Tanárnak, barátnak tökéletes, társnak? Hát, nem ajánlanám magam. Sosem tudtam megmaradni senki mellett és ehhez persze kellett az is, hogy mindig elrontsak valamit. Nincs szerencsém a szerelemben, ez a helyzet. Egyébként egy higgadt, sokat elmélkedő alaknak tartom magam. Merengek a múlton, a leendő jövőn, mindent humorral próbálok orvosolni, de az óráimon kimértnek próbálok látszani és szigorúnak muszáj is annak játszanom magam, hiszen fiatalon az embert professzori tisztségben nem veszik komolyan.
Imádom a relikviákat, az antik dolgokat, körbe is vettem vele a házamat, mindent elolvasok, ami történelem vagy izgalmas sztori, ezért merem állítani lexikális a tudásom, de szerintem ez a tisztségem velejárója. Könyvet is írok, habár azt most jegelem kicsit kutatás okán, mert meg akadtam, amúgyis csak egy kalandregény, de már a szívemhez nőtt. Ritkán gitározok, bár ezt is hobbi szinten űzöm, nem akarok vele befutni vagy felvágni, néha a kutyámnak szoktam szerenádot adni.
Jó embernek mondanám magam alapvetően, de a kínos helyzeteket kerülöm, olyankor zavart leszek és idétlen poénokat vagy hazugságokat próbálok kitalálni. Utálom, ha valami nem szimetrikus, szimmetriakényszernek hívják, tehát a házamnak tökéletes, szinte lelki egyensúlyt árasztó megjelenése van. Szeretem a komolyzenét, mindig megnyugtat, gyakran meditálok és sokat sétálok a szabadban, persze nem este, akkor rendszerint vagy a családommal töltöm az az időt vagy egy klubban, esetleg egy jó könyv társaságában a fotelemben ücsörögve egy finom bor társaságában.

Fény áradt be a redőnyök résein, s bár a nappaliban égve maradt a villany, nem ez volt az, ami felvert a zavart alvásom-ból, hanem egy kéz, amely úgy simult a mellkasomra, mintha éppen el akarna lopni rólam valamit. Résnyire nyitottam ki a szemem és néztem oldalra. Melissa. Felvette az órámat remélve, hogy ezzel javíthat az átlagán és plusz pontokat szerezhet, mondván, hogy kisujjában van a történelem, de a számonkéréseken rendre kudarcot vallot. Persze először elsírta a bánatát, hogy részmunkaidős munkát vállalt csak azért, hogy fizetni tudja a tandíjat, aztán jött, hogy az öccse beteg, neki kell a gyógyszerre pénz, ezért dolgozik és ezért nincs ideje tanulni. Azonban arra nem gondolt, hogy a fiatalos tori tanára is megjelenhet abban a klubban, ahol ő is rendszeresen tiszteletét teszi.
Ott elnézést kért, meg próbált ismét valami idétlen ürüggyel mentegetőzni, végül megittunk pár kört és a lakásán kötöttük ki, aminek a fentartását elmondása szerint alig tudja fizetni, mégis olyan luxusban él, hogy ehhez képest az én házam egy lepukkant kóceráj. Ne persze, ez nem így van, csupán betegesen vonzódom a régi bútorokért és beren-dezésekért, gyűjtő vagyok és az igényes, történelmi ereklyék az egyik gyengém. Na, de vissza Mellissához.
A kis naív azt gondolta, hogy egy légyottal majd megoldhatja a tanóráimmal kapcsolatos problémáit, pedig eszem ágában sem volt megbuktatni, hiszem jó esze volt, ha pedig még tanult is volna kettesnél sokkal jobb jegyet is össze tudott volna szedni. Na de, nekem mindegy, volt egy jó éjszakám, ahogy pedig visszaemlékszem, neki sem volt olyan rossz, legalábbis az alattunk lakó szomszéd seprűvel való feldübögése erre enged következtetni.
