Nem mondanám, hogy büszke vagyok magamra amiatt, ahogyan a vacsorán viselkedtem a Harper birtokon, de Shane apja hívott el még a kórházban, és emiatt nem mondhattam nemet. Az édesanyja és a húga ellenszenve nem volt újszerű, de az igen, hogy Lily még provokált is. Nem tudom, hogy milyen beszélgetés zajlott le közte és a bátyja között a mostani helyzetről, de abban biztos voltam, ahogyan a drága exem nem hitte el, hogy beteg vagyok, úgy osztozott ebben a kételyben a kisebb Harper is. Lilyt nagyon kedveltem, egy véletlen hozott össze bennünket, és talán ő az, aki tisztában van a sötétebb múltam egy szeletével. Nem hinném, hogy a testvére tudna róla, mert amilyen pejoratív jelzőkkel illetett már Shane, az sem maradt volna ki, hogy egykoron pénzért feküdtem le férfiakkal. New York a lehetőségek városa, de nem egy olyan lánynak, aki délről jött, és alig van ételre való bankója. Megszenvedtem azért, hogy most jól élhessek, és valóban ennek egyik támpillérét az az elrabolt vagyon adta, melyet magammal vittem Párizsba, és lenyúltam a szívsebészem számlájáról. A bűntudat csak később éledt fel bennem, mert oda kevés volt a szerelem, és sajnos még Shane-en kívül is maradtak elvarratlan szálaim, mint a húgával tisztázni a viszonyunkat. Tépelődtem napokon keresztül, hogy felhívjam-e, de végül, ha már az ügyvédnél is jártam, és előkészítettem a végrendeletemet, akkor ez se maradjon ki a sorból, és pecsételjük meg az amúgy sem hétköznapi hetemet egy különleges találkozóval. Az állapotom már nem engedte meg, hogy össze-vissza menjek a nagyvilágban, és a kutyámat is napközben már Samanthára bíztam, mert a sétáltatás nem ment. A beültetett szerkezet segített, hogy ne kapjak hirtelen szívhalált, de csak haladékot jelentett a végső beavatkozás előtt, amit nem is akartam már egyáltalán, csak nem mertem beismerni Shane előtt. Clemence-szel konzultáltam legutóbb, és felvilágosított róla, hogy be kellett volna feküdnöm már, ez nem gyerekjáték, mert a szerv csak órákig őrizhető meg, és ha nem állok készen, akkor más fogja kapni. Imádkoztam, hogy ne találjanak ilyet, mert jobban vágytam volna már a halálba, mintsem az életre. A hűtőmbe bekészített jelképes tequila is ennek szólt. Értettem a férfiakhoz, de ez alól a nők sem voltak kivételek. Shane húgának a gyenge pontjára tapintani ugyanúgy tudtam, mint ő az enyémre, de hát ezért voltunk legjobb barátok a múltban. Dexter ismételten házon kívül van, a kapcsolatunk feszült, arra gyanakszik, hogy megcsaltam, és nem hajlandó aláírni a válási papírokat, mert én vádoltam meg a hűtlenséggel. Belefáradtam, hiszen igaza is volt, meg nem is. Nem állt szándékomban lefeküdni az exemmel, de megtörtem, és a karjaiba menekültem. Törődésre vágytam, de senki nem tudta úgy megadni, vagy akkor, mikor igazán kellett volna. A két kis poharat kikészítem, és mikor megszólal a csengő, szépen kifújom a levegőt. Manhattan fényűző részén lakom, a nappali ablaka a Central Parkra néz, az elrendezése roppant kifinomult, felbecsülhetetlen értékű festményekkel, és még ki tudja, hogy hány rejtett zuga van, amiről a kedves férjem nem szólt. Elindulok, hogy kinyissam az ajtót, és beengedjem a következő rosszat az életembe. Ez az este keményen fog telni, még az is lehet, hogy sírni fogok, vagy rosszabb lesz, mert nem tudom, hogy mire készüljek. Egy anyatigrisre, egy olyan nőre, aki tudja, hogy min megyek keresztül? Kétlem, de egy próbát megér. Veszek egy mély lélegzetet, és az otthoni kis cicanadrágomban, és a szürke ejtett vállú felsőmben tárom ki Lily előtt a bejáratot. - Szia… - nem tudom, hogy mit mondhatnék még neki, így kitárom az ajtót, és intek, hogy merre menjen, hacsak nem azonnal belevágunk a közepébe, és szapulni nem kezd. - Ne aggódj a bátyádat nem tartogatom az ágy alatt, és ma este csak ketten leszünk…elvégre, ha nem lennél kíváncsi az én oldalamra, vagy nem láttál volna lehetőséget a visszatámadásra a vacsora után, akkor ma nem mondtál volna igent. Fáradj be. – állok félre, hogy a szavaimat követően belépjen, vagy az ajtóban toporogjon…az ő döntése, nem az enyém.
Valószínűleg én vagyok a világ legnagyobb idiótája, hogy elfogadtam ezt a meghívást, de ezt kellett tennem. Bármit is teszek Lottie-val kapcsolatban, azt Shane-ért teszem. Nekünk kettőnknek többé nincs dolgunk, ugyanis már sosem leszünk barátnők. Valaha azok voltunk, nagyon jó kis barátnők, de ha meg is bocsátok neki, bízni nem fogok tudni benne, és ez lenne az alapja a barátságunknak. Mi ketten akkor lettünk nagyon jó barátnők, amikor segített nekem megszerezni egy pasit, így hát elég jól ismer, tudom, hogy ezt fel is fogja majd hozni. Remélem nem felejti el, hogy nekem is van egy nagyon erős fegyverem, amit bármikor bevethetek, ám azzal a bátyámnak is fájdalmat okoznék, nem csak neki, és arra én nem vagyok képes. Persze, amint úgy érzem, hogy Shane megint belezúg ebbe az árulóba, rögtön megteszem a szükséges lépéseket. Lehet, hogy mindenkinél okosabbnak hiszi magát, de igazából nem az. Én még azt sem hiszem el neki, hogy beteg, pedig Shane nagyon igyekezett pontos latin szakkifejezésekkel alátámasztani a problémáját. Én egy szavát sem hiszem többé, és ezért nem akarom ezt a nőt az életemben, akkor lennék a legboldogabb, ha kiderülne, hogy megint átveri Shane-t, és végre jól otthagyná. Mégis milyen dolog lelépni az esküvődről és az ex-vőlegényed pénzén utazgatni? Normális az ilyen ember? - Megérkeztünk, tizennégy dollár harminc cent. A taxisofőr ránt vissza hirtelen a valóságba, ugyanis időközben megérkeztem Lottie házához. Gyorsan kikotorok tizenöt dollárt a táskámból, és a sofőr kezébe nyomom. Azt terveztem, hogy a taxiban majd összeszedem a gondolataimat, és megpróbálok végig higgadt maradni, pont, ahogy Shane elvárná tőlem, de mintha ez nem jött volna be. Először is, elég rövidnek érzem ezt a kis távot, holott kb negyed óra volt, másrészt, mintha még jobban haragudnék, mint korábban. Hajrá, Lily, eddig nagyon jól haladsz! -Köszönöm! Viszlát! Kinyitom az ajtót, és kiszállok a kocsiból. Becsukom magam mögött, majd az épület felé veszem az irányt, de aztán elbizonytalanodok, és megállok. Úgy érzem, hogy habár lassan harminc éves felnőtt nő vagyok, képtelen vagyok nem ordítani és haragudni. Nem lehet értelmes beszélgetést folytatni, ha kiabálnak a felek, de egy idő után biztosan ez is eljön. Lottie nem az a csendes fajta és én sem vagyok az, tehát csak az a kérdés, hogy ki adja meg magát előbb. Én nem készültem kibékülni vele, de érdekel a mondandója. Némi motivációt összegyűjtve, megint megindulok, és ezúttal már be is csengetek. Tutira előadja majd a haldokló szerelmes történetét, amire én baromira nem vagyok kíváncsi. Lássuk, hogy mit mond ő, egyedül, ha Shane nincs itt, hogy kiálljon