Amint megtudtam, hogy anyám elutazik pár hétre, az első dolgom volt, hogy írjak a lányoknak, ráérnek-e majd egy hétvégi pizsamapartira. Persze abszolút nem azért, mert nem szerettem volna egyedül maradni Mathiasszal. Vagy mégis? Csak eddig nem nagyon volt lehetőségünk programot csinálni a lakásunkban, mert anyám ebből a szempontból nem volt túlságosan engedékeny. Minden bútordarabot úgy félt, mintha az élete múlna rajta, ha véletlen összekoszolódik vagy éppen eltörik. Valószínűleg sokkal jobban félti azokat az élettelen tárgyakat, mint engem, mióta vele élek, hiába is próbálja meg elhitetni velem, hogy azért kérte meg a vőlegényét, hogy költözzön hozzánk, amíg ő távol lesz, hogy vigyázzon rám és a lakásra. Világéletében nem féltett, igaz, lehetősége sem volt rá önhibájából, szóval nem is értem, hogy miért pont most kezdene el aggódni értem? Mindegy. De végül is Mathias mindennapos jelenlétével csak jót tett nekem. Magának már kevésbé, hiszen, ha tudná, hogy mostanában minden második gondolatom a leendő mostohaapám körül forog, akkor kétlem, hogy örömmel hagyta volna, hogy a hálószobájába és ezáltal a közelembe költözzön, amíg ő a családi üzlettel foglalkozik valahol külföldön. De nem feltétlen kell mindenről tudnia, ugyebár. Egyelőre. Ahogy Mathiasnak sem arról, hogy ma estére-éjszakára programot szerveztem a nappalinkba. Úgyis késő estig fog dolgozni, mint szokott.
Szóval, amint a felettébb idegesítő mosolyával átlépte a lakásunk küszöbét a bőröndjével, szóltam a barátnőimnek, és most, pár nap elteltével már a nappali szőnyegpadlóját készítem elő megfelelő fekhelynek 3 főre, ugyanis Jennie és Skye nélkül kell ma szórakoznunk, csak Mila, Isa és én.
Igazából rendkívül furcsa érzés volt felkészülni a ma estére, hiszen ez lesz eddigi életem első pizsamapartija, mivel, amíg az édesapámbál laktam Michigan egyik kisvárosában, Hollandban, addig nem igazán voltak barátaim, a lányokat viszont szinte már az első találkozásunkkor közel engedtem magamhoz, mintha már akkor tudtam volna, hogy bennük tényleg megbízhatok majd.
- Na végre, hogy itt vagytok! Már alig vártam, hogy megérkezzetek. - mosolygok rájuk abban a pillanatban, amikor a csengőszó után kinyitom a bejárati ajtót. - Gyertek csak be, és csak akkor vegyétek le a cipőiteket, ha le akarjátok. Engem nem érdekel, ha koszos lesz a szőnyeg, Sharon meg úgyis szívinfarktust kap tőle.
Senki előtt nem hívom anyámnak az anyámat, még saját maga előtt sem, számomra bőven elég, ha csak a keresztnevénél maradunk.

Ash & Mila & Isa

Tizennyolc (és fél) évesen kevés fontosabb dolog van számomra, mint a családom, a barátaim, na meg a sport - ami már-már egyfajta családi hagyománynak is tekinthető. Bevallom, az utóbbi időben talán kicsit túlságosan is a párkapcsolatomat helyeztem előtérbe és minden mást elhanyagoltam mellette. Amiért meg is kaptam a fejmosást Milától, akinek sikerült emlékeztetnie rá, hogy legalább olyan fontosak a barátnőim, akikkel jóban-rosszban együtt vagyunk és akivel az utolsó évünket kezdjük szeptemberben a gimiben. Megígértem magamnak, hogy augusztusban akármit is találjunk ki, benne leszek a programokban és ott leszek a bulikon is. Egyszer élünk ugyebár.
