Az első szájhúzását akkor ejti meg, mikor már a kormány mögött ülve azt valójában nem látja senki. Kurva sokkal tartozik a nőszemélynek, akiért a legjobb barátja most elküldi, hogy vigye haza, mert mindenkinek más kibaszott dolga van, Marco pedig biztosan ráér. A fejében gyülekező gondolatokat egy sóhajtással próbálja kipréselni magából, mielőtt túlnőnek rajta; ez szokott működni általában, azonban Kira valamivel mindig megnehezíti a dolgát, így valahogy nehezére esik kedvelni, pedig idővel törlesztenie kell a tartozását felé.
Kezdhetné mondjuk azzal, hogy nem akar belehalni egy öt perces oda és visszaútba, ami igazából a klubtól a kórházig és utána az új lakásig vinné őket, ahol a nőnek maradnia kell addig, hogy Alonso is hazaér úgy egy óra múlva.
A sérülése óta viszont nagyobb vadbarom, mint előtte volt, ennek az okát pedig még keresi magában; jó néhány hete már annak, hogy amúgy patentül érzi magát, már a szexmaratont is megejtették Fabiolával - és ki tudja pontosan, hogy hányszor -, mióta meggyógyult és a zöld lámpa is ott virít a fejük felett. Bőven van mit féltenie, ezzel nincs problémája, mert látja és érzi, de az egyhelyben totyogás, amíg a másik oldalra várnak, hogy felüssék a fejüket, kicsinálja az idegeit. A nője és saját maga miatt is bőven van bosszúra oka, és úgy fújtat most is az orra alatt, mint egy felbőszült bika, mert beleszartak a levesébe.
Ölni akar, az az igazság, és szinte érzi a vér szagát az orrában, annyira vissza akarja adni a kölcsönt, amit nem is kért azoktól a senkiháziaktól.
Mondjuk a feszültséget bőven van lehetősége levezetni most, hogy már minden gond nélkül szívják el Fabiolával egymás elől a levegőt, de a vér szagát az orrában most ez sem csillapítja egyáltalán.
Néhány sor olasz káromkodás után leparkol a szokásos helyen, a hátsó kijáratánál a kórháznak, és vár, mert ő kurva pontosan érkezett Miss Pirula elé, és egészen magára veszi, mikor az percek múltán sincsen sehol.
Aztán ahelyett, hogy tovább hergelné magát a semmin, valami vészvillogó - ő a testőrök főnöke, végül is - bekapcsol a fejében, és úgy vágja ki az egyik fekete SUV ajtaját, mint aki valami nagyon rosszat sejt. Ajánlja a másiknak, hogy ne legyen vele megint probléma egyébként, mert Alfonsot sosem látta még ennyire feszültnek, mint amit az elmúlt időszak rátelepített a ráncaira, azt meg nem akarja, hogy az agya felrobbanjon; márpedig, ha valamit alakított a nője megint, ez könnyen előfordulhat most már.
Rögtön arra a szintre liftezik, ahol a múltkor is rátalált a lányra, mikor is vissza kellett őt könyörögni oda, ahová egyébként tartozik; Marco valószínűleg még sokáig fogja szívni Kira vérét, bármivel, amivel tudja, de Alfonsoval valahogy passzolnak, annyira meg nem köcsög, hogy ezt ne látná be. Minden baj okozója a kis fruska, de a barátjáért majd idővel megembereli magát Marco is.
Mostanában kéne mondjuk, mégis csak megmentette az életét.
Türelmetlenül kérdezősködik arról, nem látták-e Kirát mindenkitől, aki elhalad mellette a folyosón, így kerül a nővérszoba közelébe, ahol épp próbálják a lány orrából elállítani a vérzést és ezt látva Marco agyán elég  sok minden átfut azt illetően, mi a faszt akar ez jelenteni.
A tekintete összetalálkozik Kiráéval, ahogy az ajtóban áll néhány személy takarásában. Nyúl a telefonjáért, hogy amíg rendbe szedik legalább annyira, hogy vihető állapotba kerüljön - kurvára reméli, hogy ennél nagyobb baja nem esett -, és máris mozgositja a biztonsági hálózatuk egészét, jelezve a történteket először csak Alvizének. Alfonso egy külön mise lesz, ahol a legőszintébben gondolva sem akar részt venni, pedig neki kell lennie, aki majd tájékoztatja.
