Az ember egy fárasztó, de jól eltelt munkanap után nem mindig tervez hazamenni. Van, amikor egyszerűen csak el szeretne menni egy kicsit kikapcsolódni, vagy összeülni a barátokkal. Én is hasonló módon gondolkodtam, így munka után beültem egy cukrászdába, hogy megkoronázzam a nap végét egy kis süteménnyel. Epres-csokis tortaszelet egy csésze olasz kapucsínóval. Szerintem tökéletes zárása egy napnak.
Igaz, volt még hátra belőle, még csak délután négy óra volt, szóval nem kimondottan zárása a napnak, de ha hazamegyek, akkor már úgyis csak punnyadni fogok, heverészni és semmi hasznosat nem csinálni, szóval ki kell használnom az időt, mert ha egyszer lefekszem, akkor már nem fogok sokat mozogni. Hajalmos vagyok az elkényelmesedésre, a lustálkodásra.
- Mmm... mmmmmm... Ez megint egy nagyon finom sütike, Ruby cica - mosolyogtam a pultos nőre. - Ezek a cukrász fiúcskák nagyon értik a dolgukat. Biztos otthon is nagyon édes lehet velük az élet - vigyorogtam.
- Majd megmondom nekik ezt a dicsértet - mosolygott.
- Ha kell, akkor írásba is foglalom - kuncogtam. - Sőt, oklevelet is készítek róla nekik - nevettem.
- Elképesztő mennyire oda vagy a sütikért, Lil' - csóválta a fejét, miközben én a kapucsínóból ittam.
- Ne már! Rub... te nem is szereted? Mit keresel akkor a pult mögött? - hitetlenkedtem. - Hogy dolgozhatsz akkor cukrászdában?
- Ugyan már, ne legyél ilyen lüke. Mindenkinek kell egy állás. Nem kell szeretnem a süteményt ahhoz, hogy áruljam - nevetett. - De amúgy szeretem. Én is szoktam süteményt enni, de te már megszállott vagy. Egyébként is, miért vagy ilyen nádszál? - csóválta meg a fejét már-már rosszallóan. - Olyan vagy, mintha egész nap koplalnál, erre most is itt nassolsz. Eszel egyáltalán, vagy csak itt ezt a sütit?
- Persze, hogy eszem! De látod, hogy nem tudok hízni. De nem is baj. Szeretek karcsú lenni. De ne panaszkodj, neked is szép, mutatós alkatod van.
- De te férfi vagy életem... és jobb alkatod van, mint anyámnak volt.
Nevetnem kellett ismét.

---

A sütemény elfogyasztása után megittam a maradék kapucsínót, majd kifizettem és távoztam a cukiból, ám hazafelé menet valami elromlott. Fogalmam sem volt róla, hogy a mai nap, hogy romolhatott el ennyire, de már akkor éreztem, hogy nincs minden rendben, amikor megláttam két rossz arcú alakot, akik engem figyeltek.
Egy trafik előtt álltak, sört ittak és szotyoláztak fittyet hányva a környezet tisztaságára, amivel nem is foglalkoztam. Zsebre dugott kezekkel igyekeztem összehúzni magam és lehajtott fejjel tovább menni. El előttük és el messzire.
- Oda nézz! A tarka papagáj fiú - nevetett a magas, tarajos.
- Most mondd meg. Kislány, vagy kisfiú? - pillantott felém a haverja. - Nem tudom eldönteni...
- Vizsgáljuk meg a jóembert.
Utánam iramodtak, én pedig megszaporáztam a léptem, ám hamarosan egy fél téglát kaptam a fejemhez. Szerencsére a kalapom megvédett, hogy ne essen bajom, mert a kemény anyag felfogta a téglát, de még így is hasra vágódtam a járdán, így ők könnyedén beértek engem, felhúztak és két oldalról egy léc kerítéshez nyomtak a karjaimnál fogva.
- Na nézzenek oda... mik ezek a hajában? Színes szalagok? És mi ez a bolyhos pamacs?
- Ne azt nézd, hanem ezt... micsoda színes kence van az arcán. Utoljára az excsajom lányán láttam ilyen sminket.