Remek alkalomnak ígérkezett Ash pizsamapartija arra, hogy Milával közösen fecseghessünk a nyáron történt dolgokról, vagy épp megbeszélhessük, hogy mit is várunk az utolsó évünktől gimnazistaként. Skye és Jennie sajnos kimaradnak a buliból, de a nyári szünetekben mindig nehezebb összehozni az egész bandát, csak mert mindahányan a legkülönbözőbb időpontokban vagyunk épp a városban. Ez persze nem vesz el a közös élményből és az előre láthatóan szórakoztató estéből, lesz még alkalmunk beavatni a lányokat abba, hogy milyen pletykákról maradtak le.
- Le akartam nyúlni egy üveg pezsgőt otthonról, de a tesóm megelőzött... - magyarázom jókedvűen Milának, még a taxiban. Na nem akarok én magunkból alkoholistát csinálni, de ki gondolta volna, hogy a Hamptons-i elit osztály ikonikus mimosa koktéljához éppen pezsgőre van szükség? És ki ne akarna néha hasonlítani kicsit a Hamptons-i elitre? - Szóval maradtam a gumicukornál.
New Yorkban alig vezetnek az emberek. Mindenki inkább metrózik, vagy a Szex és New York Carrie Bradshaw-jától tanulva stílusosan leint egy taxit. Eszemben sem volt ma este metrózni, szóval írtam Milának, hogy fogok egy taxit és felvesszük őt is, hogy együtt érkezhessünk meg Ash-hez, aki nélkül nehezen tudnám már elképzelni a baráti körömet és akinek a városban való maradása gyakorlatilag a barátságunk egyik legszorosabb fenntartója.
Megérkezve Ash otthonához rendezem a taxi költségeit, majd mosollyal az arcomon és Milával az oldalamon sétálok a bejárathoz. A mosolyom rögtön jókedvű vigyorrá szélesedik, amikor a csengőszót követően barátnőnk ajtót nyit nekünk. - Szia! - bukik ki belőlem a köszönés lelkesen.
- Nagy volt a forgalom... - magyarázom a hátam mögé mutogatva, ahonnan a taxi mostanában hajthat el. Az invitálásra beljebb sétálok, körbepillantva a lakásban, aminek a berendezése azt hiszem jobban van óva, mint a Louvre gyűjteménye. - Biztos nem perel be Sharon, ha nem veszem le a cipőm? - kérdezem nevetve barátnőmet, de a vicc kedvéért még körbe is pillantok, mintha csak hirtelen bármelyik függöny mögül előugorhatna az emlegetett nőszemély.

Ash & Belle & Mila

A társadalom létráján elfoglalt helyemhez képest elég szerényen, sőt szegényesen töltöm a nyaramat de sokat nem tehetek, ha a szüleim mindenünket összepakolták vagy eladták és ki tudja merre vannak most. A youtube-ból befolyó pénzt használom arra, hogy fenntartsam a látszatott a barátaim és a nagyvilág előtt, hogy még mindig azt a villogó életet élem, mint pár hónappal ezelőtt. Az itt hagyott táskányi pénz meg arra jó, hogy az átmenetileg bérelt lakást ki tudjam fizetni. S bár bevallom, leköltözhettem volna Brooklynba is és akkor nem lenne ilyen problémám, de Istenem… nem én fektettem be rossz értékpapírokba és hamisítottam meg őket.
Néha úgy érzem elmondanám a barátaimnak mi is a helyzet velem, a szüleimmel meg, hogy nem tudom megengedni magamnak azt az életet, ami eddig volt de nem akarok sajnálatot ébreszteni magam körül. No-no, az nem én vagyok, szenvedek egyedül a csendben és sírok a sarokban sötétedés után, de a világ előtt? Sose. Kemény vagyok, egy Saville, ha az még jelent bármit is.
Megörültem a hétvégi invitálásnak hiszen a „fizetésem” még nem érkezett meg, a hűtőmben pedig egy üveg mustár és ecetes uborka árválkodik, legalább nem kell a súlyommal törődni mert akarva akaratlanul is leadom a felesleges kilókat – a nem feleslegeseket is. Amikor Belle írt, hogy hamarosan itt van a taxival akkor pánikolni kezdtem, mert még sehogy nem álltam. A hajam csurom vizesen omlott a vállaimra, a törölközőm még ruhaként funkcionált a hétvégei csomagom meg nem nézett ki épp egyneműként.
