Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

Mivel rohadtul pénzhiányban szenvedek, jobban mondva nem elég, ami bejön a hotel bárjából, kénytelen voltam keresni valami kiegészítést, amit úgy néz ki, össze fogok tudni egyeztetni. A hotel bárjában sokszor nappal is dolgozom, ezeken az estéken simán be tudok ugrani az Emperorba, ahová nagy szerencsémre éppen embert kerestek a pultba. Az első estém van, Caesar azt mondta, hogy megmutat mindent, mielőtt nyitnánk és mivel van rutinom, nem lesz gond, de ahogy utána olvasgattam a helynek, láthatóan népszerű. szóval tényleg nem fogunk unatkozni. A szállodában azért külsős vendégek nincsenek, így sosincs brutál nagy tumultus, de ami azt illeti, jól bírom a pörgést, miért lenne gond?! Persze, hogy nem lesz. Azért egy gyorstalpaló mindenképp szükséges, így egy kicsit hamarabb is odaérek a megbeszélt időpont előtt. Kivételesen nem rohanok, a sarkon még kicsit meg is állok, hogy nyugodtan elszívhassam az ujjaim közt füstölgő dohányrudat, aztán indulok csak a bár felé, arrébb pöccintve a csikket.
- Gondolom te vagy az új pultos – mondja a biztonsági őr, mikor határozottan megtorpanok a bejárat előtt.
- Gondolom – emelkedik meg a szemöldököm, mikor észlelem, hogy tetőtől talpig végigmér mindkettő, majd félreállnak, hogy be tudjak menni, én pedig be is slisszanok kettejük között és célirányosan megindulok a pult felé, de ahogy megfordul a mögötte álló srác, földbe gyökereznek a lábaim szinte.
- Oh ezt nem hiszem el, baszki – fújom ki a levegőt és azon gondolkozom, hogy inkább hátra arcot vágok és hagyom a picsába ezt a melót. Vélhetőleg Levi fejében is megfordul ez, legalábbis reménykedik, hogy nem azért jöttem, amire gondol, hiszen a szájáról jól láthatóan le tudom olvasni az olasz káromkodást. Jó ideje nem láttam már, New York elég nagy ahhoz, hogy sikeresen el tudjam kerülni, nem is igazán hiányzott az életemből, ami azt illeti, és ezeregy bár van ebben a hülye városban, miért pont itt kell dolgoznia? Komolyan nem hiszem el. Nem volt szép az elválásunk, sőt, határozottan gáz volt és közel sem békés, azóta pedig nem is kerestük egymást, miért tettük volna?
- Hogyne, csak az utcán reklámozták, hogy hírhedten nagy seggfejeket találni idebent, gondoltam már csak nem megyek el emellett a látnivaló mellett anélkül, hogy ránéznék. – Remélem nem komoly volt a kérdés részéről. Nyitva sincs ez a kibaszott bár még, valószínű a két őr odakint simán beengedett volna, nem? – Baszd meg – teszem hozzá, mielőtt elfelejteném, ha már ő is ilyen szívélyesen üdvözölt.
- Caesar? – nézek körül, mert hát nem hozzá jöttem, a bár pedig elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen sokáig elviselnünk egymás társaságát. Ha tehetném, tényleg elmennék innen, de eszembe jut, hogy albérletet kell fizetnem, most nagyon kell a pénz, szóval nem lehet.

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

Annyira, de annyira ki van a tököm ezzel az egésszel, hogy az univerzum még meg is nehezíti a dolgomat. Miért nem lehet egyszer úgy, hogy ne kelljen semmi miatt rágnom a kefét, hogy tök nyugodtan és felszabadultan élhessek egy napot? Szerintem valaki biztos átkot rakott rám, és Levi elég jó jelölt lenne erre. Nem kétlem, hogy ahogy eljutott a fülébe, hogy összejöttünk Briannel, megveregette a saját vállát, hogy hát, lássunk csodát, igaza volt. Nyilván. De nem! És már kezdi is, az égnek emelem a tekintetem, mikor visszavág és a kezem is ökölbe szorul egy pillanat alatt, ahogy elönti a fejem a düh.
- Édes jó istenem... – sóhajtom, ahogy a homlokomhoz kapok, hogy megmasszírozzam egy kicsit a fejem, mielőtt totálisan leszáll a vörös köd. – Hát megnyugtatlak, nem is fognak, hacsak nem magadra gondolsz – vonok vállat, amint visszaemelem rá a tekintetem. Nem szeretem, ha olyasmivel gyanúsítanak, amit nem is tettem meg, de mégis, ezen a ponton és ennyi idő távlatából már egy fokkal jobban leszarom, mit gondol. A nagy tér elnyeli a hangom, így kicsit aztán hangosabban folytatom. – De tudod mit? Higgy amit akarsz, mert nem érdekel. Nem ezért jöttem. -  Hanem azért, hogy dolgozzak, és hamarabb pedig azért, hogy Caesar megmutassa a hely rejtelmeit, mielőtt élesben belevágunk az estébe. De Caesar nincs itt, ahogy Levi is mondja. Hát ez remek. Mikor aztán azt is elmondja, hogy más sincs itt, csak ő, hogy „kipróbáljon” és betanítson, hát komolyan majdnem hátat fordítok és itt hagyom az egész kócerájt a fenébe.
- Hát, erre rá. De akkor lehet egyszerűbb, ha nem is rablom az időnket és még most hazamegyek, mert gondolom úgysem fogja elhagyni egy jó szó sem azt a szép szádat rólam, bárhogy is teljesítek a pultban – mondom ki a tényeket, mert hát sima kézenfekvő a bosszú neki, hogy ezt tegye azért, hogy Caesar ne alkalmazzon. Ha rá bízott, akkor nyilván ad is a szavára. Szóval hiába rohadt nagy ez a hely, ezek szerint egy helyen kell melóznunk, még csak nem is egy másik teremben. Már most azon gondolkodom, hogy mit fogok inni ahhoz, hogy el bírjam viselni ezt az egészet.
Mikor kifelé indul és megáll mellettem, oldalra pillantok rá, de mielőtt arrébb lépnék, már finoman meglök a vállával, amit egyelőre nem tudok mire vélni, de betudom valamiféle jelzésnek részéről, hogy ne cseszegessem a hülyeségeimmel.
- Kösz – morgom az orrom alatt, miután elhaladt mellettem, majd mikor becsukódik az ajtó, csak akkor nézek körbe az egyelőre csendes és üres térben, aztán el is indulok a pultba. Ami azt illeti, nekem is rohadt nagy szükségem lenne egy kis nikotinra, hogy lenyugodjak kellőképp, de most inkább lepakolok és leveszem a kabátot. Nyilvánvaló, hogy nem fogok utánamenni, hogy még dohányzás közben is az utálkozó fejét kelljen bámulnom. Na jó, csak ezt az estét bírjam ki ép ésszel, aztán majd meglátjuk, merre tovább. Hátha holnap jön egy jobb lehetőség.
Miután letettem a cuccom, nagyjából körbejáratom a tekintetem a pultban lévő italokon és a hátsó raktár részbe is bepillantok, de nem vagyok biztos abban, hogy felfogja az agyam, amit nézek, mert még mindig lüktet bennem az ideg. Tényleg régen nem láttam Levit, nem gondoltam, hogy két év távlatából is indulatokat vált ki belőlem. Én esküszöm, szerettem, de a kapcsolatunk végére akkora pöccsé avanzsálódott, hogy az utolsó csepp volt a pohárban, amikor teljesen komolyan meggyanúsított azzal, hogy megcsaltam. Fogalmam sincs, mi lelte akkor, egy ideig óvatosan bolygattam a témát, aztán elengedtem.
Mikor visszaér, akkor jövök ki a hátsó részről, majd megtámaszkodom a pulton, hogy aztán végig jártassam a tekintetem a hatalmas tánctéren. A kérdésére bólintok, aztán fel is teszem a kérdéseimet.
- Van valamilyen ház specialitása koktél, amit azért kívülről betéve is tudnom kell? - Mondjuk ezt megnézhettem volna előre, de gyorsan tanulok, nem lesz ezzel gond. A kezembe veszem az egyik üveget és megvizsgálom, majd a mellette levőt is, aztán vissza is teszem.
- És lesz még rajtunk kívül ebben a pultban valaki, vagy csak ketten romantikázunk? – Azért köszi a mélyvizet, azt gondolná az ember, hogy az új munkaerőt a kisebb táncterekre teszik be, de úgy néz ki, nekik tényleg olyan kell, aki bírja a strapát. Hát, ha valaki, én eléggé hozzászoktam a stresszhez és a pörgéshez, szóval velem helyben vannak.
- Fújd be magad, mert árad belőled a fűszag – fordulok meg, mikor a közelembe ér. Hát nem mondom, hogy sokáig bírta totál tiszta fejjel az estét, de vélhetőleg én vagyok a plusz adalék, ami miatt most szüksége volt erre.

