Minden a szerelem és a szeretet körül forog, amik olyan fogalmak, amiket könnyen ki lehet pöckölni az életből, legalábbis az enyémből, mert hiába mondja nekem azt amit, akkor sem akarok oda eljutni és ezért legyintek is, és annyiban kellene hagynom, elfogadva, hogy nekem nem való ez az egész, de csak kinyitom a szám.
- Abból tudod mi lesz? Katasztrófa, lehet, hogy valaki egy ideig majd érdekelni fog ebben nem is kételkedek, most is vannak olyan csajok, akik több menetet megérnek és biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki majd többször fog lázba hozni, talán más értelmeben is. De egy valami biztos, és az az, hogy mindennek vége lesz és én koppani fogok és az a fájdalom amiről annyit forgattak filmet, az az egyedül érzés, amiről elvileg  akönyvek írnak. Na azok nem nekem valóak, és ezt én tudom magamról és nem akarom tovább kavarni az életem, így is van benne elég bonyodalom, amiket össze kell rakjak magamban. - pedig nem lenne olyan nehéz. Átvenni apámtól a pénzes céget és szépen mosolyogni a vezetői székben hiszen minden megy a maga medrében, minden teljesen jól össze van rakva, de nyilván ennek a fiúnak más álmai vannak, amiket nem kaphat meg. Ilyen amikor a segge is ki van nyalva az embernek és még az sem elég jó.
Érzem a szavaiból, hogy az eddig laza témázgatásnak most jön egy komolyabb oldala is, az ő részéről, nekem nem volt nagyobb csalódás mert sosem engedtem senkit közelebb, mint illett volna, és talán így is volt a legjobb. Végighallgatva lefagy az arcomról a mosoly, a hiány ami még egy sima szakításnál is sokkal rosszabb, amikor elveszítesz valakit örökre ő átélte és nem akarom sajnálni, mert látszik mennyire megerősítette őt ez a veszteség, de mégis azt érzem, hogy nem járt volna neki ez az egész.
- Sajnálom a barátod! - nyelek egy nagyot, de nem tudom, hogy ettől függetlenül nekem még lenne e valakit, akihez ennyire tudnék ragaszkodni, főleg ha mindig fájdalom a vége, mindig.
- Úgy gondolod? - kérdezem mosolyogva rá, bár nem keresem a másik felem, nem akarom magam egy másik puzzlehoz illeszteni, de most talán igazat adok neki és ebbe nem kötök bele. Nem a sztorija miatt, mert bár elég szomorú és még én is meginogtam kicsit érzelmileg,amiko mesélte, próbálok nem ezen összeroppani, és kihozni ebből is, hogy az élet ezen része egészen szar tud lenni.
- Hidd el Kim, ha minden pultos ilyen lenne, akkor állandóan innék. - kacsintok rá és megelmelem a poharam, amit az imént töltöttem tele megint. Nem mondom, hogy szeretek lelkizni, mert utálok az érzelmeimről beszélni, de most talán jól esik elmondani neki, hiszen tudom, hogy számára nem vagyok más, mint egy szoknyapecér, aki minden alkalmat kihasznál, hogy valakit hazavigyen. Ez mondjuk igaz is.
- Amúgy néha azt érzem bekaphatnám, amiért ennyi embert ellökök magamtól a viselkedésem miatt, - nézek végig rajta utalva arra, hogy ő is nagyon jó arc, és mégis talán messze mentem, aztán hol vagyunk, ott ahol lehettünk volna ezelőtt is ha nem akkor az arcom mindig, mondjuk mint most is.