Bumm.
10 perccel később, miután megváltottam a világot, összekészülten vártam a taxit és a legkedvesebb barátnőm megérkezését, s mikor végre megláttam akkor hatalmas mosollyal arcomon pattantam be mellé.
- Látom nagyon amerikai luxusfeleségre akartad venni a formát, viszooont… - kihúzom a táskámból a Mexikóból rendelt tequilámat, majd visszacsúsztatom mielőtt bármit is mondana a taxisofőr, azért még kiskorúak vagyunk. – Apám gyűjteményéből van, neki úgysem fog hiányozni.
Sajnáltam, hogy Skye és Jennie nem tudtak eljönni de valahol örültem is neki, mert kevesebb ember előtt kell titkolózni az életemről és a legnagyobb titkomról. Elvileg a legjobb barátnők azért vannak, hogy mindent megosszanak egymással de én nem merem. Mert mi van, ha nem olyanok, mint akiknek megismertem őket?
- Szerinted Ash megengedi, hogy vlogoljak az esténkről? Nem az egészről, bár ha szellemet idéznénk akkor tök menő lehetne, de kéne valami tartalmat gyártanom… kicsit megakadtam ma. – kicsit költőinek szánom a kérdést, mert a vloggereket semmi sem állíthatja meg gondoljunk csak abba bele, hogy mit csinált másfél éve Jake Paul. Csökkent a nézettsége de még mindig állat követő tábora van.
- Halihó! Gyönyörű ez a műanyaggal bevont lakás. – viccelődők, majd illedelmes lányként lehúzom a cipőmet és mint, aki ezer éve itt lakik kerülök beljebb. Csoda szép a lakás, kétségtelen Sharon ízlése.
- Hoztam alkoholos itókát! – mesélem el neki is miközben a tükör előtt megigazítom a szél által megszárított torzonborz hajamat.

- Amiről nem tud, az ugyebár nem fáj neki. - nevetek fel Isa ironikus kérdésére. - Már pedig én egy szóval sem fogom neki megemlíteni, hogy pont a perzsaszőnyegére fájt a cipőid foga. - kacsintok egyet az egyik legjobb barátnőmre, majd a másik lányhoz fordulok. - Hát még milyen szép lenne, ha nem Sharon ízlése szerint lenne berendezve. De hiába mondom neki, hogy otthonosabbá tehetné a lakást pár meleg színnel, csak és kizárólag a világos színek mellett érvel. Holott a lelke teljes fekete. Érdekes, micsoda párhuzam... - gondolkodok el egy pillanatra, majd ismételten felnevetek, nehogy még a végén komolyan vegyenek. Na, nem mintha nem tudnák, hogy hogyan is vélekedek az anyámról.
Boldog mosollyal az arcomon invitálom beljebb a lakásba a lányokat. Amióta összebarátkoztam velük, minden egyes alkalommal, amikor csak találkozunk, nem is érezhetném jobban magam. Egyszerre vagyok rendkívül elégedett az életemmel, amiben immár ők is jelentős szerepet játszanak, és nyugodt, amiért magam mellett tudhatom őket, még akkor is, hogyha éppen nehéz pillanatokat élek át. Mostmár nem vagyok egyedül, mint régen voltam, nélkülük pedig már elképzelhetetlennek tartom az életemet.
- Jaj, jóhogy mondod Mila, majdnem elfelejtettem, hogy én is készültem nektek egy kis welcome drinkkel. - szaladok be a nappaliba a mindenféle finomságokkal megterített kávézóasztalhoz, majd leemelek róla egy kis tálcát, rajta három darab feles üvegpohárral. - Remélem szeretitek a cherryt, mert csak ezt tudtam elrejteni Mathias elől, a vodkát sajnos megtalálta. - grimaszolok egyet, miközben visszatérek a lányokhoz és a kezükbe adom az italokat. - Egészségetekre és a csodálatos esténkre-éjszakánkra!