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

Nem gondoltam, hogy valaha még leszünk olyan helyzetben, hogy szót váltsunk egymással egy köszönésnél bővebben, de eljött ennek is az ideje. Két éve szakítottunk és habár az emlékek állítólag megszépülnek, én mégsem érzem ezt kifejezetten, sőt...
Nem akarok viccelni, egyszerűen csak emlékeztetni az álláspontomra, vagyis az igazságra, miszerint semmiféle megcsalás nem történt, maximum az ő fejében. Fogalmam sincs, mennyit kattoghatott ezen annak idején, de gondolom szépen lassan hitette el magával és annak is köszönhető volt, hogy egyre bunkóbb volt velem, amit én nem igazán viseltem jól. Brian meg teljesen az ellentétje volt, és úgy kerültem egyre közelebb hozzá, ahogy Levi mart el magától érzelmileg. Máig nem tudom pontosan, mi állhatott a háttérben, mert sosem kaptam választ a kérdéseimre rendesen.
- Nem, engem sosem – vágom rá rögtön egy kisebb felindultsággal, mert ő is, én is tudom, hogy ez nincs így és nem vall rám. Vagdalózni viszont iszonyat könnyű, persze nem mondom, hogy jelen pillanatban én kedvesebb lennék nála. Na jó, azért egy fokkal talán.
Állítása szerint nem mérem jól fel a helyzetet, amit azért értékelek tőle, bár ki tudja, az este végére még mi lesz az álláspontja velem kapcsolatban. Bár abban reménykedem, hogy elkezdődik a buli és akkor már inkább csak a vendégekkel kell foglalkoznunk, és nem pedig egymással.
- Oké – préselem össze az ajkam. – Megugrom az akadályt – mondom már kicsit halkabban, mikor felém jön és megáll mellettem, már magam sem tudva, hogy a munkára vagy az egész helyzetre értem, amibe belecsöppentem. Csak akkor fújom ki lassan a levegőt, mikor már hallom csukódni az ajtót magam mögött. Nem könnyű dolog ez, tényleg csúnya volt a szakításunk és azután, hogy szó szerint elküldtem melegebb éghajlatra a vagdalózásai miatt és rácsaptam a szobája ajtaját, egy szót sem beszéltem vele. Volt még pár üzenet váltásunk, de nem akartam tovább húzni a dolgokat, és szerintem ő sem... Van pár cuccom, amiért azóta is „sírok”, mert nála maradt, hisz arra már nem volt energiám, hogy elmenjek értük, mert attól féltem, akkor újra ott ragadok nála. Például az egyik balettcipőm, amit imádtam, de gondolom már a kukában landolt.
Mire visszajön, sikerül egy kicsit megnyugodnom, higgadtabb vagyok, mint pár perccel ezelőtt, de azért még mindig idegesít ez a kibaszás velem szemben a sorstól. Ráadásul pont ilyenkor, mikor otthon sincs minden rendben Briannel, ekkor kell újra besétálna az életembe. A gondolat végére ismét nem vagyok nyugodt...
Elveszem tőle a shotok leírását és át is olvasom őket.
- Fantáziadús nevek – hümmentek, miközben próbálom memorizálni az összetevőket. – Mondjuk ez a Blowjob nem lehet rossz – jegyzem meg mellékesen, majd le is teszem a papírt a pultra oda, ahol szem előtt lesz, ha kellene.
Végig pillantok a hosszú pulton és figyelem, amit mond.
- Bírni fogom – vágok közbe, mikor azt mondja, „ha nem bírod”. Jó taktika lenne azt mondani félúton, hogy cseréljen le, mert akkor mással kellene osztoznom a munkaterületen, de ezzel együtt nem is lenne jó első pont. Mellesleg nem szeretek kudarcot vallani semmiben, és hiába nehezített a terep, nem lesz gond.
- Ebben a pultban még táncolni is lehet, szóval te az egyik végében, én meg a másikban és akkor olyan, mintha itt se lennénk – tárom szét a karom, ahogy a megoldással felé fordulok egy halvány mosoly kíséretében. Sima ügy. Vagy nem.
- Lehet, hogy Caesar csak egy csajt akart neked szerezni az estére, azért passzolt át. Meló, közben egy-két megjegyzés a másiknak, a végére becsiccsentetek, aztán mehettek is együtt haza... – fejtegetem a témát hangosan, bár fogalmam sincs, hogy van-e Levinek most barátnője. – Bocs, hogy elszúrtam a sanszot – biggyesztem le az ajkam. Kicsit azért én is kóstolgatom, mert egyszerűen megérdemli azok után, ahogy bánt velem...
Hamar az orromba kúszik az ismerős illat - mármint a kölni, nem a fű -, amit aztán még tetőz az olasz becézgetése. Úgy ezernyi közös emlék tolul az agyamba ezeknek köszönhetően, amik valahol az agyam hátsó szegletében bujkáltak az elmúlt időszakban. Összefonom a kezeim magam előtt és a pultnak dőlve figyelem, ahogy felegyenesedik.
- Sokkal jobb – fúrom a tekintetem az övébe. Nem igazán szerettem, mikor a fű volt a menekülőútja a valóság elől sokszor, de nem is nagyon akartam beleszólni, ellenben sokszor sikerült, ami persze hangos, vagdalózós veszekedéshez vezetett, ez pedig ahhoz, hogy aztán újra egymásra találjunk. Na de most már aztán végképp nincs semmi beleszólásom nála. Az ő dolga, mit csinál.
- Nem iszunk valamit? – Ha csak egy feles is, hogy egy kicsit én is lazuljak már, hisz ő már megtette.
 