érte. Csengetés után kb. fél percet kell várnom, és máris ajtót nyit. Nagyon érdekes érzés így szemben állni vele ennyi idő után. Kicsit mintha félve köszönne nekem, vagy nem tudom, ezért én határozottan szólalok meg. - Szia! Kitárja nekem az ajtót, én pedig kicsit állok még ott, ezért megszólal és egy félig humoros mondatot intéz hozzám a bátyámról. Felhúzom a szemöldököm, mert ez nagyon nem talált nálam, de úgy döntök, hogy bemegyek, elvégre ezért taxiztam át a fél városon. - Oh, látom, a humorod még mindig a helyén van, de csak hogy ne élj félreértésben, nem érted vagyok itt, hanem Shaneért. Én érted a kisujjamat sem mozdítanám, nemhogy agyon törjem magam, mint Shane. De eljöttem, és be is megyek. A mondadóm végén elmosolyodom, és belépek a házba. Nem tűnik nekem ismerősnek ez a hely, ezért nem megyek beljebb. Majd mutatja nekem, hogy hova ülhetek le. Remélem nem készült kávéval, meg sütivel, mert ebből a nőből még azt is kinézem, hogy eltesz láb alól. Ha meg esetleg tényleg valami súlyos betegsége lenne, akkor tutira nem szívom öt percnél tovább a mérgező levegőjét. Megfordulok, és egyenesen elé állok. - Ha hátsószándékod volt azzal, hogy ide hívtál, akkor jobb ha tudod, hogy már nem vagyok az a lány, akit ismertél, és nem fogsz bepalizni. Ha el akarod mondani nekem az igazságot, azt meghallgatom, de nem vagyok kíváncsi a további ferdítéseidre. Vajon ezzel sikerült megelőznöm, a 'kérsz egy kis kávét vagy teát' felesleges kört? Remélem rájött, hogy nem csicseregni és eszegetni vagyok itt, hanem tisztázni néhány dolgot, és esélyt adni neki. Mélyen a szemébe nézek, hátha ki tudok olvasni valamit, de ahogy ránézek hirtelen csak az a sok közös emlék jut eszembe, és ahogy bemutattam a bátyámnak. Már akkor is ugyanolyan szép volt, mint most, illetve ahogy elnézem, mintha tényleg kicsit sápadt lenne, meg ez a szerelés is kicsit olyan idegen rajta. Vagy tényleg beteg, vagy csak nagyon jól játssza a szerepét. Hamarosan kiderül. Mit mondasz Lottie, elmesélsz nekem néhány dolgot?
A farmon tett látogatásom óta nem beszéltem Shane-el és szorított az idő. Nem mondanám, hogy könnyű beletörődni az elkerülhetetlenbe, de nem akartam úgy elmenni, hogy ne tisztáztam volna még néhány dolgot az életemben, például a Lilyhez fűződő viszonyomat. A családja ki nem állhat, de úgy tűnik, hogy apja megbékélt velem, sőt a Harper família találkozott az én igazi családommal is pár hete, szóval nem tudom, hogy a drága exem húga mennyit tud, vagy hogy a testvére mennyire avatta be, azért jó lesz tisztába tenni előtte is a dolgokat, és ha kell még esküt is teszek neki, de mit ér az én szavam? Lily még az elején lelkesen támogatta a kapcsolatunkat, aztán egyre furábban kezdett el viselkedni velem, mikor otthagytam az „előző munkámat”, és végérvényesen bevállaltam, hogy Shane mellett nem csinálok semmit. A drága párom miközben a kórházban dolgozott, én a háztartást tartottam rendben, és bevásároltam, mint egy leendő feleség, de ez a szerepkör nem elégített ki, és Shane-nek sem tűnt fel, hogy mennyire boldogtalan vagyok. A terveim másfele húztak, el kellett hagynom őt, hogy megvalósítsam önmagam. Mi lett ennek a végeredménye? Egy halálos betegség, és a Karma, hogy annál a férfinél kötöttem ki, akit én zártam ki az életemből. Kuszák az érzelmi szálak, már Hálaadáskor is megmondtam, hogy le kellene adnia, mint beteget, de amikor összeomlottam, akkor ő szállíttatott át New Yorkba. Elküldtem előtte, elmondtam neki, hogy soha többet nem akarom látni…aztán elsötétült minden. Megrázom a fejemet, mert kopognak, és minden bizonnyal megérkezett a fiatalabb Harper. A torkomban gombóc nő, most nem lesz itt a bátyja, hogy leállítsa, de talán jobb is így, hogy szemtől szemben találkozunk. A lépéseim határozottak, de korántsem vagyok benne biztos, hogy jól tettem ezt a meghívást, viszont lehet több alkalmam már nem lesz rá. Az orvosommal ellentétben én nem kívánom meghosszabbítani az életemet, és ha most fáj is az igazság, Lily előtt nem fogom titkolni, hogy ez már a részemről lezárt ügy. Lenyomom a kilincset, és némi hatásszünet után ráköszönöm, de nem is tudom, hogyan szólítsam meg a volt legjobb barátnőmet. Bambulok csak, nézem őt…nagyon sokat változott az elmúlt években, már akkor is észrevettem, mikor legutóbb a családi birtokon jártam. A viccem nem talál bele, látom, hogy neki sem szíve csücske ez a találkozás, ezért jobb lenne minél hamarabb túlesni rajta. - Igen valahogy sejtettem Lily, hogy nem én vagyok az, aki nagyon érdekelne. Megnyugtatlak, hogy az érzés kölcsönös, és jól is teszed, ha távol tartod tőlem a testvéredet. – az ajkaim most nem mozdulnak, beengedem a múltam és a jelenem helyszínére, ami a közös lakásom Dexterrel. A férjem üzleti úton van, mintsem tud arról, hogy konkrétan szervezkedem, és a végrendeletemet készítem elő. A válásról sem ártana már nyíltan beszélnünk, mert a színházban történtek után nem úgy látom, hogy sok esélyünk lenne a folytatásra. Nem tudok túllépni a megcsaláson, és azon a bejelentésen sem, hogy gyereket akart volna tőlem, mert ezt mind szépen tálalta, csak már későn. A bizalom elúszott…és nemcsak Dex irányába. Vonzódom Shane-hez, de a szüleimnél tett látogatás óta a hála még megvan, de a tettek, maradjunk annyiban, hogy nem valószínű, hogy ebből mélyebb dolog is kialakulhatott volna. Az évek édesítették meg a közös emlékeinket, és ez zavarta meg a fejemet is. - A nappaliban helyet foglalhatunk. Szerintem látod is a kanapét. – mutatok a folyosó végére, miközben jön egy újabb hullám utálat. - Milyen hátsó szándékom lenne? Nyilvánvaló, hogy a barátságot nem akarom újra felépíteni, és te sem, így ez letisztázott. - állunk egymással szemben, nekem is sok minden jár most az elmémben, végül elindulok, ha már ő nem teszi meg. Teszek egy kitérőt a konyhába, és a feles poharakkal, meg a tequilával együtt huppanok le a kanapéra. - Kérsz? Nem kell megjátszanod magad előttem, tudom, hogy ez nem a gyengeséged. – töltenék neki, és ha nem kér, akkor magamnak azért nem vagyok rest egy kicsit kiadagolni. - Haldoklom Lily. Ez nem ámítás, sem megjátszott dolog. Ha nem hiszed el, akkor is így van. A vacsorán némileg kikeltél magadból, és a családod az én oldalamra állt, beleértve a kedves bátyádat is, mikor arra kért, hogy menjünk el. Az apád hívott el…gondolom kíváncsi vagy miért. – húzom le a sajátomat, és a kézfejemmel törlöm le a számat. - A drága bátyád miatt leállt a szívem Beaufortban. Úgy érezte az édesapád, hogy tartozik felém, de azt hiszem ez nálad, mint információ kimaradt, így a kérdés, hogy mi az, amit megosztott veled Shane? – pillantok rá, és egyáltalán nem vagyok ideges. Biztosan nem számított erre, de hát…van itt egyéb meglepetés is, amire nem készült fel.