Régen nem igazán ittam alkoholt, igazából nem is voltak barátaim, akikkel megtehettem volna, éppen ezért nem is nagyon bírom, de mióta New Yorkban élek, azóta próbálom megtalálni és egy kicsit meg is élni a lázadó kamaszlány énemet is. A lányokkal pedig örömmel koccintok egy-két pohárral, ha arra kerül a sor, márpedig a ma éjszaka folyamán valószínűleg lesz rá alkalmunk, hogy a maradék üveg cherryt és Mila tequiláját is elfogyasszuk.
Miután megittuk az első kör italt, még beljebb, egészen a nappaliba viszem be a lányokat, ahol az étellel-itallal megrakott asztal mellett egy széles plazmatelevízió foglal helyet a falon és tucatnyi dvd lemez hever a párnákkal és takarókkal kibélelt padló felszínén. - Ezer meg egy bocsánat, de vidéki lány vagyok, tele klasszikus tinédzserfilmekkel, amiket egyszerűen képtelen voltam csak úgy a szobámban hagyni, úgyhogy arra gondoltam, hogy a Netflix mellé ezeket is a választékba helyezem, aztán majd kiválasztunk belőlük pár nekünk kedvezőt.

Ash & Mila & Isa

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy akármelyikünk szülei is repesnének attól, ha tudnák, hogy a kiskorú lányaik feltett szándéka, hogy a pizsipartijukon valamilyen alkoholt is fogyasszanak. De azt hiszem nem érheti túl kemény kritika a ház elejét, ha a négy fal között szórakozunk és nem az lesz az egész este vége, hogy a kórházból telefonálnak az otthon a körmüket rágó öregeinknek, hogy szedjenek bennünket össze. Mindenesetre az üveg tequila látványára elkerekednek a szemeim, végül mégis képtelen vagyok megállni nevetés nélkül. - Te aztán felkészültél! -  nézek nevetve a barátnőmre, aki vissza is rejti a szerzeményét a táskájába, nehogy a végén a taxisofőr dobjon fel minket.
- Szerintem nem igazán zavarná - vonom meg a vállaimat tanácstalanul, tekintve, hogy bár én úgy érzem Ash számára nem jelentene kellemetlenséget a dolog, ő maga lehet hogy másképp gondolja. Ki tudja? - Hú, nem is tudom. Én totál félnék a szellemidézéstől. Ráadásul a nagymamám kinyírna, ha megtudná. Tudod, a kolumbiai... - magyarázok mosolyogva, mintha csak komolyan kellene venni a nagymamám aggodalmát, habár jól lehet sokkal jártasabb a témában, mint mi magunk.
- Műanyaggal... - vigyorogva pillantok Milára, mert tetszik a megjegyzése, habár közel sem ismerem annyira Sharont, mint mondjuk Ash, akinek vele kell élnie. - Nem értem. Ha igazán a kedvedben akarna járni, hallgatna rád -  fintorogva nézek körül, amivel sokkal inkább a nő hozzáállását igyekszem kritizálni ezzel, nem pedig a stílusát, mert bizonyos szinten vitathatatlan, hogy a maga módján van stílusa. De igazából onnantól kezdve ahogyan Ash-el bánt az eddig hallottak alapján, ha fejen áll sem lenne szimpatikusabb.
- Fejre fogunk állni ennyi italtól - nevetem el magam, s közben elveszem az italt Ashtől, aki remek házigazdaként szolgálja fel nekünk a welcome drinket. Ilyenkor jövök csak rá mennyire hiányzott egy kellemes csajos este a barátnőimmel - habár nem vagyunk itt teljes létszámban, de tuti hogy így is élvezni fogjuk.
Koccintásra nyújtom a poharam, majd némi grimaszolás mellett el is fogyasztom az italomat, ami nem is bizonyul olyan erősnek, mint amilyennek először gondoltam. Sportolóként nem a legszerencsésebb az estémet ivással tölteni, de legalább elmondhatom magamról, hogy cigihez még sosem nyúltam. Az italt pedig majd kiheverem.
