• • But I watched the world float to the dark side of the moon
- Mégis mi a kibaszott picsa ez?! - üvöltötte el magát Mike, miközben úgy dübörgött végig a munkatársai közt, mintha úthenger lett volna. A kordonon átlépő nő felé indult meg bulldogként, és már előre sajnáltam azt a kis vöröst ott, aki csak túl kíváncsi volt és túl merész. Mert hogy a telefonja a kezében volt, gondolom nem azért, mert épp Paintben tolt volna egy képszerkesztést. A szomorú igazság az, hogy a katasztrófaturizmus virágzott, rengeteg ember gondolta úgy, hogy érdemes bemenni a háborús zónákba, vagy éppen a vegyianyag-fertőzött területeken lébecolni. Az, hogy esetleg ők is meghalhattak, a kutyát nem érdekelte. Leginkább ők maguk gondolták isteninek a létüket. - Mi a picsát képzel, hölgyem?! - ragadta karon, mire a nő felszisszent fájdalmában, valószínűleg Mike-nak egy kicsit elgurult a gyógyszere, de mindig ezt tette, ha vízi hullával volt dolgunk. Maga után vonszolta, vissza, a kihúzott kordon felé, s azon is túl. Nem amiatt viselkedett így, mert kevésbé lenne büdös egy több napig érlelődő hulla a szárazföldön. Nem is azért, mert a vízben poshadó holt test felfúvódik és oszlásnak indul az állandó nedvességtől, vagy attól, hogy teljesen elszíneződik a bőr, hogy lemállnak egyes részei és kocsonyássá válik a test a nedves környezet hatására. Nem amiatt, hogy a ragadozó halak ételként cuppannak rá és szép lassan csontig lemorzsolják a hámrétegeket és a húst, nem. Mike bátyja gyerekként egy bányatóba fulladt bele és a mai napig képtelen volt magát túltenni a traumán. Ha egy ilyen hullához hívtak ki mindig, egy kicsit mindig újra meghalt. Elmehetett volna, feladhatta volna ezt a munkát, de kibaszottul ráérősen kitartott az elképzelése mellett, hiába próbáltam lebeszélni azt a csökönyös, makacs fejét erről az egészről. - Ki kell emelnünk a testet, mielőtt a technikusok ideérnek. Úgyis vesznek mintát és térdig gázolnak majd a vízben, de nem hagyhatjuk ott, Martínez - emeltem ököllel fel felé a kezem, mire összeütötte az enyémmel a saját öklét. Már régóta a neoprén ruhában szobrozott mellettem, várta az utasítást, addig a palackot ellenőrizte le, húzogatta a cipzárt le és fel a hátán, és próbálkozott azzal, hogy a golyói ne fagyjanak le ebben a hidegben. A Hudson hiába volt folyó, a hajók pedig hiába törtek utat maguknak a folyami hajózás közben, a jégtáblák összeütközve araszoltak folyásiránynak megfelelően. A fekete katonai bakancs felett sötétkék oldalzsebes nadrág fedte a testem, a kék pólóra húzott kék ing felett pedig a kék navy kabát adott nekem meleget. Nem hisztizhettem, hogy az ujjaim virslikké fagytak. - Remélem csak Darwin-díjas öngyilkossal van dolgunk - így Martínez. Mindketten láttuk a hulla mellkasán és hasán tátongó mély vágást. Mégsem ellenkeztem, csak módszeres bólogatással nyugtáztam a szavait, tudva, hogy ez az óhaja most sem jött be. Már sokszor vitáztunk egy-egy korsó sör mellett, hogy jobb lenne nem fogadnia. Soha, semmire sem. Veszített már NBA meccseknél, NFL és NHL meccsek esetén is. Nem tudtam, hogy még milyen bizonyítékra vágyott. Fél fordulattal figyeltem a már visszafelé robogó, dühödt Mike-ot, aki lefékezett mellettem, a szemei alatt pedig az idegek idegesen rángtak meg. A legkevésbé sem volt szükségem egy idegbeteg, elvonási tüneteket próbáló zsernyákra, aki képtelen a forró fejét háttérbe tenni, hogy logikus maradjon és minden részletre odafigyelő. - Hogy van Mary? - érdeklődtem tőle csendesen, el is érve a célomat. Megtorpant a gondolataiban, és kíváncsian, sunyin nézett fel rám. - Nem értelek - közölt csak ennyit, és már ott sem volt, mert a léptei az alig elfedett hulla felé indultak meg, egészen kilépve a megnyúlt partszakasz felé, ahol a bomló kéz ujjai a merevségtől szinte úgy kapaszkodtak meg a megfagyott, vízbe hajló holt fa törzsében, a parttól alig fél méternyi távolságra. A földre nehezedő súlya megbontotta a hantokat, azok törve, gurulva kezdtek a vízbe zuhanni. - Mike! Kurva gyorsan húzd ide a valagad! - Martínez mellettem a palackot kapta a vállára, eligazítva mindkét vállpántot, a hevedert és a szájába véve a kilégzőcsövet is. A part mellett már várt rá két egyenruhás a fekete zsákkal, és mindezek csak biztonsági célt szolgáltak. Nem lett volna szükség a palackra, de nem szabadott alábecsülni a sodrást, sem pedig a jégtáblák zajlását. A kötelet még Martínezre kellett rögzítenünk, mielőtt a vízbe merült volna, de az már nem az én dolgom volt. Mike, mint egy kibaszott hisztis kölyök, úgy lépett vissza egyenesen elém, és volt annyira hülye, hogy a szemeimbe nézett, fel, mert öt centi különbség mégis csak öt centi. Ha nem ismertem volna, azt gondolnám, hogy fenyegető volt a jelenléte, így csak egyszerűen seggfejnek állítottam be. - Parkold le magad a mentők mellett, legyél szíves. Vagy menj és biztosítsd a helyszínt, de nem fogod tönkretenni a bizonyítékokat és a helyszínemet. Indulj meg, Gallagher - hiányzott a szavaimból az együttérzés, a kérés. Ez parancs volt felé, amit ha nem követett, a seggét is szétrúgom a negyvenötös katonai bakancsommal és akkor megnézheti, mennyi szappan férne be oda. Nem viseltem túl jól, ha beleszartak a munkámba és Mike pontosan ezt tette most. Martínez okosabb volt, mert nem folyt bele ebbe az egész Mike-hisztibe, így az egyik előre indult meg, a másik pedig hátra, a tömeget tőlünk elválasztó szalagok felé. Mereven a vizet nézve fújtam ki hosszan a levegőt, két ujjammal dörzsölve meg az orrnyergem. Amatőr! Miközben figyeltem Martínezt, Mike hangja visszhangot vert a levegőben. - Hé, Logan! - indított neki a mondandójának. - Mi van már, Mike? Tampont kell cserélned, vagy épp mi a fasz bajod van már? - türelmetlenül ordítottam el magam, miközben irányba fordultam, Mike mellett pedig egy alacsony, kistörpe csaj vert tanyát, meg egy magas, cula pacák, akinek a szemüvege csak olyan vastag volt, mint az én alkarom. A kiscsaj két pillantást is kapott tőlem, míg a csóka csak egyet. Nőket látni mindig felüdülés volt ilyen helyeken. És veszélyes is, mert alapvetően férfi szakma volt ez még mindig. - Ők a technikusok, Logan, csak gondoltam jobb, ha idevezetem őket, mint eltévedjenek - Mike hangja vádló volt és sértett is az előző lebaszásom miatt. Feldughatta, nem igazán érdekelt. Bólintottam. - Átveszem őket - ez volt részemről az elbocsájtó szép üzenet, kinyújtva az újonnan érkezők felé a kezemet egy-egy kézfogásra. - Logan Sidney Smith, Partiőrség, üdvözlöm önöket. Csodás napunk van, egy aligha mazsolásodó, inkább puffasztott rizsre hajazó hulla a mai látványosság. Rohadtul jó látvány - szó szerint. Ha sértő, obszcén is volt a köszöntésem, nem az az ember voltam, aki elhallgatná az igazságot. - Hullával a vízben kellene a minta előbb önöknek? Mert akkor visszahívom az emberemet addig - ajánlottam fel nekik, miközben Martínez már kócsagként gázolt bele a vízbe a hullától alig tíz méterre.