Igen, elismerem, Lottie lestrapáltnak és megviseltnek tűnik, kicsit mintha sápadt is lenne, tehát tutira van valami baja. Azt is kinézem belőle, hogy valamilyen kevésbé életveszélyes betegségben szenved és durván eltúlozza, hogy figyelmet kapjon. Mi ketten azért lettünk barátnők, mert minden férfi tekintetet magunkra vonzottunk, ugyanis gyönyörűek vagyunk. Sosem voltunk versenytársak, mert más az ízlésünk, és általában megkaptuk, akit csak akartunk. De mi mindig a figyelem középpontjában vagyunk, anno minden buliban vagy étteremben ott voltunk, és nagyon is élveztük. Tehát miért ne lehetne, hogy most is azért csinálja? Mondjuk elverte Shane összes pénzét, és most megint kell neki valami szórakozás? Én ebből a nőből bármit kinézek, és nem tagadom, hogy egyre jobban felidegesít. Nem mosolyodom el arra, amit mond, csak fapofával válaszolok gyorsan. - Köszönöm, hogy figyelmeztetsz, kedves tőled. Ugye nem gondolja komolyan, hogy elhiszem, hogy mindent, amit tesz, azt Shaneért teszi? Miért mondja, hogy jobb ha távol tartom Shane-t tőle, amikor tudja, hogy nem megy? Shane fülig szerelmes Lottieba, ismét, és ilyenkor én nem tehetek semmit, és abban sem vagyok biztos, hogy kellene. Lottie okos nő, ezért pontosan tudhatná, hogy tudom, hogy mikor kell leállni, ugyanis ha Shane ellen megyek, egy pont után elvesztem, mint testvért, és ezt nyilván nem kockáztatom. Ha kell lenyelem az évig közös karácsonyt és a pár szülinapot, ha cserébe a testvéremmel akkor találkozom és beszélgetem, amikor csak szeretnék. Ilyen értelemben vicces, hogy arra kér, tegyek meg mindent az ellen, hogy együtt legyenek, mert tudja, hogy nem tehetek meg mindent. De rafinált vagy Lottie nagyon, tudom, hogy éppen ellenem fordítod a családomat, csak nehogy forduljon a kocka. Miközben a nappaliba sétálok, hogy helyet foglaljak a kanapén, elárulja, hogy nem a barátságunkat akarja feléleszteni, és nincsenek hátsó szándékai. Az én reakcióm egy gúnyos megjegyzés erre. -Pont a barátságunk okán tudom, hogy mennyire spontán vagy ugyebár, tehát nálad sosem tudni. Neked ezt egyenesen tanítanod kellene. Hogy őszinte legyek, nem a megbántás a cél, mert tudom, hogy ő ezeket elengedi a füle mellett. Valamiféle harag levezetésnek használom ezeket a megnyilvánulásokat, akkor is, ha tudom, hogy nem érnek célba. Helyet foglalok az ízléses kanapén, és megdöbbent, amikor a konyhából kijöve tequilat hoz. Csak nem gondolja komolyan, hogy inni fogok? Teljesen hülyének néz? Lerakja elém a poharakat, és leül, azonnal felkínálja, hogy tölt. Az, ahogyan mondja olyan, mintha alkoholistának tartana vagy erős függőnek. Mégis miféle nő ez? Elhív a saját házába majd alkoholista megjegyzéseket tesz rám? Csak azért, mert gyakran iszom, még nem vagyok az, és nem veszem jó néven, hogy ezzel zargat. Azt hiszem, hogy itt az idő, hogy elengedjem a dolgot, és a lényegre koncentráljak. Eltolom magam elöl a poharat, és megszólalok. - Nem köszi, nekem erre nincs szükségem, habár ha tényleg beteg vagy, akkor nem úgy van, hogy te nem ihatsz? Gondolom gyógyszeres kezelést kapsz, tekintve, hogy hamarosan új szíved lesz. Rámeredek és várom a reakcióját, de ő monológot tart abból, hogy haldoklik, és megpróbálja a családomat ellenem hangolni, de ennél én jóval okosabb vagyok. Amúgy nem totál őrült ez a nő, hogy közli, hogy haldoklik, majd lehúz egy tequilat? Döbbenet, hogy mit hoz ki belőlünk a félelem. Gondolom, ha valaki az utolsó pár hónapját éli, akkor fél, hogy hamarosan vége, és olyan dolgokat tesz vagy mond, amelyek nem a legjobbak. Először nem mondok semmit, hagyom, hogy végigmondja, habár meglep, amit mond. Nyilván számoltam vele, hogy nem tudok mindent, mert Shane nagyon szótlan. A családi vacsin éreztem, hogy valami van a levegőben, de miután hazaköltöztem New Yorkban, nem Lottie szívleállása volt az első témánk. Tehát, ezt eltitkolták, rendben, felfogtam, na de mennyire aljas dolog tőle a családommal jönnie? A meglepetést nyilván nem tudom leplezni, de át tudom magam adni a leszarom lazaságnak, mert azt már sokszor kellett alkalmazni. - Hogy őszinte legyek? Nem, nem tudtam, de szarok is rá magasról, hogy mi történt a szíveddel. Téged sem érdekelt, hogy mi volt Shane szívével a majdnem esküvő után, hát engem mit izgasson? Megemelkedem a kanapén és közelebb hajolok hozzá. Az eddigi lazább hangnemről egy nagyon komolyat veszek fel. - Ide figyelj rám nagyon Lottie. Itt nem az a kérdés, hogy mit osztott meg velem Shane, hanem az, hogy mi az, amit még Shane sem tud. Látom én, hogy mit akarsz a családommal, de engem nem zavar, mert sajnos még mindig az én kezemben van több kártya. Azt hiszed közlöd velem, hogy az apám sajnál téged és akkor nyeljek le mindent? Csak várd meg, míg megtudja, hogy kurva voltál és majd meglátod, hogy akkor mennyire fog sajnálni. Ne feledd, hogy én még mindig többet tudok mindenkinél, tehát hagyd ki a családomat ebből a dologból. Ekkor megfogom a tequilas üveget és mégiscsak töltök magamnak egyet, ugyanis egy baromi szép beszédet mondtam. Durva és nyers, de be kell valljam, hogy kurva jó. Tömören és röviden összefoglaltam mindent, amit tudnia kell velem kapcsolatban, és merem remélni, hogy ez elég lesz neki. Töltök magamnak egy felet, neki meg egy egészet, mert az előbb is azt ivott, és megint ránézek. - De várj már, érdekelne az a rész, hogy miért tartsam tőled távol Shanet? Most nem úgy van, hogy ő fog megműteni, és akkor majd élsz tovább?
