Mila Jovanovic nem éppen az egyszerű nők kategóriájába sorolható. Sokkal inkább nevezhető bonyolultnak és kiszámíthatatlannak. Olyan, akit egyik nap agyon ölelgetnél, mert mennyire aranyos és kedves, akire lehet számítani bármikor, viszont a másik nap már lehet, hogy azt is megbánod, hogy egyáltalán megismerted. Mila nem enged közel magához sok embert, sőt, nagyon kevesen mozognak a belső köreiben, akik elé nem emel falat és általában nagyon hosszú időbe telik, mire teljesen megnyílik. A barátságai nagy része felszínes érdekbarátság, nagyjából kettő olyan barátja van, aki igazinak mondható és elmondhatja magáról, hogy ismerik őt. Ettől függetlenül nagyon szeret a figyelem középpontjában lenni, sok ember veszi körül a mindennapokban, élvezi, ha egy társaságban rá szegeződik minden szem, legyen ennek bármiféle oka.
Hét napból szinte hetet láthatod mosolyogni, nagyon tudja, hogy kell álarcot viselni, leplezni az érzelmeit és a gondolatait. Ezzel együtt viszont nincs olyan, ami nála tabunak számít, kegyetlenül őszinte tud lenni és kérdés nélkül a képedbe tolja az igazságot, ha fáj, ha nem.
Roppant életvidám ember, aki szeret spontán lenni, szeret vékony jégen táncolni és a veszély sem áll messze tőle. Imádja, ha elönti a testét az adrenalin, így képes sokszor olyan helyzetbe hozni magát, ahol nincs annyira biztonságban.
Szeret utazni, hisz gyerekkora óta hozzászokott már, hogy családostól sokat mentek az apja pókerversenyei miatt, aztán ez a „szokása” a bátyja mellett is megmaradt a mai napig. Nem hagy ki egy nagyobb versenyt sem és persze az utána lévő ünnepléseket sem veti meg. Bár teljesen mindegy neki, hogy győzelem volt-e a háttérben, valahogy mindig a tánctér közepén köt ki.
Imád írni, az újságírás mellett sorakozik néhány regénye a polcon, amik egyelőre még kiadatásra várnak, de először szeretné megalapozni magának a biztos jövőt és utána foglalkozni majd a könyvírással.

Éles pittyenések hallatszódnak a mobilom irányából, mintha olyan decibelen szólna, ami ember számára bírhatatlannak mondható, úgy hasít bele minden másodpercben a fejembe a hang. A szemem is nehezemre esik kinyitni, pár pillanatig azt sem tudom, hol vagyok, mikor kilesek a szemhéjam alól. Ah, basszus.
Lusta mozdulattal nyúlok az éjjeliszekrényen heverő telefonért, hogy lenyomjam az ébresztőt, de így is észreveszem, hogy ez nem is az, hanem a főnököm bombáz üzenetekkel fél percenként. Mi a franc?
Egyik kezemmel a halántékomat masszírozom, miközben próbálok a szövegre fókuszálni, ami megjelenik a képernyőn.
„Hol a cikk, Mila? Ilyen botrány után, amit tegnap Little Ace lerendezett, már rég meg kéne lennie, le se kellett volna feküdnöd aludni...”
Aludni? Miről beszél? Szerintem nem aludtam egy óránál többet összesen. Fogalmam sincs, mikor tűnt el mellőlem Ryker az éjszaka folyamán az ágyból, de egy pillanatig sem lepődök ezen meg. Az lenne a csoda, ha egyszer véletlenül valami oknál fogva itt maradna... Na jó, volt már rá példa, de az is vélhetően azért, mert túlságosan elnyomta a mámor csodálatos hármasa, ami sokszor kéz a kézben járt egymással, a szex-alkohol-drog.
Félig ülő helyzetbe tornázom magam és tapogatom ki az ágy mellett heverő táskámban lévő fájdalomcsillapítót, hogy aztán gyorsan bevegyem, a minél hamarabb elért hatás reményében.
„Kapsz egy órát, ha nem lesz cikk addig, hiába a két szép szemed vagy bármi más a későbbiekben...”