- Ash, elkényeztetsz minket... - mosolyogva simítom meg a barátnőm karját, végigpillantva mindazon, amit előkészített a csajos estére és nem feledkezem meg arról sem, hogy előkotorjam a taxiban emlegetett végtelen mennyiségű gumicukrot is, amit most átadok a barátnőmnek. - Ez ment volna a vodkához... Egy dolgot magyarázzatok meg nekem, szerintetek Mathias miért viselkedik úgy veled, Ash, mintha a börtönőröd lenne?

Ash & Belle & Mila

Isabel és Ashley idén nyáron eléggé kivonták magukat a forgalomból és ilyenkor most olyan jó, hogy van lehetőségünk együtt lenni és egész éjjel csacsogni. Amikor otthon az ágyamban fetrengtem akkor még nem volt kedvem hozzá, ehhez az egész estéhez, de most, hogy már útnak indultam és mindjárt odaérünk egyből megjön a kedvem.
Mikor már a taxiban ülünk akkor egyre szélesebb a mosolyom, kedvem pedig exponenciálisan nő mikor Isa is ugyanilyen boldogsággal tekint az általam hozott alkoholos italra. A múltkori beszélgetésünk még mindig a levegőben van, és csak remélni tudom, hogy nem fog egy szót sem mondani a másik barátnőnknek. Nem akarok sajnálat tárgyává válni.
- Valakinek muszáj volt. – öltök rá nyelvet, majd visszarejtem táskámba és tovább utazunk. Kettesben. Mikor Isa szerint nem igazán zavarná Ashlesyt a videózás akkor megnyugszok, de nem akarom forszírozni a dolgot szóval majd meglátjuk miként alakul az este. – Most miért? Abuelának nem kell tudnia róla, és akkor nem fáj. De nem fog bajod esni, megvédünk majd minden rossz szellemtől, ha úgy alakul. – mosolyogva szállunk ki az autóból és egyből az ajtó felé vesszük az irányt, hogy minél hamarabb bejuthassunk.
Mikor beérünk akkor egyből jobb lesz a kedvem és kicsit átjár az az érzés, ami akkor szokott előjönni mikor a többiekkel együtt vagyunk. Egy nagy család, így hogy most már nincs másik. Felnevetek mikor a szőnyeg összepiszkolásáról van szó, majd hozzászólok.
- Majd azt mondjuk, hogy a mostoha apád volt. Talán elhiszi. – az egyik kanapé felé veszem az irányt és kirakom a hozott alkoholt. Már fenem rá a fogam egy ideje, de még nem érkezett el a megfelelő idő erre. – Lehet a lelkében lévő sötétséget próbálja kompenzálni a fénnyel. Ha valaha átszeretnéd festetni a falat szólj és segítek. – ajánlom fel szolgáltatásaimat, majd leülök a kanapéra és relaxálni próbálok. Kicsit elkap az álmosság, és szívem szerint eltudnék most aludni de nem fogok. A barátaimmal akarok lenni inkább.
- Bármit szeretek amiben alkohol van. Hová tette a vodkát? – szomorúan lebiggyesztem ajkaimat, de az általam hozott pia is kifogja elégíteni a szükségleteinket. Mikor kihozza az üdvözlőitalt egy rövid és gyors koccintás után lehúzom és máris átjár a bizsergés. – Nem fogunk Isa, ha meg igen akkor van nálam egy kamera amivel megtudjuk örökíteni. – nyelvet öltök, majd követem Ashley-t a nappaliba, hogy birtokba vegyük azt és elkezdődjön a buli. Mikor meglátom a tini filmeket a szőnyegen akkor egyből levetem magam hozzájuk és elkezdek válogatni. Úgy újjongok, mint egy kislány mikor megtalálom az egyik kedvencemet.
- Neee, meg van neked a Camp Rock? Nézzük meg! Egy álmom vált valóra azzal a hírrel, hogy újból összeálltak. Vettem jegyet a koncertjükre, nem akartok eljönni velem? – csillognak a szemeim, miközben feléjük nyújtom a többi esélyes dvd-t. -Hm… ez egy igazán jó kérdés. Ha a tinifilmek mezején evezünk tovább akkor azt mondanám, hogy bejössz neki…de amúgy nem tudom.