Próbálnék kimászni mellőle, de úgy hozzámbújt, cipőkanállal sem tudom letekerni magamról, erős a gyanúm, hogy nem csak a kegyelem kettesért mászott rám a klubban.
Mindegy, vasárnap van, nem kell sietnem sehova, hétfőn kellene találkoznom Tyra Greene-vel, bár az sem biztos, hogy eljön az irodámba, ugyanis lehet nem is ő az, akiről azt gondolom, hogy a féltestvérem. Családfakutatást csináltam még sok-sok évvel ezelőtt, hiszen nem is lennék igazi történész, ha ennek sem néztem volna utána kíváncsiságból, na persze, azt tudtam, hogy édesapám összeszűrte a levet másokkal és ennek lettem én a gyümölcse, de, amíg nem kezdett el érdekelni a történelem, addig ezzel sem foglalkoztam különösebben. Világ életemben rideg volt hozzám, dadák és takarítónők neveltek a hatalmas kúriájában, akiket rendre gerincre vágott, bizonyára csak azért vett magához engem is, mert bennem látta a cége jövőjének várományosát. Sajnos hatalmasat tévedett, mert egyáltalán nem érdekel az üzlet, már tinédzser koromban történész vagy régész akartam lenni, ehhez mérten kezdtem meg a tanulmányaimat. Mivel aztán sikerült neki még egy fiút összehozni, így szabad utat adott a vágyaimnak, persze ezek után még ennyit sem törődött velem. Nem is baj. A szakácsunk William volt a pótapám, megtanított a konyhában mindenre, amit tudott, imádok főzni, de nem tudtam volna magam elképzelni séfnek valami menő étteremben, inkább a történetei érdekeltek, amiket mesélt a régi időkről. Ittam minden szavát, habár biztos voltam benne, hogy sokszor lódított, mégis nagyon megszerettem és jobban megviselt a halála, mint az, hogy az öregem lerobbant és idő előtt át kellett adnia féltestvéremnek az üzleti birodalmat.
Leonarddal egyébként jó a kapcsolatunk, örül, hogy nem akartam semmiféle részesedést a cégből, cserébe közbenjárt az érdekemben a Columbián, hogy vegyenek fel tanárnak független a fiatal korom ellenére. Vett nekem egy kis házat megünnepelvén a felvételemet és rendszeresen találkozunk, tehát a családi életem jobb nem is lehetne, persze kivétel az öregemet és az anyámat, utóbbivel soha nem is találkoztam. Lehet nem is fogok, ez attól függ, milyen lesz a hétfői találkozóm.
- Ébren vagy? – kérdezte Mellissa puszit nyomva az arcomra. Fel sem tűnt nekem, hogy a plafont bámulva mor-fondíroztam az elmúlt eseményeken, mialatt ő felriadt és még jobban hozzámbújt. Kezd gyanús lenni a helyzet.
- Hm…mit csinálsz? – kérdeztem mosolyogva, miközben levettem magamról a kezét. Ő zavartan psilogott rám. – Miről beszélsz? Egy fergeteges éjszaka után összebújok a pasimmal – válaszolt újabb csókot nyomva a számra, ami a válaszát követően ó alakot vett fel, miközben a szemöldököm olyan magasra szaladt, hogy már a hajamat verte. – A pasiddal? Lemaradtam valamiről? – kérdeztem majdnem nevetve a helyzet komikusságán. – Nem a jobb jegyért feküdtél le velem? – kérdeztem felülve az ágyon, bal kezemmel már a nadrágomat keresve a földön.
- Nem, dehogyis. Azért jelentkeztem az órára, mert bejött nekem professzor úr. – mosolygott rám, miközben nyújtózott egyet a franciaágyon, úgy dorombolva, akár egy kismacska.
