Az utóbbi időben sok minden történt velem, többek közt az is, hogy megfogant bennem annak a gondolata, hogy vállalkozó legyek. Nagyon szeretem ezt a szalont és azokat is, akik itt dolgoznak, sőt, a vendégeimet is, akik visszajártak hozzám, hogy csináljak nekik frizkót, vágjam a hajukat, fessek, melírozzak és a többi, de huszonhét éves voltam és kezdett megfoganni bennem a gondolat, hogy saját fodrász üzletet nyissak és a szalon idővel csak részmunkaidős legyen.
A vendégek végül is meglennének hozzá, hiszen, akik most itt a szalonban hozzám járnak jöhetnének a saját üzletembe is hozzám. Árban és minőségben ott lennének, ahol most. Sőt, Britney is jöhetne hozzám oda dolgozni mellém. Lehetne akár közös vállalkozás is.
A pénz kell hozzá egyedül. Ha pénz van, meg tudom szerezni az üzlethelyiséget, a berendezéseket és az engedélyeket, meg mindent, ami kell a vállalkozáshoz. Ez jelenthet némi problémát, ugyanis ezeket nekem még el kell intéznem. A pénz hamarosan meg lesz, főleg, hogy szerintem Britneyt is rá tudom szedni, hogy szálljon bele valamennyivel és talán még a tesómtól is tudok kérni hozzá valamennyit.
De ez még kicsit odébb lesz, viszont addig is el kell kezdenem a cégprofilt elkészíteni, nekem pedig ahhoz meg is van a megfelelő emberem. Kell az, hogy nyitásra már legyen logó, cégtábla, brosúrák, szórólapok, meg minden. Ehhez pedig nekem grafikus kell. Fodrász voltam, nem értettem az ilyesmikhez. Volt kézügyességem, meg ilyesmi, de az a hajkoronának szólt, nem pedig annak, amiben Evelyn volt a jó.
De mire nem jók a kapcsolatok? Szerencsére Eve nekem jó barátom volt. Dolgoztam már a haján és dolgoztam olyan modellek haján is, akikkel ő együtt dolgozott, szóval az ismeretség és a jó viszony meg volt, én pedig tudtam, hogy hozzá kell fordulnom. Nem csak azért, mert tudtam, rosszul esne neki, ha mást keresnék meg, hanem, mert tudtam, hogy gyors és korrekt, szép munkát fogok kapni tőlük. Minőségi lesz, olyan, ami biztosan tetszik majd nekem és a vendégeimnek is.
A lehető leghamarabb fel is vettem vele a kapcsolatot és elmagyaráztam neki a telefonba, hogy mit is szeretnék, ő pedig örömmel és készségesen állt rendelkezésemre. Megbeszéltük, hogy mikor tudunk találkozni, én pedig szabaddá is tettem magam arra az időre.
Megköszöntem és letettem, fejben pedig már most elkezdtem tervezni. Eléggé fel voltam spanolva. Lázban égtem, pedig még semmi sem történt, de már maga a gondolat, hogy miket érhetek el, hogy ezzel is egy lépéssel közelebb kerültem a saját céghez, már az eleve így hatott rám.

- Eve! - tártam ki karjaim mosolyogva. - Itt az én kis Gepárdom! - Öleltem át, ezzel őt is virágos kert illatú parfümfelhőbe burkolva. Rossz szokásom volt, de az amúgy is rikító színes hajba valók és a sminkem mellé még egy erős virágos parfümöt is fújtam, ami hát néha kicsit megszalad, mint most is. De nem baj az, mert a virágok illatát úgyis mindenki szereti. Legalább nem valami erős, fűszeres, vagy valami extrém illatú parfümöt használtam. Lehet az kicsit durva lenne nagy mennyiségben fújva.
Puszikat nyomtam arcára és a hajába, kicsit megsimiztem a hátát, majd elengedtem.
- Mi a helyzet kincsem? Ezer éve nem láttalak, de még mindig ugyanolyan kis dögös cicuska vagy, mint amikor utoljára láttalak. Meow! - utánoztam a macskák hangját és a mancsukkal való ütést is.
- De remélem örök életünkre ilyen kis szexi babák leszünk, mint most. Nem szeretnék ráncos öreg, járókeretes bácsi lenni - rázkódtam meg a gondolatra, mintha jeges fuvallat ért volna és úgy fintorogtam, mintha valami gusztustalan ételt kínáltak volna fel nekem.