Nem érzem jól magam, egyáltalán nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy elhívtam ide Lilyt, de ő is azon személyek közé tartozik, akivel mindent le kell zárnom, és ehhez a beszélgetés vezet. Milyen érdekes, hogy fontosabb lenne Shane-t, és Dextert tájékoztatni arról, hogy miképpen döntöttem, de úgy hiszem, hogy az előbbinek hiába mondanám, hogy nem akarom, úgysem cselekedne úgy, a másikat meg nem érdekli, hogy mi van velem. Ékszerekkel, és egy színházzal próbálta összeforrasztani a szívemet, holott már régen esélytelen volt ez közöttünk. A konyha irányába nézek, mikor megszólal a csengő, és a kopogás is mellé, szóval nincs időm tovább azon morfondírozni, hogy mit fog szólni az egykori legjobb barátom. Mélyeket lélegzem, és két lépés után már ki is tárom előtte az ajtót. Lily a mai napig egy igazi szépség, bármelyik férfi megfordulna utána az utcán, ehhez kétség sem fér, de aki képes a színfalak mögé látni, az tudja, hogy a mosolya olykor hamiskás, a szemével meg bárkit eltenne láb alól. A poénom nem tetszik neki, ezért továbblépek a következő szintre, és betessékelem az előszobába. - Hogyne, igazán. – teszem mellé, és most már én is felveszem a fapofát, ha ez kell neki, hogy a kis lelke megnyugodjon. A jelenléte is arra utal, hogy az utálat ellenére még némi kíváncsiság maradt benne, és ha nem ismertem volna már hamarabb, akkor azt mondanám természetesen Shane miatt van itt, de a kedves bátyja sem most jött le a falvédőről. Az elején tisztázom, hogy nem baráti szándékkal invitáltam meg, csak tiszta vizet szeretnék önteni a pohárba, és emiatt talán fagyosabb is a hangulat közöttünk. - Nem szoktam kertelni mostanság, és bármennyire is legyek spontán, azért tudom, hogy mi már sohasem leszünk barátok a bátyád miatt. Az elején megmondtad, ha megbántom, akkor választani fogsz. A testvéri kötelék erősebb, mint egy barátnő. – hangsúlyozom ki a végét, hiszen tudom, hogy Shane sem nélkülözte sohasem a húgát, és sokszor beszélt róla. Mindkettőjük makacs, és önfejű, de a bajban összetartanak, kivéve, ha…magamat miért tenném meg a közöttük lévő választóvonalnak? Megmutatom neki az utat a nappali felé, és elkanyarodok a konyhába, hogy behozzam a kettőnknek szánt üveget, és lehelyezzem a dohányzóasztalra, de amint megkínálom már sejtem, hogy nem tetszik neki a vendéglátásom, így fogom magam, és kitöltök egy keveset a saját poharamba. Sértenie kellene, hogy visszautasít, de túl akarok esni a saját részemen, tehát beavatom, és elmagyarázom, hogy mi történt eddig, amiből kimaradt, és látszik is, hogy meglepődik. Bezzeg a vacsorán nagy volt a kisasszony szája, és amikor felálltunk az asztaltól, és Shane totálisan kituszkolt az ajtón túlra, akkor már nem mert visszaszólni, de most nincs itt a testvére, hogy békét sugározzon közénk, ami soha nem is létezett. Megiszom a részemet, és meghallgatom a támadását. Nem kertel, érzem a forró leheletét, ahogyan közelebb hajol, és megfenyeget, de semmilyen hatással nincs rám, szinte már mosolygok magamban. - Mit akarok a családoddal? Ki nem állhat az anyád, az apád megszánt, a bátyádnak meg bűntudata van….ó a titkok felfedése, ez az ütőkártyád Lily? – szépen hátradőlök, és keresztbe teszem a lábamat, aztán meg végignézem a tequilája elfogyasztását. - Túl sok kérdésed van, menjünk szépen sorjában. – veszem el a második adagot, és ha ő is felhörpinti, akkor követem a példáját, és elpusztítom a részemet. Összerezzenek az alkohol utóízétől, majd a kézfejemmel törlöm le a szám szélén maradt cseppeket. - Beteg vagyok, és gyógyszereket is szedek, de új szívem nem lesz. Ezt Shane akarja, és nem én, rendben? Nem ugyanazon a véleményen vagyok, mint ő. A bátyád szíve begyógyult…el fog felejteni, egyszer már megtette, és férjnél vagyok, ez sem utolsó szempont. Jobban tennéd, ha mellette lennél, mikor összeomlik, mert ha meghalok ez fog történni…küzd a személyes ismeretséggel. Meg sem műthetne, ha fény derülne erre. Szerinted én akarom, hogy még ennél is bonyolultabb legyen? A válásom még nem fejeződött be, van elég problémám, és eleget küzdöttem a bátyáddal, hogy tudjam…mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha eltűnök az életéből. Nem akartam, hogy az orvosom legyen…nem vágytam rá, egy másodvélemény, ez lett volna a kívánságom, de összekuszálódtak a dolgok Lily. A fenyegetésedre pedig… - felállok mellőle, és a szekrényen lógó táskámból emelem ki a mobilomat, és azzal együtt sétálok vissza, és ülök le a kanapé szélére. Szépen elé tolom, és mélyen a szemébe nézek. - Tedd meg…mondd el neki, hogy előtte több férfival feküdtem le, mint amiről fogalma lenne, hogy tizenhét éves korom óta azzal kerestem a pénzemet, amíg meg nem ismertem őt. New Yorknak is megvan az árnyoldala, és nem mindenki rendelkezik olyan háttérrel, mint ti. Szegény családban nőttem fel, nekem nincsenek orvos szüleim. Mit akarsz elérni Lily, de most komolyan? Emiatt jöttél vissza Los Angelesből? Hajrá…tárcsázd Shane-t, nem foglak megállítani. – komolyodom el.