Lucifer Pyssoir. A jóisten, feltéve ha igazak a tézisek mely szerint igenis létezik, alaposan elbánt ezzel a szerencsétlennel ha csak a nevét nézzük. Külsejében meg adott neki egy olyan fizimiskát, mintha Dwayne Johnson és a fiatal Marlon Brando törvénytelen gyereke lenne. Mocsokmód jól néz ki, de egy wc csésze nevét viselni magával a sátánnal karöltve hát nem tudom, én számon kértem volna a szüleimet, hogy ez mégis hogy. Luci, mert hát mégiscsak becézni kell valahogyan, harmadéves elemző vegyész volt a Columbián, és hozzám hasonlóan a gyakornoki idejét töltötte a manhattani huszonnégyesek nyomelemzőinél. Gyakornok laborpatkány. Mondjuk ki nyíltan. Mi ketten voltunk azok, akiket előszeretettel küldtek terepre mintákat levenni, fotókat készíteni, mert mégiscsak mi vagyunk az újoncok. Palma sub pondere crescit….csak hogy villogtassam már kimagasló műveltségem (értsd: a latin kötelező és szerintem baromi szexi ha valaki így szólal meg.Beleértve engem is.Óje, szeressetek!) Két dolgot kell tudni Luciról. Indokolatlanul sokat mosolyog, akkor is ha éppen egy olyan helyszínre hívnak bennünket ahol mindenki, beleértve a helyszínelő zsarukat is zokognak. Mondjuk olyankor azért ő is visszavesz arcból, minden más helyzetben az jellemző rá, hogy fülig ér a szája. Ő ilyen home-made Joker. A másik pedig, hogy rettentően ráparázik ha hozzá kell érnie, akár kesztyűvel is egy hullához. Ami azért gáz, mert helyszínelő akar lenni a lelkem, és valahogyan mégiscsak le kell venni azokat a mintákat. A problémán erőteljesen dolgozunk, jelenleg a két gumikesztyűs verzió fut, meg az, hogy öt percig az egész művelet előtt bámulja a szerencsétlent. Gyűjti a csít vagy én nem tudom mit csinál, de próbálja magát összeszedni.Kétszer már sikerrel jártunk, de ott viszonylag épségben talált holttestek voltak és csupán pár naposak, vagy maximum egy hetesek. Ha ennél több ideig aszalódott, vagy mumifikálódott, az még neki nem ment. Ő inkább tartotta az edényt, a bizonyítékos tasit, adogatta a tamponos pálcikákat, épp, hogy nyalókát nem dugott a szádba és hörpöltette veled a jó erős kávét csakhogy segítsen valamit. Persze odabent, labor körülmények között brillírozott és olyan meglátásai voltak, hogy csak kamilláztunk nagyban, mert ha egy hétig gondolkodunk, nekünk nem biztos, hogy eszünkbe jutott volna. Szóval terepen csapnivaló volt, de steril körülmények között felpörgött az agya. Nem mondom, hogy ebben a szakmában ez új keletű, sőt sokaknál előfordul. Az én gyomrom sem szokott mindent bevenni, de mondjuk úgy, hogy én követem a Mester ilyen jellegű okításait. A Mester, akit nevezzünk nevén, és aki amúgy egy nő: Stella Tane. A negyvenes éveinek végét tapossa, magas, majdnem egykilencven. Hosszú, nagyon göndör fekete haját legtöbbször feltűzve hordja, elsősorban praktikai okokból. Vizslató, a vesébe látó tekintete van, és nem tudod eldönteni ha egy poén betalált nála mert a nevetése kimerül abban, hogy egy picit megrándul a szája széle. Olyan mint Steven Segal arcjátéka, csak nőben. Zéró kábé. Viszont a tudása ebben az egészben lexikális. Amiről Stella nem tud az nincs. És ha van akkor sincs. Szigorú, katonás, és maximalista. Ez a három tulajdonság elég lenne ahhoz, hogy utáld, én mégis kedvelem. A tudása miatt. A többi meg nem érdekel. Luci nem kedveli Stellát, és Stella sem őt, de ha melóról van szó, akkor ezek ketten mintha korszakos cimborák lennének, néha nem is értem miről beszélnek. Az a félszavakból is fajták. Lakattal voltam az este, és hát sikeres volt a buli, mert nála aludtam. Na ne gondoljon senki rosszra. Illetve jóra. Nézőpont kérdése. Lakat az a fajta haver akivel nem fekszik le az ember. Azért mert egyszerűen nem és kész. Scotty más. Vele orrvérzésig is akár. Nem volt suli másnap. Ja csak arról feledkeztem el, hogy beírattam magam behívható ügyeletes gyakornoknak, csakhogy meglegyen az ahavi jócselekedetem. Gondoltam mi lehetne a hét közepén? De nyilván nekem sosincs olyan szerencsém, hogy csak papíron mutasson jól mennyire kis eminens voltam. Naná, hogy zörömpölt az a szerencsétlen mobil korán reggel. Boooooorrrnnnnn to beeee wiiiiiilldeee...ó hogy rohadj meg ha elérlek a falhoz baszlak! De persze valahova a farmeremben volt elsüllyesztve a teló, ami meg kint volt az előszobában. Visszhangzott az egész kóceráj. Lakat nagy morgások közepette közölte, hogy vagy elhallgattatom vagy kivág a lakásból a telefonommal együtt. - ‘lló!- ennyire futotta így korán reggel és rohadtul másnaposan. - Thredson! Ugye ébren van? Ha nem, akkor is fél órán belül legyen itt!- az itt az egy brooklyn-i partszakasza volt a Hudson-nak. Nem nagyon részletezte, hogy mi a helyzet, csak annyit közölt, hogy mintákat kell vennünk. Egy négynegyvenes esetünk van. Vizihulla. Fasza. Azt is mondta, hogy Pyssoirt, a másik ügyeletes gyakornokot majd ő összeszedi. Ott találkozunk. Mit mondhattam volna? Hogy nem megyek? Naná, hogy megyek. Méghozzá Lakat lesz aki befuvaroz az egysegges kocsiján, amibe még nekem is be kell hajtogatnom magam. Nem tudom eldönteni, hogy büntetni akarja magát egy ekkora kocsival, vagy egyszerűen tényleg szereti ezeket a kis matchboxokat? Nem volt éppen feldobva amikor ezt közöltem vele, de amikor meghallotta, hogy hullát találtak a Hudsonban, aktiválódott benne a katasztrófaturista gén.Látni akarja. Beleegyeztem, de megmondtam, hogy csak kordonon kívül maradhat, nem fogja nekem összemászni a helyszínt. Valószínű