- Minek a rúzs? Öregem, te beteg vagy...
- Eresszenek el! Mit akarnak egyáltalán? Mit foglalkoznak velem? Nem csináltam semmit! - mentegetőztem fejem rázva, félve, mert hát valóban ártatlan voltam. Nem is ismerem őket, soha nem is láttam őket, hozzájuk sem szóltam, csak igyekeztem szép csendben elosonni, mert láttam, hogy nagyon néztek. Nem akartam balhét, de látom ők igen.
Igazán féltem, sokkal erősebbek voltak nálam, ketten is voltak és éreztem, hogy valami bajuk van velem. Nem akartam, hogy balhé legyen, nem akartam verekedést, csak tovább akartam menni, ezért bíztam benne, hogy meg fog jönni az eszük.
- Ugyan már! Nem tetszünk neked?
- Miről beszél? - hitetlenkedtem és csak még inkább megijedtem.
- Rúzsfoltos lenne a seggem, ha megcsókolnád?
- Miért mondd nekem ilyeneket? Miért kérdez ilyeneket? Hagyjanak tovább menni! - ráztam meg a fejemet. - Nem akarok bajt senkinek! Magamnak sem! - Ráztam a fejem.
- Aberrált vagy öregem! De mi majd kiverjük belőled! A homokosok betegek, nem tudtad? De mi vagyunk az orvosság!
Az első ütéstől felszakadt a szemöldököm, a másik férfi adta a másodikat, ami után pedig azt hittem átszakad a hasfalam. A kezeimmel ugyan nem tudtam kapálódzni, de lábaimmal igyekeztem rugdalódzni.
- Eresszenek el, ez nagyon fájt! Nem ártottam maguknak, nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok! Hagyjanak békén! Nyoma fog maradni! Ez bántény!- kiabáltam, mintha lenne bárki is olyan hülye, hogy két erős alkoholistával majd odaállnak verekedni miattam. - Még csak magukra se néztem! Miért csinálják ezt velem?! - kiabáltam, miközben a bekapott ütések miatt felsikoltottam. Fájt és féltem, hogy mi lesz most velem.
   

  Némi ámulattal figyeltem, amint a már kissé koros, de hős megmentőm közbelép és rendre utasítja a két ittas alakot. Épp a legjobbkor jött. Igaz, szegény öreg is bekapott néhány ütést, de sikeresen lerendezte őket, aminek csodájára jártam. Jó lenne, ha én is ilyen jó erőben lennék és így le tudnám rendezni az ellenfeleimet, de valószínűnek tartottam, hogy ez soha az életben nem fog megtörténni.
A két férfi csak addig volt vagány, amíg Cain fegyvert nem ragadott. Fizikai összecsapásban még ki is vették a részüket, de még ittasan is belátták, hogy a pisztoly ellen nem sokat tudnak tenni. A golyó erősebb és gyorsabb náluk.
Egy rövid ideig filóztak azért, mielőtt engedelmeskedtek volna, de végül térdre ereszkedtek és hagyták, hogy Cain átnézze őket. Tán, ha a pisztoly nem lett volna kibiztosítva, még meg is kísérelték volna elvenni, fellázadni, de így nem kockáztatták meg, hogy kapjanak egy golyót.
Egy-egy bicska kivételével nem volt náluk fegyver. Azért örültem, hogy az nem használták rajtam, de ki tudja nem-e került volna arra is sor, ha ő nem lép közbe?
A kérdés hallatán a rendőrre emeltem a tekintetem.
- Hát... fáj mindenem, de amúgy egyben vagyok... - motyogtam, mert egyébként járhattam volna rosszabbul is, ha megszúrnak a bicskával.
Fájtak az ütés helyek, vérzett a szám és a szemhéjam és elmosódott a sminkem a könnyeimtől és az ütésektől, ahogy a rúzsom is kicsit elkenődött, a tekintetem pedig még mindig félelmet tükrözött, arcom pedig elgyötörtsége, a kalapom is a földre esett a verekedésben, de azt felvettem és vissza tettem a kócossá vált hajamra.