Amikor a barátságról és a testvéri kötelékről beszél, egy pillanatra úgy tűnik nekem, mintha lenne benne valamiféle pozitív érzelem irántam. Idáig azt hittem, hogy le sem szar, mert ahogy Shane-t elhagyta az oltárnál mint menyasszony, úgy engem is elhagyott, mint barátnő. Shane a bátyám, és igaza van abban, hogy ez a kötelék mindennél erősebb, de azért ez a helyzet nem ennyire egyszerű, sokkal többről szól, mint hogy ki mellett állok. Most, hogy Shane a múltkori részeg estém után kijelentette, hogy nem fogom tudni megakadályozni abban, hogy megműtse, a helyzet változott, mert már nem tehetek annyi mindent Shaneért, mint azt eredetileg hittem. Shane nem fog lemondani Lottie-ról, az utolsó percig küzdeni akar érte, és ha nem akarok vele haragban lenni, akkor félre kell állnom. Minden amit tehettem az, hogy meghallgatom az érem másik oldalát, vagyis Lottie-t, akinek az elgondolásai hamarosan kiderülnek. Inkább elengedem a fülem mellett a megjegyzését a barátságról és a kötelékekről, és megvonom a vállam. Néha csöndben maradni bölcsebb, mint erőltetni a beszédet, és gyakorlatilag a semmiről beszélni. Amikor azonban nekitámadok a kurvás történettel, látom rajta, hogy nem veszi elég komolyan. Bizonyára tudja, hogy sose mondanám el Shane-nek, habár a szüleimnek azért lehet, hogy elfogom. Szinte látom magamban, hogy belül jól kiröhög, és ekkor úgy döntök, hogy taktikát váltok. Ki a fene akar ezzel a nővel egésznap veszekedni? Nekem nem éri meg, neki meg szerintem se ideje se energiája erre, elvégre haldoklik. Felesleges ezen ennyiszer átrágni magunkat. Azonban az ütőkártyán már nem tudok szemethunyni, és megnyugodva, teljesen normális és békés hangon szólalok meg, úgy érzem, hogy szó szerint a szívemből beszélek. Lottie lehet, hogy ezt is ellenem fordítja, de muszáj elmondanom neki, mivel ezért jöttem ide. - Miért gondolod, hogy állandóan ütni akarok? Rajtad kívül itt senki se akart ütni, mindenkit belekényszerítettél ebbe a helyzetbe. Azt hiszed nekem öröm itt dekkolni nálad és erről beszélni, miközben élhetném az életemet? Nekem nem hiányzik a múlt felhánytorgatása, de mintha te ezt akarnád. Javíts ki, ha tévedek. Nem tudom, hogy ő mit akar, de ő is őszintének tűnik. Meglepődök, amikor azt mondja, hogy nem akar műtétet, és hirtelen köpnyi nyelni nem tudok. Azt hittem azért kereste fel Shane-t, hogy műtse meg, de elhiszem neki, hogy nem ez volt a cél. Azt sem tudtam, hogy válófélben van, ez is izgalmas lenne, ha barátnők lennénk, de nem vagyunk. Hirtelen mintha elfelejtettem volna, hogy átverte a testvéremet, és egy pillanatig komolyan megsajnálom. Szörnyen fest, válik és a fiatalkori szerelmével kavargat a háttérben, aki mindenáron meg akarja menteni, miközben ő nem akarja. Erre muszáj rákérdeznem. -Várj egy percet. Hogy érted, hogy te csak másodvéleményt akartál? Az elejétől kezdve nem akartad a műtétet? Miért nem akarsz új szívet, hiszen csak azt segíthet rajtad... Csak Shane akarja megmenteni? Ő nem is akarja? Vajon Shane tud róla? Kifújom a levegőt, és hátradőlök a kanapén. Lottie sejtett valamit, és a tequila mégiscsak remek ötlet volt, úgy érzem, ma többre is szükségem van. Azt gondoltam, hogy pontosan tudom, hogy mit kell tennem, de a helyzet ebben a pillanatban megfordult, és egy döntés előtt állok: Shane vagy nem Shane? Ráhagyhatom Lottie-ra a dolgot, és nem mondok semmit Shane-nek arról, hogy nem akarja szívet, de akkor Shane összetörik, ha Lottie meghal. Vagy elmondhatom Shane-nek, hogy nem akarja, aki erre megmenti, de akkor életben marad, és ki tudja, hogy mit fog még tenni a bátyámmal. Nem szép dolog ezt a helyzetet mérlegelni, de igenis itt állok. Hogy az istenbe kerültem én így bele ebbe? Amikor feláll, és a telefont hozza, már kb. tudom, hogy mit akarok tenni, csak nehéz megtennem. Már rég nem a kurvás sztoriról van itt szó, és eszem ágában sincs arról bárkinek is beszélni. Amikor a múltkor részegen Shane-nél voltam, elárulta, hogy már egy ideje nem tudja elérni Lottie-t. Ha most a telefonjáról felhívom, és elmondom neki, hogy itt vagyok nála, akkor azonnal idejön, Lottienak még összecsomagolni se lesz ideje, és tutira megműti. Vagy elhallgatom, hogy itt jártam és beszéltem vele, és akkor hagyom, hogy a dolgok a maguk útján történjenek. - Hagyd ki a családot és Los Angelest ebből, jó? Ennek semmi köze hozzám, én ebbe csak belekerültem, ne fogd rám, hogy itt tartunk. Azt hiszed én vágytam erre? Shane a bátyám, és meg kell őt védenem. Ezért hát mondom, hogy mit gondolok. Ismét kifújom a levegőt, és nem veszem el a telefont. Elfordulok, hogy kerüljem a tekintetét és kitöltök még egy dupla tequilat magamnak, és neki is. Itt az ideje, hogy igyunk mind a ketten. - Ülj le és hallgass végig egy percre! Ezt az italt megisszuk, és utána kisétálok az ajtón. Én sosem jártam nálad, és te sosem mondtál nekem semmit. Nem kerestük egymást egyáltalán. Felnézek az asztalról egyenesen a szemébe. Most rajta a sor, hogy elmondja, hogy mit gondol, és hogy mit akar tenni. A helyzet felvázolása után, úgy döntöttem, hogy kimaradok ebből, és nem kavarok be. Úgy teszek, mintha nem tudnék semmit se az állapotáról és a betegségéről. Senkinek nem fogok semmit se mondani, és nem szállok be. Ha Shane megmenti, hát megmenti, ha nem, hát nem. Nem mondom, hogy nekem egyre megy, mert az erős túlzás lenne, kurvára nem mindegy. De az én szerepem ebben a történetben ennél nem lehet több, én nem dönthetek és nem befolyásolhatok semmit. Shane a bátyám, és nekem minden döntését támogatnom kell. Ha ez az jelenti, hogy visszakapom ezt a nőt az életembe, hát legyen, majd lenyelem valahogy, de ha nem, hát nekem az is jó. Lottie nagyon beteg, Shane szerelmes én meg a kettő között állók úgy, hogy mindent tudok. Gyerünk Lottie, ennél jobb ajánlatom nincs számodra, most vagy soha. Megfogom a tequilas poharat és felemelem jelezve, hogy várom, hogy koccintsunk és igyunk.