a bivalycsorda zsaruk úgyis megteszik mire odaérünk. Mindig ez van. Aztán meg azt hiszik, olyan könnyű kiválogatni a minták közül az övéiket, mint a gyémántot a szezámmag közül. Ja persze. Szóval minél több a zsaru, annál több mintát kell venni, ha meg hozzáérnek a hullához, az meg még jobb, ha elmozgatják akkor meg főleg.Sose fér a fejembe, hogy azt az egyszerű szabályt miért nem képesek betartani, hogy amíg ki nem érünk ne piszkáljanak semmit? Mert az ember már csak olyan: ne nyúlj hozzá! Jajjj csak egy kicsit! Óriási! Mikor bő háromnegyed óra múlva a helyszínre értünk és olyan lassított felvételesen Stella mögé csapódtunk a ládákkal, meg a zsákokkal, olyan csinos kis citromsárga overálban, már sokan voltak. Lakat felfogta, hogy kívül várakozzon, de a nyakát nyújtogatta, hogy láthassa. Megígértem neki, hogy megmutatom a helyszínen készült fotókat majd stikában, eszem azt az istenverte perverz fajtáját. Persze neki könnyű az elemző és alkalmazott matematika szakirányon. Ott nem sűrűn botlik semmiféle ilyen “izgalmas” esetbe. Örülök, hogy fel kellett venni ezt a kezes lábast, mert így legalább a civil ruhám nem látszott. Mondjuk a hajam tele volt csillámmal, amit azt hiszem Blue szórt bele valamikor hajnal három körül a sokadik zöldtündér után. Mármint ő itta ezt én ki nem állhatom. Szóval az egészben kontrasztosan idiótán festett, hogy mindenféle csillogó virított a kissé kócos fürtök között. De mivel tükörbe nem néztem, nem is vehettem észre, más meg eddig még nem szólt. Fültanúi voltunk egy magas röptű beszélgetésnek, amit Stella rezzenéstelen arccal hallgatott végig, meg hát jobb híjján mi is. Aztán egy negyvenes faszi lépett elénk, és bemutatkozott, megspékelve egy gyors helyzetelemzéssel, amin én személy szerint még kuncogtam is, Luci meg egyenesen visszafogta a röhögését. Na jó, ennyire azért nem volt vicces a tag. Stella kezet rázott. Vele. Férfiasan, erősen és határozottan. A tekintete tetőtől talpig végigmérte, mintha maga Cleopatra lenne, aki egy papírmasé Antoniust tisztel meg a figyelmével. - Logan Sidney Smith.- ejtette ki a nevét egyesével megnyomva minden tagját a mondanivalójának, miközben mélyen ülő, szigorúan összeszűkülő szemeit le sem vette a férfiról. Egy magasak voltak kábé, úgyhogy nagyon se fel se le nem kellett néznie. Irigylem, hogy így tud beszélni a faszikkal. Az én egyhatvanam arra elég, hogy egyáltalán észrevegyenek és ne nézzenek mondjuk kertidísznek, ami mozog. - Mond magának valamit az a szabály, hogy a helyszínt minden esetben úgy hagyjuk ahogyan találtuk? Be sem kellett volna engednie az embereit. Fogalmuk sincs ki van a vízben, milyen betegséget hordoz esetleg, ami kioldódik a vízben, vagy ha csak hozzáérnek elkapják. Nem tudják mi történt, mikor került oda és miért. Tudják egyáltalán ki találta meg? Vagy az első szemtanút elengedték, mert az emberei azzal vannak elfoglalva, hogy öreghalászosat játszanak a vízben? Igen Mr Smith, hullával a vízben kell először a minta. És ha már itt tartunk, akkor azoktól is mintát vesznek a gyakornokaim akik hozzáértek vagy kapcsolatba kerültek vele. Ha van civil akkor tőle is.- sóhajtott a monológja végén, én meg csak bámultam a fickót itt velem szemben - szigorúan felfelé, mert amúgy rohadt magas- néha meg összenéztem Lucival és egyszerre rántottuk meg a vállunkat. Most mit mondjuk? Stella érti a dolgát, de a kommunikáció és a kedvesség nem az erőssége. - Egyébként Dr Tane vagyok. A gyakornokaim pedig Thredson - itt felém billent egy picit a feje, tényleg csak jelzés értékkel, majd Luci felé - És Pyssoir. - nem hiszem, hogy van épeszű ember aki ezen nem röhögné telibe, és hallottam is a háttérben a partiőrség egyik vagy másik tagjának nevetgélését. Luci nem vette magára, megszokta már. De, hogy miért nem változtat nevet? Mert ez így fun. - Thredson te Smith parancsnokkal vegyél mintákat a hulláról és azoktól akik a vízben tökig gázolnak. Pyssoir te velem jössz a partszakaszra és a helyszínen fogunk dolgozni.- nem várt reakciót, sem választ, egyszerűen sarkon fordult Lucival és elsétált. Én egy darabig néztem utánuk, majd a magas fickóval ketten maradtunk, és elhúztam a számat. - Hát úgy látom ma én vagyok a szopórolleren. Nekem jut a mazsola hulla. Na menjünk! Majd mondom ott, hogy mit kell csinálni. Az összes embere aki bármiféle kapcsolatba került a hullával, beleértve a szexuális jellegűt is az mindenképpen kell, hogy mintát adjon. A szexuális jellegűnél spermát is.- na ja. Voltunk már egy-két cifra helyen és nem minden zsaru szolgál és véd. Van amelyik szolgál. Magát. Ki. Ha elindultunk akkor a nyomában voltam a kis ládikámmal, a szatyorra hasonlító zsákocskámmal, aminek a funkcióját egyelőre nem fedtem fel meg a sárga overálomban susogva, a csillogós hajammal egyetemben. Szép látvány lehettem. - Amúgy a Thredsont utálom. A Miss Thredsonért felharapok herére is. A Tara azt hiszem jobban megfelel. Csak Stella szeret hivataloskodni. Édes egy nő, nem? Olyan simulékony mint a smirgli.- jegyeztem meg, mert hát én ilyen vagyok. Szeretek dumálni, és akkor is fogok, ha arra kér, hogy ne tegyem. Elhallgattatni maximum akkor lehet ha befogják a számat, vagy belemerülök nagyon a melóba. Vagy alszom. Most egyik sem áll fenn, szóval beszélek. - Mikor találtak rá? Nő vagy férfi? És ki az a tag, aki úgy szeli a habokat befelé mint egy Sellő-Hasselhoff?- billent a fejem Martinez irányába, és nagyon vigyorogtam.