- Köszönöm, hogy leszedte őket rólam - mondtam a rendőrnek kissé félénken. Nem féltem tőle, hiszen ő volt a megmentőm, de még mindig kicsit az események hatása alatt voltam és az igazság az volt, hogy szégyelltem is magam. Szégyelltem, hogy ki vagyok, mi vagyok, szégyelltem, hogy hogy festek éppen és féltem, hogy mit gondol rólam ő is. Nem bánt, mert rendőr, de vajon miket gondolhat rólam?
Kínos volt, főleg, hogy egy idős bácsiról beszéltünk. Mennyi lehet? Ötven? Kényelmetlen volt a helyzet, hiszen az ő korosztálya még maradibb volt, mint ez a két homofób.
Ráadásul még a sminkem is tönkre ment, így még vacakabbul festek.
Figyeltem a telefonbeszélgetésére és a mentők szóra is felfigyeltem, amiről nem tudtam, hogy van-e értelme, hiszen nem szúrtak meg. Bár ki tudja. Lehet vannak belső vérzéseim? Az nem lenne jó. Nem akarom, hogy bajom essen... ennél is jobban.
Vagy csak a látlelet miatt kell, hogy eljárást tudjanak indítani? Vajon tennem kell feljelentést külön, vagy ezt a rendőrség intézi? Mert nem szeretném, ha büntetés nélkül megúsznák.
- Igen, persze - bólintottam, hogy kérdezzen csak nyugodtan, noha képtelen voltam a szemébe nézni, annyira vacakul éreztem magam. Fájt mindenem, szomorú voltam, zavarban voltam és az egész létezésem kínosnak éreztem. Szégyelltem is magam. Tudtam, ártatlan vagyok a helyzetemben, de ha nem lennék meleg és nem néznék ki így, ahogy, ez most nem történt volna meg és őt sem verték volna meg és nem lenne felszakadva a szája sem. Talán apámnak volt igaza és beteg vagyok. Ők is azt mondták rám, mielőtt megvertek. Lehet igazuk van?
De akkor sem ez a megoldás. Nem eshetnek neki ököllel valakinek, aki szerintük beteg.
- Sajnálom. Miattam verték meg magát is. Majd kárpótolom valamivel. Kap tőlem egy ingyen hajvágást, vagy veszek majd valamit ajándékba... - motyogtam és elővettem egy lila selyem kendőt és átnyújtottam neki, hogy a szájára tudja nyomni, ahol vérzik és máshová is, ha esetleg máshol is felszakadt/repedt neki. - Igaz, az nem teszi semmisé a veréseket, de nem tudok mást felajánlani. Nem akartam én bajt. Nem csináltam semmit... csak utálkoztak.
   

  Hát kedvem lett volna vitatkozni Cain úrral. Jó ha fáj? Én nem így voltam vele. Oké, hogy élek és ez tényleg pozitívum volt, de na. Attól még nem jó, hogy fáj. Cseppet sem szerettem, főleg, hogy nem volt valami nagy fájdalom küszöböm és amúgy is eléggé kis vézna, esetlen alak voltam.
Bár nekem is volt kendőm, azért elfogadtam tőle, amit felém nyújtott és megtörölgettem vele a vérző számat és oda is szorítottam a sebre, hátha eláll a vérzés, közben hallgattam a vádakat, amiket felsorolt a két férfi ellen. Szép kis büntetésre számíthatnak, de így járnak azok, akik rosszalkodnak.
- Elképesztő, hogy ennyi idősen milyen jó erőben van - jegyeztem meg némi ámulattal, noha lehet csak a szakáll öregítette és valójában tök fiatal. Lehet csak korán őszül. Lehet ráférne egy szakáll festés is, ha nem akar megborotválkozni.
- Nem igazán. Én csak békésen sétálgattam hazafelé egy cukrászdából, amikor megláttam őket a trafik előtt inni. Láttam, hogy nagyon bámulnak, ezért összébb húztam magam és megpróbáltam minél hamarabb eltünni a környékről, de utánam eredtek és elkaptak.
