Mivel is kezdjem? Általában mindenki csak a felszínen evickél, mélyebbre igen keveseket engedek merülni. Kismilliószor hallottam már, hogy milyen cuki vagyok és milyen szépek a szemeim. Én vagyok az aranyos, mosolygós kis szőnyegcirkáló a magam 160 centijével, akit nem tudnak lelőni, aki mindig ténykedik valamin, tesz-vesz és Duracell nyuszi módjára rohangál össze-vissza. Persze aztán meg sír a pici szám, hogy lejártam a lábaimat és a derekam is lassan oda. Maximalista, perfekcionista, ilyen ista, olyan ista, de leginkább mazochista, avagy egy tipikus Szűz csillagjegyű. Mindenhez van hozzáfűzni valóm és általában ki is mondom azt. Én vagyok az a kitartó nőszemély, aki annak ellenére is jógázik, hogy annyira nem is hajlékony. Még a lábamat sem tudom a nyakamba akasztani, ha megfeszülök sem, de legalább nem esem már pofára a skorpió ászana közben, mert az egyensúlyérzékem sokat fejlődött. Erre azért nagyon büszke vagyok, meg úgy a többi sikeremre is. Én vagyok az a kutya, ami ugyan ugat, de nem harap, igazából senki sem vesz komolyan már csak a magasságom miatt sem. Én vagyok a sete-suta, könnyen zavarba hozható nőszemély is, amit pofátlanul ki is használnak egyesek. Mimivel versenyezhetnénk, melyikőnk a nagyobb pipacsfejű. De ő színésznő, legalább valamennyire el tudja rejteni a zavarát, én meg nem. Azt mondják, milyen jó nekem, hogy nincs gondom semmire sem, hogy szép vagyok és még fiatal, hogy azt csinálom, amit szeretek, hogy tök jó kézügyességgel bírok annak ellenére, hogy bal, illetve kétbalkezes vagyok. Egy igazi szerencsecsomag, de az aranyos fajtából. Én vagyok az a nőci, aki smink nélkül ki se teszi a lábát a házból, de koránt sem hiúságból. Smink nélkül bizony meztelennek érzem magam. Az életem majdhogynem tökéletes, van egy szőrös kedvencem, Luna, a cicám, már csak egy férj és minimum egy gyerek hiányzik a képletből. Csakhogy az nem az én képletem. És ők azok az emberek, akik nem ismernek, jobban mondva félreismernek. Sajnos ők vannak túlnyomó többségben.

Ugyan, ezek után milyen problémáim is lehetnének? Ugyan, mi lapulhat mélyen a felszín alatt? Megsúgjam? Vajon ezek után is úgy tekintesz majd rám, ahogy eddig?
PTSD-vel küszködöm már tinikorom óta. Én voltam az a lány, aki sosem volt népszerű a gyerekek között, mert mindig el volt varázsolva. A fantáziám folyton szabadon szárnyalt már akkoriban is. Ráadásul, a cringe kedvéért még dundi is voltam. Igaz, tinikoromra sikerült leadni belőle, de sosem ütöttem mg a szexi mércét a fiúk szemében. Cuki voltam, de soha sem szexi, pedig arra vágytam, hogy engem is a szemükkel vetkőztessenek a srácok. Maximum a nagyobb méretű melleim adtak némi plusz pontot a javamra. Soha sem volt egészséges ön és testképem, mert folyamatosan piszkáltak, szerencsére gyerekként csak szavakkal. De a szavak sem ütnek kevésbé nagyot, mint egy pofon. És az első ilyen pofont a gyerekkori legjobb barátomtól kaptam. Pisis korunk óta ismertük egymást, de tudjuk, milyen ez, a csordaszellem nagyobb erővel bír. Mit számított a barátságunk Ronnie? Te vetetted rám az első követ, miután bekerültél a nagymenők közé. És betalált, borzasztóan fájt. Tinikoromra kicsit kinyíltam, mint egy virág, de akkor sem kerültem be a cheerleaderek közé, meg úgy a menők klubjába sem. Viszont a fiúk kezdtek jobban észre venni. Azt hittem, Ronnie észhez tért, azt hittem, minden a régi lesz közöttünk. Azt hittem, beleszerettem, talán úgy is volt. Azt hittem, ő lesz az első, az igazi. Hát, hinni a templomban kell, ahol már évek óta nem jártam. Valóban ő volt az első, de csúfos csalódással és kudarccal végződött az egész, miután megtudtam, hogy fogadásból és heccből csábított csak el. Ismét ő küldött meg a lejtőn, de elfelejtett féket is adni a kezembe. Elveszett egy érzés, mikor végre meghívnak egy házibuliba, majd másnap kiadós szédüléssel, anyaszült meztelenül ébredsz fel egy idegen ágyban és nem emlékszel semmire, de tudod, hogy semmi sincs rendben és már soha nem is lesz. Kínos és egyben szégyenteljes megsemmisülésben mész el esemény utáni tablettáért, mert attól félsz, hogy a testi és lelki fájdalmadon kívül más maradandó nyoma is marad az éjszakának. Mindezt 18 évesen. Igen, emiatt kerülök minden drogot, alkoholt is ritkán