- Hát, valószínűleg nem akar. Inkább csak a saját életét szeretné egy kicsit érdekesebbé tenni azzal, hogy hirtelen lett egy lánya, akit mutogathat az embereknek. - vonom meg a vállaimat, mert én legalábbis így látom ezt az egészet, de igazából el sem tudom képzelni, hogy máshogy is lehetne. - Á, kétlem. Mathias egy szent a számára, szóval. - rázom meg a fejemet Mila ötletére. - Viszont a festésben benne vagyok. Akár máris. - csapom össze a tenyeremet és egy pillanatra tényleg komolyan megfordul a fejemben, hogy azonnal elautózok a legközelebbi festékboltba és élénkzöldre festem a nappalit. Kíváncsi lennék, hogy az anyám mekkora sokkot kapna, ha hazaérne és meglátná a változást. Lehet reálisabb lenne a szívinfarktus kifejezés ezzel a helyzettel kapcsolatban. Elég csábító ajánlat...
Felnevetek Isabel szavaira. - Ne aggódj, Isa, nem terveztem ma éjszakára nagy ivászatot, legalábbis nem szándékosan, meg akad itt elég nassolnivaló ahhoz, hogy felszívja az elfogyasztott alkoholt. De pocsékolni sem szeretek, szóval, ha már itt vannak előttünk az italok, nem hagyhatjuk kárba menni azokat.
- A vodkáról meg csak annyit, hogy a drága mostohaapám még a privát szférámat sem tiszteli. Ráadásul nagyon is jól tudja, hogy mikor próbálok kicsit szépíteni a helyzeten, szóval, amikor a ma estéről kérdezett és arról, hogy tervbe van-e véve az alkoholivás, nem tudtam meggyőzően hazudni neki és rögtön megtalálta az ágyneműtartómban eldugott üveget. - mesélem a lányoknak a vodka elkobozásának történetét, kicsit csalódottan.
Mila izgatottsága viszont abban a pillanatban rám ragad, amint megtalálja a filmek között az egyik kedvencét. Kicsit tartottam tőle, hogy rossz ötlet lesz a DVD-lemezek mellett dönteni az internet, illetve a Netflix világa mellett, de a barátnőm látványa szerencsére azonnal megcáfolja ezt és engem is nagy örömmel tölt el. - Én benne vagyok, úgysem láttam még... csak tizenötször. - ismerem be nevetve. - Nem is tudtam, hogy lesz mostanában koncertjük. Csak egy időpontot kérek és mehetünk is! - kacsintok Milára. Természetesen, hogyha alkalmam van rá, akkor semmi pénzért nem hagynék ki egyetlen egy lányos programot sem. - Isa? Velünk tartasz?
- Amúgy nem tudom. Érdekes egy szituáció, ami ebben a házban folyik hármunk között, éppen ezért nem is tudnám megmondani, hogy mi lesz a vége. Tény, hogy Mathias egyszer úgy viselkedik, mintha a mostohaapa szerepre készülne, máskor pedig, mintha egy iskolatársam lenne, de azt azért kétlem, hogy erről lenne szó... - pislogok kicsit zavartan Milára, amint felhozza szóba, hogy a férfi talán nem éppen úgy tekint rám, mint a leendő mostohalányára. Persze nem tagadom, hogy mit sem szeretnék jobban és nagyon jól esne, ha ez valóban így lenne, de már megtanultam, hogy a szőke hercegről szóló mesék talán soha sem válnak valóra, esetleg csak a mesékben. Esetemben pedig, Sharonnal karöltve, nem is lehetnék ebben biztosabb.
- Szóval akkor Camp Rock? - mutatok a Mila kezében tartott lemeztartóra, hogy ne csak a szerelmi(?) életem legyen terítéken.