To Kimberly

Nem amúgy valóban nem ennyire durván csinálja, mint én vagyis tudom, hogy nincs olyan ember, aki mindent tisztességesen csinál végig az életében, biztosan tett valamit ő is ami miatt ez a szent beszéd rá sem illik. Persze tudom, hogy a kemény munka inkább rájellemző, mintsem rám, de azért ha valamit akar szerinte ő is tud lépni érte és nem mindig azon az úton, amin valójában kellene. Ez most csak egy pezsgő megszerzése volt, de más téren is sokkal könnyebb boldogulni ha az ember egy kicsit pofátlan és én az vagyok, de ezt látom is, hogy nem annyira tetszik neki. Már régen elfogadtam, hogy nem minden embernek felelhetek meg, neki meg akartam, ideig óráig, egy bizonyos dolog miatt, de amint lepattintott már teljesen máshogy viszonyulok hozzá, a megszólalásaimon kívül, amit sosem fogok abbahagyni, ez már a védjegyem, enélkül nem is kedvelne.
Tudom, hogy ő egy teljesen másik csoportba tartozik, nem mondanám őt merevebbnek, mert laza csaj, és jófej és viszonylag kedves is valakivel, aki nem én vagyok, de velem kevesen tudnak azok lenni. Viszont annak ellenére, hogy feltűnően nyomom neki a dumám itt ülünk és vedeljük a pezsgőt, bár lehet most nincsen jobb társaság, azért jól esik a társasága.
- Kifejezetten szokták szeretni a csajok, tudod, pénz, csillogás, extra teljesítmény. - húzogatom meg a szemöldököm nevetve, de amúgy lehet már elég is az ilyen dumából, bár a következő téma már tényleg nem ilyenfajta. Talán túl sok minden jön ki belőlem, amit nem akartam elmondani senkinek, eskü jobb lenne megtartani csak magamnak és nem kinyitni a szám, de mindegy már.
- Nem vagyok szerencsétlen a nőkkel ezt kikérem magamnak. - háborodok felkihúzva magamat. - Csak a szerelemmel, de azt meg sosem kerestem,most őszintén kinek kell,amikor annyi barátom van és azt az egy szerelmi fellángolás tis nyögöm még hónapokkal utána, tudod milyen amikor fixen csak egy valaki jár az agyadban? Nem jó, nem állt fel másra nagyon sokáig, és amióta nem beszéltünk sok mindent megtettem, hogy ez változzon. - erről egy valakivel beszéltem és ő azt mondta, hogy lelki oka van. Veszteség volt nekem az egész helyzet, mert azt hiszem éreztem valami erősebbet s mint ami szer bennem volt, de ez elmúlik azt mondják.
Végighallgatom és a kezére nézek és megint teletöltöm a poharat.
- Nem tudom én készen fogok e erre állni, vagyis biztos vagyok benne, hogy egyszer menni fog ment volna most is, de nem mindenkivel passzolok össze. Látod mennyire nehéz eset vagyok és attól, hogy lett valaki nem változok meg, max csak vele leszek ennyire szószátyár és nem más csajokkal. A megcsalás sosem játszik nálam szerepet, de lehet rosszabb ha ennyire nyílt vagyok az elején is, mert sokan azt nem szeretik. - beleiszok szemforgatva az üvegbe. - Miért kell az embereknek valaki, hosszabb távon, valamiért mindenki annyira remeg érte, aztán sehol semmi csak az üresség, amikor elmúlik. - mert egyszer minden elmúlik, soha semmi nem tart örökké, bár lehet annak érződik, de nem tart addig, sajnos.

