Eléggé nagyszájú, hiába igyekeztek a szülei egy picit megnevelni arra, hogy néha igen is harapjon a nyelvére és ne mondja ki azt, ami először az eszébe jut. Mégis a forrófejűségét nem olyan egyszerű elengedni egyetlen embernek sem, főleg nem egy kisebb gyermeknek. Idővel természetesen megtanult valamennyire a nyelvére harapni, de ez nem azt jelenti, hogy belül nem forrong minden egyes alkalommal, amikor úgy érzi, hogy valamit mégis csak mondani kellene, vagy esetleg igazságtalansággal találja szemben magát. Bátran kiáll másokért, de sokszor szívesen veszi a vállaira mások terheit, hogy helyettük vívjon meg harcokat még akkor is, ha néha ez nem az ő feladata. Emiatt rengeteg konfliktusba keveredett az évek során, amelyet szintén meg kellett tanulnia, hiszen habár úgy érezte, hogy jogos, amit tesz és mond, de tudta jól, hogy a saját életét könnyíti meg, ha egy kis önuralmat tanúsít a legtöbb helyzetben.
A rengeteg negatív dolog ellenére könnyen barátkozik, hiszen nagyon nyitott és barátságos. Meg aztán két perc alatt nem lehet senkit sem kiismerni igazán és nem is fog egy potenciális negatív következmények listát átnyújtani arról, hogy mégis mi várhat valakire, ha úgy dönt, hogy barátkozik vele. Az önfejűsége és makacssága egy picit sem tompult inkább csak kordában tartja mindkettőt, de a fejében ugyanúgy lefutnak a monológok, ami sokszor azért kiül az arcára, de nem firtatja még akkor sem, ha rákérdeznek. Nem hazudozik, igazat mond, de úgy van vele, hogyha jót nem tudsz mondani, akkor talán jobb, ha hallgatsz. Legalábbis az idő múlásával ezt szűrte le a körülötte élőkből, mert az igazság először fájdalmas, de nem igazán érti, hogy hazugságra építkezni mégis mivel jobb.
A szétszórtsága, meggondolatlansága is rengeteg problémát tud felhozni, de ezekre csak úgy gondol, mint egy újabb lehetőségre, hogy tesztelje a spontaneitását és a probléma megoldó képességét, amik elég jártas képességei tekintve, hogy gyerekkora óta kreatív módszerekkel oldja meg esetlegesen az utazás során felmerült problémákat, avagy azt, hogy miként ne büntessék meg a szülei egy-egy csínytevés miatt. Talán ez a leleményesség, ami hozzásegítette ahhoz, hogy idejekorán fejezze be a középiskolát. Persze ténylegesen soha nem járt középiskolába ez az élmény elmaradt a számára, de picit sem bánja, hiszen az utazás nagy szenvedélyévé vált és mondhatni rosszul érzi magát, ha sokáig egy helyben kell maradnia. Ez lehet ahhoz köthető, hogy még az anyaméhben is minden folyamatosan utazott az utolsó pillanatig, amikor már a szülés közeledtével visszatértek a szülei otthonukba. Legalábbis nagyon szereti ezt kifogásnak használni, akármikor a szülei azt tanácsolják neki, hogy találja meg a saját gyökereit, de ő úgy érzi ezt már rég megtalálta.
Az utazás során sokat megtanulhat magáról és másokról is, új emberekkel ismerkedhet meg, új ételeket próbálhat ki és szinte végtelen lehetőségek hevernek a lába előtt, amit nem tud és nem is szeretne elengedni. Emiatt is érzi magát szobafogásban, akárhányszor van az, hogy otthon töltenek egy-két ünnepet, hogy néhány rokonnal találkozzanak, akiknek a nevére sem emlékszik igazán, hiszen amennyire nem érdekli őket, annyira kölcsönös ez az érzés. A kényszeres jópofizás nem kenyere, szinte a gyomra forog tőle ezért igyekszik ezeket az interakciókat minimálisra fogni, hiszen nem látja értelmüket, de szüleit ténylegesen soha nem akarná megbántani ez pedig nagyban hozzásegített ahhoz, hogy megtanuljon a nyelvére harapni. A kirándulásai során mindig viszi magával a cicáját, akinek eleinte nehéz volt hozzászokni a változásokhoz, de végső soron ő is felbátorodott és előhozta belőle a vándorló, vadász szellemet.