Ash & Mila & Isa

- Hé! - nevetve bököm oldalba a könyökömmel, habár igaza van. Legalább egyikünk felkészült. Vendégségbe pedig nem illik úgy beállítani, hogy nem viszünk ajándékot a házigazdának. Így pedig egészen változatosak leszünk az itallal és gumicukorral felszerelkezve. - Á, szerintem ő megérzi az ilyeneket. - Nevetem el magam. Ez a jó kedv pedig csak fokozódik, amikor megérkezünk Ash-hez. Hiányzott már a csajos csevej, na meg hogy egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát.
- És apukád mit szól ehhez? - Teszem fel a kérdést kíváncsian, csak mert tény, hogy a legelején még az is kérdéses volt, hogy Ash a városban marad-e. - Szent... - felhorkanok, mert annyira idegennek találom ezt a szót a híres mostoha apukától. A festés ötletére azonban már vigyorogva pillantok a lányokra.
- Annyit beszélünk róla, hogy akárhol is legyen, tuti nem bírja abbahagyni a csuklást... - nevetem el magam jókedvűen. Nyilván illetlenség, ahogy kibeszéljük Ash anyját, de ismerve a történetüket és a nő hozzáállását a gyerekneveléshez, meg ahhoz, ahogyan hosszú évekig a lánya felé sem pislogott akár csak egy percig... Nincs bűntudatom azt illetően, hogy rajta élcelődünk. Tulajdonképpen megérdemli. Számunkra pedig úgyis Ash a legfontosabb.
- Úgysem tervezünk menni sehová, igaz? Addig pedig nem is lehet probléma - vonom meg a vállaimat jókedvűen. Persze nem vagyunk azok a fajták, akik kimaradnak egy jó buliból, de ez mostani sokkal inkább privát buli. Olyan csajos pizsipartis. - Néha aggódom, hogy milyen képek vagy videók vannak a birtokodban, Milám. - Pillantok rá vigyorogva. Tudom, hogy úgy sem használná fel ellenünk őket, de legalább lesz mit nézegetni nyugdíjas korunkban, amikor még mindig legjobb barátnők leszünk így közösen.
- Jézusom! Ezt most komolyan mondod, hogy az ágyneműtartódat is átkutatta? - Már-már szó szerint leesett állal pislogok Ashre. Totál ismeretlen számomra az érzés, hogy mostohaapám legyen, de azért annak sem örülnék, ha a saját szüleim kutakodnának a szobámban.
- Óó, na ne! Joe nyolc éves korom óta a szerelmem! - Vigyorgok rájuk, miközben csatlakozom a dvd válogatáshoz. - Micsoda kérdés! Persze, hogy benne vagyok, ki nem hagynám, lányok... - A lelkesedés pedig az arcomon is megjelenik, le sem tudnám vakarni onnan az izgatottságot. Komolyan, ki ne lenne izgatott a Jonas Brothers miatt?
- Mégis, azért elég kellemetlen, hogy korban azért ezerszer jobban illik hozzád. - Tanakodom a hajam egyik hosszú tincsét birizgálva. - Meg hát nem azért, de ilyen pasit Sharon mellé? - Elhúzom a számat, nem tetszésem jeléül. Már azt sem értem pontosan hogy tudta megfogni az a nő Mathiast.
- Legyen! - bólogatva egyezek bele a filmválasztásba, mert őszintén szólva azt sem tudom pontosan mikor láttam utoljára. Egy kis nosztalgia pedig sosem árt.

Ash & Belle & Mila

Mindegyik barátommal szeretek rengeteg időt tölteni, főleg mióta nincs családom és egyedül tengetem minden napjaimat, de Isa különleges helyet foglal a szívemben, így számomra tökéletes lehetőség az, hogy együtt taxizhatunk a pizsiparti helyszínére. Kissé elszomorodok mikor hamar odaérünk Ashley házához, de a közösen töltött idő gondolata egyből jobb kedvre derít és azt pedig biztosan tudom, hogy ha velük vagyok akkor ott nagy dolgok történnek majd.
