Az elmúlt pár napban elég sok volt a dolgom, a mellett, hogy az órákra bejártam, a hétvégén lévő edzéseinket is a hétköznapokba kellett sűrítenem. A csajoknak csak annyit említettem, hogy hétvégén nem leszek a városban. De nem mondtam, hogy hova meg kivel megyek. Mivel semmi közük hozzá.... ugye bár, meg amúgy is nem hinném, hogy Mila kézen állna rá. Eleve olyan fura a helyzet. Ha nem toppan be a lakótársa... hát biztos több történt volna köztünk, mint csók. Meg amúgy is amikor elhívtam magunkhoz, meg hogy töltse velem a hétvégét.... nem fektettünk le szabályokat. Ez most randinak számít? Igaz, hogy én már régóta a lányokhoz vonzódom, valahogy még sem vagyok biztos a dolgomban. Ez a terep még számomra is nagyon új. Nem tudom mit kellene tennem, vagy éreznem. Hiszen eddig a lányok, csak egy test volt amivel az aktuális vágyaimat elégítettem ki. Még sokszor az sem izgatott, hogy neki jó legyen.... elég volt, hogy nekem az volt. De mégis amióta megismerkedtem vele a kávézóban, nem tudom ki verni a fejemből. Anyám sajnos azóta minden reggel azzal zaklat, hogy hogyan haladok a dologgal kapcsolatban. Megmondom őszintén.... ez az a pillanat amikor életemben először képtelen vagyok a tükörbe nézni lelkiismeret-furdalás nélkül. Mi a fene bajom lehet?- minden alkalommal felötlik bennem ez a gondolat. Habár a lelkem elrejtett, mély zugában támad egy halovány érzés féleség, hogy kezdek kötődni a lányhoz. Ne adj’isten még a végén szerelmes is vagyok belé. De hát szerelem első látásra nem létezik, csak a filmekben, meg úgy egyébként is, hogy a fenébe lehetnék? Igazából tisztában sem vagyok az érzés fogalmával, mert akihez kötöttek érzések csupán Missy volt. De ő meg annyira kihasznált ahogyan csak tudott. Lehetséges, hogy emiatt is van az ahogy az emberekhez viszonyulok. Ha valóban lenne egy kis jó érzés bennem, akkor megmondanám Milának, hogy jobban jár, ha elkerül messzire, mert nem csak, hogy össze zúzom a szívét, de előtte tönkre is vágom az életét. Hogy nem olyan véletlen volt az a találkozás, sőt.... sokkal inkább volt szándékos az anyám miatt. De képtelen vagyok erre, viszont nem is tudom mit kéne tennem. Mert anyám nem fog leszállni rólam.... az egyszer fix. Morzsákat akar majd, amivel becserkészi Mila szüleit. Ez egy olyan paradoxon állapot amiből győztesként senki sem kerülhet ki. De én túl magabiztos és egoista vagyok ahhoz, hogy ezt be lássam. Nem mellesleg önző. Mert már most hiányzik a társasága, önző, mert csak bántani fogom. Ő tisztán megmondta, hogy elégszer törték össze a szívét.... és én leszek az utolsó aki, megteszi. De ezek helyett a gondolatok helyett inkább leparkolok a bérház előtt, majd dobok neki egy sms-t, hogy itt vagyok a ház előtt. Pár nappal ezelőtt lementem a tó parti házhoz, hogy rendbe szedjem... mivel hónapok, évek óta nem használtuk. Nem mellesleg pár kaját be kellett szereznünk, hogy ne halljunk éhen. Illetve fel is kellett a fürdőt tölteni, és erre az alkalomra kellett új cuccokat is vásárolnom. Elég nagy bőrönddel érkezem, mivel... hogy én szeretem a szexi, nőies cuccokat. Meg amúgy is szeretek mindenre felkészülni, így több ruhát pakolok egy hétvégére, mint az átlag nő. De ha még.... nem tűnt volna fel, nos... én még véletlenül sem vagyok átlag nő. Amikor be pattan a kocsiba, bedobva a hátsó ülésre a saját táskáját... mivel a csomagtartót elfoglaltam én. Suta szájra puszival köszöntöm őt, még mindig nem tudom mi a helyzet. De.... most majd szépen kiderítjük. Rihanna egyik albumát nyomom be a magnón, miközben elindulok gázt adva az autónak. Az úton nem sokat beszélgetünk, főleg, hogy elég korán van. Imádok száguldozni, de mivel most van útitársam is, annyira nem élem bele magam a sebességbe. Pár óra múlva már meg is érkezünk, finoman megérintem Mila arcát, jelezve, hogy itt is vagyunk. -Nos... nem egy Hilton lakosztály, de elég sok luxus cucc van a házik kinézete ellenére, is- vigyorgok rá ahogy vigyorogva pattanok ki a kocsiból, kipakoljuk a cuccainkat, a havas, jeges úton nehezen vonszoljuk be. Beillesztem a kulcsot a zárba. -Érzed magad otthon a Montgomery rezidencián,- vigyorgok rá, ahogy újból megcsókolom.... majd be lököm az ajtót.
