Még a Columbian ismertelek meg, ugyanarra a szakra jártunk. Segítettünk egymásnak a tanulásban, jegyzeteket cseréltünk és együtt tanultunk a vizsgáinkra. nem voltál stréber, bár lustának se voltál mondható. Kb annyit tudtál amennyi kell, hogy átmenj a vizsgákon. Velem ellentétben szeretsz bulizni járni, egyetem alatt is sokszor mentetek el a haverokkal inni és bulizni. Párszor engem is hívtál, de én inkább a tanulást választottam.
Kb az egyetemi éveink felénél tartottunk amikor elmentünk kávézni. Beszélgettünk, sőt igazából zárásig ott voltunk, és rájöttünk, hogy mi sok mindenben passzolunk. Akarom mondani, az ellentétek vonzzák egymást, az a mondás nem? Eldöntöttük, hogy adunk egymásnak egy esélyt. Nekem legalábbis szükségem volt erre, hogy elfelejthessem Evant és a tanulmányaimra, és rád koncentrálhassak. És milyen jól döntöttünk, boldogok voltunk együtt, bár annak nem örültél, hogy én a Presbyterián kórházba megyek dolgozni. Te elakartál költözni New Yorkból, de miattam itt maradtál, és bár sosem kötötted az orromra, de tudom, hogy nem vagy itt teljesen boldog. Máshol szeretnél élni, de engem választottál. Mivel érdemeltem ki ezt a feláldozást? Hogyan tudnám neked ezt meghálálni? Azóta a szememben te egy angyal vagy. Ilyen gesztust eddig még senki nem tett meg értem...

(A történetünkre sajnos nem igaz a boldogan éltek, míg meg nem...  @Evan Martin ugyanis visszafogja majd csábítani a leányzót, ezért a megalkotónak tudnia kell, hogy Drea és a jelenleg meghirdetett fiatalember nem lesznek örökké együtt. Viszont sok játékot ígérünk Evannel és sok plotot is, szóval gyere gyorsan, mert mind a ketten nagyon várunk. Kérlek írj nekem itt vagy discordon, ha beregisztráltál.^^)