- És neked sem állna jól a mamika szerep - mutattam Evelynre mosolyogva.
- Meg kéne valahogy szerezni az örök fiatalság kútjának GPS adatait. Mi is ihatnánk belőle és eladhatnánk másoknak is, mint az ásványvizet, csak kicsit drágábban - gesztikuláltam kezeimmel is olykor nagyokat legyintve, vagy csak magam előtt kapálódzva velük és nevettem el magam a hülyeségemen, pedig valóban jó lenne, ha ez megtörténne.
- Na és mesélj, mi a helyzet a fiúcskáddal? Jól meg vagytok? Kapsz tőle elég puszikát? Nehogy nekem itt elhervadj. Ha már kapott egy ilyen csodás virágszálat, illik öntözni és törődni vele! - dobtam felé egy puszit. - Kell a szeretet minden virágnak. Nekem azt tanították, hogy zenére jobban nőnek a virágok. Meg akkor is, ha beszélünk hozzájuk. Igaz, nálam még a kaktuszok is meghalnak, de szerintem eleve selejtesen kerültek hozzám - nevettem és vontam vállat mosolyogva.

Vigyorogva bólogattam a kalóz kaland kérdésére és egyetértően mosolyogtam.
- Bezony-bezony. Az arab sejkek hozzánk járnak majd kölcsön kérni - nevettem fel. - Dobunk majd nekik laza egy-két milliárdokat - vigyorogtam, ahogy az öregség kérdésére adott válasza is csak megnevettetett. - És majd a járó keret tart fenn, nehogy leess riszálás közben - mosolyogtam fejem ingatva, ám a sok hülyeség után azért igyekeztem normális dolgokat is mondani, így végül Remynél lyukadtunk ki, én pedig mosolyogva hallgattam azt, hogy mennyire önfeledten áradozik róla.
Nagyokat bólogattam, majd mikor befejezte jöttem is én.
- Igen-igen. Ez teljesen én vagyok, tudom. Örülök neki, hogy így gondolkodsz rólam. De én azt hittem most Remyről fogsz beszélni - pislogtam felé mosolyogva, persze csak viccelve, így el is nevettem magamat. De tényleg, akár még én is lehettem volna a leírás alapján. "Kedves, figyelmes, okos, vicces, intelligens, jó vele beszélgetni." És végül is én is megbecsülöm őt és igyekszek időt tölteni vele és én is sokat dolgozom.
Izgalmas hírem pedig persze, hogy volt.
- Te, képzeld, nem fogod elhinni - kezdtem és vállára fogtam, de csak épp hogy. Inkább csak megérintettem. - Britney már megint vett drogot, de nem tudott eleget fizetni, erre megjelent nálam a dílere a szalonba. Valami Roman, vagy ki. Én csak Romeenak hívom. Hallod, annak a pasasnak olyan pink volt a haja, hogy azt el sem hinnéd! - nevettem el magam. - Olyan vicces és aranyos volt egyszerre, ahogy az a gorilla megjelent nálam rózsaszín kefehajjal. Jézusom! - tettem szám elé kezeim a nevetéstől, mert valóban vicces volt, ahogy az a nagy darab marcona férfi megjelent azzal a hajjal.
- Nekem kellett neki helyre hoznom. Tulajdonképpen ezzel az ingyen munkával fizettem ki Britney tartozását - sóhajtottam. - De amúgy baromi jó pasi az a fickó. Csupa izom, sármos és elképesztően férfias. Jujj....Kis gorilla fiú - "csorgattam a nyálam" és mosolyogtam. - Kár, hogy rossz fiú. Bár korban sem túl hozzám illő. Fene essen bele - biggyesztettem le ajkaim. Bár még bármi lehet. Ki tudja.
Nem lenne rossz parti az a férfi.