Ez az elmúlt egy hét olyan volt, mintha lassított felvétellel pörögtek volna a percek. Mindegyik kétszer olyan lassú volt, hiszen minél jobban rávoltam pörögve a hétvégére annál inkább ólomsúlyúak voltak. Mindenkivel programot hoztam össze, hogy a szabad perceimet sikeresen kitöltsem valamivel és amikor Dacre nem ért rám, márpedig ebből rengeteg ilyen alkalom volt, akkor vagy Isaval vagy pedig a többi barátnőmmel együtt mulattam az időt. De minden percben egyetlen lány járt a fejemben és az a csók, ami történ közöttünk. Még nem tudom hová tenni a dolgot, hiszen én még sosem vallottam be senkinek sem azt, hogy meleg vagyok, hogy mióta érzek vonzalmat azóta csak a lányok irányába haladok, mert szégyellem. De valamiért mikor Katherine-re gondolok vagy vele vagyok akkor másként érzem az erőt magamban, mintha minden porcikám súgná mennyire jót tenne nekem, ha végre felvállalnám magam. Mikor bent voltam Isánál a kórházba szerettem volna mesélni arról, hogy milyen érzelmek kavarognak bennem, el akartam mondani mennyire különleges ajtóhoz ért el az életem de nem mertem. Mi van akkor ha elítél amiatt, hogy a lányokhoz vonzódom? És közben megtudja, hogy iránta is mindig tápláltam mély érzelmeket. Olyan béna vagyok és szerencsétlen, és nem csak én, hanem imádnivaló lakótársam is, Dacre, aki megismerte a szépfiút a mellettünk lévő lakásból és most teljesen belé van habarodva. Annyiszor hallottam a srác nevét, és hogy milyen jó teste van a humoráról pedig ne is beszéljünk… hogy ha nem a nőkért lennék oda akkor még én is belé esnék. De ezek most mind lényegtelenek. Hiszen elérkezett a várva várt nap, amikor kettesben elvágtatunk a naplementébe és kimozdulunk New York zajos utcáiból, talán ez valaminek a kezdete lehet. Vagy lesz. Reggel mikor felkeltem akkor már félig össze voltam pakolva, de a neheze csak ezután jött, mert a sminkelés, reggelizés és hajformázás után ki kellett választanom, hogy mit viszek még magammal. Ruhákat már rég kitaláltam, szépen belehajtogattam de nem tudtam eldönteni milyen rúzsra és sminkre lesz szükségem… Szerencsémre Dacre hamar betoppant a szobámba, arcán szerelmes mosollyal amiért kapott valami képet a sráctól én pedig kizökkentem az állapotomból és mindent beletettem a bőröndbe. -Úgy izgulok nyuszifül. – bújok bele az ölébe, mire Ő elkezd szépen simogatni és magyarázni, hogy milyen jó lesz nekünk, utána hamar magára és a srácra terelte a szót, amit nem bántam. Nagy elánnal mesélte, hogy ma este meghívta az előadására és elmegy megnézni AJ-t. A szívem dobbant egyet érte, mert örültem, hogy végre mosolyogni látom. Ez másfajta mosoly volt, izgatott. Magamat láttam benne, mert én is ennyire vártam már a találkozást a lánnyal, aki megcsókolt alig másfél hete. Mikor üzenetet kaptam Kath-től ugrottam egyet a helyemben, hiába tudtam, hogy nemsokára meg fog érkezni mégis meglepett mikor tényleg ideért. Hatalmas szívdobbanásokkal köszöntem el egyik szerelmemtől és robogtam lefelé a lépcsőkön, hogy minél hamarabb beülhessek a lány mellé. Mikor meglátom a kocsiban intek egyet neki, majd hátra dobom a táskát és beülök mellé. A szemem elkerekedik mikor megpuszil a számon, hirtelen jött és kicsit… nem tudom hová tenni. Viszont van egy rossz szokásom, amint elindul alattam az autó elalszok, így az útból semmire nem emlékszem, arra ébredek fel mikor megérkezünk a házhoz. Felriadok az érintésére, de arcom mégis simul tenyerébe. - Tökéletes. – mosolyodok el én is, majd követem a cuccomat húzva magam után. New York-ban nem sokat érezni a télből, de itt más a tészta, mégis mikor belépünk a házba megcsap a meleg és a menta illata. A két kedvencem. – Köszönöm a szívélyes fogadtatást. – öltök rá nyelvet, majd beljebb pattogok, lehúzom a cipőmet és egyenesen a pattogó tűzhöz sétálok megmelegíteni a kezemet. – Rengeteg ruhát hoztál két napra. Bálba készültél? – fordulok felé, majd elkezdek körbe nézni a ház minden részén. Szeretem feltérképezni a helyet, ahol lakni fogok pár nap erejéig. – Hol fogok majd aludni? – megyek vissza hozzá miután szétnéztem a konyhában is. Levetem magamat a kanapéra, és felhúzom a lábamat. – Olyan nyugodt itt minden. Mit akarsz ma csinálni? Mivel kezdjük a mini nyaralást?
Igazából nem tudom, hogy mit kellene tennem vagy éreznem. Őrjítően hat rám a lány, még soha nem éreztem ehhez foghatót sem. Talán foglalkoznom kéne azzal, hogy ő még korántsem tart ott ahol én. Én már rég túl tettem magam rajta. De ő még csak most kezdi kapisgálni, hogy a lányokhoz vonzódik. Egyáltalán nem is értem mit túráztatom magam, hiszen csak egy csók volt. Történt már több más lányokkal úgy, hogy semmibe sem vettem őket. De akkor Mila vajon miért fontosabb? Miért érzem úgy, hogy bizony ő nekem nagyon fontos? Miért akarok a kedvében járni? Amikor elhívtam a hétvégi házunkba nem is tudom mi jutott eszembe. Talán az, ha négyszemközt vagyunk, csak magunk... akkor önmagát fogja adni. De ez micsoda egyáltalán? Randinak nem hinném, hogy hívhatnám... hiszen még nem is járunk... bár az első randival kezdődik minden. Én eléggé nyilvánvalóvá tettem a számára, hogy a lányokhoz vonzódom... és hogy ő nagyon-nagyon bejön a számomra. Ami... azt illeti már a kávézó mosdójában magamévá tettem volna. De mivel vagyok már annyira érett, hogy azt is levágtam, hogy ő miképpen viszonyult hozzám. Tetszettem. Már az első pillanatban ahogyan szándékosan majdnem nyakon öntöttem a lattémmal. De... ha nem is igazán értenék ezekhez a dolgokhoz már az, hogy felhívott a lakására... felért egy