• • But I watched the world float to the dark side of the moon
Meglehetősen furcsa látványosságként érte a felismerés a legtöbbször az embereket, ha nőket láttak itt. Főleg akkor, ha azok a nők nem hullák, reményvesztettek, ribancok voltak a kis miniszoknyájukban meg platform szandáljukban. A magam részéről soha nem becsültem alá őket és az akadémián már elismertem, ha valamiben jobbak voltak, a fájdalomküszöbük alapvetően szerintem magasabb, végtére is ha ők szülnek, ők tolják ki azt a kibaszott nagy fejet meg két vállat, a két kis lábacskával. Szóval lehet, hogy a genetika és az egyedfejlődés kurva igazságtalan volt, de nekik meg nem kellett a reggeli merevedéssel szembenézniük. Szóval ha már nők, akkor nem igen rajongtam a hisztis tyúk verzióért, sem pedig a latinul halandzsázókért, és ha őszinte akarok lenni, akkor az a kézfogás igen is tetszett, a nevem elismétlésére csak bólintottam, hogy aztán meg a nő lebaszását, kérdőre vonását hallgassam végig. Nem szóltam közbe, mint valami suttyó paraszt, a tekintetét is végig állva meredtem a nőre, néha viszont azért megengedve magamnak azt a luxust, hogy az arcélén csússzon végig a pillantásom, vagy térjen át a szájára, nem volt semmi kihívó vagy demegdugnálak gondolat emögött. Egyszerűen csak azon gondolkodtam, hogy mégis hol és hogyan kellett ilyenné válnia. Vagy már a munka előtt is ilyen keménykezű, határozott nő volt? A fejem oldalra billent kissé, a mozdulatot pedig a csigolyák közti roppanás kísérte. El kéne mennem/jutnom végre egy csontkovácshoz, vagy legalább egy masszőrhöz. - Megértem, hogy önnek is van munkája, ráadásul fontos is, de ha már így kettőnk közt vagyunk - nem voltunk. Kurva sok szemtanúja volt a beszélgetésnek, de nem izgatott. - ... akkor megjegyezném, hogy ha ön elkezdi a a munkáját, én se fogok a maga nyakába lihegni, asszonyom. A tanúk kihallgatása sem az ön, sem az én reszortom. Egyébiránt éppen a mentőautóban üldögél és a szellemekkel beszélget a gyerek. Mert ha már így belemegyünk, akkor csak megjegyezném, hogy a tíz éves kölyök sokkos állapotban van, hat réteg vastag takaró alatt és valahonnan az isten háta mögül szereztek neki egy kibaszott kakaót is. Ha gondolja, ugyanebben a stílusban a kölyökkel is elbeszélgethet, biztosan értékelnék. És nem érdekel, hogy asszony-e vagy kisasszony, mielőtt még kijavítana - merevedtek meg az arcvonásaim, a kezdeti derűnek már nyoma sem volt. Felőlem a nő úgy beszélt, ahogy akart, de azt hiszem, indokolatlanul nem kellene senkit sem felbasznia. - Martínez! Gyere ki, legyél szíves! - fordultam hátra a hangosabb beszéd érdekében, hogy az említett meghalljon. - Joaquin! - ordítottam el magam, hogy a maszkon és a búvárruhán át is meghalljon. Három lépést tett csak meg befelé, és ahogy felém nézett, úgy emeltem meg a kezem, hogy a mozdulattal hívjam vissza ordítás helyett. Azonnal kiszedte a légzőcsövet a szájából, és intve jelezte, hogy értette a dörgést. A bemutatásokra már visszafordulva néztem az illetőkre, egy-egy biccentést kapott Tane, Thredson és Mr. WC-Csésze is. Az egyszerűség kedvéért Csészike. Volt már dolgom elég sok emberrel, hogy ne akadjak fenn ilyen fasz neveken, de legalább megjegyezhető. A világon nincs más, aki ilyen névvel képes lenne élni. A nő újabb rendelkezését szótlanul hallgattam végig, megnézve magamnak a hátát, ahogy elsétált, a szorosan összefogott haja pedig egyetlen tincset sem engedett kiszökni a hajgumi szorításából. Valószínűleg ugyanakkor néztem rá a kis padlócirkálóra, amikor beszélni kezdett, de a szemeim összeszűkültek. Annyira lekötött a főnöke, hogy csak most voltam képes megnézni az overál alatt a lány kialvatlanságát, a panda szemeket és úgy általában azt a kedves, kerek arcot. - Felőlem minden vizsgálat jöhet, csak megjegyezném, hogy az embereim nem beszélik a virágnyelvet. Ha ondóra van szüksége, akkor így mondja, nem túl szívbajos egyik se - a hurrikán távozásával én sem voltam annyira morcos már, a helyzet ellenére is normálisabban álltam hozzá Thredson-hoz. Egy felet fordulva megindultam a Minionnal a partszakasz felé, ahol Martínez szobrozott, Tara szavaira pedig kelletlenül, automatikus vigyor volt a válaszom. Volt benne kraft, a srácok bírnák, ha eljárnának együtt inni. De nem fogom a kezükre adni, mert nincs kedvem aztán lebaszni őket, hogy Thredson esetleg kikosarazta őket, amit előre borítékoltam. Nem voltak egy szinten. - Ha engem kérdez, akkor valószínűleg vagy katonai családból származik Tane, vagy pedig szolgált a seregben, és ott látott olyat, amire nem volt felkészülve. Sok szar folyik odaát. Stella a munkájában ilyen csak. De ne árulja el neki, hogy így gondolom... Tara - Martínez leszedte a válláról megint a palackot, a két hullazsák-mániás pedig rágyújtott a parton. Hogy rohadna el a tüdejük, hát mi a lófaszt csinálnak ezek? Az egyikük, egy bizonyos Floyd a nagy tűzgyújtás közepette felém pillantott, aminek következtében lehajtotta a fejét és visszarakta a zsebébe az öngyújtót. Még a cigarettát is ketté törve pakolta zsebre, a másik csókát pedig oldalba böködte, felénk intve a fejével. Egy középhangos baszdmeg csúszott ki a két füstfújás közt, jobb híján az ujjaival morzsolta el a cigi parázsló végét. - 9:46-kor futott be a hívás hozzánk, nagyjából tíz perccel később már itt is voltunk hárman. Joaquin, Mike meg én, a többiek utánunk jöttek. Az áldozat így ránézésre férfi, azt hiszem a mellnélkülisége elég nagy bizonyíték. Az androgün jellegeket most elvethettük, azt hiszem - köhintéssel álcázott vigyorgás volt csak a reakció arra, ahogy Martínezt jellemezte Tara. Mire elértünk az említett Hasselhoff-imitátorhoz, addig nem is válaszoltam meg a lány kérdését. - Nem tetszett nekik, mi? - nézett rám a búvár, én meg csak megráztam a fejem. - Martínez, a kisasszony Tara Thredson. Szólítsd a keresztnevén, ha nem akarod, hogy letépje a tököd. Érdeklődött felőled a hölgy - jegyeztem meg, mire Martínez előszedve a mexikói vérét egy irgalmatlanul széles, harminckét fogas mosolyt villantott. A karakteres archoz sötétbarna haj párosult, karban tartott és normálisan nyírt borostával, viszont a szemei vittek mindent. Jegeskéken izzottak, amire csakis a genetika volt a válasz. Még egy borgőzös estén