- Képzeld, a barinőm meg csöves lett - ugrott be, hogy még Coráról is mesélnem kéne neki. - Adriana hajléktalan lett, most az új pasijánál lakik. Legalábbis úgy néz ki a helyzet, hogy a csávónál fog dekkolni egy ideig. Kirakta a tesója. Most mondd meg, ekkora genyó, hogy lehet valaki? Fiatal lányt csak úgy kirakni az utcára. Menjen az ilyen a fenébe. Egyszer ülne bele a székembe egy ilyen alak. Olyan hajat vágnék neki, hogy mehetne bohócnak a cirkuszba - sóhajtottam, noha ilyet nem csinálnék. Haragszom az ilyen szemét alakokra, de nem ártanék a hajuknak, mert félnék, hogy utána kapok tőlük egy pofont. Még csak az kéne, hogy megint megverjen valaki valamiért. És most tényleg okkal tennék... pedig megérdemelnék, sőt, többet is.
- De most mondd meg. Britney-n is megáll az eszem. Így kicseszni velem. De most úgy tényleg. Oké, hogy imádom azt a csajszikát és sok mindent megteszek érte, ahogy Romeeka haját is szívesen megcsináltam, de ha nincs pénze, akkor ne az én rovásomra vegye a cuccost, nem? - billentettem oldalra a fejem. - Még jó, hogy nem velem fizettette ki - csóváltam meg a fejem, bár, amilyen hülye és jó lelkű vagyok, biztosan kifizettem volna a tartozását.
- Meg kéne már tanulnia beosztani a pénzét... túl sokat költ és néha feleslegesen... - állapítottam meg a nagy igazságot.
- Úgy irigyellek ám. Olyan jó neked, hogy ott van neked Remy. Én meg még mindig szingli vagyok - sóhajtottam lemondóan. - Nekem miért nem sikerül találnom egy normális srácot? Nem lehetnek ennyire ritkák...

- Lehet vonzod az ilyeneket - mosolyogtam. - Biztos azért van, mert te is olyan kis cukkermukker, mosolygós kis vidám csajszi vagy. Bevonzod a hozzád hasonlóakat - feleltem vidám ábrázattal, aztán elkezdtem neki az élménybeszámolómat arról, mik is történtek velem nem is olyan régen. Mert minden élményem elég friss.
Meglepően jó véleménye volt Romeeről és bennem sem hagyott túlságosan rossz benyomást, még ha voltak is hülye dolgai. Jó pasi volt, még ha hozzám kicsit túlkoros is, deee....
- Egy perverz barom - mosolyogtam, majd nevettem is a dolgon. - Annyira egy perverz - emeltem fel kezem és a levegőben kezdtem "tapogatózni" vele. - Neki szerintem csak azon kattognak a fogaskerekei kivel, miként, hogyan és hányszor. Pedig ezek szerint van nemi élete. Nagyon furi - ingattam meg a fejem. - Ha én nekem lenne párom, pláne vőlegényem és napi szinten megkapnám tőle, akkor nem hiszem, hogy sokat kattogna a fejem a kufircoláson. Na nem mintha most annyit gondolnék rá. Lehet nem tudja őt a prof kielégíteni? - elmélkedtem, majd megráztam a fejem, hiszen ez nem az én dolgom volt.
- De nyugtass meg, hogy nem drogot árultál te is! - emeltem fel kezeim és szinte remegtek is, ép, mint aki a világ összes stresszét átérzi. Elég viccesen festhettem. Mint valami feszült vígjáték karakter, aki azon izgult vajon terhes lett-e a lánya az utca legnagyobb csibészétől.
Csíptem Romeet, még ha volt is neki egy stílusa és elég nagyot mondónak is tartottam. Be akarta nekem mesélni, hogy ölt embert, meg volt bérgyilkos. Ráadásul részmunkaidős bérgyilkos, vagy mi. Nagyot mondó fazon volt, de rá kell hagyni és akkor boldog.
- Elég nagy mesemondó ám. Jobb volt, mint Andersen volt - nevettem. - A Grimm tesók hozzá képest kezdők - legyintettem egy lágy mozdulattal.

A másik téma már cseppet sem volt ennyire könnyed. Cora, vagyis Adriana kilakoltatása már inkább volt drámai, mint vicces. Sőt. Cseppet sem volt benne semmi humoros. Teljesen megértettem Evelyn kiakadását. Én is ki voltam bukva, amikor Cora mesélte nekem.