beismeréssel. Biztos vagyok benne, hogyha a lakótársa nem ugrik haza lehet már akkor egymáséi lettünk volna. De igazából úgy érzem, hogy egy első alkalom nem ilyen... csapjunk bele dolog. Talán amiatt találtam ki a hétvége dolgot is, de biztos lehet benne, hogy én nem barátsággal közeledem felé. Még úgy is, hogy nincs tisztában önmagával. Mondjuk... azzal nyilván tisztában van, hogy vonzódik a lányokhoz inkább csak szégyelli magát. Ismerős a szituáció, csak én már évekkel ezelőtt túltettem magam a dolgon. Nem volt könnyű, keményen meg kellett harcolnom önmagammal, a dilidokijaimmal, és a szüleimmel. Igazából velük még a mai napig is harcolok. Még mindig nem igazán tudják elfogadni egy szem lányuk másságát és azt, hogy valószínűleg nem megyek férjhez sem. A gyerekről már ne is beszéljünk, aki tovább vihetné a Montgomery név tisztességét. Nem. Szerintük én csupán bemocskoltam azt ezzel az egész dologgal. Szóval, inkább nem gondolok arra, meg semmire sem. Biztos vagyok benne, ha sokáig bujkálva kell vele találkoznom... újból szégyellni fogom magam. Pedig nincs miért, ez nem olyan dolog. Csak sokan ezt nem tudják felfogni, megérteni. Most inkább a következő két napra gondolok és arra, hogy mennyire is fogom élvezni vele. Lehet túl korán, túl hirtelen köszöntöm egy szájra puszival amikor leérkezik. Ezt az elkerekedett szemekből látom, ha könnyen sértődős lennék... felkaphatnám a vizet, elvégre másfél héttel ezelőtt szinte a nyelvem ledugtam a torkán.... még se ellenkezett. Igazából én sem tudom mi ütött belém, én nem vagyok az a fajta lány aki szereti a bizalmas dolgokat. Mint romantikus filmek, gyertyafényes vacsik.... séta a tengerparton miközben lebukik a nap. Igazából inkább a vezetésre koncentrálok, így nem egészen két óra múlva már le is fékezhetek a faházunk előtt. Kívülről nem tűnik annyira pazarnak és fényűzőnek. Körbe ölelik a fák.... tisztára mint a világvégét reklámozó képeslap. Itt el lehet bújni a világ elől. Pontosan ezt tesszük mi is, még a telefonom is kikapcsolom mielőtt Milát felébresztem, hogy senki se zavarhasson minket. Pláne nem az anyám! Miközben belépünk az ajtón előbb bele szippantok a levegőbe, imádom a tél illatát. Az egyik emberünket megkértem, hogy korán reggel jöjjön ide, és melegítse elő a helyet. Még forró csokit.... és forralt bort is készített nekünk. De igazából most csak édes kettesben vagyunk itt. -Majd azután köszönd, ha túlélted a hétvégét!- szólalok meg rejtélyes és komoly hangon, majd pár perc után elnevetem magam.- Nyugi... csak vicceltem,- én is kinyújtom a nyelvem. Majd nézem ahogy kisgyerek módjára egyből a tűz elé siet. Elképzelem hogy hogyan csókolnám és simogatnám végig meztelen bőrét a kandalló előtt. Majd megrázom a fejem, hogy ne folyton a szexre gondoljak. -Dehogyis... csak szeretek felkészülni mindenre,- válaszolok ahogy én is kibújok a csizmámból és a kabátomból is. -Nos... előkészítettem neked a vendégszobát, ha megfelel...- pillantok rá, nem véletlenül nem mondtam, hogy aludhat velem is.... persze.... én lennék a világ legboldogabb embere. Ami nem is alvás lenne... az fix! Elindulok a konyha felé, felmelegítem a forró csokikat a bögrében, majd alaposan fújok habot a tetejükre. Azokkal a kezemben térek vissza hozzá, szó nélkül nyújtom át az egyiket neki. -A ház ajándéka,- viccelek, majd bele kortyolok az enyémbe,- nos... gondolom ma nem akarsz egyből... kirándulni. Arra gondoltam, hogy ehetnénk valamit ebédre. A szakácsnőnk össze ütött valamit, utána esetleg csobbanhatnánk a jakuzziban, vagy... szaunában is időzhetünk. Estére viszont van egy meglepetésem,- vázolom az ötleteimet ahogy újabb kortyot döntök magamba.
Mióta belevágtam ebbe az egész videózásba még jobban odafigyelek arra, hogy mit csinálok és mit osztok meg a különböző oldalaimon, nem szeretnék rossz benyomást kelteni vagy bárkinek is a célpontjává válni. Gondolkodtam már, hogy felvállalom magam és a legjobb módja ennek egy videó készítése de még sosem vitt rá a lélek. Talán ha egyszer sikerülne végre hangosan kimondanom valakinek, legyen az Isa vagy valamelyik másik lány, esetleg Dacre vagy egye fene de még a szomszéd srác is lehetne, akibe a lakótársam ennyire beleesett, de legalább elhagynám a szám és nem érezném ennyire idegennek az egészet. A lányokat szeretem. Annyiszor álltam már a tükör előtt és mantráztam számtalanszor, mégsem jutottam előrébb mert gondolatban teljesen tökéletesen tudott már azonosulni önmagammal, de még nem hallottam magamat kimondani. Külön-külön a szavak már hagyták el ajkaimat, de egyben, hogy kohéziót alkossanak még sosem és nem tudom mikor fogják. Talán most hétvégén lesz az első olyan alkalom mikor tiszta vizet tudok önteni a saját kádamba – egy pohár nem lenne elég. Annyi mindent titkolok a világ elől, próbálom tartani magamat a szüleim miatt közben meg egy idegroncs vagyok mert nem tudom merre vannak, még egy apró jelet sem adtak arról, hogy élnek-e vagy halnak bár lehet nincs rá lehetőségük. És akkor itt van az identitás kérdése is, mármint nő vagyok csak a szexuális beállítottságom nem a normális. Bár elég rossz, hogy a többit nem fogadjuk el normálisnak, ezért érzem magamat ilyen vacakul… De a mosolyom és izgatottságom sokkal nagyobb testeket ölt, mint félelmem így amikor megkapom az sms-t a lánytól egyből szedem a cókmókomat és futok. Nem akarok egy percet sem várni, elakarom kezdeni a hétvégénket, ahol csak ketten vagyunk és senki nem fog megzavarni minket. Ezért még a videómat se hoztam el, laptopot