vallotta be európai származását, valahonnan északról érkezett az egyik dédmamája, aki a szőkehaj-kékszem párost tette le az asztalra. És jött Martínez, ezekkel a husky szemekkel és megnyert mindent. - És Tara, ő itt Joaquin Martínez. Az egységem tagja volt már odaát, Irakban is, a legjobb felderítő, akit munka közben láttam dolgozni, aztán mivel itt sem felderítőre, sem pedig mesterlövészre nincs szükség nagyon New Yorkban, úgy gondoltuk, ellébecolunk a partiőrség berkein belül - néztem le a lányra, mert majdnem harminc centivel volt kisebb nálam. - Szóval ha gondolja, akkor Martínezzel elvonulhat spermát kiimádkozni belőle, mert ő érintkezett eddig csak a hulla környezetével, senki más. A gyerek elvileg nem nyúlt hozzá - összegeztem így nagy hirtelen ezt a romantikus szeánszot, mire Martínez felvonta a szemöldökét. - Első randin még sose kértek ilyenre. Valószínűleg ez csak azért van, mert nem vagyok fent azon a fos Tinderen. Kikészültem tőle, gyűlölöm, ha a nők a melleiket tolják elém, mintha attól meg akarnám őket dönteni egyből - Joaquin bevette a fossuk a szót piruláját, de eszem ágában sem volt leállítani őt. Sikere volt a nőknél egyébként, már csak a szaros spanyol ajkúság miatt is. Azért, ahogy a nőkkel képes volt bánni, és ha véletlenül tiszteletlen is lett volna otthon, akkor a nagymamája a mai napig a papucsát vágta hozzá az unokájához, aki így harminchat évesen is kicsikém volt otthon. Helyette a pillantásommal Dr. Tane alakját kerestem meg, akinek a mozdulatai még mindig kurva határozottan, ám annál inkább összhangban voltak Csészike reakcióival. Nem fogom elhívni egy kávéra, de már most eldöntöttem, hogy ha még egy hullát találok, akkor személyesen fogom őt kérni a helyszínre. Csak hogy lássam őt kiborulni. - Most kell tőle mintát venni, vagy ráér a hulla kiemelése után is? Mert ha most, akkor kell kérnünk egy másik búvárt, önöket nem fogom beengedni oda azzal szórakozni. Más se hiányozna, mint hogy szétmálljon és körbefolyják a belek - érdeklődtem meg, mert egy újabb búvár beszerzése további hosszú perceket venne igénybe, John meg lebaszna, amiért nem használom normálisan a rendelkezésre álló forrásaimat, vagyis Joaquint. Ami persze nem igaz. - Van pornó magazin is? Vagy kit kellene néznem közben? - nevetett fel Martínez, mire kapott tőlem egy kussolj már pillantást. Pedig ő nem faszfej volt, hanem vidám természet, akin nem fogtak ki a hullák. Neki ők nem emberek voltak, hanem csak testek. Ha elkezdesz rájuk úgy gondolni, hogy akár lehetne a te anyád, a te öcséd, akkor vége a menetnek és ki kell szállnod. Nem tudsz golyót küldeni úgy mások fejébe sem, ha nem tudsz elvonatkoztatni, ha nem tudsz érzelemmentessé válni.
A probléma forrása nem az volt, hogy melózni kellett. Szerettem a gyakorlati helyemet. Szerettem ezt csinálni….jó most nem konkrétan arra gondolok, hogy vizihullákat pecázni ki a vízből, hogy mintákat vegyek róluk, hanem alapvetően az egész logikai felépítését. Hogy egy apró kis bizbaszból annyi mindent meg lehet állapítani. Szándékosan használom a konyhanyelvet, és az egyetemleges “bizbasz” kifejezést, amit Harold őrmester előszeretettel hangoztat. Az őrmester az a régi vágású zsaru aki szerint csak az ujjlenyomat, meg a szemtanúk meg a régi klasszikus dolgok az igazán árulkodóak. Ezek a “dénes” hülyeségek csak parasztvakítás, humbuk, és mi, laborosok és alapvetően ezen a területen dolgozók tulajdonképpen azt magyarázunk bele a dolgokba amit akarunk. Még szerencse, hogy Harold őrmesternek kurvára semmi köze nem volt a munkánkhoz, és mivel ő elsősorban a közlekedésrendészetnél teljesített szolgálatot letudtam azzal, hogy hülye a témához. Persze nem árt vele jóban lenni, főleg ha az ember lánya előszeretettel parkol olyan helyeken, ahol alapvetően semmi keresnivalója….khm...lapozzunk! Szóval alapvetően az volt a baj a mai nappal, hogy faszán másnapos voltam, de fogalmazhatunk úgy is, hogy az előző éjjel hatása erőteljesen jelen volt még a kinézetemen, a mozgásomon és úgy alapvetően mindenen. Már vártam, hogy a helyszínre érve Stella mikor jegyzi meg, hogy a hulla élőbbnek néz ki mint én, de szerencsére kimagasló humorát velem szemben nem villogtatta. Még. Merthogy minél több időt töltünk itt, annál biztosabb, hogy nagyjából az egész bagázsnak ezért vagy azért be fog szólni….ha van rajta sapka azért, ha meg nincs rajta, akkor meg öltözzön már fel rendesen, megfázik. Luci meg én már megszoktuk, hogy konstans morog. Kedvessége már már szívmelengető volt, feltéve ha ezen szervünket egy jeges vödörben akarjuk áztatni. Szóval állunk ott Lucival, mint két hűséges fegyverhordozó, amikor csípőből nekimegy az elénk siető faszinak. No nem mondom, az biztos, hogy nem kellett volna összetapenolni a hullát mielőtt ideérünk, és az lett volna a legjobb ha úgy nagyjából rá se néznek, a végén még szemmel verik, vagy ilyesmi. Stella szerette a steril helyszínt. Ez az esetében azt jelentette, hogy nem mászkálták ezren körül, nem járt ott a fél hadsereg, a USS Navy, a mikulás és a dalai láma sem….szóval a legjobb lett volna, ha addig várnak, amíg mi megérkezünk. Mert amúgy nem szokásunk sokat tökölni, Stella meg alapvetően is elvárja, hogy minden helyzetre extra gyorsan reagáljunk. Fél órát még úszkált volna a szerencsétlen a zavarosba, senkinek nem ártott volna. Neki mindegy, akik meg megtalálták szintén. Csak biztosítani kellett volna a helyszínt, amit láthatóan a vízirendészet csak félig sikeresen oldott meg. Húztam is a számat, amikor a nagyasszony azzal a kimért, és felsőbbrendűségét hangúlyozandó hanghordozással magyarázta el a mágnest a háromnevűnek. Logan Sidney Smith….miért van, hogy a faszik az összes nevüket kihangsúlyozzák bemutatkozáskor? Ez ilyen megalomán dolog gondolom. LSS...rövidítve olyan mint egy frankó, gyors és hatásos hallucinogén, amitől az ember elhiszi, hogy jézus után szabadon ő is tud a vizen járni. A saját hülye poénomon magamban kuncogtam, mire Luci oldalról rám sasolt, és elkönyvelte, hogy az előző éjjel valószínű nem csak, hogy az alkoholtól sikerült túl jól, és reméli, hogy Stella nem rendel el nálam is mintavételt, mert lehet, hogy bukom. Igaz a fű az nem illegál dolog, mást meg nem fogyasztottam. Asszem….