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

Én azt hittem, hogy ha egyszer valaha találkozom Levivel, semmiféle érzelmet és reakciót nem fog már kiváltani belőlem. Nem első alkalom, hogy exemmel futok össze, igaz, volt akivel kevésbé kellemetlen volt az elválás, mint vele, de senkinél nem tapasztaltam ezt, amit kiváltott most belőlem. Egyszerre érzek haragot még mindig -pedig már nem most történt az egész- és fájdalmat, amit egyelőre még nagyon jól háttérbe szorítok. Nem volt tökéletesen lezárva a kapcsolat, csak egyszerűen elegem lett, meg szerintem neki is a téveszmék gyártásából. Ha beszéltünk volna utána még, higgadtan (bár ez azon a ponton már elég elképzelhetetlennek bizonyult), lehet, hogy nem így végződik. De nem beszéltünk, és igazából biztos, hogy ennek így kellett lennie.
Azután pedig Brian elég gyorsan elvonta a figyelmem a szívfájdalmaimról és igaz, az elején még kattogtam rajta, hogy nem sugallom-e ezzel azt Lev felé, hogy igaza volt, de aztán úgy voltam vele, hogy higgyen, amit akar, ha ennyire bízott bennem. Illetve akkor jobbnak láttam a pillanatnak élni. És aztán boldog is voltam, minden rendben ment. A baleset után viszont azt hiszem... túlélek.
Mikor lecsapja a magaslabdát, oldalra sandítok rá, és észre is veszem azt a kis mosolyt a szája szegletében.
- Ezt most halál komolyan kimondtad? – emelkedik meg a szemöldököm. Az előbb még elküldött volna.melegebb éghajlatra, most meg célozgat itt. Rosszallóan csóválom meg a fejem, de azért elfojtok egy mosolyt én is, ahogy visszapillantok a receptre.
Utána mérem fel a terepet, hogy mennyi sansz van arra, hogy ne zavarjuk egymást a pultban és úgy ítélem meg, hogy elég jók az esélyeink, aztán majd kiderül. Levi szerintem nem így látja, legalábbis a megszólalása nem ezt tükrözi.
- Jó, én meg majd igyekszem megoldani a problémáimat és csak végső esetben sikítani érted. – Deal. Ennyire egyszerű. Még majd mindjárt még egyszer átnézek mindent és megpróbálom memorizálni, mi hol van, aztán kész. Nem lesz itt gond, kérem. Fő a pozitivitás!
Aztán persze majd meglátjuk, ha tényleg itt fogok dolgozni jó pár napot, hogy hogy fog működni ez az egész elkerülősdi. Ha meg nem sikerül az este úgy, ahogy terveztem, azt is biztos a sors akarja úgy! A végén még totál ebben fogok hinni.
Hamar kiderül, hogy a próbálkozásom célba ér, de hogy ennek hangot is ad?! Oh, drágám, kezembe adtad a fegyvert ellened. Jó, egyelőre azért próbálom magam visszafogni, hiszen ha az ő fantáziáját bizergálom, azzal az enyém is ugyanúgy feléled, szóval ez nem annyira vicces.
- Eszembe sem jutott cseszegetni a fantáziád. Arról már nem tehetek, ha képtelen vagy kiverni a fejedből a képeket – vonok vállat ártatlanul ahogy megfordulok, aztán persze hamar vissza is kapom ezt, hiszen mikor befújja magát, nekem kúsznak emlékképek az agyamba, ha nem is feltétlen csak az erotikusabbak, de mindenesetre szépek. Imádtam az illatát, sokszor csak a nyakába fúrtam az arcom és csak úgy ott maradtam percekig... De persze emlékeztetnem kell magam a végére, meg egyébként is, teljesen mindegy, mi volt, a lényeg, hogy mi van.
A tekintete azonban persze rabul ejt, ami szerintem normálisnak mondható, hiszen ha akarjuk, ha nem, kötődtünk mi egymáshoz annak idején és ennek nyilván vannak nyomai a jelenben is, így sokkal jobb ötletnek találom inni egy felest, hátha az segít majd az agyamon is, meg a szitun is.
Mikor látom, hogy előveszi a felespoharakat, szememmel már keresem a citromot, hogy minél gyorsabban hozzájuthassunk az italhoz, ami majd segít kicsit kizökkenteni ebből az egész drámából. Kérdésére hümmentve bólintok, mielőtt elindulok a hűtő irányába, amiből ki is veszem a gyömölcsöt és hamar felvágom cikkekre az egyik deszkán, hogy aztán felé toljam.
- Oh, ez jó trükk, csak a nagy hajtásban nehogy ezt töltsem a vendégnek – mosolyodom el és arrébb is teszem az üveget kicsit. – Ha nem bánod, hogy rendezkedek itt – pillantok rá megerősítésért, mert így véletlenül sem fogom összekeverni a másikkal. Hirtelen azon kezdek el gondolkodni, hogy mi lenne a megfelelő lépés, koccintani vagy sem, illetve a tequila rituáléját mégis hogy kellene kiviteleznem úgy, hogy a kérésének megfelelően, ne cseszegessem a fantáziáját. Sóhajtok egyet, miközben a sót a kézfejemre szórom, majd a pultra teszem és elveszem tőle a poharat.  
- Igyunk a túlélésre – mondom ki hangosan a gondolataimat és a poharamat az övéhez koccintom, miközben ráemelem a tekintetem, de aztán úgy döntök, rohadt jófej leszek, és nem úgy nyalom le a sót a kezemről, hogy totál szemből kelljen végig néznie. A tequila jólesően gördül le a torkomon, aztán a citromba harapok.
- Na. Mindjárt nyitunk, aztán elkezdhetjük a visszaszámlálást, Thatcher – pillantok az órámra és elveszem tőle a poharát, hogy az övét is elöblíthessem. – Cigizni miként lehet majd kisurranni? – kérdezem meg az egyik legfontosabb dolgot, mert egy biztos, arra rettentő nagy szükségem lesz ma este.
 