sem és a telefonomhoz is csak a töltőt, hogy ne legyen az, hogy elvonulok. Mert gyakran elő szokott fordulni mikor kellemetlenül érzem magam, hogy inkább elszigetelődök. Mire kettőt pillantok, és ebből az egyik hosszúra sikeredik, máris a háznál vagyunk. Lehettek volna elvárásaim, de mióta a „felújítás” miatt mini lakásba kényszerültem már nincsenek, nem vagyok az a felszínes lány többé, akit csak az érdekelt, hogy legalább három emeletes legyen valakinek a háza. Tetszik a kis házikó a csend szigetének közepén és eleve a stílus ilyen bohóra emlékeztet, azt pedig nagyon tetszik, főleg mióta kristályokkal élek. - Szóltam a családomnak, hogy hol leszek szóval ha nem jelentkezek pár óránként tudják hol keressenek. – megyek bele a viccelődésébe, majd csatlakozom nevetéséhez. Olyan elbűvölő, csilingelő. – Tudom én, nem tudják, hogy itt vagyok. – hogyan is tennék, ha már nem részesek az életemnek? Mondjuk azért Dacrenak szóltam a dologról, mindent megbeszéltünk meg kicsit izgulok is miatta, mert Ő meg az AJ nevű szomszéddal fog randizni. Ami nagyon fura nekem, de Dacre szerint ez nem randi csak két barát együtt lóg. Ja, én is csak lógni akarok Kathel. - Óh, szóval vendégszoba? Azt hittem ilyen pizsipartisra vesszük az egészet és a kandallónál fogunk aludni, befonjuk egymás haját meg csacsogunk mindenről és semmiről. – hangomban érezni a csalódottságot, de azért jó, hogy ha kényelmetlenül érzem magam akkor eltudok vonulni valahová. Kellemetlenebb lenne, ha már most azt mondta volna, hogy vele kell aludnom. Szabad akaratomból akarom megtenni. - Köszönöm, ez jól fog esni, átfagytam. – kezeink összeérnek ahogyan elveszem tőle a bögrét, és érzem a forróságot ami átjárja teljes testemet, arcom pedig pirbe öltözik. – Imádom a meglepetéseket, elmondod mi az? – csillognak a szemeim, majd leülök a kanapéra és remélem, hogy mellém ülve csatlakozik a nézzük közösen a tüzet mozihoz. – Nekem jó ez a terv, csak szólok a jövőre nézve, nem vagyok nagy túrás szóval fel kell majd vonszolnod a fenekemet a kilátáshoz. Nem megy nekem ez a sportos dolog. – öltök rá nyelvet, majd aprót kortyolok a forrócsokiból. – Isteni finom. És imádom a rózsaszín mályva cukrot, honnan tudtad? Vagy csak véletlen? – mosolygok rá. A fejemet a vállának döntöm és úgy iszok még párat az italomból, nem érzem furának vagy nem megfelelőnek ezt a közelséget. Talán tényleg ilyen, ha az ember megtalálja a másik felét? Egyáltalán miért tetszik nekem ez a lány? Hiszen ott van Isa… aki teljes ellentéte neki, mégis imádom. – Az egyetlen sportra, amire hajlandó vagyok az a kiesésig tartó shoppingolás. Abban viszont aranyérmes lennék. – osztom meg vele, majd mivel kiürült a bögrém elindulok a konyha irányába, hogy akkor nézzük azt is meg mit lehet enni meg leáztassam a csokimaradványokat. Jól neveltek a bejárónők. – Képzeld, a lakótársamnak ma nem randi randija lesz a szomszéd sráccal, akinek van barátnője.
Sokat készültem erre a hétvégére, azt akartam, hogy tökéletes legyen. Miért? Igazából magam sem tudom a választ rá. Izgalommal töltött el. Nem csak, hogy két egész napig velem lesz Mila és csak én élvezhetem a társaságát, hanem maga a készülődés is. Hogy örömet tudjak és akarok is okozni valakinek aki nem én vagyok. Tudom, ez elég hülyén hangzik amúgy. De én világéletemben csak saját magammal foglalkoztam és azzal, hogy mi a jó nekem. Talán Missy volt az egyetlen akivel még foglalkoztam. Sokat agyaltam azon, hogy ha őt nem ismerem meg akkor is ilyen lennék? Biztosan rájöttem volna előbb... vagy utóbb, hogy a lányokhoz vonzódom. De abban is biztos vagyok, hogy a szüleim helytelenül kezelték ezt az egész dolgot és így az is hozzá járult ahhoz a személyiséghez amim van. De amint megláttam Mila csokoládé színű íriszeit azonnal megbabonázott. Nem azzal voltam elfoglalva, hogy nekem jó legyen. Hanem többek között neki is. Az anyámnak sem mondtam, hogy ide készülök... pláne vele, mert biztos azonnal itt teremne. De konkrétan amúgy meg senki sem tudja.... a csapatban azt hiszik, hogy valami tengerparton tartok egy személyes edzést magamnak. Néha elszoktam így vonulni, hogy tudjak koncentrálni. Igazából nem tudom mihez akarok kezdeni az életben.... de abban biztos vagyok, hogy a tánccal... vagy mozgással kapcsolatban akarok valamit. Lehet beállok valami útszéli cirkuszba légtornásznak.... na azt hiszem az anyám tényleg szívrohamot kapna akkor. Bár eddig se igazán hagytam, hogy bele szóljon a dolgomba. De ezután sem igazán fogom hagyni..... az egyszer biztos. Ő már kiskoromban eldöntötte, hogy fantasztikus ügyvéd válna belőlem, vagy remek orvos. De én már az általános iskolában is a tánchoz vonzódtam. Titokban jelentkeztem az egyik amatőr tánccsoporthoz. Persze mindig lebuktam.... mert szülői beleegyezés kellett, de mindig próbálkoztam. Egészen addig míg tényleg meg nem kaptam a szülői beleegyezést. Aztán végül amikor középiskolába kerültem nem kellett engedély: azonnal jelentkeztem a hajrá csapatba, és hamar sikerült kiütnöm a nyeregből az akkori kapitányt. Ahogy belépünk a kis faházba nézem ahogy Mila pillantása körbe siklik a külső látszat ellenére elég sok luxussal van felszerelve a lakás. Gondolom ő a felső luxushoz van szokva... hiszen ha a szülei sikkasztottak akkor biztosan nem New York szegény negyedében éltek. Bár nekem és a családomnak sem lehet oka panaszra.... az biztos. Anyám mindig is szerette a kényelmet és apámnak pechére mindig anyámnak volt igaza... legyen szó bármiről a világon. Így gondolkodás nélkül egyezik apám bele anyám ötleteibe. -Ne aggódj... addigra már aláíratom veled, hogy minden szexi ruhadarabodat nekem ajándékozod a halálod után....