To Kimberly

Csak bólogatok hevesen, amikor az álsajnálatát fejezi ki felém, de megértem, aki ismer tudja, hogy mennyire nem akartam dolgozni, vagyis de de csak azt ami engem vonz és nem abban, amit nekem szántak. Ja meg is lett a böjtje ott vagyok ahol a part szakad és megvan rólam mindenkinek a véleménye, egy naplóónak néznek, aki szarja a pénzt és most ha akarnám sem tudnám bebizonyítani, hogy néha azért több is vagyok ennél.
Nem sok választ el attól, hogy elhiggyem csak egy pillanatra is azt, amit annyira  fejembe vettem, de Kim olyan gyorsan töri le a szarvam, ami éppen csak egy picit éreztem megjelenni, hogy időm sincs agyalni, mert ki is billent a fantázia világomból. Gonosz nőszemély, de pont ezt bírom benne, nem egy könnyen kapható nő és manapság ez olyan ritka.
Igen bevetem azt a nem éppen kellemes tulajdonságom, hogy könnyen látok át mindenkin na meg Kim szép kis pofiját, hogy könnyen piához jussunk, az ilyen burzsuj helyeken nem szeretik kiadniaz üveget, mert nem illendő, etikett meg miegymás, de szerencsémre elég könnyen megszabadul két üvegtől a lány.
- Azt ne mondd nekem, hogy te mindent olyan szépen intézel. - nézek rá felvont szemöldökkel, mert lehet nekem most az erkölcsi iránytű hogy mit nem szabad, de kétlem, hogy neki ne lettek volna ilyen kis dolgai, ami senkinek nem fáj, sőt a lány legalább megnézhette magának Kimet, mindenki nyert én főleg, de ha ezt kimondom tuti, hogy még nyakon is verne így inkább meghúzom magam.
Amint van egy biztonságos pont, máris faggatni kezdem, meglep, hogy ennyire hanyagnak néz, aki ég a részletekre sem figyel. Jó nem szoktam valójában, de nála pont megjegyeztem ezt azt, mert tényleg nyomultam rá, de esélytelen a csaj és nagyjából érinthetetlen, ami még izgalmasabbá teszi az életem amikor vele vagyok.
- Egynek sem, egy titkos van a többi publikus, mert ők legalább engednek is a Maxi hatásnak. - kacsintok rá nevetve, majd amíg végig nézem, hogy kitölti a pohárba az italt elég furán nézek de, de elveszem utána az üveget tőle és mindent leszarva nyakalom be az üvegből.
- Ne nevess nagyon utálom, és nem nem fogsz látni benne ha csak be nem jössz hozzám az irodába, de el lehet húzni a függönyöket van már ott szex fény is, vagy hát valami olyasmi. - vonom meg a vállam pimasz arckifejezéssel fűszerezve a reménytelen szavaimat, amire úgyis csak visszautasítást kapok, de már nem is várom, hogy pozitívan lépjen fel velem szemben, egyszerűen csak élvezem, hogy nem futamodik meg és ennyire jól elvisel.
De persze nem volt ezzel így mindenki, mert a szerelem olykor jön és megy, lehet nem is volt igazi, de akkor miért emlegetem fel még mindig és miért pont neki, akivel nem álluk annyira közel egymáshoz, hogy a szív bajaimat elmondjam neki. Már az is furcsa, hogy nekem van ilyenem, látom, hogy ő is meglepődik rajta, na ezen sem csodálkozok annyira.
- Fogalmam sincs. - nevetek fel először amióta itt vagyok egy kicsit bizonytalanul. - Fogadtunk, aztán modellt álltam neki, jó nyilván voltak nem szép gondolataim is vele, de neki barátja volt. - veszek egy mély levegőt, mert erről nem nagyon meséltem senkinek sem. Roxynak egyedül, de vele túl jóban vagyok, ő szinte mindent tud rólam, ami olyan, hogy valakinek tudnia kell. - Aztán elutaztunk Görögországba egy nagyobb társasággal, kurvára be voltam rá gerjedve, de nem csak odalent, hanem valahogy éreztem, hogy ez más. Aztán amikor kiderült, hogy teljesen szingli lett addigra összevesztünk, kibékültünk és megint összevesztünk, pedig egyszer feküdtem le vele, életem legjobb menete volt és nem tudom miért. - ja ez egy nagyon nagy dilemma számomra, és rájövök, hogy nekem is kellene valaki, aki mellettem van és olyan érzéseket hoz ki belőlem, mint Bia hozott, de lehet ott van az a seb, amit nem mostanában fogok eltüntetni utána.