őőőő...jah nem….nem szoktam. Stella felszegett fejjel, megkeményedett állal (ez utóbbit csak feltételeztem, mert neki háttal voltam, de ismertem már az arcberendezését amikor visszafelé osztják), összeszűkülő szemekkel, és csücsörítő ajkakkal hallgatta végig Smith-et, egy aprót rándul a válla, talán jót derült azon, hogy mennyire kedvesen bizalmaskodik vele a faszi. - ….szerintem bírná ha a nyakában lihegne a tag, tudod, hogy Tane szereti ha hátulról pakolják? Mert akkor fejben máshol járhat…- jegyezte meg súgva a fülemhez hajolva Luci, én meg majdnem elröhögtem magam. Épp csak egy prüsszögő hang szaladt ki rajta, amivel egy tüsszentést próbáltam imitálni….egy idióta pösze tüsszentést. Inkább nézzenek hülyének, mint Stella rájöjjön, hogy ezt most így elképzeltem. Vetettem egy gyors lebaszós pillantást a srácra, majd oldalba is böktem, amúgy kollegárisan, csakhogy érezze a törődést. Türelmesen végighallgatta amit mondott neki a fickó, majd egy lesújtó pillantást még vetett rá, mielőtt távozott. - Kisasszony vagyok.- jegyezte meg már csak azért is, és éreztem is, hogy ez egy olyan gumicsont lesz, amit nem fog elengedni. Stella az a feminista nők bálványa volt, aki szerint a férfiak csupán elfajzott nők, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy már nem menstruálnak. Ha lenne Taigetosz, mindegyiket csapkodná lefelé róla. Szóval így kettecskén maradunk LSS-el és nem tudom, hogy mégis hogyan magyarázzam el neki, hogy hagyja az egészet a francba. Levesszük a mintákat és már itt sem vagyunk. Szóval megpróbálom a magam módján lazára venni a csevegést. Nem tudom mennyire vevő rá, igazából nem is nagyon szokott érdekelni. Pofázok én ha kell ha nem. A sperma mintavétele kapcsán tett megjegyzésére csak elnevetem magam. Diszkréten persze, mert Stella még hallótávolságban van. - Mondhatom még szebben is, de azért a fejem venné…- biccentettem fejemmel a lassan távolodó Tane és Luci irányába. - Egyszer voltam a kelleténél vulgárisabb egy helyszínen, ahol kiderült, hogy hangfelvétel készült, és ezt később a bíróságon felhasználták. Ugyanis a gyilkos hangja is hallható volt a felvételen, meg az utána következő lövöldözésben. Szóval...nem mernék még egyszer megkockáztatni egy kurvaciki helyzetet. Mondjuk szerintem még visszafogott voltam, amekkora kuplerájt hagyott maga után az illető. Takarított már olyan után, aki négy kubai lánnyal volt együtt egy hotelszobában és nem használtak óvszert? Úgy világított a lila fényben minden mint a csillagos égbolt. Bár ez utóbbi romantikus, a másik már nem annyira.- pofázásból jeles, amíg odaérünk, és megjelenik a latin csődör, olyan CGI vigyorral, hogy megvakulok tőle. Ohóóóó….rendesen nekem csapódik az egója. Kapok róla egy gyorstalpalót is. Ha jól sejtem akkor még a golyóin is mindenféle érdemrendek lógnának, ha nem rendelték volna haza Irakból. A latin GI Joe, nagyon elemében érzi magát, és továbbra is szórja a poénjait, amire normál esetben nem nagyon reagálnék, de amikor egy harkályhorda kalapálja az agyam kicsit érzékenyebb vagyok az ilyenekre. - Első randin? Kivel volt randija, a hullával?- vonom fel hasonlóan én is a szemöldököm. Most mondhatnám, hogy szopatás volt, ne vegye magára, nem kell sperma minta meg semmi, de most már csakazért is végigviszem a történetet, még akkor is ha a végén egy jó nagy lebaszás lesz a jutalmam Stellától, hogy mit szórakozom a partiőrség egyik tagjának ondójával, és miért nem a hullát vizsgálom ahogyan kérte? Mert hát szerintem nekem is kell egy kis szórakozás. Amikor azt emlegeti, hogy nem szereti, hogy a nők a melleiket dörgölik az arcába, elképedve fordulok LSS felé, kérdőn kerekednek el a nagy szemeim, és láthatóan nem értem túlságosan a dolgot. Surrog a vegyvédelmi gúnyám, amikor megemelem a kezem és Martinez felé intek. - Az embere meleg?- merthogy nem sűrűn hallottam még egészséges fasziktól, hogy kifejezetten frusztrálná őket, hogy a nők a melleiket a képükbe nyomják. - Mert amúgy semmi gondom nincs vele, de a mintavételi kocsiban momentán nem készültünk meleg pornós promóció anyaggal. Ez a rohadt kirekesztés, mi? - Héhéhé...én meleg? Úgy nézek ki? Bizonyítsak?- emberkedik aranyszivem, valahol éreztem, hogy ha egy hetero lelkébe gázolok a témával, mindjárt jön a libidójának fitoktatása. - Először végezzünk a melóval aztán felőlem háromszor is bizonyíthat, amíg a papírmunkával végzünk magáé a teljes felszerelés odabent. Grátisz még csinálok egy hepa szűrést is, lássa kivel van dolga.- nem szeretem ha valaki úgy mászik rám, hogy én valójában még csak arra utaló magatartást sem tettem, hogy minimálisan bejön nekem. Szeretem ha egy faszi nyomul, sőt….azt szeretem a legjobban. De jelen pillanatban egy vegyvédelmi ruhában díszelgek a víz szélén, egy hulla himbálózik tőlem pár méterre, szóval mindenre tudok gondolni, csak arra nem, hogy mennyire bejövős a fickó. Mert amúgy tényleg nem. A latin kifejezetten nem az ideálom….sorry, én ilyen kis patrióta vagyok. #csakajenkik - Okés ondó-donor. Maga fogja adogatni a táskámból a holmikat, amiket kérek.- pakoltam le az első ránézésre leginkább kis piknikekhez használt hűtőtáskára hasonlító kék dobozkát. Két oldalon felpattintottam. - Hozzák akkor ki a hullát, és ha egy mód van rá ne forgassák mint a pecsenyeökröt a nyárson. Érzéssel és óvatosan.- magyaráztam innen, majd fél szemmel LSS-re sandítottam. - Amúgy sokszor fordul elő errefelé ilyen? Mármint, hogy embereket szendnek ki a vízből. Úgy értem nem élve, hanem már így holtan. A múltkor olvastam valami netes portálon, hogy ezen a szakaszon az utóbbi egy hónapban már két eset is volt. Nem tudom ez mennyire lesz hasonló….remélem nem. Ott a hasfalat felmetszették, sebészi pontossággal, kibelezték, majd megtöltötték vattával és visszavarrták. Vigyázzon….hát mondom, hogy ne forgassa! Beszéli a nyelvet, amigo?- az utolsó két mondatnál megemeltem a hangom, és apró kis női napóleon módra osztogattam az észt. Vártam mikor szólnak vissza, de hozzá lehetnek szokva. Megkordult a gyomrom. Basszus, éhes is vagyok. Még jó, hogy Luci mindig dob be egy-egy tonhalas szendvicset a táskákba, mert valahogyan nekem meg neki nem elmegy az étvágya ilyenkor, hanem farkaséhesek leszünk. Tane egyszer azt mondta, hogy a stressz velejárója. Na majd legyek túl rajta, aztán kajálok. Kivettem egy apró tégelyt, felpattintottam, és a benne lévő kenőcsből az orrom alá kentem, majd az apró tégelyt átnyújtottam Logan-nek. - Borsmentás cucc, meg némi kis maszek anyag is van benne. Elnyomja a szagokat ha kihúzzuk a hullát. Majd passzolja tovább a latinonak is, nehogy a végén még lelohadjon az a szép mosolya.