Hogy a büdös picsába találták meg, pont itt, mikor annyira próbálták elrejteni, amennyire csak lehetett? Mi a faszra van akkor az a bástya, ahol élnek?
A feszült állkapcsa árulkodik arról, hogy sík ideg, amikor végre eltűnnek a lány mellől az ápolók meg egyebek, és be tud hozzá menni a szobába. Diszkréten csukja magukra az ajtót, és közelebb lépked.
- Hogy érzed magad? Mi történt? - Egyéb szavakat visszafojt, mert nem egészen így akart fogalmazni, de mielőtt paraszt lesz és a véleményét rázúdítja a lányra, hallani szeretné, mivel meg kivel állnak szemben. Remélte Marco egyébként, hogy több idő lesz a szicíliaiaknak megtenni az első lépést, az pedig egyértelmű már számára, miért a korházban támadtak rá; csak itt nem lehetnek állandóan a sarkában Kirának, mindenhol máshol érinthetetlen, és erről pont ez az olasz gondoskodott.

Az elhangzottak fele olyasmi, amit hallani sem akarna Kirától, már nem azért, mert nem érdekelné a hogyléte - Alfonso miatt természetesen érdekli -, hanem mert a naivitása és a tapasztalansága csak jobban ingerli Marcot, miközben Kira egészen másról beszél, minthogy felfogná a nyilvánvalót.
Vagyis gőze sincsen, mi történhetett itt valójában, csak egy elképzelése van valami gyógyszer negatív hatásáról. Kiereszti a levegőt a tüdejéből, mielőtt mozdulna a másik mondandóját követően, és egy ilyen gurulós széket húzna az ágya közelébe, hogy leüljön rá vele szemben.
- Majd megpróbálom húzni az időt, amíg Alfonso megtudja. Megvárjuk a CT-t, vagy hasonlók. De így is fel fog robbanni a kibaszott agya, szóval arra számíts. - Rögtön Alfonsora, meg a helyzetükre tereli a szót, mert Kira elmondta, hogyan érzi magát, ráadásul életben is van, ennél nagyobb baja sem esett, úgyhogy léphetnek tovább. Az ő dolga mostantól a történteket illetően az lesz, hogy rendbe szedje a vakfoltokat, és megerősítse a biztonságot, valamint megtervezze a visszavágást. Mert már kurvára elege van neki is, szóval egy csónakban eveznek valamennyire a lánnyal.
- Hogyan nézett ki az arc? Milyen nevet használt? - Nem mondja ki, hogy egészen másra gyanakszik a támadást illetően, mint a másik, de valahogy rá akarja vezetni, hogy magától villanjon fel Kira agyában az a bizonyos körte, ne attól, mert a szájába rágja. Ha ezek után még a közeg tagja marad - bár biztos sipákolna neki egy sort, hogy ő ugyan nem az -, akkor ravaszabbnak kell lennie ennél. A maffiában a legkisebb szar mögött is nagyobbat kell sejteni, vagy egyszerűen halott az ember. Tudja egyébként, hogy Alfonso jelenleg a minél kevesebb, annál jobb a maffia témájánál van, és próbálja mindenáron védeni ezt a lányt, de ha rájuk szállnak, akkor ez nem válik az előnyére, az kurva élet.
- Zavarodott volt, de érdekes módon szúróeszközzel tudott támadni? - És fintorog, mert ő ezt nem veszi be; látott már mindent mindenféle tudatmódosító hatása alatt, és abban biztos, hogy senki sem precíz, mikor leszedálva éppen magához térve veszélyt érez. A kórtermekben amúgy sem szokás szanaszét hagyni a szikéket, ahogy ő az alsóit szokta otthon, legalábbis meri remélni.
- Alvize már tudja, úton van ide. - Jegyzi meg mellesleg, bár sejti, hogy szart se kíván egyikőjükből sem a másik, de ez van, ha valaki Alfonso Deluca nője lesz nyíltan a közegben. Szopás, szopás hátán, az meg, hogy milyen fajta, folyton váltakozik, értelemszerűen.