To Kimberly

Jó igaza van nem én vagyok a munkások éllovasa, nem nagyon szakadok meg a melóban, de azért tolom én rendesen az agy munkát.
- Tévedsz, az eddig Maxim nem vette komolyan, most már inkább nincsen más választásom, ismered az anyám, jó nem biztos, de egy hárpia ha a vállalkozásról van szó. Behúzom fülem farkam és az egyetlen nő aki tud irányítani kényszerít a munkára, tudod milyen nehéz ez? - hangosan eresztem ki a levegőt és rápillázok ártatlanul Jó lehet még ez sem annyira durva, mint amit más emberek csinálnak és ezerszer több pénz landol emiatt a számlámon, de ez már csak ilyen. Elvárások vannak választás nincs, nekem sem ez az álom melóm mégis beleragadtam, ez ilyen.
Érdekel miért van itt, mik a tervei, de amikor kendőzetlenül nekem vágja az unalmas verziót grimaszolok egyet majd amikor közelebb lép már nyelnem kell egy nagyot. Igen az az idegen nagyon szívesen lennék én, sőt nagyon szívesen befeküdnék alá, de ahogy kimondja, már értem miért adom alá ezerszer a lovat és sosem akar felülni rá, neki valahogy nem állnak jól a rossz kislány szerep, ő ennél több és ezt csak akkor veszem észre, amikor kimondja azokat a szavakat, amik idegenek tőle.
- A B-t akarom, az idegent meg helyettesítsd Maxim Wooddal, de így hogy kimondod baszki, elveszed a gyermeki énem, aki még hisz a csodákban. - lebiggyesztett ajkakkal megyek a pulthoz és szerintem élvezi, hogy úgy szívja a vérem, hogy igazából a magamét szívom vele csak.
A pultnál visszaszerzem a tökösségem és simán a csajhoz vágom a kérésem, nem finomkodok, minek, nem vagyok az este, helyette bevetem Kim bájait és nem nagyon izgat mit gondol. De a lány helyettem kér bocsánatot, de nem foglalkozok vele, kedves  voltam, nem szóltam be senkinek, szóval most a modorom sem annyira gáz, szerintem.
- Ez sima stratégia, minden normális üzletember ismeri, ki kell ismerni azt akivel beszélsz,  na jó lehet benne egy kis pszichológia is. Nem gonosz voltam csak figyelmes. - vonom meg a vállam egy kortyot lehúzva a pezsgőből. Hát nem egy ütős cucc, de megteszi egyelőre.
Szóval ő megrögzötten marad a helyen, ami elvette az eszét és rengeteg szabadidejét, ő tudja, nem ítélkezés miatt kérdeztem, csak kíváncsi voltam arra, hogy hogyan áll az élete.
- Látod, nem vagyok én annyira rossz, mint látszik, figyelek én a barátaimra, főleg ha akarok valamit tőlük, és tudod, hogy tőled mindig akarok valamit, te vagy az én megszerezhetetlen crushom. - kacsintok rá pimaszul, de ha tudná ebből mennyi van nekem, de ezt a titkot nem osztom meg vele, mert a legtöbb közül ő a legértékesebb és annak ellenére, hogy sosem feküdt alám, tökre bírom őt.
- Szarul, de allergiás a hülye ingekre, meg a élére vasalt nadrágok lettem nem kényelmesek, a bőr öv, a kötelező óra viselés, mert attól tűnik fancynek az ember, hidegrázós. - borzolom meg a vállam mintha ezzel le tudnám rázni az érzést, ami belém nyilal ezzel kapcsolatban. - A sulit offolnom kellett egy időre, azt hiszem volt egy barátnőm pár napig, vagyis azt hittem, lehet szerelmes voltam, de nem tudom túl sok lett minden, nem tud egy férfi agy ennyi mindenre figyelni. - nem nem akarok erről beszélni mégis felhozom, és tudom, hogy bele fog kérdezni, de inkább iszok még hogy én is elfelejtsem a kötöttség érzését, ami nem is volt annyira rossz.