Bele kötöttek, hogy hogy nézek ki és abba, hogy... hát hogy más vagyok, mint ők - fogalmaztam finoman azt, hogy meleg vagyok - és elkezdtek megverni - sóhajtottam szomorúan és átöleltem magam. Eléggé megviselt. Nem ez volt ez első, hogy megvertek, de minden alkalommal nehéz és fájdalmas és sosem fogom megszokni. Sem a verést, sem a gyűlölködést. - Nem kifejezetten emlékszem rájuk, de lehet láttam őket. A környéken van a munkahelyem is és erre szoktam járni cukrászdába is. Gyakran járok erre, elképzelhető, hogy láttam már őket, csak az arcuk nem maradt meg bennem akkor. Futólag láthattam őket. De aztán lehet nem. Sose volt valami jó az arcmemóriám és nem is nagyon figyelek mindig arra mi van körülöttem - feleltem már-már túlmagyarázva a dolgot. - Igen, szeretnék feljelentést tenni - mondtam és láttam a két pasas haragtól izzó tekintetét, noha ők már nem fognak sok mindent tenni egy ideig. Cain mondta, egy ideig rács mögött lesznek. Jobb is. Ha engem így megvertek, akkor mást is meg fognak. Sőt, lehet ezek után engem is biztosan újra megvernének. Majd a börtön jobb belátásra bírja őket.
Ha pedig szabadulnak... nos az nem most lesz, de alighanem megkeresnek. Én pedig felkészült leszek. Majd beszerzek sokkolót. Azt mondják az legális. Ahányszor megvertek már, csoda, hogy még nem vettem. Vagy paprika sprayt. Azt hiszem ez a neve. Felkészültebbnek kéne már lennem.

A nap másik pozitív híre volt, hogy lesz mivel kiengesztelnem. Mondjuk nem rossz az a frizura, ami neki volt. Illet hozzá. De majd megpróbálom rávenni a szakáll festésre is. Ha nem lenne annyira ősz, nem tűnne olyan idősnek sem. Mennyire csalóka.
A mentős vizsgálatai során megmutattam a szám és a szemöldököm, továbbá a többi ütés helyét. Lényegében mindenhol fájt, ahol megütöttek, de egyik sem volt annyira vészes. Bár azért örülnék egy röntgennek, mert ki tudja mit okoztak azok a nyavajások.
A visszatérő Cain felé fordultam, mikor ajánlatot tett. Szolidan, szerényen elmosolyodtam és bólintottam neki.
- Ha nem zavarok, akkor megyek magával. És jól esne, ha hazavinne - motyogtam és zavartan simogattam meg a karomat. Nem tűnt úgy, hogy viszolyogna tőlem, vagy különösebben taszító lennék számára, de azért mégis kicsit kínos volt. De lehet csak azért érzem így, mert nemrég vertek alaposan el a másságom miatt. Az ilyen azért nyomot hagy az ember hangulatán és világhoz való viszonyán.
Ma már amúgy sem szeretném egyedül kitenni a lábam az utcára és szerintem holnap is csak akkor, ha Britney eljön elém és közösen megyünk be dolgozni. Oké, hogy egy nő aligha lenne védelem, de legalább lenne némi támogatásom és ha párosával leszünk, nem biztos, hogy megtámadnak. Ráadásul a tűsarkújával biztosan fájdalmas rúgásokat tud okozni. Azt hallottam tűsarkúval ölni is lehet. Britney pedig rutinos tűsarkú viselő. Mondjuk sose tudtam abban, hogyan képes olyan fürgén mozogni. Lehet nekem a bokám törne.
   

Láttam rajta, hogy megleptem, amikor szóba hoztam a korát illető megjegyzést, ami megerősítette bennem azt az érzést, hogy csak a szakáll teszi. Hát... van ez így. Akkor most mellé lőttem, de tényleg olyan idősnek tűnt, de akkor csak az ősz szakáll teszi.
Minden esetre az összes kérdésére válaszoltam és biztosítottam róla, hogy szeretnék feljelentést tenni, majd beültem vele a kocsijába és kérésének eleget téve bekötöttem az övet. A beszélgetést nem erőltettem, ha csak ő nem akart beszélgetni. Azt gondolom még neki is kicsit szoknia kell a helyzetet, meg úgy engem, hogy mi történt. Biztosan nem minden nap találkozik olyanokkal, mint én, nameg most biztosan a munkán jár az esze. Gondolkodik a továbbiakon, de majd hazafelé megpróbálok vele beszélgetni, lesz rá időnk.