- Hát nem. Elvileg, vagyis talán azért történhetett, mert kiderült, hogy nem testvérek. Kiderült, hogy az apja nem is az igazi apja, az anyja hazudott neki. Otthonról elmenekült, a tesójához akart költözni, aki igazából nem is a rendes tesója, de ő meg kirakta - magyaráztam, de én is nehezen tudtam követni. Tudtam, hogy olyan volt ez az egész, mint valami furcsa szappanopera, de becs szó, ez volt az igazság.
Ha én most hazudok, akkor az azért van, mert Cora is hazudott.
- Tényleg, kéne neki egy állás, mert nincs munkahelye most. Te tudsz valami állást, amihez nem kell túl nagy intelligencia? Bocsika, de nem tagadhatom el, hogy nem ő a legélesebb kés abban a bizonyos fiókocskában. Szeretem őt, de nem egy IQ kupadöntős a lelkem. Huszonhat éves, a diplomát nem sikerült megszereznie és lakbért is kell most fizetnie, szóval lehet nem egy takarítói állás alamizsna fizetése kéne neki - tanakodtam.
- Ahj, dehogy - legyintettem. - Hagyd csak, ne is foglalkozz vele. És főleg ne mondd el neki, hogy mit mondtam. Még csak az kéne, hogy megtudja, hogy fecsegtem. Meg aztán, amúgy is tök muri volt látni azt rózsaszín hajacskát a kobakján - kuncogtam. - Lehet majd megkérem Sofit, hogy mentse le nekem a kamerafelvételből Romee képét és otthon kitűzöm a falamra.
Ki tudja milyen hajakat fog még neki csinálni a lánya. Ha mindig hozzám jön majd, lesz belőle egy egész albumom - nevettem és a levegőben egy láthatatlan albumot kezdtem lapozgatni. Összedörzsöltem a kezeim.
- Az mekkora lesz majd - motyogtam izgatottan. - És nekem nem kell mást tennem, csak azt, amit szeretek. Megcsinálni a haját. Végtére is ez a munkám. Csak szeretek képeket is gyűjteni cuki és cikis frizkókról is.
De amúgy igen. Elég nagy impulzus vásárló és nem tudja beosztani a pénzikét. Pedig nagyon szép összegeket tesz zsebre. De lehet majd idővel megtanulja, nem tudom. De végül is tudja, hogy úgyis kihúzom a necces helyzetekből. Szóval lehet nem - nevettem és legyintettem rá egyet. Már rég elengedtem ezt a leányzót.
- Jaj, hát kacatjaim nekem is vannak, szóval ezt meg tudom érteni. Majd lehet egyszer kiárusítást csinálok. Ha gondolod meghívlak rá - viccelődtem, hátha tőlem is megvesz egy-két felesleges cuccot. De csak poénkodás volt. Nem akarnék rásózni semmit, amire nincs szüksége.

Mosolyogva hallgattam végig a történetét, de egy percig sem voltam féltékeny, vagy irigy. Legalábbis nem negatív értelemben. Természetesen örültem a boldogságának és én is fantáziáltam rajta vajon én mikor és hol fogok beleütközni abba a valakibe, akivel majd le fogom élni az életemet. Vajon tényleg valami őrült helyzetben? Tényleg egy liftben? Vagy valakivel a szalonban fogok találkozni, akivel egymásba szeretünk?
Jó lenne végre találkozni azzal a valakivel, mert ez idáig csak csalódásaim voltak.
- Hát huszonhét éves koromra illene már megtalálnom a nagy őt, nem? Végülis te is ebben a korban találtad meg Remy-t, tehát lehet lassan itt lesz az ideje, hogy belefussak én is abba a valakibe. Aztán lehet szó szerint - nevettem elgondolva a helyzetet, hogy egymásba rohanunk valahol és paff. Itt az őrült helyzet. Nem nézünk a lábunk elé, magunk elé, egymásba futunk, koccanunk és jön is a rózsaszín felhő. Meg minden bizonnyal egy-két fájdalmas volt is, de az csak a mellékhatás.

- Hát minden esetre érdekes alak. De csípem őt. Amúgy a maga módján elég rendes figura ő. Nincs úgy vele problémám. Szívesen látom máskor is - mosolyogtam, hiszen egyébként tényleg nem hagyott bennem negatív érzéseket. Vagy legalábbis nem sokat.