A barátság egy fontos dolog az ember életében, és bizony vannak a régmúltból ismeretségeim, de egyik sem méltó ahhoz, ami a Harper testvérekhez köt. Shane az egy külön kategória, de a húga egykoron a bizalmasom volt, így még kényelmetlenebb, hogy magyarázkodnom kell, mikor annyira vehemensen védi a bátyát. Megértem, hogy összetörtem a szívét, és a padlón kötött ki, sőt bizonyosan ez eltartott egy ideig, míg talpra állt, de sokkal erősebb is lett ezáltal. A további érzelmi hozadékokkal nem számoltam, de itt a végtelen univerzum előtt szembe kell néznem vele, mert nem húzhatom. Ostobaságnak tartották volna mások, hogy meghívtam a Dexterrel közös otthonomba az exem lánytestvérét, de Lilynek is annyi köze volt hozzám, mint másnak, ha az elvarratlan szálakra gondoltam. A múltam egy szeletére nem vagyok büszke, de valamiből meg kellett élnem, és ehhez dolgokat kellett csinálnom. Nem szégyellem, hogy a testemmel kerestem pénzt, mert akkor nem tartanék itt, de minek is merüljek bele a részletekbe, ha pontosan tudja, hogy ezzel már nem tud sakkban tartani. Érdekes, hogy a kisebb Harper a dühösebb, pedig ő kevesebb pofont kapott tőlem, mint az idősebbik fele. A lelkem mélyén….mert van, mert érzek, ez már nagyon fárasztó. Bizonygatni, hogy megváltoztam, hogy nem vagyok önző. Nem hisznek nekem, és kezdek rájönni, hogy talán felesleges ezen tépnem a számat, pontosan emiatt mosolyodom el Lily reakcióján. A világnak kürtöli szét, hogy a majdnem sógornője mivel kereste a pénzét? Nem mondanám, hogy különösebben meghat, de újabb fejtörést, és vitát generálna, ha ezekbe belemászna. Shane kiakadna, és számon kérne, hogy mit gondolok magamról, és miért hazudtam ismételten neki. Mit is mondanák? Ebből áll az életem, sorozatos színészkedésből. A végére annyi nyugtom maradhat, hogy nem kell előttük is egy kisebb bocsánatkérés kört készítenem? Éppenséggel az is megterhelő volt, hogy a szüleimmel szembenéztem, nemhogy a balesetre, vagy az utána következő napokra gondoljak. Ó, bárcsak elfelejteném, hogy egy újabb bosszútárgy vagyok, és egy újabb szemét. A mellettem ülő nő, mert Lily ízig-vérig az, csodálatos módon, de meglep. Nem érzem a szavai élét, csak a miérteket kutatja, és ettől én is visszaveszek a hangerőmből, vagy a támadó viselkedésemből. - Nem gondolok semmit, és te miből gondolod, hogy én mindenkit csak ütni akarok? Belekényszeríteni? Mire is értjük ezt Lily? Elhagytam a bátyádat az oltárnál, és nem mondtam el, hogy merre megyek. Lezártam az életem azon szakaszát, és fájó, de ezt a döntést beleszólás nélkül hoztam meg. Nem fogok veszekedni emiatt, sem magyarázkodni. Megtettem Shane felé, ha az érdekel, hogy nekünk miért ért véget a barátságunk, akkor az már más tészta. Nem akarom én a múltat felhánytorgatni, szétkürtölheted, hogy mi volt a szakmám, bármit, amivel könnyíthetsz, vagy elégtételt vehetsz rajtam, de akkor sem változtathatsz a tényen, hogy haldoklom. – fáradtan pillantok rá, és a gyomrom is kavarog az alkohol miatt. A látszat néha csal, és már korántsem lángol olyan szinten bennem a tűz, mint régen. Elengedtem a fájdalmat, és ezzel együtt a jövőbe fektetett hitemet. Nyílt lapokkal játszom, és azt is elárulom neki, hogy a műtétet egyedül a testvére akarja, és nem én. Meglepem vele, vagy éppen lesokkolom, de kell egy kis idő, hogy összeszedje magát. Kemény dió, és bevallom, hogy örülök annak, ha ilyen határozott maradt. - Mert így is van. Nem azért kerestem fel Shane-t, hogy megműtsön, vagy kisajtoljam belőle a lehetőséget egy jobb élet reményére. Saját kardiológusom volt, aki szeretett volna egy másodvéleményt a transzplantáció miatt. A legjobb a bátyád, ez nem kérdés, és így vetemedtem arra, hogy újra felkeressem. Akartam azt a szívet, de történtek dolgok Lily. – pillantok le a térdkalácsomra, és elrejtem a kezem remegését, így összeszorítom a tenyeremet. - Ki kell, hogy javítsalak, most már nem akarom, és tudom, hogy az kell végső soron, hogy életben maradjak, de nem áll szándékomban küzdeni, és ez ellen még Shane sem tehet semmit. - végül eltántoríthatatlannak látszik, így felállok, és a telefonnal együtt térek vissza, hogy letudjuk ezt a kört. Most vagy soha, a kezébe adom a bosszúállás lehetőségét. A szemeit fürkészem, és a dohányzóasztalon lévő megkezdett üveget. - Lily… - hitetlenkedve rázom meg a fejemet, hogy mennyire zaklatott lesz, és kikel magából, hogy belekevertük, pedig nem is akarja ezt a terhet viselni. Elveszi a készüléket, de tárcsázás helyett két adag tequilát tölt ki. Az ajánlata fair, amolyan lezárás szagú, és bármennyire is fújjak rá, most én vagyok az, aki elhallgat, és mérlegel. A tekintete annyira hasonlít a bátyára, és hirtelen elszorul a torkom, hogy mennyi életet tettem tönkre. Helyet foglalok, és elveszem a poharat, aztán egy koccintás után hörpintem fel. A torkom rendesen ég, a gyomrom meg melegen fogadja be az alkoholt. Megtörlöm a kézfejemmel a számat, és hátradőlök a kanapén. - Ismered a bátyádat. Nem áll készen arra, hogy megmentsen, és nem is lovalom bele ebbe a döntésbe. A műtétet azért akarja, mert szent meggyőződése, hogy túlélem, vagyis ezt gondolta. Jócskán megtépáztam az elképzeléseit, már a kórházban megmondtam, hogy nem jó ötlet olyan embert kezelnie, aki személyesen érintett. Az előző kardiológusom meghalt, és ő vállalt el. Kényszer ok és okozat. Nem várom el, hogy a nyomomban járjon Lily, felnőtt nő vagyok. Érdekellentét állt fent közöttünk, és áll is fent. Lefeküdtem Shane-nel, nem is egyszer az elmúlt hónapokban. Elindult közöttünk valami, és ezzel elveszítette a józan ítélőképességét. Nem vitatom, hogy a legjobb, de nem nekem. Töltesz még egyet? – az egyik díszpárnát az ölembe húzom, és úgy nézek rá. - Nem ígértem neki semmit, nem kértem tőle semmit, csak a másodvéleményt az elején, és azóta hadban állunk, de belefáradtam. Huszonnyolc esztendősen nem arra vágyik az ember, hogy szenvedjen, ágyhoz legyen kötve, és én sem ezekhez az emberekhez tartozom. Hidegen állok a témához, és elfogadtam, hogy ennyi járt. Megcsináltam a cégemet, és nyugodt szívvel hagyom hátra. Igen, meg fogok halni, de nem félek. Ezt a csatát magammal már megvívtam, ideje, hogy mások is elfogadják. – csendesek el, és a válaszára várok, ha egyáltalán szeretne hozzáfűzni valamit. Az is elég, ha iszunk.