- Hát…öhm…ez…kellemetlen – motyogtam zavartan nevetve, ahogy magamra húztam a nadrágomat és az ingemet kerestem a tekintetemmel. – Tudod…tanár meg diák között, nos nem lehet…komoly kapcsolat – magyaráztam közben, de azt se tudtam mit beszélek.
– Miért ne lehetne? – kérdezte meglepetten. – Mert én… - zokni, hol a zoknim. – Házas vagyok? – kérdeztem inkább lányos zavaromban, ahogy egy lábon ugrálva húzgáltam fel a zoknimat.
- Becci mondta, hogy facér, professzor úr. – ült fel mostmár ő is az ágyon és az eddigi zavart arckifejezését felváltotta a harag és a nem tetszés.
- Hát, akkor…Becci hazudott. Jobban válogasd meg a barátaidat. – javasoltam neki megjátszott bölcsességgel.
- Tudja tanárúr, én csak vicceltem, de azért rosszul esik, hogy így reagál – puffogott összekulcsolva karjait mellkasa előtt, mire én már az öltönyömet igazítottam meg magamon. – Nézd Melissa. – mutattam rá belekezdve egy igen csak szép és bűnbánó monológba.
- Melinda – jajj, a helyzet kezd egyre reménytelenebb lenni. – Persze, Melinda. Még fiatal vagy és… - próbálkoztam volna tovább, mire egy hatalmas sóhaj volt a válasz és közbe is szólt megakasztva reménytelen magyarázkodásomat. – Csak húzzon innen tanárúr, kezd nevetségessé válni – integetett kezével, mire én sóhajtottam egy nagyot és imméron mo-solyogva nyitottam ki a hálószoba ajtaját.
- Amúgysem volt nagy szám. Csak kettest tudok adni a teljesítményére – válaszolta némi gúnnyal a hangjában. Erre megtorpantam. Összehúztam a szemöldököm és elővettem a legszigorúbb tekintetem, így fordultam vissza hozzá.
- Most mi lesz tanárúr? Javít a jobb jegyért? – kérdezte játékosan, mire becsuktam magam előtt az ajtót és lerántottam magamról az öltönyömet. – Egész délelőtt ráérek – mondtam elfogadva a kihívást. Ilyen egy példamutató tanár élete.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Első körben szeretném elmondani neked, hogy nagyon tetszik a karaktered, úgy ahogy van.  
Örülök, hogy nem csak a pozitív, de a negatív jellemvonásokat egyaránt bemutattad, hiszen mindkettő egyformán fontos. A lelked idősebb és érettebb a valós korodnál (talán éppen ezért vonzódsz az antik tárgyakhoz is) mégis megvan benned az a kettősség, hogy hiába a bölcsesség a szorult helyzetekből mégsem tudod magad a legkönnyebben kivágni.. vagy legalábbis ilyen szempontból a hidegvérű megfontoltság mindenképpen elmarad, ami egyszerre képes tragikus és komikus helyzeteket előidézni, szóval azt már tudom, hogy te itt unatkozni biztosan nem fogsz.  
Az általad bemutatott családi háttér nem a legstabilabb (sőt), de mindezek ellenére te képes voltál már fiatalon megtalálni az utadat, ami mellett ki is tudtál állni, ez pedig tiszteletre méltó, hiszen erős jellemre vall... az hogy ezt az "erős én" képet a női nem mennyire könnyen meg tudja törni néhány jól választott szóval és fortéllyal... hát én ezt a részt is teljesen megértem, hiszen becsületbeli ügy, ha az ember teljesítménye csupán kettes értékelést kap akkor azon javítson, még akkor is ha biztos abban, hogy az egész nem más, csupán taktikázás az éppen aktuális partner részéről.... de abban tényleg példát tudtál mutatni, hogy igenis meg kell harcolni a jobb eredményekért.
Nem is tartalak fel tovább, hiszen már várnak rád és minden bizonnyal mi ketten is találkozunk majd a közeljövőben.


Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!