Minden gördülékenyen ment, hála annak, hogy bekapcsolta a villogót is. Elég hamar megérkeztünk a helyszínre, ahol követtem őt az illetékeshez.
- Liam Merritt - mutatkoztam be, mert valóban úgy tűnt, hogy ez kimaradt mindkettőnk életéből. Nem is értem, hogy felejthettem el. Talán csak a stressz és az, hogy annyi minden történt akkor. Pedig ő bemutatkozott. Micsoda modortalan lehettem...
A két verőember felé fordultam, akik már ott ültek az asztalnál és gondolom a rabosítás történt, vagy nem tudom. Cain azt mondta börtön vár rájuk... akkor csak rabosítani kell őket, nem?
A Barb nevű nő felé fordultam és megpróbáltam valami mosolyszerűséget magamra varázsolni én is, majd bólintottam, hogy valóban feljelentést szeretnék tenni. Valóban nagyon kedves és megértőnek tűnt, így az a mosoly egyre őszintébb és igazibb lett az arcomon.
Felpillantottam Cainre, majd bólintottam neki és az asztal felé néztem, amelyikre mutatott.
- Rendben - bólintottam neki és én addig Barbbal beszélgettem, többek között a feljelentést, majd mikor túlestünk rajta és ha esetleg addig Cain nem ért még vissza, akkor csak úgy általánosságban beszélgettünk.
   

Bemutatkoztam volna annak a Nolan nyomozónak, de teljesen felesleges volt, hiszen itt úgy néz ki már mindenki tudja a nevemet, ami persze teljesen érthető volt, de kicsit akkor is furcsa volt, hogy már eleve úgy jöttek oda hozzám az emberek, hogy tudták ki vagyok és mi történt. Egy leheletnyit eléggé kínos volt.
Az ajtó felé pillantottam, majd be is mentem, bár kissé még frusztrált voltam és nem szívesen vetkőztem nekik. Nem szerettem mutogatni, hogy mennyire vézna vagyok, elég kínosnak éreztem, főleg itt a jó kondiban lévő rendőrök között. Igaz, büszke voltam rá, hogy jobb alkatom volt, mint némelyik nőnek, de azt gondolom ez nem az a szituáció volt, ahol ennek a büszkeségnek helye volt.
Az azért persze jól esett, hogy senki nem volt velem előítéletes, nem éreztem megalázást az irányukból és nem éreztem magam kevesebbnek sem tőlük. Tisztességesen bántak velem és éreztem, hogy tényleg csak segíteni akarnak nekem, így én is megpróbáltam a lehető legjobban kompromisszumkész lenni és eleget tenni a kéréseiknek.
Hamarosan megkaptam a nekem szánt iratokat és fotókat is, amiket alá kellett írnom, így nagy vonalakba átolvastam, hogy megbizonyosodjak róla, nem szerepel benne semmi valótlan - nem mintha hittem volna benne, hogy lenne bármi ilyen - és, hogy minden szerepel-e benne, amit elmondtam, majd alá is írtam, mikor mindent rendben találtam.
Elgondolkodtam, hogy akad-e bármi kérdésem a témában. Volt, természetesen.
- Kell majd még bejárnom a rendőrségre? Kell majd nekem is bíróságra mennem? Hivatalokba? Elég elfoglalt ember vagyok, kevés szabad idővel. Meg nem is nagyon szeretem a hivatalos tortúrákat. Jó lenne előre tudni, hogy mi vár rám a jövőben, hogy fel tudjak készülni. Kell majd ügyvéd is nekem?
Elmeséled nekem mi vár rám a jövőben? - érdeklődtem, mert jó volna időben felkészülni arra, ami rám vár. Ha nagy tortúrának nézek elébe, arról tudnom kell, hisz úgy kell rendeznem akkor a jövőben a dolgaimat, hogy bármikor kaphatok egy idézést, vagy hívathat a rendőrség.