Mélyen szívom be a levegőt, próbálva észhez térni ezzel, hogy le tudjak ülni a laptop elé összehozni valamit gyorsan, mielőtt tényleg repülnék az újságtól. Szándékomban állt megírni még este, de máshogy alakultak a dolgok és inkább izgalmasabb vizekre eveztem.
Felhajtom a gépet, mielőtt a fürdőszoba felé veszem az irányt. Magamra veszem a földön heverő szatén anyagot és a nyakamra simítom a kezem. A tükör elé lépve, kicsit közelebb hajolva veszem észre a tegnap esti nyomokat, amiket Ryker ajkai hagytak maguk után a nyakam ívén és aminek emlékére rögtön össze is ugrik a gyomrom. Hm. Nem tudtam, hogy ha majd újra találkozunk, hogy fogunk viszonyulni a másikhoz, de az az igazság, hogy semmi sem változott. Még mindig egymás agyára tudunk menni a szó minden jó és rossz értelmében is.
Tényleg nem volt kis botrány az este folyamán, jól eldurrant Ryker agya az asztalnál, ami valószínűleg nem annyira lesz jó hatással a pókeres karrierjére. Dragan szerintem egész éjjel kárörvendő mosollyal az arcán létezett, talán még vállon is veregette magát.
A cikket elég hamar megírom, nem kell egy óra sem, hogy beszámoljak az eseményekről, aztán el is küldöm Simonnak, mielőtt még harapós kedvébe jönne.
„Úgysem kapsz jobbat mástól, mint tőlem...Csatolva.”
Megtettem, amit megkövetelt a haza, most már jobb, ha békén hagy mindenki. A telefonommal a kezemben heveredek vissza az ágyra elhajítva azt, miután aztán elnyúlok és megakad a kezem valamiben. Nahát, Ryker szerencsehozója. Hát, a szerencséje elszállt szerintem, az egyszer biztos. Lövök egy képet fogaim közt a különleges zsetonnal és el is küldöm Rykernek.
„Ez nálam maradt. Visszajössz érte, vagy passzoljam át Dragannak, hátha neki majd jobban szerencsét hoz?”
Micsoda reggel... Halvány mosollyal fordulok meg az ágyon és várom, hogy Ryker betoppan-e vagy újra majd csak egy év múlva látom?!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Már a jellemedből is kiderült, hogy nem vagy te egy egyszerű lány, de úgy érzem, hogy a korodból kifolyólag teljesen rendben van az, ha figyelmet szeretnél magadnak, illetve ne érezd rosszul magad amiatt se, hogy falakat építesz magad köré. Ebben az időszakban van lehetőséged jobban megismerni önmagad, amihez hozzátartozik az is, hogy hibázol. Jó dolognak tartom, hogy spontán vagy és nem félsz a veszélytől, de azért csak óvatosan veszélyeskedj nekem, nehogy valami olyan probléma érjen, amiből nem fogsz tudni kikecmeregni Nagyon tetszik, hogy a extrovertált, bulizós énedet le tudod fojtani egy introvertált hobbival, az írással. Így egyszerre élsz a valóságban és a saját valóságodban, kis álomvilágodban, ami egy teljes élethez vezethet.
Az előtörténeted tökéletesen alátámasztja azt, amit a jellemedben sikerült megfogalmaznod. Most már én is értem, hogy mit értesz spontán jellem alatt, tekintve, hogy egy újságírónak tényleg minden körülmények között naprakésznek kellene lennie, de neked bulizni és pasizni volt kedved, ezért elmentél szórakozni egy kicsit.   Tartsd meg ezt a jó szokásod, mert semmilyen munka nem ér annyit, hogy komolyan belefásulj és mókuskerékké váljanak a mindennapjaid! Te amúgy sem ilyen lánynak tűnsz. Sok szerencsét szeretnék kívánni a fiatalemberhez, akivel a játéktéren még párszor biztosan összefutsz, és nagyon várhat már rád! Szóval nem is tartanálak fel már tovább, kellemes időtöltést kívánok az oldalon!  

Mielőtt tovább haladnál, kérlek látogasd meg az avatar és névfoglalónkat, hogy bebiztosítsd magadnak a pofit, akit választottál!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!