To Kimberly

Mondhatnám undoknak is, ha nem lenne humroom, vagy vehetném magamra, hogy ennyire nem akar velem semmit kezdeni, de nem teszem, mert már kezdtem tőle megszokni, hogy csak nemet kapok valamilyen más mondatba foglalva.
- Mázli. - jegyzem meg csak úgy odadobva neki, amikor közli, hogy a régi utánfutó már nem fut úgy, mint régen, és tényleg mázli, legalább nem kell vele farkasszemet néznem ha meg akarom bámulni Kim fenekét, nagy paraszt vagyok ez tiszta sor.
- Valakinek? Miért ki nem dolgozik drága? - felhúzott szemöldökkel szegezem neki a kérdést, persze kívülről valószínűleg azt hisz mindenki, hogy én, pedig ha tudnák, hogy amikor nem az irodában dolgozok éppen el vagyok foglalva, hogy megreccsentsem az ágy keretet egy bombázóval. Jó valakinek ez nem munka, de legalább égeti a felesleges kilókat.
A kezébe nyomok egy poharat és biztosítom arról, hogy nem tettem bele semmi olyat, amit ő nem fogyasztana, még nem most van annak a résznek a helye, a szülők ha nem is vizslatnak minket, azért érzem a nyomást, hogy még viselkedni kell. Na meg én amúgy sem vagyok az a srác, aki azért, hogy elérjen valamit beledob valamit a csaj italába, ahhoz elég a mosoly és a kedves szavak, amit ittasan a csajok imádnak, zabálnak és azonnal reppen a bugyi. Már ha a csajt nem Kimberlynek hívják, mert nála ez esélytelen, de most úgyis csak szórakozunk, én biztos, ő sem azért van itt szerintem, hogy megtalálja a nagy Őt, ha igen akkor tuti rossz helyen van, majd bemutatom neki az egyik nagymenő ismerősöm, aki kurva rendes a nőkkel, én meg egyenesen hányok tőle, de nem is jön be neki. Állandóan egyedül látom, amikor partikra kell járno és ő is részt vesz rajtuk, a sok munka, azt mondja megrontja az ember magánéletét, de ha nincs is nagyon, akkor nem tud mit.
Azt szeretném ha a szavaimra rávágná, hogy azért van itt, hogy csatak részeg legyen és bebújjon velem az ágyba, de ezt nem ő fogja ma kimondani és már el is moyolsodok, amikor igazam lesz.
- Mond mid kettőt majd eldöntöm melyik szimpatikusabb, de ismersz már szóval úgyis azt választanám, amit akarok hallani, de kérlek ne kímélj. - a kíváncsiság, ami nyilván tudja a választ, szülinapot ünneplünk, miért másért lenne itt mint berúgni, szórakozni, és elcsapni az esét ezzel a bandával, minusz szülők persze.
Enyhén célzok neki merre kellene vinni a bezsélgetésünket tovább és amikor elindul velem csak büszkén elmosolyodom és határozott lépésekkel érem el a pultot, hogy kikéjek pár üveg pezsgőt.
- Nagyon kecsegtető, hogy ilyen kis cuki tálcán tálaljátok a pezsit, de mi lenne, ha megdobnátok egy egy üveggel és ha elfogy majd jövünk a repetáért. - nézek szépen a pultosra, aki véletlen egy dögös vörös, akinek talán nem jövök be, mert egészen biztos, hogy a lányokat szereti, és pont azért fogom meg óvatosan Kim kezét és húzom magam mellé cinkos mosollyal. - A barátommal innánk meg tudod ki kell beszélni a csajokat. - vigyorgok rá  bájosan mire megforgatja a szemét és kirak a pultra kettő pezsgőt, de csak stikában, mert ez annyira nem szokás ilyen helyeken.
A kezembe fogom őket és elindulok egy szimpatikus, üres kis sarok felé, ahol van egy asztal és egy két fura ember, akik egészen biztos nem fognak zavarni.
- Bocsi, muszáj volt bevetnem a csini kis pofid, nála az enyém nem ért semmit. - nem nézek rá annyira sajnálkozva, valószínűleg úgyis tudja, hogy ennyiért még az anyámat is beáldoznám, nem nagy áldozat amúgy sem.
- Váltottál már munkahelyet vagy még mindig ugyanazon a helyen nyomod napestig? - tudom, hogy sokat dolgozik, nekem soknak tűnik, és miközben kinyitom az egyik üveget, hogy elé tegyem már rá is térek a kíváncsiskodó részhez. - Vagy már régen kinőtted magad és te viszed az egészet, ahogy egyszer mesélted. - ekkor ránézek, hogy érezze attól, hogy egy paraszt vagyok még tudok és figyelek is azokra akik érdekelnek és ő egy egészen kivételes ember ilyen téren.