fogyasztok és csak úgy, ha én bontom fel vagy előttem bontják fel az üveget. Néha még mindig heves szívdobogással ébredek fel egy rémálomból, a mellkasom feszül, nehéz és azonnal felkapcsolom a villanyt, hogy leellenőrizzem, nem egy idegen ágyában fekszem és nem vagyok meztelen. Életed további részében azzal kell számolj ezek után, hogy pánik és hisztirohamok gyötörnek, és néha azt sem tudod, miért pityerdsz el, mikor igazából nincs is okod rá, mert a női bajok még a kanyarban sincsenek. Néha nem tudod kezelni az ingerlékenységed, aminek a hozzád közel állók isszák meg a levét. Magadat bántod fizikailag és lelkileg is. A szexuális életed minden csak nem egészséges, mert többé már nem tudod átadni magad a testi örömöknek, orgazmust elfelejtheted, talán csak a vibrátoroddal tudod elérni, semmi mással. Vannak olyan napjaid, amikor melankóliába taszítva azon merengsz, hogy miért is vagy a világon és hogyan is kellene véget vetned a szerencsétlenség sorozatodnak az életeddel együtt. 22 évesen megpróbálsz leugrani a Manhattan hídról, miután elolvastad a Hamletet. De valaki nem hagyja, hogy az átkod megtörd, ami már évek óta kísért és megmenti nyavajás kis életed. Utálod őt, de aztán mégis megkedveled, mert törődik veled. Hisz nem vágysz másra, csak arra, hogy értékeljenek, hogy szeressenek és elfogadjanak olyannak, amilyen vagy. Törékeny és tökéletlen. Hősies megmentőd (akiről egyébként kiderül, hogy homoszexuális, ezért tökéletes barátjelölt a számodra) tanácsára elkezdesz kicsit jobban odafigyelni magadra, elmész pszichológushoz, aki aránylag rendbe teszi az életedet gyógyszerekkel és mély elbeszélgetésekkel. Legalább valami célt találsz az ürességben, a bizonytalanságban. De hiába kezded elfogadni 30 éves korodra a tested és kezded megkedvelni önmagad a lelked megnyugvására, továbbra is ott van benned az a hatalmas gát, ami megakadályoz abban, hogy boldog légy. Hiszen arra vágysz, amit el is taszítasz önmagadtól. Nem vagy képes szeretni, mert nem vagy képes bízni a férfiakban. A lelked egy törékeny tükör, ami már többször is meg lett toldozva, foltozva. Folyamatosan szorongsz, benned vannak a kételyek, mi van ha? Mi lesz ha? A megfelelési kényszer is hajt, mert a család nagy része mit sem sejt arról, hogy csak félember vagy. Félsz az elköteleződéstől, a randizást nem neked találták ki, mert már sokadjára próbáltad és mindig felsültél vele. Te mindig többet adtál, mint amennyit kaptál és mégis mindig magadban kerested a hibát, talán ezt még most sem engedted el. Mert ez az átkod része, úgy érzed. Ráadásul mostanában egyre többször vannak furcsa, néha pikáns álmaid a meleg legjobb barátoddal, ami aggasztó és több, mint kínos, mert ilyesminek a fejedben sem kellene megfordulnia.
Ezek után is úgy érzed, hogy olyan tökéletes az életem? Szívesen a helyembe lépnél?

Három évvel ezelött...
El sem hiszem, hogy bejutottam a Sütimester döntőjébe. Végigcsináltam, pedig stresszes volt, de ezért már megérte. A harmadik helyezett Daniel lett, így már csak ketten maradtunk Marissával. Egymás kezét fogva, izgatottan várjuk, hogy végre kimondják a győztes nevét. A műsorvezető direkt húzza az időt, az idegeim már pattanásig feszülnek. És a következő pillanatban kimondják a nevet. Marissa nevét. Örömében elsírja magát. Kicsit csalódott vagyok, de nem hagyja a zsűri, hogy csüggedjek, mert szépeket mondanak rólam is. Elég szoros volt a verseny, és tény, hogy Marissa megérdemli az első helyet, így én magam is gratulálok neki, és megölelem őt.
- Sajnálom Rilla. Pedig nagyon ügyes voltál. - szipogja a fülembe.
- Hééé, ne sajnáld! Őszintén örülök a győzelmednek. Megérdemelted. - simogatom meg a hátát és tényleg komolyan is gondolom. Együtt sírunk egymás vállán, majd a zsűri is külön külön megölel bennünket, nagyon érzelmes pillanatokat élünk át. Kedvelem Marissát, úgy érzem, vele továbbra is tartani fogom a kapcsolatot. A show fináléja után még váltunk pár szót, de immáron Leónci társaságában.
- Aztán nekem el ne tűnj! Látogass majd meg Hot Springsben! - köszön el tőlem.
- Mindenképp. Remélem, meginvitálsz majd a cukrászdádba is. - öltök rá nyelvet csintalanul, miközben kacsintok, majd ismét megöleljük egymást. Ekkor León felé fordul és megböki a mellkasát.