- De tényleg jó fej - mutattam Evelyn felé mosolyogva. - Sok okosat is mondott ám és tud ő nagyon bölcs is lenni - mosolyogtam, noha nálam nem volt nehéz sok embernek okosabbnak lennie. Nem mindenki az eszemért szeretett. Nem tartottam magam hülyének, de a tudásom elég szűk területekre volt korlátozott. Többségében fodrászatra, haj és szépségápolásra, az irodalomra, a süteményekre és a rajzfilmekre. Azon túl már igen csak bele tudott törni a bicskám más dolgokba, így bizonyos dolgokban mindig segítséget kellett kérnem.
- De akkor megnyugodtam, hogy nem vagy egy drogterjesztő te is. Már kezdtem megijedni - mosolyogtam, mert hát sose lehet tudni. De nem néztem ki Evelynből. - De nem féltél? Én biztosan féltem volna a helyedben az ittas, benga emberek között. Én nem csinálnám. Nem szeretek ittasok között lenni. Tudod, hogy nem vagyok egy nagy ivó.

- Igen, én is ezt gondoltam, amikor meghallottam - bólogattam arra, hogy valóban kész szappanopera az élete.
- Hát nem tudom. Nem egy túl okos lány. De mondjuk szép a hangja és nagyon tud pörögni is. Igazi búgócsiga, ami sose áll le. És nagyon szép lány. Latinos. Szerintem simán lehetne modell. Csak attól fél, hogy diploma nélkül sehová nem fog kelleni. De ez butaság.
A gyakornoki ideje alatt, míg az egyetemen volt ilyen irodai kisegítő volt, vagy mi. Tudod, akinek semmi hasznát nem veszik, csak csicskáztatják.
Még egy rövidke időre visszatértünk Romee hajához, amire én csak üdén mosolyogva bólogattam.
- Szívesen megismerném én azokat a gyerekeket. Lehet, hogy jól kijönnék velük és még jövedelmező üzleti kapcsolat is lehetne belőle. Lehet tudnának intézni nekem pár vendéget, ha megnyitom a saját szalonom - nevettem egy jót.
- Én nálam minden növény meghal. Nem tudok ezzel mit kezdeni - ingattam a fejemet. - Pedig igyekszem jól gondozni őket, mégis olyan, mintha nem is vízzel öntözném őket, hanem valami gyomirtóval. Nagyon fura. A múltkor is gyökerestül fordult ki a cseréből egy elrohadt szanszeviéria. Pedig én tényleg próbálom őket gondozni. Szóval nem vettem új növényeket. Majd veszek művirágokat, azok is szépek és legalább nem halnak meg. Legalábbis őszintén remélem - mosolyogtam.
Érdeklődő pillantásokkal hallgattam a nagy Ő-ről és a szerelemről, kapcsolatokról alkotott véleményét és még bólogattam is rá. Talán igaza van.
- Van benne valami. Szerintem igazad lehet. A kapcsolatunk tesz minket olyanná, hogy azt hisszük a másikról, hogy ő a tökéletes. Mi tesszük tökéletessé a párunkat. Habár... na és mi van azokkal, akik végül szétmennek? Ha mellettünk válik az igazivá, de mégis elválunk, akkor végül is mi a helyzet? Akkor az a valaki mégsem tudott a nagy Ő-vé válni és majd a következő? - tanakodtam minden agysejtem munkára fogva. - Ez nekem magas. Nem értek hozzá - ingattam meg a fejem.
- Nade ne is rágódjunk ezen. Majd lesz valami. Egyszer csak megtalálom a tökéleteset. Vagy egyszer csak majd tökéletessé válik valaki mellettem.

Érdeklődve és egyben elgondolkodva hallgattam, amit mesélt és azért láttam benne némi realitást is. Valahogy tényleg volt valami a kisugárzásában, ami miatt az ember nem akarta volna bántani, sőt, én elsőre megkedveltem és ez azóta sem változott. De az is minden szinten pozitív volt, hogy voltak ott kidobók, akik szükség esetén közbe tudtak avatkozni, ha gáz volt. Jó, ha van ilyen, mert tudom jól, egy kiéhezett férfi bizony nagyon messzire képes elmenni, ha valakit sokkal gyengébbnek lát. Nem mind, mert nagyon sokan normálisak, de vannak, akik nem néznek senkit és semmit, ha meg akarják kapni, amit akarnak.