To Kimberly

Már egészen kezdem megszokni, hogy bevág a nadrág és a z ingben olyan kényelmetlenül mozgok, lassan elvesznek a bő pólók, amik a kényelmet adták a hétköznapokban és átveszi a helyét a bimbi villantó fehér ing, mert nincs az az isten, hogy én alá vegyek egy izom trikót, nem az apám vagyok. Ide is valami hasonló kellett, imádtam, ja ironikusan imádtam, de mivel tudtam, hogy lehet inni, legalábbis miután lekoptak azok, akikkel szemben a tökéletes úriembert kellett játszani.
Akármennyire is igyekeztem nem értem oda időben, de ilyenkor még úgy sem indul be a buli, a koktélozásokra meg nem nagyon van kedvem, de azért csak mentem arra is úgy illik nem?
A szívélyes fogadtatás azonnal elért hozzám is, bár a hülye feje az ünnepeltek nem bukkant fel, de lehet mert eszembe sem volt a pulttól legmesszebbre eső helyen keresni őt, ahogyan a barátnője, akárhogy is hívják mondta. Lehet rosszul érezném magam, mert az egyik haverom barátnőjének a nevét nem tudom megmondani, de ennyi baj legyen van elég név a fejemben.
Már éppen elkezdenék unalmasba vedleni, hogy elinduljak Brian felé, amkor mégis visszavonom ezeket a terveket megpillantva Kimet, ahogy háttal nagyon beszélget valakivel.
- Baszki, de kár, hogy mindig ott nyomult melletted a pasid. - mérem vissza úgy mint ő engem, csak talán már sokadszorra teszem ugyanezt, miután tudattam vele, hogy itt vagyok.
- Minden jó partin ott vagyok, csak te nem, szóval a te jelenléted meglep. - hallottam, hogy szakítottam Jasonnal, nem mintha nagy kár lenne értük, nem illettek össze, Kim túlságosan is okos ahhoz, hogy letelepedjen egy annyira matrica sráchoz, mint ő volt, és ezt úgy mondom, hogy mi egyszer még jóban voltunk, de minden jó elmúlik egyszer. Én azóta igyekszem felnőni, ő meg valahol lemaradt, vagy sosem akart követni.
Közelebb lépek hozzá és ha van a kezében pohár kiveszem a kezéből és belenyomom, amit most hoztam neki. - Nyugi csak alkohol van benne, itt nem akarok beállni. - ő abból a társaságból való, ahol igencsak szétcsaptuk magunkat a nagyrészével tudja, hogy nem csak a folyékony dolgok mennek, bár már inkább csak azok, figyelnem kell magamra.
Igyekszem nem bepróbálkozni nála, de valljuk be ez a lagymatag zene a nagyon semmilyen hangulat, a negyven és afölötti korosztály képviselete, igencsak lehetetlenné teszi ezt a számomra.
- Kérlek mondd, hogy berúgni jöttél és nem nőttél fel te is. - nézek rá kiskutya szemekkel remélve, hogy nem ő nem lett olyan, mint sokan a barátaink közül. - Láttad már Briant, meg akarod keresni, vagy netán leülünk a sarokba és kikérünk egy nagy üveg pezsgőt, vagy inkább hármat és beszélgetünk, arról, hogy még mindig dögös vagy én meg csak egyre jobb fej. - vonom meg a vállam és szerényen beleiszok az italomba és erősen a pult felé sugárzom a választását.