Az arca az eddigi pökhendiségét mellőzve némileg azért elkomorodik a név hallatán. Ingatni kezdi a fejét, és lendületből áll fel a gurulós székből, ami ettől kicsit arrébb kerül az ágytól, ő meg hátat fordítva Kirának igyekszik nem szétbaszni valamit a szobában.
Persze, fontos, hogy ő hamarabb rájöjjön ezekre, mint bárki más, hiszen ez a dolga. De ezek után Alfonso agya nagyobbat fog robbanni, mint gondolta, mégsem azért odázza a tények közlését, mert félne tőle. Nyomott már be neki a lány miatt korábban, túlélne egy következőt is, az ő kapcsolatukat a hirtelen felindulás nem tudja megrengetni.
Kira kérdései már nem idegesítik annyira, mert mintha kapiskálná, mi történt vele, aztán reméli, mire hazaviszi a barátjához, már érteni is fogja az egészet. Az ilyen helyzetekben - főleg amikor külsősről van szó -, mindig óvatosságra intik azt illetően, mennyit pofázik, de mivel a legjobb barátja élete szerelmét kapták el megint, nem tudja követni Alfonso óvatoskodását tovább. Nem tehet róla, hogy ez történt, de sokkal felkészültebbnek kellett volna lennie.
- Ki van a hírekben állandóan? Kinek a klubbja megy úgy, mint egy versenyló évek óta? Kinek a neve az első, akivel New Yorkot a közegből összekapcsolnád? - Amúgy Marco most egészen jó fej, mert ha nem kezelné egyenlő félként a másikat, nem óvatos kérdésekkel próbálná meg rávezetni a nyilvánvalóra, hanem nagyképűen odaböfögne neki valamit, különösen éreztetve, hogy azért nem érti, mi a fasz van, mert nem való közéjük.
Így kezdi meghálálni az életét, mert az neki amúgy elég fontos, meg sokaknak a környezetében.
- Már volt róla kupaktanács, hogy ha idejönnek, Alfonsot akarják megszorongatni először. És az ő tökét, hogy tudod elkapni leginkább manapság? - Kékes, zöldes, szürkés akármilyen szemét a másik barnájába fúrja, hogy megértse, hogy ami történt egy dolog, ami pedig rájuk, leginkább párként vár, rögtön más lesz. Fabiolát ő nem félti annyira, mert amit akartak reakciót, már kinyomkodták belőlük Nápolyban a nő kapcsán, Kira viszont sokkal egyszerűbb célpont, ráadásul csak néhány embert mozgatna meg, ha esetleg véget érne az élete. Fabiolánál egész Nápoly szartengere hömpölyögne rájuk.
- Alvize miért jön ide? - Kérdezhetné ezt is csöpögő gúnnyal a hangjában, de inkább úgy teszi, mint aki fel akarja vezetni a valóságot a másiknak.
- Lecsekkolja az arcot, aztán valószínűleg magával viszi példát statuálni. - Mert a vezér kezében ott a rendőrség egy része, ugyanúgy, ahogy Alfonsoéban is. Az pedig, hogy az öreg maga jön ide ezt intézni, sokat mondhat a helyzet komolyságáról.
- Alfonso még... - Néz rá a karórájára. - Háromnegyed óra legalább, hogy hazaérjen. Ha a teendő mennyiségéből indulok ki odabent, több is, ezért küldött engem érted. - Mert, ha csúszik is valamennyit, Marcoval biztonságban tudta volna a lányt. Az már nem ezen az olaszon múlt, hogy mi történt, mielőtt ideért volna.
- Megvárjuk Alvizét, meg a vizsgálatodat. Ha nem jöhetsz még haza, akkor visszamegyek a klubba és elmondom neki. Őrök lesznek az ajtód előtt, ha maradnod kell, meg lehet jövök majd én is vissza. - Mert, ha ezek baszakodni akarnak még itt tovább, nem bízná a lányt életét másra, mint saját magára. Ez még mindig nem Kirának szól, inkább Alfonso kedvéért teszi, mert nem akarja, hogy megint megboruljon úgy, mint a múltkor.