- kacsintok rá. Tetszik a humora is, végre valaki aki érti a vicceimet és nem csak sótlanul.... vagy értetlenül bámul rám. -Igazából az én szüleim sem tudják,- vonok vállat, még az én kéne... az anyám ide startolna, hogy ki hallgassa azonnal szegény Milát,- sőt még a csapattagoknak is csak annyit mondtam, hogy elvonultam egyszemélyes edzésre,- villantok rá egy elbűvölő mosolyt. Pár pillanatig gyönyörködöm a szépséges arcában, a huncut mosolyában amitől egyszerre roggyan meg a térdem és érzem úgy, hogy röppennek pillangók a gyomromban. Már, ha ez az érzés.... ilyen. Kissé felvonom a szemöldököm ahogyan meghallom a csalódottságot a hangjában, sőt még az arcára is rá van írva. -Semmi sem kötelező, nem akartam, hogy kényszert érezz bármire is, ezért gondoltam a vendégszobát,- mondom neki őszintén, ahogy biztató mosolyt küldök felé.- De én lennék a legboldogabb ember, ha a kandalló előtt aludnánk... hidd el mindenféle pizsipartis meg csajos dologban benne vagyok,- villanyozódom fel a gondolatra, mint egy kis óvodás. Csak épp nem kezdek el ugrálni egy helyben... azért van önbecsülésem, bár nem sok hiányzik hozzá. Inkább a meglepetés forró csokikkal térek vissza, és le is ülök mellé a kanapéra. Amikor átveszi a bögrét tőlem egy pillanattal tovább érintem ujjait, ahogy farkasszemet nézek vele. -Ja persze,- kortyolok egy nagyot,- majd este. Tudod a meglepetésnek az a lényege, hogy.... meglepődj, és ha most elmondanám nem lenne meglepi,- kacsintok rá vigyorogva. -A sporttal nincsen semmi gond és hidd el... élvezettel cipelem fel a feneked bár hová is,- fogalmazok kétértelműen ahogy ajkaimba harapok.... legszívesebben lerohannám. De nem... ezt nem szabad elrontanom így. Hirtelen. Inkább élvezem a bensőséges pillanatot amikor vállamra hajtja a fejét. Csak a tűz halk ropogása hallatszik, annyira romantikus és érzelmes a pillanat.... teljesen össze zavarodom tőle. Megható. Olyan mintha Mila a másik felem lenne, de az lehetetlenség hiszen alig ismerjük egymást. Mégis.... így érzem. -Ez a szupertitkos képességem, kitalálom ki mit szeretne,- vágok fel megjátszott beképzeltséggel,majd egyik ujjammal letörlöm finoman a szája szélére ragadt csokit,- olyan édes szájú vagy mint én... ezzel nem lőhetem mellé.- vigyorgok rá. Nézem ahogy felpattan, pár pillanatot engedélyezek magamnak, ahogy elindul a konyha irányába, hogy megnézem a fenekét, majd követem. -Abban szerintem én is dobogós lennék ,- mondok neki ellent, ahogy le teszem a pultra a bögrét. A hűtőből ki veszem a zöldséglevest. -Ebédre lesz egy kis zöldség leves, rántott karfiollal és rizzsel, ha megfelelő,- mondom majd el is kezdem melegíteni őket,- de ne egyél sokat... estére különlegeset tervezek,- szólalok meg ahogy megállok közvetlen mellette, neki dőlve a pultnak.
Mindig azt hittem az embernek csak egy lelkitársa lehet élete során és ha őt már megtalálta akkor rabul ejtik majd egymást és nem engedik. Az én szívemnek párjaként pedig Isat, a legjobb barátnőmet választotta, ezen pedig nem tudtam mai napig sem rendre térni. De tévedett. Hetekkel ezelőttig azt hittem csak egy nő létezik, aki megmozogtatja a gondolataimat, akinek puha bőrét szívesen hinteném be apró csókokkal és aki soha nem lehet az enyém egy egyszerű ok miatt, nem szereti a nőket. De most fordult a kocka, becsörtetett az életembe és leforrázott a legmelegebb legfinomabb kávéval a barnás-rózsaszín hajú ciklon és levert teljesen a lábamról. Most nem azt érzem, mint eddig a barátnőmnél, hogy nem szabad semmit sem tennem, hogy nem lehetek őszinte, ellenkezője van most. Mindent megakarok osztani a Katherine névre hallgató hölgyeménnyel, akarom azokat a bizonyos pillanatokat vele. Talán emiatt is döntöttem amellett, hogy elfogadom a meghívást és elmegyek vele a szülei nyaralójába, még úgy is, hogy nem ismerem teljesen. Dacre hülyének és szerelmesnek hív, bár ebben az esetben a kettő kéz a kézben jár egymással. Nagyon bejön nekem a lány, de én még nem vagyok kész arra, hogy kijöjjek a nagyvilág előtt is, mint leszbikus. Valahogy… nem tudom, olyan fura belegondolni. De most itt vagyunk, ketten a világ egyik titokzatosabb pontján, ahol csak egymásra számíthatunk és arra, hogy kitaláljuk az érzéseinket. Vagy az én érzéseimet, mert Ő már megmondtam mire számítsak. Szereti a lányokat. Megcsókolt és talán több is lett volna, ha akkor nem állít be Dacre. De hála az égnek benyitott. Azóta mondjuk nem tudom levakarni a mosolyt az arcáról de lehet ezt az AJ gyerek is kiváltja belőle. -Akkor csalódást kell, hogy okozzak, mert nem sok szexi dolgom van. Hacsak a nyuszis pizsamám nem számít annak. De majd beengedlek a gardróbba és szétnézhetsz. – ártatlanul felemelem a kezeimet, megadom magam neki. Bármit aláírok, ha szeretné, de azért a pénzemet nem. Nem mintha lenne… Haha. -Hűha! Milyen titokzatosan viselkedsz, nem is kérdezősködtek? Az én szüleim, ha a közelben lennének, akkor tuti mindenről kifaggatnának. A barátnőim közül meg csak egynek mondtam, hogy lejövök, de neki randiként adtam el a dolgot. Ez most annak számít? – kérdezem félve nézve. Tudom, hogy megbeszéltük nem rakjuk a dolgokat skatulyába és nem címkézzük fel őket de néha muszáj. Néha muszáj a dolgoknak a helyükre kerülniük és mindenkinek tisztába kerülnie azzal, ami éppen zajlik körülöttünk. -Nagyon figyelmes tőled, de én az a típus vagyok aki bárhol bármilyen módon