Caitlyn harmadik gyermekként látta meg a napvilágot és mint egyedüli lánygyermek, apját rögtön az ujjai köré csavarta. Családja hatalmas ranch-én nőtt fel, ahol a fivérei rendszerint belevitték minden rosszba és csínytevésbe. Ahogy telt az idő, Caitlynt komolyan érdekelni kezdte a cowboyok világa, a lótenyésztés, a marhák terelése, az, hogyan kell betörni egy lovat, de leginkább - nyilvánvalóan - mindennek a legveszélyesebb része, a rodeozás nyűgözte le. Sokáig minden tiltás ellenére saját maga is hódolt ennek a szenvedélynek, egészen addig, míg az egyik legjobb barátja komoly sérüléseket nem szenvedett a megyei bajnokság címmérkőzésén. Ekkor úgy döntött elengedi a gyeplőt és kicsit nyugodtabb vizekre evez, hiszen a történtek az egész lényét megrendítették. Innentől kezdve ő is csak szeliden lovagolt, fölös energiát pedig inkább a barátaiba ölte.
Úgy is mondhatjuk, hogy hirtelen mindenki anyukájává nőtte ki magát, hisz akárhányszor csak áthívta magához a hozzá közel álló barátait, nem csak boltban vásárolt chipszet és üdítőt tett le eléjük. Terülj terülj asztalkát varázsolt nekik, híres séfeket megszégyenítő menüsort vonultatott fel, közben pedig mindig gondosan ügyelt arra, hogy annak is legyen választási lehetősége, aki esetlegesen valamilyen ételintoleranciában szenvedett. A jó hangulat mindig garantált volt nála, mindenkihez volt néhány kedves szava és sose engedte, hogy valaki akárcsak egy pillanatra is szomorkodjon.
Ha Caitlyn belépett egy szobába, rögtön fényt hozott magával, jókedvet és optimizmusságot. Imádott a társaság középpontja lenni, imádta emberekkel körülvenni magát és egy kis jókedvet csempészni a szürke hétköznapokba. Semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy mennyire gondoskodó és igaz barát, mint az, ahogyan akkor viselkedett, mikor egy közeli barátnőjének meghalt az anyukája. Caitlyn szinte beköltözött hozzájuk, takarított, mosott, főzött a lány egész családjára, sőt még a temetés megszervezésében is segédkezett; holott egyikük se kérte, hogy ezt tegye, mégis mindannyian végtelenül hálásak voltak a segítségéért. És csak később látták be, hogy igenis pont Caitlynre volt szükségük abban a nehéz időszakban.
Persze neki is - mint mindenki másnak - vannak rosszabb napjai, őt is ki lehet hozni a sodrából, kocsmásokat megszégyenítve tud káromkodni is, de rettentően igyekszik, hogy az ilyen elmebajos pillanatainak ne legyen túl sok fül- és szemtanúja. Ha nyugalomra vágyik vagy csak ki kell eresztenie a fáradt gőzt, akkor akár egy napra is el tud tűnni a kertben, hogy gyomláljon vagy épp ásson. Ha végképp elege van mindenből, akkor szeret kilovagolni és nézni a csillagos égboltot, amíg helyre nem áll a békéje. Imádja az otthonát és leghőbb vágya, hogy saját panziót nyithasson és megmutathassa a nála megszálló vendégeknek, hogy milyen gyönyörű Texas vidéke, mert váltig állítja, hogy sehol máshol nem ragyoknak olyan szépen a csillagok, mint New Braunfelsben.

Néhány plusz apróság:
- 8 éves volt, mikor az anyukája meghalt, így apukája és a nagymamája nevelte őt és két fivérét
- mindkét fivére házas, családos ember és mondani sem kell, hogy a gyerekek odáig és vissza vannak "Cait néniért"
- imádja az állatokat, főleg a lovakat és a kutyákat
- habár van saját lakása, minden szabadidejét az apja ranchén tölti
- kedvenc sorozata a Jóbarátok, bármikor, bármennyi részt megtud nézni belőle, pedig már vagy ezerszer látta az összes epizódot és nem is szeret semmittéve henyélni a kanapén
- szereti a country zenét és a tipikus déli bálokat és "falunapokat" -> egyszer szeretne elmenni Nashvillebe is, hogy élőben hallhasson egy-két igazi country legendát
- egyszer szeretné körbeutazni Franciaországot és Olaszországot, hogy az ottélőktől ismerhesse meg a két ország méltón híres gasztronómiáját
- három évig dzsúdózott, amire az apja azért íratta be, hogy megtanítsa lányának, hogyan tudja megleckéztetni a fivéreit
- hosszútávú kapcsolatától eljegyzést, házasságot, saját családot remélt, de a párja, James az eljegyzésüket követő este megcsalta, így kiadta az útját
- magánéleti sikertelensége miatt ideiglenesen New Yorkba költözik, hogy megszerezze magának azokat a befektetőket, akik segítségével felépítheti a saját birodalmát odahaza, Texasban.