---

Nem nőtt túl magasra, hiszen valahol százhetven centi alatt van, de nem méregeti magát, hiszen úgy sem számít kifejezetten, egy magassarkú (nem szereti őket), egy bakancs, vagy platform cipő és az egész repül ki az ablakon így nem foglalkozik ezzel egy picit sem. A sok túrázásnak köszönhetően teste megedződött, ahogyan a hobbi táncolásának is, hiszen ha a négy fal között "rekedt" is, akkor sem ül túl sokáig a fenekén ezért is tart neki hosszú ideig egy könyv kiolvasása, hiszen egy idő után mindig talpra akar állni, hogy tovább haladhasson, akármivel, csak ne ülje laposra a fenekét.

Nem újdonság, hogy meggondolatlan vagyok és fellángolásból teszek valamit, de közben még ennyire mérges nem is voltam magamra. Általában vígan átölelem a kihívásokat, amiket magamnak állítok fel, hiszen olyan ez az egész, mintha pasi lennék és a széllel szemben adnám át magam a természet által rám ruházott szükségleteknek és meglepődnék, hogy hát az végül rajtam köt ki. Persze mondhatnám, hogy sokan úgy gondolják, hogy csodaszer meg azt állítják, hogy megisszák, vagy éppen az arcukra kenik, mert arra esküsznek, hogy a legjobb bőrápoló a világon. Azt mondom, hogy egészségükre, ha tényleg megcsinálják, de a legtöbbről előbb vagy utóbb kiderül, hogy csak félrevezetés, megtévesztés és csak megbotránkoztatják a népet, hogy aztán egy teljesen más irányba terelve őket húzhassanak le róluk nem kevés pénzt.
Most azonban én is hasonlóan idiótának érzem magam, amiért imitálom az életem, hogy milyen is lenne, ha mondjuk elmentem volna profi boxolónak, mert vagy már harmadjára ütöm ki a párnámat, aki ha tudna se akarna felkelni, mert senki sem olyan mazochista, hogy ezt elviselje, amit most én csinálok. Hol ütöm, hol pedig a fejemet nyomom belé, hogy üvöltözzek, miközben úgy csinálok, mintha az egész már kőbe lenne vésve, de közben még csak szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen benyújtottam a jelentkezésemet, mert túl jónak tűnt az egész ahhoz, hogy nemet mondjak egy ilyen ajánlatra, de aztán jöttek a kételyek egymás után.
Három hónap. Pontosan ennyi ideig kell egy helyben maradnom. Ami már most fojtogat pedig semmi sem biztos. Szeretem az embereket, mert hát szeretek ismerkedni meg minden, de teljesen más, amikor az ember utazik és ott találkozik rengeteg emberrel, mint mikor heringpartiként be van szorítva a nagyvárosba, ahol mindenki javarészt a szürke hétköznapokat éli, a munkából jön avagy megy így a hangulatuk is eléggé negatív. Arról meg szó sem lehet, hogy igazából a négy fal között legyek, hogy ettől a negatív energiahalmaztól meneküljek, mert azt jelentené, hogy egyedül maradok a gondolataimmal, ami nem hangzik túl biztatóan így mondhatni szó sem lehet róla. Hát már most túlgondolom az egészet pedig még semmi sem biztos. Jelentkeztem. Ez azonban nem jár kéz a kézben azzal, hogy sikerülni is fog. De nagyon szeretném, viszont közben talán mégsem. Mert három hónap. De nem ez az egyetlen ok..
Béna vagyok. Mármint talán annyira nem, de közben meg azért mégis csak egy profi koreográfus, táncosról van szó, aki valószínűleg képes lesz meglátni minden egyes mozdulatomban az aprócska hibát és nagyító alá venni. De közben.. Leszünk elvileg harmincan. Csak nem engem fog kiválasztani, hogy engem piszkáljon és vegyen mikroszkopikus cső alá. Bár, akkor legalább azt a pillanatot is megragadhatom arra, hogy megmutassam fejlődőképes vagyok. Ha valamit kiszúr, akkor megmutatom, hogy tudok rajta javítani, hogy nem csak üres szavak lesznek a megjegyzései a számomra, hanem igen is a szívemre veszem. Nem szabad nagyon, mert akkor még lehet megsirat. Pedig nem szoktam sírni. Nem.. Nem vagyok sírós! Egek még nem történt semmi az egész csak elméleti vonalon húzódik, de már most jobban kikészít, mint bármi más. Nem szoktam ennyire frusztrált lenni és azt kell mondanom, hogy nem emlékszem mikor volt, hogy utoljára ennyire rágódtam volna valamin. Mégis, hogy a gondolataimtól kiszabaduljak egy picit kimozdulok és lemegyek az edzőterembe, hogy amíg próbálom fizikailag lefárasztani magam és arra fókuszálni, amit csinálok, hogy mennyinél járok az adott szettben valamennyire sikerül is elüldözni az őrületbe kergeti kis belső gondolataimat, de még így sem vagyok biztos abban, hogy jól számolok-e, mert el-el vesztem a fonalat és inkább mondok kevesebbet, de aztán a végén még így is ráteszek egyet-kettőt, amivel kellően lefárasztom magam, hogy egy kellemes zuhany után békésen vágjam be magam az ágyba és üssem ki a párnámat utoljára a mai nap folyamán.