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

 Igyekszem komolyra fordítani a szót, mikor lecsapja a feldobott labdám, de majdnem képtelen vagyok elfojtani a mosolyt. Szerettem Leviben, mikor tök nyíltan kimondott mindent, ami éppen a fejében volt, hogy nem akarta véka alá rejteni a dolgokat. Oké, persze volt pár alkalom, mikor jobb lett volna, ha nem szólal meg inkább, de úgy összességében inkább pozitívumként hatott. Ez azért hasonló volt bennünk, mert általában nekem is, ami a szívemen, az a számon, talán pont emiatt volt az, hogy sokszor össze tudtunk kapni egymással, de sosem tartott túl sokáig.
Azért tényleg különös, hogy a rengeteg bulihelyből pont ugyanarra kellett beadnom a jelentkezésem, ahol ő dolgozik. Mondjuk ha nézegetném a közösségi oldalait, lehet, hogy ezt megelőzhettük volna, de a helyzet az, hogy mostanában senkiét nem nézegetem, mert semmi időm nincs. Én is elég ritkán posztolok. Arról meg, hogy nézegettem-e valaha vagy sem, hát... őszintén, volt, hogy ráléptem az oldalára, ha éppen szembe jött a hírfolyamon, jobban is szemügyre vettem. Aztán elég hamar ki is léptem onnan. Minek kell ez nekem alapon.
Megfogadom, hogy az „odavissza” hatás kivédése érdekében nem utalgatok semmire, így mielőtt visszakérdeznék, máris meggondolom magam. De... picsába a kíváncsiságommal.
- Miért akarnék szándékosan játszani a fantáziáddal? – pillantok rá oldalra, a vonásait fürkészve. A helyzet az, hogy szerintem könnyen hatással tudunk lenni a másikra, egy-egy apró megjegyzés vagy mozdulat is beindíthatja a gépezetet, amit kifejezetten nem szeretnék. Hogy miért nem? Mert Briannel közel sem fényes a jelenlegi állapot és nem akarom, hogy bármi miatt rosszul kellene éreznem holnap magam. Totál lehangolóak a napjaim és semmiféle szükségletem nincs normálisan kielégítve. Igen, semmiféle...
Na szóval, ha tényleg játszadoznék vele, vélhetőleg nem hagyná magát egykönnyen és vagy felrobbanna itt nekem az idegtől és egy cigi közben jóformán a falba verne egyet, vagy pedig visszafordítja az egészet és felveszi a kesztyűt, azt pedig nem szeretném megkockáztatni. Ha meg akaratlanul hatással vagyok rá, hát istenem. Azzal nem tudok mit kezdeni...
- Áh, figyelek-figyelek, a hátam közepére se kívánok még reklamáló vendéget is rajtad kívül – emelem égnek a tekintetem, hiszen már csak az hiányzik az életemből, semmi más. Kell ez a meló, legalább addig, míg nem találok másikat, ha esetleg nem férnénk meg egymás mellett Levivel hosszútávon.
Nem mondhatja, hogy nem vagyok jófej, amiért úgy iszom meg a tequilát, hogy ne ingereljem vele, de hogy nekem rohadt jól esik ez a kis lazító, az is biztos. Mondjuk mellette lehet, hogy jelenleg egy üveg is kevés lenne, de kezdetnek megteszi, aztán úgyse rá fogok figyelni.
Láthatóan ő is boldog ettől, elkezdődik a visszaszámlálás, már nem kell sokat kibírni, csak úgy majdnem nyolc órát, mi ez nekünk, nem?!
- Persze, gondoltam, hogy nem hagylak itt a legnagyobb szarban – tisztázom, mert természetesen nem vagyok akkora bunkó és azért hiába tudom sokszor a falat kaparni egy szálért, arra is képes vagyok, hogy elhúzzam, mert régebben az előadások közben sem volt arra idő, hogy bármikor leléceljek. Az is stresszes volt sokszor, ez is az, úgyhogy menni fog, az a lényeg, csak egy egész estét nem biztos, hogy kibírnék anélkül, hogy valaki fejét ne harapjam le.
Figyelem, amit mond, örülök, hogy azért ellát instrukciókkal.
- Oké, köszi. Gyakori egyébként a balhé? – Vannak helyek, ahová kevesebb olyan fiatal jár, aki szereti a figyelmet magára hívni vagy éppen csak képtelen elkerülni a balhét, a hotel például kifejezetten nyugis, de úgy sejtem, hogy egy ilyen hely kevésbé lehet az. Van némi tapasztalatom az ilyesmiben, de inkább a túloldalról, nem pedig a pult mögül. – Azért talán az őrökkel jobban járunk, mint hogy te kerülj konfliktusba. Bár nem tudom, ezek az őrök is odakint, nem nagy észlények, ahogy érzékeltem. – Jó, mondjuk nem is az eszükért tartjuk őket általánosságban, de azért találkoztam én már olyan biztonsági őrrel, aki halál értelmes volt.
Felkapom a fejem a hangra és intek az érkezőnek, aki mint hamar kiderül, a DJ lesz. Még egyszer körbefutom a pultot, mielőtt megérkeznek az első vendégek. Aztán Tik-Tak, Tik-Tak...

Szépen halad az idő és eddig minden flottul ment, összesen kétszer szóltam Levihez a három óra alatt, most kezd úgy igazán beindulni a buli, egyre többen vannak, de nem aggódom. Egy csaj ül a pult túloldalán nagyjából fél órája és ezalatt a harmadik koktélját kortyolgatja, szerintem bátorságot gyűjt, mert elég sokat pillantgat Lev felé, csak azt nem értem, akkor miért nem hozzá közelebb ült le. Kiszolgálok két másik vendéget, mire újra hozzám szól, de most nem italt kér.
- Bocsi, nem tudod, hogy a kollégádnak van-e barátnője? – biccent alig láthatóan Levi irányába.
- Őszintén, fogalmam sincs – felelek vállat vonva, miközben oldalra sandítok. Egyébként sem gondolnám, hogy az esete, hacsak nem változott az ízlése.
- Oh, kár. Helyes nem?
- Ühüm – hümmentek, miközben azért haladok a dolgaimmal is, nem szándékozom sok figyelmet szentelni neki. – Ha nem mész oda, sose tudod meg. Próba, szerencse. – Így legalább nem rám koncentrál majd, bár arra nem gondolok, hogy bennem bármit is megpiszkál majd, ha tényleg odamegy, márpedig... Odamegy.