Nem tudom mióta ülhettem a tornácon. A Nap már felbukkant a fák fölött, a kávé teljesen kihűlt a kezemben és szerencsére az a nyomorult kakas is abbahagyta már a kukorékolást. A házból kiszűrődött annak a hangja, ahogy apám belerúgott az egyik kaspóba, én pedig akaratlanul is, de elnevettem magam, ahogyan elképzeltem a jelenetet. Az ajtó hatalmas nyikorgások közepette nyílt ki apámnak köszönhetően, aki még a reggeli köszönést is halkan elmormogta a bajsza alatt.
- Mondd csak, mikor vált valóságos dzsungellé a nappalim? - kérdezte tőlem, miközben odasétált hozzám, majd leült mellém a lépcsőre.
- Valamikor úgy hajnali három és négy óra között. - mosolyogtam sejtelmesen. Az összes szobanövényemet átköltöztettem apám házába az éj leple alatt, hogy valaki majd gondjukat viselhesse, míg én távol leszek.
- Szóval tényleg komolyan gondoltad, hogy elutazol, mi? - fürkészte a tekintetemet, mialatt fejével az összecsomagolt, árválkodó bőröndjeim felé biccentett. Kérdésére némán bólogattam és azon voltam, hogy elfogyasszam a maradék kávémat. - Én csak azt nem értem, hogy miért nem engeded meg, hogy segítsek. Nem kell egészen New Yorkig futnod James miatt. Jól ismered a birtokot, tudod milyen hatalmas. Csak rá kell mutatnod egy kődarabra és oda elásom neked azt a férget. Soha senki nem fog rátalálni. - Az ex vőlegényem élve elásásán fel kellett nevetnem. Bár elég ijesztő a tudat, hogy valószínűleg apám és a bátyjáim tényleg elásnák őt, ha erre kérném őket. Alig két hete történt az ominózus incidens és ugyan sok szépet és jót vártam ettől a kapcsolattól, mégsem gyászolom annyira, mint amennyire hiszik mások. Nem vágott földhöz, hogy megcsalt, talán - ha egyáltalán szabad így gondolni - még egy kicsit meg is könnyebbültem. Hiába szabadkozott és próbálja azóta is felvenni velem a kapcsolatot, én ezt az egészet lezártam és elengedtem.
- Igazán kecsegtető az ajánlat, de hidd el Apa, nem érdekel ez az egész ennyire. - vallottam be, várva a további kérdéseit.
- Akkor mégis miért mész el? - újra és újra megkaptam ezt a kérdést, pedig többször tisztáztuk már.
- Mondtam már: munka miatt. Pete fel akar kutatni néhány új beszállítót, sőt, egy másik szakácsot is felvenne, New Yorkban pedig most lesz ez a nagy gasztronómiai fesztivál, amire minden, valamire érdemes szakember kivonul. Én meg megyek, hogy kapcsolatokat építsek és elcsábítsam őket Texasba. - hosszasan ecseteltem miért kell nem egészen négy óra múlva felülnöm arra a gépre, ami elrepít innen jó messzire. És többször tanúbizonyságot tettem azt illetően, hogy mindez nem a felbontott eljegyzésem miatt történik. De mondhattam én akármit, apám egy szavamat se hitte el.
- És mi lesz így a saját vállalkozásod ötletével? - nem szerettem az álmaimról beszélni Apával. Nem azért, mert nem támogatott volna benne, sokkal inkább azért, mert túlságosan is bele akart volna folyni. Ha pedig valamit megtanultam az üzleti életből, akkor az az, hogy sose szabad keverni családi ügyekkel, mert abból bizony csak rossz sülhet ki. De egyébként egyáltalán nem mondtam le az álmaimról, azok is ott csücsülnek a bőröndömben és a new yorki út nem csupán az étterem felvirágoztatásáról fog szólni. Hanem rólam is és az én álmaimról is. Csak ezt nem verem egyelőre nagy dobra.
- Ó nézd már, végszóra be is gördült az Uberem. - felálltam közben nyomtam egy puszit apám fejére.
- Kivittelek volna én is a reptérre. - dorgált meg miközben felállt és jó szorosan átölelt. Valahogy úgy, mintha ezer évre búcsúznánk és nem csak rövid időre hagynám el az otthonomat.
- Ugyan, így könnyebb. És ne aggódj, telefonálni fogok, amit tudok. Ez csak... átmeneti. Tudod jól, hogy idehúz a szívem. - biztosítani akartam arról, hogy hazajövök majd, pláne amikor észrevettem a szemébe szökő könnycseppeket. Még egy gyors puszi, amíg a sofőr bepakolta a bőröndjeimet, aztán be is ültem az autóba, hogy mielőbb indulhassunk.
Még szinte ki sem kanyarodtunk a ranchről, már pötyögni is kezdtem egy üzenetet Holdennek:
"Remélem felkészítetted New Yorkot az érkezésemre, mert már csak néhány óra és megérkezem."

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán kedves és másokra odafigyelő hölgyet ismerhettünk meg a történeted során, akiből a kihívások iránti vágy sincs elveszve. Szeretsz segíteni a környezetednek és támasza lenni azoknak akiknek éppen szüksége van rá, ez pedig igen becsülendő dolog. De emellett nem hanyagolod el saját magadat sem és ha kell akkor megteremted azt a helyzetet amelynek keretein belül jobban tudod érezni magad, ha azok a bizonyos fekete felhők összegyűlnek a fejed felett.  
Nehéz megérteni és átélni egy olyan véget a kapcsolatnak amiben neked volt részed. Mégsem engedted, hogy ez teljesen a padlóra küldjön téged, helyette a terveidre koncentráltál és egy lehetőséget láttál ebben, hogy valóra vàltsd az álmaidat is egyben. Ha engem kérdezel jobb nélküle, mert aki egyszer megteszi, annak másodszorra sem okoz majd akadályt.
Kedveltem a történetedet és egy szimpatikus karaktert mutattál be nekünk.   Remélem sikerül elérned a céljaidat, ehhez pedig sok játékot kívánok neked. Örülök, hogy olvashattalak.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!