- Hát azt elhiszem, én is kiakadtam volna - nevettem. - Nem vagy te olyan helyekre való. Te annál úribb helyekre vagy hivatott és szerintem nem is járhattál volna jobban, mint ezzel a vállalkozással. Ez pont neked való - mosolyogtam, majd bólogatni kezdtem a következő megjegyzésen. - Igen, tudom, emlékszem. Nehezen is hittem a szememnek - nevettem fel újra. - De hát van ilyen is, igen. Nem tudom, engem sose vonzott annyira az ivászat, bár alkalmanként én is döntök le, ha rossz passzban vagyok - bár nekem pont nem lenne szabad a gyógyszerek miatt, de mindig ügyeltem rá, hogy bőven teljen el idő és ne közvetlen a szerekre igyak.

- Rendben, akkor majd szólok neki és megadom a számod - bólintottam. - A nevében is köszike. Majd megháláljuk valahogy - mosolyogtam.
- Biztos ez is valami japán bohóckodás, nem? Tudod, az animékben, meg ilyen egyebekben szoktak ilyen mindenféle színű hajak lenni. Lehet onnan van a példa. Szerencse, hogy a szemeit nem akarták átszínezni - gondolkodtam el, mert azért mégis csak durva lenne, ha kárt tettek volna a látószervében. - Biztos az apjukból is valami animehőst akartak csinálni. De egyébként nem állt neki rosszul, szóval gond egy szál se - mosolyogtam. - Annyira kis cuki volt vele. Kár, hogy neki nem tetszett - mondtam, majd aztán vállat vontam és inkább a növény kérdéssel mentünk tovább a beszélgetést illetően.
- Hát nem tudom. Minden nap reggel, délben és este locsoltam, ha lehetőségem volt rá. Tudod, mint, ahogy mi eszünk. Reggelire is kapott vizet, ebédre is kapott vizet és vacsorára is. Ebédre mondjuk nem mindig, mert, ha nem tudtam elszabadulni a szalonból vendégek miatt, akkor nem tudtam meglocsolni, de igyekeztem. Az szerinted akkor sok volt? Akkor mi nekünk miért nem sok és miért kell annyi víz és étel? - gondolkodtam el. - Fura. Na mindegy. Most már nem számít. Elég csini kis művirágokat lehet venni. Némelyik tökre élethű is - mondtam és ezt szerencsére ő is megerősíti.

Próbáltam intelligensnek tűnni és tényleg odafigyelni Eve szavaira és értelmezni őket, de olyan sok mindent mondott egyszerre, hogy elvesztem és ez talán látszódott is a tekintetemben, mert néha kissé üres volt. De szerintem nagyjából megértettem mindent, amit közölni akart, szerintem a lényeg átjött.
- Teljes mértékben egyet értek - bólintottam úgy, mintha tényleg mindent képes lettem volna felfogni, pedig nekem ez sok volt egyszerre. De tényleg nem akartam nagyon gyenge elméjűnek tűnni. Mondjuk úgyis ismer...
Visszatértünk a munka témához és felcsillantak a szemeim is. - Oh, wow! Olyan extrém, mint én? - vigyorogtam önelégülten, csípőre tett kézzel. Hát azért én is elég extrém vagyok, elég csak rám nézni. - De tetszik a gondolat. Lehetne vintage, mit gondolsz? Szeretem a retro hangulatot. Biztos jól mutatna. A szalonomat is valami vintage stílusban tudom elképzelni.

- Rendben, akkor nem hálálkodok, de tudod, ha kell, akkor rám számíthatsz és viszonozom a segítséget. Tudod, ez oda-vissza működik ám - mosolyogtam.
Még mindig nehezemre esett megszokni, hogy Evelyn is káromkodik, mint a "kibaszás" szót, de igyekeztem nem szóvá tenni. A legtöbben káromkodtak, én pedig igyekeztem így elfogadni őket. Voltak, akiknél még igyekeztem szóvá tenni, hogy nem kéne, de sok embernél már elengedtem és megszoktam őket a csúnya szavakkal együtt. Voltak, akiknél ez nehezen ment, hiszen Evelyn abszolút túl cuki volt ahhoz, hogy ilyen szavakat használjon.
- Ugye? Jó érzékem van az üzlethez - nevettem fel.