 

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

 Teljesen igaz, amit mond, én is jól emlékszem, hogy miként értem el sokszor, hogy ne férjen a bőrébe, de az akkor volt és nem most. Persze nem mondom, hogy nem  játszom el a gondolattal, főleg így, hogy azt mondja, nincs a helyzet magaslatán, de... Azt sem akarom, hogy a nap végére munkám se legyen és nem feltétlenül amiatt, hogy Levit annyira felcseszném, hogy nem javasol Caesarnak, hanem lehet, hogy inkább én mondanám azt, hogy kösz, de jobb, ha hagyjuk. Szóval megvannak a prioritási sorrendek és abszolút nem akarom ezt megborítani. Most kell ez a meló, és három nap múlva is tudom azt mondani, hogy viszlát, ha mégsem alakulnak úgy a dolgok, ahogy szeretném.
- Hidd el, sikerült levetkőzni a régi szokásokat – préselem össze az ajkaim, ahogy túl gyorsan, gondolkodás nélkül kimondom. Kénytelen voltam hamar túltenni magam rajta két éve, mert nap, mint nap belehaltam egy kicsit abba a szakításba és elég nehezen álltam talpra érzelmileg. Nem egyszer az utolsó pillanatban fordultam vissza az utca sarkáról, ahol lakik vagy vágtam földhöz a telefonom, mielőtt felhívtam volna. Mai napig nem tudom, hogy voltam akkor annyira erős, hogy nem táncoltam vissza hozzá, de egész biztos, hogy ez egy „szép” folyamat is volt, ahogy lassan elmart maga mellől. Persze az agyam hátsó zugaiban nagyon is feléled a kíváncsiság és néhány érzelem, mégis... Levi és én már a múlté vagyunk. – Szóval kapd össze magad és ne fantáziálj! – próbálom egy kicsit viccesebbre venni a figurát, de a bőröm alá azért gonoszan beférkőzik az a bizsergető érzés, mikor arra gondolok, hogy még mindig hatással tudok lenni rá.
- Ne ringassuk magunkat azért édesded álomba, te púp vagy az én hátamon, én pedig a tiéden – vonok vállat, hiszen bárhogyan is szépítenénk a helyzetet és nyugodott le ő is és én is egy kicsit, nem leszünk egymás barátai.
Ettől függetlenül kicsit meglep, hogy ellát minden jó tanáccsal és infóval, amiért tényleg hálás vagyok neki, hiszen nem utolsó dolgok ezek. Megtehetné, hogy leszarja és majd boldogulok, ahogy akarok, de valahogy mégis segíteni próbál ezzel.
- Oké, vettem az adást, ha úgy van, jelzek – bólintok és azért már várom, hogy nyisson a hely, mert akkor végre nem kell csak egymással foglalkoznunk és én is belelendülhetek teljesen a munkába, ami majd biztos eltereli a gondolataimat.

Teljesen jól haladunk, eddig annál is zökkenőmentesebb a helyzet, mint ahogy gondoltam. Nagyjából mindent megtalálok, ha mégsem, két szónál többet nem kell váltanom Levivel, így szerintem ő is kezd visszatérni a nyugodtabb hangulatba, ami egyikünknek sem árt. A csaj, aki tőlem kér tanácsot, végül átmerészkedik Levi oldalára, én pedig kiszolgálok még egy vendéget, majd akaratlanul is feléjük téved a tekintetem. Látszik a lányon, hogy minden létező bátorságát összeszedte, és kicsit meglepődök, mikor Levi elveszi a szalvétát tőle, amin gondolom, a száma van és el is teszi a zsebébe. Hm. Akkor lehet, mégis változott az ízlése. Na de ennyire? Legalább lesz kin levezetnie a feszkót...
Bólintok Levi kérdésére, dohányozni pedig mindjárt ki is fogok slisszanni. Miközben összetöröm a jeget a koktélhoz, közelebb hajolok kicsit hozzá, hogy jól hallja, amit kérdezek.
- Fel is fogod hívni vagy csak hitegeted? – biccentek a tánctér felé, ahol az előbb eltűnt a lány, de nyilván messziről erre figyelget, mert szerintem totál „szerelmes” lett Levibe. Nem tudom, miért kérdezem, csak a kíváncsiság talán, de eltette a számát, szóval gondolom úgy van vele, hogy majd meglátja, vagy mit tudom én, nem is értem, minek foglalkozom ezzel. – Reggelig várni fogja azt a hívást. – Talán valahol mélyről feléledt egy kis féltékenység bennem, amit egyelőre nem tudok pontosan hova tenni, de nagyon remélem, hogy csak az irigység beszél kicsit belőlem, amiért esetleg neki jó éjszakája lehet, én pedig mehetek haza és dőlhetnek be az ágyba. Végül is, ez is egy jó program, úgyis halál fáradt vagyok, nem is vágyom másra. Nem-nem.

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

- Magamat nem kell, mert tisztában vagyok vele – jelentem ki határozottan, mert nem szeretném, ha azt gondolná, bármilyen régi érzelmek dúlnak még bennem vele kapcsolatban, mert nem... Lezártam a kapcsolatunkat két évvel ezelőtt, akkor is, ha nem volt egyszerű, megtettem. Kurvára igyekeztem és idővel tényleg sikerült is és azóta nem is találkoztunk, ami egyértelműen hozzátett a sikerhez, aztán most meg újra összehozott minket ez a hülye sors. Eltelt két év és kész, tovább léptem és gondolom, hogy Levi is.
Nem nyugtat meg a kijelentése, főleg a mosollyal együtt, ami megjelenik az arcán. Nem lehetne valami „delete” gombot nyomni a régi időkre? Hogy se neki, se nekem ne jussanak eszembe bizonyos képek, amik megnehezítik a dolgunkat? Mennyivel egyszerűbb lenne. Persze, ha ilyen létezne, azért ezt biztos nem tenném meg, mert bármi is lett a vége, az együtt töltött időnk szép volt.
- Magaddal cseszel ki, nem velem – ül ki az én arcomra is egy ártatlan mosoly, aztán hála az égnek, elkezdődik lassan az este, így tényleg nem marad ideje egyikünknek sem túlzottan törődni a másikkal.