képes elaludni. Ha tudnád miket éltem már át a barátaimmal és néhány fesztiválos nappal. – mosolyodom el, majd megérintem a vállát és egy halk köszönömöt suttogok. És hogy miért vagyok hálás? Hogy nem erőlteti rám a dolgokat, hogy meghagyja a választás jogát annak ellenére, hogy tudom milyen vehemens. Nem akar siettetni ez pedig sokat jelent, hiszen meg kell még barátkoznom saját magammal és a helyzettel. – Úúúú. imádom az ilyeneket. Csicsereghetünk divatról, vagy ha van kedved felvehetünk egy videót youtube-re ahol valami kihívást teljesítünk. Ismered a csókos nyuszi játékot? Ahol mályvacukrot kell zabálni két pofára? – csillannak fel a szemeim, majd tovább nézelődők a házban. Azt hittem kellemetlenül fogom majd érezni itt magam, de a dekoráció a körülmények azt hozzák ki belőlem, hogy otthon érzem magam. Otthonosabban, mint az igazi otthonomban még soha, pedig anyáék mindent gondosan válogattak a dizájnerekkel. Lehet pont ez a gond. -Nem szeretem a meglepetéseket. Szeretem tudni, hogy mire számítsak a közelemben lévőktől. Kééééérlek, vagy ha nem is az egészet akkor egy apró részletet árulj el. – kiskutya szemekkel nézek rá, közben nagyokat pislogok és tudom, hogy erre nem tudnak nemet mondani az emberek. Elérem azt, amit szeretnék. – Pár kilométeres séta után majd meglátjuk mennyire leszel lelkes. Alapjáraton nem bírom ezeket, meg szerintem nem hoztam megfelelő öltözéket a túrázáshoz, bár ha lenne quad akkor szívesen elmennék motorozni. – gondolkodom el miközben fejemet nyugodtan pihentetem vállán. Mégis hamar megszakítom az intim pillanatot, mert nem akarok túlságosan ezekre rágörcsölni, majd este ráérünk foglalkozni a ki nem mondott elefánttal. Remélem előtte meg jól leisszuk magunkat és kevésbé lesz kínos. -Szeretem az édes dolgokat, de a savanyút még jobban. Imádom azokat a kukac alakú gumicukrokat. – összefut a nyál a számba az édesség emlegetésére, de szerencsémre a forrócsoki hamar elsodorja más irányba gondolataimat. – Tökéletes. Imádom a rántott karfiolt, majd egyszer csinálok neked sült karfiolt buffalo szárnyas ízesítéssel. Isteni. Még Dacre is szereti, pedig Ő tipikus texasi srác. – nevetek, és miközben a lány kiveszi a kaját addig én megmosom a kezemet meg a két bögrét. Ennyiért még nem kell beindítani a mosogatógépet. -Igeni is főni! – szalutálok, majd a megmelegített ételekhez fordulok és olyan gyorsan pusztítjuk el az ételt, mint amilyen gyorsan kikerült a hűtőből. Amikor befejezzük a kidudorodó hasamat simogatom és úgy sóhajtozok, mint egy öregasszony. - Gurulni fogok estére. És akkor most menjen a jacuzzi odakint vagy alszunk egyet? Én mindkettőben benne vagyok.
Én mindig az a bevállalós, belevaló csaj voltam, akinek nagy a szája és azt tesz amit akar. Ebben a pillanatban mégis olyan fura az egész, egyszer az életben nem azt nézem, hogy nekem mi a jó, hanem azt, hogy Milának mi lenne az. Olyan szívmelengető érzés, de eddig azt sem tudtam, hogy egyáltalán van szívem. Legalábbis anyám szerint nincs, hiszen egy olyan valakinek aki a saját neméhez vonzódik nem csak, hogy szíve sincs.... de még agya sincs. Ezt még az a tény is alá támasztja, hogy bizony én nem orvos vagy valamilyen ehhez hasonló komoly hivatást tanulok. Hanem sokkal inkább a tánccal szeretném majd megkeresni a pénzemet. -Óh... ez igazán nagylelkű ajánlat, amivel kénytelen leszek majd élni. De nem hiszem el, hogy nincs sok, te inkább a csipkés dolgokat kedvelő lánynak tűnsz.- jegyzem meg még mindig vigyorogva. Azt hiszem ebben a lányban minden tetszik. Az őrjítően dögös haja és ajkai, a humora, a véleménye a dolgokról. Ha drogfüggő lennék... akkor ő biztosan azzá tudna tenni. Imádom még az illatát is, olyan, mintha a saját drogom volna. Vagyis valószínűleg az is! Nem csak olyan..... -Hát nem igazán,- vonok vállat, mintha nem érdekelne a dolog, -ha tudnák, hogy itt vagyok.... ráadásul veled, akkor biztosan, hogy ide jönnének. Főleg, hogy eddig senkit sem vittem haza. Legalábbis olyan célból nem....- kezdek el magyarázkodni zavartan. Hmm, elgondolkodtató a kérdése az biztos. -Hát én szeretném ha az lenne, megmondom őszintén neked, hogy én sosem tudnék rád barátként tekinteni, ha a közelembe kerülsz teljesen meghibbanok és az eszemet vesztem. Próbálok mindent jól csinálni, főleg, mert még nem csináltam ilyet. Meg.... mert le akarlak nyűgözni, de természetesen csak akkor, ha te is így látod a dolgot.- mondom neki komoly, csöndes hangon. És most évek óta vele voltam a legőszintébb, még a szüleimmel sem, eltekintve attól a pillanattól amikor bevallottam, hogy leszbikus vagyok. -Kíváncsi vagyok,- mosolygok rá, és azért örülök, hogy megadja a lehetőségét, hogy együtt aludjunk még ha nem is ágyban. Sőt elképzelem ahogy meztelenül gömbölyödünk össze a kandalló előtt, amitől már most tűzbe jövök. Ami teljesen passzol ahhoz a tervemhez amit estére találtam ki neki. Remélem tetszeni fog! -Öhm.... nem,- nevetem el én is magam,- és még sosem vettem fel magam videóra semmi célból, de izgalmasnak hangzik.... szívesen kipróbálnám.... meg azt a másik játékot is amit említettél. - mondom neki, majd nagyot dobban a szívem ahogy beveti a csábos mosolyát, legszívesebben itt és most le teperném. De nem szabad, így veszek egy mély levegőt.- A közelben biztos akad valahol, szerintem megoldható. Ne hidd, hogy nem fogdosnám a formás feneked egész nap.... mert fogdosnám,- kacsintok egyet rá ahogy közelebb lépek hozzá.