Mikor szóba került a növény téma akkor meglepetten és kissé értetlenül hallgattam, hogy miről is beszél. Azt odáig értettem, hogy túl sok vizet locsoltam rá és túl sokszor, de ott már elvesztettem a fonalat, amikor arról beszélt, hogy speciális igényeik vannak. Nem túlzottan értettem, hogy miről beszél, de próbáltam okosnak tűnni, hiszen végül is már elmondta, hogy mi volt a hibám, de ezt a szakszerű, tudományos magyarázatot már nehezen fogtam fel. Nem voltam jó bioszból, ráadásul most össze is zavart. Akkor most nem csak a víz mennyiségével volt baj, hanem valami érzékenység is közre játszott itt?
- Ez olyan, mintha én mondjuk glutén érzékeny lennék? Van gluténmentes víz? - kérdeztem nagyokat pislogva, remélve, hogy nem fog hülyének nézni.
- Oh, igen. Vettem is egy-két szebb művirágot és majd fogok is még venni szerintem - bólogattam.

Egy kis kitérő után azért visszatértünk az eredeti témához, azaz az üzlethez, a vállalkozásomhoz a cégérhez, a grafikai tervekhez. Nagyon kíváncsi voltam milyen terveket készített Eve, ami annyira hozzám passzoló lesz majd. Epekedve vártam, miközben a táskájában kotorászott, hogy előszedje a terveket, majd elvettem őket és megnéztem őket.
- Nagyon menci! Tuti minden pasast meg fog ragadni ez a design. Egyszerre borbélyos és fodrászos is. Nagyon tetszik - mosolyogtam elégedetten a munkákra, majd Evelynre is. - Szerintem ez nagyon baba, nagyon frankó. Nem csalódtam benned! - ölelgettem meg és nyomtam puszikat arcára.

Igen csak meglepett, hogy mennyire körülményes dolog növényeket tartani. Mennyi különös igénye van egy növénynek. Nagyon furcsa. Pedig nekem azt mondták, amikor megvettem, hogy nem lehet rosszul bánni vele és nem túl igényes. Hát akkor engem csúnyán átvertek. Mondjuk nem ez lenne az első...
Na hát akkor a jövőben sem én leszek a leglelkesebb növénytartó. Maradnak a művirágok. Nem vagyok én biológus, vagy kertész, hogy ennyire ügyeljek mindenre. Lakásban élek, nem botanikus kertben. Nem vagyok szakember.
A logó terve nagyon is tetszett, pedig talán mindkettőnkben volt egy kis félsz, hogy mi lesz, ha nem, noha én nagyon bíztam benne, hogy igen, hiszen ismertem Evet, ő is ismert engem és alapvetően ismerte a fodrász világot is, szóval nem hittem volna, hogy mellé lőne, vagy vacak tervet készítene. Ezért is bíztam őt meg ezzel a munkával, mert tudtam, hogy minőségi anyagot fog letenni az asztalra.
- Ugyaaan, ez teljesen tökéletes. Amúgy sem feltétlen az a lényeg, hogy nekem tetsszen, hanem, hogy a közönséget megfogja. Az csak egy plusz jó, ha nekem is nagyon tetszik, de itt a célközönség a fontos most - mosolyogtam.
- Nekem az első verzió tetszik jobban. Dizisebb és tetszik az a graffitis hatás. Biztos vagyok benne, hogy sok fiatal vendéget is bevonzana a középkorúak mellett is, aminek örülnék és az üzletnek is jót tenne, meg legalább jobban meg lenne csinálva a hajuk is, mint, amiket mostanában látok.
Te! El se hiszed, de olyan igényekkel jönnek be néha vendégek Brtineyhez... az agyam eldobom. Áááá... azt nem lehet bírni. A sok punk hallod. Én értem, hogy a vendégnek mindig igaza van, meg minden, de örülnék neki, ha Brit néha kicsit megpróbálná őket jobb irányba terelgetni. Nem kellene mindenre rábólintania azonnal. Megpróbálhatna valami normális frizut rájuk tukmálni a színes kakastaréj mellett. Értem én, hogy punkok, meg minden, de ocsmány - mondtam némi hisztériával a hangomban. Igen, kicsit hisztis voltam, amikor Britney punk vendégeire gondoltam. Én tényleg sokféle frizurát szívesen látok az embereken, de voltak kivételek. Voltak fejek, amiket nehezen tudtam elfogadni.