Igazából nem tudom, miért küldöm oda a csajt Levhez, többféle indok jut eszembe, de nem szándékozom túlzottan belelátni semmit, így egy ideig nem törődöm vele, de azért csak megbizergálja az agyamat, mikor a szemem sarkából látom, hogy elteszi a számát. Mekkora hülye vagyok, komolyan. Saját magam alatt vágom a fát. És még rá is kérdezek, de tényleg, Melody, a tiéd az est legidiótább emberének titulusa.
- De eltetted a számát, ezzel megadva neki a reményt – hümmentek, ahogy oldalra nézek rá, mikor megtámaszkodik mellettem. A kelleténél lehet, hogy kicsit erőteljesebben töröm a jeget, észre sem véve azt, miközben nem veszem le róla a tekintetem. A megjegyzésére megvonom a vállam.
- Mit tudom én, merrefelé változott az ízlésed – töltöm a szirupot a shakerbe, de mikor közelebb hajol, az én izmaim is megfeszülnek kicsit és egy óvatlan pillanatban meglököm a már elkészített koktélt, ugrok egyet, ezzel megmentve magam, jobban mondva a felsőm az elázástól, de ezzel együtt neki is megyek kicsit Levnek.
- Picsába – mérgelődök és a lehető leggyorsabban visszább lépve állítom fel a poharat és vágom le a shakert kicsit idegesebben a pultra. A kézre eső papírral gyorsan felitatom a kiborult italt és én is érzem, hogy most jött el az ideje annak a ciginek, így vissza se nézve viharzok ki a pultból, miután a doboz után nyúltam.
Jobb lesz, ha összeszedem magam. Menet közben kifelé belebotlok Lev rajongójába, elsuhanok mellette, de aztán hirtelen torpanok meg és nyúlok utána.
- Hé! – szólok neki és még mindig dúl bennem valami háború az előbbi miatt. – Van barátnője, ne strapáld magad!
- De...
- De van, és egyébként is jobban jársz, ha elkerülöd – kiabálom túl a zenét és aztán nem hagyva neki időt a beszélgetésre, tovább is indulok. Egyébként nem olyan vészes a lány, vagyis jobban mondva inkább az, hogy nem Levi ízlése, úgyhogy fogalmam sincs, miért szóltam bele ebbe az egészbe. Amint mondta is, ilyen nőért nem mozdul meg, meg egyébként sincs hozzá semmi közöm. De tényleg semmi.
Kiérve a levegőre már az kezdi kitisztítani kicsit a fejem, de mikor a cigim felénél járok, már tényleg nyugodtabb is vagyok egy fokkal. Nem tudom, mi volt ez az előző kis jelenet, de remélem, hogy Levinek nem esett a látóterébe, mert egy cseppet sem akarom, hogy bármire is gondolhasson, ami ugye teljesen jogtalan lenne. Mert hát én csak a lánynak akartam jót és ennyi. Persze, csak ennyi.
Visszafelé haladva egy legénybúcsús csapat halad el mellettem hangos üvöltéssel, igyekszem őket kikerülni a lehető leghamarabb, de nem könnyítik meg a dolgom, mert úgy gondolják, vevő vagyok egy táncra, de mosolyogva átverekszem magam rajtuk végül és visszavágódom a pultba, hogy a végső nyugalmam érdekében megigyak még egy tequilát és tovább folytatódhasson a munka.

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

Komolyan nem értem, mi történik velem, mert azon kívül, hogy néha kíváncsi voltam Levire, hogy mi van vele, nem jutott eszembe abszolút mostanában, úgyhogy teljes mértékig derült égből villámcsapásként ért ez a találkozás és bolygatta meg bennem a szunnyadó vulkánt. Egyedül arra tudok gondolni, hogy most minden hullám összecsapott a fejem felett és azért küldte ide nekem még egy plusznak Levit.
Ettől függetlenül igazán nem kellene így viselkednem, hogy ő is levágja, hogy képes még kiváltani belőlem bárminemű érzelmet, mert nem akarom, hogy lássa.
- Hát most minek áltatni? – Én simán el szoktam küldeni a rám akaszkodó férfiakat, akikkel nincs kedvem cseverészni, oké, mondjuk nálam más a helyzet, van aki hazavár -az már más kérdés, hogy nem pont abban a hangulatban, ahogy szeretném-, de mondjuk itt nem is ez a lényeg. Nyilván nem ezen van most a hangsúly, hanem azon, hogy eltette a számot és tulajdonképp teljesen mindegy lenne, hogy néz ki a nő, lehet bombázó és lehet egy visszahúzódóbb lány, teljesen mindegy, mert az zavar, hogy nem koptatta le és hiába is mantrázom magamnak, hogy nincs barátnője és azt csinál, amit akar, egyszerűen akkor is felidegesít. Aztán azon is idegeskedek, hogy miért idegesít ez fel, úgyhogy ez egy óriási, hülye körforgás, amibe lassan én magam is elszédülök.
Nem volt a legjobb ötlet beszélgetést kezdeményeznem vele, hiszen a zene túlkiabálása miatt közelebb kell hozzá kerülnöm, aminek hatására akaratlanul is végigsöpör rajtam egyfajta nosztalgikus érzés. Mintha mágnesként vonzana magához, ahogy azokat a halványkék szemeit az enyémbe fúrja, hogy legszívesebben megérinteném őt vagy eltüntetném azt a pár centi távolságot köztünk.
- Oké – mondok aztán ennyit, mert nem akarom tovább bolygatni ezt a témát, na meg a nagy jégtörésben borul a másik koktél, én meg ugrok, a következő pillanatban pedig Lev keze a derekam köré fonódik, amitől olyan hirtelenséggel rebbenek arrébb, hogy hála az égnek időm sincs igazán felfogni a dolgokat. Gyors takarítás után már ott sem vagyok és elindulok lenyugodni egy dohányrúd társaságában, de azért menet közben még teszek egy szívességet mindenkinek.
Hihetetlen, hogy nem bírtam már ki ezt a pár órát, eddig olyan jól ment minden, miért nem maradhatott ez így? Most újra ott vagyok szinte, mint amikor beléptem az Emperorba, dehát miért is gondoltam, hogy majd simán megy és nyugalomban végig tudjuk majd tolni az estét?
Visszatérve a pultba eszemben sincs Levhez szólni, sőt, veszek egy mély levegőt és elhatározom, hogy mostantól felőlem akár megrohamozhatja egy egész kiéhezett női gárda is, az sem fog érdekelni.
Ehhez képest, mintha visszájára hatna az egész, mikor a pult előtt megjelenik az előbbi legénybúcsús csapat, akik nem is tétlenkednek sokáig, megrohamoznak néhányan az ital kérésekkel, amit egy szép mosollyal el is készítek. Közben Levinek intek, hogy hagyja csak, elbírok velük, de csak utána jut el az agyamig, hogy miért is szólhatott oda nekik ilyen hangnemben. Egy-kettő át is pártol hozzá, de a nagy része kitartóan marad az én soromban, én pedig el is készítem, amit kérnek.
- Ide mit adhatok? – kérdezem közelebb hajolva, azt hiszem éppen ahhoz, aki a szabad életet búcsúztatja. A pult mögül felemeli a kezét és a mutatóujján lógó melltartókra siklik a tekintetem, amire elnevetem magam.
- Szerintem merész elkérni a hely legcsinosabb pultoslányának a melltartóját, de fixen dupla pontot kapnék érte, úgyhogy ha esetleg megtennéd?! – Oh, ezek a játékok nagyon mókásak tudnak lenni és ha nem itt állnék a pultban, hanem a tánctéren lennék, simán meg is tenném. Na meg ha nem éppen az exem állna mellettem másfél méterre.
- Nem egyezhetnénk ki egy pusziban? – húzom el a szám, mert tudom, hogy nem ez a legjobb alku, de hátha.
- Ne csináld, az utolsó szabad estéje! – toldja meg az egyik haverja. – Egy puszi és a melltartó. – Hajthatatlannak tűnnek, én pedig elhúzva a felsőm, alá pillantok felülről, mert hirtelen fogalmam sincs, melyik melltartó van rajtam.
- Hát ez az egyik kedvencem, nem szívesen adnám – préselem össze a szám, ahogy visszapillantok rájuk. Azért érzem, hogy haladni kellene, mert kezd feltobzódni a tömeg mögöttük, ami nem annyira jó, és szerintem, Lev előbbi megszólalása alapján az ő agyvize is forr, így inkább nem is nézek felé.
De haladni kell, így ezen felbuzdulva, jobb kezemmel hátranyúlok a kapocshoz és pár mozdulattal le is bogozom magamról, hogy aztán a vőlegény felé nyújtsam azt...