- Nos lesz benne kandalló, tejszínhab és eper,- tűrők el a füle mögé egy kósza tincset, majd rápillantok. Megcsókolnám, minden idegszálam azt akarja, hogy csókoljam meg, de nem. Vissza fogom magam. Nem akarom elijeszteni, hiszen még meg sem kaptam őt igazán. -Lehet az egyik szakácsunk van van valahol rejtett gumimaci készlete,- mondom ahogy elő pakoljuk a kaját a hűtőből és szó szerint percek alatt sikerül elpusztítani az összeset. -Alig várom, hogy elkészítsd,- kacsintok rá, miközben bedobálom a tányérokat a gépbe, majd elindítom a programot. -Én nem vagyok álmos, a jazzukira szavazok,- lépek közelebb hozzá, és forró csókot nyomok az ajkaira.- Tíz perc múlva találkozunk ott,- miután elmagyaráztam hol van, gyorsan felkapom magamra az egyik bikinimet, és már előre izgulok a ténytől, hogy őt is abban fogom látni. Nem tudom, hogyan győzöm le a tényt, hogy le akarom vetkőztetni.... de valahogy csak megbirkózom vele. Mire kiér én már elmerülök a meleg vízben, és élvezem ahogy a buborékok csiklandozzák a testem. Teljesen úgy érzem, hogy körbe vesz valami rózsaszín köd, vagy minek nevezik, pillangók repkednek a gyomromban, és a számban is.... ami azt illeti.
Mondhattam volna nemet is a meghívásra, de valami a bensőmben azt súgta, hogy ne tegyem. El kellett nekem most jönnöm ide, hogy megtudjam mi és ki vagyok illetve mit szeretnék az élettől. Út közben, természetesen mikor nem aludtam, azon kattogtak a vaskerek a fejemben, hogy milyen könnyű Katherinenek, mert bár sokat szenvedett de most az lehet aki csak akar. Azzal lehet akivel akar, és tudom nem mondtuk randinak a kiruccanásunkat azért ez mégis csak az, engem választott. Nekem pedig fel kéne vállalnom a dolgot. -Szeretem, de nincs belőle sok otthon. Inkább a kényelmes de praktikus fehérneműket kedvelem, a szatén és pamut a kedvencem. Azok valahogy nem dörzsölik ki az érzékeny bőrömet. Kényes a testem. – ártatlanul vállat vonok, majd viszonzom mosolyát és én is hatalmas vigyorral arcomon nézem Őt. Szerintem a barátaimnak nagyon bejönne Kath személyisége, hiszen olyan könnyed és olyan egyszerű mellette lenni. Nem kell megjátszanom magamat, mert tudja, érzi Ő is, amit mindenki előtt próbáltam eddig eltitkolni. És miért is? Mert bolond vagyok és nem merek igazán élni, főleg most nem, hogy egyedül vagyok. Én és a kisujjam. Meg Dacre. -Miért mondtad, hogy főleg ha tudnák, hogy velem vagy itt? Hiszen nem is ismernek… én sem őket, szóval nem utálhatnak már most. Vagy igen? Valamit nem mondasz el nekem Kath? - a hangom kissé megbántott, szemöldököm pedig a magasba emelkedik a mondatára. Úgy hangzott mintha több is lenne abban, amit mond és nem csak az, hogy a lányokat szereti és én is. Hirtelen megkeményedett arcizmaim elernyednek és a kezemre szegezem tekintetemet. Sóhajtok. – Mindegy, biztos csak úgy gondoltad, hogy lány vagyok. – hangom nem örömteli, de mindegy is. Nem akarok apró dolgokon fennakadni. -Köszönöm az őszinteségedet. Még sosem voltál randin? – elpirulok arra, hogy engem szeretne lenyűgözni. Még soha senki nem akart nekem tetsző dolgokat csinálni, többször volt az, hogy inkább én próbáltam megfelelni. De ez a lány más. – Mivel te is őszinte voltált velem, nekem is az kell lennem veled. Már nagyon régóta tudom, hogy nos… a fiúk hidegen hagynak és sokáig voltam talán még most is vagyok, szerelmes a legjobb barátnőmbe, de mióta megismertelek téged… azóta úgy érzem ki akar belőlem törni valami. Viszont nekem nem fog menni egyből ez az egész. Idő kell. Viszont ha ez nem fér bele neked megértem. – szomorú mosoly ül ki arcomra majd keze után nyúlok és megszorítom azt. Mély sóhaj tör ki ajkaimból, majd hüvelykujjammal megsimítom a kézfejét. -Én is, nagyon. – mosolygok el majd elengedem a kezét és lerázom magamról a rám telepedett szomorúságot, negativitást. Néha én magam állok a boldogságom útjába és elfelejtem kihasználni a pillanatokat. Meg kéne tanulnom elengedni magam. -Még sosem? Komolyan? Akkor be kell vezetnem téged a youtube világába! Láttad már az egyik videómat? Ott azért elég sok mindenről beszélek, természetesen arról, ami publikus. Mi lenne ha este a meglepetésed után csinálnánk egy közös videót? – mosolyodom el, majd szempillantások alatt kerülünk ki a konyhába és termeljük be a finom ételt. – Persze, persze. Nem eladó ez a szép alma. – öltök rá nyelvem, majd kiskutya szemekkel kérlelem, hogy elárulja a meglepetését. Nem mond sokat, de amit megoszt bőven elég arra, hogy azt kívánjam bárcsak este lenne. -Keressük meg. – hiába ettünk fel minden ebédnek szánt dolgot a gyomrom egy feneketlen tóhoz hasonlít, mert már most betudnék vágni egy zacskó gumicukrot. A jakuzzira esik a választása, pedig gurulni tudnék, de belemegyek. Szeretek fürödni. Mikor közelebb lép és csókot ad ajkaimra akkor sután, bátortalanul viszonzom mégis bensőmben teljesen szétárad a melegség. Olyan fura érzés. Aprót bólintok majd a cuccaimhoz megyek és megkeresem a mélyéről a fürdőruhámat. Egy apró zöld színben pompázó fürdőruhát hoztam, amit ezen a héten vásároltam kimondottan erre az alkalomra. Előveszem a táskámból a vörös köntösömet, majd miután felhúztam a lábamra a papucsomat megyek a megadott iránymutatás alapján a jakuzzihoz, ahol már ott ázik a randi partnerem. -Remélem elég meleg a víz. – mosolyodom el mikor odaérek, majd szép lassan leveszem a köntöst és beleengedem magamat a forróságba. Így nem csak a bensőm ég a csók miatt, hanem a külsőm is a víznek köszönhetően. Fejemet nekidöntöm a szélének majd kifújom lassan a levegőt és nézem a leheletemet. – Ez olyan megnyugtató. Imádom a fürdőruhád színét.