Ma azzal a szent meggyőződéssel jöttem ide, hogy nem létezik, hogy megváltozzon a véleményem, de, ha fájó is ugyan, el kell ismernem, hogy megingtam. Charlotte mintha lénye maradék erejével próbálna engem még kicsit győzködni, és azt sugallni, hogy ő ezt az egészet nem akarta, amit nem teljesen hiszek el. Látom rajta, hogy beteg, és Shane is mondta, így ezt mondjuk elhiszem, de képtelen vagyok átadni magam annak, hogy ő mennyire sajnálja a bátyámat, és hogy valójában nem akar már többé élni, és mindezt csak Shane akarja. A nagy haldokló monológja után gyönyörű, de kimerült tekintetét rám emeli, és kicsit átengedem magam ennek a rengeteg fájdalomnak. Igaza van, nem csak Shane vesztett, hanem én is, mert ő a legjobb barátnőm volt, olyasvalaki, akire hacsak ránéztem tudta, hogy mit akarok. Azóta sem találtam hozzá hasonló barátot, amit főleg a mások által botrányosnak ítélt életvitelem miatt van. Nyilván sajnálom, hogy ez is tönkrement, mint az ő jegyességük, de én ezzel vajmi keveset foglalkoztam, elvégre Shane volt az, aki nagyobbat vesztett, neki élete szerelme lépett le. Örülök neki, ha rendezik soraikat, és mélyen magamban azt remélem, hogy ez lendít valamennyit Shane lelki állapotán, habár inkább felkavaró az, ami Lottieval éppen történik. Kerülve a tekintetét válaszolok teljesen higgadtan. - Örülök, ha rendeztétek a dolgot Shane-nel, és látom rajtad, hogy rosszul vagy, de én ebben a történetben csak mellékszereplő vagyok. A barátságunk nyilván más, de nem ezért jöttem ma ide, mert én arra még nem állok készen. És nem akarok elégtételt venni, csak szeretném, ha a családomat kihagynád ebből... Apának és anyának nem kell szenvednie és még jobban belevonódnia a történetbe. Te és Shane oldjátok meg, bármi is van. Ez félig-meddig hazugság, de ahogy kimondom a szavakat, mintha én is elhinném, amit mondok. Nem mellékszereplőként tekintek magamra, habár annak kéne elvileg lennem. Shane a bátyám, és már elhagyta ez a nő őt valami másért, ergo tutira nem fogom a kispadon végignézni, szó nélkül, hogy mi történik kettejük között. Van persze egy pont, amin túl nem érdemes mennem, de az, hogy most itt ülök, és próbálok belevonódni, megoldani és segíteni, azt jelzi, hogy nem csak mellékszereplő vagyok ebben a sztoriban. Senki sem kért fel a kiemelt szerepre, de húgként kötelességemnek éreztem. Én mutattam be Lottie-t és Shane-t egymásnak még nagyon régen, hozzám kötődnek bizonyos szálak. Bizonyos dolgokhoz semmi közöm, de egyszer nekem is beszélnem kell vele, csakhogy tudja, hogy még mindig az a nő vagyok, akit ő aznap a bárban oly készségesen kisegített. Miközben őszintén beszél arról, hogy nem is Shane volt eredetileg az orvosa kicsit megsajnálom, mert nehezére esik erről beszélni. Érdekes, hogy anno mennyi mindent megosztott velem, most pedig azt sem tudja elmondani nekem, hogy lefeküdt a bátyámmal, rájött, hogy szereti, de nem bír így élni, így inkább meghal. - Történtek dolgok? Úgy érted, hogy megint lefeküdtél a bátyámmal és szerelmesek lettetek igaz? Mondd csak ki Lottie, mindenki tudja, nem titok többé. De tudod ez nagyon igazságtalan Shane-nel szemben, aki mindent megtesz azért, hogy élj. Ez a véleményem és punktum. Shane megmentené, mert szereti és vele akar lenni, de Lottie inkább meghalna, aminek a teljes okát nem tudom. Még mindig az-az érzésem, hogy nagyon sok mindent nem mond el nekem, habár tény, hogy megnyílt, és arról is beszél, amit még Shane sem tud. Ezért kell nekem ma nagyon okosnak lennem, és óvatosan kezelnem a kialakult helyzetet. Pontosan ezért teszem meg az ajánlatomat neki, és nem tárcsázom a bátyámat rögtön azzal, hogy itt bujkál a nő. Shane szíve megszakad, ha Lottie meghal, de ha megmenti, akkor mégis mi a fene lesz? Talán összeköltöznek és boldogan élnek, míg meg nem halnak? A múltban történtek után mindez annyira szürreálisnak tűnik, hogy szinte elképzelni sem tudom a képet a fejemben, ők egész egyszerűen nem egy ilyen pár. Sok mindenen átmentek, és tudom, hogy sok mindenre képesek lennének, de ha Shane megment egy olyan embert, aki amúgy nem szeretne élni, annak milyen következményei lehetnek? Szerintem ezt még ő maga sem mérlegelte, csak a szerelem fűti. Megragadom a poharat, koccintok Lottie-val aki közben ismét helyet foglalt velem szemben, és hagyom, hogy az alkohol marjon, mert legalább addig a két percig nem kell ezzel az egésszel foglalkoznom. Lottie is megissza, és látom a tekintetében, hogy érdekli az ajánlatom, miszerint én kilépek ezen az ajtón és tényleg mellékszereplő leszek. Nem tehetek róla, alapos mérlegelés után arra jutottam, hogy ez a legjobb döntés, amit hozhatok: várni, hogy a dolgok maguktól történjenek. Lottie egy minden eddiginél őszintébb monológgal reagál az ajánlatomra és úgy veszem, hogy elfogadta, amit mondtam. Elárulja, hogy lefeküdtek, de neki nem Shane kell, amin őszintén meglepődök. -Töltök még egyet, de áruld már el nekem, hogy neked miért nem elég jó Shane. Szeret téged, és mindent megtenne érted, nem ez minden nő vágya amúgy? Oké, itt most a húg szólalt fel bennem, a védelmező, aki nem szereti, ha a bátyát csak valami játéknak vagy kacatnak nézik. Lottie kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, én még ismét kitöltök két dupla tequilat, mert mégis mi a francért apróznánk el, úgyis berúgunk, és az lesz a vége, hogy a taxiban hányok. Régen is ez volt, ha mi ketten összekerültünk, és ez így ennyi év után sem változott. Kitöltöm mind a kettőt, majd az asztalon hagyom mind a két poharat. Amikor kijelenti, hogy huszonnyolc évesen nem vágyik betegségre felszisszenek, mert nem értek egyet, de megvárom azért, amíg végigmondja. - Nézd Lottie, nem tudom, hogy mi zajlik benned, de egyet tudok. Évekkel ezelőtt autóbalesetem volt, és azt mondták, hogy lehet, hogy sosem tudom használni a bal karomat, mert tudod megsérült nagyon a vállam. Akkor nekem is az járt a fejemben, hogy nem akarok élni, szét is mentünk Dean-nel, padlón voltam. De megoldottam, és ma itt vagyok, egészségesen, karrierrel mögöttem. Szóval azt mondom neked, hogy nem kéne temetned magam még. Sok dolog állhatna előtted, ezt kicsit gondold még végig. Tessék, igyál. Odatolom elé a poharat jelezve, hogy nem akarok többet erről beszélni, inkább igyunk. Érdekes, hogy pont én tartok amúgy nagy motivációs beszédeket, akit úgy kellett szó szerint összerakni a baleset után, de hát ez van, én tudom milyen a betegséggel való együttélés. ÉS azt is tudom, hogy ennél jóval többről szól az élet. Engem még szerelem sem várt a gyógyulás után, őt pedig sok minden, nem kéne ilyen könnyedén eldobnia magától. Koccintok vele, és ismét lehúzom az italt. Mar, de már mintha kevésbé érezném, talán így a negyedik-ötödik fele már a szervezetem ismét veszi az adást, hogy miről szól a mai este és nem reklamál többé. Leteszem a poharat az asztalra, majd a táskámból kiveszem a telefonomat. - Bárhogy is döntesz a te életed, én nem szólok bele. A kettőtök között zajló dolgot pedig oldjátok meg ti, én most hívok egy taxit hazamegyek, és soha nem jártam itt. Mélyen Lottie szemébe nézek, hogy vegye az adást, és most engedjen el. A balesetem, Dean, a betegség és egyéb rossz dolgok bejárják ezt a szobát, és nekem ki kell innen szabadulnom vagy itt fogok elájulni. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy én így fogok ma Lottie-val beszélgetni főleg azok után, ahogy ez az egész társalgás elkezdődött.