---

Telnek, múlnak a napok mire már-már meg is feledkezem arról, hogy jelentkeztem, mert a végén már egy újabb kiruccanást kezdek el tervezni és az köt le teljes egészében. Nem tudom miért pánikoltam be ennyire, hiszen nagyon kevés az esélye annak, hogy beválogatnak, vagy én leszek az a bizonyos szerencsés, amikor biztos vagyok benne, hogy több ezren jelentkeztek. Bár talán pont ezért aggódtam annyira. Beválogatnak én meg azt sem tudom, hogy ténylegesen akartam-e, mert jobban kerestem a kifogásokat, mint más a csaló napjaira. Mégis amikor rezzen a telefonom és pontosan onnan érkezik az e-mail érzem, hogy a szívverésem egyre hevesebb lesz, ahogy villámgyorsan megnyitom a levelet és a hosszas maszlagot átgörgetve csak két szót keresek egy gratulálok vagy sajnálom, vagy valami ilyesmi. Amint megpillantom azonban az előbbit megint csak vegyes érzések hullámai sodornak végig a lelkemen, miközben egy gyenge fuck elhagyja ajkaimat. Soha nem voltam ennyi ideig egy helyen, maximum a születésem után, de arra meg nem igazán emlékszem, szóval nem hozhatom fel példának, hogy jól viseltem-e vagy sem. Már annyira hozzászoktam ahhoz, hogy soha nem vagyok ugyanott huzamosabb ideig, hogy azt sem tudom menni fog-e.
Mégis.. Talán megéri. Talán nem fogok a végére megőrülni.. De pont ez az, hogy csak talán..

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Valószínűleg ez az utazóvlogger a világ legjobb munkája lehet, mivel ezáltal egyszerre van lehetőséged megélni az utazás örömeit, a kultúra magadba szívását, a bulikat és ismered meg a világot, és keresel ezzel pénzt is, amit újabb utazásra költhetsz el a jövőben. Mondjuk az életben pont az ilyen élmények miatt éri meg áldozatot hozni, szóval a karaktered szempontjából már érdekesnek találtam a munka kiválasztását.
Valószínűleg pont a jellemedből kiindulva lehet nehéz feldolgozni most azt a bizonyos változást, amire utaltál az előtörténetedben. Ugyanakkor jó lehetőségnek kellene felfognod azt, egy ilyen hatalmas akadályt sikerült neked leküzdened és most valami új dolgot tanulhatsz meg... még akkor is, ha ez most helyhez van kötve Talán az életedben most jött el az a szakasz, amikor kicsit meg kell vetned a lábad, mert ez tartogat neked új kihívásokat! Nem is tartanálak fel tovább, foglald le a pofid és támadd meg a játékteret, mert biztosan sok-sok kalandos és új dologban lesz részed a jövőben! Kellemes, tartalmas időtöltést kívánok neked, üdvözöllek az oldalon!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!