Ha nagyon őszinte akar lenni magával, nem szokása külsősöket sem bevezetni, sem felkészíteni, sem istápolni, most mégis ez utóbbit teszi a másikkal, mert valójában elképzelni sem tudja, mi játszódhat le Kira fejében. Nem érte teszi, mert ha Alfonso oldalán maradt eddig, akkor tudnia kellene, mivel jár ez, hanem a barátjáért, aki, ha ezek után megint elveszíti ezt a lányt, padlót fogva kell háborúzzon, Marcello pedig nem akarja, hogy megdögöljön. Illetve saját maga is szeretne olyan szerencsésen megúszni egy kaszással való találkozást, mint ahogy eddig is sikerült.
Sok mindent elcipel a másik olasz helyett, és nagyon szívesen segít. Pumpálni a vért az ereiben, ha benéz egy lövést, már nem tud, úgyhogy addig kell nyújtózkodniuk, amíg a takaró is ér, különben szívás lesz az egész.
Legalább ebben egyetértenek, mert ez valóban fantasztikus, ráadásul látták előre; Alfonso, mióta Marco hazaért csak Kira biztonságával foglalkozik, így a klub megint a fiatalabbikra szakadt, de segített, amiben csak tudott. Kirát csak azért nem zárták még be a bástyába, mert élni akarta az életét, Alfonso meg meg akarja neki adni, amire vágyik, amivel persze Marcello kurvára nem ért egyet, mert a háborúk nem az érzésekről szólnak, aki meg nem bírja, az hagyja el a csatamezőt, mielőtt szitává lövik, ugye.
Valami ilyesmit lát most a másikon, ezért sóhajt egyet.
- Akkor megyek, és elmondom neki, miután Alvize is megjött. - Percek kérdése lehet, mert az elmondása szerint a városban van és nem kint Long Islanden, a halál faszán. Aztán sóhajt megint, mert már szinte látja, hol fog ez az egész szar végződni, és nem akarja. Neki Alfonsora ereje teljében van szüksége, de romokban kell majd a frontvonalra rugdosnia.
- Tudom, mekkora szarnak tűnik ez az egész. - Mondja a lánynak, hátha belé is tud valamennyi életet lehelni vele, bár sejti, hogy tőle erre kurvára nem kíváncsi. De látja rajta, hogy ami nekik a mindennapjaik része, abba kezd megcsömörleni; a bőre szürke, a haja fakó, a tekintete meg minden olaszt elküldene szavak nélkül is az anyjukba. Nem kedveli, de amikor megismerte, nem így nézett ki, sőt. Jó választásnak gondolta, mert amúgy Kirát kifejezetten szépnek látja, de hát ez rá kurvára nem tartozik, ugye.
- Mindent megtesz érted. De lehet, ez sem lesz elég, úgyhogy mérlegelned kell. Ő is meg fogja tenni. - A habos-babos, cukormázas szarság nem az ő világa, így azt a másik kedvéért sem tudná magára erőltetni. Tudja, mekkora szaron vannak így is túl, mióta hazaértek, de pont amiatt nem akarja szebbnek beállítani a helyzetet, mint ami.
- Vagy összekapod és felszívod magad, vagy ki fog csinálni az egész. - Látja, látta már korábban is külsőssel. Kira esete ritka, de nem annyira, hogy az ő életében ne látott volna rangos férfit külsős nővel kezdeni; nem lett jó vége, bármilyen meglepő. Ha két éve találkoztak volna, élnének mint hal a vízben, de a sors, vagy valami hasonló faszság úgy hozta, hogy a szarcunami közepén legyenek szerelmesek egymásba.
Létezik rossz időzítés, ő fiatalkora óta epekedett a nője iránt, szóval sokáig volt váratva.
- Ha nem megy, ne áldozz érte többet. - Von vállat, mert amúgy ennél több gőze nem lehet a dolgokról. Ő elég sokat kockáztatott Fabiola kedvéért, de abban száz százalékig biztos volt. A másik felét nem engedte elbaszódni semmiért. - De ez így nem jó. - Nem tehet róla a lány, mert igazából csak elszenvedője mindennek, de attól még a helyzetük szar, nincs rajta mit szépíteni.