Az utolsó napok fényében már nincs kedvem bizonygatni az ártatlanságomat, a bűnösségemet, mert akik akartak már régen elítéltek, és a halálomat akarják, és azok, akik megbocsájtanának, talán lassan kifutnak az időből, hogy személyesen mondják el nekem. Az életem többrétű, megannyi szereplővel, kezdve a szüleimmel, akiket tíz éve nem láttam, és hirtelen visszatértem közéjük, megismerve ezzel az alig tizenkét esztendős húgomat. A legjobb barátnőm, aki hobbi szinten űzi a férjvadászatot, és mellettem volt, de azt is sejtem, hogy bejön neki az exem, és ettől libabőrös leszek. A féltékenység már nem szerepel a szótáramban, nem is hinnék el, hogy mennyire nehéz, ha egyszerre két férfi is jelen van az ember életében, de meg kell tanulni szétválasztani a kettőt, mert különben bele lehet bolondulni. A karrierem lett volna az a bizonyos elvarratlan szál, ami még némi reményt adott, de lássuk be, hogy betegen nem sok jót tudnék adni a világnak. Az illatom megvan, Amber-ben megbízom, sosem kételkedtem benne, és az elejétől kezdve diszkréten kezelte a szívelégtelenségemet is. Egyszer sem ingott meg Shane-nél sem, pedig valljuk be, ahány nő találkozik vele, azok közül legalább a fele széttenné neki a lábát. Most itt van még egy személy, aki a bátyja miatt jelent meg, de az igazi indíték, amiért meginvitáltam az otthonomba, nem éppen ő volt. Közrejátszott, de Lily nem lehet mellékszereplő egy olyan történetben, ahol egykoron a reflektorfényben mozgott, és a bizalmasomként kezeltem. A legjobb barátnők voltunk. Samantha merőben más, mint ő, de Lily is közel állt hozzám. Nem akarom a kígyót a keblemen melengetni, és úgy veszem észre, ahogyan megtörnek a közöttünk húzódó falak, úgy engedünk az egymás iránt táplált utálatból is. A szüleinél még vehemensen viselkedett, és mindennek elhordott, de mostanra lecsendesedett, és normális körülmények között beszélgetünk, ami nekem is megnyugvás. Nincs kedvem haraggal a szívemben távozni. Megvethet, de akkor őszintén tegye, ahol nincsenek vádló, és befolyásoló tényezők körülöttünk. Vissza kell, hogy kapja mára a fontosságát, legalább a barátságunk parazsát fel kell élesztenem. - Melyik történetben is Lily? A bátyáddal való kapcsolatban, vagy a miénkben? Két helyen is állsz, és azt hiszem az utóbbiban nem mondható el, hogy mellékszereplő lennél. A szüleidet nem is szerettem volna belekeverni, de csúnya tréfa áldozata lettem. Shane eljátszotta, hogy amnéziás a szülővárosomban. Mit tehettem volna? Ott feküdt a kórházban Lily, és nem emlékezett semmire sem, ami vele történt. A legkevesebb az volt, hogy értesítettem őket. Hidd el, nem fogom belevonni őket ennél mélyebben. Édesanyád gyűlöl, mert megbántottam a fiát, és elhagytam az oltárnál, édesapád azonban valahogyan megbékélt, és ez nekem is feloldozást hozott. – halványan mosolyodom el, én osztom meg vele azokat az információkat, melyeket valószínű nem hallott még. Fogalmam sincs, hogy ebből mi fog visszajutni Shane fülébe, azért sem hibáztatnám, ha elmondaná neki, mert a testvére, és nincs oka a titkolózásra. Rábízom, hogy miképpen él vele, az már nem az én gondom lesz. A sérelmek felszínre való hozása nem könnyű, főleg nem az a bonyolult szál, mely a legidősebb Harperhez köt. Kardiológus, és mégsem érzem a sajátomnak, mert képtelenség elfogadni azt, hogy egy olyan személy műtsön meg, akinek köze volt hozzám. A csókjaival manipulált, a bosszúállást szövögette a legsebezhetőbb pillanataimban. Kettősség érződik ki minden szavamból, mert nem tudom, hogy mi az, amit még érdemes felhozni. Kicsit merész a Lily féle megnyilvánulás, és emiatt inkább a poharat választom, mielőtt folytatnám a megkezdett monológot. - Lefeküdtem vele, igen…de hogy szerelmes lennék újra? Megint egy oldalról vizsgálod a történteket Lily. Ahhoz édeskevés némi szex, hogy újra megnyissam a szívemet. A férjem megcsalt, ne felejtsd el, hogy ebben a képletben van egy másik szereplő is. Dexter megbántott, és bizalmatlanná tett. Shane gondoskodó, és figyelmes, de ha kimutatja a foga fehérjét…figyeltél, ugye? A bátyád miatt lettem rosszul, miatta van ez a kis kütyü, ami meggátolja a hirtelen szívhalált. Bűntudat munkál a testvéredben, vagy valódi érzelmek? Mindenki álarcot visel, nemcsak én. Szóval ez azt hiszem messze áll a szerelemtől. Túl komplikált. – rázom meg a fejemet, mert Lily tévúton jár. Jelenleg képtelen vagyok szeretni, mert hol az egyik oldal húzott, hol a másik, végül mindegyik elárult, és ezzel megpecsételték a sorsomat is. A közös italozás végén kijelentem, nem ködösítek. Nem tartok igényt az orvosi ellátásra, az elhatározásom végleges. Megküzdök a halállal, de nem úgy, hogy legyőzöm. - Shane tökéletes Lily. Minden nő álma, ahogyan te mondod, csak én látom a másik oldalt is. Sebzett, akárcsak én. Megtörtem, és nem hiszem, hogyha újra belecibálnám egy kapcsolatba, annak jó végeredménye lenne. Szerinted képes a hűségre, miután elhagytam? Számtalan nővel feküdt le mellettem, és ezt én nem tudnám tolerálni. Shane…megváltozott, már egyikünk sem olyan, mint öt éve. – lehúzom a maradék tequilát is. Érzem, hogy kavarog a gyomrom, és a szédülés is erősödik, de minek állnék le, ha ő sem teszi? Szenvedni fogok, fájni fog, holnap valószínű ki sem kelek az ágyból, de sebaj. Egyszer élek, több lehetőségem nem lesz erre. - Nem tudtam, hogy autóbaleseted volt. Egyetlen perc tönkreteheti az ember életét…jó példa. Te erős vagy, én? – nevetek fel teátrálisan. – Én nem.…iszom. – veszem el tőle, és egy koccintás után hörpintem fel a maradékot. A búcsúzkodás sosem volt az erősségem. Nem vagyok egy író, ahogyan ő, nem születtem zseninek sem, mint Shane. A végén már sejtem, hogy ez a beszélgetés lezárásra kerül, mikor kiveszi a telefonját is. Hagyom, hogy megrendelje a taxit, aztán felállok, ha már ő is talpon van. - Lily…még egy szóra. Shane nagyszerű ember, akárcsak te. Nem is tudom elképzelni, hogy min mentél keresztül, nem is foglak faggatni róla. Ez a te titkod marad. Szerettem őt, de most már nincs semmire sem garancia. Vigyázz magadra. – a dudálás jelzi a látogatás lezárását, én pedig némileg tántorogva indulok meg a folyosón előre. Mindenhol emlékek, gúzsba kötnek. Amint végzett, kitárom előtte a bejáratot, és lemondó mosollyal ajándékozom meg. - Köszönöm, hogy itt voltál. Legyél Shane mellett, ha eljön az idő. Nem tudom, hogy most miképpen fog megbirkózni vele, ha elmegyek, és ez nem öt évre szól, hanem örökre. A karrierje, és az élete…ne hagyd elmerülni. – kérlelő tekintettel engedem el, és még egy intés, aztán becsukom az ajtót. Bezárom, és a fürdőig meg sem állok. Rosszul vagyok, de igazából a lelkem az, ami kettéhasadt ebben a minutumban.
/Köszönöm szépen a játékot. Remélem még találkozunk a játéktéren. /
Kezdőlap
| 636 
Remélem még találkozunk a játéktéren. 