- magyaráztam szórakozottan, majd amikor végül már gyakorlatilag a homokig vonszolták a tetemet akkor indultam el felé. - Joaquin, ha megszabadult a búvár cucctól jöjjön és adogassa nekem a cuccokat. Elsőként a hármas és a kettes kémcsövet. Az egyiken sárga a másikon tüdőszín ragszalagot talál majd.- én magam pedig vettem két hosszú pálcán lévő vattapamacsot, meg egy diktafont, amit el is indítottam és leraktam magam mellé a doboz tetejére. - Thara Thredson. Laborazonosító hét-kettő-négy-egy. Gyakornok, egyetemista, másodéves, NYU. Trainer Stella Tane. A minta levételének időpontja délelőtt tizenegy óra. A holttest megtalálása a hívás beérkezésétől számított negyed óra. A holttest arccal volt a vízben, a hátán külsérelmi nyomok nem láthatóak. A lábán és a kezén lila és vörös bevérzések, zúzódások, minden bizonnyal megkötözték. Találtak a vízben kötelet?- fordultam Logan-hez és ha megkaptam a választ folytattam. - Erősen lebomló állapota arra enged következtetni, hogy nagyjából három napja lehet a vízben. A halál időpontja labor körülmények között lesz megállapítható.- itt egy időre befejeztem az érthető szöveget, mert jobbára már arról beszéltem utána, hogy honnan veszek mintát és milyen vizsgálatot fogok hozzá kérni. Miközben a kis holmijaimmal pepecseltem egy fél másodpercre felnéztem a körülöttem álló férfiakra, akik szinte pisszenés nélkül nézték, komolyan, amit csináltam. - Ilyet se sűrűn látna a fos Tinderen, Joaquin, mi?- próbáltam némiképp oldani a hangulatot, mert gyűlöltem a kriptacsendet. Ez egy holttest….igaz kicsit bizarr módon fest, de istenbizony nem fog senkit bántani.
• • But I watched the world float to the dark side of the moon
Ha engem kérdeztek, akkor nem voltam odáig a farokvillantásért, hogy kinek mekkora, ki mennyire mélyen van benne egy adott témában, de hát ez csak egy vélemény volt. Felőlem fölém magasodhattak, részemről még akár nő is lehetett az illető, de ha valamiben jó voltam, akkor az a munkám. Igen, előfordulhat, hogy egyes történéseket meg akartam gyorsítani, mert nem kellett, hogy a tévé is színes-szagos csattogással kiloholjon a helyszínre, ami sajnos elkerülhetetlen volt a mai világban. Kibaszott Twitter, Instagram, Facebbok és társai tettek arról, hogy ezek a szarok mint itt a hátam mögött villámsebességgel lássanak napvilágot és már az előtt tudja a legutolsó falu utolsó öreganyója is, hogy hát New York folyóján a Hudson-ön már megint egy hulla verdesi a partot merev torzóval. Hogy basszák meg! De persze tartottam a számat, egészen addig, ameddig ez az önkéntes Amazon úgy nem gondolta, hogy hej de jó lenne belém állni, és amit jobban utáltam a hisztis picsáknál, az a farokméregető picsák. Amúgy bejött, hogy ennyire keménykedik, és most meg is kíméltem az agyam attól, hogy mennyire lehet nőies másik fronton, volt elég problémánk, hogy azzal foglalkozzam, milyen is lehet ruha nélkül. Negyven évesen az ember már előbb gondol sokszor egy bögre kávéra, mint hogy izzadtan, csapzottan és görcsbe álló derékkal másszon ki az ágyból. Tane nyilatkozatát, hogy tulajdonképpen még/már nem foglalt, egy egyszerű ámennel nyugtáztam, és ha nem indult volna meg magától Hugyossal, akkor bizonyára én lettem volna az, aki útjára bocsájtja a nőt, csak hogy magával vigye a villain-Elsa énjét. Szóval ez a hirtelen jött randi Miss Kezeslábassal egyértelműsítette azt, hogy ebbe a kibaszott gruppenbe a hulla is be fog szállni, azonban arra ettől a kiscsajtól nem számítottam, hogy Tane ellentéteként olyan nyelvezettel beszél, amihez az én retardált gólem lelkem nem szokott hozzá egyáltalán, és mialatt a lány beszélt, a pillantásom bejárta a terepet. Az embereim mozgását figyeltem, azt, hogy Mike a távolban épp hadakozik egy nála csak két fejjel nagyobb taggal, aki meg a kameráját lengette meg a feje felett. Gondolom most készült arra, hogy Velociraptort fog majd felvenni. Hát mekkorát tévedett, baszdmeg. A helyzethez nem illő vigyorral reagáltam le a spermapartit, megvonva a vállaimat is. - Irakban nem sokan kefélnek 9/11 óta szerintem. Nem szokásom takarítani, de ha az számít, hogy sperma helyett agyvelővel, szétrobbantott, kifordult belű tagokkal, fejbe lőtt emberekkel volt dolgom, akkor beállok a sorba. Máskülönben meg vegye semmisnek a tapasztalataimat, mert valóban, a gruppen sok az én gyermeteg lelkemnek, hölgyem - egyébként tényleg. Nekem bőven elég volt az 1:1-ben felállás, anélkül, hogy bármilyen elfajzott szart kipróbáltam volna, ráadásul nem kellett az egomat simogatni azzal, hogy végignézzék, hogyan mit és hogy csinálok a négy fal között. Vagy bárhol, ahol épp rám jön az ihlet. Nem igen szokott foglalkoztatni, de arra azért ügyeltem, hogy ne kapjanak el közszeméremsértés miatt. Joaquin úgy dobta be magát, mint egy debella gazella, nem csak a csülkei, de az otromba, mindenféle szűrőtől mentes pofázása is bekúszott közénk, amire csak felsóhajtottam, de eszemben sem volt közbeszólni, vagy leállítani őt. Sejtettem, hogy Miss Mignon, ebben a kis sárga cuccában nem fogja hagyni magát. Zsebre dugott kezekkel váltam a társalgás harmadik, nem kívánt szereplőjévé, miközben Martínez megcsillogtatta a tudását a nőkkel kapcsolatban, Tara hirtelen közbeékelt kérdésére pedig még csak köhögésnek sem tudtam álcázni a torkomon kaparó nevetést, aminek hangot is adtam. Joaquin morcos, de ez-az-csibém-toljad-csak mentalitást már vetette volna be, mint a USS Navy a bombázóit. - Az elfogadhatatlan lenne - utaltam a melegségre. Valószínűleg a családja meg is nyúzná élve, ha ez kiderülne róla. De nem féltettem őt, mert minden hódításáról szívesen beszélt nekünk, hogy mit és hányszor is sikerült abszolválnia az illetékessel. És ha már itt tartunk, szerettem a részleteket kivesézni, de a tocsogjunk együtt partiban már nem voltam benne. Ha véletlenül bármelyikőjük is vett levegőt