Először a pislogásának sebessége gyorsul némileg az elhangzottak sorára, aztán az egyik szemöldöke ível kissé feljebb, sőt, ha képes lenne rá, akkor egy kurva kérdőjelet formázna, és még arcon is vágná vele a lányt, hogy térjen kicsit észhez, mielőtt teljesen felkúrja agyilag.
Aztán, ahogy Kira halad a beszédben előre, és nem fogja fel, mikor kéne összecipzározni a csinos kis ajkait, Marco állkapcsa kezd megfeszülni, ami mindig egy indikátora annak, hogy lassan el fog szállni agya. Kevés dolog képes erre egyébként, egy ideig csak Fabiola tudta megcsinálni vele, a lövés óta azonban fele olyan türelmes sincsen, mint előtte, főleg nem faszság tekintetében.
Csak Alfonso miatt nem rángatja meg a másikat, nem azért, mert nő. Az nála nem automatikus védelmi háló, ha faszságot beszélnek nyíl egyenesen a képébe.
- Kira, ez nem egy kibaszott óvoda, hogy majd az lesz Alfonso mellett, akit a barátai akarnak. - Fel is horkant, mert az elképzelés, hogy náluk ez így működik, kibaszott vicces a számára, főleg a történtek fényében. Amilyen szinte foglalkoztatta a tömeget Kira, annyira nem érdekel most már senkit, hiszen széthullt az egész kurva maffia, és próbálják egyben tartani jelenleg.
- Tényleg ennyit fogtál fel abból, amit mondtam? Mióta kell neked lebetűzni dolgokat? - Azt akarta mondani egyébként, hogy megint betűzni kell, mert amikor legutoljára próbálta jobb belátásra bírni a lányt, inkább csak böfögték egymásnak a véleményüket a másikról, de azóta eltelt némi idő, a viszonyok is egészen mások, és megmentette az életét egyébként. Nem fogja még kimondani, hogy az ő oldalán, vagyis kettejük oldalán áll Alfonsoval Marco, mert a büszkesége végett ő nem hajt csak úgy fejet, de kurva sokat jelent neki, hogy még itt lehet.
És az emiatt a hisztérika miatt van.
Hátradől ebben a tologatós szarban, amibe leült, és ettől gurul is valamennyit ugyanebben az irányban, ami nem olyan rossz, tekintve, hogy ha tovább táncol az idegein a másik, lehet lábon kihord majd egy agyvérzést is pluszban, amihez azért kell a hely.
- Nem vagy a szívem csücske, de nem ez a legnagyobb bajod most, azt hiszem. Olyanokon kellene gondolkodnod, mennyit veszítesz vagy nyersz Alfonso oldalán, nem olyasmiről elmélkedni, ami nincs is. - Egészen hihetetlen a számára, amit megragadott ez a lány a mondandójából, és ettől vigyor szalad a képére, de nem a szórakozott, hanem a felbaszott fajta. Aztán ugyanilyen gyorsan, ahogy jött, megy is, és marad a merev állkapcsa, amivel valószínűleg elég sok mindent át tudna most harapni mérgében.
- Nem tudom, mit eszik benned, de azt nagyon, úgyhogy próbáld nem megnehezíteni a dolgát faszságokkal. - A végén nem azért lesz romokban mellette a háború kellős közepén a barátja, mert Kira már nincs, hanem azért, mert van, csak képzeleg. Ingatja a fejét egy sort, aztán feláll, a lendülettől meg a gurulós szar nekilökődik a falnak. Nem marad már sokáig, mert akkor még több sérülés és kórlap lesz valószínűleg szükséges, de még egyszer ránéz a másikra, hátha csak elképzelte az iméntit, de az Marconak általában nem szokása.
- Este visszanézek, rendben? - Nem fog bejönni, nem azért mondja, csak, hogy tudja, ki fog az ajtaja előtt arra vigyázni, hogy még egy senkiházi a közelébe se mehessen. És reméli, hogy ennek a súlyát érti a másik, és felfogja, hogy mostantól hugyozni sem mehet majd el felügyelet nélkül. Elég kellemetlen időszak vár a lányra, abban Marco már most egészen biztos.