A nyitóbuli kérdésére vidáman elmosolyodtam és nevetve veregettem vállon.
- Hát persze Baby! - vigyorogtam. - Te úgyis jobban értesz hozzá, mint én, szívesen átadom neked a megszervezését. Igen. Örülnék, ha részt vennél benne. Én nem vagyok valami jó szervező és a bulikhoz se nagyon értek, szóval ez mindenképpen a te asztalod lesz - mosolyogtam.
- De én se örülnék valami túlzottan formális nyitónak, ahol mindenki öltönyben van és fapofával állnak, vagy mi - legyintettem egy nagyot. - Nem szeretem a merev alakokat. Annyira... semmit mondóak nekem. Eh... - csóváltam a fejem. - Csak lazán, vidáman, önfeledten. Nem kell sílécet szíjazni a hátunkra - nevettem.
- De most így jobban belegondolva nekem sincs semmi formális ruhám és nem is tudnám úgy elképzelni magam, mint valami kicsípett ügyvédet, vagy üzletembert. Az nem az én világom - ingattam meg a fejem. Mondjuk, ha rám néz valaki, annak ez biztos amúgy is magától értetődő.

Volt igazság abban, amit Eve mondott. Elvégre én is így éltem az életemet. Nekem is olyan frizurám volt, amit én szerettem, olyan ruhákban mentem utcára, amilyenben szerettem volna, és sminkeltem is, meg úgy viselkedtem, ahogy szerettem volna. Ön azonos voltam és boldog. És nem érdekelt ki-mit mondd és gondol, mert én így akartam élni az életemet.
El is szégyelltem magamat, hiszen, ha rólam le is pergett a kritika(egy ideig), de én elvárnám azt, hogy ne szóljanak meg engem mások, míg én megszólok és kibeszélek másokat. Elvörösödve hajtottam le a fejem, mint a rossz gyerekek az anyjuk előtt és kicsit megbirizgáltam a kalap alól kilógó tincseim.
- Okés, ebben van igazság. Sajnálom. Hiba volt így beszélnem... - motyogtam bűnbánóan, noha attól még nem fogom kedvelni a punkokat és a stílusukat, meg minden. Csak belátom, hogy nincs jogom beleszólni abba, kinek milyen haja és stílusa van.
Szerencsére abban már jobban egyet értettünk, hogy milyen legyen, illetve milyen ne legyen a nyitóbuli. Ha a frizurák terén nem is, de ebben nagy volt bennünk az összhang.
- Rendben, akkor lepj meg majd engem valami remek kis bulival. Ha kell benne valami segítség, vagy kell a véleményem, akkor kérdezz nyugodtan és segítek benne, vagy elmondom mit gondolok.
Viszont örülök neki, hogy így vélekedsz. Hogy te tényleg elismered a fodrászatot, mint művészetet. Hisz elég csak a hajszobrászokra gondolni. Na ők már tényleg művészi magasságokba emelték a fodrászatot. Ők már tényleg elismerésre méltó munkákat adnak ki a kezükből. Jó, persze, minden fodrász, de azért van különbség a kettő között - mosolyogtam.
Átvettem tőle a mappát, majd mosolyogva bólintottam egyet.
- Köszcsi, akkor ezzel majd el is dicsekedek Reagannek, ha legközelebb beül hozzám. Szerintem lassan már esedékes lesz neki, hogy rájöjjön valami újabb hajmánia - nevettem fel. És valószínűleg órákat fogok szívni a hajával, mint mindig, de cseppet sem fog zavarni. Szerettem a munkámat minden velejáró nyűggel együtt, ahogy Reat is szerettem. Jó fej kis vagány csaj volt és ő is meleg volt, mint én. Sok közös volt bennünk.
- Nade akkor én nem is tartanálak fel tovább. Biztosan neked is millió dolgod van még, de akkor majd még találkozunk. Nekem is ezer helyre kell még mennem, mielőtt hazaeshetnék - sóhajtottam, mint, akire a világ minden nyűgje ólomsúlyként nehezedett.
Átöleltem és még egyszer búcsúzóul megpuszilgattam.
- Majd hívj, ha megszervezted a bulit és keressük még egymást a cégér és a szórólapok miatt. Meg a palkátok miatt - mosolyogtam.