-Nem is értem apud miért engedett el ehhez a nőhöz, főleg így, hogy amúgysem kedveled különösebben az anyádat vagy a pasiját. – kíváncsi lennék az ő családi történetükre, de ez nem egy pletykarovat ahogyan én sem vagyok annak a vezetője, így nyomozói énemet háttrébb szorítom és most csak a barátnője leszek.  – Úgy utálom az ilyet, de ha te csinálsz valamit akkor máglyán égj el kb. – kicsit felmegy bennem a pompa, érzem ahogy az idegesség felfelé tornázik majd összeszorítom a kezemet és egyből érzem, ahogyan elkezd kiáramlani belőlem a feszültség. Talán többet kéne meditálnom, mostanában elmaradt.
-Reméljük nem épp valakin van. Khm. – köszörülöm meg a torkomat, és remélem nem bántom meg másik barátnőmet azzal, amit mondok az édesanyjáról. Nem szabadna így beszélnem róla vagy véleményt formálnom, de nem tehetek róla zsigerből utálom a nőt pedig nem is találkoztam vele.  – Figyelj, van itt annyi pia, hogy simán nekikezdhetünk egy házátalakításnak. Láttam rengeteg ilyen műsort, profi vagyok. – a Netflixnek köszönhetően annyi műsort néztem már meg, szinte minden éjszakát ezzel ívelek át mert nem bírok aludni. Sőt, nem is merek aludni mert félek, hogy miket látnék álmomban. És ez ellen még csak a kristályaim sem tudnak semmit se tenni. – Nekem nem kell kétszer mondanod, egész héten ez az este miatt koplaltam. – öltök rájuk nyelvet, majd tovább figyelem a párbeszédet, ami végbemegy közöttünk. Néha már el is felejtem milyen jó társaságban lenni, Dacre mostanában nem volt túl aktív a lakásban így muszáj valami mással elfoglalnom magam.
-A szemétláda! Bosszúként nekünk kéne átkutatnunk az Ő ágyneműs fiókját vagy az alsónadrágosat, nekem tök mindegy de szerezzük vissza azt az elrabolt vodkát. Gondolom meginni még nem itta meg, vagy ha igen akkor elég alkoholista… - csacsogok vissza a barátnőimnek miközben az előttem lévő lemezekre szentelem a figyelmem egyik részét.
Gyereknek érzem magamat mikor megpillantom az egyik kedvenc filmemet és egyből ujjongásba török ki, ami miatt cseppet sem szégyellem magam. Én egy jelenség vagyok és vannak személyek akik ezt elfogadják, és olyanok is akik nem de a barátaim mellett azért merek önmagam lenni még akkor is, ha nem tudnak mindenről.
-Akkor még tizenötször meg kell néznünk! A kettes is megvan? Abban annyira nem bírtam Joe pudli séróját, de talán jobb volt, mint az elsőben a vámpírfrizura. – odaadom Ashley-nek a CD-t, hogy tegye be lejátszóba ha szeretné és közben a koncertről kérdezem őket.  – Nekem mindig is Nick volt a kedvencem, de Joe sem rossz… Lennék a feleségeik helyében. – és ezt most tényleg komoly. Talán ők voltak az egyetlen olyan fiúk akikhez tudtam és tudok vonzódni. Imádom őket.
Győzelemmel zárul le a koncertes felvetésem, aminek nagyon örülök mert így az egész banda együtt lesz meg Dacre is jön, bár Őt inkább noszogatások árán tudtam elhívni magammal de az lényegtelen. Viccnek szántam a mostohaapa biztos szeret téged megszólalást de a mai világban már sose lehet tudni, ráadásul Mathias fiatal és dögös. Miért ne lehetne?
-Aztán nehogy úgy viselkedjen mint a diszkóban a fiúk, akik szeretnének tőled valamit. Amúgy anyudnak valami mágikus testrésze lehet amiért ilyen pasit fogott magának és ezt most nem szemétségből mondom, de szeretnék én ilyen kapós lenni ennyi idősen. – felkúszok a kanapéra és bólintok mikor megkérdezi, hogy biztosan a Rock tábort szeretnénk nézni, majd mielőtt még elkezdődne a film fordulok feléjük.  – Nem akarunk inni még valamit előtte?