- Te pedig vigyázz rá addig is! - szúr oda neki huncut módra.
- Le sem veszem róla a szemeimet. - feleli a kedves barátom egy cuki mosollyal és ha nem tudnám, hogy úgy süt, mint egy palacsintasütő, még bele is szeretnék abba a mosolyba. Miután Marissa távozott a férjével, én is felveszem a kabátom.
- Erős volt a mezőny. Az a második helyezés nem is rossz. - bök oldalba León.
- Tudom. És tényleg örülök Marissa győzelmének. Meg annak is, hogy idáig eljutottam. Tudod, hogy ez mekkora előrelépés a számomra. - nézek fel rá fülig érő mosollyal.
- Tudom Törpilla. - pöcköli meg az orrom hegyét, mindig ezt csinálja. Ekkor hirtelen eszembe jut valami. Átnyújtok neki egy cetlit, amire egy telefonszám van felírva. Kérdőn pillant rám.
- Daniel száma. Tudod, ő is meleg. És bejössz neki. Én meg postás vagyok. - vonok vállat, mire egy zavart mosolyt kapok válaszul. Nem igen szeret a szerelmi életéről beszélni velem. Nekem meg olyanom nincs, a rezgőfunkciós kalandjaimmal meg feleslegesen nem traktálnám. Már így is túl jól ismer. A szokásos baráti évődésünket azonban egy váratlan hívás szakítja félbe. A telefonom kijelzőjén anyu száma ugrik fel. Boldogan veszem fel, hogy elújságolhassam neki a hírt, második lettem a versenyben, azt hiszem, azért hív, hogy érdeklődjön, ám amit a telefon túlvégéről hallok, attól földbe gyökerezik a lábam. León kérdőn néz le rám, miközben nekem könnyek gyűlnek a szemeimbe. Amint leraktam a telefont, belekapaszkodom a kabátja ujjába.
- A bácsikám....Életét vesztette. - fakadok ki keserves könnyekben, pedig esküszöm, megpróbáltam elfojtani a sírást, de nekem aztán nagyon nehezen megy. Az örömömet immáron beárnyékolja a gyász.
- Mi...Mimi...kórházban van. - szipogom, miközben a mellkasom egyre nehezebbé kezd válni. Magához ölel, én pedig a mellkasába temetem az arcom. A jelenléte megnyugtat. Ő képes megnyugtatni engem, mikor a lelkem viharos hullámok hátán fulladozik.
- Beviszlek a kórházba. - jelenti ki kérdés nélkül, nekem pedig eszembe sincs ellenkezni vele, hisz nem vagyok most abban az állapotban, hogy vezessek. Tudom, hogy az unokanővéremnek most hatalmas szüksége lesz rám. Nem akarom, hogy ő is ugyanúgy végezze, ahogy én. Nem akarom, hogy egy érzelmileg kiüresedett váz maradjon belőle is, amit nem tud megtölteni a szeretet és a bizalom, mert egy hatalmas, áttörhetetlen védőfal zárja ki azt, aki be akar jutni...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Amarilla. Gyönyörű nevet és hozzá illő arcot választottál magadnak, már ezekkel sikerült elbűvölnöd, az írásod pedig... Hát elmondani sem tudom, hogy mennyire imádtam a lapodat olvasni. Szinte teljesen magába szippantott és egyszerűen imádom olvasni minden írásodat, a fogalmazásodat, mindent.  
Egy nagyon cuki és elbűvölő nőt hoztál el nekünk, aki első ránézésre tényleg csak cuki, de ahogyan tovább és tovább olvastam, rájöttem, hogy sokkal több van benne. Rengeteg keserűség és szomorúság, de mégis életvidám, olyasvalaki aki mindig ott van másoknak. Örül mások sikereinek és mindig készenlétben áll, még akkor is ha ő maga már romokban hever és tényleg szüksége lenne valakire, aki majd összekaparja őt a földről. Rilla jelleme nagyon különleges és tudom, hogy ezt Mimi is így érzi. Hálás is neked amiért mellette voltál, talán most rajta lesz a sor, hogy ugyanazt tegye érted.  
Tényleg odáig vagyok a lapodért, annyi oldalát megmutattad a hölgynek, hogy még sokáig tudnám őt dicsérni, meg az alkotóját is. Sokmindenen átment Rilla, de mégis egy csodás személy lett belőle, akinek csak egy kis odafigyelés kell. Imádtam ahogyan megoldottad a lapot, a jellemzést, az előtörténet példát, az egész felállítást. A cukrászdába meg remélem kapok egy meghívót majd, mert ki ne szeretne egy kis édességet?
Kíváncsian várom, hogy merre alakul majd Amarilla élete... a meleg haver számomra nagyon gyanús, én a helyedben rajta tartanám mind a két szemem. Mimi pedig minden bizonnyal nagyon várja már az érkezésed, meg hogy sütiket süss neki, szóval nem is szaporítom tovább it a szót, szabadon engedlek. Aztán sok sikert a továbbiakban és remélhetőleg nem kell mégegyszer egy híd szélén ácsorognod. Nem vagy már egyedül.  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!