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

Szerintem Levi sem érti pontosan a reakciómat az előbbi incidensre, de nem is baj. Bár lehetnek sejtései, mert azért elég jól sikerült kiismernie azalatt az egy év alatt, amit együtt töltöttünk, de remélhetőleg inkább vannak kételyei, minthogy elhiggye, hogy még érdekel, mit csinál.
A következőt?
Alig láthatóan emelkedik meg a szemöldököm és esküszöm, majdnem kiszökik valami az ajkaim közül, de inkább... inkább hagyom a picsába. Mindkettőnknek teszek ezzel egy szívességet. Jobb, ha csak magamban fortyogok tovább.
Tényleg talán túl jól ment az elmúlt pár óra, azért történik mindaz, ami. Ép ésszel felfogni sem tudom, minden olyan gyorsan történik és már csak azt kívánom, legyen végre vége ennek az átkozott estének. Húzzuk egymás agyát, nem kérdés, csak áltatjuk magunkat és a másikat, ha azt mondjuk, hogy nem ez a cél. De mégis mi az istenre jó ez?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben, míg elszívom a cigimet, majd megfagyok kint, mert a sietségben még a kabátom is bent maradt, így nem vagyok sokáig távol. Nem hiányzik még egy tüdőgyulladás is, hogy aztán ágynak dőljek, akkor néznénk csak ki szépen.
Azért szerencse, hogy ki tudtam menni, mert így legalább kitisztult a fejem egy kicsit. Ha nem tehetném, már valószínű felrobbantam volna idebent, de ezzel egész biztos, nem vagyok egyedül.
A legénybúcsús csapat hamar célba talál és nem tágítanak az elhatározásuktól. Komolyan, ezek el tudnak itt szórakozni akár egy órát is, így jobb, ha megadom nekik, amit kérnek és mindenki megy a maga dolgára -ami persze nem garancia, de sokkal több rá az esély, mintha kapásból nemet mondanék nekik-. Szóval megadom, amit kér a vőlegény, vagyis jobban mondva, megadnám, ha Lev nem támadna be oldalról olyan gyorsan, hogy pislogni is alig maradjon időm.  
Mostanra már teljesen világossá válik, hogy az előbbi megszólalását a féltékenység szülte. A szívem heves dobogásba kezd és a torkom is kiszárad. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja. A szemei csak úgy szórják a szikrákat, látszik rajta, hogy tényleg eldurrant az agya az előbbi megmozdulásomtól és talán nekem is az agyam hátsó zugában ez volt a célom ezzel.
- Csak annyira gondoltam komolyan, amennyire te ezt komolyan gondolod. – Mégis mire jó ez az egész jelenet? Egy egész embertömeg előtt vagyunk, még szerencse, hogy a zenétől nem hallja más a párbeszédet.
Kapásból felelnék neki a kis monológjára, de ahogy végig simít az államon, pár pillanatra megdermedek és a tekintetét fürkészve próbálom kitalálni, hogy most ez, amit tesz bosszú lehet vagy egyszerű birtoklási vágy?! Bármelyik is, nem tudom, mit akar vele elérni. Hirtelen azonban erőt veszek magamon és a szabad kezemmel elkapom a kézfejét, amivel az előbb megérintette az arcomat, hogy aztán picit lejjebb vezethessem a kezét onnan. Egyszerre vagyok rá mérges, amiért jelenetet rendez és eközben egy kicsit meg is dobogtatja a szívem.  
- Az lehet, hogy a türelmetlenséged a régi, de ezek szerint nem csak az – mondom ki kendőzetlenül arra utalva, hogy a jelek szerint nincs túl rajtam még annyira, amennyire szeretné és ennek tudata bennem is felkorbácsol néhány érzelmet.
A keze után nyúlok, hogy az ujjai közül kihámozzam a ruhadarab pántját és visszavegyem magamhoz.
- El kell keserítselek... – hajolok kicsit közelebb hozzá, hogy oldalról az arcélem az övéhez érjen. – Neked nem adom ennyire könnyen – ha engedi végre, kilépek előle és megkerülve őt beviharzok a hátsó raktárba, hogy ott aztán kifújhassam a levegőt. Az egész testemet elönti a forróság és kell néhány másodperc, mire magamhoz térek rendesen. Mi a francot művelek én is? Teljesen hülye vagyok, megőrjít, nem vagyok önmagam, le kellett volna csesznem és leállítani, mégis hogy a francba képzeli ezt?
Leveszem a felsőm és visszakapom magamra a fehérneműt, pedig húzhatnám az agyát azzal, hogy nem veszem vissza, de jelenleg olyan pattanásig feszülnek az idegeim, hogy nincs ehhez lélekjelenlétem. Rohadt mérges vagyok magamra és rá is és már megbántam, hogy nem fordultam ki rögtön az Emperorból, mikor beléptem ide.

