanabban az elcseszett családban nőttünk fel az fix, de aztán ki tudja. Te velem ellentétben vitted valamire. Mindig is több ambíció volt benned, anya még gyerekkorunkban megjósolta, hogy te leszel a családunk megmentője. Talán ez ösztönzött abban, hogy tanulj s magad mögött hagyva mindent aztán elismert ügyvéddé válj. Az anyánk úgy 10 éve kötötte fel magát, miután megunta az apánk zsarnokságát, és pont te voltál az, aki rátalált. Utána el is költöztél otthonról, engem pedig ott hagytál az apánkra bízva, aki nagyszerűen vezette le rajtam a dühét minden egyes nap. Sosem jöttél értem, nem akartál megmenteni tőle, ezt pedig még a mai napig sem bocsájtottam meg. Aztán egy nap jött a rendőrség, és az apánkat letartoztatták, gyilkosságért. Nem vállaltad el az ügyét, nem akartál az ügyvédje lenni, hagytad, hogy bezárják, és a hátralévő életét a börtönbe élje le. Azóta pedig folyton a nyakamban loholsz, mintha próbálnád helyre hozni a hibádat. Többször is kihúztál a bajból, és próbálsz atyáskodni felettem, egyszer még azt is felajánlottad, hogy költözzek hozzád. Arra azonban még várhatsz, bátyus. Nem vagyok a te világodba való.

A karakter magánélete szabadon alkotható, semmi más elvárásom nincs a leírtakon kívül. A pb és név is változtatható, de ha megjöttél azért dobj meg egy pm-mel. Nagyon várlak.