és addig sikerült csendben lenniük, csak akkor ékeltem közbe az egyértelmű megjegyzésem. - Joaquin nem szereti, ha két dinnye lóg állcsúcstól derékig. Inkább a kisebb formák híve, amik elférnek a tenyerében és tud velük kezdeni valamit, mintsem belefulladjon az orgazmusba - vontam vállat, úgy, aki tényleg jobban ismeri az egyik embere szexuális szarjait, mint kellene. A szavaimra Joaquin részéről nem érkezett ellenkezés, sőt, még vigyorogva, helyeslően bólogatni is kezdett volna. Jól van már, ennyire azért ne akadjon be az a lemez. Talán a szavaimmal véget vetettem a kis adok-kapokjuknak, mert amúgy elhallgattam volna én azt szívesen, de addig is boldogan-vígan oszlik még az a hulla ott a víz partján, amire senkinek sem volt szüksége. Martínez felé elég volt egy figyelmeztető pillantást vetnem, és aprót bólintva hagyta lógva egy időre a bizarr randira hívást, egyik pillanatról a másikra váltott át abba a tagba, aki Irakban macskaként mozgott a pusztulatban, a képességeit soha nem kérdőjeleztem meg. Thredson javaslatára Joaquin már pakolta is a hátára a tartályt, hogy magunkra hagyjon ismét, végre mehessen és végezhesse az eredeti munkáját, haláltáncba hívva a holttestet. Ameddig a vízbe mártózott, mint egy XXI. századi megfutamodott, elfajzott Vénusz, eszembe se jutott a seggén végignézni, inkább Tara szavait hallgattam az esetekről. - Ha arra kíváncsi, hogy az amúgy tizenkilenc és fél milliós város népességéhez mérten mennyien halnak meg itt, a vizeinken, elenyésző a szám. Viszont ha engem kérdez, akkor az utóbbi időben elég sok hullával van dolgunk, igen. Többségében azonban menekültek, még élő, lélegző állapotban kerülnek át hozzánk, de van, hogy nem sikerül a tervük. És vannak az olyan alkalmak, amikor nem menekülés miatt tesznek egy túrát a vízben. A felvágott mellkas nem azt jelenti, hogy annyira túl sok kedve lett volna ehhez a delikvensnek - intettem el a hulla felé, amikor Martínez már megtette, amit kértek tőle, viszont a két retardált hullazsákos koma úgy bánt a taggal, mintha éppen a kiütött Zsákos Bilbót szórakoztatnák, belekapaszkodva a zsákba, besegítettek a vonszolásba, Martínez hiába tiltakozott a szakértelmük ellen. Kicsit potyogott, arabjaira hullt, de kit érdekel?! Nem csodáltam, hogy Thredson felemelte a hangját, én sem lehettem volna ennél nőiesebb. A kenőcs tetejét letekertem, és ahogy az előbb a kis kezeslábas is kenegetett, én csak alig szippantottam fel egy jó adaggal a mentából, baszta is az orrom rendesen, de inkább ez, mint hogy elokádjam magam mégis attól a bukétól. Érdekes módon egy pillanatig átfutott az agyamon a Parfümös csóka a filmből, elfintorodva tekertem vissza a kupakot, és ha Joaquin sellőként kiemelkedett a vízből, hagyva a hullát a két jó madárra, elkezdte magáról leszedni a cuccokat. A vezetéknevére felkapta a fejét, a felé repülő tégelyt pedig könnyedén kapta el, hogy az instrukcióknak megfelelően kenje azt magára. A neoprén ruha gondosan összehajtva került egy kupacban a palack mellé a földre, Tara szavaira pedig bólintva előbb megnézte a készletet, mit hol talál. Gyors reakcióval kapta elő a kért dolgokat és adta Tara felé át azokat, amikor a lánynak szüksége volt. Ha a lánynak meg arra, hogy zacskózzanak, akkor önállósítva szedte elő a bizonyítékos tasakokat, amikbe külön-külön helyet foglaltak azok. Nem beszélt, különösen akkor nem, amikor Thredson felvette a hanganyagot, én pedig egy időre a két tántorgó ghoult figyeltem, akik meredten bámulták Tara Thredsont, mert úgy tűnt, még mindig nem tudtak túllendülni azon, hogy egy ilyen munkára nő is képes. - Ötven centis kötéldarab volt, a gyerek azt hitte először, hogy egy sikló az, egy bottal húzta azt ki a partra. A kocsinkban van elkülönítve egy zsákban. Azt mondta a kölyök, nem ért hozzá, de talán jobb lenne nem hinni neki - esetleg egy jó kis virológusnak sem ártana ránéznie, ki tudja, mit szedett össze a hulla nem csak a vízben, hanem mielőtt még hullává vált volna. Tara további szavait nem követtem figyelemmel, mert Mike a háttérben megint úgy csörtetett felém, mintha muszáj lett volna. Már nyugodtan fordultam felé irányba, miközben Joaquin elmerült a felnőtt doktoros játékban, átéléssel segítve be. Szeretett új dolgokat kipróbálni, új események részese lenni. - Megjött Pete anyja - egyetlen pillantás a hulla felé elég volt, hogy Mike lesápadjon, és az öklendezés jelei fussanak át az arcán. - És? - El akarja vinni a fiát innen, mert túl nagy trauma érhette - tette teljessé a képet. - Szuper. És hol volt akkor, amikor a fia Dora, a felfedezőt játszott? - érdeklődtem tőle, ő pedig kelletlenül vállat vont. Mert nem maradhatott meg a kibaszott Thomas, a gőzmozdonynál, mi? - Thredson! - fordultam felé. Megszokás. - Akarom mondani, Tara; egy pillanatra magára hagynám önt Martínezzel és a hullával. Élvezni fogja ezt a hármast. Ne fusson addig világgá, míg vissza nem érek, adjon öt percet - csak akkor indultam meg, ha bólintott, meglesz. Igazából nem volt szükségem az engedélyére, de tudatni akartam vele, hogy még visszatérek, és mielőtt Mike még összeesett volna itt, a vállát elkapva toltam meg őt, irányba fordítva, induljon meg, hogy beszéljünk Peter anyjával. Jó ideig még szükségünk van a gyerekre nekünk is. - Nem ennyire izgalmasak ott a nők - vigyorodott el groteszk módon Joaquin, most válaszolva meg Tara szavait. - Mindig csak vacsora, romantikus film, esti séta a Hudson partján és állandóan beszélgetni akarnak az érzéseimről - rázta meg a fejét, ezzel mintegy lerázva magáról a gondolatait. - Elég szar munkánk volt nekünk is, de mi legalább nem nyúltunk bele könyékig a hullákba. Nekünk nem az volt a dolgunk - röviden mosolyodott el, az ujjai a különböző eszközöket érintette a tartóban. - Milyen mintára van még szüksége a halottból, mielőtt beszállítanák őt laborba? - érdeklődött, és igen, most levette az amigo figurát, hogy felöltse magára mind a harminchat évét. Eközben a távolban csak egy jókora pofon csattant az arcomon Pete anyja keze által, amikor közöltem a nővel, hogy biztosan nem fog hozzáérni a gyerekhez, ne is álmodjon róla, és ha kell, eltávolítom a helyszínről. Valószínűleg Tane korábbi faszparaszt hozzáállása bennem csúcsosodott ki.
Kezdőlap