Levi & Melody

Never let an old flame burn you twice

Soha nem gondoltam, hogy két év után is ki tud váltani belőlem bármiféle érzelmet ez az ember. A szakításunk után nehéz volt újra összerakni magam, de megtettem és azt hittem, hogy le is zártam teljesen, erre kiderül, hogy mégsem? Mennyire igazságtalan ez a sorstól, hogy csak úgy pofán vág a semmiből, mindenféle felkészülési lehetőség nélkül...
Viselkedhetnék én etikusabban, próbálhatnék normálisan kommunikálni, de valahogy az első pillanattól elindult egy lavina, amit megállítani már elég nehéz. Felváltva vagyunk rendesek a másikkal és szívjuk egymás vérét, de mentségemre legyen, hogy Levi volt az, aki már akkor érzelmeket váltott ki belőlem, mikor beléptem erre a helyre, legyen az pozitív vagy negatív, teljesen mindegy. Értem én, hogy felcseszi az agyát a jelenlétem meg valószínű az is, hogy két éve csak úgy otthagytam anélkül, hogy visszanéztem volna, mert ez nem volt jellemző azért a kapcsolatunkra. Voltak veszekedések, de általában kapcsoltunk, hogy elrontottuk és ha nem is feltétlen szavakkal, de jeleztük a másik felé, hogy ez így nem volt rendben. Akkor viszont elmaradt. Lehet, hogy a büszkeségünk volt túl nagy vagy egyszerűen csak ez volt az i-re a pont, nem tudom, de nálam azt hiszem mindkettő fennállt.
Első körben abszolút nem az mozgatja a cselekedeteimet, hogy megmutassam neki, mit veszített velem, de ha őszinte akarok lenni -legalább magammal-, benne van ez is a pakliban és igazából csodálkoznom sem kellene azon, amit kihoz belőle, mert ismerem... Tudom, mennyire hevesen tud reagálni ilyesmire, épp csak azt hittem, hogy már nem váltok ki belőle reakciót. Legalábbis nem ennyire erőteljeset.
- Hát akkor én is komolyan gondolom. Jobb, ha befejezzük ezt – sziszegem a fogaim között, ahogy aztán lassan enged a kezem szorításán, viszont igen hamar el is hallgatok ahogy végig simít az ajkaim irányába. Bassza meg, nem lesz ez így jó. Hirtelen felindulásból el is veszem a kezét az arcomtól, ami egyelőre eddig a legjobb ötletemnek bizonyul. Persze én is látom rajta, hogy nem viccelődik, hanem komoly a megmozdulása, ahogy én sem viccnek szántam azt, hogy odaadom a melltartóm a legénybúcsúsoknak akkor is, ha húzom vele az agyát.
Az állításomra ugyan nem mond semmit, ahogy viszont a szemét forgatja, szám sarkában megbújik egy kis mosoly, de lebiccentem a fejem, így nem valószínű, hogy ezt elcsípheti. Hallgatás, beleegyezés, szokták mondani, de nem mondok én sem semmit, nem vagyok akkora bunkó azért, hogy beletapossak a lelkébe. Valószínűleg már így is kellőképp megbolygattam benne azt, amit nem kellett volna.
Most valahogy mégis az övé lenne az utolsó szó, legalábbis, ha hagynám, de sajnos én sem vagyok egy könnyű eset és azért kicsit orrolok rá, amiért kábé hülyét csinált belőlem a vendégek előtt, így... igen, közel hajolok hozzá és lehet, kegyetlen vagyok, de nem csak vele, hanem saját magammal is, mert nyilván ez nem csak rá hat, hanem ugyanúgy rám is... Szinte rezzenéstelen arccal simítom a bőröm az övéhez, míg nem veszek erőt magamon és lépek ki előle.
Egyáltalán nem vagyok normális, ez egész biztos és komolyan elgondolkodom azon, hogy ha valahogy sikerül végig csinálni ezt az estét, szólok Caesarnak, hogy nem aktuális a munka. Mindenkinek könnyebb lenne úgy. Vagy majd játsszuk ezt a macska-egér játékot, míg egyikünknek nem lesz elege? Egész biztos, hogy már most is utánam jött volna az előbbi megmozdulásomra, csak nem hagyhatja üresen a pultot. Hála égnek, mert akkor valószínűleg visszafordíthatatlan dolgok történtek volna. Már így is épp elég vékony jégen táncolunk.
Nem időzöm sokáig, mert tudom, hogy felhalmozódtak az emberek, így amint rendbe szedtem magam, vissza is térek a pultba, célirányosan a helyemre menve. Nem szándékozom szólni Levihez, mert tényleg jobb, ha csendben maradunk, de miután kicsit megfogyatkoztak az emberek nála és nálam is, a szemem sarkából már látom, hogy közelít. Sóhajtok és már fordulnék felé, hogy azt mondjam, hogy hagyjuk inkább egymást, de amint megszólal, be is csukom a szám. Hát igen Levi mindig is ilyen volt, inkább bocsánatot kért, minthogy előre gondolkodjon, de legalább megtette, és ezt tudtam értékelni.
- Nem haragszom. – Most nem. Én is gondolkodhattam volna jobban, játszhattam volna fairebbül, mintsem ilyen galád tettekhez folyamodjak. Oldalra pillantok rá és egy halvány mosoly bújik meg a szám sarkában, ahogy a pultra támaszkodom. – Most már ne essünk a másiknak ebben a kis hátralévő időben. – Semmilyen értelemben.

Nem hiszem el, de az végsőket rúgjuk, a biztonságiak elkezdték kipergetni az utolsó bent lézengő vendégeket is, így most már csak a rendrakás maradt, ami a kedvencem. Persze.
Hihetetlen, hogy kibírtuk további problémázás nélkül Levivel, bár én tényleg már számoltam vissza a hátralévő időt a kis incidensünk óta, alig vártam, hogy végezzünk. Szándékosan csak a vendégekre koncentráltam és arra, hogy bármi is történik nála, ne érdekeljen, ami egész jól sikerült is.
Az utolsó poharat is a helyére teszem, majd egy elégedett sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogy végig pillantok az üres tánctéren.
- Végre, baszki – dörzsölöm meg az arcom kiélvezve a csendet, a füleim is csengenek még a sok hangos zenétől. Nem mondom, hogy gyalog-galopp volt, nem unatkoztam, de ehhez azért kellett Levi is. – Kész vagyunk? – kérdezem tőle, ahogy a pult alól előveszem a táskám már indulásra készen azt várva, hogy Levi is kimondja a végszót.
- Figyi, nem fogom sokáig rontani itt a levegőt, csak addig, míg nem találok mást, oké? – állok meg egy pillanatra, miután felvettem a kabátom. Nem akarok kicseszni vele sem és magammal sem, így ez lesz a legideálisabb megoldás. Csak kérdés, hogy ez mennyi idő lesz.