Igazából nem is értem magamat, meg azt, hogy miért is izgulok annyira. Már nem egy csajon vagyok túl. De egyedül Mila az a lány, akit le szeretnék nyűgözni, akit el akarok kápráztatni. Akivel úgy érzem, hogy boldoggá akarom tenni. Ő az első lény ezen a földgolyón akit képes vagyok magam elé helyezni bármilyen hátsó szándék nélkül. Vagyis... hát a legelső találkozásunk nem éppen hátsó szándék nélkül zajlott. De ezt el akarom felejteni, és nem is gondolok erre. Nem... mert anyám egy idióta, és ebben a pillanatban döntöm el, hogy nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye Milát. Vagy a családját, nem érdekel mit követtek el... Akaratlanul is végig szaladnak íriszeim teste minden egyes idomain, elképzelve tejfehér bőrbe vont tökéletes domborulatait. Habár nem hinném, hogy ezt valamilyen pajzán megjegyzésnek szánta volna. Mégis... annak veszem, a piszkos fantáziám... -Valahogy szerintem még a pamut is szexin és jól áll rajtad.- jegyzem meg felvont szemöldökkel, de én is ártatlan hangon. Valahogy Milával annyival különbözünk, mégis... valahogy úgy érzem, hogy kitölti a fölösleges részeket. Én például pamut fehérneműt csak az edzéshez veszek fel. Amúgy meg imádom a színes, csipkés, selyem darabokat. Van is egy karmazsin vörös selyemköntösöm.... amit egyszerűen imádok. Sőt.... én teljesen természetesnek veszem, hogy ha egyedül vagyok a házban meztelenül mászkáljak. -Öhm...- veszek egy mély levegőt, majdnem elszóltam magam, a francba is,- hééé nyugi,- lépek hozzá közelebb,- nem úgy értettem, hogy mint a személyedet. Hanem, hogy tudnák, hogy egy lánnyal vagyok.... és randizom vele. Tudod, ők még most sem igazán emésztették meg, hogy leszbikus vagyok. Ami azt illeti, várják, hogy bejelentsem az ellenkezőjét. Ha tudnák.... hogy van egy lány, akit fontosnak érzek, és több, mint egy kóbor szex.... tönkre akarnák tenni.- mondom neki csöndesen, majd futó csókot nyomok érzéki ajkaira. Aztán ő is megnyugszik, egyszer... ha tényleg komolyra fordulnának a dolgok lehet színt kell vallanom a családomról. Pláne, az anyámról, de megmondom őszintén ezt még nem érzem késznek. -Nem, már évek óta a lányok érdekelnek, de egyet se vittem el randira.... szóval te vagy az első,- felelem neki csillogó szemekkel. Érdeklődve hallgatom a szavait, és nem rándul az arcizmom amikor arra célozz, hogy őszinte vagyok vele. Igazából tudom milyen érzés, amikor fel kell ismerned, és fel is vállalnod önmagad. Szívesen várok vele, vagy érte, hiszen megéri ezt már most tudom. Nem tudom miért érzem úgy, hogy ő a másik felem. Ez teljesen normális dolog? Az ember ennyi idősen nem szokta megtalálni a másik felét, én mégis így érzem. Valami baj lehet velem?! -Várok Rád, mert tudom, hogy megéri, és tudom, hogy ez milyen dolog. Átéltem annak idején, majd ha kész leszel vállalni Önmagad.... vállalod, ha nem.... nekem ez is megfelelő, csak melletted akarok lenni. Gyönyörködni a szépségedben, részesülni a varázslatos lényedből. Nem kérnék soha többet, mint amennyit adni tudnál. De jobb, ha tudod, hogy érted még a tűzbe is bemennék, és szembe szállnék bárkivel,- mondom neki komoly hangon. Sőt.... ettől a vallomástól még én magam is megijedek.... ez már majdnem vallomás. Egy pillanatra rá siklik a tekintetem,- de neked nem kell tenned vagy mondanod semmit sem amire nem érzed magad késznek,- mondom aztán gyorsan mielőtt reagálhatna a szavaimra.... vagy világgá szaladhatna. -Nos.... ha be vallanám, hogy mióta megismertelek csak a videóid bámulom, az mennyire lenne ketyós dolog?- pillantok végig rajta vidáman,- okés, ha megvan a meglepi.... és lesz erőnk, akkor benne vagyok, csináljunk egy közös videót. Végre híresség lesz belőlem,- kacsintok rá jó kedvűen. -Okés, öltözz át, én megkeresem,- mondom neki. Nincs nehéz dolgom, hiszen Megan Mami mindig ugyan oda pakolja a rejtett tartalékait, és gyerekkoromban sikerült kifigyelnem az összes ilyen helyet. Elő kapok egy tálkát és az összes formájú és színű cukrot bele borítom. Legalább három zacskóval, ezt pedig a jakuzzi szélére teszem. Éhes szemekkel falom a mozdulatait, ahogy ledobja a köntöst magáról és beleereszkedik a vízbe. -Lélegzetelállító vagy,- lehelem,- az első meglepi,- tolom elé a cukros tálat,- megtaláltam,- kacsintok rá. -Remélem nem érzed magad zavarban....- csúszok hozzá közelebb.
Kezdőlap
