Amikor érzem a meleget a bőrömön, a szelet a kigombolt ingembe kapva és a tenger illatát tudom, hogy álmodok. Vagyis akkor még nem, amikor ezek a fejemben vannak, de amint az ébresztő felver édes álmomból, azonnal szét is töri a fantáziám. Akár lehetnék ott is, mert nem választott el sok attól, hogy most a Bahamákon ücsörögjek és koktélt igyak valami szőkével az ölembe vagy más állapotban. De a fantáziám a tegnapi telefon hívásomig tartott. Ma tökéletes Arionak kell lennem, mint apámnak, mert előttük még nem buktam le az alvilági énemmel, még jó fiúnak hisznek, aki iszik,  de csak amennyit a korabeliek és csajozik, mert azt hiszi magáról jó pasi. Na ez a kép olyan szépen belement a szüleim fejébe, hogy mostmár tartanom kell benne, nem akarok sem csalódást okozni sem.
Silvy nincs itthon, a támaszom, aki mindent tud rólam az egyetlen tesóm persze elment nyaralni, mert neki nem kell semmit sem letenni az asztalra, ő mindenben tökéletes, és tényleg az nem csak a szüleim szemében és ez bosszantó, bár sosem akartam olyan lenni, mint ő. A cuccaimat magamnak kell összeszedni, már megtanultam miben tűnök jófiúnak és miben lehetek egyszerre olyan, mint apám alkalmazottai előtt. Lesz valami hülye tematikus szar a bárban, ahol este tiszteletemet kellene tennem, vagyis pont 3 órám van lemennem oda és megnézni, hogy minden rendben elinduljon. Hát csoda ha  a nyitásra oda érek és vannak ott tapasztalt bártenderek majd intézik a dolgokat én meg lemegyek és ott töltöm az egész estém, ahol nem kellene magam nagyon leinni, mert hogyan néz ki, hogy a főnök fia taccs részeg.

A kocsit lerakom a mélygarázsba már tudják, hogy tőlem senki nem veszi át a parkoló fiúk közül, mert nem bízom senkire, főleg nem ezt a szépséget.
A liftben előveszem a telefont a bár az elsőn van, milyen fasza elrendezés, de legalább nem jön be minden jött ment az utcáról ha iszogatni akar, mert a recepción nem jut túl, apám és a remek ötletei.
A hely már fél órája üzemel, azaz pont 1 órával jöttem később mint kellett volna, tökéletes. Sokan nem ismernek itt, nem gyakran járok ide, nem az én világom, vagyis még nem, és igyekszem magam távol tartani tőle amíg csak tehetem. Most ez nem jött össze.
Hanyagul dobom le magam a pulthoz, mert nem tervezek vegyülni a tömeggel, csak csendben iszogatok majd, és figyelek, hogy minden rendben van e, nem kellene innom annyit, de ezt máshogy nem lehet kibírni. Elvileg majd érkezni fog egy ügyvéd, akivel foglalkoznom kellene, mert elég nagy üzletet bonyolít éppen a hotelnek, a részleteket nem tudom, apám mindig olyan rejtélyes azokban a dolgokban, amik még nincsenek napvilágra hozva, de majd kiszedem belőle.
- Szia! Tudsz nekem adni valami kevésbé erőset? - kérdezem a pultban elhaladó csajtól, félig rá nézve féli az érkező embereket figyelve. Hogy lehet nekik egy bárban ücsörgős buli izgalmas?

Talán ma csak arra van szükségem, hogy egy kicsit máshogy viselkedjek, ahogy elvárják, talán elégtétel lesz ez számomra, de ez csak egy olyan fajta belebeszélés, amiben én sem hiszek. Ezt apám szokta mondani, amikor el akar érni nálam valamit, amire én nem vágyok.Nézelődve foglalok helyet, vendégem fog érkezni, akivel valószínűleg csak inni fogunk, és nem most beszéljük meg az üzleti dolgokat,m arra ott van az íróasztal, és most a szórakozásnak van itt a helye, elvileg.Ki is kérek gyorsan magamnak egy italt,rá kell bíznom magam a csajszira, mert ez a mai este lényege, nem mondhatom bem hogy sört kérek, mert akkor azt hiszem világháború lenne az idősebb és a fiatalabb Ario között, ez most pedig a látszatról szól. Ami azt illeti nézem egy ideig ki jön megy be majd a csajra terelődik a figyelmem. Meg sem néztem mennyire dögös, igyekszem nem végig azt nézni, ahogy a  keze mozgásával hogyan mozog az egész teste, inkább az italomat figyelem és biccentek felé, amikor megkapom azt. 
- Köszi! - emelem meg a poharam és veszem a számhoz, de már a szaga is nagyon gyanús, de belekortyolok és mivel itt nem viselkedhetek úgy, ahogy most alapból tenném, csak lenyelem, de le is teszem az asztalra ezt a szart.- Ez mi? - kérdezem tőle összefacsart arccal, próbálva kiigazítani a vonásaimat, miközben szenvedek azzal, hogy az íze végigment a torkomon. - Pont olyan erős, ahogy szeretem de nem ezt kértem, viszont ez az íz, mond már el nekem mégis hogy a francba kerültél be a pult mögé. Tudod milyen este van tematikus! - hangsúlyozom ki neki, de igyekszem még mindig normál hangerőn beszélni vele. Amúgy is ideges vagyok, idegesebb, mint szoktam és nem segít, hogy az egyetlen mentsváram a pia sem a legjobb, mert nem tudja elkészíteni a csaj, akit arra vettünk fel ide, hogy ezt megtegye.- Hogy hívnak? - kérdezem kíváncsian, mert látom, hogy ő is hasonlóan fürkész. Nem akarom bemártani, dögös, és jól mutatta pultban, de ha ennyire pocsék piát rendel, jobb lenne ha az ágyamba kötne ki és nem a pultomban. - Próbáld újra jó? - tolom vissza neki a poharat miközben végig a szemébe nézek.