To Kimberly

A meghívó igazán stílusosan egy Facebook csoport volt, ami már azt hittem régen nincsen divatba, mázli, hogy még fent vagyok és nem maradok le erről. Amióta a felnövés fele próbálok mozdulni csak azt veszem észre, hogy egyre kevesebbet bulizok. Nem jött össze egyik olyan próbálkozásom sem, amiben azt hittem végre révbe érek. Rá kellett jönnöm, hogy az élet úgy szép ha nem állítom le, hagyom a magam medrében folyni és úgy alakulni ahogy akar, már nem akarom irányítani a magánéletem, szeretek olyan lenni,amilyen vagyok, nem volt jó semmi sem,amikor komoly fele akartam menni. Lehet egyszer majd valamikor sikerül de addig van más prioritás az életemben és az nem a magánéletem egyengetése, hanem a karrier, abban legalább vannak akik felügyelnek és pontosan tudják mit kellene elérnem, izgalmas nagyon.
Szerencsére a hétvége az enyém, el akarok menni valahova New York szélére elvonulni pár barátommal, miután felköszöntöttem Briant, aki rendszerint ugyanolyan bulit szervez. Igazi vadulós, engedd el a hajam egy kibaszott Facebook csoportba szervezve mindent, annyira lehangoló a mai világban.
- Boldog Szülinapot! - lépek be az ajtón, szinte feltépve a bejárati ajtót magamra vonva minden figyelmet, mert ez az ami én vagyok, a csendes belépés nem az én világom.
- Na bazdmeg Wood, neked aztán meg kellett jelenni. - jön felém vigyorogva a szülinapos csaja, aki készségesen veszi el tőlem az ajándékot amit anyám vett, mert én nem vagyok az a nagy ajándékozós, ő meg profi ebben. - Jól nézel ki nagyfiú. - mér végig, mire megrázom magam le huncut mosolyt sugárzok felé.
- Még a végén belepirulok, mutasd hol lehet berúgni. - indulok el utána, és közben végignézek, a sok pár pacsit az embereknek, akiket majdnem mindegy szálig ismerek.
A pultnál már kapom is az első köröm meg nem mondom, hogy hívják a lányt, de mivel ő tudja a nevem úgy csinálok, mintha emlékeznék rá, tudom, hogy ez nem olyan jó pont, de nagyon sok ember nevét kellene fejben tartanom, és ameddig kedves vagyok, olyan magam módján, addig nem fog rájönni, hogy Brian barátnője jelzőn kívül nem jut róla más eszembe.
- Hol van az urad? - kérdezem körbenézve még egyszer, mert a szülinapost persze nem látom sehol, pedig elég nagy zajjal érkeztem meg.
- A szüleivel a főasztalnál. - fasza, Facebook meghívó és szülők, mint ha tényleg felnőttek lennénk, komolyan. - Wood ne rúgj be nagyon, éjfélig itt vannak az ősök utána mien a hely, de addig csak kulturáltan. - persze tartani fogom magam, ehhez már nagyon értek sajnos.
Egy ismerős arc jelenik meg előttem, és a kezembe fogok két italt és elindulok felé.
- Kim? - állok meg egy pillanatra, felmérve azt az ismerős hátsót, aki mindig is tabu volt, mert Brian szerint foglalt, én meg csak nézegettem, de nem felejtettem el. Ehhez bezzeg nagyon jó a memóriám, de a nevekkel akikkel nincsen 18 pluszos fantáziám nem nagyon vagyok jóban. Kim az a tipikusan kemény csaj volt a szemembe, aki sosem adta volna könnyen magát, nem is próbálkoztam sose be nála, Jason mindig ott nyomult a közelébe, a féltékenység csúnya dolog lehet, bár ki tudja kapott e rá valódi okot vagy sem.

To Kimberly